Soron kívül: Kritika 45# - Mennybéli szerelem

Sziasztok!

Ma Réku romantikus blogjával érkeztem. Soron kívül hozom a kritikát, hiszen Réku az ötven követős játékon jelentkezett hozzám Mennybéli szerelem című blogjával. Elnézést, hogy kicsit lassabban dolgozom, mostanában elúsztak körülöttem a dolgok, de igyekszem felturbózni a tempót. 

Design

Ha a blogodra kattintunk, egy pillanat alatt rájövünk, hogy milyen jellegű az oldal, s hogy mit is fogsz nekünk kínálni. Bevallom, az én ízlésemnek kicsit túlságosan romantikus a kinézet, de egyébként aranyosnak találtam az egészet, mosolyognom kellett, ahogy körülnéztem. Kicsit sok volt nekem, mégsem éreztem túl giccsesnek, épp a megfelelő volt. Egy aranyos és szerelmes történetre számítok a kinézet alapján, ahol a végén minden jóra fordul, de nem egy kerülőutat kell bejárniuk a szereplőknek a boldogságig.

A fejléceden elidőzve azt gondolom, hogy kicsit kezdetleges. Tökéletesen passzol a romantikus mindenhez, de kicsit egyszerűnek érzem. Jó lenne egybemosni a két alakot, és hasonló finomságokra gondolok. Nem értek hozzá, de szerintem érted, mire célzok. A bal sarokban található lángoló házat nem teljesen értem, de ezt most első benyomások alapján írom, mielőtt a szöveget elolvastam, így lehet, hogy van funkciója.

Elsőre talán furcsán hat, de a rózsaszín oldalháttér és a lila háttér a szövegnél nagyon szépen harmonizál, nekem tetszett, még akkor is, ha másoknak esetleg soknak hathat a dolog. A betűk színe is megfelelő, nem fehér, amit üdvözlök, hiszen akkor eléggé vakító lenne számomra. Így viszont kellemes volt olvasni.

Az oldalsáv teljesen jó. Fülszöveg, menü, feliratkozók, könyvborító, chat. Lenne pár javaslatom, csak amiatt, hogy még esztétikusabb lehessen az egész. A menüpontokat próbáld meg középre igazítani, jobban fog kinézni. Illetve a fejezeteket tedd be a menübe egy külön pontba – nem rossz az sem, hogy van egy külön modul, de ahogy látom, elég terjedelmesre tervezed a sztorit, akkor pedig nem lesz a legjobb, hogy ott van 20-30 fejezet külön az oldalsávban.

A fejezeteket szépen sorkizártra igazítottad, ez remek. Viszont szerintem kicsit túlságosan szellősek a részek. Ha Wordben Nincs térközre állítod a szöveget, akkor ezt ki tudod küszöbölni. Nem gond ez egyébként, talán csak nekem mániám. A betűméret viszont megfelelő, kellemes volt így olvasni.

Történet

Az alaptörténet az, hogy Sophie, a főszereplőnk, illetve Niki nevű barátnője egy tanúvédelmi programban lévő férfire vigyáz Olaszországban. Sophie összekap barátnőjével, s mikor hazafelé tartva az utcájukba ér, hatalmas robbanás rázza meg a környéket. A lerombolt ház pedig éppen az övék, s rajta kívül mindenki bent tartózkodott. Sophie megsérül ugyan, de főként a lelki sebek súlyosak. A történet azt bontja ki, hogyan is próbál ő új életet kezdeni a testvérénél, Alexnél, s annak családjánál.

Az alapötlet nekem tetszik. Kellően drámai és izgalmas. Én kicsit hiányoltam, hogy már az elején szót ejts arról, hogy Sophie tulajdonképpen rendőr – ez amúgy csak a 4. részben derül ki. Persze, ez csak apróság, és nyilván sejthető, de azért jó lenne egy félmondat erejéig leírnod.  

Egyébként izgalmas a fő gondolati szál is: hogyan vészelheti át az ember, ha haragban vált el az egyik legfontosabb személytől? Hogyan birkózik meg a fájdalommal és a bűntudattal? Itt még hozzáadódik az is, hogy Niki helyett talán Sophie-nak kellett volna meghalni, hiszen Niki önszántából segített a barátjának, Sophie pedig elvileg egyedül kellett volna, hogy megküzdjön a feladatával. Nehéz és bonyolult kérdések.

Viszont nem csak komorságból áll a történet. Hiszen beszéltem már a romantikát idéző designról. És a tippjeim be is jöttek. Romantikát hozol be, igazi elsöprő, első látásra szerelmet, amit olvasva szerintem minden nőnemű lény felsóhajt.

Egyszóval ez a része nekem nagyon is elnyerte a tetszésem, kedves történetet társz elénk, amelyben ugyanakkor bőven van komolyság is. E/1-ben írsz, váltogatva Sophie és Sebastian szemszögét, ennek pedig örültem. Jó olvasni a férfi nézőpontját is. Emellett a részek hosszára sem lehet panasza az olvasóidnak, szép, hosszú fejezeteket hozol.

Tehát a történet nekem felkeltette az érdeklődésem, kíváncsian várom, mit hozol ki belőle, csak így tovább!

Szereplők

Egyébként nem kedvelem, ha a szereplőknél ennyi szöveg van, de itt elég jó dolgokat szedtél össze róluk. Szerintem nyugodtan kurtítsd kicsit az információkat, mert sokan kevésbé szeretik, ha ennyi szöveg van. Viszont nagyon szimpatikus szereplőket válogattál össze, egytől egyig olyanok, akikről nagyon szívesen olvasnék.

