Soron kívül: Kritika 41# - Halandó Istenek

Sziasztok!
Az 50 feliratkozós nyereményjáték eredményeként meghoztam nektek legújabb kritikámat, mely Hanna Virág a Halandó Istenek c. blogjáról szól.
Fontos: mivel ez soron kívüli kritika, nem fogok pontozni, csupán a véleményemet fejtem ki ugyanolyan hosszan, mint ahogyan eddig tettem. 

Kinézet: A design elemzését kezdeném rögtön a fejléccel, hiszen az tűnik fel legelőször a szemünk előtt a blog linkjének megnyitásakor. Az első megállapításom róla az, hogy kissé üresnek találom. Van rajta egy-két textúra, középen pedig egy női karaktert helyeztél el. Ez viszont nem elég, mert mint te is láthatod a kép alapján, a bal felső és a jobb alsó sarok is teljesen üres, fekete lyuk tátong ott ahelyett, hogy valamiféle textúrával töltenéd ki a hiányt. Emellett felirat sincsen rajta, ami alapjába véve nem lenne baj, hiszen ha lenne egy külön kiírás a fejléc alatt, amiben a blog címe és leírása szerepel, nem kukacoskodnék miatta. De itt határozottan nincsen. Éppen ezért sokkal jobban mutatna egy szép betűtípussal, jól látszódó színnel írt felirat magán a fejlécen, hogy az olvasó ne csak a link alapján tudja, melyik blogra tévedt fel éppen. Amit viszont pozitívumként kiemelnék: az a néhány textúra, ami rajta van a képen, szépen el van dolgozva, alig észrevehető az átmenet közöttük, ami az igényesség látszatát kelti. Az érdekes színvilága pedig véleményem szerint magával ragadó, hiszen nem minden fejlécnél lát hasonlót az ember. A sötét, kékes-feketés árnyalatok remekül keverednek, váltják egymást, de közben megtalálhatóak világosabb részek is a képen, s éppen ettől nem tűnik annyira borongós hangulatúnak az összhatás. 

A blog háttere alapvetően nagyon szép lenne, és szuperül passzolna is a fejléc nyújtotta hangulathoz, hiszen a háborgó tengernél, felette viharos felhőkkel aligha van mesésebb látvány. Viszont jelen esetben ez a kép nekem elég homályosnak tűnik: mind a felhők, mind pedig a víz tekintetében nem lehet eléggé élesen látni az összképet. Ha van rá mód, ezen mindenképpen változtass, hiszen egy nagyobb háttér elhelyezésével, ami garantáltan nem lesz homályos, máris előnyösebb külsőt szerzel a blognak.

A bejegyzések háttere átlátszóra van állítva, ami egyébként nem egy rossz megoldás, hiszen így a háttér is jobban átláthatóbb. Amit viszont változtatnék ide kapcsolódóan, az a betűk színe. Szerintem túl fehérek, így rövid időnyi olvasás után megerőltetik az ember szemét - orvoslásként egy kicsivel szürkítettebb árnyalatot javasolnék. 

Az oldalakra rátérve: összesen három van belőlük - egyenlőre -: a főoldal, a tudnivalók és a fülszöveg, fejezetek. Na most kérlek, már itt feltennék neked egy kérdést. Az oldal jobb oldalán található modulsáv, mely a "Halandó Istenek" nevet tartalmazza, gyakorlatilag egy konkrét fülszöveget épít fel, ennek ellenére a Fülszöveg és fejezetek menüben egy teljesen más rövid ismertetőt olvashatunk. Hozzáteszem, az a fülszöveg, mely a jobb oldali modulsávban található, sokkal inkább lenne helyénvaló ide mind megfogalmazásilag, mind pedig tartalmilag. A figyelmet és a kíváncsiságot is jobban felkelti, mint a fejezeteknél található másik. De ha az a fülszöveg, akkor milyen célt akar szolgálni a "Halandó Istenek" feliratú szövegdoboz?

Az információk fülnél elegendő dolgot adtál meg a blogodról, noha én a design készítőt is odaírtam volna - még akkor is, ha te magad vagy az illető. A chat színei egyébként tetszenek, illenek is nagyjából a blog színvilágához, ám amikor valaki úgy ír neked, hogy a nevéhez linket csatol, konkrétan nem látszik, ki írta. Egyszóval a nevek színével van baj. Javasolni tudnám a világosabb betűszínt erre a célra, hogy jobban átláthatóbb legyen.

Összességében tehát van mit javítani a designon: egy-két apróság megváltoztatása is sokat számít. Példának okáért a háttér és a bejegyzések betűszínének lecserélése. Láthatóan sokat javít majd az összképen.

Történet: Mivel még csak előszó+két fejezet található meg a blogodon, annyira tartalmas és mélyre menő kritikát nem fogok tudni írni a sztoriról, hiszen az elején a történetek általában kiforratlanok, alig kezdődnek el, s így nem lehet kellőképpen megformázni a véleményedet róla. De én azért próbálkozom!

Tehát elsőként a bevezetőről ejtenék pár szót: túlságosan rövidre sikeredett. Tartalmilag rendben volt, s éppen ezért olvastam volna még legalább kétszer ennyi szöveget. Izgalmasan oldottad meg, elhúztad az orrunk előtt a mézesmadzagot, felkeltetted az érdeklődésünket a sztorid iránt, s éppen, amikor a kíváncsiságunk elérhette volna a tetőfokát, gyorsan be is fejezted a prológusodat. Ismételni tudom magamat: terjedelmesebbet kellett volna írnod, mert így elég rövid, és ami elég rövid, az bizony nem nevezhető hiteles prológusnak.

Az első fejezetben picit lecsillapodtak a kedélyek, legalábbis az elején - ami az izgalmakat illeti. Lasan bevezettél minket az általad elképzelt világba, megismertettél velünk néhány fontosabb szereplőt, köztük Heidit is, akinek a szemszögéből íródik a történet ezen része. Néhány fontosabb dolgot megtudunk a múltjáról, a személyiségéről, s baráti köréről is. Miközben lépésenként építgeted fel a karakterét, úgy szövöd mellette folyamatosan a cselekményszálakat is. A titokzatos új fiú felbukkanása az iskola előtt, a buli a szórakozóhelyen a haverokkal és a végső fordulat, melyre nem számítottam volna rögtön az első rész végén: megjelenik a Hírnök, körbevéve halott lelkekkel, akik konkrétan fenyegetést jelentenek Heidi és barátnője, Zeala számára.

A második fejezet szintén elég rejtélyesre sikeredett. Zealáról semmi hír a buli végén történtek óta, bizonyára próbálja feldolgozni magában ezt a lehetetlen eseményt - amit nem is csodálok. Heidi így Klarától próbál megtudni néhány infót - attól a lánytól, aki aznap szintén ott volt, fül-és szemtanúja volt az esetnek, s nagyon úgy néz ki, tud is valamit. Azonban egy egész héten át kerüli Heidit, nem hajlandó szóba elegyedni velem, ami még gyanúsabbá teszi őt. Aztán suli után felbukkan megint az a titokzatos srác - mint később kiderül, Jared a neve -, s olyan dolgokba avatja be a lányt, amelyek legfeljebb álmainkban jutnának csak eszünkbe. Görög mitológia, utalás a jelenre, Istenek és Árnyak, stb. Egyszóval elég bő információval áraszt el bennünket, s mivel így végződik a fejezet, van időnk tépelődni a hallottakon. 

A harmadik fejezetben fokozódtak az izgalmak: Heidi és Zeala beszámolnak egymásról régóta magukban tartott titkukról. A képességükről, mely nem mindenkinek adatott meg. Miután megtárgyalták egymás közt ezeket a dolgokat - hozzáteszem, túlságosan simán ment minden, elég irreális volt a reakciójuk a másikkal szemben -, mindketten visszatérnek az iskola komor falai közé, hogy ott megkeressék és kifaggassák Klarát, aki meglehetősen sokat tud a dolgok menetéről, de nem árulhat el semmit. Néhány rejtélyes, ködös mondat után felszívódik, és a fejezet véget ér, továbbra is kételyek között tartva olvasóit. 

Összességében egyedi és izgalmas a történeted, rögtön a dolgok közepébe vágsz, sosincs egy unalmas pillanat benne, amiért dicséret jár. Viszont a néhol irreális események és reakciók miatt olykor-olykor húztam a számat. Ha tudod, kicsit élethűbben szemléltess bizonyos cselekményeket, hogy valóban reális képet fessen a blogodról. Amit pedig tanácsként hozzátennék: írj sorkizárttal, és máris igényesebben fest majd a külső! :)

Szereplők: Még eléggé az elején vagy, így gyakorlatilag két karakteren kívül mondhatni kiforratlanok a szereplőid. 

Heidi a személyes kedvencem - bár ugye eddig csak az ő szemszögéből láthattuk a dolgok menetét. A külsejét - like an emo girl - nagyon jól megformáztad, gyakorlatilag ismerjük minden egyes porcikáját, emellett a szokásaira is kellő figyelmet fordítottál: milyen sminket rak össze magának, mi van a ruhásszekrényében, milyen a stílusa, stb. Egyszóval jól felépített karakter külsőleg és belsőleg is. A személyiségét tekintve egy bátor, elszánt lányról van szó, aki tud néha önző módon viselkedni, és gyakorlatilag szabad szellemű, hiszen tojik mások véleményére. Úgy is kell! Nekem ez volt az a pont, ahol elnyerte a szimpátiámat.

A legjobb barátnője, Zeala szintén kedvesnek és jó fejnek látszik, bár még annyira mélyre hatóan nem ismerjük, mint Heidit. Külsejét tekintve róla is elegendő infót adtál - bár korántsem annyit, mint barátnőjéről -, melynek köre remélhetőleg a későbbiekben bővül. Személyiségileg kicsivel visszahúzódóbb Heidinél, de ő is bátor, nem valami tipikus ijedős lány. Sokkal idealizáltabb figura a barátnőjénél, mert több benne a pozitív tulajdonság. Éppen ezért szimpatizálok vele is. 

Igazából a többieket mellékszereplőnek tekintem, hiszen olyan fontos szerepet egyenlőre nem játszanak a blog történetében. Klara rejtélyes, sokat tud, első pillanattól kezdve nem volt valami szimpatikus. Elég gyanúsan viselkedett eddig is, s ezután sem hajlandó elárulni semmit a két barátnőnek. Jared szintén titokzatos, hiszen magáról nem árul el semmit senkinek a nevén kívül, viszont beavatja Heidit abba a titokba, aminek nagy része rá is vonatkozik, tehát ebből azt szűrtem le, hogy a jó oldalon áll, segítőkész és támogató. Ennek ellenére azonban semleges figura a számomra.

Tehát a szereplőket összegezve, elég jól kidolgozott karakter mindegyik, nem igazán tudok mibe belekötni, hiszen mindenkit alaposan szemléltetsz számunkra annak fényében, milyen fontos szerepet töltenek be a történetben.

Fogalmazás, stílus: Nos, itt már akadt némi problémám, ugyanis több helyesírási hibával is találkoztam - oké, nem olyan vészesen sokkal, de akadtak. Példának okáért: a második fejezetben a secundum-ig szót kötőjellel választottad el, holott a helyes alakja: secundumig. Miért? Mert mássalhangzóval végződik a szó. Egyfajta alapszabály. Tehát ilyen és ehhez hasonló elírási, apró helyesírási hibákkal találkoztam a bejegyzések olvasása közben, de nem tartom őket annyira vészesnek, hiszen alapvetően nem úgy írsz, hogy minden második mondatod hibás. 

A párbeszédeid viszont szabályosak, érthetőek, mindig tudni, ki beszél kihez, s a hangulatot is jól érzékelteted közben. A leírásokból kevesebb van, mint kellene. Picit olyan érzést kelt ennek hiánya, mintha össze lenne csapva az adott fejezet, hiszen minden olyan gyorsan zajlik le, hirtelenjében történnek a fordulatok, melyek között szinte semmi átmenet nincsen. Az izgalom fokozásához javasolt pedig a leírás, hiszen így készíted elő a csattanót. miközben őrlöd az olvasóid idegeit.

Ami külön tetszett az írásképedben, a humoros megszólalások. Sokszor csempészel adott részekhez, pillanatokhoz valami vicces mondatot, párbeszéd részletet, ami jócskán dob a hangulaton, nem hagyja ellaposodni a sztorit, gördülékenyebbé teszi.

Így hát csak azt tudom tanácsolni, folytass mindent úgy, ahogyan eddig is tetted. Tudom, hogy a design jelenleg átalakulóban van, így ahhoz nincs mit hozzáfűznöm. A szereplők kidolgozása jó, nem tudok belekötni. A történet vezetését kicsit lassabbra venném, több leírással és reálisabb eseményekkel, de alapvetően érdekesnek ígérkezik. 

Sok sikert a továbbiakban: