Kritika #102 - Disturbya

Sziasztok! :)
Akadt egy kevéske időm, így hát meg tudtam írni a következő kritikámat, amely a Disturbya c. blogról fog szólni. A kedves Alexa Taylornak ezúton is szeretném megköszönni a türelmét. 

Kinézet: A linket megnyitva a fenti látvány tárul elénk, teljes életnagyságában. Első ránézésre meg kell állapítani, hogy a színválasztás nagyon találó. Tekintve a blog témáját, remekül illik az oldalhoz ez a kékes árnyalat, nem mellesleg pedig, az ilyen alapból szép tud lenni, úgyhogy semmiképpen sem lőtt mellé vele a készítő. 

A fejléc egyértelműen tökéletes. Bár nyilván ha ezt írom, ez nem elegendő egy kritikához, így azonnal ki is fejtem, miért tetszik annyira. Természetesen maga a színvilág az, ami rögtön megfogott benne. A kék a kedvenc színem, s ezen árnyalata egészen különleges, szerintem meglehetősen keveset használt az egyes blogokon. Ezen kívül a két szereplő elhelyezése is igen előnyös, s az különösen tetszik rajta, hogy egy villám választja el őket egymástól, amely tulajdonképpen a köztük lévő kapcsolatot is jelképezi. A többi választott kép szintén jó, témájukban tökéletesen illenek a sztorihoz. A köztük lévő elmosások igényes munkára vallanak, mind nagyon alaposan ki van dolgozva, egyetlen hibás, oda nem illő részletet sem tudnék mutatni a fejlécen. A cím elhelyezése, betűtípusa, színe egyaránt rendben van, nem látok semmi kivetnivalót benne. 

A bejegyzésekkel sincs gond: a háttérszín és a betűszín kontrasztban vannak egymással, de nem rikítanak, nem keltenek olvashatatlan hatást együtt. A szöveg nagyon szépen sorkizárttá van igazítva, a fejezetek hossza teljesen ideális, a végükön lévő gif pedig mindig a hangulat fokozására szolgál. 

Ugorjunk a modulsávra! Legfelül az oldalak találhatók, amelyek elemzésébe később fogok belemenni. Alatta található a fülszöveg. Ezzel kapcsolatban csak azt szeretném tanácsolni, cseréld meg a kettőt: mindig jobb, hogyha az ismertető van legfelül, utána a többi modul. Terjedelmileg egyébként első ránézésre teljesen jó, de lássuk a tartalmát. Az első mondatban máris szóismétlési hiba van (minden). A smaragdzöldet egybe írandó, a rezidens szó után vessző kell, a levett szó jelen esetben helytelen, javítsd ki levette-re. Ettől függetlenül nyelvtanilag helyesnek találtam. Tartalmát tekintve alapvetően jó, viszont van benne pár olyan mondat, ami felesleges információt közöl, s talán sokkal jobb lenne, ha a blog olvasása közben derülne ki számunkra.

A fülszöveg alatt rögtön a feliratkozó modul található. Ez rendben is van, nem kell sokat keresgélni, ha valaki állandó olvasóddá akar válni. Ez alatt az információkat találhatjuk: ki mindenki segédkezett azért, hogy létrejöhessen ez a blog, mikor nyitott, stb. Tájékoztató jellegű, nem hiányoltam semmit. Ezt követi a számláló, majd a chat, amelynek nagyon jók a színei, hiszen a modulsáv arculatához tökéletesen illenek. A betűk jól olvashatóak, erre sem lehet panaszkodni. A facebook csoport képe igazán hívogató, a könyvborító is nagyon szép munka. 

Rátérve az oldalakra és a tartalmukra... A szereplőknél meg kell mondjam, nagyon tetszenek a képek, egészen különleges módon van összerakva a sok montázs. Külön örülök annak, hogy színesen hagytad őket, és nem sötétítettél rajtuk, hogy jobban passzoljon a designhoz, vagy valami. Ez így jó, kell egy kis szín is az oldalak közé. Az alattuk lévő szöveget viszont túl soknak tartom. Elég lenne csak a név, esetleg a kor, de a többit szerintem inkább a fejezetekbe kellene beépítened. Sokkal izgalmasabb, ha pl. Styles családi háttere olvasás közben derül ki. Ez így nagyon spoileres, én mindenképpen levenném. A részek oldal a fejezeteidet takarja. Egymás alá, időrendbe linkelted be őket, hogy könnyen meg lehessen találni, amit keresünk. Ezzel rendben is van minden, de ha ott van köztük a prológus is, akkor annak miért hoztál létre egy teljesen külön oldalt? Szerintem felesleges. Egyszer már szerepel a fejezeteknél, úgyhogy én akár törölném is. Az oklevelek, jelentkezések teljesen szabályos oldal, szépen vezeted. 

Összességében tehát azt kell mondanom, a design szép, részletesen kidolgozott, nagy odafigyeléssel készült, hiszen minden passzol mindenhez. Azonban ha kicsit mélyebbre ásunk, apróbb hibákat fedezhetünk fel, mint pl. a fülszöveg esetén, a szereplőknél, vagy a prológus kedvéért létrehozott külön oldalnál. Ha megfogadod a tanácsomat, s ezeket megpróbálod kijavítani, máris jobb lesz a helyzet.

4/5

Történet: A fülszöveg nagyon felkeltette az érdeklődésemet a történet iránt, hiszen nem mindennapi, azt le kell szögezni már az elején. Harry Stylest eleve berakni egy kórházas típusú blogba elég eredeti ötlet, úgyhogy gondoltam, ebből már rossz nem sülhet ki. Azt hiszem, igazam is volt.

Röviden összefoglalva, a sztori betekintést enged a Four Seasons Anatomy nevű kórház életébe. Azon belül is főként a sebészeti-sürgősségi osztály kiemelkedő vezetőjét, Abigelt ismerhetjük meg, s az ő nézőpontján keresztül tájékozódhatunk a később felbukkanó karakterekről, a kialakult eseményekről. A prológus szerepe az, hogy előkészítse a bonyodalmakat, amelyek Styles megjelenésével kerülnek a felszínre. Ugyan a kórház anyagilag meg kell húzza magát, mert leépítések sorozata zajlik benne, az igazgató mégis felveszi Abigel osztályára a fiatal orvost, aki a lánynak rögtön unszimpatikussá is válik. Nem csak a helyzetből adódóan, de külsőleg is érez egyfajta kisugárzást, ami miatt nem tudja elfogadni a jelenlétét. A béke kedvéért azonban félreteszi ezeket a gondolatokat, s igyekszik a munkájára koncentrálni. 

Telnek a napok, Dr. Styles lassan kezd beleszokni az új környezetbe, amikor egy hirtelen gyilkosság mindent felforgat a kórház dolgozói életében. Akkor még nem sejti Abigel, hogy ez csak a kezdet volt, s hogy az első esetet még számtalan másik követi. Arra pedig végképp nem számít, hogy a gyilkossággal őt vádolják meg. Ez az ügy egyenlőre nem jutott sehová, de a kórházat egy időre bezárják a sok kellemetlen incidens miatt. 

A sztori jelenleg a nyolcadik fejezetnél tart, ahol is Abigel és a barátja, Owen egy új házba költöznek - eddig ugyanis Abigel anyjánál laktak, ami nyilván egy idő után zavaró tud lenni. A fejezet ott ér véget, hogy a fiatal pár átmegy egyik szomszédjukhoz, hogy megismerkedjenek, hiszen Amerikában ez általában szokás az új lakók körében. Azt azonban senki sem várta, hogy a szomszédjuk Dr. Styles lesz...

Eddig nagyon izgalmas a blog. Sokat sejtet, mégsem ad egyenes útmutatást a rejtélyes gyilkosságokkal kapcsolatban, sem arról, milyen Dr. Styles és Abigel között a kapcsolat. Olyan, mintha sokat mesélne el nekünk a szöveg, mégis, azon kapjuk magunkat, hogy csak találgatunk, mert semmi sem biztos. Ez az időhúzás, ez a feszültségkeltés rád nagyon jellemző, az előző blogod alapján legalábbis, és elmondhatom, hogy ez nagyon jó tulajdonságod. Minden részletet előre megtervezel, a kivitelezésedre is eddig csak jó mondhatok. Mert bár vannak olyan bloggerek, akiknek sikerül kigondolni egy igazán egyedi alapsztorit, amely felkelti rengeteg ember érdeklődését, mégis, amikor belekezdenek az írásba, valami szörnyen pocsék, amit össze tudnak olykor hozni. Szerencsére a te esetedben ez nem teljesült: az eddig olvasottakkal nagyon meg vagyok elégedve. A realitás talaján maradtál végig, ráadásul látszik, hogy nem csak okos dolgokkal próbálsz felvágni az egyes fejezetekben, hanem tényleg utánaolvasol a szakmai tudnivalóknak, pl. hogyan is működik egy kórház. 

Összefoglalva, számomra kellemes csalódás volt a történet, elvégre, mielőtt elkezdtem volna az olvasást, voltak előítéleteim vele kapcsolatban. Vajon hogyan fogod kivitelezni, mennyire lesz izgalmas, milyen mértékben tudod visszaadni Harry karakterét úgy, mint sebészorvos? Azonban minden kérdésemre pozitív választ találtam olvasás közben, aminek nagyon örültem. Kíváncsi vagyok, hogyan szövögeted tovább a szálakat. Megígérem, hogy továbbra is figyelemmel fogom kísérni a sztorit, s amint időm engedi, bele-beleolvasok az új részekbe is.

5/5

Szereplők: Azt hiszem, ezen a téren először kicsit gondban éreztem magamat. Jesszus, ez a mondat most értelmes volt? Az igazság az, hogy ugyan a két főbb szereplőd Abigel és Harry Styles, mégis vannak még olyan karakterek, akikről érdemes lenne néhány szót ejteni, nem túl hosszan, mert akkor itt ülhetnék még néhány napig a kritika felett. 

Elsőként kezdeném az elemzést Abigellel, aki ténylegesen a Disturbya blog főszereplője. Nem csak azért, mert ő van a középpontban, de ez annak is köszönhető, hogy a sztori az ő szemszögéből íródik. A tulajdonságait tekintve Abigel egy nagyon elszánt, határozott, erős akaratú valaki, de nyilvánvalóan van egy érzelmesebb oldala is, ahogy azt el is várnánk tőle. Azt hiszem, ha bele kéne őt illesztenem egy szerepbe, azt mondanám, tipikus hősnő. Egy fejlődő jellem, aki a pozitivitást testesíti meg a történetedben. Szép, fiatal, ambiciózus, s már most meglehetősen sokra vitte az életben. Ennek ellenére nem szállt el magától, nem viselkedik utálatosan. A néhány rossz tulajdonsága, ami van, elenyésző a jók mellett. Bár kissé hirtelen haragú, makacs, ezek mind kellenek ahhoz, hogy a figurája élethű lehessen - mivel senki sem tökéletes, belőle sem hiányozhat a hiba. Külsejét tekintve megejtesz róla néhány információt, de főleg a szereplők oldaladnál írsz le mindent egyhuzamban. Ezért mondtam arra, hogy ezt a módszert nem tartom olyan jónak. Sokkal előnyösebb lenne, ha ezek a külső vonások is a sztori olvasása közben derülnének ki, egy-egy utalás segítségével.

Ugyanez vonatkozik Dr. Styles-ra is. Az a rossz, hogy sok mindent előre lespoilereztél, ezért már nem fog bennünket meglepetésként érni, ha kiderül valami Harry családi múltjából akár. Szerintem amíg lehet, szedd le az oldalról, mert sokkal élvezhetőbb úgy a történet, hogy közben derül fény ezekre. Nos, Harry Styles, mint sebészorvos. Egészen furcsa látvány lelki szemeim előtt, de kedvemre való, hogy őszinte legyek. Kíváncsi voltam, milyen személyiségjegyekkel ruházod őt fel, így nem is képzeltem bele a saját ötleteimet. Amit pedig láttam, az tetszett. Harry egy dögös, nőcsábász, mégis rejtélyes fickó, aki elméletileg ügyes abban, amit csinál. Ezt pedig kizárólagosan a szakmájára értem, mielőtt valaki másra gondolna. Igazán érdekes karakter, hiszen, bár sokat van jelen, nem lehet róla annyit tudni, mint másokról. Csak jön, megy, és néha káoszt hagy maga után, akár egy tornádó. Mindenesetre, én kedvelem ezt a karaktert, igazán jól van megformálva.

Rajtuk kívül még jó néhány szereplő van, akik jelenléte igen lényeges a történet szempontjából. Ilyen a kórház igazgatója is, aki számomra egy furcsa ember. Nem tudom hová tenni őt. Kicsit karót nyelt, túl formális figura, de mivel semmi rosszat nem tett, így elkönyvelem a semleges zónába. Owen, aki Abigel barátja, nagyon szimpatikus. Egyszerűen imádnivaló, hiszen aranyos, kedves, és látszik, hogy mennyit törődik a barátnőjével annak ellenére, hogy milyen stresszes tud lenni az ő munkája is. Mindent egybevetve, őket is jól megformálod, hiszen kiragadsz egy-egy értékes, rájuk leginkább tulajdonságot, s azt helyezed előtérbe, hogy megismertesd őket az olvasóval. 

4/5

Fogalmazás, stílus: Korábban már kértél tőlem kritikát a másik blogodhoz, ami szintén egy Harry Styles fanfic. Örülök, hogy megint hozzám fordultál, mert így nem csak a vakvilágba véleményezhetem az újabb munkádat, de ahhoz mérten is, hogy az Enemies-hez képest mennyit fejlődtél például a helyesírás tekintetében. A kritikának ezen részét szintén két felé fogom szedni, ahogyan azt már megszokhattad tőlem. Az első felébe a negatív, a második felébe a pozitív észrevételeimet fogom leírni. Vágjunk is bele!

Azt vettem észre, hogy az előző blogodhoz képest már jóval kevesebb a szóismétlés, de azért még mindig akad belőle. Nem tudom, megfogadtad-e a korábbi tanácsomat, amely az internetes szinonimaszótár használatához kapcsolódott, de ha esetleg úgy gondolod, az sem lenne elég, esetleg fogadj fel egy bétát magad mellé, aki közzététel előtt átolvassa az adott részeket, hogy kijavítgassa a bennük lévő hibákat, akár ezen a téren is. Biztos van néhány tapasztalt, az íráshoz némileg konyító blogger, aki elvállalja neked. Ha nagyon szeretnéd, akár én is segíthetek ebben. 

Az elírási, helyesírási hibák száma is csökkent a másik blogodhoz képest, aminek felettébb örültem. Most is akadt ugyan néhány olyan baki, mint pl. a szóköz használatának elfelejtése, az igekötős igék elírása, de alapvetően szerintem túl nagy hibákat nem vétettél. Mindenesetre, egy béta felvétele ezen a kérdésen is segítene. 

A leírásaid sokat javultak, talán ez a legkiemelkedőbb pozitivitás, bár még mindig nem eléggé részletes. Kicsit többet alkalmazhatnád, mert észrevettem, hogy leírások helyett inkább a gondolatmenetek szemléltetését helyezed előtérbe, ami nem feltétlenül baj, csak figyelned kell arra, hogy a fele-fele arányú mértéket nagyjából megtartsd. Ha pedig leírás, a párbeszédeknél ütköztem még apróbb hibákba. Főként a mondatvégi, gondolatjel utáni mondatrészek írásával van problémád. Nem mindegy, mikor kezdik nagy, mikor kis betűkkel a megszólalás utáni gondolatmenetnél. Viszont, az a szerencséd, hogy mint mindenre, erre is tudok egy nagyon jó oldalt ajánlani neked: Katt ide! Itt részletesen, érthetően le van írva, hogyan is kell megírni egy jó párbeszédet. Ha elolvasod, utána már nem lesz kérdésed ezzel kapcsolatban.

A vesszőhiány, amit még az előző kritikámban kifejtettem, nagyjából ugyanazon a szinten maradt. Néhány helyen még most is elfelejted kitenni a vesszőt, amikor az szükséges lenne, de azon legalább már javítottál, hogy nem teszel fölöslegesen oda, ahol egyáltalán nem kell. Ez is valami, és látom, hogy sokat fejlődtél az előző blogod óta. Reálisan pontozva egyébként az előzőnél egy 3-ast kellett volna adnom 4-es helyett, mert itt szeretnék 4-est adni. Ugyan még nem tökéletes a helyesírás, de sokat javult, így mindenképp emelnék egy osztályzatot rajta, viszont nem lehet 5-ös, mert ahhoz még azért van néhány mérföldkő. 

Áttérve a pozitívumokra: a gondolatmeneteket, mint már említettem, előnyben részesíted a leírásokkal, párbeszédekkel szemben. Továbbra is megállapítom, hogy az érzelmeket, plusz mindent, ami az adott szereplő fejében zajlik le, remekül át tudod adni az olvasóidnak anélkül, hogy egy kis erőfeszítést is tenned kellene. Ha pedig már a szereplőknél tartunk, az élethű, reális és pontos ábrázolásuk még mindig nagyon színvonalas. A jellemük szépen van felépítve, és továbbra is úgy dolgozod ezt ki, hogy nem teszel erőltetett mondatokat a szövegbe, amelyek csak erre vonatkoznak, hanem utalások segítségével jutsz el oda, ahol most tartasz. 

Amit az Enemies-nél nem vettem még észre, de ebben a blogban már erőteljesen megmutatkozott, az a hangulatok tükrözése. Legyen szó boldogságról, dühről, a szerelem érzetéről, a félelemről, a kétségbeesésről, te mindegyiket olyan élethűen tudtad átadni, hogy az olvasókra szerintem átragadt az adott hangulat, így együtt tudtak nevetni/ sírni a főszereplővel, akinek leginkább bemutattad a lelki világát. Nagyon szép munka, remélem, ezt továbbra is meg tudod tartani!

Ami pedig a stílusodat illeti, még mindig nem találtad meg, de, mint említettem, jó úton haladsz felé. Hiszen bizonyos mondataid, megszólalásaid még mindig nagyon egyediek, és az is lényeges, hogy mindig tudod, mikor mit illik írni. Ügyesen csempészed bele a humort, a depressziót, az örömöt a szövegbe, s pontosan akkor jeleníted meg azokat, amikor kellenek. Ezen a téren még mindig nagyon elégedett vagyok veled, és az még boldogabbá tesz, hogy elindultál a fejlődés útján, mióta legutóbb véleményeztelek. 

Mindent egybevetve, tényleg csak gratulálni tudok neked, mert bár vannak még kijavítandó hibáid, már nem annyira sok, s egyik sem olyan vészes, inkább csak kisebb kaliberűek. De azokhoz képest a fejlődési irányod óriási pozitívum, úgyhogy csak így tovább!

4/5

Összesen: 17/20

További sok sikereket neked: M. Gin