Kritika #77 - Kényszer

Sziasztok! 

Kicsit késve ugyan, de meghoztam legújabb kritikámat, mely ezúttal a Kényszer című blogról készült. Írója a kedves - és türelmes - Vanessa J. Frye.

Mivel az írónő történetközpontú kritikát kért tőlem, a design elemzése kimarad majd, ezért az általam adható maximális pontszám 15 lesz.

Történet: Elsőként szeretném kifejteni a véleményemet a fülszövegedről, hiszen valamilyen szinten az is hozzátartozik a sztorihoz. Az elhelyezése tökéletes, mert szem előtt van, így bárki könnyen megtalálhatja. Terjedelmét tekintve sincsen gond vele, hiszen nem egy két mondatos bemutatóról beszélünk, ám nem is haladja meg a kétezer szót, hála a jó égnek. Nézzük tartalmilag: hm, elsőre izgalmasan hangzik. Az alaptörténetet egyedinek tartom, legalábbis nem sorolnám a tucatblogok közé. Az biztos, hogy felkelti az ember érdeklődését, hiszen elég sok információt oszt meg velünk - szinte már túl sokat is. Úgy gondolom, előre elárultál néhány fontosabb dolgot, amit még nem kellett volna, ilyen például a szöveg vége: tudni lehet, hogy a lány a szerelmet választja a kötelesség helyett. Merőben elég lett volna, ha csak azt írod, döntenie kell a két lehetőség között, ám az csak később derül ki, hova húzza végül a szíve. Lelőttél ugyan benne néhány poént, de nem ez zavart a legjobban, hanem a helyesírási hibák, melyeket benne találtam, ezen belül is a szóismétlés csapdájába estél bele. A túlélés, az egyesülés, a realitás, a beteljesülés mind olyan szavak, melyeket többször is beleírtál a szövegbe - ezzel pedig nem lenne gond, ha szinonimákat alkalmaznál helyettük. Az internetes szótár nagyon sokat tud segíteni, mindenképpen ajánlom. Ettől eltekintve azonban elérte célját, és kíváncsivá tett, így nagy érdeklődéssel kezdtem bele a történet olvasásába. 

Nos, az első néhány fejezet befejezése után csak bámultam magam elé, hogy: "Mi van?" Lehet, kissé túlzok, de nem tudom szavakkal kifejezni az enyhe csalódottságomat, amit éreztem abban a pillanatban. Gondolj csak bele! Olvasol egy izgalmas fülszöveget, ami egy jó alapsztorit konferál fel, erre amikor belekezdesz, jóformán össze vagy zavarodva, alig találsz kiutat a sorok közül. Hogy mi ennek az oka? Az irrealitások sokasága. Rögtön meg is magyarázom, de előtte összefoglalnám a történteket. Adott egy lány, Emily, aki egy napon szokásához híven elindul a suliba, hogy részt vegyen az unalmas órákon, monoton időbeosztásban, barátok nélkül. Magányos farkasként tengeti a hétköznapjait, most azonban keresztülfúj életén a változás szele. Egy tanár az igazgatóhoz küldi őt szemtelen viselkedése miatt, aki kirúgja őt az intézményből. Hozzáteszem, jóformán vele egykorú a srác - ez eléggé szürreális, nem gondolod? Oké, később kiderül, hogy csak beépült, de akkor is. Mennyi az esély rá, hogy bárki is felvesz igazgatónak egy kb húsz éves fiút, akinek semmi tapasztalata nincs ezen a téren? Ráadásul, amint elbocsátja Emilyt, maga mögött hagyja az iskolát a lánnyal együtt, és beülteti a kocsijába, hogy elautózzanak az Atlanti-óceán felé. Hm, érdekes elgondolás. Em természetesen szó nélkül bepattan mellé, s teljesen lelkesen, extázisba esve ujjongani kezd, amikor megtudja Jace-től, hogy valójában vérgepárd. Na, itt szakadt el nekem nagyon a cérna. Egy eddig hétköznapi világban élő lány, aki semmi ilyen természetfeletti létezésről még csak semmit sem sejtett, marhára örül a fejének, hogy egy szörnyszülött. Komolyan, még ha boldog is tőle, kicsit akkor is lesokkolná a dolog, nem? De. Ezt viszont hiányoltam, szinte semmit nem írtál a benne lezajló érzésekről. Mindegy, ugorjunk időben. Következik az a rész, amikor Jace és ő felülnek egy repülőre, ami elviszi őket egy másik országba, ahol találkozhatnak majd a vérgepárdok és vérpárducok alkotta kisebb bandával. Emily ekkor látja meg először leendő vőlegényét, Damont, aki gyakorlatilag egy termetes alfa hím a párducok között. Rögtön megtetszik neki a lány, s ez valamilyen szinten fordítva is igaz lesz. Noha ez rendben van, természetes, hogy a kémia működik két fiatal között, de azt túlzásnak tartottam, hogy rögtön beleül az ölébe, hagyja magát ölelgetni, csókolgatni, és a többi. Még csak nem is ismeri, ráadásul a szíve Jace-hez húzza őt, ez egyértelmű. Ilyen helyzetben pedig, amikor ketté készül szakadni a bizonytalanságtól, pláne nem tudna enyelegni Damonnal - a te sztoridban mégis ezt teszi. 

Sebaj, az események zajlanak tovább a megszokott kerékvágásban, ha ezt a helyzetet annak lehet nevezni. Damon lassacskán egyre több időt tölt el Emily társaságában, s megtanítja őt a vérgepárd lét legfontosabb alapjaira - az átváltozásra és a vadászatra. Ez a rész több szempontból is lényeges a történetben, hiszen amellett, hogy a lány megtudja az alfa hím szándékait, lebukik előtte azzal, hogy kitálal az igazságról: márpedig ő nagyon jól tudja, hogy feleségül kell mennie Damonhoz, akit ez az információ váratlanul fogad. Nem is lesz jó vége, összevesznek, majd pofonok csattanása után a lány elájul, s legközelebb az ágyában ébred csak fel. Itt ismét megállítanám a történetet. STOP! A következő részlet ugyanis a fiú szemszögén keresztül olvasható, s ebben leírja az igaz érzelmeit Emily iránt. Kiderül, hogy valójában tetszik neki, sőt, szereti, vigyázna rá és a többi nyálas dolog. Értem én. DE akkor miért bántalmazta? Ép eszű férfi nem tesz ilyet egy nővel, még akkor sem, ha kiérdemelte. Ez ugyanis több a soknál. Komolyan, mit képzel magáról?! Oké, lépjünk túl a drámázáson. Mivel Em ellenszegült leendő hitvesével, Damon úgy döntött, ezért büntetést szab ki rá, mely a házasság előbbre hozása lesz. Ez természetesen nem tetszik a lánynak, de kötelességtudóan igyekszik azt tenni, amit mondanak neki - s közben próbál kommunikálna Jace-szel is, akivel korábban összekaptak, ám eddig minden próbálkozása kudarcba fullad. Ez a konfliktus igazán remek ötlet, úgy érzem, kellett bele, hogy fokozza a sztori izgalomfaktorát. 

Ekkor azonban újabb váratlan fordulat következik. Javában zajlik az esküvő, amikor valaki elrabolja a menyasszonyt, hatalmas zűrzavart hagyva maguk után. Nemsokára ki is derül, ki az, s miért tette, amit tett. Jace kérésére bizonyos Matt próbált Emily társaságában minél messzebb eljutni Damontól és a falkájától, de a terv több okból is kudarcba fullad. A lány nem akar vele menni, leendő férje pedig szimatot fog, és rövid időn belül rátalál elveszett kedvesére. Itt is elég érdekesnek találtam a szituációt, elvégre Matt könnyen bedőlt Em cselének, aki kihasználva őrzője alkalmatlanságát, megszökött tőle, mert hazavágyott a többiekhez. Mégis mi a csudáért? Elvileg később simán találkozhattak volna Jace-szel, akit tényleg szeret, nem csak úgy tesz, mintha. Ehelyett hazarohan a kegyetlen Damonhoz, teljesen érthetetlen okokból... ennek meg is lesz az eredménye, ugyanis a dühös férfi beülteti őt az autóba, és elviszi magával Teresinába, ahol immár zökkenőmentesen kívánja őt elvenni feleségül, hogy beteljesíthesse kötelességét - azaz tovább szaporítsa a kihalófélben lévő falkáját. Út közben azonban baleset éri őket. Meg kell jegyeznem, ez egy nagyon izgalmas fordulat volt a részedről. Érezni lehetett a feszültséget, a halálfélelem szaga a levegőben terjengett, szinte olyan élethű képre sikeredett a megvalósítás. Ha ehhez hasonló érdekes, eseménydús részekkel írnád tele az egész történetet már a kezdetektől fogva, tuti biztosra veszem, hogy nem panaszkodnék annyit emiatt, meg amiatt - ezek alatt a realitás mivoltát értem. 

