Kritika #94 - Az elátkozott hercegnő

Sziasztok! :)

Újfent egy kritikával jelentkezem, amely Az Elátkozott Hercegnő c. blogról fog majd szólni. Írója a kedves és tehetséges Kardon Annamari.

Kinézet: Hűha, ha őszinte akarok lenni - márpedig mindig az vagyok -, azt kell mondanom, elég furcsa a design összképe. Alapvetően a sablon nekem tetszik, hiszen az én egyik blogomon is ugyanez van, kisebb átalakításokkal, szóval ezzel nincsen gond. Viszont, amit kifogásolnék, az a sztorival való összefüggése. Elolvastam a fülszöveget - erről később írok -, és azt gondolom, magához az alaptörténethez egyáltalán nem egy ilyen stílusú és színű design illik. Ezt sokkal inkább egy véresebb, komolyabb hangvételű horror bloghoz tudom elképzelni. A tiedhez egészen más menne, először is, halványabb színvilág, például olyan, ami a fejléceden is megtalálható. 

Ha már a fejlécnél tartunk, a színeit nagyon kellemesnek találom, ezeknek kellene eluralkodnia a design többi részén is. Ellenben a színen kívül más nem is igazán nyerte el a tetszésemet. Na, jó, ez túlzás, mert úgy gondolom, a textúrák, amelyeket a készítő választott, nagyon jól néznek ki, illenek a blog egész arculatához. A kastély, a villámok, a szempár mind olyan motívumok, amelyek lényegesek a történet szempontjából, és nagyon jól mutatnak a fejlécen, az átfedésekkel, illetve elmosásokkal remek munkát végzett a készítő. Ellenben a karakterek és a cím eléggé elüt a kellemes alapú háttértől. Egyrészt, a matt, halvány tónusoktól eléggé elütnek, mivel sokkal erőteljesebb színárnyalatot kaptak. Másrészt pedig, elég érdekesen lettek kivágva, ráillesztve a fejlécre, mivel totálisan úgy tűnik - a fiúnál látszik leginkább -, mintha lenyakazták volna őket. Emellett elég kis részen kapnak helyet - én mindenképpen úgy csináltam volna, hogy jobban rájuk irányuljon a figyelem. A cím pedig... nos, a stílusával nem lenne baj, de ez a fekete színválasztás egyáltalán nem illik oda. Meg hát, igazából, nekem az elhelyezése sem tetszik, én inkább valamelyik oldalra illesztettem volna - mondjuk balra -, mert ott jobban mutatna. Tehát alapvetően lenne rajta mit változtatni, de azt azért megjegyezném, hogy az a szempár ott középen... na, az valami királyul mutat!

Oké, ennyit a fejlécről. Nézzük a design többi részét! Először is, kezdeném azzal, hogy a bejegyzések háttere, illetve betűszín választása jó kombináció, mert nem ütnek el egymástól annyira, hogy kifolyjon az ember szeme olvasás közben. Viszont, azt azért itt is elmondanám, hogy ez a sötét árnyalat szerintem nem illik a történet hangulatához. Én valamennyivel világosabb tónusúra állítanám.

Az oldalaid rendben vannak: a kritikákhoz az eddig kapott véleményezéseket linkeled be, amelyek a történetedről készültek. A fejezeteket nagyon igényesen, mindig frissítve, egymás alá linkeled, hogy bárki könnyedén megtalálhassa. A szereplőidnél meglepődtem kissé, hiszen adottak a nevek, és a jellemzések 1-2 mondatban, viszont nincs róluk se kép, se rajz, se semmilyen illusztráció - ezzel pedig alapvetően nem is lenne baj. De akkor azt nem értem, eleve miért hoztál nekik létre oldalt, ha gyakorlatilag olyan infókat közölsz az ismertetőjükben, amelyeket egyébként is tudunk? Úgy értem, szerintem, ha már képet nem teszel ki róluk, felesleges ez a menüpont, el tudunk igazodni a szövegben, és a leírásaidra hagyatkozva el tudjuk képzelni őket. A díjak és a linkcserék oldalaiddal minden oké, a hagyományos módon vezeted őket. A bemutatkozásodat a Magamról c. topikban direkt a végére hagytam, mert az a kedvencem, személy szerint. Annyira aranyos, hogy az hihetetlen! Na, komolyra fordítva a szót, őszintén örültem, hogy elolvashattam a kis bemutatkozásodat, mert ebből is látszik, hogy milyen kedves ember vagy. Törődsz másokkal, segítesz azoknak, akiknek tudsz, és ez nagyon imponáló. Több ilyen szerény és jó természetű bloggerre lenne szükség manapság.

A fülszövegről: már az első bekezdés felhívja magára az ember figyelmét - bár azt megjegyezném, hogy a korunkbeli szót egybe írjuk. Tovább olvasva ez az érzés fokozódik, és jól megállapítható, hogy bárki is írta a fülszöveget, bár gyanítom, te magad voltál, az jó munkát végzett. Tartalmilag és terjedelmileg rendben van, nem árul el túl sokat, de nem is hagy bennünket információ hiányban szenvedni. Egyetlen megjegyzésem lenne csupán hozzá: az utolsó mondat szerintem egyáltalán nem kellene oda, mert anélkül sokkal jobban le lehetne zárni az ismertetőt. 

A többi modulról: a legelső észrevételem az információk modul elhelyezéséhez köthető. Szerintem mindenképpen feljebb kellene tenni, például közvetlen a fülszöveg alá, hogy jól megtalálható legyen. A chatet és a feliratkozást is mindenképpen feljebb tenném, mert sokkal fontosabb tényezők egy blogban, mint mondjuk a profilok, vagy éppen az archívum. Ha már a chatnél tartunk, A hátterével nincs gond, viszont a rózsaszín betűszín egyáltalán nem tetszik, nem is igazán illik a blog többi részletéhez. Azon mindenképpen változtatnék, esetleg halványabbra venném, mert nagyon elüt jelenleg az oldalon uralkodó színárnyalatoktól. 

Összességében tehát, mint látod, volt néhány olyan dolog számomra, amire én változtatást javaslok, s ezeket fentebb le is írtam, úgyhogy a döntés már csak rajtad áll - de azért örülnék, ha megfogadnád a tanácsaimat, mert akkor úgy érezném, nem dolgoztam feleslegesen ezzel a kritikával. Ezektől eltekintve egyébként tetszetős a blog külseje, a sztori jónak ígérkezik a fülszöveg alapján, úgyhogy ez mindenképpen sokat javít az összképen.

3/5

Történet: A fülszöveg elolvasása után vártam, hogy elkezdhessem olvasni a történetet, ugyanis nem kifejezetten átlagos sztoriról van szó, és ez igazán megragadta a figyelmemet. A prológusnál izgatottan kezdtem falni a sorokat, s tulajdonképpen az összesítést vegyes érzelmekkel tudnám kifejteni. Tetszett, mivel tartalmas volt, sok olyan információ hangzott el benne, amit érdemes tudnunk a történet szempontjából. Ellenben azt nem tartottam annyira jónak, hogy rögtön kiderül, ki volt az, aki átkot szórt a hercegnőre, illetve túlságosan gyorsan történt benne minden. Én nem lőttem volna le ennyire hamar a poént, inkább a kihagyás eszközével élve tartottam volna tovább a kíváncsiságot az olvasókban. 

A normál fejezeteket elkezdve egy dolgot rögtön megállapítottam, mégpedig azt, hogy a terjedelmük pont jó. Elég hosszúak ahhoz, hogy bele lehessen képzelni magadat a történetbe, de nem annyira, hogy halálra unjuk közben magunkat. Mindig történik valami izgalmas, valami fordulatos, amitől lelkesen szállunk tovább fejezetről fejezetre. Viszont, néhány - számomra - érthetetlen szálba belefutottam olvasás közben, amelyek kissé zavart keltettek a sztoriról alkotott képemben. Ilyen például az időbeni elhelyezés. Ugyan leírtad nekünk egyszer, hogy a modern korban játszódik a blog, plusz az érettségivel is erre utalsz, de az a helyzet, hogy ezen kívül teljesen olyan, mintha régebbi korban helyeznéd el, lásd, a bál, az épületek miatt. Egyszóval, kissé összezavarodtam, ami ezt illeti, de remélem, idővel picit világosabbá teszed ezt számunkra. De ezekről majd később, most nézzük a történet menetét!

Az első fejezetben megismerjük a hercegnőt, és az ő legjobb barátnőjét, aki nagyon fontos szerepet játszik Coralie életében - mert mindig mellette áll, emellett ökörségeket művel, ahogyan azt egy ilyen titulus megkívánja. Noha a hercegnő szobafogságban van az átok miatt - ami szerint ha ránéz egy férfire, az azonnal szörnyet hal -, Flora fittyet hány a veszélyre, s elrángatja a hercegnőt egyik este egy buliba az anyja tudta nélkül (magyarán mondva, megszökteti). Ez szép és jó, nincs vele gond, hiszen a fiatalsággal együtt jár a bolondság. Ám amint odaérnek, az átok beindul, bebizonyosodik, hogy igaz, amit a lányról rebesgettek, hiszen megöl egy fiút a szórakozóhelyen. Éppen ezért jön a hatóság, letartóztatja, majd hazaviszik őt az anyjához, aki szobafogságra ítéli Coralie-t, Itt megjegyezném, hogy gyakorlatilag eddig is szobafogságban volt, legalábbis "várfogságban", ugyanis az otthonának területét nem nagyon hagyhatta el. 

Mikor azt hihetnénk, minden újra a régi lesz, a megszokott, az írónő újabb fordulattal borít a nyugalmi mérlegen. A királynő beteg lesz, idővel meg is hal, pedig élete egyik céljának tekintette, hogy leveteti lányáról az átkot, amelyet a keresztanyja rakott rá még csecsemő korában. Hát, ezt hívják pechnek. Az élet azonban nem áll meg, bármennyire is szeretné azt Coralie... a következő részek során új infókat tudunk meg, például azt, hogy néhány iskolás el szokott látogatni a kastélyhoz unalmas perceiben. Ez kissé irreális, ugyanis nem hiszem, hogy ezt a palotaőrség vagy bármelyik, a kastélynál dolgozó "szolgáló" hagyná. Az pedig csak hab a tortán, hogy egyikük, bizonyos David éppen a hercegnőt szidja, amiért korábban megölte a bátyját abban a buliban, azon a bizonyos éjszakán, amikor minden bonyodalom elkezdődött. Hogy, hogy nem, Coralie meghallja ezt, így a lelkifurdalás erősen feléled benne. Megoldásképpen ír egy levelet, amiben megosztja Daviddel, hogy igazán sajnálja, ami történt, és hogy egyáltalán nem szándékos volt, amit művelt, minden az átok miatt van. A levelet az ablakon át juttatja el a címzettnek, aki azonban nem veszi túlságosan a lelkére a bocsánatkérést.

De amíg a hercegnő szála fut, bizony máshol is történnek események. Az anyja elárulja Coralie-nek, hogy a keresztanyja átkozta őt meg, de ennél többet nem mond, még csak fel sem világosítja. Azt nem értem csak ebben az egészben, hogyha korábban már mutatott némi megbánást azért, hogy nem törődik a lányával, miért nem próbál rajta változtatni? Minimum be kellene őt avatni rendesen a nagy titokba, mert amíg nem tud minden részletet, azzal sincs tisztában, hogy mennyire veszélyes ez másokra nézve. Nézve, haha. De ő nem ezt teszi, helyette a trónért vetekedik a gonosz testvérével, aki megkeseríti az ő és a hercegnő életét is. 

Ha pedig ez nem lenne elég, még egy háborúba is belecsöppennek az olvasók, aminek okát, miértjét gyakorlatilag nem is tudjuk. Úgy vélem, erre kicsit jobban ki kellett volna térni, hiszen fontos fordulópont a történéseket illetően. No, továbblépve, az ellenállók összeverődnek, ahogyan az egy háborúban elvárható, de a probléma itt az, hogy tizenéves fiatalok kis csoportjából áll, ami kissé, hát, ismét csak az irreális szót tudnám itt használni. Ekkor kerül újra a képbe David, aki felszökik a hercegnő szobájába, aki beengedi őt, hogy meghallgassa. Ez azért picit furcsa, tekintve, hogy mégis arról a fiúról van szó, akinek a bátyját korábban megölte egy véletlen folytán... Úgy tűnik, Coralie kissé meggondolatlan, de erről majd részletesebben írok a szereplők résznél.

Az események nagyban folynak tovább, David magával viszi a hercegnőt, mivel kieszelt egy támadási tervet az idegen katonák ellen. Ha Coralie úgyis tud férfiakat ölni a tekintetével, miért ne segíthetne most nekik? A lány pedig természetesen beleegyezik. Oké, rendben van, hogy jó célért teszi, de a viselkedése közben mégis elképzelhetetlen számomra: szó nélkül beleegyezik a dologba, amikor pedig akcióra kerülne sor, egyszerűen elmenekül a felelősség elől, hogy emészthesse magát és a szomorú sorsú életét. Ám minden megváltozik, amikor felbukkan Ben, aki aranyos módon szerelmet vall neki. Természetesen a lány örül, hiszen neki is megtetszik a fiú - a bátorsága különösen -, ráadásul mivel kiskorú, nem hat rá az átok. Pechére azonban éppen aznap ünnepli a 18. születésnapját, így kampec lesz neki is. A hercegnő ezután még mélyebb letargiába esik, bánatában inkább újra hazatér az anyjához, aki ekkor már elég súlyosan beteg. Éppen ezért megpróbál utolsó pillanataiban anyaként viselkedni a lányával, és elárulja neki, hogy van egy féltestvére, akit meg kell keresnie. Ezzel az infóval hagyja egyedül Coralie-t, aki - akárcsak mi magunk is - érthetetlenül áll a vele zajló események előtt.

Szemszögváltás. Őszintén szólva, egy icipicit zavaró az, hogy ennyire ugrálunk a történetben. Talán jobb megoldás lenne az, ha egyetlen szereplőnél, mondjuk a hercegnőnél maradnál, esetleg bizonyos különkiadásoknál írnál csupán más valaki szemszögéből. Természetesen érdekes, nem azért mondtam, mert jó, hogy egy másik fontos karakterről is tudomást szerzünk a sztoriban, ám zavaros kissé, így ezeknek a számát csökkenteném a helyedben. 

A lényeg: az új szemszög mesélője, Tom és Coralie sorsszálai összefonódnak, amikor kiderül, hogy Tomra egyáltalán nem hat a hercegnő átka, így a fiú Zanna, a gonosz keresztanya megbízására elrabolja Coralie-t, hogy elvihesse neki. Számomra ezek voltak a legizgalmasabb részek, jól voltak felépítve az események - leszámítva a hirtelen szemszögváltásokat. Tetszett, hogy Tom képbe került, hiszen fontos szereplővé nőtte ki magát már abban a pillanatban, amikor kiderült, nem fog rajta az átok. Zannáról pedig csak annyit, hogy zsarolással megpróbálja rávenni a hercegnőt, hogy adja fel, álljon az ő oldalára, és idővel leveszi majd róla az átkot. Coralie hisz neki, így a szolgálatába áll egy időre - tisztára úgy fog viselkedni, mint egy bérgyilkos. 

Eközben Céline szemszögét is olvashatjuk, aki Tom barátnője - bár a helyzet nem ennyire egyszerű, mert összevesztek, mielőtt Tom elindulhatott volna a küldetésére. Van egy olyan érzésem, hogy Céline még nagyon fontos szerepet fog betölteni ebben a történetben, tekintve, hogy külön szemszöget kapott, noha csak úgy ismerjük, mint egy egyszerű lányt, aki Tom barátnője. Izgatottan várom, milyen fordulatot viszel majd a sztori ezen részébe, noha nekem már van egy-két homályos sejtésem róla - csak nem akarom lelőni a poént. 

Nos, eddig jutottam. Összességében tetszett maga az alaptörténet, már a fülszöveg elolvasásakor is, hiszen egészen egyedi. A megvalósítás kicsit gyengébbre sikerült az elképzelésnél, de ezzel nincs gond, hiszen sosem késő javítani rajta. Tulajdonképpen az időt, helyszínt kellene jobban tisztázni, továbbá lassabban vezetni az eseményeket, és kicsit kitérni a konkrétumokra, mert túl gyorsan, szinte ok nélkül történik minden, ami összezavarja az olvasót. 

3/5

Szereplők: Nos, ami azt illeti, egészen sok karakter bukkan fel a történet során, így ha mindegyikről kellene írnom akár egy kisebb terjedelmű véleményt, sosem végeznék vele. Éppen ezért csak a szerintem fontos, illetve később fontosabbá váló szereplőket szeretném "kritizálni", kezdve a cím-és egyben főszereplőnkkel, Coralie-val. 

Mint tudjuk, elég szerencsétlen élete van, hiszen születése óta átok ül rajta, amelyet a gonosz keresztanyja tett rá. Éppen ezért az életét végig bezárva kellett töltenie, és el kellett viselnie mindenki idegenkedését. Szörnyű helyzetben lehetett, így érthető, hogy gyakran a depresszió kerítette hatalmába. Ám azt nem értem benne, miért kerülgette folyton a halálvágy. Oké, hogy olyan az élete, amilyen, de gondolhatna másokra is, akik szeretik őt, mindig mellette állnak, lásd, a legjobb barátnője. Mindenesetre, örülök, hogy még mindig él - remélem, ez a továbbiakban is így marad, tekintve, hogy az egész történet köré íródik. A személyiségéről tulajdonképpen ezen kívül még annyit tudunk meg - legalábbis nekem annyi jön át -, hogy eléggé gyerekes, infantilis felfogása van a világról úgy egyáltalán, s ehhez mérten viselkedik. Emellett kissé naiv, meggondolatlan és valójában nem túl céltudatos, úgymond, csak sodródik az árral. Alapból egy ilyen szereplő az ember idegeire menne, de mivel ő főszereplő, valamilyen szinten a mi szívünkhöz is közelebb áll. Nem lehet nem szeretni. 

Legjobb barátnőjét emelném még ki, mint női szereplő. Flora tipikusan kis minden lében két kanál, aki sokat beszél és a leglehetetlenebb helyzetekben is talál kiutat. Általában nem marad sokáig egy helyben, pláne, ha barátnőjéről van szó. Igyekszik mindenáron megmutatni a hercegnőnek, milyen is az élet, amiben eddig nem lehetett része - összegezve tehát egy igaz barát, akinek a stílusát nagyon bírom. Nekem kifejezetten a kedvencemmé nőtte ki magát.

Mindenképpen említésre kerülne még Tom is, aki újonnan felbukkanó karakter. Őt egy Céline szemszög alkalmával ismerjük meg, így rögtön tudjuk, hogy kapcsolatban van. Bár nem is csoda, hiszen meglepően jól néz ki, nem panaszkodhat a külsejére. Azt hihetnénk, ha valaki ennyire jóvágású, bátor és elszánt, akkor bizonyára egy tökéletes félisten, de azért neki is vannak hibái. Többek között az, hogy ő sem a felnőttes viselkedéséről híres. Nem eléggé kitartó, főként Céline-nel való kapcsolatán siránkozik, ami ebben a perfekt elképzelésünkben kicsit rombolja az illúziót. De sebaj, hiszen unalmas is lenne, ha egyáltalán nem lenne negatív tulajdonsága. 

Összességében a főszereplőknél az a gondom, hogy picit homályos a kilétük nekem. Mármint, nagyon jól, bő lére eresztve ábrázolod a személyiségüket, de az a gond, hogy főként egy tulajdonság köré építesz az ő esetükben, ami nem a legelőnyösebb, hiszen több arculatot is meg kell ismernünk ahhoz, hogy kerek egész legyen a róluk alkotott képünk. Ezen kívül a külsejükről sem árulsz el túl sok mindent. Nem tudjuk, hogy néznek ki, ami problémás, hiszen arctalan mumusokkal játsszuk végig az egész történetet. Mennyivel jobb lenne, ha legalább egy minimális elképzelést adnál nekünk a kinézetükről! Tényleg nem kell sok, csupán alap dolgok (hajszín, szemszín, magasság, súly), plusz néhány jellemzőbb vonás, ha van (pl. anyajegy, tetoválás, akármi). Úgy sokkal érdekesebb lenne az olvasás. 

A mellékszereplőkről annyit, hogy jól hozod a stílusukat. Ezt úgy értem, mindenkire aggatsz egy rá nagyon jellemző személyiségjegyet, és annak alapján, azt szem előtt tartva próbálod felépítgetni a karakterüket aszerint, hol helyezkednek el a fontossági skálán. Aki gonosz, az valóban gonosz, aki kedves, azt tündérinek állítod be. Ezen a téren teljesen elégedett vagyok. 

4/5

Fogalmazás, stílus: Azt hiszem, ez az a pont, amit a legjobban vártam. Ugyanis, visszaolvasva látom, hogy néhány helyen belekötöttem a történetbe - ez miért úgy van, az miért nem lenne jobb amúgy -, így itt az idő, hogy egy kis dicsérgetést is kapj, mert hát tudom én is, egyáltalán nem könnyű egy történetet végigvezetni úgy, hogy minden egyes apróságra ügyelni kell közben. Szép külső, ami csábítja az olvasót, egyedi alaptörténet, ami ott is tartja őt, plusz ugye a helyesírás, a fogalmazásmód, ami végleg odabilincseli a gép elé. 

Nálad most elérkeztünk az utóbbi szemponthoz, amivel, meg kell mondanom, nagyon elégedett voltam. A fogalmazásod egyszerű volt, ennek ellenére mégis nagyszerű. Mindent érhetően kifejeztél, remekül értetted meg magadat velünk, az egész annyira letisztult volt. Felesleges maszlag, töltelékszöveg sosem volt benne, mindig lényegre törőnek, sokatmondónak találtam, ami nagyon gördülékennyé tette az olvasást. Az is a mi dolgunkat könnyítette meg, hogy a helyesírás szinte tökéletes volt. Nem is igazán emlékszem arra, hogy esetleg találtam volna elgépelést, szóismétlést, egyéb hibát a szövegben, ami már elég régóta nem fordult elő. Még a legjobbak is vétenek hibát, neked is nyugodtan lehet. Mindenesetre, nagyon örültem neki, mert valóban szabályosan írsz, szemmel jól követhető, igazi felüdülés számomra. A másik, amiért mindenképpen meg kell dicsérjelek, a párbeszédek hibátlansága volt. Örültem, hogy te pontosan tudod, hogyan kell egy szabályos párbeszédet leírni, mert sokan itt tévesztenek leginkább. Rajtad azonban ez nem fogott ki.

A leírás viszont annál inkább. Máshogy fogalmazok: a párbeszédeid letisztultak voltak, érthetőek, mindig lehetett tudni, ki beszél kihez. A leírásnál viszont úgy éreztem, kevésbé megy ez jól neked, mint az előbbi. Picit keveselltem őket, ami azt illeti: ahogyan a szereplőknél írtam, semmiféle személyleírással nem találkoztam, de emellett nagyon táj, illetve tárgyleírással sem, ami szintén gondot okozott egy adott környezet, esemény elképzelése közben. Az elbeszélés sokkal inkább több volt benne, ami nem feltétlenül baj, de akkor a leírásra is fektess némileg több hangsúlyt a közeljövőben, és akkor már nem is lehet mibe belekötni. 

Tulajdonképpen tehát valóban csak dicsérni tudlak ebből a szempontból, hiszen van egyfajta alapstílusod, amire főként az egyszerűség, de az érthetőség jellemző. Szerintem kiválóan élvezhető az írásmódod, a fogalmazásod igényes, hibák nem voltak, úgyhogy nagyon örültem, hogy vannak még ilyen, a színvonalasságra mindinkább törekedő blogok. Szerintem semmiképpen nem szabad abbahagynod az írást! Ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, folytatod, mert van hozzá érzéked!

4/5

Összesen: 14/20

Sok sikert a továbbiakban: M. Gin