Kritika 20# - Summer Notes

Üdv nektek, drágák!

Tizennegyedik kritikámmal jelentkezem, ezúttal a Summer Notes című blogról, melynek írója Naomi L. Price.

Kinézet: Elsőként megnyitva a blogot ez a kép tárul a szemünk elé. Megmondom őszintén, ahhoz képest, hogy a design nem kódos, nincs semmiféle csilli-villi effekt vagy túlzás rajta, nagyon tetszik. A színvilága egyszerűen lenyűgöző. Nem rikít, és a minden apró részlete harmonizál egymással. Ha jobban belegondolok, a cím alapján valami sokkal színesebb külsőt képzeltem el először az oldaladnak, elvégre a nyár általában élményekben gazdag, tipikusan az az évszak, ahol sok a pörgés, a buli, és a többi. Azonban amint megláttam a blogod kinézetét, csalódnom kellett - hozzáteszem, kellemesen, mert nem gondoltam volna, hogy ez a lágy, arany-barnás árnyalat ennyire megadja a hangulatát. 

Bővebben a fejlécről: a színek, mint említettem, tökéletesek, az elmosásokat picikét ki lehetett volna jobban dolgozni, de így sincs velük baj, hiszen szép látványt nyújt az összkép. A lány elhelyezése megfelelő helyen van, a cím pedig éppen alatta helyezkedik el. A betűk színe szuperül passzol a fejléchez, meg úgy egyébként a bloghoz. A stílusa is tetszik, habár nincs túlragozva: egy picit dőltebbet jobban el tudnék képzelni a helyére, olyat, ami hasonlít a kézíráshoz - de hozzáteszem, szerintem ez is remekül fest, csak egy kósza elképzelésként villant fel a fejemben. 

Az egyszínű háttér csodálatos, szemet gyönyörködtető. Ezeket egyébként is jobban szeretem, mint a mintákkal teleaggatott, zsúfolt képekkel összekombinált háttereket, mert noha egyszerűbbek, sokkal igényesebben tudnak festeni, mint az előbb leírtak - főképpen, ha a színük passzol a blog alapvető színvilágához. Ez nálad mind teljesül: nincs mit tovább ragozni rajta, szép úgy, ahogyan van. 

Az oldalak háttere már kissé világosabb, a vaj színéhez hasonlít. Ez is tökéletesen kombinál a fejléccel és a háttérrel, ügyes megoldás, hogy nem csak egy-két árnyalattal tér el a blog többi részétől. Betűszínnek feketét választottál, ami alapvetően mindenhová illik. Azonban gondolkodtam rajta, mi lenne, ha mondjuk sötétebb fajta barnára cserélnéd le? Lehet, hogy úgy jobban nézne ki, és még a bloghoz is menne, emellett olvasható marad a világos hátteren. Azt tanácsolnám, hogy előnézetbe próbálj ki egy ilyen bejegyzést, amit nem feketével írsz, és döntsd el magad, hogyan tetszik jobban. Azt pedig leírnám még egyszer: nincs gond a mostanival, csak fantáziálgatok arról, hogyan lehetne a betű színeit is jobban összhangba hozni az alapvető színvilággal. 

Az oldalak nagyon kis egyszerűek, könnyen ki lehet rajtuk igazodni. Semmi csicsa: ha a kurzort rávisszük valamelyikre, aláhúzott betűtípussal fog nekünk visszajelezni, az aktuálisan látogatott oldalt pedig félkövérre szedi. Ez így szép, és jó. Szerintem nem szükséges változtatni rajtuk.

A bejegyzések menüpontnál igényesen, egymás alá linkeled be a különböző részeket, így bárki könnyen eligazodhat rajta. A díjak és kritikák oldalon ugyanez a rendszer működik: egyszerű felsorolás, hogy mindenki megtalálja, amit aktuálisan keres. 

A történetből kiragadott részlet alapvetően jó ötlet, de nem felel meg egy fülszövegnek, amit jelen esetben hiányolok. Egy jó ismertetőnek rövidnek kell lennie, leírnia nagy vonalakban, mikor, hol játszódik a történet, kiről/miről fog szólni, s mi okozza a konfliktust benne. A végére pedig jöhetnek az izgalmas kérdések, amelyekre csak a sztori elolvasása után kapunk választ. Ha tanácsolhatom, vagy írd át a meglévő részletet egy hivatalos fülszöveggé, vagy írj esetleg mellé egy másikat. A lényeg, hogy mindenképpen legyen meg, mert egy blognál ez nagyon sokat számít. Valaki úgy dönti el, hogy belekezd-e egyáltalán az olvasásba, ha végigfut a fülszöveg sorain, és elnyeri a tetszését. 

A blogról leírt információk elegendőek, minden benne van, amit tudni érdemes az oldalról. A chat alapra van beállítva: ezzel kapcsolatosan azt javasolnám, hogy válassz neki más színeket. Olyanokat, amelyek passzolnak a blog színvilágához, tehát: barnásat, aranyat, sárgásat, ilyesmit. Ha nem értesz hozzá, kérj meg valakit, aki be tudja neked állítani, mert máris jobban mutatna, mint ez az egyszerű kék színkombináció. 

Összességében tehát, a blogod külseje szemet gyönyörködtető számomra, igen kellemes látvány. A fent leírt "apróbb" észrevételeket én komolyan venném, és megpróbálnék változtatni kicsit rajtuk, újítani, kísérletezni velük.

4/5

Történet: Remélem, van fogalmad róla, hogy egy óra alatt olvastam el az egész blogodat? És mielőtt megkérdeznéd magadban, hogy ez számodra mit jelent: nos azt, hogy nagyon elnyerte a tetszésemet. Olyannyira, hogy lerakni sem bírtam éjfélkor azt a nyamvadt telefont, amiért reggel zombi módjára keltem ki az ágyamból. De! Teljesen megérte, ugyanis egy csodálatosan jó, meglehetősen egyedi történetet ismerhettem meg általad, így ezt szeretném ezúton is megköszönni. Most pedig kitérnék a bővebb elemzésére:

Először úgy kezdtem neki a történetnek, hogy: na, egy újabb csöpögős, romantikus sztori egy tinilány életéről. Aztán elkezdtem olvasni, és kellemeset csalódtam: igaz, tényleg egy huszonéves lány, Ashton történetét meséli el E/1 személyben, aki nyárra munkát kap egy török szállodába. Odafelé egy hajón utaznak mind a személyzet, mind pedig a vendégek, és kétszemélyes kabinok vannak benne. Általában lány-lány, fiú-fiú párosítást alkalmaznak, de történik egy kis félreértés Ashton nevét illetően, így ő egy David nevű sráccal kénytelen osztozni a szállásán. Először természetesen jön a huza-vona köztük, hogy kialakítják a térfeleket egymás között, megy az örökös cívódás, főleg a lány részéről, aki szerint David egy arrogáns, nagyképű, bunkó, felfuvalkodott hólyag (nagyjából). Míg egymás között mennek ezek a piszkálódások, azért nyilvánvalóan érezni, hogy vannak jó pillanataik is együtt, és egyre közelebb kerülnek a másikhoz. 

Amikor elindítottak maguk között egy aprócska "háborút" a hajón, az valami fergeteges volt. Rengeteget mosolyogtam és nevettem rajta: a szikszalagos megoldás, a bőrönd és a telefon története, a közös fürdőzés... - ezek mind olyan pillanatok voltak, amikor igazán kibontakozott a tehetséged, mert rengeteg egyediséget csempésztél a történetedbe a soraid között. 

