Oldalak

Oldalak

2015. nov. 14.

Kritika #85 - Evolution - A leszármazottak

Szép napot, drágák! :)
Megint egy kritikát hoztam nektek, ezúttal a tehetséges Nicolette F. blogjáról, amit bizonyára sokan ismerhettek már. A címe: Evolution - A leszármazottak. Jó olvasást hozzá!


Kinézet: Drága Nicolette! Meg kell mondanom, már elsőre elbűvölt a blogod külsejének látványa. Percekig csak bámultam a képernyőt, szavakat sem találtam, de szerencsémre nem is kellett - írásban egyébként is könnyebb az embernek megfogalmazni a gondolatait. Nos, ami először feltűnt, az a csodálatosan kiválasztott színklisé: hasonló kombinációt szerintem még egy blogon sem láttam, pedig volt már dolgom néhánnyal. Ez a gyönyörű acélszürke és krémszín árnyalat mondhatni tökéletes párosítás, ugyanis alapvetően egyik sem kirívó, sem pedig túl gyakori választás. Azt meg álmomban sem gondoltam volna, hogy a kettőt ötvözve ilyen mesés látványt kaphatunk végeredményül, de nálad ez remekül megmutatkozik.
Következő lépésként a fejlécedről ejtenék pár szót: igazából abszolút nem tudok mibe belekötni ezen a téren, mert a fejléc valami fenomenálisan szép, de tényleg! Nem csak a harmonizáló színek kápráztatják el az ember szemét, de az igényesen összemosott textúrák is alapos munkára és jó ízlésre vallanak. A központi karakter elhelyezése középen igazán találó, s az, hogy rá is egy kis effekt van rakva, még természetesebbé teszi a hatását. A cím is megfelelő helyen van, kitűnően olvasható, és színekben sem üt el az alap árnyalatoktól. Egyszóval, minden rendben van a fejléccel, igazán büszke lehetsz rá, mert szép munka! :)
A bejegyzések háttere, mint látható, világosabb, krémszínben pompázik, a betűk színe pedig olyan acélszürke, amilyen az egész oldal háttere is. Ebből látni, hogy ügyelsz az apró részletekre is, s ez az egyik oka annak, hogy ennyire varázslatos végeredményt kaptunk a design terén. A modulsáv legtetején az oldalak vannak - ezekre a későbbiekben fogok kitérni. Alatta egy idézet és egy kép található, amit egyébként jó ötletnek tartok, bár szerintem jobban nézne ki, ha a fülszöveg alatt lenne. Apropó, a fülszöveged: terjedelmileg és tartalmilag is teljesen rendben van. Összefoglalja, miről is fogunk olvasni a történet során, illetve ezzel együtt magába foglalja a főbb információkat is, mint a főszereplő nevét, a konfliktus alapját. Mindeközben nem lövi le a "poént", nincs spoiler hatása, viszont a kíváncsiságot kellőképpen felkelti rejtélyes utalásainak köszönhetően. A trailer szintén jól sikerült, remek képet vetít elénk a fülszöveg után a történetről, s az aláfestő zene is remek választás, úgy gondolom, mert fokozza az eddig felgyülemlett feszültséget. Az információk fülben minden olyan tudnivalót elárulsz a blogról, amit szükségesnek érzel. Én még esetleg hozzáfűzném azt is, mi a sztori műfaja, csak hogy az olvasó egyértelműen el tudja helyezni magában. Viszont, amit nem igazán értek, miért van ott, az az alábbi szöveg:
"A blogon lévő tartalom az én szellemi tulajdonomat jelképezi. Kérlek ezt tartsd tiszteletben és ne másolj!"
Az a helyzet, hogy ezt feleslegesnek tartom kiírni. Eleve, ha valaki megosztja a saját történetét az interneten, ami egy idő múlva sikeres is lesz, biztosan lesz olyan, aki bármilyen tiltás ellenére megpróbál ebből hasznot húzni, s ez ellen sajnos nem sok mindent lehet tenni. Ha nem szeretnéd, hogy lemásolják a történet tartalmát, inkább csak magadnak írd, és később adasd ki könyvben - de ha már meg akarod osztani a világgal a művedet, sajnos értelmetlen a másolás megtiltása.
A többi modullal semmi gond nincsen: a sorrendjüket helyesnek tartom. A chat színei megfelelőek, kiválóan passzolnak a blog többi árnyalatához. A könyvborítód szintén tetszik, és láttam, hogy saját munka, akárcsak a design többi része. Látszik, hogy nem két perc volt, míg ezt összehoztad, de megérte, ugyanis a végeredmény szemkápráztatóra sikeredett.
Az oldalakról: a szereplők menüpontod nagyon tetszik, ugyanis nem átlagos képeket használsz a karaktereid bemutatására. Montázsokat alkalmazol, amiben szürkeárnyalatos képek mellett egy-egy gifet is beszúrtál róluk, s mind e mellé idézetek is kerültek - ezeket szintén kedvelem, jómagam is használom néhány blogomnál. A fejezetek oldaladon egy díszítő célra szolgáló képet illesztettél be, ez alá linkelted be időrendbe az egymást követő fejezetek számait, hogy nyomon lehessen őket követni. Az érdemeidnél láthatjuk azokat az okleveleket és díjakat, amiket másoktól kaptál, a kritikáknál szintén ez a helyzet. A Wattpad menüpontról csupán annyi a véleményem, hogy szerintem ennek felesleges egy külön oldalt szentelni - jobb lenne, ha a modulsávban helyeznéd el a linket, már csak azért is, hogy ne foglaljon fölösleges helyet.
Összességében tehát csak ismételni tudom magamat: nagyon tetszik a design minden egyes részlete, nem igazán tudom kifogásolni, mert nincs is mit. Csak gratulálni tudok az egyéni munkádhoz, amely látszik, hogy nem kevés ideig tartott. Egy-két apró észrevételem volt csupán, de ezeket fent jeleztem - és igazából, nem is annyira lényegesek, hogy megbotránkozzon rajtuk az ember.
5/5


