Sziasztok!:)
Kicsit régen jelentkeztem bejegyzéssel, de a gépünk tönkre ment, és csak most sikerült megjavítani. A rendelések felével már végeztem, és örülök, hogy a rendelőknek is tetszenek. Ma, egy interjúval érkeztem, amit nem mással, mint Kertész Kingával készítettem. Még így az elején leszögezném ,hogy ez az első interjúm, amit készítettem, szóval nem nagyon érződik rajta a "profizmus", de azért remélem élvezni fogjátok. Nagyon köszönöm Kinga, hogy belementél, és ahogyan azt üzenetben is elmondtam vagy ötszázszor, nagyon sokat jelent nekünk. Akkor kezdjük is!:)
Kedves Kinga! Nagyon köszönöm a lányok nevében is, hogy belementél az interjúba. Nagyon sokat jelent nekünk.
Én köszönöm a felkérést, ez nekem is nagyon-nagyon sokat jelent!
Ugyan már, nincs mit. Több blogban is résztveszel, köztük a Kertész Kinga Kritikáiban, és a Nomen est omen-ben, amit Lyla-val együtt vezettek, de talán a legismertebb blogod, az Üzenem..., ami szerintem fenomenális, mind az ötlete, és a megvalósítása. Hogyan jutott eszedbe a történet? Hirtelen bevillant, vagy már nyitás előtt, egy ideje tervezgetted?
A belső történet megvolt már egy ideje, csak snassznak hatott úgy. Nem akartam "egy újabb iskolás történetet" írni, mert egyrészt féltem attól, hogyha nincs benne valami extra, akkor a többség az első bekezdésig sem jut majd el, másrészt én is valami egyedibbet szerettem volna kiadni a kezeim közül. Ekkor jutott eszembe a nyakamban függő pendrive és arra gondoltam, miért ne? Így találtam ki Lilit és a külső történetet. Az alap, miszerint egy döntéshelyzet lesz a központi konfliktus, hamar meglett, úgy gondoltam, ez egy elég általános, mégis, nem sok helyen előforduló problémakör. Röviden-tömören így lett a segítségemre a pendrive-om, amit praktikussági okokból hordtam a nyakamban, ugyanis mindig elveszett. Ez egyébként a blog nyitását megelőző nyáron történt, tehát a blog nyitása előtt elég sokat állt a fiókban. Amikor kigondoltam, még csak magamnak és néhány barátnőmnek írtam, és nem nagyon jutott eszembe blogra kirakni.
Mikor kezdett el beindulni a blogod?Milyen véleményekre számítottál?
Az olvasók számának terén tavaly nyáron kezdett beindulni, egyre több látogató jött, egyre több díjat kaptam, és egyre több kritika volt pozitív. Kommentek terén nem nagyon volt ilyen beindulás, valamikor írtak, valamikor nem, igen hullámzó volt.
Hát, a vélemények? Nem is tudom. Azzal tisztában voltam, hogy tudok helyesen írni, és arra azért számítottam, hogy olyasmit senki sem fog a fejemhez vágni, hogy nem tudok helyesen leírni szavakat, mondatokat. Nem tudom, mire számítottam, de azt tudom, hogy nagyon féltem, hogy sokaknak - nagyon, nagyon sokaknak - nem fog tetszeni, sablonosnak, borzalmasnak, vagy hasonlónak fogják tartani. Persze ez mondjuk nem következett be, de akkor nagyon féltem, sőt, a mai napig is szinte rettegek, hogy a következő rész nem fogja megütni a színvonalat.
Hány naposra tervezed a történetet? Ha befejezted, tervezel újat indítani?
A történet körülbelül 24-25 napos lesz összesen maximum. Többet nem szeretnék, úgy érzem, akkor nagyon elhúznám a sztorit. Ha befejeztem, valószínűleg átírom, mert vannak részek, amikkel nem vagyok elégedett. Lenne történetötletem is, kettő újabb meg egy régi-új is, valószínűleg utóbbiba kezdek bele, ha rendesen kipofoztam a blog részeit.
Az olvasóiddal kommunikálsz a blog komment, és chat részén kívül? És kik azok, akik támogatnak ebben az egészben?
Igen, van egy Facebookos csoportunk is, ahol jelenleg hatvanöten vagyunk! Valamint, néhány olvasóval beszélgettem is már, néhányan üzenetet vagy e-mailt küldtek, de olyan is akadt, hogy blogos csoportokban fűztek hozzászólást a hirdetés alá. Ezeknek amúgy - mint minden másnak is - nagyon-nagyon örülni szoktam! Hát, lényegében a barátaim, a KKK csapata, és mindenki, aki valaha küldött díjat, feliratkozott, belépett a csoportba, írt egy-két kedves szót, vagy pipált.
Nem nagy titok, hogy a blogger világ egyik leghíresebb embere vagy, ha fogalmazhatok így. Milyen érzés ez?
Érdekes. Egyrészt nagyon jó érzés, amikor kiderül, hogy valaki ismeri - sőt, egyenes szereti! - azt, amit csinálok, és nagyon szívmelengető, amikor olyan üzenetet kapok, hogy valakinek én vagyok a példaképe. Ugyanakkor iszonyatosan furcsa is, és nem nagyon értem, hogyan történt vagy miért pont én, de ez nem jelenti azt, hogy nem örülök neki. Utolsósorban pedig egy kicsit rossz is, hiszen az emberek anélkül alkotnak, alkothatnak képet rólam, hogy akár egy szót is beszéltünk volna, és nem egyszer hallottam mostanra a barátaimmá vált emberektől, hogy az elején féltek tőlem a KKK-s tevékenységem miatt (amit szintén nem vagyok értek, hiszen bennem aztán tényleg nincs semmi félelmetes! :D). Szóval nem nagyon tudom. Furcsa, de közben jó is. Kedves, hogy ennyi ember keres meg, kíváncsi rám, hogy ennyien ismernek, de kicsit félelmetes is, néha olyan érzés, mintha mindenki engem figyelne, és egy rossz lépés, vagy rossz szóhasználat, vagy egy kicsit kevésbé igényes, vagy a vártnál rosszabb munkadarab és simán végem, mint a botnak. Szóval, amellett, hogy furcsa, jó, félelmetes, szívmelengető, egy kicsit nehéz is, hiszen azzal, hogy ismernek, fennáll a veszélye, hogy csalódnak bennem - és utálok csalódást okozni. Persze, ezek a dolgok eltörpülnek a mellett a szeretet mellett, amit nap mint nap kapok és tapasztalok!
Szokták leszólni, obszcén módon kritizálni a munkádat? Ha igen, hogyan szoktál reagálni rá?
A munkámat ilyen módon még sosem szólták le, szerencsére. Viszont chaten már kaptam olyan üzenetet, hogy "haljál éhen te nyomorék" (szó szerint idéztem). Mivel a nevét sem vállalta fel az illető, és nem a munkámat kritizálta, hanem engem, akit még csak nem is ismer, ezért nem hatott meg, csak nevettem rajta, és mire odáig jutottam, hogy visszaírjak neki, addigra két-három olvasóm is megvédett - ez pedig nagyon jól esett! Végül annyit írtam vissza, hogy az olvasóimnak köszönöm, hogy kiálltak mellettem, az üzenet írójának pedig megírtam az igazat: arra aztán várhat, hogy én majd éhen halok, ugyanis elég jó súlyban vagyok.
Ez azért durva volt, de gratulálok, hogy ilyen jól kezelted a helyzeted!:) Mit ajánlasz azoknak, akik kezdő bloggerek?
Hogy tartsák észben, egyszer mindenki volt kezdő, és a tény, hogy most kezdtek blogolni, magában hordozza a lehetőséget, hogy bármik lehetnek, amik csak akarnak - csak tehetség és kitartás kell hozzá!
Te mikor kezdted a blogolást? Hogyan találtál rá a bloggerre?
2013 nyarán kezdtem, amikor egy barátnőm rátalált a bloggerre, és indított egy blogot, ami főleg személyes volt, néhány dekorációs ötlettel tarkítva. Nekem pedig megtetszett a dolog, és gondoltam, ha már úgyis írok, miért ne tehetném ki valahová? Nagyjából itt kezdődött az egész.
Akkor már egy ideje benne vagy a szakmában.:D Van olyan, amit megváltoztatott számodra a blogger? Van olyan blogger/bloggerina, akire felnézel?
Sok mindent megváltoztatott, például rendszeresebben és összeszedettebben írok. Hülyén fog hangzani, de minden olyan bloggerre felnézek, aki odaadással, kitartóan és jól végzi a munkáját. Név szerint senkit nem szeretnék említeni, mert ahhoz sokan vannak. De lényegében mindenki ilyen, akinek olvasom a blogját.:)
Rendben!:) Köszönöm Kinga, hogy belementél az interjúba, és remélem, nem untattalak nagyon a kérdéseimmel. Üzenem, hogy folytasd amit csinálsz, mert elképesztő vagy, és azt hiszem, csatlakozom azoknak a klubjához, akiknek a példaképe vagy!:)
Én köszönöm a felkérést, nagyon jól esett! Igyekszem folytatni, és nagyon-nagyon köszönöm a támogatást Neked, Nektek és az Olvasóimnak is: hiszen nélkületek sehol sem lennék!:)
Nincs mit!:) További jó írást, és minden mást!:)
Köszönöm viszont kívánom! :))
Mégegyszer, köszönöm Kinga, és további jó munkát!:) Remélem, nektek is tetszett az interjú, és ha van olyan blogger/bloggerina, akitől szívesen olvasnátok interjút, azt jelezzétek hozzászólásba!:)
Ölel-puszil mindenkit:
A belső történet megvolt már egy ideje, csak snassznak hatott úgy. Nem akartam "egy újabb iskolás történetet" írni, mert egyrészt féltem attól, hogyha nincs benne valami extra, akkor a többség az első bekezdésig sem jut majd el, másrészt én is valami egyedibbet szerettem volna kiadni a kezeim közül. Ekkor jutott eszembe a nyakamban függő pendrive és arra gondoltam, miért ne? Így találtam ki Lilit és a külső történetet. Az alap, miszerint egy döntéshelyzet lesz a központi konfliktus, hamar meglett, úgy gondoltam, ez egy elég általános, mégis, nem sok helyen előforduló problémakör. Röviden-tömören így lett a segítségemre a pendrive-om, amit praktikussági okokból hordtam a nyakamban, ugyanis mindig elveszett. Ez egyébként a blog nyitását megelőző nyáron történt, tehát a blog nyitása előtt elég sokat állt a fiókban. Amikor kigondoltam, még csak magamnak és néhány barátnőmnek írtam, és nem nagyon jutott eszembe blogra kirakni.
Mikor kezdett el beindulni a blogod?Milyen véleményekre számítottál?
Az olvasók számának terén tavaly nyáron kezdett beindulni, egyre több látogató jött, egyre több díjat kaptam, és egyre több kritika volt pozitív. Kommentek terén nem nagyon volt ilyen beindulás, valamikor írtak, valamikor nem, igen hullámzó volt.
Hát, a vélemények? Nem is tudom. Azzal tisztában voltam, hogy tudok helyesen írni, és arra azért számítottam, hogy olyasmit senki sem fog a fejemhez vágni, hogy nem tudok helyesen leírni szavakat, mondatokat. Nem tudom, mire számítottam, de azt tudom, hogy nagyon féltem, hogy sokaknak - nagyon, nagyon sokaknak - nem fog tetszeni, sablonosnak, borzalmasnak, vagy hasonlónak fogják tartani. Persze ez mondjuk nem következett be, de akkor nagyon féltem, sőt, a mai napig is szinte rettegek, hogy a következő rész nem fogja megütni a színvonalat.
Hány naposra tervezed a történetet? Ha befejezted, tervezel újat indítani?
A történet körülbelül 24-25 napos lesz összesen maximum. Többet nem szeretnék, úgy érzem, akkor nagyon elhúznám a sztorit. Ha befejeztem, valószínűleg átírom, mert vannak részek, amikkel nem vagyok elégedett. Lenne történetötletem is, kettő újabb meg egy régi-új is, valószínűleg utóbbiba kezdek bele, ha rendesen kipofoztam a blog részeit.
Az olvasóiddal kommunikálsz a blog komment, és chat részén kívül? És kik azok, akik támogatnak ebben az egészben?
Igen, van egy Facebookos csoportunk is, ahol jelenleg hatvanöten vagyunk! Valamint, néhány olvasóval beszélgettem is már, néhányan üzenetet vagy e-mailt küldtek, de olyan is akadt, hogy blogos csoportokban fűztek hozzászólást a hirdetés alá. Ezeknek amúgy - mint minden másnak is - nagyon-nagyon örülni szoktam! Hát, lényegében a barátaim, a KKK csapata, és mindenki, aki valaha küldött díjat, feliratkozott, belépett a csoportba, írt egy-két kedves szót, vagy pipált.
Nem nagy titok, hogy a blogger világ egyik leghíresebb embere vagy, ha fogalmazhatok így. Milyen érzés ez?
Érdekes. Egyrészt nagyon jó érzés, amikor kiderül, hogy valaki ismeri - sőt, egyenes szereti! - azt, amit csinálok, és nagyon szívmelengető, amikor olyan üzenetet kapok, hogy valakinek én vagyok a példaképe. Ugyanakkor iszonyatosan furcsa is, és nem nagyon értem, hogyan történt vagy miért pont én, de ez nem jelenti azt, hogy nem örülök neki. Utolsósorban pedig egy kicsit rossz is, hiszen az emberek anélkül alkotnak, alkothatnak képet rólam, hogy akár egy szót is beszéltünk volna, és nem egyszer hallottam mostanra a barátaimmá vált emberektől, hogy az elején féltek tőlem a KKK-s tevékenységem miatt (amit szintén nem vagyok értek, hiszen bennem aztán tényleg nincs semmi félelmetes! :D). Szóval nem nagyon tudom. Furcsa, de közben jó is. Kedves, hogy ennyi ember keres meg, kíváncsi rám, hogy ennyien ismernek, de kicsit félelmetes is, néha olyan érzés, mintha mindenki engem figyelne, és egy rossz lépés, vagy rossz szóhasználat, vagy egy kicsit kevésbé igényes, vagy a vártnál rosszabb munkadarab és simán végem, mint a botnak. Szóval, amellett, hogy furcsa, jó, félelmetes, szívmelengető, egy kicsit nehéz is, hiszen azzal, hogy ismernek, fennáll a veszélye, hogy csalódnak bennem - és utálok csalódást okozni. Persze, ezek a dolgok eltörpülnek a mellett a szeretet mellett, amit nap mint nap kapok és tapasztalok!
Szokták leszólni, obszcén módon kritizálni a munkádat? Ha igen, hogyan szoktál reagálni rá?
A munkámat ilyen módon még sosem szólták le, szerencsére. Viszont chaten már kaptam olyan üzenetet, hogy "haljál éhen te nyomorék" (szó szerint idéztem). Mivel a nevét sem vállalta fel az illető, és nem a munkámat kritizálta, hanem engem, akit még csak nem is ismer, ezért nem hatott meg, csak nevettem rajta, és mire odáig jutottam, hogy visszaírjak neki, addigra két-három olvasóm is megvédett - ez pedig nagyon jól esett! Végül annyit írtam vissza, hogy az olvasóimnak köszönöm, hogy kiálltak mellettem, az üzenet írójának pedig megírtam az igazat: arra aztán várhat, hogy én majd éhen halok, ugyanis elég jó súlyban vagyok.
Ez azért durva volt, de gratulálok, hogy ilyen jól kezelted a helyzeted!:) Mit ajánlasz azoknak, akik kezdő bloggerek?
Hogy tartsák észben, egyszer mindenki volt kezdő, és a tény, hogy most kezdtek blogolni, magában hordozza a lehetőséget, hogy bármik lehetnek, amik csak akarnak - csak tehetség és kitartás kell hozzá!
Te mikor kezdted a blogolást? Hogyan találtál rá a bloggerre?
2013 nyarán kezdtem, amikor egy barátnőm rátalált a bloggerre, és indított egy blogot, ami főleg személyes volt, néhány dekorációs ötlettel tarkítva. Nekem pedig megtetszett a dolog, és gondoltam, ha már úgyis írok, miért ne tehetném ki valahová? Nagyjából itt kezdődött az egész.
Akkor már egy ideje benne vagy a szakmában.:D Van olyan, amit megváltoztatott számodra a blogger? Van olyan blogger/bloggerina, akire felnézel?
Sok mindent megváltoztatott, például rendszeresebben és összeszedettebben írok. Hülyén fog hangzani, de minden olyan bloggerre felnézek, aki odaadással, kitartóan és jól végzi a munkáját. Név szerint senkit nem szeretnék említeni, mert ahhoz sokan vannak. De lényegében mindenki ilyen, akinek olvasom a blogját.:)
Rendben!:) Köszönöm Kinga, hogy belementél az interjúba, és remélem, nem untattalak nagyon a kérdéseimmel. Üzenem, hogy folytasd amit csinálsz, mert elképesztő vagy, és azt hiszem, csatlakozom azoknak a klubjához, akiknek a példaképe vagy!:)
Én köszönöm a felkérést, nagyon jól esett! Igyekszem folytatni, és nagyon-nagyon köszönöm a támogatást Neked, Nektek és az Olvasóimnak is: hiszen nélkületek sehol sem lennék!:)
Nincs mit!:) További jó írást, és minden mást!:)
Köszönöm viszont kívánom! :))
Mégegyszer, köszönöm Kinga, és további jó munkát!:) Remélem, nektek is tetszett az interjú, és ha van olyan blogger/bloggerina, akitől szívesen olvasnátok interjút, azt jelezzétek hozzászólásba!:)
Ölel-puszil mindenkit:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése