Kritika 55# - Kicsinállak, Lexie!

Sziasztok, mindenki! ^^,

Meghoztam legújabb kritikámat. Ezúttal a Kicsinállak, Lexie! c. blogról írtam, mely teljes mértékben reasonelll tulajdonában áll.

Kinézet: Hát, meg kell mondanom, nekem első benyomásra kissé sötétnek tűnik. Valószínű, hogy csak a háttér miatt - vagy főként amiatt, de picit komor hangulatot kelt bennem. Mindenesetre, ez nem akadályoz meg a design további elemzésében, szóval bele is vágnék:

A fejlécről: a színei valamivel barátságosabbak az összképnél, ám alapvetően úgy gondolom, érdekes kontrasztokat választottál hozzá. Az nem igazán nyerte el a tetszésemet, hogy a képek egyébként színesek, kissé talán mattítottak, a fő karakter rajta pedig szürkés árnyalatban díszeleg. Nekem kicsit furcsa ez a felállás, bizonyára, mert soha nem találkoztam még hasonló megoldással, de ha direkt készült úgy, ahogyan, akkor dicsérem a kreativitásodat. A kisebb képek, textúrák közötti elmosás egyébként jól sikerült, alapos munka, a fejléc háttere szépen kidolgozott. A lány karaktere ellenben - a hátsó legalábbis - kissé hanyag módon lett oda szerkesztve, hiszen gyakorlatilag a fél fejébe bele lett mosva, elég halványnak tűnik ezáltal. A cím véleményem szerint elhelyezésileg teljesen jó, a stílusát tekintve sincsen baj vele, ám picivel lehetne hangsúlyosabb, mert így nem az az első, amit észrevesz az olvasó a fejléceden - egyszóval, beleolvad a háttérbe, onnan kellene kiemelni, ha van rá mód. 

A design többi része: mint fent említettem már, a fekete háttér nálam ide egyáltalán nem nyerő. Mivel a történeted műfaját nem tudom, azt sem lehet megállapítani, hangulatát tekintve illik-e ez a komor szín hozzá. Ha valami horror vagy thriller, akkor igen, de ha alapvetően más stílusról van szó, szerintem le kellene cserélni, akár olyan sötét szilva színre, mint amilyen a bejegyzések háttere. Az például egy teljesen szép árnyalat, ráadásul nem túl gyakori a blogokon. A betűszíneid leginkább a tojásszínhez hasonlítanak, ami egyébként jobb választás egy ilyen sötét alapra, mint a fehér, de még így is kicsit frusztrálja a szememet, ha sokat tartózkodok az oldaladon, így arra kérnélek, ha van rá módod, sötétíts picit rajtuk. A dátumozás kicsit el van csúszva, nagyon egybe olvadnak a betűk, alig lehet kivenni, mi van odaírva - bizonyára a betű stílusa miatt. Ezt is próbáld meg korrigálni, ha lehet.

Az oldalakról: a karakterek menüpontnál jól megoldottad, hogy néhány alap információt leírtál az egyes szereplők képei alá - azonban lehet, hogy csak nálam tűnik így, de magukat a képeket nekem nem jeleníti meg se mobil, sem pedig normál nézetben, akárhogy próbáltam. Nem tudom, ennek mi lehet az oka, vagy csak nálam rossz-e a dolog, de próbáld meg frissíteni őket. Trailer még nincsen, ezért nem tudom véleményezni, de egyébként izgatottan várom, mikor készül majd el. A publikáltak menüben az adott fejezetek linkjeit fogod közzétenni - bár mivel még az elején jársz, eddig ezt nem tetted meg. A prológust azonban már beilleszthetnéd, hiszen közzétetted már. 

Az információk fülnél elegendő alap dolgot ismertettél meg velünk, esetleg még a műfajt hiányolom, de egyébként minden jó - a gif ötlete pedig különösen tetszik. 

A fülszövegről: terjedelmileg rendben van, megismerjük általa a főbb szereplőket, azonban néhány apróbb problémám van vele. Egyrészt, kissé zavaros: elolvasom, és az a helyzet, hogy pár mondat után elveszítem a fonalat. Most kicsoda csinál mit és miért? Ki az az öt ember? Egyszóval, sok a kérdés, ami foglalkoztat, de ha direkt van ilyen zűrösebb formátumúra tervezve, akkor elérted, hogy mindenképp beleolvassak majd később a blogba, mert így egyáltalán nem vagyok képben az eseményekkel. A másik gondom pedig az volt, hogy nem rögtön a modulsáv legtetején helyezted el. Nagyon fontos, hogy a fülszöveg azonnal szem előtt legyen, ha megnyitunk egy blogot, mert a külső után első benyomásként sokat nyom a latban. 

A chatbox eléggé kezdetleges. A kék és fehér színek dominálnak, holott a te egész színvilágod a blogon teljesen más. Én variálnék rajta kicsit, mert így nem illik a képbe, és megváltoztatnám hasonló szilva színre és pirosra, akárcsak a bejegyzések és a modulok háttere. A könyvborító gyakorlatilag a fejléced, csak ki van belőle vágva egy darab. Kicsit kreatívabban is meg lehetett volna oldani, mert ha valóban könyv lenne, nem tűnne olyan hívogatónak, hogy a kezembe vegyem. Csempéssz bele több színt!

Összességében azt tudom elmondani a designról, hogy van rajta pár apróság, amit lehetne rajta javítani a szebb külső érdekében, de korántsem rossz. A színválasztások érdekesek, egyediek, azok eléggé tetszenek, plusz a sok gif is feldobja az összképet a modulsávban.

3/5

Történet: Ez az! Most nem tudod, minek örülök, de azonnal meg is magyarázom. Végre egy blog, ahol a sztori E/3-ban íródik. Nem mintha baj lenne az E/1-el, de már annyi olyat olvastam, hogy a könyökömön jönnek ki, és kicsit kezdett sok lenni. Érdeklődve olvastam hát bele a történetedbe:

Kicsit furcsállottam, hogy a prológus van legfelül. Azt hittem, nyilván akkor még csak ez az egy rész van fent, de aztán lejjebb görgettem valamilyen oknál fogva, és észrevettem, hogy hoppá, bizony ott van az első és második fejezet is! Szóval pöppet belezavarodtam ebbe, mivel a fejezetek menüpontodnál egyiket sem láttam kirakva, de gondolom, csak elfelejtkeztél róluk. Mindenesetre, tedd be őket, hogy jobban áttekinthető legyen a blog. 

A prológust elolvasva felcsigázott a történeted, be kell vallanom. Érdekes volt a felvezetés, rögtön meghozza az ember kedvét az olvasáshoz. Kíváncsian vártam, mi sül ki a kínos kis szituációból, hiszen Heidi elmondása alapján akárhányszor hazahoz a nővére egy pasit, mindig csúnya vége lesz, hiszen rituálé szerűen szakít vele a szobájában. Ezúttal az igen jóképű Nathanielt mutatta be a családjának, aki kivételesen mindenkinek nagyon szimpatikus volt, bár Heidi személy szerint sajnálta szerencsétlent, hiszen tudta, mi vár rá. Meg is történik a szakítás, a fiú nem érti, miért. Az ebédet félbehagyva hagyja el a házat, ám előtte "titokban" megadja a kisebbik lánynak a telefonszámát. Hm, érdekes fordulat, nem számítottam rá, ellenben nagyon tetszett. Jót mosolyogtam rajta egyik szememmel, miközben a másikkal szomorúan néztem magam elé, amiért Lexie ilyen csúnyán elbánt ezzel a szegény sráccal - aki mellesleg egyenesen tökéletesnek tűnt, első benyomásra legalábbis. 

Az első fejezetnél pedig hirtelen váltunk, három hónappal későbbi eseménysorozatra. Először nem értettem, mi történik, olyan zavaros volt minden, mint egy zombi apokalipszis során - de aztán elmélyültem az olvasásba. Heidi új suliba kerül, ahová egyik barátnője, Six is jár, így arról szerezhetünk tudomást, hogyan sikerül a beilleszkedése. Nem megy minden simán, ahogyan az lenni szokott, elvégre gyakorlatilag idegen egy jól összeszokott társaságban. Azonban aggódnia nem kell, hiszen máris szert tesz egy új barátra, Shay személyében - aki hozzáteszem, számomra nagyon szimpatikus karakter.

Eddig két fejezet íródott a blogra, és ezalatt kicsit hiányoltam Lexie említését. Nem írtad bele őt, sem pedig, hogy hogyan folytatódott Nathaniel történet szála, egyáltalán lesz-e még szerepe a későbbiekben. Kicsit olyan volt, mintha a prológus és a fejezetek két külön történetet képviselnének, hisz eléggé nagy volt köztük az ugrás időben is, ráadásul a szereplőgárda is kissé felfrissült. Száz szónak is egy a vége, kicsit hiányoltam azt, hogy nem volt semmi áthidalás a prológus és az első rész között, mert úgy talán jobban meg lehetett volna szokni az átmenetet. Így viszont kissé zavaros volt elsőre, ám meg lehetett érteni.

Az alaptörténet egyébként tetszik, noha még nem igazán mentél bele a főbb eseménysorozatokba. Maga az, hogy Heidi nővére tönkreteszi mindenki életét, egyedi és érdekes vonás, aminek a kivitelezésére már nagyon kíváncsi vagyok. Nem minden nap olvasni ilyen történetet, szóval a folytatásához sok sikert kívánok - és ihletet, ami a fantázia működtetéséhez elengedhetetlen.

Összegezve a fent leírtakat, tetszik az alap koncepció, érdekes témát választottál, és látszik, hogy igyekszel egyedi módon kivitelezni azt. Noha picit zavaros a prológus és az első rész közti átmenet, könnyen bele lehet rázódni a folytatásba. 

4/5

Szereplők: Sajnos itt nem fogok tudni valami sokat mondani, hiszen eléggé az elején jársz még a blogodnak, szóval a karaktereid is valamilyen szinten kiforratlanok. Noha a gárda megválasztása kétségkívül jól sikerült, egyszerűen imádom őket, még van rajtuk mit kidolgozni. De menjünk bele bővebben egy-két személy részletesebb jellemzésébe is!

Egyértelműen Heidi az, akit főszereplőnek tekinthetünk. Első benyomásra szimpatikus lány, a maga határozott, kissé szókimondó stílusával együtt. Teljesen idealizált karakter, olyan, aki a mindennapokban sok helyen előfordulhat, így könnyen a helyébe is tudjuk képzelni magunkat, és át tudjuk érezni, milyen kellemetlenül érzi magát egy-egy ilyen családi ebéd közben, ha Lexie aktuális pasija is jelen van. Sajnálatot érez a fiúk iránt, és megvan a véleménye a nővéréről is. Nem kedveli túlzottan, mert úgy válogat a pasik között, mint más a színes gumicukrok kavalkádjában. Mondhatni, személyiségileg szinte szöges ellentéte testvérének. A külsejét tekintve sokat nem tudunk róla. A gifekből lehet látni csupán, hogy néz ki, mivel a történetbe eddig nem nagyon jellemezted őt. Ha lehet, kicsivel több hangsúlyt fektess erre - és ezt nem csak nála mondom, de mindenkinél -, hiszen egy kép nem elég róla. A leírás attól ég szükséges.

Heidi nővére a pasifaló Lexie. Látszólag egy tökéletes, gyönyörű lányról van szó, aki elragadó bájával cserkészi be a gyanútlan fiúkat. Nem igazán tervez hosszú távra, csak a pillanatnak él. Kihasználja a srácokat, számító, önző és meglehetősen elkényeztetett is - legalábbis ez jön át a jellemzése alapján. Nem igazán pozitív karakter, én abszolút nem kedvelem, és totálisan megértem Heidi helyzetét, amiért nem igazán kedveli őt. Kíváncsi vagyok, mi lesz a szerepe a későbbiekben.

Nathaiel az éppen aktuális áldozata volt a lánynak. Elsőre egy nagyon szimpatikus figura, hiszen amellett, hogy jóképű, kétségkívül udvarias és még humora is van. Lehetne ennél jobb srácot kívánni? Valószínűleg nem igazán. Ezért sajnáltam én is nagyon, amikor Lexie ejtette őt, ráadásul a szokásosan lelketlen módján. Remélem, nem csak ilyen rövid ideig szerepelt a blogban, mert ígéretes karakternek tűnik, és alig várom, hogy viszont lássam, ahogyan szövögeted az ő életének sorsfonalait is. 

Kezdhetnék még jellemezni jó pár karaktert, például Sixet vagy Shayt, de nem mennék bele ennyire részletesen, hiszen ők is olyan szereplők, akikről körülbelül semmit nem tudunk. Pár gif és kép segít elképzelni, hogyan néznek ki, de emellett igazából nem tudnánk megmondani. Személyiségüket tekintve még kiforratlanok, hiszen keveset írtál róluk, de idővel bizonyára kitérsz rájuk is.

Tehát alapjába véve nagyon jó és ígéretes karaktereket választottál, de a jellemzésüket nem vittek túlzásba. Erre figyelj kicsit jobban, és máris élvezhető szereplőgárda áll majd a rendelkezésedre.

4/5

Fogalmazás, stílus: Itt gyakorlatilag rövid leszek, hiszen szinte semmiféle hibával nem találkoztam a blogod olvasása közben - pedig mindig alapos vagyok, legalábbis erre törekszem.

Elgépeléssel nem találkoztam, ami jó, és annak a jele, hogy többször átolvasod közzététel előtt a bejegyzést - aminek szívből örülök, hiszen a lelkességedre vall, s ez fontos egy írónál. Helyesírási hiba szintén nem került a szemeim elé, és ezt nagyon jó volt látni, hiszen a tökéletességre törekvésed miatt sokkal élvezhetőbben, gördülékenyebben ment az olvasás. Ugyan egy helyen találkoztam egy apró figyelmetlenségből fakadó elírással, a második fejezet közepén, ahol is egy szót E/1-ben írtál, mintha Heidi mondaná, de egyébként a szövegkörnyezet alapból E/3-ban íródik. Ettől eltekintve azonban pazar a helyesírásod, de komolyan.

A fogalmazásod is egyedi, lényegre törő - talán ez a szó illik rá legjobban. Mindent úgy írsz le, hogy egyértelmű legyen, nem körítesz, hanem egyből a közepébe vágsz a dolgoknak. Karakán írásképed van, amihez humor is párosul, hiszen néhol olyan érdekes, kissé vicces szófordulatokat vagy hasonlatokat használsz, hogy megmosolyogtatod vele az olvasót, ami szintén jó pont. Ha egy író képes megnevettetni a művével valakit, az már fél siker - szóval jó úton haladsz felé. 

A leírásaid - már amennyi van - szépek, nincsen velük gond, ám a szereplőknél már említettem, hogy a jellemzésre jobban kitérhetnél. Picit talán kevés van belőlük, és inkább a gondolatok szövögetése, illetve a Heidi agyában lejátszódó képek magyarázása kerül előtérbe ezek helyett. A párbeszédeid is többnyire szabályosak, néhol azonban egy felszólító mondat végére pontot teszel felkiáltójel helyett, amin ugyebár változtatni kellene - például unszolásnál: "Na!", vagy: "Gyere már!". Persze lehet, hogy mindez csak figyelmetlenségből adódik, azért jobb biztosra menni. 

Összességében tehát egyedi stílusod van, amit vétek lenne rejtegetni, így olvasóid nevében is köszönöm, hogy felszínre hoztad a tehetségedet. Ha tovább képzed magad, és a blog külsejének hibáit is korrigálod, főnyeremény lehet a történetedből.

4/5

Összesen: 15/20

Sok sikert kívánok a továbbiakban is: