Kritika 6# - Megdöglök, hogy szeress

Szervusztok, bloggerek/bloggerinák! 

A mai napon egy kritikát hoztam nektek, mely egyik szerkesztő társam, Brooke Oakins tulajdonában áll, a címe pedig Megdöglök, hogy szeress.

Kinézet: Először ezzel a nagy, szépen középre elhelyezett fejléccel találjuk magunkat szembe, ami megmondom őszintén, nekem tetszik. A textúrák nagyon jól össze vannak rakva, minden apró kép kivehető rajta, ami jelentést hordoz magában. A figyelem mégis a lányra irányul rögtön, na meg arra a kis dátumra, ott, középen: 2013. 08. 26: vajon mit jelenthet? Ritka, hogy blogoknál már csak maga a fejléc is megragadja az ember kíváncsiságát, de ez itt most éppen így van. A színvilág tökéletes összhangban van, nem rikítanak, nem teszik tönkre az ember szemét az első percben. Amibe picit bele tudnék kötni, az a megjegyzéseknél a betűszín. Szerintem túl sötét, beleolvad a háttérbe, és így nehezebben kivehető. Ezen kívül tulajdonképpen semmiféle hibát nem véltem felfedezni a blog külsejével kapcsolatban: a menüpontok tökéletesek, ahogyan a modulok és a rájuk pakolt effektek is. A novellák menüpontnál külön tetszik az a megoldás, ahol az egeret a képre kell vinni, és rögtön felugrik a kért ablak a sorozatokról. Pazar munka!

5/5

Történet: Kezdeném A hegek átkával: többször is elolvastam a novellasorozatot, annyira tetszett. Nem tudnám megmondani, miért, elvégre nem a legvidámabb történet, amivel valaha is találkoztam. Valószínűleg a főszereplő lány és a Bence között zajló események játszottak közre: romantikus, reménnyel teli és teljesen reális, magával ragadó. Nem is lehet belekötni.

Az Esély című egypercesedről: szintén szép munka, csak ezt tudom rá írni. Egyetlen pillanatot ölel fel, amikor a lány és a fiú tekintete találkozik, de annál valójában sokkal több. Kiderül számunkra, hogy is érez a lány a gyönyörűségesen kék szemű srác iránt, és ahogy ezt te leírod nekünk, az valami fantasztikus. Aprólékos, gazdag szókinccsel és választékos fogalmazással tarkítod nekünk a történetet, ami még élvezhetőbbé teszi az olvasását.

A következő novellád, az Amikor megéri várni: nagyon romantikus kis sztorira sikeredett. A magányos lány, aki egy padon ülve mélyed el a saját gondolataiba, melyek Bence körül forognak, akivel sajnos nem lehet együtt. Fordulatként megérkezik azonban a fiú, és gyakorlatilag közli vele, hogy tudja, szerelmes belé. Milyen karakán! Ezt követően megbeszélik egymás között, hogy igen, valóban szereti őt a lány, bármit megtenne érte, bármeddig várna érte (csak ennél kicsit jobban kifejted és romantikusabban írod le), mire Bence megcsókolja őt, és megkéri, hogy legyen a barátnője. Iszonyat édes! A folytatás pedig gyakorlatilag a fantáziánkra van bízva.

Az ajánlott zenék nagyon ötletesek, mindegyikhez csatoltál egyet, hogy az olvasóid meghallgathassák azokat. A romantikus résztől eltekintve a történetek reményt és reménytelenséget árasztanak magukból, vegyes érzelmeket váltanak ki az emberből, és egy jó blognál ez általában így van: mindig elérkeznek a fordulatok olvasás közben, hogy megváltoztassák a történetről alkotott képeinket. 

5/5

Szereplők: Kezdeném a főszereplő lánnyal: túl sok mindent nem tudunk meg róla, csak hogy eszméletlenül szerelmes Bencébe, vagdossa magát (remélem, nem tapasztalatból írtad), hogy milyen órákra jár és hogy fogyókúrázik (jó, lehet van még néhány apróság, de bennem szokás szerint a lényeg maradt meg). Picit zavart az elején, hogy nem tudom elképzelni, hogy néz ki, milyen a személyisége, stb... De aztán rádöbbentem, hogy novelláknál ez nem feltétlenül fontos, ott inkább a történéseken van a hangsúly.

Bencének legalább tudjuk a szeme színét. Kék, és ahogyan a lány leírja, eszméletlenül szép. Háttérinfó Bencéről: az ő karján is sebhelyek vannak, az édesanyja meghalt, rossz időszakokon ment keresztül és csak a lány van neki, akire igazán számíthat. 

A sztorik tetszenek, szerintem aranyos párt alkotnak együtt, de mégis azt mondom, pici, apró utalásokat tehettél volna/tehetsz néha bele esetleg a külsejükről, vagy bővebb ismertetést a jellemvonásaikról.

4/5

Fogalmazás, stílus: Ennél a topkinál rövid leszek, ugyanis rosszat nem tudok mondani az írásodról: hibák nincsenek benne, választékosan fogalmazol, nincs szóismétlés. A leírásaidat egyszerűen imádom, és azt is, ahogyan bizonyos dolgokat megfogalmazol. Élethűen adod vissza a szerelem érzését, amit egyszer lehetőleg mindenki megtapasztal majd. Ezzel a két szóval tudnám jellemezni a stílusodat: gördülékeny és magával ragadó. Gratulálok!

5/5

Összesen: 19/20

Remélem, hasznodra vált a kritika. További sok sikert kívánok neked a csodás blogod vezetéséhez: