Halihó!
Szép napot kívánok minden bloggernek és bloggerinának! Ezúttal is kritikát hoztam nektek ezen a csodás, nyári napon (remélem, minimum ilyen lesz októberig az idő), mégpedig a Masquerade című blogról, mely tulajdonosa Szimy.
Kinézet: Kezdeném rögtön a fejléccel: a színvilága visszafogott, ami tetszik, mert lehet valami szolidan is szép. Az elmosások széleit jól megszerkesztetted, a képek éppen elegendőek, nem tűnik túlzsúfoltnak a fejléc tőlük, de nem is üres. Tetszenek a színátmenetek rajta, bár szerintem lehetne egy kicsit egységesebb, értem úgy, több hasonló árnyalat legyen benne, amit néhány effekttel akár el is érhet az ember. A cím nagyon jól passzol a képhez, a betűstílus is megfelelő, nem rondítja el az összhatást. Ami viszont kevésbé tetszik, az magának a blognak a háttere. Ez a lilás szín legfeljebb akkor illene oda, ha a fejléc is hasonló árnyalatú effektekben pompázna, vagy az oldalaknak lenne némileg ilyesmi színviláguk. Valahogyan nekem ez a barnás-sárgás-barackos árnyalat, ami a menüpontoknál uralkodik, nem egészen azonosul a sötétebb lila háttérrel. Ha van rá mód, ezen mindenképpen változtass! Javasolnám a lila lecserélését valamilyen bézs színre (vagy más barna árnyalatúra), hiszen akkor máris szebb látványt keltene az egész blog.
A menük moduljai egyszerűek, semmi csicsás nincs bennük, de pontosan ettől tökéletesek. A Szereplők képeinél tetszik ez a legörgetős, információ olvasós megoldás, de a színek már kevésbé. Itt is előjön ez a rikító lila, ami szerintem rontja az összhatást. Mindenképpen világosabb színt javasolnék ide, akár ugyanebben az árnyalatban, de nem ennyire szembetűnőt. Az Információk fül tartalmát kicsit kevesellem, szerintem írhatnál bővebb tudnivalókat is oda, például, hogy ki készítette a designt, a fejlécet, stb. A Chatboxnál mindenképpen ugyanez a véleményem: azt a lilás színt felejtsd el, használj helyette mást, mert nem előnyös! A szavazások és a cserék szépen, igényesen vannak elrendezve, nincsen gond velük.
A fülszöveg kicsit rövidre sikeredett. Persze, ez a célja alapvetően, de úgy érzem, mint ha az utolsó mondat és az előtte lévő szöveg között nem lenne átmenet, emiatt kicsit összecsapott hatást kelt. Szerintem ezt korrigálhatod azzal, hogy átírod, belejavítgatsz, kiegészíted még némi figyelemfelkeltő mondattal.
3/5
Történet: A prológust elolvasva nem volt sok kedvem nekikezdeni a történetnek, ha lehetek őszinte. Nem találtam túlságosan érdekfeszítőnek, izgalmasnak, mert semmi sem történt benne, csupán röviden jellemeztél számunkra három fő karaktert, akik a blog fontos szereplői lesznek. Emellett rövid is volt: mire a végére értem, szinte el is felejtettem, mit olvastam előtte. Ha kicsivel hosszabbra írtad volna, eseménydúsabbra, akkor valószínűleg meg lennék vele elégedve. De így sajnos, az volt a fő problémám, hogy gyakorlatilag a helyszínről és az időről semmit nem tudunk meg, pedig fontos lenne. Ezeken felül akad néhány helyesírási - főként fogalmazási - hiba benne. Az első fejezet azonban már jobban elnyerte a tetszésemet: Arielle, a szerencsétlen, kissé magára utalt új lány megismeri az iskolát, ahová járni fog. Közben néhány szereplővel is érintkezésbe kerül, akikről azonban olyan sokat még nem tudni - még jó, elvégre ez az első rész! Kezdésnek egészen izgalmasra sikeredett, szépen vezetted végig a történetet. Olyannyira kíváncsivá tetted az olvasót, hogy személy szerint én rögtön áttértem a következő fejezetre. Itt újabb szereplők kerülnek képbe, fokozódnak a bonyodalmak, s kiderül számunkra, ki milyen szerepet tölt be az iskola életében. Egyre több kérdés fogalmazódik meg bennünk az olvasás során, amelyekre a későbbiekben kaphatunk csak választ. Ügyesen vitted tovább a sztorit, és éppen olyan résznél hagytad abba az írást, ahol az izgalmak felfokozódtak, ezzel kíváncsi idegállapotba hajszolva az olvasóidat. A harmadik fejezetben kibontakozik a bonyodalom, méghozzá Seth személyében, amikor is találkozik Arielle-el, de nem ismeri fel őt - a lány viszont nem fedi fel magát, ami egy váratlan fordulat, egyáltalán nem sablonos. Az olvasó nyilván az ellenkezőjét várta volna, de ez így izgalmas. Lezajlik köztük egy rövid beszélgetés, de ez éppen elég ahhoz, hogy látni lehessen, mennyire megváltozott a fiú a tíz évvel ezelőtti énjéhez képest. Az utolsó (egyenlőre) részben Seth két lányt is próbára tesz: azt akarja, hogy Arielle és Gabrielle is bizonyítsanak neki különböző dolgokkal kapcsolatban. Meg kell mondanom, ez a fejezet nagyon tetszett: tele volt egyedi ötletekkel, feszültséggel, s ismét kíváncsi kérdéseket hagyott maga után.
