Kritika #81 - Still I Fly

Először is bocsánat, hogy ennyire megvárakoztatlak titeket, de rengeteg volt a dolgom, minden esettre megpróbálok gyakrabban jelentkezni. Nagyon örülök neki, hogy ennyi embert érdekel a véleményem - egy kicsit meg is lep - viszont, mivel betelt a limitem, ezért kérlek, ne rendeljetek tőlem: jelezni fogom, mikor leszek ismét aktív :) Azonban most térjünk is rá a soron következő kritikára!

Still I Fly

Design:

Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, mennyire nem érdekel, milyen egy blog kinézete. Persze, legyen igényes, ne egy összecsapott munka legyen, de a lényeg számomra az olvashatóság, s az, hogy megtaláljam mindazt, ami kell - itt főleg a részekre gondolok. Mivel semmilyen más utalást nem láttam, így arra a következtetésre jutottam, hogy a kinézet a te kezed munkája. Ez dicséretes, azonban nem minden esetben célra vezető. Kezdjük a fejléccel: nem szép. Ugyan a funkcióját betölti, hiszem láthatjuk rajta a főszereplő lányt, a gombákat, amiknek ugye bár elég nagy szerepük van a történetedben, egy lányt az erdőben, ami szintén illik a történetbe, egy elég idillinek tűnő látképet, ami gondolom az emlegetett új világ, meg egy cseresznyefa ágat. Azonban ezek a képek nem alkotnak egészet, sem színvilágban, sem mondanivalóban, semmiben. A lány nagyon kilóg a képből, a képek borzalmasan vannak kivágva, a cím nagyon odavetettnek tűnik. Nem szégyen, ha nem tudsz csilivili designt csinálni, erre vannak a hasonló oldalak, ahol tehetséges bloggerinák segítenek neked (itt is van egy kettő földöntúlian tehetséges:) ). Tényleg azt javaslom, hogy csináltass egy másikat, mert még én is, aki nem sok figyelmet szentel ennek a kérdésnek, inkább elrettenek, semmint lelkesen belekezdenék a történetedbe. Sajnos, az ember felszínes, még akkor is, ha nem akar az lenni. Ez van.

Folytassuk a designnal. Szerintem sokkal kifizetődőbb homogén hátteret választani. Főleg azért, mert ha mintákat alkalmazunk, az könnyen elvonhatja az olvasó figyelmét, főleg, ha annyira rikítóak, mint a te virágaid. Az ember olvasás közben szeret a történettel foglalkozni,de az én tekintetem valahogy mindig oldalra vándorolt, zavaró volt. Ugyanez vonatkozik egyébként a legfelső szövegdobozra is: színben egy kevésbé "világítóra" cserélném, főleg, mert így még kellemetlen is olvasni a tartalmát. Igazából, azt nem értem, hogy a fülszöveg miért van ebben dobozban, amikor a többi szövegnél nem alkalmazod. Törekedj az egységessége: az oldalsávban két fajta szövegdoboz van, míg a következő rész tartalmából egy sima beépített panel. Ez így nem jó, válaszd ki melyiket szeretnéd használni és mindegyiknél azt alkalmazd: én személy szerint a másodikat javasolnám. A kinézethez még annyit: ez csak javaslat, de szerintem állítsd sorkizártra a szöveget, mert igényesebbnek, szebbnek fog tűnni tőle a blogod. 

Történet:

Fú, nagy lélegzet és vágjunk neki! Először is tetszenek az idézetek a fejezetek elején (hivatalos, Raquel idézet függő lett!), nem találtam olyat, ami ne illett volna az adott rész hangulatához, szóval ezzel szereztél nálam egy képzeletbeli pluszpontot.

A prológusban megismerkedhetünk a főhősnővel, Nettie-vel, akiről megtudjuk, hogy tizenegyedikes, egy elég kemény suliba jár, s emellett melózik is. Mivel én is hasonló cipőben járok (bár már nem vagyok gimis), tökéletesen megértem miért is örül annak, hogy kimehet az erdőbe, ahol egyébként is szeret lenni, hisz az apjával is gyakran jártak ki. A csavar a dologban az, hogy Nettie, hirtelen ötlettől vezérelve letér a megszokott ösvényről, olyan irányba megy, amire az apja azt mondta "különleges". Egy ideig nem talál semmit, azonban egy rövidebb menetelés után, megtalálja a csillogó gombákat, amiket azon melegében le is rajzol, majd besétál közéjük. Itt történik meg a "csoda", ragyogó gömbök jellennek meg, majd a lány, csak úgy hukkmukkfukk egy teremben találja magát. Nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem ez lenne az a pont, ahol kiakadnék: nem tudom hol vagyok, hogyan kerültem oda, miért vagyok ott, azonban főhősnőnk meglepően nyugodtan fogadja a helyzetet, nem borul ki, inkább tesz egy felfedező utat, azonban a folyosón megszólítja egy rejtélyes idegen. Nos, azt mondhatnám, hogy a prológusod nem szűkölködik meglepő fordulatokban, azonban ez így nem nevezhető prológusnak: ez egy első rész. A prológus ugyanis definíciója szerint vagy egy múltbeli esemény bemutatása, ami kihat a történetre, esetleg a jövőbeni, fontos esemény kiragadása. Te azonban a történet elejét mesélted el nekünk, ami nem baj, hiszen nem minden blogra kell prológus, viszont ha nem "javítod ki", akkor kereszteld át.

Az első részben,  megtudjuk, hogy a bizonyos idegennek, manófülei és halványlila szemei vannak, csakhogy a fő "furcsaságait" kiemeljem. Azonban leányunk nem ezen akad ki, hanem azon, hogy megkérdezi a nevét. Itt meg is állnék egy picit. Már a prológusnál is próbáltam érzékeltetni, azonban most kimondom: a lány természetellenesen viselkedik és gondolkodik: például buta ötletnek tartja a futást: ez nem butaság, hanem alapvető emberi ösztön, aminek már akkor meg kellett volna jellennie, amikor az erdőből hirtelen egy tök idegen helyre kerül: automatikusan menekülni kezd. Azonban Nettie ezt csak azután teszi meg, hogy megkérdezték a nevét: ami egyébként elég logikus, hisz ha találkozol egy idegennel,akkor először bemutatkozol, na mindegy. Egy ember, a való világban már ott szívrohamot kapott volna, mikor meglátta a szemeit: Nettie ezen a kis apróságon átsuhant és inkább a kérdésén és a vigyorán akadt ki. Na, de térjünk vissza a futáshoz: Nettie talál egy ajtót, amit nem tud kinyitni (milyen meglepő... egyszer találkoznék egy blogban olyan ajtóval, ami kinyílik - észrevettétek már, hogy tényleg nincs olyan ajtó a blogokban, ami simán kinyílna - bocsi apró kis szösszenet by Raquel), majd előbukkan egy malacember és leüti. Ez ám, a kedves fogadtatás! Ám, mint később kiderült, kémnek vélték, ezért még ketrecbe is zárták. Mikor magához tér, megjön a józan esze is, mert tényleg olyan dolgokon kezd el aggódni, amik lényegesek, majd jön a hitetlenkedés, amit a rész elejéből hiányoltam. Egy megjegyzésem lenne csak: hirtelen került a történetbe rengeteg szereplő, az ember csak kapkodta a fejét. Ez egy sima történetben sem célra vezető, hisz az olvasó nem tud ennyi infót feldolgozni, meg őszintén nem is akar - lusták és felszínesek vagyunk, ez van. Azonban egy olyan fajta fantasy blognál, mint a tied is még felfokozottabb a helyzet, hiszen nem csak azt kell megjegyezni, hogy mi a neve, hanem még a külső ismertető jegyeiket is egyszerre ömleszted az emberre. A helyedben itt, csak mondjuk maximum négy új szereplőt hoznék a történetbe, aztán szépen fokozatosan a többieket. Ami még furcsa volt nekem, hogy először azt sem tudták Nettie-ről, hogy ki fia borja, azonban a beszélgetésben már teljesen természetes volt, hogy a Földről származik: lehet, hogy ezt a boszorkánykörből vágták le, de akkor ezt írd is le, mert így elég furcsán jön le az embernek. Na, ezek után Miiko, aki úgy tűnik Eldarya Atyaúristene, eldönti, hogy a lány maradhat, sőt még tömlöcbe sem vetik, és bekerül egy gárdába, ahol majd kiképzik. Csak ismételni tudom Önmagam: nagyon sok infót darálsz le az olvasóknak, gárdákról, kristályokról, de magyarázatot nem fűzöl hozzájuk. Ez így semmiképp nem jó, még akkor sem, ha később megmagyarázod a dolgokat: bevallom őszintén, én bezártam volna a blogot az első rész után, ha nem írnék kritikát: nem azért, mert rossz lenne, hanem mert semmit nem értek belőle. Ami neked egyértelmű, azaz olvasónak nem biztos: nem azt mondom, hogy szájbarágósan fogalmazz, de azért fejtsd ki bővebben a fogalmakat: ez a fantasy blogoknál egyszerűen elengedhetetlen!