Nos, az események innentől kezdve pörögnek csak fel igazán: a két főszereplő hazatér, miután szerencsésen megúszták a balesetet, de ahelyett, hogy minden újra a régi lenne, az a bizonyos patak mondhatni, kifut a medréből. Damon egy veszekedés során ugyanis megöli Christiant, Emily apját a lány szeme láttára. Fúj. Komolyan. Undorító. Szívtelen dög. Nagyon megdöbbentem ennél a jelenetnél, és őszintén szólva, sajnáltam a férfit, mert jó embernek tűnt, gyakorlatilag egy nagy veszteség a blog szereplőgárdájának a számára, s a történet szempontjából is. Szerencsétlen Emily azonban ezután sem mondhat ellent leendő férjének, továbbra is vele együtt kell aludnia, egy levegőt szívnia. Noha Damon nem igazán bánta meg, amit tett, megpróbálja kiengesztelni a lányt, sikertelenül. Ez feldühíti, s éppen, mikor azt hinné az ember, hogy tud rendes is lenni, visszaváltozik azzá a szívtelen szörnyeteggé, aki általában. Célja, hogy minél előbb elhálják a nászutat a menyasszonyával, ám ez még várat magára...

Egyenlőre valahol itt tart a sztori (14. fejezet). Úgy gondolom, ezalatt nagyon sok minden történt - negatív és pozitív dolgok egyaránt, noha ez utóbbiból lényegesen kevesebb van. Nehéz véleményt alkotnom összefoglalva mindent, amit eddig leírtam, de nem is nagyon szeretném tovább szaporítani a szót. Szerintem egész jó az alapsztori, sok mindent ki lehetne hozni belőle, csak te éppen nem használod ki ezt a lehetőséget. Az eseményeket túl gyorsan lezavarod, az izgalmas részeken szinte átugrasz, s egyértelműen megrekedsz az irrealitás világának közepén. Javaslom, picit fordíts több időt az írásra. Mindig gondold át, mit hogyan célszerű közölni, illetve mi az, ami szinte képtelenségnek hangzik. Ha a hibákat kiszűröd, biztos vagyok benne, hogy alakulni fog a történet színvonala - egy magasabb szintű irányba. 

3/5

Szereplők: Az igazság az, hogy számos szereplő bukkan fel a blogon a történet során, s többségüknek a funkciója is fontos, éppen ezért néhányukat egyenként fogom elemezni, ám lesz olyan, akiről csak néhány mondatot írnék, tekintve, hogy annyira nem lényeges karakter, ha az események sorozatát követjük.

A főszereplőnk egyértelműen Emily, a valaha átlagos élettel rendelkező, nagykorúságát betöltött lány. Úgy gondoltam először, amint vetettem egy pillantást a szereplőid képeire, hogy tökéletes "színésznőt" választottál hozzá - ám olvasás közben rádöbbentem, hogy valójában tévedtem. A képen szereplő karakter első ránézésre egy erős, határozott, céltudatos, bátor lánynak tűnik, aki nem riad vissza semmitől, és képes ép ésszel gondolkodni. Ehelyett egy még éretlen, gyerekes, meggondolatlan személyiségű fiatal köszön vissza a blogban Emily néven, akihez totálisan más külsőt képzelnék el a leírt viselkedése alapján. Teljes paradoxon helyzetbe csöppentem, és kezdtem magamat kínosan érezni. Most akkor mi is van? Hiába olvastam végig az összes fejezetedet, nem tudtam továbbra sem azonosulni Em személyével, s leginkább azért, mert az általad elképzelt és a véglegesen megvalósított egyén erőteljesen ütik egymást. Oké, túlléptem a dolgon, bár örültem volna, ha sikerül eltalálni a megfelelő külsejű embert erre a szerepre. A tejfehér bőr, a hosszú, sötétbarna, már-már fekete haj és a kék szem párosítása tetszetős ugyan, de több infót nem is igazán adsz meg róla nekünk. Annyit még megemlítesz, milyen az ízlése a ruhák terén, de jóformán semmi mást. Milyen az alakja? Mennyire magas? Mekkora orra van? Van-e jellegzetes arcvonása, melyről könnyebben felismerhető? Ezeket mind hiányoltam, így kérlek, ha tudsz, fordíts több időt a későbbiekben Em alaposabb megismertetésére. Személyiségét tekintve már fent említettem, mi jött át róla súlyosabb benyomásként: kissé gyerekes viselkedésű, meggondolatlan, sokszor értetlen, s komolytalansága miatt egyszerűen nem tudta magát belopni a szívembe. Őszintén megmondom - nem akarlak megsérteni vele -, hogy csalódtam benne. Azt hittem, ha már főszereplő, biztosan hamar megkedvelem, elvégre az ő kalandjairól olvashatok, ám nem így történt, valamilyen rejtélyes okból kifolyólag. 

Akit  mindenképpen megemlítenék még, az Damon, Emily jövendőbelije. A fiú egy vérpárduc falka alfa hímje, s mivel a fajtája a kihalás szélén áll, el akarja venni feleségül a lányt, mert ő az egyetlen, aki képes gondoskodni az utódairól. Róla már rögtön, szinte elsőre, hallásból lejött az, hogy elég hiú, kissé talán önző is, hiszen minél előbb érvényesíteni akarja a saját akaratát, nem számít, ezzel kiken tipor éppen keresztül. Amit elhatároz, annak úgy kell lennie - igazi vezéregyéniség. Noha nem túlságosan pozitív személy, mégis úgy gondolom, ő az a karakter, aki a legjobban kidolgozott az összes közül. A megjelenéséről is elegendő információt árulsz el: magas, izmos, elég nagy testalkatú, fekete hajú, borostás és a többi. Röviden és tömören, őt kitűnően eltaláltad, hiszen a leírt külsőre tökéletesen ráillik az a belső tulajdonság kavalkád, mellyel feltünteted őt a történet során. Én kedvelem a viselkedése ellenére, érthető, hogy a fajának fenntartása fontos cél neki, s ezért akarja Emilyt maga mellett tudni - ám én biztos vagyok benne, hogy titkon szereti is a lányt, csak nem akarja bevallani. Az nem lenne túl "alfához" méltó... tipikus pasi.

Legvégül Jace az, akiről még szólnék néhány szót. Valójában az ő külsejét is elég jól leírtad, de kissé hiányosan, ami azt illeti. A haj- és a szemszín, illetve az életkor megadása nem elegendő, legalábbis én így hiszem. Ha már ő is fontos szereplő, legalább annyira ki kellett volna dolgoznod, mint Damont. Jellemvonásait tekintve csak ugyanezt tudom elmondani: kevés. Tudjuk, hogy szereti Emilyt, megtenne érte bármit, azaz tipikus, segítőkész hősszerelmesnek kellene lennie, de egyáltalán nem úgy viselkedik, legalábbis a blog eddigi második felében. Összeveszik a lánnyal, meg sem bocsát neki, elutasító vele, majd másra hagyva a piszkos munkát próbálja megmenteni Damon karmai közül, de közben meg is alázkodik neki. Ha igazán nagyon szeretné Emet, harcolna érte, bármennyire is lehetetlennek tűnik a dolog. Emellett pedig sokkal több szerepet adnék neki, mert elég keveset bukkan fel a sztori során. Az elején még egész sokat volt jelen, aztán elkezdett eltűnni, amit nagyon sajnáltam, mert szerethető karakter lenne, ha jobban megismernénk. 

A mellékszereplőket is kidolgozod valamennyire, de ez főként annyit takar, hogy a külsejükről ejtesz néhány szót. A belső tulajdonságaikról megfeledkezel, vagy nem is tudom, de egyszerűen eldobod őket magadtól. Ez pedig nagy hiba, mert hiába a megjelenés, ha nincs mögötte egyéniség. Nyilván a kevésbé fontos karakterek életrajzát nem kell bemutatnod az olvasóknak, de akik a főbb szerepek körül mozognak, nem ártana jobban megismerni őket. 

Összességében tehát nem vagyok kifejezetten megelégedve a munkáddal ezen a téren, talán Damon az a kivétel, akire azt mondom, eltaláltad a kidolgozásának mértékét. Ha minden főbb szereplőt nagyjából annyira ismertetsz, amennyire őt is, már nyert ügyed van. Ezért arra kérlek, a jövőben figyelj oda jobban erre, és hidd el, sokkal kiforrtabbak lesznek, igazi egyéniséggé válhatnak, olyan karakterekké, akikkel azonosulni lehet.

3/5

Fogalmazás, stílus: Hű, itt jön a kemény dió. Mindig a fogalmazás véleményezését tartom a legnehezebbnek, mert szerintem ez a legfontosabb tényező abban az esetben, ha valaki egy blogot akar kezdeni. Ha az illető írásmódja pocsék, a béka feneke alatt van, akkor esélye sincsen, legalábbis én úgy gondolom - legfeljebb paródia blog kategóriában. Ám a te célod nyilván nem ez volt, amikor először nyitottad meg a blogger linkjét az interneten. Megnyugtatlak, annál a kategóriánál azért fényévekkel jobb vagy. Azonban, ahogyan az érmének is két oldala van, te is rendelkezel egy "árny énnel", aki olykor elkövet hibákat is gépelés közben. Rögtön össze is szedem, mik voltak azok, melyek szúrták a szememet:

Először is, ami nagyon, de nagyon irritált, a szóismétlések tömkelege - bár ez főként az első részekben volt igen jellemző rád. Idővel látszott, hogy javult az íráskészséged, aminek örültem is, hiszen minél kevesebb a gond, annál jobb a kedv: jelen esetben az összhatás. Tehát, ezeket a kezdő hibákat, melyekbe egyébként kivétel nélkül mindenki belefuthat, a szinonimaszótár alkalmazásával csodálatos módon ki lehet küszöbölni. Eléggé hasznos találmány, és sokaknak segített már, elhiheted. A másik olyan dolog, ami rögtön feltűnt nekem, a vesszők alkalmazása volt. Három típusú ember létezik: aki kevés vesszőt rak, pedig kellene, aki többet tesz, mint amennyire szükség van és a ritka példány, aki tökéletesen eltalálja ennek módját. Te a legelső csoportba tartozol, tehát gyakran futsz tovább az írásban anélkül, hogy vesszővel jeleznéd a tagmondatok, esetlegesen a felsorolások, cselekmények közötti hézagot. Ezt esetleg a bejegyzés többszöri átolvasásával tudod orvosolni, illetve abban az esetben, ha felfogadsz egy bétát, az illető közzététel előtt leellenőrzi a helyesírásodat, ezzel segítve a te munkádat. Ha már helyesírás, több hibát is észlelni lehetett olvasás közben, melyek főként az egybe-, illetve különírás témájánál bukkantak fel. Elgépelés is előfordult néhol, de ha jobban ügyelsz az írás közben, ezen a hibán is elegánsan át tudsz siklani. Amibe még belekötnék - mert rettentően fontos momentum -, az a leírás. Nagyon kevés van belőlük, s azok sem túl alaposak. Inkább szánj több időt a környezet, az emberek, tárgyak, gondolatok szemléltetésére, mert ezáltal az olvasó sokkal jobban bele tud merülni a történeted elképzelt világába. 

Oké, térjünk át a "naposabb" oldalra. Ha már imént a leírásnál jártam, áttérnék a párbeszédekre. Ezeknél nem igazán találtam semmilyen problémát, szerintem többnyire szabályosak voltak. Mindig lehetett tudni, ki beszél éppen kihez, mi a téma, stb. Ezzel a résszel meg voltam elégedve, noha a hibáid láttán kínoztak kétségek, de hála az égnek, bebizonyosodott, hogy ebbe a dologba tévedtem. Valójában amit még a pozitív dolgokhoz sorolnék, az a gondolatmenetek szemléltetése. Főképpen Emily szemszögéből íródik a sztori, ezért az ő érzéseiről szerezhetünk tudomást. A blog első pár fejezetében még ezeken is gyorsan átugrottál, szinte nem is mutattad be, mi minden játszódik le szegény lány fejében, noha elég sok változás történt az életében. Később azonban ez a tulajdonságod javult, s az aktuális fejezet végére már egészen elfogadható mennyiségű gondolatmenetet fejtettél ki, mely szituációja tökéletesen átérezhető volt. 

Összegezve a fent leírtakat, elég sok hibád volt az írás során, de ki az, aki tökéletes? Nincs olyan. Plusz ugye a jó pap is holtig tanul, tehát ne aggódj, mert idővel lesz ez jobb is. Az alaptörténeted tetszik, érdekesnek és viszonylag egyedinek találom, így ha igényesebbre fordítod a fogalmazásodat, már amennyire tudod, biztos vagyok benne, hogy népszerűbb lenne a blogod az internet világában. Amikre nagyon figyelj: a vessző helyes alkalmazása (utána tudsz olvasni a wikipédián is esetleg, hogy mikor kell használni, mikor szükségtelen), illetve a szóismétlés (www.szinonimaszotar.hu oldalon könnyedén el tudsz igazodni, és nagy hasznát veszed az alkalmazásnak, ha elakadnál írás közben). Hogyha már ezeken sikerül javítanod, a helyesírásod is idővel fejlődni fog, s akkor már tényleg azt tudom mondani, egészen igényes fogalmazású blog a tied. Addig azonban próbálkozz, és hozd ki magadból a maximumot, hogy elkápráztasd az olvasóidat.

3/5

Összesen: 9/15

Nagyon sok sikert kívánok a továbbiakban: