Kritika #105 - Addicted to love

Sziasztok!

Igen, én vagyok az, visszatértem, még élek. Elnézést kérek mindenkitől a jókora alkotói válságért, de most újraéledtem poraimból, mint a főnix.

Ma Brooklyn Lovegod befejezett blogjának kritikájával érkeztem, az Addicted tolove című történettel.

Ezúton is őszintén elnézést kérek a szerzőtől, amiért ilyen sokára hoztam a kritikát, remélem, elnézi ezt nekem, ahogy ti is, kedves olvasók, hogy ilyen sok időre eltűntem. De ezzel a kritikával szeretnék visszatérni, hamarosan újra rendelhettek tőlem.

Az első 12 fejezetet olvastam el a műből, illetve az utolsó különkiadást, ennek alapján néhány tipikus javítandót emelek ki számodra, ami remélem, hogy segít majd!

Design

Ahogyan a blogjaidnál megszokhattuk, viszonylag egyszerű, mégis nagyon mutatós küllemmel találjuk szemben magunkat, ami számomra kifejezetten pozitív dolog. A szürke szín dominál, ami szerintem remek összhangban áll a főszereplő kissé mélabús lelkivilágával.

A fejléc számomra tökéletes: egyszerű, a két főszereplőt találom meg rajta, nincsenek felesleges effektek, a kivágások szépek. Én ugyan nem tettem volna oda a címet angolul és magyarul is, de ez már egyéni dolog.

A modulok elrendezését tekintve én a trailert a menü alá tenném, előbb kattintgatok a fejezetek vagy a szereplők után kutatva, mint nézem meg a trailert. Illetve én a chatet is feljebb helyezném, hiszen igazán fontos a kapcsolattartás az olvasóiddal.

Olvashatóság szempontjából is minden megfelelő – sötétebb szürke betűszíneket használsz, ami megfelelő a könnyen fáradó szemnek.

Összességében egy kellemes külsejű bloggal van dolgunk, ami kitűnik a manapság divatos, talán túlságosan is extra blogok közül egyszerűségével, ami ebben az esetben nagy előnyt jelent.

Történet

Az Addicted to love című blogban minden adott egy jó kis édes-bús szerelmes történethez, ami még csak nem is bántóan hétköznapi, hanem egyedülállóság is felfedezhető benne. A főszereplő, Villő nem éppen átlagos lány, de mégsincs hú, de különlegesnek beállítva, ami kifejezetten üdítő. Villő valamiféle fájdalmat és szerelmi csalódást élt át a múltban, ami jelenlegi életére is rányomta a bélyegét, ezek a múltbeli események sokáig nem derülnek ki, így tehát jól adagolod a titkokat, ügyesen eléred, hogy az olvasók veled maradjanak, hiszen kíváncsiak, ki lehet az a sokat emlegetett Ő, hogyan bánt el Villővel, mi minden történt köztük – és persze, hogy lesz-e még szerepe a lány életében ennek a rejtélyes exnek. Villő egy csöppet sem boldog kapcsolatban tengődik Leventével, amikor egy szép napon találkozik a fiú családjával, és ekkor vesz 180 fokos fordulatot az élete, ugyanis túlságosan is szimpatikus lesz neki Levente apja, Zsolt. A szimpátia pedig kölcsönös, ami mindkettejük életében komoly változásokat sejtet.

Röviden és a fülszövegből is ennyi derül ki a történetről. Egy szerelmes, sokszor borús történetre számítunk, ezt meg is kapjuk, panaszunk nem lehet. Amit ígértél, azt betartod, és ez szimpatikus. Nem csapsz át akcióba, a történet a végére sem lesz éppenséggel vidám. Egy édes-bús, keserédes történetet ígérsz, aki az ilyet kedveli, az nagyon fogja szeretni Villő és Zsolt történetét.

Nekem tetszik a tulajdonképpen egyszerű történet, ami hétköznapi emberekről szól, egy hétköznapi, de nagy szerelem emlékéről és egy új, kibontakozóban lévő, tiltott kapcsolatról. Eléred, hogy hatalmas extrák nélkül is élvezetes és abbahagyhatatlan lesz a történeted.

Egy izgalmas és olvasmányos bloggal találkozhattam a tiéd személyében, belekötni nem nagyon lehet semmibe. Élveztem az olvasást.

Szereplők

A két főszereplőről, Villőről és Zsoltról fotómontázst és néhány információt osztottál meg. Nem vagyok a képek ellen vagy mellett, a leírásaidból szépen kirajzolódnak a szereplőid jellemvonásai és külső tulajdonságai is. Viszont azt javaslom, hogy vagy tegyél ki képet a többi szereplőről is, vagy ne legyen kint senkiről. Fő a következetesség.

Egyértelmű, hogy a főszereplőd Villő mellett Zsolt, azonban te nem esel abba a csapdába, hogy a mellékszereplőket fekete-fehér papírmaséként tolod be a képbe, ha éppen kellenek. Ez jó. Úgy éreztem, hogy kellőképp kidolgoztad Leventét, Villő rejtélyes exéről is sokat megtudunk. Levente családjáról is ügyesen ejtesz el információkat, például a szépen gondozott kerttel kapcsolatban máris megtudjuk, hogy Etelka műve, ebből pedig máris leszűrhetjük, mennyire pedáns asszonyról van szó. Szóval ezt jól csinálod, az efféle apróságok színesítik a történetet.

Megmondom őszintén, Villő nem lett a szívem csücske. Abból a szempontból mindenképpen érdekes személyiség, hogy nagyon is jól tudja, hogy sokszor idegesítően és ellenszenvesen viselkedik. Jól ismeri magát, és ezzel nem sokan dicsekedhetnek. Nem ámítja magát, és a rossz irányba változást a szerelme elvesztésével magyarázza. Számomra itt is az első hibája.

Villő már-már függőségbe forduló szerelme engem már bosszant, Villő ugyanis mindent ezzel magyaráz, azzal takarózik, hogy őt elhagyták és összetörték, ezért lett szemét. Úgy gondolom, hogy ez meglehetősen idegesítő, mert úgy éreztem, Villő egy fikarcnyit sem vállalja a felelősséget semmiért. Minden kapcsolat két emberen múlik, ezért díjaztam volna, ha Villő feltérképezi azt is, hogy ő miben hibás, miért gyenge annyira, hogy kifordul magából és egy ártatlan férfit bánt a viselkedésével. Ezzel el is érkeztünk a második ponthoz, amiért nem szerettem Villőt, ez pedig a Leventével való viselkedése.

Nem értettem, miért van a fiúval, de felháborított, mennyire felnagyítja a saját szerepét Levente életében. Villő azt hiszi, hogy mindenki olyan gyenge, mint ő – azt hiszi, Levente számára ő a régi, rejtélyes exe. Kicsit sokat hisz magáról. Azt állíta, hogy nem hagyhatja el Leventét, mert belehalna.

Egyszóval Villő önző – és talán pont ettől válik izgalmassá és különlegesebbé, mint más történetek megbántott, magányos női főszereplői. Számomra nem szerethető, de nem is tartom sablonosnak. Láthatóan nem törekszel arra, hogy rajongjunk Villőért, és ezért dicsérlek, mert örömmel fogadom ezt a fajta hozzáállást. Villő tökéletlen, mint bármelyikünk. Ettől lesz emberi.

Azért egy javaslatot tennék: olyannyira rámentél Villő negatív tulajdonságainak elemzésére és ragozására, hogy nem nagyon hagytál teret a jó tulajdonságoknak, ezeket azért hiányoltam volna, hiszen mindenkinek vannak pozitív vonásai is. Akkor is, ha azt érzi, hogy a rossz énje felemésztette a régit.

Zsoltról szintén az önzőség jutott eszembe. Rendben van, hogy belekényszerítették egy házasságba, de a gyerekei felnőttek – mi kényszerítheti most, érett férfiként, hogy tisztességgel kilépjen a házasságból? Ha előbb nem, hát akkor, amikor csábítás éri.

Egyszóval ő sem volt szimpatikus, az a szerencse, hogy szeretem a hozzá hasonló, tüskés alakokat, Zsolt valahogy Mr. Darcyt és Mr. Thorntont és Mr. Rochestert juttatta eszembe. Egy büdös bunkó faragatlan, megkeményedett szívű alak, akiről kiderül, hogy szenvedélyes szerelmessé válik a megfelelő nő mellett. Zsánerfigura, én a rabja vagyok. Jó érzékkel választottál egy jól bevált karaktertípust, természetesen a saját szád íze szerint formáltad, ezzel megalkottál egy népszerű alakot. Ennek ellenére ő még egy hisztérika, aki kissé gyáva elmenekülni a rossz életéből, kapuzárási pánikban szenved, de attól még szerethető volt számomra.

Leventét számora egy érdekes figura, szívesen olvasnék egy komplett sztorit az ő szemszögéből. Arról, hogy vajon érzékeli-e, sejti-e a szíve mélyén, hogy Villőből nem vált ki mást, csak sajnálatot.

Nekem a rejtélyes ex túl tökéletes volt, már a legelején berzenkedtem tőle, és ez csak rosszabb lett minden őt jellemző szóval. Valahogy túlságosan is tökéletes volt.