A második rész elején Nettie érthető módon reménykedik abba, hogy ez az egész csak egy álom volt. Hát igen, lássuk be szegény lány nincs túl jó helyzetben, hiszen egy ismeretlen világban ragadt, elég furcsa teremtmények között. Én a helyedben kicsit jobban leírnám az érzéseit. Oké, hogy meg akarja szokni az új körülményeket, de senki sem olyan jó önkonrollos, hogy ez ilyen egyszerűen menjen is neki. Viselkedjem emberien, engedje kicsit ki a kétségbeesését, hisz ha valakinek, neki van oka rá. Ezek után teljesen hétköznapi dolgokról olvashatunk, mint pl. a fürdés, öltözködés, kajálás - bár itt legalább egy kicsit jobban megismerjük Ezarel karakterét -, majd mint derült égből villámcsapás jön az infó: Nettie-nek ki kell töltenie egy tesztet, amiből kiderül, hogy melyik gárdába kerül. A reakció ismét elég furcsa volt: egy idegen világban, a második napján már vizsgáztatni akarják, erre mit csinál? Vállat von. Tudod, miért zavar ennyire a szürreális viselkedése? Mert a sztori nem rossz, érdekelne, mégis ezek a dolgok elveszik az egésztől a kedvem. Na meg, az információk nemléte is idegesít egy picit, de az előbbi azért jobban. Azt tudom ajánlani, hogy csukd be a szemed, képzeld magad a helyében, majd figyeld milyen érzéseket, reakciókat vált ki a szituáció magadból, majd írd le. Sokkal hihetőbb és élvezhetőbb lenne a történet. Nos, tehát, Kero elmegy a tesztért, mialatt Nevra és Ezael kissé kínozzák a lányt, majd Nettie kitölti a tesztet. Még egyszer leírom: még mindig nem tudom, hogy milyen gárdák vannak, hova lehet bekerülni, így bár hiába hagytál függő véget, ami általában hatásos lenne, nem izgultam... Még azt sem tudom mik a választási lehetőségek!

A harmadik részből végre megtudjuk, hogy Nettie az Obszidián gárda tagja lesz, ami a harcosokat foglalja magában. Őszintén, engem is meglepett a dolgok ilyentén alakulása, mert valljuk be a szereplő eddig nem mutatott semmi olyan tulajdonságot, ami miatt azt mondanám: igen, jó helyre került, de ez még nem jelent semmit, hisz az elején vagyunk a dolgoknak. Azonban most eltaláltad az érzelmet, Nettie kissé kétségbeesik, hiszen fél, hogyan fog teljesíteni, és persze nem akar csalódást okozni. Ugyan még mindig nem tudjuk milyen háborúban is áll Edarya, de abban biztosak lehetünk, hogy Nettie ki fogja venni belőle a részét, így van is oka aggodalomra. A tanára Valkyon lett, aki eddig nem kapott nagyon szerepet, azonban én már izgatottan várom. Szóval, ezek után Kero elmondja neki a szabályokat ééééés végre megtudjuk milyen gárdák vannak és mit is csinálnak! Mondanom sem kell sok minden megvilágosodott előttem, én ezeket azért nem a harmadik részben tálaltam volna, hanem mondjuk az elsőben. Ezek után kitölt még egy tesztet, aminek nem tudja a miértjét (nem is nagyon faggatózik, lehet már beletörődött a sorsába), Nevra ismét szekálja egy kicsit (most először tetszett nekem a lány viselkedése, itt bírtam!), egyetlen megjegyzésem van: nem háromszázhatvan fokos az a fordulat, hanem száznyolcvan! Ha belegondolsz logikus, hisz ha tényleg háromszázhatvanat fordulna, ami ugye a teljes kör, akkor ugyanolyan maradna. Viszont iszonyatosan nagy pluszpont jár neked azért, mert kiírtad a számokat betűvel! A rész második felében olvashatunk Nettie első kiképzéséről, ami tulajdonképpen egy edzés volt, majd kiderül miért is töltette ki Kero azt a második tesztet Nettie-vel: kapott egy tojást, tehát egy háziállatot, ami egy kedves gesztus volt a fiútól.

A negyedik fejezetben megismerünk egy új szereplőt, egy kisfiút, akinek elveszett az állatkája. Örülök, hogy itt egyszerre egy szereplőt hoztál a történetbe, sokkal könnyebben megjegyezhetőbb ez a karakter, mint a többiek, bár így a negyedik résznél már eljutottam oda, hogy nagyjából be tudjam azonosítani a karaktereket. Mery aranyos, cuki kisgyerek, akit Nettie hamar megkedvel, elhatározzák, hogy megkeresik az állatot, ami tök jó, csakhogy Kero nem örül az ötletnek, szerinte Nettie-nek nem kéne a városon kívül tekeregnie, ami elég logikus dolog szerintem, ám végül mégis belemegy. Az egyetlen dolog, amit nem értettem a szituban: miért nem megy vele? Akkor rajta tudná tartani a szemét Nettie-n és meg is tudná védeni, ha kell. Persze, Nettie nem találja meg az állatot, főleg, hogy azt sem tudja pontosan mit keres, eredménytelensége pedig nagyon felzaklatja Meryt. Itt megállnék egy kicsit: értem miért hoztad fel a visszaemlékezést, azonban kicsit furán jön ki, hogy az apja halálát Mery szituációjához hasonlítod: más a kettő, egy szülőt elveszíteni nyilván sokkal nehezebben feldolgozható, mélyebb fájdalom. Disszonáns érzéseim voltak tehát ezzel kapcsolatban. Később kiderül, hogy Mery kiszökött, s bár Nettie-nek megtiltották, hogy kimenjen megkeresni, mi történik? Persze, hogy kiszökik, meg is találja a kisfiút egy kis természetfeletti segítséggel, majd jön egy megható beszélgetés, a rész végén azonban jön a baj, egy rejtélyes idegen képében. Ezt a részt remekül zártad, ilyen még nem történt, de most izgatottan nyitottam meg a következő részt.

Az ötödik részt Mery szemszögéből kezdted, ami nekem nagyon tetszett, csak egy kicsit rövidnek találtam. Régebben én is kísérleteztem a szemszögek váltásával, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem célravezető sok szemszöget erőltetni egy részbe, maradj inkább az egynél. De ezt csak a jövőre vonatkozóan tanácsolom, erre a részre nem alkalmaznám, inkább egy kicsit kibővíteném Mery részét. Jön egy kis visszaemlékezés, ami szintén jó, hisz megtudjuk, hogy kik azok az árulók, bár a miértet még mindig homály fedi. Plusz hallunk Étoile Filante-ról, tetszik a francia elnevezés, még akkor is, ha kissé furcsának találom a történetben. Ezek után még egy szemszögváltás, amit furcsának tartok, hiszen nem Kero (nekem ő lett volna a logikus), hanem Valkyon szemével láthatjuk a történéseket. Nem írom le ezek után a részleteket, a lényege a résznek, hogy Miikoék összecsapnak az árulókkal, de Nettie bajba kerül, azonban Étoile Filante megmenti, sőt még egy tört is ad neki. Összességében tetszett a rész, érdekessé tette, hogy több szemszögből is olvashattunk, azonban kissé sok: pl. Nevra szemszöge teljesen felesleges.

A hatodik rész egy sokkal nyugodtabb fejezet, van benne egy időugrás és gyakorlatilag Nettie mindennapjairól olvashatunk benne. Nekem tetszett, nem kell minden résznek pörgősnek lennie, sőőőt... ezekből sokkal többet megtudhatunk, mint például az is, hogy Nettie francia. Így már értem Étoile nevét is :D Érdekes volt a történet a cseresznyefáról is, összességében, remek rész volt. Láttam, hogy itt volt egy nagyobb ugrás nem csak a történetben, hanem a valóságban is, hiszen majdnem fél év telt el azóta, hogy az előző részt feltetted, nem tudom ezért van-e, de ez a rész kiforrottabbnak tűnt, mint az előzőek.

A hetedik és egyben utolsó rész magát a próbát mutatja be. Őszintén az utolsó két fejezet sokkal jobban sikerült, mint az előzőek, nem tudom mi történt, de ezen az úton haladj tovább! Volt leírás, környezeté és érzelmeké egyaránt, követhetőek voltak az események, élveztem. Meg is leptél, mikor kiderült, hogy élet-halál harc lesz, bár azt gondoltam, hogy nem Valkyon lesz az ellenfele. Nem is írnék ehhez többet, mert nincs mondanivalóm: nagyon jó lett, ezen az úton haladj tovább.

Íráskészség, fogalmazás:
Az elején nagyon megijesztettél! Mikor elolvastam a prológust, nem nagyon tetszett, olyan hatása volt, mintha nagyon költői akarnál lenni, erőltetettnek hatott. Az ilyen műveket a legnehezebb olvasni, ugyanis az író annyira elveszik abban, hogy igényesnek tűnjön amit csinál, hogy sokszor már ők sem tudják miről is beszélnek, az olvasónak meg úgy kell kibogarásznia a történéseket. Őszintén megkönnyebbültem, mikor a történet további részebén ez már egyáltalán nem volt rád jellemző. Nincs rossz stílusod, a történet is jó, azonban javasolok pár dolgot, amivel szerény véleményem szerint jobbá válhatsz. Az első ilyen a leírások: gyakorlatilag alig vannak, eltekintve az utolsó fejezettől. Ez egy fantasy, itt nem magától értetődőek a dolgok, például, hogyan néz ki az új világ, amibe csöppent, az épület, amelyben él, milyen az udvar, a város, az erdő. Egyikről sem tudtunk meg semmit. Igazából azt sem nagyon tudjuk, hogy Nettie hogyan néz ki, erre mindenképpen ki kéne térjél. Az érzésekről már írtam, bár ebben sokat fejlődtél a vége felé, már a helyén voltak, bár sokkal jobban ki kéne dolgoznod ezeket. Ugyanez vonatkozik a jellemekre is, de erre majd a szereplőknél kitérek. A másik ami nagyon nem tetszett, azaz információadagolás. Azt kell mondjam, ugyanúgy, ahogy a érzésekben is, ezen a területen is iszonyat sokat fejlődtél, de a helyedben én az elejét átdolgoznám: túl sokáig hagyod értetlenül az embert: egy olvasó, aki nem kritikus, nem fogja elolvasni a történetet a harmadik részig, hogy megértse mi miért történik. Figyelj az ok, okozati láncra, nem kell mindent elárulni, de annyit igen, hogy az ember tudja hogy mi történik, különben elveszíti az érdeklődését és bezárja a blogot. Tedd rendbe a történet elejét, és nagyon jó lesz. Komolyan. Az elején nem hittem volna, de a végére komolyan érdekelni kezdett a történet. Jó az alapötleted, nincs rossz stílusod sem, rakd rendbe a történet elejét, és sokra viheted!

Helyesírás, stilisztika:
Szóval, először is neked is javasolnék egy bétát, mint kb. mindenkinek. Nekem is van, nem szégyen az, az ember nem mindig látja át a saját hibáit. Először is, figyelj az elírásokra, mert minden részben van egy-kettő, s ezeket könnyűszerrel ki tudod küszöbölni, elég magadnak, vagy egy barátnődnek egyszer-kétszer elolvasnia.  Sajnos, értelmetlen mondatok is becsúsznak, mint például: "Komolyan, abban a pillanatban eszembe jutott, hogy lefekszem és halottat tettetek és, mint egy medve, akkor hagy. " Értem mit akartál írni, de nem jó a mondat felépítése, én valahogy így fogalmaznám meg: Abban a pillanatban, még az is eszembe jutott, hogy halottnak tettetem magamat, és hátha olyan, mint egy medve, aki nem bántja a halottat. Vagy valami ilyesmi, mert így az embernek hiányérzete támad. Sokszor fordul elő még egy alapvető hiba, mégpedig az igekötők egybe és különírása. Erre nagyon figyel! Ha az igekötő az ige előtt áll, akkor egyben írandó, például: kiszaladt, bement, megkerülte, kifordult stb. Viszont, ha az igekötő és a főige között áll egy segédige, akkor már külön van: meg fogom ölni, át akarom úszni, ki kéne mennem stb. Tehát semmiképpen nem ki hallgattam és kifogom bírni. Amivel még hadilábon állsz azok a vesszők. Nos, nekem sem túl jó ismerőseim, szóval erről nem beszélnék órákat, egy dolog zavaró: ha megszólítasz valakit, akkor a neve előtt mindig (!!!) vessző van. Például: Kérlek, vidd ki az üveget, Sanyi! vagy Jó reggelt, Kero!. Ezeket következetesen elhagyod. Szóismétlések elég sok helyen vannak, sokszor egymáshoz nagyon közel, ami rontja a szöveg olvashatóságát, ezt is meg tudod oldani egy bétával! De, és, hogy. ezekkel nem kezdünk mondatot, bár ezt azért, nem követted el olyan irtózatosan sokszor, azért meg direkt jó pont jár, hogy kiírod betűvel a számokat!

Szereplők:
Kezdjük talán Nettie-vel, hiszen ő a főszereplőnk. Nagyon kiforratlan a személyisége, bár alapvetően jó alaptulajdonságokkal rendelkezik, nekem mégsem jött át a személyisége úgy egyben. Oké, kitartó, bizonyos helyzetekben nagy a szája, ugyanakkor visszahúzódó is, sőt néha félénk. Árnyalni kéne még nagyon nagyon sokat, sokkal több gondolat és érzelemleírás kéne, mert az ember nem érzi magához közel, nem tud vele azonosulni, ezzel pedig rengeteget veszít a történet értéke. Tedd emberközelibbé, már javasoltam, hogy próbált átérezni azt, amit ő érez, s próbáld ezeket aprólékosan leírni. A főszereplő mindig a legnagyobb falat, sokat kell vele dolgozni, vannak oldalak, ahol sokat írnak a karakterek felépítéséről, szerintem less be párba, lehet, hogy segítségedre lesznek.

Kero: Szimpatikus, bár inkább a semleges módon, mint a igen, ő a kedvencem módon. Jóban van Nettie-vel, kedves és közvetlen vele, az elejétől kezdve, de nem sokat tudunk róla. Nincs múltja, igazából érzelmei sem, egy rendes srác és kész. Nem igazán ragadott meg.

Nevra: Oké, lehet, hogy velem van a baj, de nekem ő a kedvencem. A kis zaklató. Van humora, csintalan, igazi pasi sok szempontból. Kedves, mégis van éle a szavainak. Bár neki sincs háttere, csak úgy lóg a levegőben szegény, de a személyiségét neki sikerült szerintem a leginkább eltalálnod, bár nagyon egysíkú ő is, mint a többiek. Értsd ezt: egy bizonyos tulajdonságot emelsz ki: legyen ez jófejség, perverzió, ellenségesség, van éppen bátorság. Azonban az emberek nem feketék is fehérek. Nem hiszem, hogy Nevra mindig hülyéskedne, vagy Kero mindig mindenkivel kedves, ahogy azt sem, hogy Miiko mindenkivel bunkó. Sokat javíthatnál azzal, hogy megmutatod a személyiségük egy rejtett oldalát is. Merd megmutatni más jellemvonásaikat is, az "emberi" arcukat, sebezhetőségüket és erősségeiket!

Valkyon: Nagy szerepe van, még sincsen semmilyen szerepe. Hogy lehet ez? Sokat szerepelteted, de semmit, ismétlem, semmit nem tudunk meg róla. Nincsenek tulajdonságai, vagy egyénisége, csak edzi Nettie-t és egy rövid leírásból azt is megtudjuk, hogy barátok lesznek, de ennyi. Nagyon kidolgozatlan, kezdetleges, az embernek nagyon semleges lesz, és akkor ez még a jobbik eset.

Miiko: ő az Atyaúristen, és nagyon utálja Nettie-t. Róla is ennyi az össz információnk.

Sokat kellene még árnyalnod, dolgoznod a karaktereken, komolyan! Egy történet nem csak az akcióból áll, a karakterek építik fel, s én erre nagyon kényes vagyok. A blogodon nem volt senki (na jó, talán Nevra), aki megfogott volna és ez nagyon nagy hátrány. Ülj le, és dolgozd ki őket, írd le, ha az segít. A fő tulajdonságaikat, a motivációikat, a történetüket, a családi hátterüket, barátaikat. Mindent. Akkor lesz jó, ha nem tudsz olyan kérdést feltenni róluk, amire ne tudnád kapásból a választ.

Összességében: nem rossz. Nagyon sok mindenben kell fejlődnöd még, de ha veszed a fáradtságot és van kitartásod, akkor jó lesz ez. Fordíts nagyobb figyelmet a szereplőkre és a leírásokra, mert az akcióban jó vagy, és akkor ez egy nagyon jó blog lesz. Így adok neked egy erős hármast. Ha azt az utat követed, amit a hatodik és hetedik részben elkezdtél, akkor visszatérő olvasód leszek. Figyelni foglak!

Ölel:
Raquel Yates