Kritika #95 - HDawn

Buon giorno, ragazzi! :)

Come state? Magyarra váltva, újabb kritikámmal jelentkezem, amelyet HDawn kért tőlem ugyanezen nevű blogjáról. Ezúton is szeretném megköszönni a türelmét, amiért ennyit várt a bejegyzésemre. 

Kinézet: Először is, szeretnélek megjutalmazni egy óriási tapssal, amiért a design egyáltalán nem kódos - legalábbis, ami az elrendezését illeti. Manapság már egyre ritkább az ilyen, szóval mindenképpen aranyat ér a szememben. A színvilág is tökéletes választás, hiszen egy szenvedéllyel teli történetes blogról van szó, amely felnőtt tartalommal egyaránt rendelkezik - ezért úgy gondolom, a vörös találó ebben a helyzetben. Egyrészt megadja a sztori alaphangulatát, másrészt pedig, egyébként is kellemes a szemnek, mert nem rikít ki az oldalról. 

A fejléc maga nekem tetszik. Egyszerű, letisztult, noha színekben picit elüt az alaptól, de teljesen jó, a címben szereplő "szilánkok" szót remekül tükrözi. Tulajdonképpen egyáltalán nem bánom, hogy nem egy megszokott fejlécet használsz, ahol több textúra van összemosva, színek kavalkádja fut végig rajta. Ez így sokkal letisztultabb, jobban is illik magához a bloghoz. Amibe bele tudnék esetleg kötni, az a cím stílusa. Picit úgy érzem, megtöri az összképet azzal, hogy csak úgy oda van pöccintve a sarokba. Én sokkal szívesebben látnék egy picit művészibb, dőltebb írásmódot helyette. Az alatta lévő figyelmeztetés (blogleírás) szuper, örülök neki, hogy kikerült oda, mert így legalább csak azok olvassák a blogot, akik valóban saját felelősségre szeretnék tudni a történeteid kimenetelét. Az idézettel sincsen gond, bár én picit még jobbra helyezném, hogy kitöltse az ürességet a sarokban. 

A bejegyzések sötétvörös háttérszíne jó választás, a szürkés betűszín szintén, hiszen jól olvasható, nem bántja a szemet egy idő után. Azonban én a címek sárga tónusán állítanék, és inkább a szöveghez hasonló színt alkalmaznék azon is, hogy egységes, kevésbé kirívó legyen.

Az modulsáv legtetején az oldalakat, illetve a két történethez tartozó menüpontokat találjuk. A "Vélemények a blogról" c. menüpont a sztorikról kapott kritikáidat tartalmazza. Nagyon szépen összegyűjtötted őket egymás alá, fejléccel, címmel együtt, a képekhez pedig a linket is hozzácsatoltad, így az adott oldalak könnyen elérhetőek mások számára is. A "Zenék a történetben" topikod a szövegben említett dalokhoz tartozó videókat gyűjti össze. Ha valaki át szeretné érezni az adott pillanat hangulatát, melegen ajánlom neki a különböző, klasszikus számok hallgatását - hozzáteszem, az író zenei ízlése nagyban megegyezik az enyémmel, a Guns'n Roses dalának kimondottan örültem. A "Magamról" rész gyakorlatilag egy átvezető link, amely a Google plus profilodat mutatja meg. Ha valaki kíváncsi arra, milyen blogok olvasásában vagy érdekelt, mindenképpen ajánlom neki ezt a menüpontot. Az Összeforrt szilánkok, illetve a Vörös szilánkok történetének fejezeteit, szereplőit könnyedén megtalálhatjuk a menüpontok között keresgélve. Az adott részeket igényesen, egymás alá, sorrendben linkelted be az olvasók számára, a karaktereidnél pedig a rövid leírások mellett képeket is találhatunk. Az elrendezés  egyébként nagyon tetszik, egyedi megoldás. 

Az egyéb modulokról... Kezdeném először is a két fülszöveggel, azaz a két különböző sztori ismertetőjével, amelyek szintén a modulsávban foglalnak helyet. Elsőként szeretném azt javasolni, hogy vagy tedd őket egymás alá, hogy azonnal olvashatóak legyenek, vagy helyezd át inkább mindkettőt egy, a bejegyzés bal oldalán létrehozott modulsávban, hogy mindenképpen egy helyen legyenek, mert úgy sokkal áttekinthetőbb az egész. Az Összeforrt szilánkok képe, illetve fülszövege nagyon találó. Nem igazán tudnék belekötni, röviden leírja, mit is várhatunk a sztoritól. A másik ugyanez, bár az kissé lényegre törőbb, sokkal többet elárul. Valójában mindkettő érdekesen hangzik, így kíváncsian kezdtem bele az olvasásukba. 

A maradék modulról csupán annyit mondanék, hogy a feliratkozó alkalmazást, illetve a chatet - aminek a színeivel egyébként nincs gond, illik a blog többi részletéhez - egymás alá tenném, a két fülszöveget képpel együtt pedig az ellentétes modulsávba, mert úgy valamennyivel jobban nézne ki, legalábbis áttekinthetőbb lenne. Ez azonban tényleg csak apró észrevétel, ha gondolod, változtatsz rajta, ha nem, akkor nem.

Összességében tehát ismételni tudom csak a fent leírtakat. A blogod kinézete az egyszerű, de nagyszerű elv alapján készült. Ha valaki először pillant rá, nem biztos, hogy igazán elnyeri a tetszését, de minél többet nézi az ember, annál letisztultabbak lesznek a részletek, és rájöhetünk, hogy valójában a színek, a stílus mind harmonizálnak egymással - éppen ezért tetszetős számomra a design.

4/5

Történet: A blogon két történet található, amely valamilyen szinten kapcsolódik egymáshoz, hiszen olyan szereplőkről is olvashatunk benne, akik mindkét részben felbukkannak. A dolog így kissé komplikált, de anélkül, hogy egymásba folyatnám a két sztorit, külön szedem őket, hogy úgy elemezhessem.

Az első, amelyikről beszélnék, a rövidebb terjedelmű, azaz a Vörös Szilánkok c. sorozatod. Az alapja két homoszexuális férfi kapcsolatáról szól, melynek nagy részét gyakorlatilag a szex teszi ki. Igen, itt azt gondolhatnánk, egy mondatban összefoglalva ennyi is a történet, pedig valójában nagyjából tényleg erről szól. Talán csak azért mondom ezt, mert a központi téma ezen alapul, de nyilvánvalóan más eseményekben is dúslakodik a sztori. A kiindulási helyszínünk egy bár, ahol Elden, a főszereplőnk búsan támasztja a pultot. Szerelmi bánata van, miután egy számára oly tökéletes srác - aki mellesleg modell, úgyhogy a tökéletesség fogalmához valóban közel járhat - nem viszonozza az érzelmeit, sőt, teljesen másba szeret bele. A keserű csalódás átélése után Elden magába fordul, kezd kicsúszni a lába alól a talaj, főként ez az oka annak, hogy azon a bizonyos estén, amikor a történet kezdődik, ott tartózkodik, ahol. Ám a sors ad neki még egy esélyt, egy totál helyes srác, Ricky személyében, akivel első pillanattól kezdve egymásra hangolódnak. Elden felviszi magához, ahol kiderül, Ricky még sohasem volt férfival, de ez nem okoz gondot a tapasztalt főszereplőnek. Rövid ismerkedés után vezető őt be saját világába, hogy kitöltse a korábbi fájdalom okozta űrt - de ezzel együtt valóban meg is szereti a nála fiatalabb fiút, így élete lassan helyreállni látszik. 

A cselekményekről ennyit, nézzük a tényeket! Először is, a negatív oldala a dolognak a kissé irreális kivitelezés volt. Az rendben van, hogy a két fiú találkozik, megtetszenek egymásnak, össze is jönnek - többször is -, ám úgy gondolom, picit sok lett a szex. Picit nagyon sok, amivel alapvetően nem lenne baj. Na de létezik, hogy mindketten ennyire kanosak legyenek? Már bocsánat. A lényeg, hogy több volt az erotika benne, mint egy útszéli prosti múltjában, és ennek az erotikának a leírása eléggé életszerűre, lényegre törőre sikeredett, ami csak fokozza bennünk azt az érzést, hogy ez bőven 18+ felett van. A pozitív oldala viszont, hogyha a felszín alá ásunk, érzékelhetjük, hogy ez a kapcsolat több pusztán szexnél, hiszen Ricky megváltoztatja Elden életét, méghozzá pozitív irányban. Amint felbukkan, Ricky reményt ad a srácnak egy fájdalommentesebb, kellemesebb életre, amit magával együtt kínál fel. Hülye is lenne, ha nem fogadná el! Egyszóval, bőven voltak felszínre törő érzelmek, amelyek hangulata teljesen átjött olvasás közben, s ezért nagy dicséret jár az írónak - hiszen nem könnyű úgy írni, hogy az ember át is érezze, amiről éppen olvas. 

Az Összeforrt Szilánkok egy különálló, ám mégis valamilyen szinten az előzőhöz kapcsolódó történet, amely ezúttal egy lány főszereplő szemszögéből íródik. A homoszexuális vonások itt is nagy mértékben megjelennek, ugyanis Louie "szülei" Jared és Aaron, egy meleg pár. Mint később kiderül, a kapcsolat közöttük már megromlott, nem a régi, és Lou akármennyire próbálja újra összehozni őket, nem igazán sikerül neki. Ebben egy harmadik fél, Kade is hátráltatja, aki váratlanul bukkan fel a házukban, mint Jared "ismerőse". Az ő megjelenése csak olaj a tűzre, Louie ezért úgy dönt, inkább máshol tölti az idejét ahelyett, hogy otthon lenne. Meggondolatlan döntése és forrófejűsége következtében bajba kerül, de Kade utána megy, megmenti, s elfuvarozza őt egy olyan buliba, amelyről a lány korábban hazatért. Ez nevezhető a sztori egyik fontos helyszínének, ugyanis a lány találkozik egy rég nem látott ismerősével, Oliverrel, aki tagadhatatlan, tetszik neki. Azonban egy váratlan baleset során nem csak ő lesz az egyetlen, aki belopja magát Lou szívébe. Mivel a lány orvostan hallgató - ezt fontos tudni -, a gyakorlati héten a kórházban kell munkálkodnia, ahová sebesülten beszállítják egyik alkalommal Kade-et. A férfi azonban az ellátás után nem akar már visszajárni kezelésekre a kórházba, így Louie kénytelen átmenni hozzá, hogy gyógyulófélben lévő sebét még ápolja időnként. Ezalatt érezhetően közelebb kerülnek egymáshoz, és tulajdonképpen - ,ahol a történet most tart - összemelegednek, legalábbis ami a szexet illeti. Noha Kade meleg, és Lounak is van elég gondja a magánéletében, ez egyiküket sem zavarja, amolyan barátság extrákkal időtöltés az, amit egymással művelnek. Bár a lány láthatóan többet akar, az még nem derült ki, hogy vajon eléri-e, amit szeretne - a folytatás ugyanis még nem érkezett meg. 

A történet maga ennyi, a tényekről pedig... Itt már lényegesen több pozitívumot fedeztem fel. A szexjelenetek ízlésesen voltak megírva, szintén úgy, hogy élethűen átjött a mondanivaló, s számomra az is megnyugtatóbb volt, hogy főként a heteroszexualitás kapott benne nagyobb szerepet. A karakterek száma is több volt, mint az előző sztoriban, ezáltal jobban össze lehetett keverni a szálakat, bonyolítani az eseményeket, s ezek közül, úgy vélem, mindkettő jól ment neked. Negatívumként nem is igazán tudom, mit hozhatnék fel. Talán az irrealitás az a tényező itt is, ami néhol picit zavaró, legalábbis hihetetlen - célzok ezzel arra, hogy Lou élete másból sem áll, csak a különböző srácok utáni vágyódásból, továbbá a szexből. Oké, ezt eléggé leegyszerűsítettem, de dióhéjban ez az érzésem, ami pedig azért nem jó, mert habár a blog témája főként az erotika, nem szabad megfeledkezni a hátteret felépítő tényezőkről sem.

4/5

Szereplők: A két történeted miatt eléggé komplikált lesz összeírni a véleményemet több karakteredről is, de mivel sokan vannak, igyekszem csak a fontosabbakra kitérni, akik folyamatosan kavargatják az állóvizet a sztori eseményeinek tavában. 

Ha már a homoszexuális tartalmú bloggal kezdtem a történetelemzést, akkor Elden lenne az első, akit megemlítenék. Őszintén szólva, nem tudom hová tenni a srácot. Néha szimpatikus, nagyon is, de olykor úgy viselkedik, amitől a falra tudnék mászni. Rendben van, hogy nem jött be neki a nagy szerelem, amit szeretett volna, de ettől még nem kellene ilyen gyerekes módon viselkednie - értsd, búslakodni állandóan, inni, vagdosni magát. Felnőtt ember, ráadásul férfi - az érzékenyebb fajtából -, szerintem simán tudna kezelni egy ilyen helyzetet, ha már a mai tinilányok nyolcvanöt százalékának megy. Ezzel ellentétben komoly, magát kifelé határozottnak és céltudatosnak mutató valaki, azonban belül igenis érzékeny, és még a vak is látja, hogy gyengédségre van szüksége, amit Rickytől eddig meg is kapott. 

Az Eldennél pár évvel fiatalabb srác azonnal belopta magát a szívembe, s végig benne is maradt. Az ő viselkedése inkább tűnik természetesebbnek, ráadásul a korához képest még érett is valamennyire, bár tapasztalatlansága olykor az útjába áll. A zavartságból azonban könnyen kiverekedi magát, s kész szembenézni az újabb akadályokkal is. Szerintem Ricky sokkal életvidámabb, közvetlenebb fiú, mint Elden, s talán emiatt is szimpatikusabb számomra. Továbbá az is becsülendő benne, hogy átérzi Elden fájdalmát, segíteni próbál neki - olykor tudtán kívül is - és nagyon odaadóan bánik vele, amit én, mint heteroszexuális ember tisztára irigylek egy mai átlag kapcsolatból. 

A két szereplőt egybevéve, személyiségileg nagyon jól megalkottad őket, Eldennek még a múltjáról is lehet tudni valamennyit, így nem vagyunk teljes homályban. Ami a külsejüket illeti, szépen felépítetted azt is, az apró, sokat sejtő utalásokból rakhattuk össze a kerek egészet, s így mintegy varázsütésre, a fiúk ott álltak szinte életnagyságban a lelki szemeink előtt. Szép munka!
A másik történetedben jóval több szereplő van, mint az előzőben, de itt is csak két konkrét emberre térnék ki. Az egyik Lou lenne, a főszereplő lány. Nekem olvasás során teljesen az jött át róla, hogy bohókás, alapvetően kissé gyerekesen viselkedik, de ha kell, szükség van rá, tud komoly is lenni, a korához képest éretten viselkedni. Noha az ő szemszögéből több fejezeten keresztül olvashattam, mégsem váltam vele eggyé annyira, mint mondjuk Eldennel, vagy éppen Rickyvel. Ennek az okát nem tudnám megmondani, hiszen külsőleg is, belsőleg is részletesen fel van építve, így belekötni nem igen lehet. Egyszerűen csak nem az az ember, akivel könnyen azonosulnék.

Kade a másik karakter, akit számomra a legbonyolultabb volt megfejteni. Az első néhány részben, amikor felbukkant a történetben, egyáltalán nem volt szimpatikus. Gondoltam, hiába a bájos külső, valami takargatnivalója biztosan van. Hát, ha a melegség annak számít, akkor beletrafáltam. Bár a dolog annyira nem lepett meg, tekintve, hogy a hím nemű szereplőid háromnegyede homoszexuális, mégis valami furcsábbra számítottam. Aztán idővel ez a gyanakvó érzés enyhült, végül teljesen eltűnt, s felváltotta azt a szimpátia érzése. Ricky után Kade az a karakter, akire azt tudom mondani: igen, marha jól eltaláltad, imádnivaló lett! Többet nem is igazán tudok hozzáfűzni, totál lenyűgözött a sztori vége felé a stílusa, a humora, a kedvessége. Nagy kár, hogy nem Lout szereti. Bár, ki tudja, mennyire fog ez változni a végén! :)

5/5

Fogalmazás, stílus: Alapvetően szép és jó, de ezt bővebben is ki fogom fejteni. Szeretném két részre szedni az elemzést, és elsőként azokról a dolgokról írni, amelyekbe belekötnék, illetve negatívumként említeném az írásmódodban. Tulajdonképpen, a többesszám itt szükségtelen, hiszen egyetlen apró, zavaróbb tényezőt sikerült fellelnem a két történet elolvasása során, ez pedig a szóismétlés hibája volt.

A szóismétlés egy olyan görény dolog, amibe életében egyszer legalább - van aki többször, jóval többször - belefut. Sajnos nehezen vehető észre, mert az ember, amikor ír, általában ritkán olvassa vissza a szöveget, plusz akadhatnak olyan zavaró tényezők a környezetében, amelyek kizökkenthetik őt a koncentrációs képességében, így totál elfelejti, hogy az előző mondatban már leírta csontra ugyanazt a szót, mint az imént. Ezen általában valóban csak az segít, ha közzététel előtt minimum egyszer - de jobb, ha többször - elolvassuk a történetet, ráadásul nagyon figyelmesen, mert így könnyebben szembetűnhetnek az oda nem illő, a ritmust felbontó szavak. Amikor megtaláltuk a kis galád formabontót, egyszerűen el kell gondolkozni egy olyan szinonimán, amely könnyedén helyettesíti az adott szót, a rokonértelemből kifolyólag. Erre a célra akár az internetes szótár használata is tökéletesen megfelel. 

Másba nem is tudtam belekötni, hiszen ezen kívül nem találtam semmiféle hibát az olvasás során. A helyesírás - amennyire érzékeltem - hibátlan, a fogalmazás a néhai szóismétlésektől eltekintve gördülékeny, még elgépeléssel sem találkoztam egyik szövegben sem, aminek nagyon örültem. Igazi felüdülés volt a soraid között haladni, teljesen elégedett voltam a bloggal ebből a szempontból. A leírásaid hihetetlenül jók voltak, talán ez volt számomra a kedvenc, a legkiemelkedőbb a stílusodat tekintve. Mindent remekül, nagyon élethűen sikerült átadnod, szinte az események/ tárgyak/ helyszínek/ szereplők valamennyi részletét sikerült magunk elé képzelnünk általad. Ha pedig már leírások, a párbeszédeiddel sem volt gond. Mindig szabályosak voltak, érteni lehetett, ki beszél kihez, egy pillanatra sem vesztettem el a fonalat a történet menete alatt. Minden esemény, pillanat nagyon jól átjött, a hangulat tapintható volt, úgy éreztem olykor, mintha én magam is jelen lennék az adott szituációban -  ami bizonyos részeknél ugyebár elég kínos lett volna. 

Amit még elmondhatnék a fejezetekről: a hosszúságuk teljesen jó, az elvárt szavas terjedelmű bejegyzésbe sok történést és infót belesűrítesz, de nem olyan mértékben, hogy el is felejtsük őket. Éppen megfelelő arányban van jelen minden, aminek benne kell lennie a blogban, s ennek a megoldásához vagy tehetség, vagy érzés kell, hiszen sokan nem boldogulnak az írás ezen részével sem. Neked viszont láthatóan megy, büszke lehetsz rá.

Összegezve a fent leírtakat, egyedül a szóismétlés az a kis gond, amivel még harcolnod kell, hogy elegyengesd az utadat a tökéletesség ösvényén, de már az eddigi, általad nyújtott teljesítmény is igen nagy szó az átlaghoz képest. Ügyes vagy, meg kell hagyni, főként az tetszik, ahogyan minden cselekedetet élethűen írsz le, és ezzel adod át a hangulatát az olvasónak is. Amit elképzelsz, meg tudod jeleníteni úgy, hogy mi is láthassuk. Nem fogom A Szürke ötven árnyalatához hasonlítani a blogot - mert jó néhányan előttem bizonyára megtették már -, de tény, hogy a szexuális, erotikus jelenetekkel teli sztorik igen magas színvonalon, részletesen íródtak.

4/5

Összesen: 17/20

Még egyszer köszönöm a türelmedet, sok sikert a későbbiekben: M. Gin