Történet: Nos, itt aztán tudnék miről írni, de ígérem, hogy viszonylag rövidre fogom a dolgot. Alapvetően imádom az ilyen és ehhez hasonló sztorialapokat, nem hiába tartozik pl. az X-Men is a kedvenc filmjeim közé. Már maga az alapötlet, ez a mutánsos téma feldolgozás nagyon tetszik, pláne, hogy egyedi ötletként pattant ki a fejedből, és nem fanfictiont írsz.
Az első fejezetnek kíváncsian kezdtem neki. A történet szerint adott egy lány, Cat, akinek különleges képessége van, s rajta kívül ezt senki nem tudja. Legalábbis ezt hiszi, ameddig fel nem bukkan az otthonában Miss Pierce, aki teljesen felforgatja eddigi életét. Elmondja a lánynak, hogy tudja, milyen adottsággal rendelkezik, és elárulja azt is, hogy nem egyedüliként él így ezen a bolygón, ugyanis van egy direkt erre a célra létrehozott épület. Ott olyan vele korú fiatalok vannak, akik szintén a birtokában vannak valamilyen egyedi képességnek. A nő magával szeretné vinni Catet is, aki ennek hallatán először meglepődik, majd megörül, mert mindig is kitaszítottnak érezte magát, s most felcsillant a remény apró szikrája, hogy talán azon a helyen barátokra lelhet. Az anyja először nem akarja elengedni, de amikor a lány őszintén kiönti neki a szívét, rábólint a dologra, s egy hét leforgása alatt már meg is kezdődik a költözés. Kezdésnek szerintem elég jól sikerült rész lett, hiszen egyértelműen mutattad be a szövegben a főszereplő, Cat mindennapjait, s visszautaltál kicsit a múltjára is, így elkezdett kirajzolódni előttünk egy körülbelüli kép, hogy milyen is lehet valójában. A történések is érdekesek voltak, hiszen nem botlik naponta hasonló sztorikba az ember - viszont az irrealitás nálad is megmutatta magát. manapság egyre több blogon tapasztalok olyat, hogy némileg abszurd dolgokat írnak a szövegbe a bloggerek, mintha mi sem lenne természetesebb az adott szituációnál. A tiedben azt találtam furcsának, hogy Cat szinte azonnal rábólint Miss Pierce ajánlatára, és alig várja, hogy vele menjen, noha valójában nem tudni, megbízhat-e egyáltalán a nőben. Azt megértem, hogy a jelenlegi élete nem a legjobb, és kétségbeesett... Na de ennyire?
A következő részekben már Cattel együtt jutunk el a központba, s rá kell döbbennünk arra, hogy Miss Pierce tényleg igazat mondott, szóval nem egy kisgyerekeket reggeliző baltás gyilkos, haha. Cat élete ezután itt fog folytatódni, a központban (ahogyan a többiek is nevezik). Már első napon megismerkedik három olyan szereplővel, akik később is gyakran bukkannak fel a fejezetek során, tehát valamilyen szinten fontos a jelenlétük. Ami tetszik ebben az egész felállásban, az az, hogy Elliot és a másik két tini, Kara, illetve Damian, egyáltalán nem jönnek ki valami jól egymással. Más blogoknál nyilván úgy lenne megírva ez a szitu, hogy mindenki szeret mindenkit, jól kijön egymással zseni és nem zseni is, de te elkerülted ezt a sablont, hogy valami egyedibbet alkothass.
A beilleszkedés és a főbb karakterek megismerése után gyakorlatilag nyomon követhetjük Cat mindennapjait az új "otthonában". Eközben jobban megismerjük az épületet, megtudjuk, mi hol található, még több szereplő kerül képbe és ami talán a legfontosabb, elkezdődik az iskola is - amire személy szerint én már nagyon kíváncsi voltam. A suli is az épület egyik emeletén található, és a rendszere egészen praktikusan van megoldva, hiszen minden évfolyam kap egy termet, ahol végig kell ülni az adott órát. A tanárok megismertetése volt számomra a legizgalmasabb az egészben, hiszen nagyon jól érzékeltetted a személyiségüket az alapján, melyik tárgyat tanítják, milyen a módszerük, hogy viszonyulnak a diákokhoz, stb.
Gyakorlatilag még néhány részen keresztül - ha már a beilleszkedésen túl is vagyunk, - arról olvashatunk, hogyan szokja meg Cat az új környezetet. Napról napra jobban tud tájékozódni a hatalmas épületben, egyre több embert ismer meg, s egyre inkább megismeri az itteni szokásokat/ menetrendeket, vagy hogy célszerű nevezni. Ezután azt hihetnénk, hogy minden rendben lesz körülötte, elfelejtheti a keserű múltat, amivel anno szembe kellett néznie, de te csavartál picit a dolgokon, és olyan fordulatot raktál a történetbe, amire nem sokan számítottak volna. Nem akarom előre lelőni a poént abban az esetben, ha valaki később kezdené el olvasni a történetedet, de ez a személyiség-csere, a tökéletes idill felborulása, mind nagyon (jó értelemben) váratlan fordulatok voltak, amelyek csak fokozták az izgalmat és az olvasó kíváncsiságát is egyúttal.
Összességében egy elég érdekes és egyedi alapötletű blog a tied, aminek felettébb örültem, hiszen ilyen szép design mellé igényes történetnek kell párosulnia. Nálad ez nagy részt sikerült, bár így utólag elmondanám, hogy volt néhány dolog, ami kissé lehúzta nálam a "színvonalat". Ilyen volt többek között az a néhány irreális történés, illetve azt éreztem, hogy csak az utolsó néhány fejezetnél tudtam azt mondani: "Igen, ez már döfi!"
Ugyanis kezdetben olyan volt, mintha nem egészen találtad volna meg a stílusodat, és nem lettél volna tisztában azzal, mit is akarsz tulajdonképpen írni, de ez (hála az égnek) később megváltozott. Sokkal céltudatosabb lettél, legalábbis szövegen át ezt lehetett érezni, és az eseményeket is pontosabban, illetve sokkal izgalmasabban tudtad szemléltetni, mint korábban. Remélem, ez már nem fog változni, legalábbis negatív irányba, és továbbra is nagy gondot fordítasz a fejezetek írására.
4/5

Szereplők: Nos, elérkeztünk már a kritika feléhez, de még korántsem mondható késznek, hiszen a fontosabb szempontok még hátra vannak, és ezek egyike a szereplők kielemzése is. Nálad megállapíthatom, hogy jó pár karakter található a történetben, ami más esetben bizonyára zavarna, mint olvasó, de a helyzet az, hogy te úgy építgetted végig a személyiségüket, hogy közben érzékeltetted, mennyire fontos a szerepük a sztori szempontjából.
A főhősünk egyértelműen Caitilin, akit kezdetben egy magányos, különc lányként ismerünk meg. A múltjának fontosabb részleteit remekül ábrázolod, hiszen képbe kerülünk, milyen életet élt, mielőtt Miss Pierce meglátogatta: egyedül volt, boldogtalanul a nagyvilágban, barátok nélkül, mert mindenki furcsának tartotta. De ez megváltozott, amikor elszántan kiharcolta magának anyjával szemben, hogy a központba kerülhessen, ahol mások is "hasonlóak", mint ő. Itt otthonosabban mozog, sokkal felszabadultabb, mint korábban, s ez a személyiségének kiteljesedésére is pozitívabb hatással van. Egyre több infót tudunk meg róla a részek előrehaladtával, nagyon szépen építgeted fel a karakterét. lassan rávilágítasz minden fontosabb tulajdonságára: kissé naiv, gyerekes, de ezektől eltekintve bátor, elszánt, talpraesett lány, így szinte azt lehet mondani, elég élethűre sikeredett az ábrázolásod. A külsejét tekintve már nem tudjuk olyan szépen körvonalazni őt a lelki szemeink előtt, hiszen arról nem sok említést tettél, bár az igazat megvallva, ha egy személyiség nagyon jó ki van építve, nem is igazán fontos, hogy külső jellemzést adj a szereplődről - legalábbis nem olyan részletesen.
Akiről még mindenképpen említést tennék, az Elliot, a zseni fiú, aki elsőként lesz Cat barátja. Mint ahogyan szuper képessége is mutatja, egy okos karakterről beszélünk, aki nem mulaszt el alkalmat, hogy ezt hangoztassa - tehát amellett, hogy intelligens, picit közelít a gyerekesség szintje felé, bár azt el kell ismerni, hogy még fiatal, így talán valamilyen szinten érthető a viselkedése. Emellett azonban jó barát, hiszen befogadja az újonnan érkezett Catet, és érezhető, hogy azonnal szimpatikussá válik számára, noha időnként tesz egy-két csipkelődő megjegyzést vele kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy ő még a lánynál is nagyobb személyiségi fejlődésen megy keresztül a történet előrehaladtával, hiszen egyre kevésbé viselkedik karót nyelt, önző módon, s képes lesz arra, hogy közelebb engedje magához azokat a fiatalokat is, akikkel korábban nem volt olyan jó viszonya. A külsejét tekintve róla már több infót kapunk, hiszen Cat szemszögéből pillanthatjuk meg elsőként, aki gyakorlatilag az öltözködési stílusától kezdve a szem- és hajszínén át minden apró részletről beszámol nekünk, mégsem vitte túlzásba a leírásokat. Szerintem pont jóra sikeredett. Bár Elliot nem lesz éppen a kedvenc karakterem annak ellenére, hogy igen megformált és alaposan felépített, mert ezt a szerepet személy szerint Damien tölti be nálam.
A mellékszereplők jellemzésével kapcsolatosan vegyes érzelmeim vannak, de többnyire velük is jó munkát végeztél. A megjelenésüket egyértelműen mindig leírod számunkra, s ezzel meghatározod az adott stílust is, amit képviselnek. A személyiségükről csak nagy vonalakban ejtesz szót, s olykor inkább a párbeszédekkel próbálsz utalni rájuk, de szerintem ennél azért kicsit több kellene. Amit még mindenképpen le szerettem volna írni, így a végére: picit sok karaktert említesz meg a sztoriban, olyanokat is, akik olykor feleslegesek, vagy a későbbiekben egyáltalán nem lesz fontos szerepük. Főleg a blog elején észlelhető ez, s értelek, hogy mindenkit meg akartál velünk, olvasókkal ismertetni, de szerintem apránként kellett volna felbukkanniuk, hogy legyen idő kiismerni és megszokni őket, mert ez így picit gyors tempó volt. Ettől eltekintve egyébként nem rossz a munka, ami a kidolgozottságot illeti.
4/5

Fogalmazás, stílus: Mint más esetében is, két részre szedném ennél a szempontnál a jellemzést. Első ízben szeretnék említést tenni az esetleges hibáidról, amik olvasás közben szúrtak szemet nekem:
Az egyik, ami már először feltűnt, az a sok szóismétlés. Természetes, hogy ebbe mindenki belefuthat, akár figyelmetlenségből, akár szétszórtságból, de ez a probléma kiküszöbölhető. Azt azonban hozzátenném, hogy sok bloggal volt már dolgom, s a tiedben ez a hiba korántsem olyan vészes, mint a kisebb átlagéban. Több helyen előfordultak ugyan, ám figyelmes, többszöri átolvasással, vagy esetleg egy béta felfogadásával ezen javítani lehet. Plusz, ott van az egyik legjobb barátom, az internetes szinonimaszótár, amely már bizonyára sokunknak a segítségére volt a szorult helyzetekben. Használd te is, veszíteni nem tudsz vele! A helyesírásoddal többnyire nem akadt gond, de néhol azért meg kell jegyezni, hogy elgépeltél pár szót. Ez is megesik, szintén figyelmetlenségi hiba. Segíteni ezen is csak azzal tudsz, ha közzététel előtt figyelmesen átolvasod az aktuális fejezetet, vagy egy bétát kérsz meg, hogy fussa át a sorokat - természetesen, nem helyetted, hanem utánad. A párbeszédeidnél akadtak még gondok néhol, hiszen oda is pontot teszel a mondatok végére, ahová nem kellene. Például, ha egy gondolatmenet még nem fejeződött be, akkor nem kell írásjelet tenni utána. 
Más hibát nagyon nem is tudtam felfedezni, aminek egyébként örültem, mert így áttérhetek a pozitívumokra, amelyből hála az égnek, több volt, mint az előbbiekből. Először is, azt megjegyezném, hogy a leírásaid nagyon szépek, aprólékosak, pontosak. A szavaiddal, mondataiddal segítesz elképzelni nekünk az adott környezetet, és minden pontosan úgy ismertetsz velünk, ahogyan te elképzelted. A fogalmazásmódod egyedi, látszik, hogy már félúton vagy ahhoz, hogy kialakíts magadnak egy sajátos stílust. Bár még csak keresed magadat ezen a szóban forgó úton, én biztos vagyok benne, hogy idővel megtalálod magadat: legalábbis ezt szűrtem le az utóbbi néhány fejezet elolvasásából. A blog elején még bizonytalanabb voltál, amely meglátszott a helyesírásodon, a fogalmazásmódodon is, de idővel mintha jobban beleélted volna magadat az írásba, s ez meg is látszik a teljesítményeden, ugyanis egyre érdekesebb, izgalmasabb, illetve hibátlanságra törekvő fejezetekkel kápráztatod el az olvasóidat, amiért ők nagyon hálásak neked. Aminek még örültem a stílusod kialakulásának szikráján kívül, az egyértelműen a vesszőkkel megvívott harcod. Egy-két esetet leszámítva szerintem megfelelően alkalmaztad őket a szövegben, ami azért jó, mert manapság egyre ritkább, hogy valaki helyesen eltalálja őket. Vannak, akik alig használnak vesszőt, ellenben akadnak, akik minden mondatukat elhalmozzák ezen írásjelekkel. Ritka, ha megleli egy író az arany középutat, de úgy tűnik, te inkább ehhez húzol. Egyéb hibákat nem találtam az írásmódodban, ami megkönnyítette az olvasást is, sokkal gördülékenyebbé tette - pláne a végégre, de erről már leírtam a véleményemet.
Összességében a fogalmazásod, a helyesírásod az átlagéhoz sorolható, hiszen nem hibátlan - de kié is az, manapság? -, de nem is olyan kiábrándító, mint a mai blogok írójának többsége. Vannak olyan apró problémák, amiken többszöri átolvasással, egy kis odafigyeléssel könnyedén javíthatsz, így ezeket nem találom olyan súlyosnak. Amire figyelj, azok a párbeszédek, illetve a szóismétlések. Ezek hibáinak bűvkörébe ugyanis sokszor kerül az ember, még ha tapasztalt író is az illető. Viszont mentségedre szóljon, hogy észrevehető nálad az egyedi stílus kialakulása, ami ritka, akár a fehér holló, úgyhogy már csak ezért is megéri folytatni a blogot, meg az írást úgy általában. Minél többet gyakorlod, annál tapasztaltabb leszel, s előbb megtalálod saját magadat, így idővel kialakul a jellegzetes védjegyed is, ami nem sokaknak adatik meg. Én ehhez mindenképpen sok sikert kívánok!
4/5

Összesen: 17/20
Sok sikert a továbbiakban: M. Gin

















2 megjegyzés:

  1. Halihó!
    Köszönöm szépen a kritikát. Örülök, hogy tetszett a blogom^^

    Legyen szép napod! :)
    Nicolette

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon szívesen, örülök, ha segíthettem! :)
      Szép napot neked is, Gin

      Törlés