Ismét egy kritikával jelentkezem, Lukács Noémi A démonok játékai című blogjáról. Véleménykifejtésem ezúttal rövidebbre sikeredett, mint egy hagyományos kritikám, de ennek ellenére örömmel írtam le az alábbi sorokat. Olvassátok figyelemmel!
Cím: Annak ellenére, hogy a blogod ezidáig három fejezettel büszkélkedhet, hamar értelmet nyert számomra a cím valódi jelentése. Első olvasás alkalmával felkeltette az érdeklődésemet, és ez a váratlan kíváncsiság a történet olvasása közben is megmaradt.
Elnevezésünk egyértelműen a gonosz erők jelenlétére utal, amely a mi esetünkben a démonok sokaságát testesíti meg. Találó, mivel már a történet elején megismerkedhetünk az ellenség egyik játékszerével, a kísérteties és hátborzongató zenedobozzal. Ugyanakkor egyfajta titokzatosságot von maga után. Napjainkban számos blog hordoz magán olyan elnevezést, amelyben a démon szó is szerepet kap, tehát ebből a szempontból a cím kissé sablonos, átlagos, de a te irományodat egy különleges kategóriába soroltam, a nem mindennapi eseményszálak és ötletes fordulatok miatt.
A cím tökéletesen tükrözi az oldal középpontját, hangulatát, csupán egy kissé egyszerű, de ezt az észrevételt leszámítva mindent rendben találtam a címmel kapcsolatban.
Cím: 5/5
Design: Már a blogodra tett első látogatásom alkalmával lenyűgözött a design összessége. Habár a kinézet egy Deviantartos sablon alapján készült, a színek harmonikus viszonyulása és az oldal rendezettsége elnyerte a tetszésemet, az imént említett tényező ellenére is. Ezt a szempontot három kisebb részre osztanám, melyekben először a fejlécre, színvilágra, későbbiekben a bejegyzések külalakjára, legvégül pedig az oldalakra térnék ki részletesebben.
A fejléc egyszerűen gyönyörű. A vörös és a kék szebbnél-szebb árnyalatai szemet gyönyörködtető kinézetet biztosítanak. A textúrák elhelyezkedése is tetszetős és választékos. Mint a tükör előtt ülő lány, mint a további horrorisztikus képek magukra vonják az arra járók figyelmét, a képek mentén helyet kapó, elválasztóvonalként szolgáló villámokról már nem is beszélve. A fejléc bal oldalán levő összességet egy gömb fogja körül, a jobb oldali rész pedig egy villámcsapás és egy-két halvány szikra társaságában kápráztatja el az olvasó szemét. A cím felírásával kapcsolatban sem találtam kivetnivalót, de az összhatás kedvéért megjegyezném, hogy a betűtípus nem a legkézenfekvőbb egy ilyen bloghoz. Ettől az apróságtól eltekintve imádtam a fejlécet, annak ellenére, hogy a te blogodhoz egy feketés-szürkés színvilágot tudnék elképzelni, illetve egy pár személyesebb, a történethez jobban kapcsolódó textúrát.
A blog háttere egy mélykék árnyalatban pompázik. Nem túl sötét, nem túl világos, és a bejegyzésekkel meg a modulsávval is teljes összhangban van. Az oldal színvilágát követi, tehát megfelelőnek könyveltem el.
Az oldalsáv tetején a fülszöveg található. Az előszóval kapcsolatban talán az volt a legnagyobb problémám, hogy túl sok információt közölt az olvasóval. E rövid szöveg elolvasása után könnyedén kitalálhattam, hogy nagyobb vonalakban miről fog szólni a történet, és erről a többi olvasó sem vélekedhet másképp. Természetesen így is számtalan megválaszolatlan kérdés merül fel az előhang elolvasása után, de a fő cselekményszál megvan, és ez alapján a történet középpontja is nyilvánosságra kerül. A felhalmozott információk elkerülésének érdekében kedved szerint alakíthatsz a fülszövegeden, amelyhez egy átírás alkalmával ne felejts el több titokzatosságot és kevesebb tudnivalót tartalmazó mondatokat írni.
Az előszót a menü követi, ahol az oldalak fontossági sorrendben sorakoznak lefelé. Az oldalakra a későbbiekben térnék ki, addig is ejtenék pár szót a modulsáv csevegőjéről.
A Chat színvilágát illetően szinte minden kritikámban megjegyzem a következőket: ha az írónak csak alkalma adódik rá, ne hanyagolja el a csevegő kinézetét, és többszínű Chat-tel gazdagítsa az oldalsáv moduljait. A te esetedben is háttérbe olvadó üzenővel találkoztam, amelyhez szintén azt tanácsolnám, hogy egy pár perces tevékenység erejéig színezd át az üzenetek hátterét, ezáltal egy különlegesebb és könnyedén észrevehető Chatet hozva létre. Ráadásul igencsak kis méretnek örvendhet az egyszerű üzenetközvetítőd, amely ismételten megnehezíti a keresgélést. A méret területének növelésével és a színek választékosabb használatával javíthatsz ezeken a problémákon.
Az információs modul feltűnően foghíjas. Az alapvető dolgok mellett elfelejted az olyan tudnivalókat, mint a design eredete, a blog műfaja, stb. Ezen alapdolgok feltüntetését hiányoltam a szövegdobozból. Egy pár helyesírási hibát is felfedeztem ebben a pár soros szövegben, amelyek jelenléte hamar szemet szúr és zavaróvá válhat ( Pl. akadájozza, Minden az énsaját fantáziámból született, stb.) Az elírásokat egy gyors átnézés segítségével könnyűszerrel kijavíthatod, a helyesírás fenntartásáért.
A felsoroltak után sorakozó modulok többsége rendben volt. Amit viszont megjegyeznék, az a Rendszeres olvasók és a trailer lenti elhelyezkedése. E két modul fontosabb szerepet tölt be egy blogon, ennél az oknál fogva az oldalsáv felső részén található helyzetük magától értetődő.
A bejegyzések háttere megegyezik a modulsáv hátterével. Összhangot teremtenek egymással, amely mellé a blog többi részének színvilága is társul. A bejegyzések külalakja tökéletes, a fejezetek elején szereplő rövid kis idézetek pedig kellemes hangulatot teremtenek. Néhol elcsúszott egy-két mondat a bekezdésben, és a mondat végére került, de efölött a megfigyelés fölött szemet hunyva, a részek szövege rendezett, sorkizárttal és normál szóközzel íródott, amely fenntartotta a bejegyzések külalakjának egyensúlyát. Ha emlékezetem nem csal, a harmadik fejezet elején az első bekezdés eltérő színnel íródott, amely messzemenőleg eltért a bejegyzés szövegének árnyalatától. E összképet rontó hibát mindenképpen javítsd ki, és ha ezt megteszed, minden problémám szertefoszlik a bejegyzésekkel kapcsolatban.
Az oldalakról sem tudok sok újdonságot elmondani. A fejezetes oldal rendben volt, de jótanácsnak figyelmedbe ajánlom, hogy a Hogyan történt bejegyzést is linkeld be ehhez az oldalhoz, hogy az olvasó számára kerekké váljon a történet. A Rólam nevezetű oldal egy kreatív bemutatkozást tár elénk. Ez abból áll, hogy az írónőnek feltett kérdésekre kapunk válaszokat, amelyeknek köszönhetően közelebbről is megismerhetjük a történet megalkotóját. Az elérhetőségeim és kritikáim oldalak terén nem botlottam súlyosabb hibákba. Az előbbinél még egy hangulatos, tetszetős képet is megcsodálhatunk, amely az oldalak többségére jellemző volt. A könyvborítónak szánt oldal egy elképesztő munkát tár elénk, amely nem mindennapi külsővel rendelkezik. A könyvborító feltüntetéséhez a modulsáv is tökéletes hely lett volna, de a mostani helyzetével sincs probléma.
Szándékosan hagytam a végére a karakteres oldalt. Ezen a helyen az eddigi főbb szereplők kerülnek bemutatásra, egy rövid leírás és találó képek társaságában. Ezt az oldalt a mellékszereplők feltüntetésével is fel lehetne dobni, mint például Stephen húga, Sophie felvázolásával. A mostani illusztrációkkal két kisebb észrevételem akadt. Először is zavaró volt, hogy amíg Elizabeth és Stephen karaktere rajzokkal vannak ábrázolva, addig Edmund személyisége egy teljesen eltérő montázs társaságában jelenik meg. Őszintén javaslom, hogy az előbb megemlített fiúról is készíts egy hangulatos rajzot, mivel eddigi alkotásaid dicséretre méltóak és különlegesek. Második észrevételem ismét az elírásokkal akadt ( Pl. hajászín, minden háztartási témában ( pl: főzés, takarítás), pocsék,). Pár perces átnézés alkalmazását ajánlom ebben az esetben is.
Lényegében tehát ennyi volna a kinézetről, rövidebben összefoglaltam a számomra megemlítésre szánt dolgokat. A blogod külseje elragadó, tetszetős, de akad pár apróbb kivitelezési hiba a bejegyzésekben, oldalsávban, illetve oldalakon. Az általam felsorolt eljárások szerint javíthatsz ezeken a hibákon.
Design: 4/5
Történet: Mint azt már említettem, a blog ezidáig három fejezettel rendelkezik, hozzáadva egy visszatekintő különkiadást, amelyben a történet alapját ismerhetjük meg. Ennél az oknál fogva nem leszek túl terjedelmes, hiszen a történet java még nem került nyilvánosságra.
Már a fülszöveged elolvasása után számos információt mondhattam a magaménak. Ennek oka az előszóban előforduló lényegretörő mondatok sokasága, amelyeknek köszönhetően tiszta kép derengett fel előttem a történettel kapcsolatban. Erre már a fenti szempontban is kitértem, tehát a javításul szolgáló eljárást fentebb görgetve találod meg.
Általában nem szoktam belekötni a történet kimenetelébe, hiszen az író néhány szabályt betartva úgy alakíthatja a cselekményszálakat, ahogy elképzelte, és ahogyan jónak látja. A te esetedben sem találtam kivetnivalót az események váltakozásánál, hiszen a történet egy megkapó, fantáziadús irományt tár az olvasók felé. Viszont hiányoltam a prológust, amely a te esetedben elmaradt. Egy ilyen izgalmak szempontjából tartalmas blog megérdemelne egy rövidebb bemutatót, amely akár a visszatekintő bejegyzést is feldolgozhatná. Talán furcsa ötletnek tűnhet ez a kijelentés, de nekem kifejezetten tetszene, ha a bónusz fejezet képviselné a blog prológusát.
A kinézet boncolgatásánál említést tettem a modulsáv alján elhelyezkedő trailerre. A véleményem a videóról csupán annyi lenne, hogy rövid és tartalmas, magába foglalja a lényeget, és könnyedén felkeltheti egy kívülálló blogger érdeklődését, mint az én esetemben is történt.
Az első fejezetben megismerkedünk visszahúzódó, könyvimádó főszereplőnkkel, Elizabeth Graywooddal, aki éjjelt nappallá téve rákos édesanyját ápolgatja. Szabadidejében a szobájában felhalmozódott könyveket olvasgatja. Érzelmektől csapongó életét csak még jobban megnehezíti régi kedvesének emléke, aki egy repülőgéppel a lány városába utazik. Elizabeth munkahelyi öltözetben az oly régen látott fiú elé indul a repülőtérre, ám útközben élete hatalmas fordulatot vesz. Egy gyerek sírását hallva a főszereplő egy sötét sikátor rejtekébe indul, ahol egy démon tulajdonát képező zenedobozra talál. Az ördögi játékszer a lányt egy másik dimenzióba repíti, ahol új veszélyekkel, új félelmekkel, és nem utolsósorban új barátokkal találkozik. Az imént említett sorsfordító játékszerről ejtenék pár szót. E gonosz zenélő doboz egy démon tulajdonát képezi. A zenedoboz kapcsán több információra lenne szükség, hiszen ennek köszönhetően Liz élete a feje tetejére fordult. Ezt a kihagyást a történet kezdetlegessége miatt elnézem, hiszen három fejezet alatt lehetetlen tökéletes bemutatást biztosítani a háttérinformációkról. Ennek ellenére a jövőben több tudnivaló fényre kerülését várom el a zenedoboz kapcsán, mivel a tárgy eddigi tulajdonságai közel sem elegendőek egy kerek háttértörténethez. A démoni tulajdonról olyan tudnivalókat hiányoltam, mint a birtokló mivoltának feltüntetése, a doboz sikátorba kerülésének története, és nem utolsósorban a tárgy hatalmas, varázslatos erejének részletes felfedése.
Ezt az észrevételt leszámítva elégedett voltam a történet színvonalával. Alapos munkát végeztél mint a történet fonalának vezetésével, mint a háttértörténetek lassú kibontakozásával. A helyszínek, szereplők és tájképek leírása is megfelelőnek bizonyult. Komolyabb problémák itt sem akadtak, habár a kivitelezés és a helyesírás helyenként elcsúszott, de ezekről a fogalmazás szempontnál fogok beszámolni.
Tehát Elizabeth megérkezik egy olyan világba, ahol a démonoknak köszönhetően pusztítás és káosz uralkodik. A helyszín szintén London városában van, de ebben a világban a démonok ártatlan emberekre vadásznak és a város felépítése sem ugyanaz, mindenhol összedőlt, régi épületek törmeléke lepi be az utcákat.
Egy fertőzött, Edmund Lalliah, ájult állapotban találja a lányt, és azonnal elviszi egy varázslattal védett helyre, ahová nem ér el a démonok keze. A főhadiszálláson Liz megismerkedik a szőke Stephennel és a megmentőjével, a bátor Edmunddal. A kezdeti sokkos pillanatot bizarr események sora követi. A főhadiszállás előtt fertőzöttek holttestének halmaza fogadja a fiatalokat, akik döbbenten figyelik a váratlan események sorozatát.
A holttestek szaga egy különös démont vonzott Stephen lakásához. A gonosz és veszélyes lénnyel Edmund próbál megküzdeni, de végül könyvimádó hősnőnk száll szembe a szörnyeteggel. Az eddigi fejezetek végén Elizabeth ráébred arra, hogy nem csak az emberek és a környezet változott meg körülötte. Felmerül benne a kérdés, hogy régi életével együtt talán régi személyiségét is egy másik dimenzióban felejtette.
Összefoglalva pár hosszabb bekezdésben, ennyi is volna a történet. Az általad megalkotott világ egy szórakoztató, izgalmas dimenziót ismertet meg az olvasóval. Imádtam azt, hogy mindig történik valami a fejezetekben, ezáltal lekötve az olvasók csoportjának figyelmét. Ugyanakkor egyedi fordulatokat csempésztél a háttértörténetekbe. Vegyük csak példának az ismeretlen lány szemszögét, aki a második világháborúban próbál elmenekülni a démonok elől. Akárcsak a visszatekintő bejegyzés, a történet minden része alapos leírással szolgált. A sűrű leírásoknak köszönhetően megismerhettük a szereplők háttértörténetét, külsejét, érzelmeit, a tájak kinézetét, tehát tiszta képet alkothattunk a történet időpontjáról, helyszíneiről és egyéniségeiről. Párbeszédekből sem volt hiány, tehát a helyesírástól és a nem mindennapi fogalmazási technikától eltekintve öröm volt olvasni a blogod sorait.
Hogy mi sülhet ki egy olyan történetből, amely már a második világháborúban kezdetét vette, és a démonok pusztításáról számol be? Mi történhet egy visszahúzódó könyvmollyal, aki egy váratlan fordulatnak köszönhetően elhagyja régi életét és vele együtt betegeskedő anyját? És mindenekelőtt sikerül-e lelepleznie Elizabethnek a sorozatgyilkost, olyan körülmények között, hogy ő is életben maradjon? Ami azt illeti, fogalmam sincs. De kíváncsi vagyok a történet minden egyes pillanatára, amelyet szerény véleményem szerint mindenképpen megéri folytatni!
Történet: 5/5
Szereplők: Egy három fejezetes blog nem tartogathat túl sok jellemzésre méltó karaktert egy kritikaíró számára. A te blogod esetében sem volt ez másképp, ezért úgy döntöttem, hogy az eddig rivaldafénybe került három főbb karaktert fogom elemezni.
A karakterek kiismerhetősége három fejezet alatt nem könnyű feladat, de a te esetedben könnyedén azonosulni tudtam a szereplőkkel. Ebben a pár fejezetben elég információt közölsz a személyiségekről ahhoz, hogy az alaptulajdonságokat kiismerhessük. A külső tulajdonságok is rendben voltak. A karakterek kinézetéről alkotott képhez nem csak a leírások, hanem a szereplős oldal illusztrációi is hozzájárultak. Az imént említett oldal változatos képeiről a design szempontnál már részletesebben kitértem, tehát a lényegtelen dolgokat a háttérbe szorítva áttérnék a fontosabb egyéniségek jellemzésére.
A sort természetesen visszahúzódó főszereplőnkkel, Elizabeth Graywooddal indítanám. A fiatal éveinek javarészét beteg édesanyja ápolásával töltötte, ezáltal elszigetelődve a külvilágtól, beleértve a barátokat, szórakozást, szerelmet. Habár régi szerelmének emléke még most is ott dereng emlékezetében, Liz gondolatainak sokaságát elsősorban édesanyja köti le. A lány egyhangú életének fénypontját a könyvek töltik be. Életébe váratlan reménysugár költözik, amikor régi szerelme, Eric, ismét ellátogat London városába. Ám az örömteli élet reménye még ekkor sem érkezik el a lány életében. A sötét sikátorban rátalál arra a bizonyos zenedobozra, amelynek hatására egy ismeretlen dimenzióba kerül, ahol a gonosz uralkodik.
Ebben az új világban megismerhetjük Liz személyiségének egy másik felét. Aggodalmaskodik rákos édesanyja miatt, aki egy távoli dimenzióban maradt. A lány tehát hűséges eddigi családjához, de újonnan szerzett ismerőseit sem veti meg. Erős természete van, mivel nem hisztizett a hirtelen fordulatoktól, és a démonok jelenlétében is megőrizte hidegvérét. A démonok uralta dimenzióban főhősnőnk jellemfejlődésen megy keresztül. A visszahúzódó lánykából egy érett, bátor nő válik, aki még a démonokkal is szembeszállna szerettei megmentéséért.
A főszereplő hamar szimpatikussá vált számomra, amit kevés blogról mondhatok el. Kíváncsi vagyok arra, hogy milyen átalakulásokon fog átmenni, és hogyan fog megbirkózni az új világ borzalmaival.
Egy kategóriába sorolnám Stephen és Edmund karakterét. A két fiú közeli barátságban áll egymással, tehát nem lesz nehéz együttesen beszélni róluk.