Klaudiát, Villő egykori legjobb barátnőjét első pillantásra megkedveltem, kedves és segítőkész lánynak tűnt számomra, igazi jó barátnak, aki ráadásul nem is hagyja annyiban, hogy Villő elhajtotta, hanem küzd a lány barátságáért.

A szereplőidet tehát ügyesen formálod az E/1 ellenére – ez a mód bizony nehéz ebből a szempontból, mert mindenkit a főszereplő szemén keresztül látunk, így a szerző könnyen eshet abba a hibába, hogy egyszerűen nem jellemez senkit. Te nem követted el ezt a bakit, szépen alakítod a szereplőidet, sok mindent megmutatsz velük kapcsolatban. Ez a része a munkádnak teljesen rendben van, gratulálok!

Kivitelezés

Térjünk rá a kritika legfontosabb részére, a kivitelezésre! Elsőként kezdjük a címadás kérdéskörével! Szerintem teljesen jó cím lenne az, hogy A szerelem rabja, én itt nem annyira rajongok az angol címért, főleg, hogy egyébként szép és különleges neveket adsz a szereplőidnek. Méghozzá magyar neveket. Kicsit sajnálom, hogy a címed nem kizárólag magyar. Ugyanez vonatkozik a fejezetek címére, szívesen olvasnék csak magyar nyelvű címeket is. Kicsit nekem így túl eklektikus az összhatás. Nyilván, mivel befejezett blogról van szó, már felesleges megváltoztatni, de a további történeteidre gondolva mondom: ilyen különleges magyar nevekkel tessék szépen magyar címmel, magyar fejezetcímekkel dolgozni!

A fejezetek egyébként megfelelő hosszúságúak, bár én egy picit hosszabbat is el tudnék viselni, ennek ellenére ez a hossz igencsak olvasóbarát, gyorsan lehet haladni előre a történetben.

A történetedet jelen időben, egyes szám első személyben írod. Többször kifejtettem már, hogy ezért a kombinációért nem igazán rajongok. Nem tudtad megszerettetni ugyan velem, főleg nem az E/1-et. Meg is mondom, miért. Szépen és sok helyütt cizelláltan fogalmazol, ami kicsit idegenül és mesterkélten hat, ha az ember saját magáról és a saját történetéről beszél. Jobban díjaznám, ha ilyen képességekkel inkább E/3-ban mutatnád meg, mit tudsz.

Viszont le a kalappal előtted, amiért nem kergetsz ki mégis a világból ezzel a párosítással. Talán ez annak köszönhető, hogy az írásod igényes, a fogalmazásmód izgalmas, olvastatja magát a történet, szép szavakat használsz, így a néhol érezhető mesterkéltségtől is el tudok tekinteni. Természetesen az alapötlet is hozzájárul ahhoz, hogy az olvasóid falják a sorokat: sokakat izgat a nagy korkülönbség témaköre, bevallom, engem sem hagy hidegen (ahogy Jeremy Irons sem, khm).

Kétségtelen, hogy az érzelmek kifejezése nagyon megy neked, ahogy a többi blogodra rápillantottam, tapasztaltam, hogy szereted a szerelmes, némileg tragikus színezető történetek írását. De okosan felismerted, hogy miben mozogsz igazán otthonosan, és ez jó dolog, mert nem könnyű rátalálni az utunkra, és aztán jól csinálni. Neked sikerült.

De térjünk rá a javítandó dolgokra! Egetrengető hibáid nincsenek, ami igazán jó dolog. Szépen fogalmazol, változatosan, ügyesen, a párbeszédek központozása és a vesszők használata is szinte mindig rendben van. Néhány apróságra hívnám csak fel a figyelmedet, amelyek javításával még jobb lehetsz és fejlődni tudsz. Összegyűjtöttem – remélem – mindent, apróságokat is, viszont egyáltalán nem bántani akarlak ezzel, épp ellenkezőleg. Aki ügyesen ír, jól használja a szavakat, annak törekednie kell a tökéletességre, ebben szeretnék neked segítő kezet nyújtani.

Néhol kissé csapongónak érezlek, bár mivel jelen időben és E/1-ben írsz, ezért némileg élőbeszédszerű az írásmódod, úgy írsz, ahogyan Villő gondolatai csaponganak. De más munkáid során erre ügyelj jobban!

Ami néha előfordul, hogy kissé magyartalanul vagy nyakatekerten fogalmazol, kigyűjtöttem erre néhány példát, zárójelben a fejezet számát olvashatod.

Na, nem az, hogy olyan végtelenül rusnya lennék, miszerint pusztítani tudnék a kinézetemmel, hanem az, hogy fiatalon, még mielőtt anya lehetnék, feldobom a pacskert. (1.) - Na, nem azért, mert olyan végtelenül rusnya lennék, hogy pusztítani tudnék a kinézetemmel, hanem azért, mert... Ez a miszerint engem mindig zavar, szerintem mesterkélt, ráadásul ki is lehet kerülni. Törekedj erre, ha megoldható!

Kinyitja előttem az autó anyósülés felől nyitódó oldalát (1.) - kinyitja előttem az autó anyósülés felőli oldalát/ kinyitja az anyósülés ajtaját.

A fűszálak tökéletes pántossággal vannak lenyírva (1.) - magyartalanság és elütés: a fűszálakat tökéletes pontossággal nyírták.

Egy fotel van a helyiségben, az íróasztala előtt, egyáltalán nincs kedvem a földre terpeszkedni, ennek következtében odaandalog, s letrónolok az említett székre. (2.) - kicsit itt is magyartalan a dolog, javaslatom: egyáltalán nincs kedvem a földre terpeszkedni, ezért odaandalgok, s letrónolok az említett székre (bár nekem a letrónol kifejezés is furcsa, lehetne helyette: lehuppanok, helyet foglalok).

Mikor meglát Minket, futva teszi meg lépteit (1.) - a minket szót nem kell nagy kezdőbetűvel írni (ahogy a 6. fejezetben az én szót sem, így a többi személyes névmást is kis kezdőbetűvel írjuk), illetve egy kis magyartalanság: futva teszi meg a rövid távolságot, vagy futólépésben közelít felénk.

Minden növény el van rohadva (3). - minden növény elrohadt, próbáld kerülni a passzív szerkezetet!

Már megszoktam, túl sokszor alázom meg lelkileg, amiről le kéne szoknom, holott nem szívesen teszem.(5.) - furcsa szórend: Már megszoktam, túl sokszor alázom meg lelkileg, holott nem szívesen teszem, és erről le kéne szoknom

Érte még az ölésre is képes lennék (5.) - érte még ölni is képes lennék, vagy még magyarosabban: ölni tudnék érte

Sehogy sem megy Ő nélül (11.) – kicsit furcsán hangzik ez itt, javasolnám, hogy Nélküle.

Egy-két helyütt külön írtál olyan kifejezéseket, amiket egyébként egyben kellene: ugyan úgy (1.), minden áron (1.), viszont szeretek (4.), férfi kívánságok (4.), ugyan ilyen (5.), ugyan úgy (6.), néha napján (8.), világ életében (10.), minden nap (12.). Ezeket mind egyben kell írni.

Az ikes igék ragozására is mindig következetesen figyelj: álmélkodok (1.) helyes ragozása: álmélkodom, érdeklődök (4.) helyesen: érdeklődöm, hazudok, akár a vízfolyás (4.), helyesen: hazudom, akár a vízfolyás, sugárzok (4.) helyesen: sugárzom, lemerevedek (5.), helyesen: lemerevedem, elhelyezkedek (5.) – elhelyezkedem, beleegyezek (5.) – beleegyezem, tanakodok (5.) – tanakodom, igyekszek (7.) – igyekszem, beleütközök (7.) – beleütközöm, ripakodok (9.) – ripakodom, megbízok (11.) – megbízom, epekedek (11.) – epekedem. Az ikes igék ragozásához egy aprócska trükk: mondd ki magadban az E/3-as alakját! Ha ikre végződik, figyelj! Az E/1-es alakja nem -ek/-ok-ra végződik!

A végére néhány apróságot hagytam:

A ház egyik eldugott szegletébe vezet, kulcsot kerít elő a zsebéből, a zárba illeszti, ezt követően pedig könnyedén kitárja előttem. (2.) - Az ajtót. Ez lemaradt.

Épp ésszel (5.) – elütés. Ha valaki teljesen normális, akkor ép az esze.

- A romantika egyik legnagyobb szerelmese? - felvonja egyik szemöldökét. (2.) - szóismétlés. A felvonja a szemöldökét tökéletesen elegendő.

Jóba volt (9.) – jóban

ellehet viselni (10.) – az elválós igék ragozására ügyelj! El lehet viselni, így írandó, erre még egy példát találtam: megvan döbbenve (10.) – meg van döbbenve.

Szerencsére egyik hiba sem halálos, mindegyik könnyedén javítható J

Összességében nagyon ígéretes a munkád, amit javasolni tudok: néha a kevesebb több, néha használd kicsit egyszerűbben a nyelvet! Nem gyakran, de megesik, hogy túlírod a dolgokat. Emellett pedig: sose használj passzív szerkezetet, ha aktívként is le tudod írni!

Viszont szerintem mindenképpen folytasd az írást, mert az ötleteid jók, az írásod pedig igényes, élvezetes. Hajrá!

További jó munkát kívánok!

Lyanna Baggins