Kritika 65# - Csak kalandot akartunk

Helló-belló! :)
A legújabb kritikámat ezúttal Meli blogjáról írtam. Címe: Csak kalandot akartunk. 

Kinézet: Az első megállapításom az oldaladról, amint megnyitom a linket az, hogy túl rikító. Komolyan: a nagy kékség már-már természetellenesen hat a szememre. Ettől eltekintve az árnyalata tetszik, noha picit mattítani kellene rajta ahhoz, hogy előnyösebb legyen a külseje. Meg talán, némi kivilágosítás is ráférne. 

A fejlécről: első ránézésre szép, tökéletesen illik a bloghoz, de nézzük meg alaposabban! Alapvetően az nagyon tetszik, hogy a kép szélei beleolvadnak a háttérbe, hiszen ez egészen igényes benyomást kelt. A textúrákkal viszont már van egy kis bajom: nálam eléggé pixelesek, homályosak, emiatt kissé rendezetlennek tűnik az összhatás. Az italok és a két főbb szereplő a fejléc két oldalán jó megoldás, hiszen így a címet tökéletesen középre tudtad igazítani. Nos, itt szintén megjegyezném, hogy a betű stílusa nem igazán illik a blog hangulatához, legalábbis az "akartunk" felirat. Egy lazább, kézzel írtabb betűtípust jobban el tudnék képzelni helyette, ami sokkal könnyedebb, és jobban is illik a történethez, plusz a színvilághoz. Ami szintén szúrta a szememet: az a baromi nagy, kikandikáló kéz a lány nyakánál. Nagyon egybe vannak mosva, ez ez így csúnya. Kifejezetten csúnya. Ráadásul a pisztolyból szinte semmi sem látszik, csak a kézfejből, de gondolom, nem az akart lenni a lényeg. Én azt a képet mindenképpen lecserélném, helyette olyat tennék, melyen kitűnően látszik egy élesen kirajzolódó fegyver. Összességében tehát sok javítani való van rajta, melyek főleg kisebb apróságok, de egy kiváló fejléc készítőhöz fordulva ez nem okozhat gondot.

A bejegyzés háttere egy árnyalattal sötétebbnek tűnik, mint maga az oldal, ami szerintem egy jó megoldás, mert láthatóan elkülönül a két rész, mégsem annyira szembetűnően. A fehér betűszín nem a legjobb választás, mert kicsit kirívó. Helyette én egy piszkosabb fehéret, szürkéset állítanék inkább be, az sokkal barátibb lenne a szemnek is. 

A fülszöveged elhelyezése tökéletes. Szem előtt van, legfelül a modulsávban, így bárki könnyen megtalálhatja, hogy elolvassa, majd véleményt alkosson a blogodról. A tartalmáról és a terjedelméről a következő szempontban írnék, a történet kifejtésénél - hiszen lényegében ahhoz jobban tartozik, mint a designhoz. 

A menüdnél meglehetősen kevés oldal található: egy főoldal, plusz a szereplők. Szerintem bővítened kellene, például a fejezetekkel, esetleg egy jól megkapó trailerrel is, ha kedved van hozzá - bár ez már igazán csak ízlés kérdése. A karaktereidnél értékeltem, hogy mindenkiről van kint külön kép, és egy rövid leírás, hogy ki is az illető. Azonban az elhelyezésük nem teljesen rendezett: picit össze-vissza vannak, ami összecsapott hatást kelt. Javasolni tudnám, hogy igazítsd őket inkább középre, a szöveget pedig alájuk tedd, máris kicsit emberibb külsőt kölcsönöz majd az oldalnak. 

A figyelmeztetést szükségesnek tartom, jó, hogy ott van a modulsávban. Én azonban kiegészíteném néhány információval: mi a történet műfaja, ki az író, ki a design készítő, s a többi. Látom, ezt lentebb írtad le, de én nem választanám külön a két szövegdobozt. Írhatod nyugodtan egybe is, úgy még plusz hely is felszabadul a modulsávban. 