A két jóbarát barátságának kezdete a régi múltba vezethető vissza. Edmund egy viharos éjszakán menedéket keresett a kinti, zord világ elől, amikor a szőke fiú otthonára talált. A két fiú rövid idő alatt szoros barátságot kötött egymással, amely a mai napig sem vesztette erejét. Legjobb barátok módjára harcolnak a démonok ellen, állandó megértés és csapatszellem kíséretében. A második világháború óta a dimenzió felhagyott a fejlődéssel, így hát e sötét világ lakói számára ismeretlenek a technika új vívmányai.
Stephen egy bátor, hűséges ifjú képét testesíti meg. Családja és barátai mindennél fontosabbak számára. Döntései mellett mindig kitart, fegyvere a kard. Eddigi személyisége szimpatikus, de ugyanakkor hiányos, ami nagyobb valószínűséggel a következőkben változni és gyarapodni fog.
Edmund egyéniségének egy része megegyezik az imént felsorolt tulajdonságokkal. Erős, bátor, akárcsak legjobb barátja, azzal a kivétellel, hogy a fiú fertőzött, tehát démoni vér csörgedezik az ereiben. Fertőzöttsége eddig nem jelentett nagyobb problémát, de a holttestek csoportosulása a ház előtt negatív gondolatokat kelt Edmund fejében. Szerelmi szálakat ezidáig nem tapasztalhattunk, csupán Edmund szemszögéből olvashattunk arról, hogy már az első pillanatban megtetszett neki az új lány.
Összességében ennyit tudhattunk meg az eddigi fontosabb karakterekről. Nem túl sok, de ez idővel garantáltan gyarapodni fog. Piros pont jár az eddigi alapos munkádért a karakterek körülírásával kapcsolatban. A szereplőkre vonatkozó leírások megfelelő mennyiségben fordulnak elő ahhoz, hogy az olvasó tiszta képet alkothasson a történetben előforduló egyéniségekről. Ha a jövőben tartani fogod a mostani színvonaladat a szereplők külső és belső tulajdonságainak kibontakozásánál, biztos vagyok benne, hogy könnyen kiismerhető és szerethető személyiségekkel fogod elkápráztatni az olvasóid csoportját.
Szereplők: 4/5
Fogalmazás, stílus: A fogalmazási stílusod közel sem tökéletes. Viszont ( és itt most megint gratulálnom kell), szemmel láthatóan fejlődtél. Nem is olyan nagyon régen, egy másik kritikás oldalon rendelést kaptam tőled az Álomfelhő c. blogodról. Feladatomhoz híven nekiláttam a blogod olvasásának, ahol három novella is publikálásra került. Hogy őszinte legyek veled, kedves író, az a három novella igencsak elszomorító és összecsapott volt. Egy jó pár hete pedig meglepetten figyeltem fel arra, hogy ismét kritikarendelés érkezett tőled, ezúttal erre a blogra. Eleinte némi előítélet társaságában nyitottam meg a blogod linkjét, ahol első benyomásom azonnal semlegessé vált A design lenyűgözött, a történet olvasása közben pedig kellemes csalódás ért.
A fogalmazásod pozitív fejlődésen ment át. A mondatalkotás egyre jobban megy, de még akadnak vele problémák. A helyesírási hibák is ritkábban fordultak elő, de azért nem ártana egy alapos átnézés és javítás.
A szövegalkotási elemek nagyobb vonalakban rendben voltak. A leírások, párbeszédek megfelelő számban fordultak elő, és ezek által könnyedén elképzelhető helyszínek és szereplők bontakoztak ki előttünk. A hosszabb mesélés is elfogadható, de a terjedelmes mondatok, furcsa fogalmazások és szóismétlések gyakran megnehezítették a fejezetek olvasását.
,,Ez volt az egész menedék legszebb szobája, a falak itt nem szürke, betonszínűek voltak hanem kellemes barack árnyalatúak, a bútorok nem kopottak és régiek, mindegyik szép elegáns mintával ellátott volt amit a vörös szín feldobott, egy óriási kör alakú szőnyeg volt elhelyezve az ovális szoba közepén amin egy szőke kislány kacagott, a kisvonatját tologatta ide-oda és közben brümmögő hangokat adott ki. "
A fenti mondat egy egész bekezdést kitöltene. Az olvasó jóformán belefárad a mondat olvasásába, és a kisebb bekezdés végére érve elveszti a fonalat a leírtakról. Az ilyen hosszú, bővített mondatok sokszor előfordultak a fejezetek során, és nehézkessé változtatták az olvasást. Ezen mondatok leírása előtt gondolkodj el a mondatok tartalmi hangzásáról, és aszerint találd meg a megfelelő mesélési technikát a tő- , illetve bővített mondatok között.
A terjedelmes mondatok mellett a furcsa fogalmazások és szóismétlések is helyet kaptak. Erre a két gyakori hibára egyszerre szolgálnék példával:
A blog háttere egy mélykék árnyalatban pompázik. Nem túl sötét, nem túl világos, és a bejegyzésekkel meg a modulsávval is teljes összhangban van. Az oldal színvilágát követi, tehát megfelelőnek könyveltem el.
Az oldalsáv tetején a fülszöveg található. Az előszóval kapcsolatban talán az volt a legnagyobb problémám, hogy túl sok információt közölt az olvasóval. E rövid szöveg elolvasása után könnyedén kitalálhattam, hogy nagyobb vonalakban miről fog szólni a történet, és erről a többi olvasó sem vélekedhet másképp. Természetesen így is számtalan megválaszolatlan kérdés merül fel az előhang elolvasása után, de a fő cselekményszál megvan, és ez alapján a történet középpontja is nyilvánosságra kerül. A felhalmozott információk elkerülésének érdekében kedved szerint alakíthatsz a fülszövegeden, amelyhez egy átírás alkalmával ne felejts el több titokzatosságot és kevesebb tudnivalót tartalmazó mondatokat írni.
Az előszót a menü követi, ahol az oldalak fontossági sorrendben sorakoznak lefelé. Az oldalakra a későbbiekben térnék ki, addig is ejtenék pár szót a modulsáv csevegőjéről.
A Chat színvilágát illetően szinte minden kritikámban megjegyzem a következőket: ha az írónak csak alkalma adódik rá, ne hanyagolja el a csevegő kinézetét, és többszínű Chat-tel gazdagítsa az oldalsáv moduljait. A te esetedben is háttérbe olvadó üzenővel találkoztam, amelyhez szintén azt tanácsolnám, hogy egy pár perces tevékenység erejéig színezd át az üzenetek hátterét, ezáltal egy különlegesebb és könnyedén észrevehető Chatet hozva létre. Ráadásul igencsak kis méretnek örvendhet az egyszerű üzenetközvetítőd, amely ismételten megnehezíti a keresgélést. A méret területének növelésével és a színek választékosabb használatával javíthatsz ezeken a problémákon.
Az információs modul feltűnően foghíjas. Az alapvető dolgok mellett elfelejted az olyan tudnivalókat, mint a design eredete, a blog műfaja, stb. Ezen alapdolgok feltüntetését hiányoltam a szövegdobozból. Egy pár helyesírási hibát is felfedeztem ebben a pár soros szövegben, amelyek jelenléte hamar szemet szúr és zavaróvá válhat ( Pl. akadájozza, Minden az én
A felsoroltak után sorakozó modulok többsége rendben volt. Amit viszont megjegyeznék, az a Rendszeres olvasók és a trailer lenti elhelyezkedése. E két modul fontosabb szerepet tölt be egy blogon, ennél az oknál fogva az oldalsáv felső részén található helyzetük magától értetődő.
A bejegyzések háttere megegyezik a modulsáv hátterével. Összhangot teremtenek egymással, amely mellé a blog többi részének színvilága is társul. A bejegyzések külalakja tökéletes, a fejezetek elején szereplő rövid kis idézetek pedig kellemes hangulatot teremtenek. Néhol elcsúszott egy-két mondat a bekezdésben, és a mondat végére került, de efölött a megfigyelés fölött szemet hunyva, a részek szövege rendezett, sorkizárttal és normál szóközzel íródott, amely fenntartotta a bejegyzések külalakjának egyensúlyát. Ha emlékezetem nem csal, a harmadik fejezet elején az első bekezdés eltérő színnel íródott, amely messzemenőleg eltért a bejegyzés szövegének árnyalatától. E összképet rontó hibát mindenképpen javítsd ki, és ha ezt megteszed, minden problémám szertefoszlik a bejegyzésekkel kapcsolatban.
Az oldalakról sem tudok sok újdonságot elmondani. A fejezetes oldal rendben volt, de jótanácsnak figyelmedbe ajánlom, hogy a Hogyan történt bejegyzést is linkeld be ehhez az oldalhoz, hogy az olvasó számára kerekké váljon a történet. A Rólam nevezetű oldal egy kreatív bemutatkozást tár elénk. Ez abból áll, hogy az írónőnek feltett kérdésekre kapunk válaszokat, amelyeknek köszönhetően közelebbről is megismerhetjük a történet megalkotóját. Az elérhetőségeim és kritikáim oldalak terén nem botlottam súlyosabb hibákba. Az előbbinél még egy hangulatos, tetszetős képet is megcsodálhatunk, amely az oldalak többségére jellemző volt. A könyvborítónak szánt oldal egy elképesztő munkát tár elénk, amely nem mindennapi külsővel rendelkezik. A könyvborító feltüntetéséhez a modulsáv is tökéletes hely lett volna, de a mostani helyzetével sincs probléma.
Szándékosan hagytam a végére a karakteres oldalt. Ezen a helyen az eddigi főbb szereplők kerülnek bemutatásra, egy rövid leírás és találó képek társaságában. Ezt az oldalt a mellékszereplők feltüntetésével is fel lehetne dobni, mint például Stephen húga, Sophie felvázolásával. A mostani illusztrációkkal két kisebb észrevételem akadt. Először is zavaró volt, hogy amíg Elizabeth és Stephen karaktere rajzokkal vannak ábrázolva, addig Edmund személyisége egy teljesen eltérő montázs társaságában jelenik meg. Őszintén javaslom, hogy az előbb megemlített fiúról is készíts egy hangulatos rajzot, mivel eddigi alkotásaid dicséretre méltóak és különlegesek. Második észrevételem ismét az elírásokkal akadt ( Pl. haj
Lényegében tehát ennyi volna a kinézetről, rövidebben összefoglaltam a számomra megemlítésre szánt dolgokat. A blogod külseje elragadó, tetszetős, de akad pár apróbb kivitelezési hiba a bejegyzésekben, oldalsávban, illetve oldalakon. Az általam felsorolt eljárások szerint javíthatsz ezeken a hibákon.
Design: 4/5
Történet: Mint azt már említettem, a blog ezidáig három fejezettel rendelkezik, hozzáadva egy visszatekintő különkiadást, amelyben a történet alapját ismerhetjük meg. Ennél az oknál fogva nem leszek túl terjedelmes, hiszen a történet java még nem került nyilvánosságra.
Már a fülszöveged elolvasása után számos információt mondhattam a magaménak. Ennek oka az előszóban előforduló lényegretörő mondatok sokasága, amelyeknek köszönhetően tiszta kép derengett fel előttem a történettel kapcsolatban. Erre már a fenti szempontban is kitértem, tehát a javításul szolgáló eljárást fentebb görgetve találod meg.
Általában nem szoktam belekötni a történet kimenetelébe, hiszen az író néhány szabályt betartva úgy alakíthatja a cselekményszálakat, ahogy elképzelte, és ahogyan jónak látja. A te esetedben sem találtam kivetnivalót az események váltakozásánál, hiszen a történet egy megkapó, fantáziadús irományt tár az olvasók felé. Viszont hiányoltam a prológust, amely a te esetedben elmaradt. Egy ilyen izgalmak szempontjából tartalmas blog megérdemelne egy rövidebb bemutatót, amely akár a visszatekintő bejegyzést is feldolgozhatná. Talán furcsa ötletnek tűnhet ez a kijelentés, de nekem kifejezetten tetszene, ha a bónusz fejezet képviselné a blog prológusát.
A kinézet boncolgatásánál említést tettem a modulsáv alján elhelyezkedő trailerre. A véleményem a videóról csupán annyi lenne, hogy rövid és tartalmas, magába foglalja a lényeget, és könnyedén felkeltheti egy kívülálló blogger érdeklődését, mint az én esetemben is történt.
Az első fejezetben megismerkedünk visszahúzódó, könyvimádó főszereplőnkkel, Elizabeth Graywooddal, aki éjjelt nappallá téve rákos édesanyját ápolgatja. Szabadidejében a szobájában felhalmozódott könyveket olvasgatja. Érzelmektől csapongó életét csak még jobban megnehezíti régi kedvesének emléke, aki egy repülőgéppel a lány városába utazik. Elizabeth munkahelyi öltözetben az oly régen látott fiú elé indul a repülőtérre, ám útközben élete hatalmas fordulatot vesz. Egy gyerek sírását hallva a főszereplő egy sötét sikátor rejtekébe indul, ahol egy démon tulajdonát képező zenedobozra talál. Az ördögi játékszer a lányt egy másik dimenzióba repíti, ahol új veszélyekkel, új félelmekkel, és nem utolsósorban új barátokkal találkozik. Az imént említett sorsfordító játékszerről ejtenék pár szót. E gonosz zenélő doboz egy démon tulajdonát képezi. A zenedoboz kapcsán több információra lenne szükség, hiszen ennek köszönhetően Liz élete a feje tetejére fordult. Ezt a kihagyást a történet kezdetlegessége miatt elnézem, hiszen három fejezet alatt lehetetlen tökéletes bemutatást biztosítani a háttérinformációkról. Ennek ellenére a jövőben több tudnivaló fényre kerülését várom el a zenedoboz kapcsán, mivel a tárgy eddigi tulajdonságai közel sem elegendőek egy kerek háttértörténethez. A démoni tulajdonról olyan tudnivalókat hiányoltam, mint a birtokló mivoltának feltüntetése, a doboz sikátorba kerülésének története, és nem utolsósorban a tárgy hatalmas, varázslatos erejének részletes felfedése.
Ezt az észrevételt leszámítva elégedett voltam a történet színvonalával. Alapos munkát végeztél mint a történet fonalának vezetésével, mint a háttértörténetek lassú kibontakozásával. A helyszínek, szereplők és tájképek leírása is megfelelőnek bizonyult. Komolyabb problémák itt sem akadtak, habár a kivitelezés és a helyesírás helyenként elcsúszott, de ezekről a fogalmazás szempontnál fogok beszámolni.
Tehát Elizabeth megérkezik egy olyan világba, ahol a démonoknak köszönhetően pusztítás és káosz uralkodik. A helyszín szintén London városában van, de ebben a világban a démonok ártatlan emberekre vadásznak és a város felépítése sem ugyanaz, mindenhol összedőlt, régi épületek törmeléke lepi be az utcákat.
Egy fertőzött, Edmund Lalliah, ájult állapotban találja a lányt, és azonnal elviszi egy varázslattal védett helyre, ahová nem ér el a démonok keze. A főhadiszálláson Liz megismerkedik a szőke Stephennel és a megmentőjével, a bátor Edmunddal. A kezdeti sokkos pillanatot bizarr események sora követi. A főhadiszállás előtt fertőzöttek holttestének halmaza fogadja a fiatalokat, akik döbbenten figyelik a váratlan események sorozatát.
A holttestek szaga egy különös démont vonzott Stephen lakásához. A gonosz és veszélyes lénnyel Edmund próbál megküzdeni, de végül könyvimádó hősnőnk száll szembe a szörnyeteggel. Az eddigi fejezetek végén Elizabeth ráébred arra, hogy nem csak az emberek és a környezet változott meg körülötte. Felmerül benne a kérdés, hogy régi életével együtt talán régi személyiségét is egy másik dimenzióban felejtette.
Összefoglalva pár hosszabb bekezdésben, ennyi is volna a történet. Az általad megalkotott világ egy szórakoztató, izgalmas dimenziót ismertet meg az olvasóval. Imádtam azt, hogy mindig történik valami a fejezetekben, ezáltal lekötve az olvasók csoportjának figyelmét. Ugyanakkor egyedi fordulatokat csempésztél a háttértörténetekbe. Vegyük csak példának az ismeretlen lány szemszögét, aki a második világháborúban próbál elmenekülni a démonok elől. Akárcsak a visszatekintő bejegyzés, a történet minden része alapos leírással szolgált. A sűrű leírásoknak köszönhetően megismerhettük a szereplők háttértörténetét, külsejét, érzelmeit, a tájak kinézetét, tehát tiszta képet alkothattunk a történet időpontjáról, helyszíneiről és egyéniségeiről. Párbeszédekből sem volt hiány, tehát a helyesírástól és a nem mindennapi fogalmazási technikától eltekintve öröm volt olvasni a blogod sorait.
Hogy mi sülhet ki egy olyan történetből, amely már a második világháborúban kezdetét vette, és a démonok pusztításáról számol be? Mi történhet egy visszahúzódó könyvmollyal, aki egy váratlan fordulatnak köszönhetően elhagyja régi életét és vele együtt betegeskedő anyját? És mindenekelőtt sikerül-e lelepleznie Elizabethnek a sorozatgyilkost, olyan körülmények között, hogy ő is életben maradjon? Ami azt illeti, fogalmam sincs. De kíváncsi vagyok a történet minden egyes pillanatára, amelyet szerény véleményem szerint mindenképpen megéri folytatni!
Történet: 5/5
Szereplők: Egy három fejezetes blog nem tartogathat túl sok jellemzésre méltó karaktert egy kritikaíró számára. A te blogod esetében sem volt ez másképp, ezért úgy döntöttem, hogy az eddig rivaldafénybe került három főbb karaktert fogom elemezni.
A karakterek kiismerhetősége három fejezet alatt nem könnyű feladat, de a te esetedben könnyedén azonosulni tudtam a szereplőkkel. Ebben a pár fejezetben elég információt közölsz a személyiségekről ahhoz, hogy az alaptulajdonságokat kiismerhessük. A külső tulajdonságok is rendben voltak. A karakterek kinézetéről alkotott képhez nem csak a leírások, hanem a szereplős oldal illusztrációi is hozzájárultak. Az imént említett oldal változatos képeiről a design szempontnál már részletesebben kitértem, tehát a lényegtelen dolgokat a háttérbe szorítva áttérnék a fontosabb egyéniségek jellemzésére.
A sort természetesen visszahúzódó főszereplőnkkel, Elizabeth Graywooddal indítanám. A fiatal éveinek javarészét beteg édesanyja ápolásával töltötte, ezáltal elszigetelődve a külvilágtól, beleértve a barátokat, szórakozást, szerelmet. Habár régi szerelmének emléke még most is ott dereng emlékezetében, Liz gondolatainak sokaságát elsősorban édesanyja köti le. A lány egyhangú életének fénypontját a könyvek töltik be. Életébe váratlan reménysugár költözik, amikor régi szerelme, Eric, ismét ellátogat London városába. Ám az örömteli élet reménye még ekkor sem érkezik el a lány életében. A sötét sikátorban rátalál arra a bizonyos zenedobozra, amelynek hatására egy ismeretlen dimenzióba kerül, ahol a gonosz uralkodik.
Ebben az új világban megismerhetjük Liz személyiségének egy másik felét. Aggodalmaskodik rákos édesanyja miatt, aki egy távoli dimenzióban maradt. A lány tehát hűséges eddigi családjához, de újonnan szerzett ismerőseit sem veti meg. Erős természete van, mivel nem hisztizett a hirtelen fordulatoktól, és a démonok jelenlétében is megőrizte hidegvérét. A démonok uralta dimenzióban főhősnőnk jellemfejlődésen megy keresztül. A visszahúzódó lánykából egy érett, bátor nő válik, aki még a démonokkal is szembeszállna szerettei megmentéséért.
A főszereplő hamar szimpatikussá vált számomra, amit kevés blogról mondhatok el. Kíváncsi vagyok arra, hogy milyen átalakulásokon fog átmenni, és hogyan fog megbirkózni az új világ borzalmaival.
Egy kategóriába sorolnám Stephen és Edmund karakterét. A két fiú közeli barátságban áll egymással, tehát nem lesz nehéz együttesen beszélni róluk.
A két jóbarát barátságának kezdete a régi múltba vezethető vissza. Edmund egy viharos éjszakán menedéket keresett a kinti, zord világ elől, amikor a szőke fiú otthonára talált. A két fiú rövid idő alatt szoros barátságot kötött egymással, amely a mai napig sem vesztette erejét. Legjobb barátok módjára harcolnak a démonok ellen, állandó megértés és csapatszellem kíséretében. A második világháború óta a dimenzió felhagyott a fejlődéssel, így hát e sötét világ lakói számára ismeretlenek a technika új vívmányai.
Stephen egy bátor, hűséges ifjú képét testesíti meg. Családja és barátai mindennél fontosabbak számára. Döntései mellett mindig kitart, fegyvere a kard. Eddigi személyisége szimpatikus, de ugyanakkor hiányos, ami nagyobb valószínűséggel a következőkben változni és gyarapodni fog.
Edmund egyéniségének egy része megegyezik az imént felsorolt tulajdonságokkal. Erős, bátor, akárcsak legjobb barátja, azzal a kivétellel, hogy a fiú fertőzött, tehát démoni vér csörgedezik az ereiben. Fertőzöttsége eddig nem jelentett nagyobb problémát, de a holttestek csoportosulása a ház előtt negatív gondolatokat kelt Edmund fejében. Szerelmi szálakat ezidáig nem tapasztalhattunk, csupán Edmund szemszögéből olvashattunk arról, hogy már az első pillanatban megtetszett neki az új lány.
Összességében ennyit tudhattunk meg az eddigi fontosabb karakterekről. Nem túl sok, de ez idővel garantáltan gyarapodni fog. Piros pont jár az eddigi alapos munkádért a karakterek körülírásával kapcsolatban. A szereplőkre vonatkozó leírások megfelelő mennyiségben fordulnak elő ahhoz, hogy az olvasó tiszta képet alkothasson a történetben előforduló egyéniségekről. Ha a jövőben tartani fogod a mostani színvonaladat a szereplők külső és belső tulajdonságainak kibontakozásánál, biztos vagyok benne, hogy könnyen kiismerhető és szerethető személyiségekkel fogod elkápráztatni az olvasóid csoportját.
Szereplők: 4/5
Fogalmazás, stílus: A fogalmazási stílusod közel sem tökéletes. Viszont ( és itt most megint gratulálnom kell), szemmel láthatóan fejlődtél. Nem is olyan nagyon régen, egy másik kritikás oldalon rendelést kaptam tőled az Álomfelhő c. blogodról. Feladatomhoz híven nekiláttam a blogod olvasásának, ahol három novella is publikálásra került. Hogy őszinte legyek veled, kedves író, az a három novella igencsak elszomorító és összecsapott volt. Egy jó pár hete pedig meglepetten figyeltem fel arra, hogy ismét kritikarendelés érkezett tőled, ezúttal erre a blogra. Eleinte némi előítélet társaságában nyitottam meg a blogod linkjét, ahol első benyomásom azonnal semlegessé vált A design lenyűgözött, a történet olvasása közben pedig kellemes csalódás ért.
A fogalmazásod pozitív fejlődésen ment át. A mondatalkotás egyre jobban megy, de még akadnak vele problémák. A helyesírási hibák is ritkábban fordultak elő, de azért nem ártana egy alapos átnézés és javítás.
A szövegalkotási elemek nagyobb vonalakban rendben voltak. A leírások, párbeszédek megfelelő számban fordultak elő, és ezek által könnyedén elképzelhető helyszínek és szereplők bontakoztak ki előttünk. A hosszabb mesélés is elfogadható, de a terjedelmes mondatok, furcsa fogalmazások és szóismétlések gyakran megnehezítették a fejezetek olvasását.
,,Ez volt az egész menedék legszebb szobája, a falak itt nem szürke, betonszínűek voltak hanem kellemes barack árnyalatúak, a bútorok nem kopottak és régiek, mindegyik szép elegáns mintával ellátott volt amit a vörös szín feldobott, egy óriási kör alakú szőnyeg volt elhelyezve az ovális szoba közepén amin egy szőke kislány kacagott, a kisvonatját tologatta ide-oda és közben brümmögő hangokat adott ki. "
A fenti mondat egy egész bekezdést kitöltene. Az olvasó jóformán belefárad a mondat olvasásába, és a kisebb bekezdés végére érve elveszti a fonalat a leírtakról. Az ilyen hosszú, bővített mondatok sokszor előfordultak a fejezetek során, és nehézkessé változtatták az olvasást. Ezen mondatok leírása előtt gondolkodj el a mondatok tartalmi hangzásáról, és aszerint találd meg a megfelelő mesélési technikát a tő- , illetve bővített mondatok között.
A terjedelmes mondatok mellett a furcsa fogalmazások és szóismétlések is helyet kaptak. Erre a két gyakori hibára egyszerre szolgálnék példával:
,,Lefektette az ágyára, eligazította pont ugyanolyan barna haját mint őneki van és óvatosan betakarta."
,,– Londonból jöttem, ez a hely nem London, ugye? – Reménykedve felnézett Edmundra, nagyon remélte, hogy nem szeretett városában van. A fiú elpillantott valahova a távolba, Liz követte a tekintetét. Ott volt a Big Ben. A lerombolt Big Ben. A hatalmas épület ködben úszott, de még így is lehetett látni, hogy a fele már nem volt meg. Elizabeth a szájához kapott. Nem akarta elhinni, tényleg Londonban volt. Kettőezer-tizenötöt írtak de London le volt rombolva, és volt az a sejtése, hogy nem csak ez a város."
Az első mondat elolvasása után pár percig elgondolkoztam a jelentésén. Sem fülnek, sem szemnek nem kedvez ez a kifejezés. Jobban hangzana a mondat ebben a formátumban: Lefektette az ágyára, és eligazította az övéhez hasonlító barna haját, majd óvatosan betakarta. Ha nem is ezt a változatot lépteted érvénybe, szentelj több figyelmet a mondatok külalakjára, hangzására és értelmére.
A második szövegrész élő példa a szóismétlések gyakoriságára ( mondom én, aki minden második mondatban ugyanazokat a szavakat használja). A rokon értelmű szavak használata ajánlott, és az évszámokat tanácsosabb betűk helyett számokkal leírni.
A helyesírással még most is gondok adódnak. Az elírások, vesszők, igekötős igék és az összetett szavak kapcsán véltem több és súlyosabb hibákat felfedezni.
,,Caroline a leg pozitívabb nő volt a világon a lány szerint, mikor közölték vele öt éve, hogy rákos akkor egy pillanatnyi félelem sem volt az arcán, csak mosolyogva nézett a kislányára."
,,A kávézó ahol dolgozott, alig volt pár sarokra a lakásuktól, így kényelmesen felvehette a magas sarkúját."
A fenti mondatok tartalma ismételten tele van helyesírási hibákkal. Az igekötők és az ige egybe-, illetve külön írása még mindig gondot okoz. Ezzel kapcsolatban csupán annyit, hogy az esetek többségében egybeírjuk őket. Az elválasztás és egybeírás terén rövid kis szabályok lépnek érvénybe, amelyek egy gyors átnézés segítségével könnyen megjegyezhetőek. Az összetett szavakkal ugyanez a helyzet.
A vesszők helyével gyakran nekem is meggyűlik a bajom. Bizony nem könnyű a tökéletes helyesírás elsajátítása, de kellő hozzáállással és gyakorlással ez is megvalósítható. Ha bizonytalan lennél a vesszőkkel kapcsolatban, gondolj a mondatrészek helyére, és a láthatatlan határvonalak mentén helyezd el a szünetként szolgáló vesszőcskéket.
A további hibák forrásai az elírások voltak. Nem botlottam túl sok ilyen hibába, de egy gyors átolvasás alkalmazása vagy egy béta kijavító jobbkeze még mindig ajánlott.
Lényegében az eddigi előrehaladásod dicséretre méltó, de számtalan akadályba fogsz ütközni a még hátralevő fejlődésekben. Egy tisztább és gördülékenyebb írásmód reményében ne téveszd szem elől az ősi aranyszabályt: olvass és írj sokat. Sok kitartást és eredményes gyakorlást kívánok ehhez! :)
Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy elolvashattam a történetedet, és írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)
,,– Londonból jöttem, ez a hely nem London, ugye? – Reménykedve felnézett Edmundra, nagyon remélte, hogy nem szeretett városában van. A fiú elpillantott valahova a távolba, Liz követte a tekintetét. Ott volt a Big Ben. A lerombolt Big Ben. A hatalmas épület ködben úszott, de még így is lehetett látni, hogy a fele már nem volt meg. Elizabeth a szájához kapott. Nem akarta elhinni, tényleg Londonban volt. Kettőezer-tizenötöt írtak de London le volt rombolva, és volt az a sejtése, hogy nem csak ez a város."
Az első mondat elolvasása után pár percig elgondolkoztam a jelentésén. Sem fülnek, sem szemnek nem kedvez ez a kifejezés. Jobban hangzana a mondat ebben a formátumban: Lefektette az ágyára, és eligazította az övéhez hasonlító barna haját, majd óvatosan betakarta. Ha nem is ezt a változatot lépteted érvénybe, szentelj több figyelmet a mondatok külalakjára, hangzására és értelmére.
A második szövegrész élő példa a szóismétlések gyakoriságára ( mondom én, aki minden második mondatban ugyanazokat a szavakat használja). A rokon értelmű szavak használata ajánlott, és az évszámokat tanácsosabb betűk helyett számokkal leírni.
A helyesírással még most is gondok adódnak. Az elírások, vesszők, igekötős igék és az összetett szavak kapcsán véltem több és súlyosabb hibákat felfedezni.
,,Caroline a leg pozitívabb nő volt a világon a lány szerint, mikor közölték vele öt éve, hogy rákos akkor egy pillanatnyi félelem sem volt az arcán, csak mosolyogva nézett a kislányára."
,,A kávézó ahol dolgozott, alig volt pár sarokra a lakásuktól, így kényelmesen felvehette a magas sarkúját."
A fenti mondatok tartalma ismételten tele van helyesírási hibákkal. Az igekötők és az ige egybe-, illetve külön írása még mindig gondot okoz. Ezzel kapcsolatban csupán annyit, hogy az esetek többségében egybeírjuk őket. Az elválasztás és egybeírás terén rövid kis szabályok lépnek érvénybe, amelyek egy gyors átnézés segítségével könnyen megjegyezhetőek. Az összetett szavakkal ugyanez a helyzet.
A vesszők helyével gyakran nekem is meggyűlik a bajom. Bizony nem könnyű a tökéletes helyesírás elsajátítása, de kellő hozzáállással és gyakorlással ez is megvalósítható. Ha bizonytalan lennél a vesszőkkel kapcsolatban, gondolj a mondatrészek helyére, és a láthatatlan határvonalak mentén helyezd el a szünetként szolgáló vesszőcskéket.
A további hibák forrásai az elírások voltak. Nem botlottam túl sok ilyen hibába, de egy gyors átolvasás alkalmazása vagy egy béta kijavító jobbkeze még mindig ajánlott.
Lényegében az eddigi előrehaladásod dicséretre méltó, de számtalan akadályba fogsz ütközni a még hátralevő fejlődésekben. Egy tisztább és gördülékenyebb írásmód reményében ne téveszd szem elől az ősi aranyszabályt: olvass és írj sokat. Sok kitartást és eredményes gyakorlást kívánok ehhez! :)
Fogalmazás, stílus: 3/5
Összesen: 21/25Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy elolvashattam a történetedet, és írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)