Törökországba tartó útjuk során más ott dolgozó fiatalokkal is megismerkednek (Adam, Peter, Patrice, Jane), így első este, miután kikötöttek a szállodánál, elmennek együtt szórakozni egy bulinegyedbe, ahol nyüzsögnek a fiatalok. Itt következett egy számomra - megint csak - élvezetes rész: a fogadás, amit Ashton és David kötöttek egymással, miszerint az alszik a kényelmesebb ágyon, aki több fehérneműt varázsol le az ellenkező nemről, vagy gyűjt be tőlük minél több telefonszámot. Az este így viccesen zajlik, mindkét fél belead mindent, aminek végül lesz eredménye: rengeteg pontot gyűjtenek össze, de ezt aznap a részeges állapotuk miatt kénytelenek összeszámolni, így csak bedőlnek mindketten az ágyba, és innentől képszakadás. Másnap megtudjuk, hogy történet dolgok kettejük között - gondolok itt szenvedélyes csókcsatára -, de semmi olyan, ami komolyabb lenne. Ennél a résznél azért már világosan látszik mindenki számára, hogy ezek ketten biztosan éreznek valamit a másik iránt, csak tagadják, legalábbis a lány bejegyzéseiből ez derül ki. 

Tudomást sem véve a vonzalomról, Ashton elmegy randizni egy török fiúval, aki szintén a szálló területén dolgozik, de ez picit rosszul sül el: a srác ugyanis konkrétan letámadja, és ő hiába kéri, nem nagyon akar leszállni róla. Végül egy jól irányzott tökön rúgás segít a dolgon, s ezt követően Ashton visszasiet a szobába, ahol David kifaggatja arról, mi történt vele. Ez a rész az egyik kedvencem az eddigiek közül, ugyanis a srác teljesen begurul, és már indulna, hogy átrendezze kicsit a török fiú arcát, amiért így bánt a lánnyal. Valósággal el lehet olvadni a sztori ezen részén, mégsem annyira nyáltól csöpögős, mint más blogoknál ez lenni szokott. Ügyesen oldottad meg a dolgot, mert úgy közvetítesz az írásoddal az olvasók felé, hogy véletlenül se hasonlítson a történet egy romantikus-sírós, túlzottan drámai könyvhöz/filmhez. 

Ami még különösen tetszett - ezeken felül is - a sztoridban, az az, hogy gyakorlatilag a bejegyzéseket Ashton saját maga írja, így nagyon érdekes szituáció állt elő: egy blogos bejegyzésben olvashatunk egy másik blogos bejegyzésről. Minden elismerésem, nem hiszem, hogy ez másoknak eszébe jutott már! Neked aztán van tartalékod ahhoz, hogy ne váljon sablonossá a történeted. Bár megnyugtatlak: erre nagyon kevés esélyt látok.

Összegezve tehát az egészet: egy magával ragadó, izgalmas, örökké nem várt fordulatos, romantikus, de humoros történettel van dolgunk, ami teljes mértékben leköti az olvasó figyelmét. Előre szólok: aki elkezdi olvasni, nagy valószínűséggel a függőjévé fog válni. 

5/5

Szereplők: Gyakorlatilag két főszereplő van ebben a történetben - vagyis inkább egy, de a másik is annak tekinthető -: Ashton, akinek a szemszögéből íródik az összes bejegyzés, és David, a szobatársa.

Ashton egy határozott, talpraesett, őszinte lány, aki minden helyzetben tudja, mit csináljon - lényegében. Amit sosem fogunk elfelejteni vele kapcsolatban az, hogy szőke, hiszen David minden alkalommal elmondja, amikor így nevezi: Szöszi. Ezen felül telt keblű, és csinosak a lábai - azt hiszem, ez elegendő információ számunkra a külsejéről. Valójában a lány egy nagyon szimpatikus karakter, hiszen az ő bejegyzéseit olvashatjuk, ő az, aki elmeséli a mindennapjait, amit nyáron az otthonától távol tölt el. Érdekes kalandokba keveredik, azokról mesél nekünk, ezáltal ismerjük meg igazán a személyiségét: humoros, szókimondó, helyén van a szíve, és nagyon barátságos. Igazán tökéletes karakter egy főszereplőnek, elvégre sokat tudunk róla mind belsőleg, mind külsőleg, mind pedig magánéletileg. 

David külön kategória. Elsőre, a lány leírásai alapján úgy ismerjük meg, hogy egy tahó, nagyképű, bunkó, felfuvalkodott hólyag, aki kizárólag a saját érdekeit nézi, és azt hiszi, bárkit megkaphat, akit akar. A tipikus rossz-fiú karakter, amely egy blogról sem hiányozhat... Pláne, hogy emellett - sajnos - helyes is: jó külsejű, barna hajú, kék szemű, kockás hasú, izmos srácról van itt szó, kérem szépen. aki könnyedén elcsavarja általában a lányok fejét. Ezért is igyekszik Ashton távol maradni tőle, nehogy szintén beleessen a csapdájába. Csakhogy, ez ennyire nem egyszerű: ugyanis több olyan pillanat is van, amikor megbizonyosodunk arról, hogy ennek a srácnak is van szíve, és olykor törődik másokkal is. Amikor például megvigasztalja a lányt, vagy megnyugtatja, amint kitör a vihar a vízen. Ekkor mutatkozik meg a "másik" éne, a kedves, odaadó éne, amit valószínűleg a külvilágnak egyébként nem mutat. Nem értem a pasikat! Miért hiszik azt, hogy mindenképpen keménynek kell mutatkozniuk?! Egyedül tehát Ashton ismeri őt igazán, és ennek meg is lesz az eredménye, ugyanis - ha ő még nem is tud róla - titkon elkezd hozzá vonzódni, és ez az érzelem nagyon valószínű, hogy kölcsönös. 

A mellékszereplők karaktere még viszonylag kidolgozatlan. Értem úgy, Adam, Peter és Patrice olyan szereplők, akik külsejéről és jellemvonásairól nem sokat tudunk. Jane az egyetlen kivétel, hiszen van egy rész az egyik bejegyzésben, ahol leírod a külsejét, és nagy vonalakban a személyiségéről is ejtesz néhány fontosabb tudnivalót. A többieket azonban egyenlőre még homály fedi. Igaz, még a blog elején vagy, elvégre hét bejegyzés van fent, de ha valamilyen szerepet szánsz nekik a továbbiakban, érdemes lenne kicsit jobban bemutatni őket.

5/5

Fogalmazás, stílus: Itt rövid leszek, hiszen nem tudok semmibe belekötni: egyszerűen magával ragadó, ahogyan írsz! Komolyan, és el is mondom, miért:

Nagyon választékosan fogalmazol, ebből adódóan nagyon gazdag szókincsed lehet, hiszen egyetlen szóismétlési hibát sem találni a blogodban. Helyesírási és elgépelési hibák szintén nincsenek, aminek felettébb örülök, elvégre ritka az ilyen manapság, hogy mindenki be akar törni a bloggerek világába valami forradalmian új sztorival. 

A leírásaid hihetetlenül alaposak és élethűek, könnyedén magunk elé tudjuk képzelni az esetlegesen zajló eseményeket. Igaz, kicsivel lehetne belőlük több, de számomra így is végig élvezetes volt a blogod olvasása. A párbeszédekkel sincsen gond, mindig nyomon lehet követni, ki beszél éppen kinek, és miről. Szabályosan írod le őket, gördülékenyen megfogalmazva, és nem azzal a monoton, egyszavas mondattal tudod le, ami sok helyen előfordul más történeteknél. 

A stílusodról: nagyon magával ragadó, ezt már most leszögezném. Mint már fentebb említettem, tetszik ez a "bejegyzés a bejegyzésben" megoldás, nagyon egyedivé varázsoltad vele a blogodat. Külön dicséret jár azért, mert közvetlenül szólsz az olvasóidhoz, nagyon kedvesen bánsz velük és látszik, hogy törődsz velük. A fejezetekbe gyakran csempészel humort, ami nem hagyja, hogy a blogodat elkönyveljék unalmas, sablonos, nyálasan romantikus sztorinak. Mindig meg tudod nevettetni az olvasót, ami nagyon fontos szempont szerintem egy ideális írónál - és szerintem te egy vagy közülük, úgyhogy gratulálok hozzá!

5/5

Összesen: 19/20

Sok sikert  továbbiakban (remélem, hamar hozod a folytatást):