Kritika 91# - Sötét Krónikák

Sziasztok! :)

Elnézést, hogy már régen nem jelentkeztem bejegyzéssel, de rengeteg dolgom volt eddig. Most viszont meghoztam legújabb kritikámat Satin Url blogjáról, melynek címe: Sötét Krónikák.

Kinézet: Hátborzongató. Ez az első szó talán, ami eszembe jut az oldal külsejéről. A fekete tónus, illetve a néhol szürke árnyalatok remekül megadják a blog alaphangulatát, és sejtetik azt a témát, amiről a későbbiekben írni fogsz nekünk. Nem utolsó sorban pedig, a címhez is nagyon jól passzol, hiszen a "Sötét" szóból egyáltalán nem egy rózsaszín, habos-babos designt képzelünk el.

Eleve a részletek elrendezését különlegesnek találom: A modulsáv bal oldalon található, a fejléc pedig szinte az egész képernyőt elfoglalja, mégsem igénytelen módon. Nem tudom, saját munka-e, avagy rendelted valakitől, mindenesetre nekem összességében nagyon tetszik. A sötét, sokat sejtető textúrák közötti átmenet, elmosás remekül lett megcsinálva, az egész hangulata annyira misztikus ettől. A két karakter elhelyezése is nagyon előnyös, hiszen így pont kitöltik az üres tereket, nem tűnik csupasznak a fejléc.A bal oldali csuklyás alak igen rejtélyes, szintén nagyon jól visszaadja a tartalom hangulatát, a jobb oldali hölgyemény pedig azt sejteti, habár az egész blog "dark" stílusú, attól még nem a legelvetemültebb fajtából. Ezt aztán jól megfogalmaztam. Tehát, a lényeg, hogy szép munka az egész fejléc, úgy, ahogyan van - még a cím betűszíne és típusa is tetszetős, illik ehhez a stílushoz, amelyet a blog képvisel.

A bejegyzésekről dióhéjban annyit, hogy tetszik az átlátszó háttér, a fekete szín ezeknél is, viszont, amit kiemelnék, az a bejegyzések betűszíne. Fehér, ami jelen esetben nem túl szerencsés, hiszen elég erősen kivirít az oldalról. Konkrétan bántja a szemet, így célszerűbb lenne kicsit sötétíteni rajta, például egy szürkébb árnyalattal - de ezt magadnak kell kikísérletezni, hogy mi az, ami jól megy ide, mégsem üt ki annyira a környezetéből. Ó, és még egy plusz észrevétel - de ez már tényleg csak ízlés kérdése -: szerintem elegánsabb, ha sorkizárttal írod a szöveget, mintsem balra igazítva, mert úgy sokkalta rendezettebbnek tűnik az összhatás. 

A modulokról:először kezdeném az üdvözlő szöveg elemzésével, hiszen az található a sáv legtetején. Először, még csak a címe alapján azt gondoltam, hogy olyasmit fogok olvasni a tartalmában, mint az a tipikus "Helló, xy vagyok, z éves és ez a blog azért jött létre, hogy...". De nem. Alaposan megleptél, több szempontból is. Egyrészt, a szöveg egyáltalán nem volt elcsépelt, sőt. Olyan egyedi módon lett megírva mind tartalom, mind fogalmazás tekintetében, hogy emelem a kalapomat előtted. Sokat nem árul el, csupán a lényeget, a blog történetének témáját, ám ez éppen elég ahhoz, hogy felkeltse a kíváncsiságunkat. Az oldalakról később fogok beszélni, de annyit már most elmondhatok, hogy nagyon tetszik a kinézetük, és a rájuk pakolt effektek sokasága is.

A chatről csupán annyit, hogy a blog egész arculatához túl fehérnek találom. Én a helyedben szürkítenék rajta, esetleg átlátszóra állítanám, szürke betűszínnel, mert az sokkal jobban illene az eddig megszokottakhoz. A felette lévő felirat viszont nagyon tetszett: "A teasüti elfogyott...". Igazán ötletes, jót nevettem rajta! A feliratkozókat közvetlenül a chat modul alatt találjuk. Az olvasóid a "Nemesek" nevet kapták tőled. Igazán figyelmes, hogy így törődsz velük, és hogy ennyire egyedire tervezted meg az egész blog arculatát.

Ezt már az oldalak elnevezésénél is észrevettem, hiszen ennyire különleges címekkel még egy blogon sem találkoztam. A főoldal külön ki van emelve, ami ügyes megoldás, hiszen nem olvad bele a többi, fontosabb oldal közé. Vegyük is sorra őket! Az Életem kottája elnevezésű topikod gyakorlatilag a fejezeteket foglalja magába - ami inkább fejezet, hiszen egyenlőre csak egy van fent belőle. A Vendégeim rekviemje egy nagyon figyelmes oldal, hiszen itt kérdéseket tehetnek fel neked kommentben az olvasók, amelyekre te előszeretettel válaszolsz. Tetszik ez a törődés, mindenképpen plusz pontot eredményez. A Bemutatkozó madrigál gyakorlatilag rólad szól, bennfentes titkokat árulsz el magadról, emellett ismerteted, hogy a Sötét Krónikák írójának kiléte kit is takar valójában. Nagyon szimpatikus stílusod van, ezt muszáj már itt megjegyeznem. Kedves, lehengerlő a modorod, humorban sem szenvedsz hiányt, ahogyan látom, egyszóval már ez a bemutatkozó szöveg megragadja az ide tévedt emberek figyelmét. A Kérdések szimfóniája még ugyan üres, de remélhetőleg hamarosan kibővíted, mert érdekelne, hogy miket lehet itt megtalálni. 

Mindent egybevetve, pozitív csalódás volt számomra a blog. Noha én nagyon nem vagyok a dark stílus képviselője, azért valamilyen szinten szeretem őket, pláne, ha látszik, hogy az író sok munkát fektet akár a tartalomba, akár a külsőre. Nálad ez eddig megvan, ezért nincs ok aggodalomra. Remekül össze van rendezve minden részlet, ami esetleg nekem kirívó volt (chat, bejegyzés betűszíne), azokat már említettem. Ha megfogadod a tanácsomat, és változtatsz rajtuk, nagyon nagy örömet okozol, hiszen akkor már tényleg egységes lenne minden. Ó, és amit még elfelejtettem megemlíteni: hiányoltam az információs szövegdobozt a modulsávból. Mármint, nagyon tetszetősnek, izgalmasnak ígérkezik a blogod, de aki nem tudta, hogy milyen műfajban dolgozol, esetleg mi a célja ennek az oldalnak, az lehet, hogy nem vesztegeti itt tovább az idejét. Szóval én mindenképpen írnék egy információs részleget, amelyet kitennék a modulsávba, mondjuk az oldalak alá, és elmagyaráznám benne, miért jött létre a blog. Ezen kívül másba nem tudok belekötni, nagyon szép munka az, amelyet eddig láttam.

4/5

Történet: Az olvasást nagyon nehezen sikerült csak megejtenem, tekintve, hogy a fekete alapon kirikítanak a fehér betűk. Egy idő után a szemem már sikítva ki akart ugrani a helyéről, de a tartalom legalább nagyban kárpótolt a látványért. Mint azt a "fülszövegből" is láthatjuk, nagy vonalakban egy ateista vámpír életének egy szakaszáról olvashatunk, amely már első hallásra is nagyon izgalmasnak tűnik. Hát még, ha belekezd az ember!

A sztoriból idáig csak három rész van fent, de igen ígéretesnek gondolom, úgyhogy remélem, hamarosan érkezik a folytatása. Eddig annyit állapíthattunk meg magáról a történetről, hogy E/1-ben íródik, s olyan a stílusa, mintha a főszereplő kizárólag az olvasóknak mesélné a történteket, vagy legalábbis naplószerűen szemlélteti az eseményeket benne. Azt gondolom, nem fogok spoilerezni, ha közlöm, a lírai énünk egy olyan, több évszázada élő vámpír - hiszen ez az ismertetőben is benne van -, aki nem csak a fajtája miatt különc az emberek között. Teljesen más életszemléletű, nem szokványosan viselkedő, mondhatni, csodabogár, már mióta az eszét tudja. A nézetei a különböző korok megszokottságától szöges ellentétben vannak, mert mindvégig olyan ügyek mellett harcolt, amelyek megvalósítása akkoriban szinte lehetetlennek tűnt. Ám Dorothea nem olyan lánynak tűnik, mint aki azonnal felad mindent az első kudarcnál. Ez később be is bizonyosodik, de ne rohanjunk ennyire előre...

Az első fejezetben egy rövidke betekintést nyerhetünk a lány múltjába, s már az elbeszélések alatt kiderül, mi ő valójában - főként az utolsó sorok hangsúlyozzák, amelyek egyébként szerintem nem is nagyon kellenének a szövegbe, hiszen anélkül is sejteni lehet, hogy Dorothea vámpír. Saját életén kívül említést tesz bizonyos Williamről, aki az egyetlen férfi volt eddig, akivel szerelembe esett. Noha korábban esze ágában sem volt kapcsolatba kerülni bárkivel is, ez a rejtélyes férfi teljesen magába bolondította őt, aminek házasság lett az eredménye. A következő részekben a nászéjszakáról olvashatunk, illetve kicsit bővebben megismerhetjük a szereplőket. Az átvezetés szerintem nagyon jóra sikeredett, egyáltalán nincs elsietve, sőt. Minden precízen kitervelt, az aprólékos leírások szinte olyan könnyedén vezetnek át egyik eseményből a másikba, mint a tenger lágyan ringatózó hullámai. Próbáltam költői lenni. 

Lényeg a lényeg, ami a történéseket illeti, hogy elérkezik a nászéjszaka, de William nem használja ki ezt a lehetőséget arra, amire egyébként szokás lenne hagyományos esetben. Valami furcsa benne, és az első rész által lefestett utalásokból lassan össze is lehetne rakni magunk előtt a képet: ő egy vámpír, és később bizonyára miatta válik azzá Dorothea is. Bár, ez csak egy tipp, ami korántsem biztos, de remélhetőleg hamarosan kiderül. Kíváncsi vagyok, az elmulasztott nászéjszakát mikor kívánja bepótolni William, és ha megteszi, hogyan fog elsülni a dolog. 

Tulajdonképpen az egész történet annyi kérdést feszeget, rengeteg titkot rejt, az események nagy részét homály fedi, de vannak apróbb utalások, amelyek segítik a fantáziánk beindulását, és elkezdünk azon agyalni, vajon mivel fogsz bennünket meglepni a folytatásban. Eddig nagyon ígéretes, izgalmas, abszolút maradásra készteti az embert. Az átvezetések, mint már említettem korábban, tökéletesek, minden cselekményszál nyomon követhető és egyértelmű, szóval erre sem lehet panasz.

Összességében tehát abszolút kerek, kidolgozott történet a tiéd, amiben rengeteg lehetőséget látok - ezek közül pedig valamelyik majd megvalósul idővel. Eddig minden elismerésem hozzá! Ha ezt a szintet tartod továbbra is, nem lesz itt gond később sem. 

5/5

Szereplők: Itt tulajdonképpen két okból sem lesz hosszú a véleményezés. Egyrészt, mivel eddig csak három fejezet íródott meg a történetedből, ami vajmi kevés ahhoz, hogy rendesen jellemezni lehessen a szereplőidet. Másrészt pedig, konkrétan ketten vannak, és a fent említett okból kifolyólag egyikükről sem tudunk annyira sok infót. A legfontosabb dolgok elhangzanak róluk, de ahogyan a főszerep titulusa megkívánja, Dorotheát kicsit jobban megismerjük a fejezetek során.

Kezdeném is vele az elemzést. A francia, nemesi családból származó lány nagyon távol áll őseitől, több szempontból is. Sem a nyelvüket nem tudja beszélni, sem pedig hozzájuk nem tud azonosulni. Egész életében kitűnt kicsit mások közül, főleg a viselkedésével, a nézetével - legalábbis nekem teljes mértékben ez jött át róla. Élete során állandóan harcolt valamiért, kiállt valami mellett és ez nagyon tiszteletre méltó. Emellett a tulajdonsága mellett még határozott is, nagyon céltudatos, mindig tudja, mit csinál, illetve mit akar csinálni. Talpraesett, semmitől nem riad vissza és amit egyszer kitűzött célként maga elé, azt minden erejével meg is akarja valósítani. Igazán szimpatikus lány, és ez a viselkedéséből, a bizonyos témákhoz való hozzáállásából is érezhető. A külsejéről is kapunk néhány alap megállapítást (hajszín, testalkat), mindezeket pedig úgy ejted el a szövegben, hogy egyáltalán nem tűnik tőle túlerőltetettnek a mondat. Cseppenként adagolod az olvasónak az apróbb információkat, hogy megszokhassa a lányról kialakult képet, és idővel a kirakósok darabjait összeillesztve teljes egészében megelevenedhessen előtte Dorothea. 

A másik szereplő, aki szintén fontos karakter a történet szempontjából - és talán az egyetlen a lányon kívül - William. Ő kettejük közül a rejtélyesebb, misztikusabb szereplő. Sokkal kevesebbet tudni róla, mint Dorotheáról, és pontosítva, a lány szemszögéből - így némi elfogultsággal - ismerjük meg a férfit. Egyértelmű, hogy elsőként a külseje az, ami megragadja az olvasó figyelmét, hiszen egy igen csinos, jóképű úriemberről beszélhetünk, akinek nem mellesleg a jó kiállása mellett belső tulajdonságai is nagyon pozitívak, legalábbis többségben. Az már elsőre lejön róla, hogy udvarias, kedves, lehengerlő modorú, kissé régimódi, olyan szempontból, hogy tisztelettudóan bánik szíve választottjával, s nagyon figyelmes vele. A lány rajongása ránk is átragad, így gyakorlatilag átsiklunk afelett, mennyire furcsa néha a viselkedése. Alapvetően tehát ő is szimpatikus figura, nagyon kíváncsi leszek, hogyan alakul az ő sorsa a későbbiekben.

Mindent egybevetve, ebből a szempontból is remekeltél ezidáig. Habár még a történet elején vagy, ettől eltekintve a szereplőid máris nagyon jól kidolgozottak, látszik, hogy előre felépítetted őket magadban, mind külső, mind belső szempontjából. Nem lavinaként zúdítod ránk az információkat, hanem apránként adagolod, hogy megszokhassuk, és mi is elképzelhessük őket. Tökéletes megoldás, nem sokaknak sikerül ám eltalálni ezt az aranyutat. 

5/5

Fogalmazás, stílus: Szégyen, vagy sem, de itt talán még rövidebb leszek, mint az előző szempontok bármelyikénél. Általában akkor szoktam bő lére ereszteni a szót, ha sok negatívumot fedezek fel egy szövegben, egy író stílusában, de nálad ez egyáltalán nem mondható el. Nem tudom, őszintén szólva, hogy mióta írsz, de biztosan nagyon tapasztalt lehetsz, mert látszik az írásodon, hogy nem a kezdted a dolgot.

Már első pillanattól kezdve nagyon jó érzés volt végigolvasni az általad alkotott sorokat, mert a fogalmazásod annyira gördülékeny, könnyed, hogy szinte a szavakat csak úgy issza magába az ember. Ha már itt tartunk, a stílusod is egyértelmű, hogy nagyon egyedi, különleges: annyira magával ragadó, ahogyan írsz, hogy az valami eszméletlen. Nem elég, hogy a történetben elhelyezett korszak nyelvjárását, kifejezéseit is kiválóan vissza tudod adni, elrepítve minket abba az időbe, de emellett például a bemutatkozószövegednél megmutatkozott, hogy alapból is ennyire elegánsan fogalmazol, nem csak a korhű ábrázolás kedvéért. Lehet, hogy te is egy vámpír vagy?

Csak hogy tovább dicsérjelek, a leírásaidat egyszerűen imádom. Talán fent is említettem már, hogy annyira aprólékosan, részletesen dolgozod ki az egyes tárgyakat, helyszíneket, embereket, hogy leveszem a kalapomat előtted. A párbeszédeid is szépen, szabályosak, noha kevés van belőlük, de ez egyáltalán nem gond, legalábbis szerintem. Hiszen nagyon nem jó az, ha egy szöveg végig párbeszédekből áll csupán, és én általában csak akkor preferálom ezt valakinél, ha az illető egyáltalán nem tud jó leírásokat készíteni - de te tudsz, nagyon is. Bár néhol azért megjegyezném, hogy a párbeszédeknél hol gondolatjelet, hol idézőjelet használtál, amin nem ártana egységesíteni egy kicsit, mert így úgy tűnik, mintha két különböző idősíkból idéznél fel szavakat. 

Helyesírási hibák abszolút nincsenek. Ritkán találkozom ilyen bloggal, de tényleg bátran kijelenthetem, hogy ügyelsz erre. Előre elkerülöd a problémákat, s ezzel sokkal gördülékenyebbé teszed az olvasást, nagyban megkönnyíted a mi dolgunkat benne. A rokonértelmű szavakról csak annyit, hogy azokkal sem volt semmi baj. Nem tudtam belekötni a szóhasználatodba, hiszen nagyszerű szinonimákat alkalmazol, választékosan fejezed ki magadat, ami gazdag szókincsre utal. 

Ha nagyon kukacoskodni szeretnék, és mindenképpen célkitűzésem lenne bármiféle hibát keresni az írásmódodban, az talán a néhol furcsa, oda nem illő szóhasználat lenne, amelyet néhány helyen alkalmazol. Ezt értsd úgy, hogy a tőled megszokott eleganciával, drámaisággal írt szövegkörnyezetben egyszer csak felbukkan egy olyan szó, amelyik kicsit kiüt a többi közül, megtöri a korhű fogalmazás varázsát, és inkább egy kicsit modernebb, a mai nap használatos kifejezés - nem pedig olyan, amelyik az akkori korba illik. Ettől eltekintve, mást igazán nem találtam, ami kicsit is negatívum lenne akár az írásmódodban, akár a stílusodban.

Teljes mértékben meg vagyok veled elégedve, és ezúton is szeretnék hálás köszönetet mondani, hogy engem ért a megtisztelő feladat, hogy kritikát írhassak a blogodról. Őszintén gratulálok hozzá, mert az én tetszésemet abszolút elnyerte - bár ezt első pillanatban még nem gondoltam volna. Pozitív csalódás volt számomra a Sötét Krónikák, de végül nagyon örülök, amiért alaposabban megismerhettem az oldaladat. A tanácsom az, hogy mindenképpen tartsd ezt a szintet, mert ha továbbra is így fogsz írni, garantáltan sok "rajongód" lesz.

5/5

Összesen: 19/20

További jó blogolást: M. Gin