Ezrdévnyi sors - kritika

Sziasztok! 

Hosszú kihagyás után ismét hoztam egy kritikát, ezúttal szerkesztőtársam, M. Gin blogjáról, az Ezredévnyi sorsról, amelyet egy osztálytársával ír közösen. (Csak az első öt fejezetet olvastam!)

Ezredévnyi sors

Design: Ez a kép tárul elénk, amikor megnyitjuk az oldalt, amely nagyon kellemes a szemnek. A színei szépek, passzolnak egymáshoz, és én kifejezetten örülök, hogy nem sötét. Nem szeretem a sötét diziket. A fülszöveg helyzete nagyon jó helyen van, hogy egy picit rácsúszik a fejlécre, és mivel ez az első modul, rögtön feltűnik. A menüsor a fejléc felett van, amit én szintén szeretek, könnyen kezelhető, nem veszik el oldalt. A Prológus fület feleslegesnek tartom, hiszen a fejezetek között is kint van. A Chat átlátszó, amely szerintem nagyon beleolvad a környezetbe, én átkódolnám a blog színeire. A fejlécen nagyon szépen el vannak mosva a textúrák, a lány is szép a háttérben, viszont az nem tetszik, hogy Tiffany fejébe nagyon belelóg az óra. Az még oké, hogy a hajába, de az arcába már ne. A cím szerintem túl nagy, én lejjebb tenném, és az Erzedévnyi-t kisebbre venném. A fejléc széle nincs elmosva, bármennyire png-nek tűnik, nem az, túl kiugrik a környezetből. 

8/10

Történet: Az alap koncepció, hogy Melinda nyárra leutazik a szülei szállodájba, és pakolás közben talál egy naplót, amely egy száz évvel ezelőtt élt emberé volt. Sok hasonlóságot felfedez, és ez segít neki a mindennapokban. A napló ötlete kapcsán nekem rögtön Harry Potter és a Titkok Kamrája jut eszembe Denem naplójával - ezt az a gif  is erősíti, amely korábban volt a fülszöveg alatt. Nem rossz kitaláció az alap, sokmindent ki lehet hozni belőle, ha jól kavarjátok a szálakat. Az külön tetszett, hogy Magyarországon játszódik. 

9/10

Karakterek: 

• Melinda: Ritka a neve abból a szempontból, hogy nem találkozol vele minden blogban, valamint hosszú, sokféleképpen lehet becézni, amit én nagyon szeretek. Szintén nagyon jó választás Tiffany Alvord, bár én nem szeretem, Linda szerepére tökéletes. Nagyon jó a karakterépítés, bár annyira különböző személyiségek vagyunk Melindával, hogy nem nagyon tudtam vele azonosulni. Ezt ne vegyétek a szívetekre, ez teljes mértékben az én hibám. Visszahúzódó, hirtelen haragú, mégis félénk. 
• András és Ágnes: Teljesen átérzem a helyzetet, amikor nem a szülővel élsz, nekem is volt jópár ilyen évem, teljesen élethű volt, amikor találkoztak. Ők tipikus szülőkarakterek, szeretik a lányukat, de más nagyon nem tudok róluk mondani. 
• Betti: Az egész történetben ő volt az, akit már az első mondattól kezdve megszerettem. Életvidám, lelkes, kedves, mosolygós. Mi kell még? 

9/10

Stílus: A szókincsetek remek, választékos, a mondatok gördülékenyen vannak szerkesztve. Nagyon jól lehet követni, hogy ki beszél, mit mond, mit csinál. A környezetet is remelkül bemutatjátok, bár én nagyon szeretem a hosszú leírásokat, ezekből itt keveset találtam. A filozofálós részek nagyon jók, ezek a másik kedvenceim. A szöveg sorkizárt. E/3-ban nagyon nehéz megmutatni a gondolatokat, de ti ezt remekül megoldottátok, kicsit a stlíusotok J. K. Rowlingot idézte nekem. "...álombeli ábránd volt a jövőről." Nem tudnám megmondani, miért, de nagyon tetszett ez a mondat, szerintem elképesztően szép. 

9/10

Összesen: 35/40

További sok sikert, Brooke