Soron kívül: Kritika 59# - Shades of our life

Sziasztok!

Jócskán megkésve, de hozom az 50 követős játék harmadik kritikáját, méghozzá Leona Z. P. szerkesztőtársam blogjáról, a Shadesof our life-ról. Elnézést a csúszásért, sajnos egy nap nekem is csak 24 órából áll, és nyaraltam is, ahol nem volt jó a netem. De elég a magyarázkodásból, lássuk, mire jutottam a kritikával!

Mivel tudom, Leona, hogy komoly terveid vannak az írással, ezért szigorú leszek, de csak építő jellegű javaslatokkal élek – ahogy egyébként mindig J

Design

A blogod kinézetére nemhogy panaszom nem lehet, hanem egyenesen imádtam. Már ismerem a munkáidat a közös oldalunkról, így nem okozott meglepetést a minőség, de azt gondolom, hogy ez a design a legsikerültebb munkáid közé tartozik – ha nem ez a legszebb eddig.

Nagyon jó volt látni, hogy az oldalon minden a te kezed munkáját dicséri, ez szép teljesítmény. Az egész nagyon letisztult és igényes, imádtam.

A fejléced oldalt található, ami nekem különösen tetszik. Három alakot mostál egybe, a két vörös hajú gondolom Lexie, a rémalak pedig vagy hegyessipkás, vagy egyéb horrorisztikus lény – a blogod bővelkedik bennük. Nekem mindenesetre nagyon tetszik, ahogyan a blog színe is: vörösesbarnás az árnyalat, a szöveg háttérszíne bézses, a szöveg betűszíne pedig fekete. Gyönyörű tehát az egész, szeretek a blogodon szörfölni, mert pompás a kinézet, kellemes a szemnek, olvasni is pihentető volt.

Az oldalsávot tekintve én az Oldalak modult egyből a Rólunk rész alá húznám, a látogatókat pedig e kettő alá, de ez már részletkérdés. Egyébként teljesen rendben van az oldalnak e része is.

Szerintem ide tartozik, hogy figyelj rá, hogy a bejegyzések betűmérete legyen megegyező, hiszen az összképben fontos szerepet játszanak a részek, és esztétikusabbnak hat az egész, ha a betűk mérete mindig ugyanakkora. Konkrétan csak az első fejezet betűmérete más, de azért a javaslatom él. Illetve tedd sorkizártra a szöveget, hasonló okokból!

Itt nem is szaporítanám tovább a szót: egy pompás küllemű, nagyon igényes bloggal van dolgunk, ami a szöveg sorkizártra állításával tökéletessé válik.

Történet

Lexie-vel egy napon furcsa dolgok kezdenek történni. Saját árnyékára tekintve egy félelmetes lényt, egy hegyessipkást lát. A különös és gonosz lények megkeserítik a lány életét, öldösni kezdik a szeretteit, s neki nemcsak ezzel kell megküzdenie, hanem azzal is, hogy kiderül: ő maga sem egyszerű halandó, hanem egy északi boszorkány. Van mivel megküzdenie tehát a fiatal nyomozólánynak.

A történetedet fantasy és horror keverékeként határozod meg, igen jól. Mivel mindkét műfajt nagyon szeretem, ezért számomra nagyon is érdekes és izgalmas a blogod.

Az alapötlet tetszik, külön jó, hogy saját legendát találtál ki, ahogyan egyedi lényeket is kreáltál. Ez szép teljesítmény, mindazonáltal szeretnék még többet megtudni erről, főleg a Prológusban írt legendáról. Gondolom, idővel még bővebben kifejted majd.

Hihetetlen, milyen gyorsan pörögnek az események, néhol kicsit túl gyorsan is az én kis nyugdíjas énemnek J Javaslom, hogy iktass be egy-egy nyugisabb bekezdést, esetleg fejezetet! Egyébként persze, hogy nem baj az akciódússág, de nem árt néha egy kis szusszanás, elmélkedés.

Nagyon felkeltette az érdeklődésemet a legenda kapcsán Lexie anyjának és apjának története. A blogod lehetőséget ad arra, hogy flashback jeleneteket is beleszőj – a fantasy kiváló terep erre –, ezért én remélem, hogy lesz még olyan, mint amikor Lexie felidézi addigi életét. Hasonló legendamorzsákat is szívesen olvasnék – színesítené a történetet, és Lexie-vel együtt mi, olvasók is felfedezhetnénk még jobban az általad kitalált világot.

Látszik, hogy a történetet alaposan kidolgoztad már magadban, a világodat szépen kitaláltad, és rengeteg izgalmat és akciót társz elénk. Remek alapanyag tehát, és te eddig nagyon ügyesen vezetsz minket a néhol misztikus, máskor ijesztő történetben.

Kíváncsian várom, milyen lényekkel népesíted még be a történetet, várom, milyen szerepet szánsz annak a bizonyos ereklyének, és ami a legjobban érdekel: milyen lesz Lexie utazása a pokolban? Milyen lesz Tom? Alig várom, hogy válaszokat kapjak, és az eddigiek alapján úgy érzem, el fogsz kényeztetni.

Szereplők

A főszereplők eddig szimpatikusak, noha még nem tudunk róluk túl sokat, ami idővel bizonyosan változni fog.

Lexie vörös hajú (ezt kiemelem, mert többször említed, szerintem fontos lesz még) fiatal lány, nyomozóként dolgozik, amikor a furcsaságok megkezdődnek az életében. E/1-ben írsz, méghozzá Lexie szemszögéből. Ehhez képest kicsit keveslem a róla megtudott információkat. Arra biztatlak, hogy bátran áramoltasd a lányról az apró információkat, az érzéseit is közvetítsd, hisz erre van az E/1. Remek volt a visszaemlékezése a kiskorára és az iskolás éveire, hasonlókat nagyon szívesen olvasnék még. Akár a Conraddal való kapcsolatról, akár arról az érzésről, hogy az apját nem ismerte. De mit tud róla, miért nem volt vele? Ilyesmik érdekelnének. Illetve olyan apróságok, hogy Lexie mit szeret csinálni szabadidejében, mi a kedvenc könyve, mi a kedvenc étele, illata, szóval lényegtelennek tűnő kicsiségek, amik viszont árnyalják a róla kialakult képet. Úgy érzem, máris jó úton haladsz ahhoz, hogy egy komplex főszereplőt építs fel, viszont nyugodtan légy még bátrabb, amikor a róla szóló infókat adagolod!

Lexie édesanyja is nagyon érdekes szereplőnek tűnik, nem sokat tudunk róla, de remélem, ez változni fog. Izgalmas ez a boszorkányos vonal, szóval remélem, erről is írsz nekünk még jó sokat.

Conrad, Becca és Tiffany mind érdekes mellékkarakterek, akik viszont szintúgy felkeltették az érdeklődésemet. Érdekelne, milyen a kapcsolatuk Lexie-vel (jobbára csak a Tiffanyval való viszonyról tudunk meg bővebben dolgokat). Néhány közös emlékre utalás, ilyesmik, és máris sokkal gazdagabb lesz a kép. Mennyi ideig voltak együtt Conraddal, miért szakítottak? Becca és ő miért pont nyomozók akartak lenni? Ilyesmikre gondolok.

És nem meglepő, de a rejtélyes Tom iránt nagyon érdeklődöm – bár ebben nagy szerepet játszottál, mert ügyesen csepegteted róla az ellenállhatatlanul izgalmas infókat. Alig várom, hogy felbukkanjon!

A szereplőkről nincs kép, ami nem is gond. Viszont akkor picivel bővebb leírást javaslok a külsejükről többek között. Oké, Lexie vörös hajú és szürke szemű, de pici az orra? Vastag vagy vékony az ajka? Magas vagy alacsony a termete? Nádszálvékony, átlagos vagy erősebb testalkatú? A vörös haja a válláig ér vagy a derekáig? Göndör, finoman hullámos vagy teljesen egyenes? A bőre nyilván fehér, de vannak szeplői? Szóval érted. Nyilván nem kell mindent részletezni, de néhány infó máris teljesebb képet festene róla.

Egyszóval alapvetően remekül alakítgatod a szereplőidet, némi kiegészítést javaslok, illetve a történet előrehaladtával úgyis alakul még a jellemük. Alapvetően szinte valamennyi szereplőd szerethető és érdekes, pedig keveset tudunk még róluk, ez nagy ügyességre vall. Szóval csak így tovább!

Kivitelezés

Szokásomhoz híven a kivitelezés erényeivel kezdem, azután térek rá a javítanivalókra. Nagyon ügyesen vezeted az olvasót, jó érzékkel csepegteted az információkat. Rendkívül megkapó számomra a stílusod: a történet azonnal beszippantott, és nem tudtam megállni az olvasással. Ezen felül a stílusod remekül passzol ehhez a fantasy-és horrorvilághoz, látszik, hogy szereted ezt az egészet, ez pedig az íráson is rajta hagyja a nyomát. Az akciódús jelenetek leírása nagyon jól megy neked, képszerűen megjelentek előttem a történések. Remekül át tudod adni őket, és nem véletlenül hemzseg az izgalmaktól a blog, te is érzed, hogy ebben vagy a legjobb. Változatosan és élvezhetően fogalmazol, többnyire élsz a szép magyar nyelv adta rengeteg rokon értelmű szóval, ami szintén remek dolog. Nagyon dicsérlek azért, amiért nem párbeszédekből állnak a részek! Sokan ebbe a hibába esnek, de te nem, a kellő mennyiségű beszélgetés zajlik, se több, se kevesebb. Én amúgy sem szeretem annyira a párbeszédeket olvasni, itt tehát el voltam kényeztetve. A részek terjedelme is impozáns, látszik, hogy komolyan veszed ezt az egészet, és törekedsz az igényességre.

Egyszóval tehát arra biztatlak, hogy folytasd az írást, hasonló lelkesedéssel. De volna számodra néhány tanácsom, tehát térjünk rá kicsit a javítandó dolgokra!

Arra figyelj, hogy egy kicsit túl pörgős vagy néha, volt, hogy csak kapkodtam a fejem, olyan hirtelen történtek a dolgok. Ez nem feltétlen baj, de itt nem mindent tudtam pontosan követni, kicsit zavaros volt a dolog, néhány helyen. Tehát ami erény, az egyben picikét hátrány is egy-két helyen. Nem zavaró, csak néhol kicsit lassítanod kell, bővebben kifejteni a dolgokat, illetve iktass be a fejezetekbe egy-két üresjáratot is, amikor a szereplők csak átgondolják, mi történt velük, vagy csak leülnek egy kicsit szusszanni és szomorkodni.

Az akciók leírása remek, ahogy írtam is, ez a legnagyobb erénye az írásodnak, viszont kicsit keveslem az érzelmek leírását. Valami szörnyű történik Beccával, Tiffany vámpírrá változik egyik percről a másikra, de Lexie érzelmeiről nem tudunk meg semmit jóformán. Rendben, szomorú, de kicsit bővebben! Conrad halálakor például nyugodtan megteheted, hogy felidézel egy gyönyörű közös emléket, ami bevillan Lexie-nek, ettől pedig még keservesebben sír.

E/1-ben írsz, ezért mindenképpen azt tanácsolom, hogy használd ki még jobban a lehetőségeket! Ereszd bővebb lére a mondandódat, főként az érzelmek leírását! Ne elégedj meg azzal, hogy a lány felsikolt vagy sírni kezd! Nagyon komoly és tragikus dolgok esnek meg a történetedben, ne szaladj át rajtuk, hagyj időt a főszereplődnek arra, hogy átgondolja, megélje a fájdalmat – és adj erre időt nekünk, olvasóknak is. Nem kell nagy dolgokra gondolnod, olyasmikre célzok, mint a fentebb írt Conrados dolog. Egy-két mondatnyi kiegészítés, és máris jobban átélt az egész.

Ahogy említettem, alapvetően változatosan fogalmazol, nem félsz a szinonimáktól, de néhol belefutsz szóismétlésbe. Például: „Viszont az emberek nem élhetnek örök életet, a boszorkányok viszont igen.” (Prológus) Az egyik viszont szót nyugodtan elhagyhatod, de ha ragaszkodsz a jelentéséhez, akkor nyugodtan helyettesítsd valamelyiket a de, azonban, ellenben szavakkal.

A párbeszédek helyesírását is javaslom átnézni kicsit figyelmesebben:

„-Dortart! Bocsáss meg, hogy égi levelet nem küldék. De ez a halandó más volt, mint a többi. - remegett az Északi Boszorkány.

-Áh, ezt te nem értheted! Két teljes évet vártam reád halásommal. -válaszolt már nyugodtabb hangon a hegyessipkás.” (Prológus)

A gondolatjel után üss entert! Helyesen: De ez a halandó más volt, mint a többi – remegett az Északi Boszorkány. Látod, nem kell oda az a pont! Csak a végére.

Néhány szót külön írsz, pedig egybe kell: háromféle (Prológus), ugyanazon, füstfelhő, kígyónyelv, idegölő, gondolatmenet (1. rész).

Egy helyütt rikattót írsz, ríkató helyett az 1. részben. A sírást kiváltó esemény tehát ríkató.

Figyelj a -hatók/-hetők képzők helyes használatára. Helyesen megtalálhatók, nem megtalálhatóak (2. rész).

Láthatod tehát, hogy hatalmas hibáid nincsenek, ezek mind könnyen javíthatók. Összességében tehát egy fantáziadús, izgalmas történettel állunk szemben, amin elkél néhány apró változtatás, de egészében nagyon is ígéretes, ráadásként pedig szemkápráztató deisgnnal ajándékozol meg minket.

Kedves Leona, örülök, hogy foglalkozhattam a blogoddal! Remélem, tudod hasznosítani az észrevételeimet, és semmit sem veszel bántásnak, csupán jó szándékú segítségnek! További jó munkát és sikeres blogolást!

Lyanna