Kritika #110 - My Dear Ravenna

Sziasztok!
Elkészültem a blogon szereplő első kritikámmal, amit Ravenna, a My Dear Ravenna c. blogjáról írtam. Ezennel újra akad egy szabad hely a limitemben. :) 

Cím: Elsőre kissé megszokatlan, viszont ahogy elgondolkoztam rajta, egyre jobban az vésődött a fejembe, hogy egy levélről fog szólni az egész történet, amit egy Ravenna nevezetű hölgynek címeznek. Már a címből kiderülhet, hogy egy érdekfeszítő történetről lesz szó a továbbiakban, s szívesen kezd hozzá az olvasó is.

5/5

Kinézet: Amikor először megpillantottam, a tekintetem rögtön a fejlécre pozícionálódott, azon belül viszont Tom-ra, aki egy sötét ingben díszeleg. Nem is probléma, hogy Tom ennyire feltűnik, hisz ez biztosítja, hogy rengeteg fontos szerepet fog kapni a történetben, ami egy fanfiction-nél természetes. Viszont egy valami nem értek a fejlécen. Azt, hogy miért nem Ravenna, az állítólagos főszereplő lány van kiemelve, miért pedig Tom? Jó, persze így is látható, viszont jobban beleolvad a háttérbe, és így sokan azt hiszik, hogy Tom Hiddleston szemszögéből fog íródni a történet. Egyébként a karakterek bemosása a háttérbe tökéletes, viszont szerintem úgy mutatott volna jól Ravenna alakja is, mint Tom-é, s akkor nem kellene most azt mondanom, hogy a lány alig látható a háttérben. Egyébként az egész fejlécen szépen látszik, hogy dolgozott vele a készítő, viszont nem eleget. A különböző textúrák egymásba csúsznak, s egyik eltakarja a másikat, mikor lehet, hogy a másiknak sokkal jelentősebb szerepe lenne a blogban, mint például ott az óránál, a cím alatt. Nem tudom, hogy melyik lóg bele melyikbe, de szerintem a könyv az órába, ami azt jelképezné, hogy telik az idő, ideje lenne valamelyik szereplőnek cselekednie kettejük ügyében. Viszont ha a házat nézzük ott a szöveg mögött, akkor az is kissé láthatatlan, sőt, egy rosszabb szemű olvasónak, aki épp csak rápillant a fejlécre, nem is tűnik fel, hogy mi van a háttérben. Szerintem lehetett volna nyugodtan erőteljesebben kihangsúlyozni azt a villát, s még a cím is látszódna eléggé, ha a „My Dear” szöveget lehúznád a lány neve alá, sőt, úgy szerintem jobban is mutatna. A másik nagy problémám a fejléccel, hogy kicsi. Lehet, hogy csak én látom kicsinek, viszont ha a bejegyzéseket lejjebb költöztetnéd mindennel együtt, akkor máris jobban mutatna a blogon, és máris lehetne többféle textúra a blogon, s a cím is lehetne figyelemfelkeltőbb, meg jobban ki lehetne hangsúlyozni különféle textúrákkal, hogy milyen hangulatot képez a történet, s az oldalsáv maradhatna egész nyugodtan a helyén. Aztán ha már így átkanyarodtam a design-re, a háttérről szólnék pár szót. Nem, nincs a háttérrel problémám, viszont ha valami világosabb kékes fekete hátteret választottál volna, akkor jobban kiemelné szerintem a blog többi részét. Az oldalsávról annyit, hogy végre egy blog, ahol a fejléc mellett van a menü. Nem tudom miért, de nekem azok a blogok sokkal szimpatikusabban néznek ki, s szívesebben kezdem egy az olvasásukat is, mert nem kell az egész oldalon végiggörgetni, mire megtalálom a menüt. A modulok elrendezése szerintem rendben van, annyi, hogy az információkat feljebb tettem volna, s a fülszövegnek a terjedelmét kicsit kevésnek találom így első ránézésre. A bejegyzésekkel csak annyi probléma lenne részemről, hogy aprók a betűk, s egy idő után összefolynak a szemem előtt.
Összességében a fejléc szép, viszont lehetne mit rajta alakítani, a design-nel nincs semmi különösebb probléma, csak a betűméret, s szerintem még a betűk lehetnének feketék a bejegyzéseknél.

10/7

Tartalom: A fülszöveg egy frappáns kis szöveggel kezdődik, ami egyből felkeltette az érdeklődésem a folytatás iránt. Ravenna és barátnője egy gótikus kávéházat vezetnek együtt, mikor betoppan egy híresség, és a lánynak hirtelen a megszokott, nyugalmas életéből kifutva kell új életet kezdenie, amiben a saját sarkára kell állnia. Mikor elsőnek elolvastam a fülszöveget, azt hittem, hogy valami a szokásos, szerelmi történetekhez kapcsolódó lesz a tied is, viszont mikor harmadszorra olvastam át a fülszöveget, rá kellett jönnöm, hogy mégsem egy egyszerű Tom Hiddleson fanfiction lesz. A lánynak rengeteg próbán kell majd valószínűleg keresztülmennie ahhoz, hogy végre elérje az újonnan kitűzött célját. Egyébként terjedelmileg a fülszöveg nekem rövid, viszont minden kellő információt belezsúfoltál, bár lehetett volna még itt-ott hosszabbítani.

A prológus külső szemszögből játszódik, az elején gyönyörűen levezetted, körbeírtad a tájat, a környéket. Aztán ahogy haladtam az olvasással, egy elég meglepő dolog fogadott. A lányt, egy hűséges kutyához hasonlítottad, amit ebből a szempontból nem értek. Szereti s szüleit, mert a szülei. Tudom, hogy csak egy hasonlat, viszont nekem akkor is birizgálta az orrom, s mindenképp meg kellett említenem. Az egész prológus teljesen átlátható, és nem egy akármilyen egyszerű napról szól. Itt megtudhatjuk, hogy igazándiból Ravennát örökbe fogadták, mikor két és fél éves volt. Egy dolog, viszont itt is bökkenőt okozott a továbblépésben. Nem értettem, hogy miért titkolták el a nagyszülő elől, hogy egy kisbabát akarnak örökbe fogadni. Lehet, hogy meglepetésnek akarták, s ez össze is jött nekik, hisz a nagymama boldogan nézi az unokája karjaiban levő kislányt. Egy pár elgépelési hibát találtam benne, s a leírás is lehetne több a történetben, viszont azon kívül szerintem minden fontos dolgot leírtál, amit kellett. Egyébként nem sok mindent tudhattunk meg a történetben szerepet játszó karakterekről egyelőre, viszont remélem, hogy a továbbiakban sokkal többet megtudok róluk.

Az első fejezet tartalma, számomra kicsit túl szokásos volt, mint ahogy azt feljebb is említettem a fülszövegnél, az első gondolatom itt is az volt, hogy ez mégis csak egy átlagos blog lesz. Persze a fejezet végére megspécizted azzal, hogy az író náluk szeretné lebonyolítani az első és a második olvasópróbát, illetve a lánnyal is szeretne beszélni valamilyen ügy kapcsán, mire Ravenna teljesen felcsigázza magát. Az én véleményem szerint, ez a fejezet kicsit átlagosra sikeredett, viszont meggyőzött, hogy olvassam tovább. Itt is találtam néhány elírást, viszont a leírások sokkal többször fordultak elő, mint a prológusnál, s szinte biztosra veszem, hogy ez is volt vele a célod.

A második fejezetben egy hatalmas időugrást vettem észre, ahol Ravenna már az ágyban fekszik szomorú, összetört szívvel. Én ennek az időugrásnak nem nagyon örülök. Nem tudom, hogy milyen volt az, mikor a srác megcsalta. Jó, az odáig oké, hogy másik két lánnyal, meg hasonlók. Viszont azt akkor, abban a helyzetben sokkal jobb lett volna elolvasni, mint így. Viszont az áldott jó barátnő, egy szempillantás alatt el tudta kergetni Ravenna rosszkedvét az online „Melyik híresség illik hozzád?” tesztekkel. A fejezetben megint túl sok lett a párbeszéd, aminek én nem nagyon örülök. Az sem jó, ha kevés a párbeszéd és az sem, ha túl sok. Na, itt az utóbbi eset tapasztalható meg az összes fejezetnél, és ez néha zavaró tud lenni olyanok számára, akik nincsenek hozzászokva a sok párbeszédhez, s csak megtetszett nekik a fülszövegben említett összefoglaló. Az utolsó két fejezetről nem írok most véleményt, viszont bele-beleolvastam egy pár sorba, s itt is ugyanaz a véleményem, mint az előzőeknél. 

Összességében megvan a magad kis stílusa, tisztán, érthetően fogalmazol, viszont néhol vannak helyesírási, elgépelési hibák, amiket jobb lenne kijavítani minél hamarabb, mert az olvasók sem nézik túl jó szemmel sok ideig. A történet néhány helyen olyan, mintha teljesen a saját stílusod vinnéd bele, mint például a második fejezetnél, amikor elmeséli, hogy hogyan csalta meg a Jack nevezetű fickó. Mindenképp azt ajánlom, hogy a továbbiakban próbálj meg nem túlzottam átesni a ló túl oldalára, hisz ez a történet tökéletesnek indult, s ha már ilyen jó stílusod, fogalmazásod van, akkor tökéletesen is végződjön. S mielőtt közzéteszed a fejezeteket, olvas át őket, hogy a lehető legkevesebb hiba maradjon a fejezetben.

10/7

Szereplők: A két főszereplő, Ravenna és barátnője mindketten talpraesettek, s rengeteg mindenben hasonlítanak az én elképzeléseim szerint. Mivel én nem nagyon szeretem megnézni előre a szereplőket, s nem is szeretem megszabott személyeket kritizálni, ezért inkább csak az olvasottak alapján ítélek. Ravenna egy nyugodt, ám könnyen felidegesíthető, és izgalomba hozható lány, hasonlóképpen Kelly-hez. Mindketten élnek-halnak a különféle írókért, színészekért, ezért az már minő természetesség, hogy ennyire összebarátkoztak. Ravenna egy érzékeny lelkű lány, aki könnyen bűnbe esik a szerelem terén, viszont Kelly, aki magabiztos és hajthatatlan a pasik területén, mindig erősnek mutatja magát, bár szerintem ez csak egy álca, hogy felbátorítsa barátnőjét. Kelly-t a jó humora, érzékisége is még vonzóbbá teszi számomra, viszont néha túlpörög, amit Ravenna még elnéz jó szemmel, s enged neki. Legalább is az én szememmel nézve Kelly egy olyan személyiségű lány, aki pörgős, mindent tudni akar és mindenkinek igyekszik meghallgatni minden ügyét-baját. Ravenna pedig kissé visszahúzódó, reggelente lusta, viszont napközben dolgos, és sokkal komolyan személyiségű, mint barátnője. 

Nos, remélem nem bántottalak meg semmisel sem, egyáltalán nem áll szándékomban. 

Remélem, segítettem valamennyit a kritikával! 

További jó munkát kíván a blogger világában,