A történeted főszereplője Sophie, akivel kapcsolatban én még nem tudtam eldönteni, hogy kedvelem-e, vagy sem. Jó volna tudni, milyen volt a tragédia előtt. Most ugyanis egy nagyon érzékeny lányt mutatsz be, aki közel sincs még túl a vele történteken (ami egyébként érthető is). Azt tanácsolom, hogy nyugodtan használd ki még jobban az E/1 adta lehetőségeket! Elmélkedjen még többet Sophie saját magáról, nyugodtan gondoljon bele, milyen volt a tragédia előtt, milyen most. Ezzel jócskán árnyalnád a képét nekünk, olvasóknak.

Sebastian, Sophie szerelme számomra szimpatikus volt (jó ég, mennyi ejtett és írt sz!), de nem tudunk még róla túl sokat. Tekintve, hogy kb. három fejezete van bent, ez nem a legjobb, kérlek, őt is árnyald még nekünk! Megtudtuk, hogy elszánt rendőr és hogy nagyon tud szerelmes lenni, de ennél többet még nem igazán.

Alex, Anna és Sarah, Sophie bátyja és annak családja igazán kedvesek, látható, hogy Sophie jó kapcsolatot ápol velük. Ha fontos szerepük lesz még, akkor kicsit az ő tulajdonságaikat is kellene bővíteni. Itt és a fentiekben is apróságokra gondolok főleg, olyan kis semmiségekre, amik viszont nagyon is meghatározzák egy ember jellemét. Most mondok egy példát: Anna a kanapén felejtette a Nora Roberts könyvet, amit éppen olvasott. Elmosolyodva vettem kézbe. Jó volt látni, hogy sógornőm kisgyermekes anyaként is ugyanolyan romantikus lélek, mint volt. Remélem, így érted, mire célzok. Ilyesmi apróságokat szeretnék megtudni a szereplőkről!

Natalia volt eddig a kedvencem, egyrészt, mert kedvenc színésznőm adja az arcát hozzá, másfelől igazán kedves, cserfes, csupaszív lány, aki nem mellesleg él-hal a szerelméért. Egyből megnyert magának.

Aki nagyon érdekelne még, az Niki. Visszamenőleg is rengeteg tulajdonságát, Sophie-val átélt élményét lehetne bedobni, ami színesítené a karaktert.

Ügyesen építgeted tehát a szereplőid jellemét, egy kicsit a közöttük lévő viszonyokat kellene még árnyalni, illetve apróságokkal színesíteni a jellemüket, ahogy fentebb is írtam.

Kivitelezés

Tetszik a fogalmazásmódod. Látszik, hogy igyekszel változatosan fogalmazni, hosszú mondatokat alkalmazol, ami igen jó. A stílusod világos és jól követhető, úgy látom, pontosan tudod kifejezni azt, amire gondolsz. Szerettem olvasni a blogod, hiszen a stílusod remekül passzol a történethez, látszik, hogy jól megy neked ez a romantikus vonal.

Viszont akar néhány javítanivaló, amiket most felsorolok.

Először is, a párbeszédek központozása. Ezeket ajánlom átnézésre, az egyik régebbi kritikámban linkeltem is egy jó oldalt ehhez kapcsolódva.

A vesszőkkel néhol spórolsz, de ahogy láttam, az első részedet újraírtad, s jelentősen jobban sikerült ilyen szempontból a javított, mint a régi. Úgy látom tehát, hogy ebben máris sokat fejlődtél, egy-két plusz átolvasás, és végképp ki tudod küszöbölni a vesszőhibákat.

Néhol egy-két szóismétlés is előfordult, pl. „A kórház ajtajában állok. Csak most engedtek ki a kórházból.” Itt akár el is hagyhatod a második kórház szót, hisz egyértelmű, hogy onnan engedik ki Sophie-t. Vagy az elején változtasd meg, pl. Annak a helynek az ajtajában állok, ahol egy hétig feküdtem. Nem volt jelentős mennyiségű a szóismétlés, úgy gondolom, ezt is ki tudod küszöbölni néhány plusz átolvasással. Sokat segíthet az online szinonima szótár, ha esetleg valamelyik szóra nem jut eszedbe variáció.

Amire még figyelned kell, az az ikes igék használata, tehát nem megiszok, hanem megiszom, nem álmodok, hanem álmodom. Ezt sem nehéz kiküszöbölni: mielőtt leírod az igét, gondold át, hogy E/3-ban hogy mondod. Ha ikre végződik, akkor figyelni kell az E/1-es ragozására.

Még néhány apró észrevétel: távpontot írsz, az valójában támpont. A tekintetét szót tekintettétnek írod, bizonyára csak elírásról van szó. Előfordult egy érdekes dolog is: „tűzesetben elhunyt halottak”, itt felesleges kétszer említeni azt, hogy már nem élnek, próbáld így: tűzesetben elhunyt személyek, a tűzeset áldozatai.

Összességében amondó vagyok, hogy szörnyűséges hibáid nincsenek, a Helyesírási Szabályzat vonatkozó pontjainak tanulmányozásával pedig ezeket is ki tudod javítani. Egy figyelmes béta is sokat segíthet. Egyébként élvezhető és aranyos a blogod. 

További sok sikert kívánok a blogoláshoz, kedves Réku, remélem, szolgáltam pár hasznos tanáccsal!

Lyanna