Kritika 49# - Rewind

Sziasztok!

Ma Nina Rewind című blogjával érkeztem. Mivel Nina a kinézetről nem kért véleményt, ezért csak annyit jegyeznék meg, hogy nekem tetszik ez a teljesen egyszerű és letisztult design. Annyi javaslat, hogy azért menüt és chatet kellene létrehozni az olvasókkal történő jobb kapcsolattartás érdekében.

Történet

A történet főszereplője Lay, egy huszonéves pszichológus, aki népszerű idolok (ha jól értelmeztem, akkor őrülten sikeres fiúbandák tagjai) lelki ápolásával foglalkozik. Elégedetlen a munkájával, mert kisgyerekekkel akarna inkább együtt dolgozni. Lay részt vesz a tíz éves osztálytalálkozón, ahol egyik barátja, Lehun segítséget kér tőle: foglalkozzon Sehunnal, a mostohaöccsével, a fiúval ugyanis bajok vannak. Ám Lay elfoglalt, így a kérdésre először nemet mond. Aztán szemtanúja lesz egy iskola udvarán megejtett verésnek, és kénytelen átgondolni elhamarkodott döntését.

Megmondom őszintén, gőzöm sincs erről a kultúráról, világról, így teljesen laikusként vágtam bele az olvasásba. De azt kell mondanom, nagyon tetszett eddig a történeted. Remekül vezeted be az egészet, szinte együtt éreztem Layjel a fásultságot, a munka miatti stresszt és időhiányt. Jó ötlet volt az osztálytalálkozó is: ez különleges állapot és helyzet mindenki számára, hiszen azokkal az emberekkel találkozunk újra, akiket X éve nem láttunk, és érdekes látni, ki mennyit változott, mi maradt ugyanaz. Illetve az emberi természet is kiviláglott: a száz éve nem látott barát, Lehun rögtön szívességet kér a baráttól.

Amit egy picit hiányolok, hogy engedj kicsit több betekintést az idolok életébe! Nyilván, aki tisztában van ezzel a világgal, az ismeri és tudja, nekem is van sejtésem, mégis jó lenne a laikusabb olvasóid számára egy kis szösszenet ezzel kapcsolatban.

Összességében tehát a történeted tetszik, külön jó volt, hogy egy számomra ismeretlen világba vezettél be, és ügyességedet jelzi, hogy mindent értettem és mindent megfelelően elém tártál.

Szereplők

Nagyon jól tetted, hogy a neveknek két változatát adtad meg, az egyik belőle könnyen megjegyezhető. Így kedvezel azoknak az olvasóidnak, mint amilyen például én voltam – nekem ugyanis tényleg ismeretlen ez az egész, és hadilábon állok az ázsiai nevek megjegyzésével és kiejtésével még inkább.

Tetszett az is, hogy nem adtál meg ugyan képeket a szereplőkről, viszont szépen jellemezed őket, így nem nehéz elképzelni az alakjukat.

A főszereplő, Lay nekem máris nagyon szimpatikus. Sajnos együtt tudtam érezni vele, félek, hogy én is majd jól kiégek 28 éves koromra, bár az még nem most lesz szerencsére. Tetszik, hogy nem tökéletes élethelyzetben hesszelő főhőst választottál, aki mindig jó döntéseket hoz. Nem, Lay nagyon is emberi, éppen ettől lett a kedvencem máris.

Sooyang, Lay középiskolai plátói szerelmem ezzel szemben a negatív pólus. Ő egyáltalán nem lett számomra kedves, sőt, én is pénzéhesnek és érdekembernek látom. Aztán az is lehet, hogy felvillantasz majd olyan tulajdonságokat, amik pozitívabbá teszik őt, de lehet, hogy csak túl optimista vagyok. Hiszen a való életben is vannak ilyen emberek, miért legyen akkor más egy kitalált történet?

A többi szereplőről nem is írnék, hiszen nagyon keveset bukkannak fel, de akire igazán kíváncsi vagyok, az Sehun. Olyan ő, mint Tartuffe, sokáig nem bukkan fel, de amikor megteszi, biztos borít majd sok elképzelést.

Neked is azt tanácsolom, amit sokaknak: ejts el még több apróságot a szereplőkről! Akár egy számára kedves tárgy megemlítése, akár egy emlék bedobása a képbe sokat tud árnyalni a szereplő jellemén. Ezen kívül pedig még annyi volna, hogy próbálj kicsit többet írni arról, miket érez Lay. Megemlíted többször, ez rendben is van, de elfér még több érzelemleírás ott J

Kivitelezés

A stílusod nekem nagyon tetszett, egyszerre laza és fiatalos, mégis roppant igényes. Szépen és változatosan fogalmazol, nem ragadsz le az egyszerű mondatok szintjén, üdítő volt téged olvasni. A részek hosszai is éppen megfelelők, ennyi szóban szépen el tud kezdeni kibomlani a történetszál. Külön öröm, hogy végre E/3-ban írott blogot olvashattam, tudniillik ez a kedvencem, és te nagyon ügyesen alkalmazod. Külön dicséret a szép leírásokért, semmit sem rágsz szájba, szépen csepegteted az információkat, ezzel alakítva egyre kerekebbé a képet. Egyszóval nagyon tetszett, ahogy írsz.

Nagyon ügyesen vezetsz ebben a számomra új világban, teljesen be tudtál szippantani., pedig számomra ismeretlen ez a kultúra, ahogy  az idolok is, csupán hallomásból ismerem ezt az egészet. Te viszont becsalogattál, és én nagyon élveztem a blogodon való tartózkodást.

Volt ennek ellenére néhány dolog, ami javítást igényelne, ezeket felsorolom neked az alábbiakban. Általános hibák, könnyen javíthatók, s ha ezeket kiküszöbölöd, igazán kiemelkedő lesz a blogod minősége.

A párbeszédek helyesírását át kellene nézned, amit itt tehetsz meg, ezen az oldalon remekül összefoglalják a fő tudnivalókat.

Néhány szót külön írsz, amiket viszont egybe kell, sorolom őket helyesen: világéletében, öngyilkosjelölt, öregkor.

Figyelj kicsit jobban az ikes igék használatára! Nem eszek, hanem eszem, nem panaszkodhatok, hanem panaszkodhatom.

S végül egy kis logikai bakit véltem felfedezni az egyik részben: Lay 18 évesen kerül a pszichológia karra. Ennek négy éve, most pedig 28 éves, írod. Gondolom, itt vagy elírásról lehet szó, vagy pedig több évet akartál írni mint eltelt idő.

Kedves Nina, remélem, hasznosnak érezted a kritikámat. További sikeres blogolást kívánok!

Lyanna