A chattel nincs gond, színeit tekintve nagyon jól passzol a bloghoz, plusz a betűk is remekül látszanak rajta, egyik sem kirívó, vagy természetellenesen színes. A blogversenyekhez tartozó plakátokat szem előtt illesztetted be a többi modulhoz, ez is rendben van. Egyszóval, ezekbe nem lehet belekötni.

Összegezve a fent leírtakat tehát, úgy gondolom, néhol egy-két részletet ki lehetne javítani a designon belül. Először a fejléc átalakítását javasolnám, utána a betűszínek megváltoztatását a bejegyzésen belül. Végül pedig a szereplők képeinél is rendet tennék, hogy egy igényesebb, rendezettebb külsőt varázsoljon így az egész blognak. Ezen apróságoktól eltekintve egyébként szépnek tartom a designt, a színvilág pedig különösen elnyerte a tetszésemet. 

3/5

Történet: Először a fülszöveget olvastam el, hiszen mégis csak az ad löketet az első benyomás kialakításáról. Ránézésre a terjedelmével nem volt gond, s ezt a véleményemet az elolvasása után is fenntartottam. Tartalmilag azonban, úgy gondolom, nem fogott meg kellőképpen. Nem mondom, hogy rossz volt, hiszen a kíváncsiságot felkeltette, érdekesnek találtam, csak valahogyan nem nem remegtem az izgalomtól. Többet is elárulhattál volna a történet kimenetéről, talán ezt hiányoltam csak. Ami pedig még szúrta a szememet: a sok helyesírási hiba a szövegben:

A "bevannak zárva" helyett: be vannak zárva a helyes formátum. A "de milyen áron???!!!" mondat után én nem tennék ennyi írásjelet, teljesen felesleges. Csak a helyet foglalja, és ennyitől nem lesz jobb a fülszöveged. Az "emiadt" szintén egy helytelen forma - helyesen: emiatt. Amikor azt írod, "egy olyan világva csöppen", elgépelted a világ szót. Az ilyen apróságokra is figyelj oda, és inkább fusd át többször a szöveget, nehogy hibás legyen! A kiszálljon két l-lel írandó, noha te csak eggyel írtad. Az "olyan srácba szeret bele" mondatrész után szükséges vesszőt tenni. A fiú pedig hosszú ú...

Az a helyzet, hogy ilyen sok hibát látva az embernek rögtön el is megy a kedve az olvasástól, hiszen lépten-nyomon elírásokba botlik, amelyek megnehezítik a gördülékeny haladást a sorok között. Tanácsolom, hogy ezeket sürgősen korrigáld,vagy fogadj fel egy állandó bétát magad mellé, aki leellenőrzi a helyesírásodat.

A prológusba belekezdve szorongó érzés kerített a hatalmába. Nagyon tartottam attól, mit fogsz produkálni egy ilyen fülszöveg után. A sejtelmem félig-meddig beigazolódott. Az alapvetően nem lett volna probléma, hogy rövid a bevezető, mert egy kevésbé terjedelmes prológus is sikerülhet kiválóan. Nálad azonban több negatívumba is beleütköztem. Először is: alapvetően jó lenne a sztori, amit kitaláltál, de valahogyan nem tudtad megfelelő módon megírni. Számomra nem keltette fel annyira a figyelmet, mint kellett volna, s ehhez talán az is hozzájárult, hogy az eseményeken nagyon hirtelen siklottál át. Minden olyan gyorsan történt benne, így gyakorlatilag időnk sem maradt rendesen elképzelni az adott szituációt. 

A többi fejezettel szintén ez volt a problémám: mindent elkapkodsz. Nem szabad! Vezesd végig szépen, lassan az eseményeket, hogy kellőképpen felkeltse a kíváncsiságot. Az első részben ezen kívül számos, nekem nem igazán megnyerő megoldással találkoztam: a bankrablás eléggé irreális a te esetedben, ugyanis három tudatlan kis tinédzserlányról van szó. Számomra hihetetlen, hogy sikeresen bezsebeltek egy csomó pénzt, és mindenféle akadály nélkül sikerült elmenekülniük, hogy tovább éljék gondtalan életüket... Ami pedig rátett egy lapáttal: teljesen profin kezelték a helyzetet, ráadásul utána egy cseppnyi megbánást sem éreztek. Teljesen boldogan viháncolva ültek be a kocsiba - amit aztán felégettek -, mintha nem éppen kiraboltak volna egy bankot. Ilyenkor azért még a legelvetemültebb rablónak is támad némi bűntudata, nemhogy három kis tininek! A másik pedig: Clairy túl hamar feladja a faggatózást a pénzzel kapcsolatban, noha mindenki más a helyében ellentétesen viselkedne. Én speciel tudni szeretném, hogyan tettek szert egy rakás zsozsóra egy fél nap leforgása alatt a legjobb barátnőim. 

A második fejezet az elutazásról szól. Itt eléggé furcsállottam, hogy a szülőknek nem volt beleszólásuk a dologba. Mégis csak a kiskorú lányaikról van szó, reagálniuk kellett volna az őrült, hirtelen jött ötletükre, miszerint elutaznak Malibuba. Mégsem teszik...

A következő részben rávilágítasz, mennyire nem igaz barátai a lányok Clairynek. Milyen best friend az, aki bedrogozza az állítólagos barátnőjét?! Megvan róla a véleményem, ez tény. Az eset pedig, akár csak a bankrablásnál, irreális. Azonban ennek egyetlen előnye van: az események felpörögnek, végre nem egyhangúan csöpög tovább a sztori.

A negyedik fejezetben ismét furcsállottam a történéseket: Clairy egy idegen fiú ágyában ébred, teljesen halára ijedve, hiszen azt sem tudja, hogy került oda. Ehhez képest ahelyett, hogy segítséget kérne a barátnőitől, amikor beszél velük, falhoz vágja a telefont, ezzel is elvágva az egyetlen menekülési lehetőségét a külvilágtól. Gratulálok, komolyan. Nem sok esze van ennek a lánynak... Ez abban is megmutatkozik, hogy nem próbál megszökni sem azután, hogy szemtanúja volt egy emberölésnek, sem pedig azután, hogy lebukott a jelenlétével, s tudja, veszélyben van. Helyette gyakorlatilag összebarátkozik azokkal, akik fogva tartják, a barátnőire pedig nem is kíváncsi - hozzáteszem, ők sem érdeklődnek utána. Ami pedig a lelkiállapotát illeti: fogalmunk sincs róla,mit érez valójában. Csak sírni látjuk, de semmi több. Ha valóban zaklatott, akkor ezt jobban ki kellene mutatnia. 

Összességében tehát úgy gondolom, nagyon gyorsan vezeted végig az eseményeket - ezen lassítanod kellene. Időd, mint a tenger, használd ki az alkalmat. Ezen felül sok irreális eset adódott a történet során. Gondolj bele ezekbe! Próbálj meg ezentúl úgy írni, hogy az adott szitu jobban elképzelhetőbb, sokkal "igazibb" legyen. Ha ezeken változtatsz, sokkal jobb lehet a blogod színvonala, tekinte, hogy az alaptörténeted egyébként nem rossz.

3/5

Szereplők: Ajjaj, ennél a szempontnál nem leszek túlságosan kedves. Először is, jár neked egy nagy "Ejnye-bejnye!", nemsokára meg is tudod, miért. Másodszor pedig, csak azért, hogy biztassalak kicsit, jó karaktereket választottál a blogodhoz, akikben rengeteg lehetőséget látok. A te feladatod már csak ezen személyek kidolgozása.

A probléma ugyanis az, kedvesem, hogy konkrétan van egy valag szereplő a birtokodban, de egyiket sem dolgoztad ki rendesen. Az, hogy külsőleg leírod a hajuk, illetve a szemük színét, egyáltalán nem megoldás. Hiszen hány fekete hajú, kék szemű lány rohangál a világon? Nagyon, nagyon sok. Ennél azért jobban hangsúlyozni kellene a karaktereid megjelenését: mennyire magasak? Milyen a testalkatuk? Van-e jellegzetes arcvonásuk, melyről könnyen felismerhetőek? Pisze az orruk, avagy inkább egy bazilika kilincséhez hasonlít? Férfiak esetén: borostásak? Mennyire kigyúrtak? Hogyan öltözködnek egyáltalán? Remélem, a lényeget sikerült leszűrnöd a sok levegőben lógó kérdés közül: nem elég, ha képet raksz ki róluk, illetve egy mondattal elintézed a külső leírását. Ennél több kell, próbálkozz hát vele, amíg te magad nem leszel elégedett az eredménnyel.

Ami pedig a személyiségüket illeti, szintén óriási űrt érzek ezen a téren velük kapcsolatban. Egyáltalán semmit sem tudunk róluk, egy-két elhintett apróságon kívül, mely kizárólag a viselkedésükből állapítható meg. Olyannak tűnnek, mint a sorozat gyártott robotok, akiket ugyanúgy programoztak be. Csak éldegélnek egymás mellett, de semmivel sem tűnnek ki a tömegből. Miért van ez? Annyiféle lehetőség áll a birtokodban, használd ki őket! Formáld a szereplőidet olyanra, amilyenre csak szeretnéd. Elvégre, te vagy az alkotójuk, testesítsd is meg őket úgy, hogy élethű leírásokkal, téveszthetetlen ismertetőkkel árasztod el velük a bejegyzéseket. 

Mindazonáltal, most megpróbálom egyenként jellemezni a főbb szereplőket, noha a fenti információk hiányában elég nehéz lesz. Kezdeném rögtön Clarissával, aki a sztori főhőse, ha úgy vesszük. Ami nekem lejött róla már első pillanatban az, hogy iszonyatosan naiv, már-már buta, ha szabad így fogalmaznom. Elég hiszékeny, ami miatt bajba is keveredik, ugyebár. Gyakorlatilag ezen kissé negatív tulajdonságai mellett nem tudunk mást felsorolni. Talán még annyit, hogy elég hirtelen haragú, ami szintén nem a pozitívumok oldalára írható. Ennyit róla. Mivel nem ismertem meg annyira a fejezetek során, azt sem tudom eldönteni, mennyire kedvelem egyáltalán. 

A barátnőiről ugyanez mondható el: nem ismerjük őket annyira áthatóan. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy nem olyan jólelkű egyik sem, mint Clairy. Bankot rabolnak, bedrogozzák a saját barátnőjüket és még csak a keresésére sem indulnak rögtön, amikor rájönnek, hogy bizony eltűnt. Nos, megvan róluk a véleményem, ami nem túl pozitív, szóval inkább ugranék a többiekre.

Chris... nos, tipikus szépfiú, aki valószínűleg el van magától telve, de tud kedves is lenni, ha akar. Legalábbis én így gondolom. Aki abszolút szimpatikus volt, az Lucas - noha róla is kevés infó áll a rendelkezésünkre. Ám azok alapján, amiket olvastam róla, elég életvidám és jó fej srácnak tűnik. Ciara szintén egy ilyen pozitív figura számomra, hiszen elsőre az jött le, hogy igen segítőkész és együtt érző. Hogy mindebből mi igaz, s mi nem, csak a későbbiekben kaphatunk választ, a történet előrehaladtával. 

Összességében tehát csak ismételni tudom magamat: tessék jobban kidolgozni a karaktereket, mert csak úgy alkothatunk róluk véleményt. Amit eddig megadtál, szinte semmi, szóval... Tessék kigondolni neki személyiségeket, és alkoss belőlük egyéniséget!

2/5

Fogalmazás, stílus: Hm. Ami azt illeti, a helyesírásodat valahová a közepes kategóriába sorolnám, hiszen bőven van még hová fejlődnöd - ellenben érthető és olvasható minden, amit egy bejegyzésedben leírsz. A probléma az, hogy több - olykor súlyosabb - hibát is vétesz gépelés közben, melyekre szeretnék rávilágítani. Ugyan minden fejezetben találtam valami oda nem illőt, mégis csupán a prológusodban javítanám ki a helytelen elírásokat:

Az eszek, alszok és megmosakszok szavak így rosszul vannak leírva. Helyesen alkalmazva őket: eszem, alszom, illetve megmosakszom. 

Számos egyéb javítanivalóba is belebotlottam, példának okáért:

Az "előröl" szó a te esetedben hibás, a megfelelő alakja az elölről. "Beleörülök" helyett nyilván azt akartad írni, hogy beleőrülök.

Ami pedig ezt a mondatot illeti: "...mit szólnátok ahhoz, hogy..." - sokkal jobb variáció lenne a "hogy" szócska helyett a ha. A "várta a válaszunk" helyett jobban illene ide a várta a válaszunkat. 

Ezek csupán példák voltak arra, milyen problémákba futottál bele az írás során. Ezek mellett azonban gyakorta volt vesszőhibád (olyan helyekre nem tettél, ahová kellett volna, mint megszólítás után), s párszor elgépeltél néhány szót, melyben ezáltal a betűk felcserélődtek, s elég furcsa látványt nyújtottak így. 

Amit pedig még feleslegesnek tartok: a felesleges mondat végi írásjelek, például a három felkiáltójel egymás után (lásd: a fülszövegben). Teljesen szükségtelen ennyit használni belőle, ráadásul, ha gyakrabban esel ebbe a hibába, még egy idő után idegesítővé is válik. Amire pedig szintén ügyelj: a szóismétlések. Volt belőlük jó pár, főként ezekkel a szavakkal álltál hadi lábon: és, volt, majd. Annak érdekében, hogy a szókincsed bővülhessen, használd az internetes szinonimaszótárat, illetve, ha van hozzá kedved, keress fel egy bétát, aki segíteni tud neked a helyesírás és az átolvasás procedúrájának lebonyolításában. 

A párbeszédeid néha szabályosak, néha ellenben kevésbé. Legtöbbször kijelentő mondat után ilyen esetekben nem teszünk pontot a gondolatjel elé, ezt jegyezd meg. Kivétel, ha valami cselekvés követi az elhangzott frázist. A leírásaidat kevesellem, lehetne belőlük jóval több, s ha már itt tartunk, alaposabban kidolgozhatnád a részleteket, legyen az egy szereplő/egy helyiség illusztrálása. Ezek mind kellene ahhoz, hogy jobban el tudjuk képzelni az általad megformált szituációt. 

A fejezetek alapjába véve lehetnének hosszabbak, szerintem úgy élvezetes, ha van bőven olvasnivaló - értem ezt úgy, hogy minimum 2000 szavas terjedelmű legyen egy bejegyzésed. 

Ennyit a negatívumokról. A pozitívum az, hogy nem írsz annyira rosszul, ahogyan egyébként nagyon sokan teszik a mai világban. Persze, még van hová fejlődnöd, de ez minden íróra vonatkozik, mert tökéletes egyszerűen nincsen. Mindig tartsd hát szem előtt, hogy milyen célt akarsz elérni, s ragaszkodj azon elvárásaidhoz, amelyekkel meg tudod valósítani. A stílusodat egyébként szeretem, noha még kiforratlan. Érezhető, hogy nem találtad meg teljesen önmagadat ebből a szempontból, hiszen gyakran vagy bizonytalan, ami az írásodon is meglátszik. Ennek ellenére csak így tovább, ne add fel! Találd meg a saját utadat, és ez idő alatt nyugodtan kísérletezz, melyik illik hozzád legjobban.

3/5

Összesen: 11/20

További sok sikert kívánok a bloghoz: