Oldalak

Oldalak

2016. febr. 26.

Kritika #101 - The Evolution Of Fantasy

Sziasztok!
Kis idő elteltével ugyan, de meghoztam a legújabb kritikát. Ezúttal a The Evolution Of Fantasy című blogról fogok véleményt alkotni, melynek írója Ninetta.


Kinézet: A linket megnyitva ezzel a látvánnyal találhatjuk szembe magunkat. Ha őszinte akarok lenni, sosem voltam oda annyira a lila színért, de valamiért ebben a blogban megfogott - ennek oka talán az, hogy a fantasy témához magához alapvetően nagyon is illik ez az árnyalat. Az mindenképpen tetszik benne, hogy az elrendezés nem hasonlít egy túlcsicsázott, kódos design blogéra. A háttér letisztult, sötétebb tónusú, mint a bejegyzéseké, semmi változtatni valót nem látok rajtuk.
A fejlécről már úgy hiszem, kicsit több figyelmet igényel. A színeivel nincs gond hiszen nagyon jól illik a blog többi részletéhez. A cím szerintem szintén rendben van, legalábbis ami a betűtípusokat és az elhelyezést illeti. A méretet én nem állítottam volna ilyen nagyra, de ez természetesen ízlés kérdése. Alapvetően tetszik a Hold képe, körülötte a sötét, gyülekező felhőkkel, mert ezek is mind visszaadják a fantasy műfajának hangulatát. Viszont amivel bajom van, az a mennyiség. A "Fantasy" szó túlságosan sokat szerepel a képen, nem gondolod? Feleslegesnek tartom őket, elvégre a cím bőven elég lenne rá. Ezen kívül, szerintem a fejlécet kicsit alaposabban is ki lehetett volna dolgozni, értsd, több kép sokkal jobban mutatna rajta. Ha még néhány, a fantasyhoz illő motívumot ügyesen belemosott volna a készítő, bizonyára inkább lenne figyelemfelkeltő, mert így szerintem nem tartozik a legkiemelkedőbb művek közé, amelyeket valaha is láttam. De mindettől eltekintve, nem rossz munka, én még ilyet sem tudnék készíteni.
A bejegyzések szövegéről: a fekete betűszínnel és a stílussal egyáltalán nincsen bajom. Ami azonban a dátum szövegét illeti, szerintem ez a dőlt kézírás túlságosan rendezett és szép ahhoz, hogy egy fantasy blogon szerepeljen. Ezzel nem a te munkádat akarom minősíteni, csak arra utalok, hogy valami kesze-kuszább írásmódot jobban el tudnék képzelni a jelenlegi helyett.
A modulokra áttérve... mivel nálad nem történetet olvashatunk, így fülszöveg sincsen helyette egy ismertetőt/ üdvözlőt helyeztél el a modulsáv legtetején, megjegyzem, nagyon helyesen. Terjedelemre egészen jó, sőt, az információ is rendben van, amit megosztasz velünk. Azonban a szövegbe kicsit belekötnék, több okból is. Egyrészt, a helyesírás nem mindenhol helyes. Mivel lopásgátló van az oldalon, így nem tudtam bemásolni ide, de azért elmondanám, hogy pl. rögtön az első mondatnál szükségtelen a felkiáltójel használata. Megteszi egy pont is. A második mondatot én úgy alakítanám át, hogy ne hangozzon ennyire követelőzően. Például: "Ha elolvastad a bejegyzéseimet, s van kedved, írj véleményt hozzájuk, mert nagyon kíváncsi lennék, mit gondolsz!" Látod, mennyivel barátságosabban hangzik? A harmadik mondatnál szintén a pont lenne helyesebb mondatvégi írásjel. A negyediket kezdhetnéd új bekezdésbe mert az előtte leírtaktól teljesen eltér a témája - már nem bemutatkozás, hanem felszólítás a lopás ellen. Végül pedig, az utolsó mondatot, az idézetet is új bekezdésbe tenném, mert kitűnő lezárása lenne a kis bemutatódnak, ha nem folyna össze az előtte lévő szöveggel.
Az infókba nem tudtam belekötni, mindent leírsz gyakorlatilag, amit szükséges tudnunk: a blog műfaját, típusát, nyitásának idejét, frissítésének dátumait, stb. Ez teljesen jó. A többi modullal is minden rendben van: a chated színei tökéletesen illenek a bloghoz, minden jól olvasható benne. Az I love my readers c. képet aranyosnak találtam, megmosolyogtatott. Ebből látszik, hogy törődsz az olvasóiddal, nem pedig csak arra utazol, hogy sok legyen a nézettséged.
Végül pedig az oldalak, amiket hátrahagytam. A rájuk rakott effektek rendben vannak, igazán tetszetősek. A blogcseréknél értelemszerűen más blogok linkjeit találhatjuk: választani való bőven akad, hiszen egymás alá, sorra belinkelve nézelődhetünk közöttük. A szereplők/ prológusok menüpontnak én más címet adnék: szereplők/ fülszövegek, ugyanis a prológus terjedelméhez mérve ezek a szövegek igen karcsúk. A rövidebb, illetve hosszabb történetek oldaladnál is már van egy-egy megkezdett sztori, ezekről bővebben a következő pontban fogok írni.
Összességében tehát, a külső egészen hívogató - a fejlécen változtatnék picit egyedül -, a tartalom is érdekes, felkelti a figyelmet: de az apróbb hibákat javaslom, mindenképpen javítsd ki, hogy még ennél is népszerűbbé válhasson a blogod.
3/5


Történet: Mivel a te esetedben eddig egy rövidebb, egy hosszabb történetről beszélhetünk, mindkettőről fogok véleményt alkotni. Elsőként a rövidebb sztorival kezdeném, amely a RémHáz horrortörténet címet viseli.
A fülszöveged - melyet te prológusnak neveztél el - rövid, ám frappáns, legalábbis az eleje. Úgy gondolom, az utolsó mondat nem illik annyira oda, hiszen megtöri az addig előkészített, feszült hangulatot, az izgalmat, s egyfajta paródia jelleget ad neki. Én mindenképpen megváltoztatnám, de az is egy lehetőség, ha csak simán elhagyod, mert anélkül is teljesen értelmes ismertetőt olvashatunk. 
Szóval, a sztori szerint egy lány és családja új házba költöznek - köszönhetően a lottónyereménynek -, ami egy valóságos, ódon kastély. Itt természetesen már rögtön megjelenik az a misztikus, fantasy hangulat, amelyet el is várhatnánk a történettől, így teljesen át tud szellemülni az olvasó. A beköltözést követően a főszereplőnkkel rögtön elkezdenek furcsa dolgok történni, de ezeknek kezdetben nem tulajdonít nagy jelentőséget. Itt szeretném hozzátenni, hogy túlságosan gyorsan követik egymást az események. A fejezetek egyáltalán nem túl hosszúak - szerintem bővebb is lehetne a terjedelmük -, mégis, ezekbe a rövid szövegrészletekbe sok infót sűrítesz bele. Véleményem szerint lassabban kellene haladnod a történésekkel, mert olyan hamar el lehet jutni egy rész végére, hogy szinte fel sem foghatja az olvasó, mi a fenéről is szólt az adott fejezet. 
A második "részlet" hasonlóan zavaros volt nekem, mint az első. Bár az események itt kezdek lelassulni normál tempóra, a végén megint fordult a kocka: amikor arról írsz, hogy a lánynak csak úgy, hirtelen, minden előzmény nélkül lett egy szőke tincse egyébként vörösesbarna hajzuhatagában, esküszöm, hogy kezdtem elveszíteni a fonalat. Pláne, hogy a főszereplőnk szerint nem is az volt a furcsa, hogy talált saját magán egy oda nem illő részletet, hanem az, hogy amint megfogta, a hajtincs a kezében maradt. Értem én, hogy meglepő, ha egy tininek elkezd hullani a haja, legalábbis ilyen tempóban, de én azért annak is tulajdonítanék egy kis figyelmet, hogy kiszőkült a vörösesbarna loboncom. Mindezt pedig a költözéssel járó stresszre fogja - igen, mert olyan gyakori az, hogyha az emberek költöznek, lesz egy szőke hajtincsük, amely rögtön ki is hullik. Itt nem a történet realitásával van igazán bajom, mielőtt azt hinnéd, csupán a főszereplőnk naivitásával - de erről majd a megfelelő szempontnál fogok írni.
A következő részben már arról olvashatunk, hogy a lány kezdi érteni, mi is a baj ezzel a házzal: gyakorlatilag furcsábbnál furcsább dolgok történnek benne, mintha életre kelt volna. Nem hiába, innen jött a cím is. Bár az észrevétel már nem ér semmit, túl késő volt ahhoz, hogy bármit is tehessen a főhős, vagy éppen a családja, akiknek folyamatosan próbálta bizonygatni az igazát. Spoilerezni nem szeretnék, hiszen annak, akinek esetleg felkeltette a figyelmét a sztori, nem lőném le a poént. Viszont annyit hozzátennék, saját véleményként, hogy igazán meglepett a végkifejlet, nem mondhatni, hogy számítottam rá.
Összességében tetszett, de amin változtatnék, az az események gyorsasága lenne. Bár mivel már befejezett, lényegtelen a dolog, de én mindenképp hosszabb fejezeteket írtam volna, ahol jobban részletezem a történteket.
A másik történeted egy Bonnie Holmes nevű lányról szól, aki egyúttal nem csak fő-, de címszereplője is a sztorinak. A fülszöveget elolvasva az az érzésem támadt, hogy ez kicsivel jobban sikerült, mint az előző. Mégis, azt nagyon nagy hibának tartom, amit az elején vétettél vele: általában minden második ismertető úgy kezdődik, mint a tiéd. A lány, aki hétköznapi, de mégsem, mivel különleges képességgel rendelkezik, ami miatt az élete hirtelen fordulatot vesz, s már semmi sem lesz olyan, mint régen volt. Kicsit klisé, úgyhogy szerintem változtass rajta valahogyan, mert a második fele már egészen jó, sőt. Felkelti az ember figyelmét, s abszolút arra fókuszál, hogy ez egy nem mindennapi történetnek készült.
Elkezdtem ugyan olvasni, de sajnos időhiány miatt nem tudtam végezni vele. Mindenesetre, összegezve elmondanám a róla kialakult véleményemet. Az eleje máris érdekesen indult, hiszen a költözés gondolata mindig valami újat rejteget a sors terén. Ez most sem volt másképp: Bonnie családjával Jacksonville-be költözik, de már a repülőúton furcsa, számára ismeretlen érzések kerítik hatalmába. Amint landolnak, az érdekességek sorozata csak tovább folytatódik, s lassan ráébred a lány, hogy mi is játszódik le benne voltaképpen.
Jól indul, érdekes alaptörténet, s nem mellesleg, egyedinek találom. Nekem sokkal jobban elnyerte a tetszésemet a kidolgozottsága, a megvalósítása, mint a másiké, ugyanis az nagyon el lett kapkodva - ott viszont a végkifejlet volt hirtelen csattanó, amit nagyon értékeltem benne. Viszont Bonnie történetében az események már normálisabb tempóban követték egymást, jobban ki voltak dolgozva, bár ez logikus, hiszen a hosszabb történetek kategóriájába soroltad be. Összességében, amennyit olvastam belőle, az tetszett - ha lesz majd időm később, be fogom fejezni, az biztos.
4/5

Szereplők: A helyzet az, hogy mivel két történet fut a blogodon, ezért mindkét sztoriból kiemelnék olyan karaktereket, akik főbb/ fontosabb szerepet töltenek be. Ahogyan az előző szempontnál, úgy most is a rövidebb történeted főhősével fogom kezdeni a véleményezést.
Már elsőre szeretném megemlíteni, hogy egy igen szembetűnő problémába ütköztem a RémHáz horrortörténet főszereplő lánya, Lea kapcsán. Ugyan mind az öt részt végigolvastam, nagyon alaposan és figyelmesen, mégis úgy éreztem, egyáltalán nem tudok azonosulni vele. Leáról csupán némi külső jellemzést kapunk, s egyúttal azt is megtudjuk, hogy kísértetiesen hasonlít arra a lányra, aki korábban itt élt ebben a szellemkastélyban, de rejtélyes módon életét vesztette. Ez az összefüggés jó, tetszik, ellenben minden mást hiányoltam vele kapcsolatban. A személyiségéről, tulajdonságairól, szokásairól nem kapunk semmiféle kézzelfogható információt. Még annyit sem tudok mondani, hogy a gondolatmenetei megfelelően átjönnének, s kitárulkoznának az olvasó előtt, mert nem így van. Konkrétan olyan, mintha egy teljesen idegen, cserfes csajszi mellé kerülnénk egy nyolc órán át tartó repülőjáraton, aki állandóan arról mesél, mi minden történt vele nap mint nap abban a horrorházban. Ugyan E/1 számban íródik a sztori, mégis ezt alig érezni, mivel nem használod ki a stílust arra, hogy felépítsd belőle Lea személyiségét. Értem én, hogy ez egy rövidke történet, amelyben nincs nagy jelentősége a főszereplő megismertetésének, de mégis, alap dolgokat igazán elárulhattál volna róla.
A másik történeted főhőse egyúttal címszereplő is. Bonnie Holmes kalandja szintén egy fantasy világba vezérel minket. Bár a sztorit, mint említettem, nem olvastam el végig, az elejéből kiindulva igazán nagy reményeket táplálok felé. A lányt már az elején több személyiségjegy és tulajdonság jellemzi, mint Leát: megismerünk egy beszédes, életvidám, optimista gondolkodású tinit, aki nyitott az új felé. Már az ismertetőjét elolvasva - ahol a szereplőket jellemzed - megakadt a szemem a jellemzőin. Rögtön szimpatikussá vált számomra, már csak a szokásait, hobbijait és tulajdonságai főbb szempontjait tekintve, s mikor elkezdtem az olvasást, ez az érzés csupán fokozódott, aminek felettébb örültem. Jól hoztad ezt a karaktert, sokkalta jobban, mint Leáét. Alaposabb, kidolgozottabb volt Bonnie, ami a sztori izgalmát és élethűségét erősítette.
A mellékszereplőkről csupán annyit mondanék, hogy az első sztoridban egyáltalán nem dolgoztad ki őket. Bár, mint említettem, lehet, hogy úgy gondoltad, nem fontos, mivel összesen öt része van, s azokban sem a szülők, vagy a lány testvérei játsszák a főszerepet. A szellemlány külsejét jól leírtad, s ugyan konkrét tulajdonságokat nem emeltél ki benne, mégis, egy-két utalásodból remekül átjött, nagyjából milyen személyisége is lehetett, míg élt. A második történetedet ugyan nem olvastam el végig, csupán az elejéről néhány fejezetet, de azalatt hiányát éreztem a mellékszereplők megemlítésének. Kicsit részletesebben is kitérhettél volna rájuk - de ami késik, nem múlik. Ha esetleg javítanál az eddigi munkádon, bizonyára élvezhetőbb lenne az olvasók számára a karakterek elképzelése, a velük való azonosulása.
3/5

Fogalmazás, stílus: Elérkeztünk az utolsó szemponthoz, ahol az alábbi módon fog zajlani a véleményezésem: két részre fogom szedni a kritikát az alapján, mik voltak a negatívumok a blogodban helyesírás, fogalmazás szempontból, illetve mely tényezőket találtam pozitívnak.
Kezdeném először a negatív részével. Ami már első pillanatban szemet szúrt nekem, az a szóismétlés. Kezdetben elég sokat találtam a szövegben, idővel pedig egyre ritkábbá váltak az efféle hibák, aminek őszintén örültem. Azért a helyedben mégis átnézném az első részeket, hogy átjavítgassam bennük, amit kell. Ajánlom ehhez segítségül az internetes szinonimaszótárat, mert anno, amikor komolyabban kezdtem foglalkozni az írással, nekem is nagyon nagy hasznomra vált. Rengeteget bővült a segítségével a szókincsem, és manapság már csak nagyon ritkán kell megnyitnom, ha elakadok valahol az írásban. A másik tipikus hiba a helyesírás. Ez tipikusan az, amibe általában mindenki belefut. Erre a megoldás talán az, ha utánanéz az ember az alapvető szabályoknak - de persze nem egyszerű végigbogarászni egy több száz oldalas könyvet, ami arról ír, mi és hogyan számít helyesnek. Éppen ezért a béta is elengedhetetlen tartozéka a blognak. Plusz két szempárral nagyobb az esélye annak, hogy az ilyen problémákat kiküszöböli az ember. Az utolsó előtti dolog, amire szeretnék még kitérni - na jó, utolsó előtti -, azok a leírásaid. Nagyon kevés van belőlük, vagy szinte egyáltalán nincs is. Talán ennek oka a fejezetek rövidsége is lehet, de a lényeg, hogy én többet alkalmaznám őket, mivel megteremtik a fantázia alapjait az olvasónál. Hiszen hogyan máshogy lehetne kellőképpen elképzelni mindazt, amit te íróként át akarsz nekik adni? Ha pedig már a leírásnál járunk, a párbeszédeid sem mindig szabályosak. Javaslom ennek átolvasását. Nos, a végére pedig a vesszők okozta állandó dilemmát szeretném szóba hozni. Vannak, akik túl keveset használják, pedig szükséges lenne, s ennek az ellenkezője, akik oda teszik ezt az írásjelet, ahová nem kellene. Nos, te valahol a kettő között vagy, vegyesen, ugyanis egyszer elfelejted kitenni a vesszőt, noha oda illene, máskor pedig még pluszban is írsz egyet-egyet, a biztonság kedvéért. Ez is igazából olyan dolog, hogyha tudod a szabályos alkalmazását, akkor nem fogsz hibát véteni. Vesszőt a kötőszavak előtt, a megszólítások után, a tagmondatok egymástól való elválasztásánál alkalmazunk. gyakorlatilag ezek az alapok, amiket ha megjegyzel, már jobban fog menni az írás. 
Térjünk át a pozitív oldalára: amiért nagyon szeretnélek megdicsérni, az az, hogy a második történeted olvasása alatt kellemesen csalódtam benned, hiszen a fent már említett hibák gyakorisága elkezdett alábbhagyni. A leírásaid a második, Bonnie történetében már aprólékosabbak, sokkal gyakrabban használtad őket. A párbeszédek ugyan nem tökéletesek, de javulást érzékeltem azokkal kapcsolatban is. A vesszők is jó helyre kerültek, a szóismétlés pedig már csak igen ritkán fordult elő a szövegben. Olyan, mintha a két sztorit két különböző ember írta volna. Oké, tény, hogy még van hová fejlődnöd, de kinek nincs? Szerintem már az is nagy szó, hogy eddig eljutottál. Úgy értem, láthatóan nagy fejlődésen mentél keresztül, amit én egy igen kecsegtető, pozitív jelnek veszek, hiszen ez azt jelenti, a továbbiakban ez még inkább javulhat. Összegezve tehát, vannak itt hibák - de kinél nincsenek? Viszont láthatóan magadtól is észrevetted őket, s elkezdtél dolgozni azon, hogy kijavítsd mindet. Eképpen szeretném javasolni neked, hogy az első történetet kicsit dolgozd át a szempontok szerint, amelyeket fent említettem meg, hiszen ha valaki utólag olvassa el, akárcsak én, az nem biztos, hogy át akar térni a másodikra, mivel úgy hiszi, a helyesírásod, a fogalmazásod nyilván ott is hasonló. Pedig ez tévhit, sokat fejlődtél, s még tudsz is. Ehhez sok sikert kívánok neked! :)
3/5

Összesen: 13/20
M. Gin

2 megjegyzés:

  1. Drága M. Gin! Nagyon-nagyon szépen köszönöm a kritikádat, rengeteget segítettél! Én is gondolkoztam már rajta, hogy át kéne kicsit javítanom a rövidebb irományomat... Igyekszem javítani a hibáimat! Egyébként már készítettem egy másik fejlécet, szinte pont azon okokból, amiket felsoroltál. :) Még egyszer nagyon szépen köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, drága! :)
      Nagyon örülök, hogy segíthettem a kritikámmal. Ha bármiféle tanácsra, segítségre van szükséged, egyébként bátran fordulj hozzám! Fejléchez nem értek! :D
      Puszi: Gin

      Törlés