Összegezve tehát, amennyire elvette a kedvem a prológus a blogtól első olvasásra, annyira hozta azt vissza a felkerült, négy fejezet. Mindegyik eseménydús volt, rengeteg információt adott át, de éppen csak annyit, amennyi szükséges egy ilyen történet elején. A sztori egyáltalán nem sablonos, amit manapság nehéz írni. Kíváncsian várom, milyen ötletekkel rukkolsz elő a továbbiakban.
4/5
Szereplők: Itt kicsit nehéz dolgom lesz, ugyanis konkrét főszereplő nincsen, de ha meg kellene nevezni egyet, az elején most így Arielle lenne az, aki megfelelne a kritériumoknak. A legtöbbet róla tudjuk meg a fejezetek során: ismerjük a múltja nagy részét, a családi hátterét, a kedvenc időtöltéseit és a személyiségét. Tipikusan egy félénk, szürke kisegér bőrbe bújtatott karakter, aki remek választás arra, hogy megismertesd az olvasóiddal a történetet, bevezesd őket az általad elképzelt világba.
Seth talán az a személy, akiről szintén sokat tudunk - Arielle jóvoltából, aki gyermekkorában a legjobb barátja volt. A fiú karaktere meglehetősen érdekes: egy rövid ideig ugyanis szó van róla, kialakul egy ideális barát képe az elménkben, miközben megtudjuk a közös múltjukat a lánnyal. A késleltetés eszközével élve csak később bukkan fel a sztoriban, ráadásul először rá sem ismerni. Teljesen az ellenkezőjévé vált a jelleme, mint amilyen tíz évvel a történet időpontja előtt volt. Ötletesnek találtam ezt a fajta fordulatot, és a késleltetés eszközét is kifejezetten egyedinek találtam.
A többi szereplő számomra még kiforratlan, olyan sok mindent nem tudunk meg velük kapcsolatban. Tudnám tehát javasolni azt, hogy a jövőben külön térj ki kicsit minden olyan karakterre, akinek valami meghatározó szerepe lesz a későbbiekben. Értsd úgy, mind külsőleg, mind pedig belsőleg jellemezd őket az olvasóid számára annak érdekében, hogy jobban megismerhessék az általad megformált szereplőket.
4/5
Fogalmazás, stílus: Elsőként a leírásaidról: mindig annyi információt adsz át az olvasóknak, amennyi éppen elegendő ahhoz, hogy képben legyenek a történettel. Ez pedig azért jó, mert átlagban a bloggerek vagy túl keveset írnak, vagy eszméletlen sokat, mi pedig csak fogjuk a fejünket, hogy megpróbáljuk valamennyire is érteni, miről van szó. Te viszont csodálatos tehetségeddel megtaláltad az arany középutat, amit remélem, a jövőben sem fogsz elveszíteni. A tárgyakról, helyiségekről, személyekről való külső (és néha belső) jellemzésed egyértelműen fantasztikus: pontosan és meglehetősen alaposan szemlélteted az olvasó számára őket, hogy jobban el lehessen képzelni.
A megfogalmazásod nagyon szép, választékosan írsz, ami gazdag szókincsre vall. Ügyesen alkalmazol szinonimákat a szóismétlés elkerülése végett.
Hibaként csupán egy-két elgépelési hibát tudnék felhozni, de az sem volt olyan gyakori és vészes, hogy akadályozza az embert a blog tovább olvasásában.
Összességében: nagyon jó, egyedi stílusod van, ami tehetségessé tesz téged. Ha valaki egy igényesen megírt, nem sablonos történetet akar olvasni, annak csak ajánlani tudom a Te munkádat!
5/5
Összesen: 16/21
Sok sikert kívánok Neked a továbbiakban is:
Szia!
VálaszTörlésElőször is, köszönöm a kritikát, és hogy annyi mindenre felhívtad a figyelmemet. Designkészítés terén még elég kezdő vagyok, így például a fejléccel kapcsolatban sokkal negatívabb véleményre számítottam. Valószínű, hogy amint időm engedi, készítek egy újat, és annál már jobban figyelek arra, hogy a színek passzoljanak egymáshoz. Az információkhoz is mindjárt odaírom az ezzel kapcsolatos infókat (eddig azért nem tettem, mert mivel én készíttettem, nem voltam forrásmegjelölésre kötelezve).
A fülszövegre vonatkozóan egyelőre nincs ötletem, mivel bővíthetném, de elgondolkodom rajta. Nekem az a tapasztalatom, hogy a blogok többségén túl hosszú (nekem legalábbis), márpedig én abból szoktam eldönteni, hogy elolvasom, vagy nem.
A prológus eredetileg az első fejezet kezdete volt, de mivel többen hiányolták, hogy nincs, ezt neveztem ki előszónak. Ezek szerint rossz ötlet volt. Személy szerint nem vagyok a prológus híve, általában nem is szoktam írni, hanem rögtön az első fejezettel kezdek (hiszen a legtöbb könyvben sincs), de a blogokon olyannyira divattá vált, hogy a hiányát már hibának tűntetik fel. Azt egyébként megkérdezhetem, hogy milyen fogalmazási hibát találtál benne? Én hiába olvasom újra, nem találom benne.
Örülök, hogy úgy gondolod, nem sablonos a történetem a fordulataival, ugyanis volt már, hogy az ellenkezőjét vetették a szememre. Ilyenkor hajlamos vagyok elbizonytalanodni, hiszen nincs pontos szabály arra, hogy mi számít sablonnak, és mi nem.
A karaktereket hosszú időn keresztül terveztem, így fejben (és jegyzetben) már mindegyik külseje/viselkedése/élettörténete/jellemfejlődése megvan, de nem akartam rögtön azzal terhelni az olvasókat, hogy mindent elmondok róluk. Inkább majd csak fokozatosan. Talán észrevetted, hogy minden fejezetnek van egy vagy kettő főszereplője, akit próbálok bemutatni. Idővel mindenki sorra kerül.
Az elgépeléseket megpróbálom kijavítani, bár hajlamos vagyok ötödszöri olvasás után is átsiklani felettük.
Mégegyszer köszönöm a kritikádat, rengeteget segítettél vele. Remélem, később még majd benézel a blogomra :)
Kedves Szimy!
TörlésKöszönöm a választ. A fejlécen nem látszik, hogy kezdő lennél. Már elsőre megragadta a figyelmemet, szóval alapjáraton egy szép munkáról beszélünk.
A prológus valóban nehéz dió, mindenki megszenved vele. Akárhányszor ír egyet az ember, sosem lesz tökéletes, mindig javítgatni kell benne, így megértem a dilemmát. Mindenkinek mást jelent egyébként a fülszöveg. Van, aki azt preferálja, hogy a múltban lejátszódó eseményt közöljön velünk, ellenben mások jobban szeretik, ha amolyan első fejezet helyett írják meg.
A fülszöveg is olyan, amit ritkán lehet jól eltalálni, ütősre írni. Természetesen ez is úgy megy, hogy jön egy kósza gondolat, miután végiggondoltad, miről is fog szólni a blogod, és aztán azt kicsit megtekergetve, rejtélyesen "papírra" veted. Jelen esetben monitorra. Nincs baj a tieddel, csupán szerintem lehetett volna még egy picit ütősebb mondatot a végére írni.
Ami a fogalmazási hibát illeti: nem konkrétan a megfogalmazással van baj, hanem azzal, hogy bizonyára elgépeltél 1-1 szót, mert például lemaradt a szó végéről egy betű, stb. Ilyesmire gondoltam, szóval ez igazából nem egy nagy probléma, mert aki olvassa és belemerül, az észre sem veszi. Ha pedig igen, úgysem érdekli, mivel a történeted zseniális, mint már említettem. Egyáltalán nem sablon, biztosíthatlak. :)
Érthető, hogy nem akarsz minden poént lelőni karakterek terén, nem is baj, hiszen úgy jó, ha később ismerjük meg alaposabban a személyiségüket. A külsőt, csak hogy az elején lehessen mivel beazonosítani a szereplőket, kicsivel jobban lehetne szemléltetni, de teljes mértékben igazad van, ami a fokozatosságot illeti. Pláne, hogy mivel nem úgy írsz, hogy már az első fejezetben 300 karakter bukkan fel, ebből az összesnek nevet adsz, aztán különböztesse meg őket, aki tudja. Te nem ezt csináltad, és ezt nagyon díjazom. A történetek elején, ahogyan te is írtad, nem kell az összes szereplőnek felbukkannia.
A kedvencem egyébként Seth, azt ne kérdezd, miért. Már a neve is tetszik, és van valami a személyiségében, ami megfogja az embert. De ha ő nem lenne, akkor is visszatérnék a blogodra, ez nem is lehet kérdéses.
Örülök, hogy segíthettem: M. Gin