Kritika 90# - Szerelmem a mostohatesóm

Szép napot, mindenki! :)

Meghoztam egy újabb kritikát, ezúttal a Szerelmem a mostohatesóm c. blogról. A történet írói Luna és Maiev, akiknek türelmét ezúton is szeretném megköszönni. 

Kinézet: A blogotok linkjét megnyitva ez a látvány tárul a szemünk elé. Első benyomásra mindenképpen azt mondanám, hogy tetszetős, hiszen már maga a színvilág is remek választás - a kékkel nem igazán lehet mellélőni, bár a cím alapján először másra számítottam, valami piros-rózsaszín kombinációs maszlagra, de nagyon örülök, hogy tévedtem ezzel kapcsolatban. Az alapháttér igen tetszetős, nekem legalábbis bejön, hogy a kék eget és a felhőket illusztrálja - bár nem tudom, ez mennyire kapcsolódik majd a történethez.

Amit viszont nagyon furcsállok, de nagyon, az az, hogy nincsen fejléc. Nem állítom, hogy enélkül esetleg rossz lenne a kinézet, mert ez egyáltalán nincs így. Csupán nem megszokott, hogy a blogokon nincs valamiféle figyelemfelkeltő kép, rajta a címmel, ami elsőre magával ragadja az embert. A ti esetetekben egy befejezett blogról van szó, ezért még csak nem is lehet azt felhozni kifogásként, hogy nemrég indult az oldal, és jelenleg design átalakításra vár. Egyébként, mint említettem, nincs baj azzal, hogy nem készült fejléc a bloghoz, de azért kíváncsi lennék, hogyan mutatna egy olyan kép a bejegyzések fölött, amelyen a főbb szereplők, illetve a cím is helyet kapnak.

De most térjünk át az apróbb részletekre: a bejegyzések elrendezése nagyon tetszik. Egyrészt, hogy a menüsor a bal oldalon helyezkedik el, másrészt pedig maga a stílusuk is, mivel ez a lekerekített szélű megoldás szerintem nagyon illik az egész blog arculatához. Az információkhoz elegendő fontos dolgot írtatok le, így gyakorlatilag nagyon is képben vagyunk a bloggal kapcsolatban. A leírás nyilván a fülszöveg akar lenni. Ha igen, akkor szerintem változtassátok meg fülszövegre, vagy tartalomra a modulcímet, mert úgy több értelme van, mintha a leírást olvasnánk helyette. Tartalmilag és terjedelmileg egyébként rendben van, bár, hogyha őszinte akarok lenni, picit izgalmasabbra, sejtelmesebbre is meg lehetett volna írni, mert így nagyon tömörnek tűnik a cselekmény, és semmiféle titok, vagy megválaszolatlan kérdés nem lóg a levegőben, ahogyan azt el lehetne várni egy fülszöveg funkciójától. Amit még ezzel kapcsolatban megjegyeznék, az elhelyezés: szerintem célszerűbb lenne a modulsáv legtetejére, közvetlenül az oldalak felé rakni ezt a rövid tartalomleírást, mert úgy sokkal szembetűnőbb lenne, és az emberek rögtön megtalálnák - lehet, hogy jogosan kérdezitek: miért, így nem találják meg? De, ám éppenséggel vannak olyan bloggerek is, akik kezdők, vagy csak szimplán nem értenek ehhez az alkalmazáshoz. Nos, ők nem fogják törni magukat, hogy megtalálják a fülszövegedet, és így csak a design alapján fogják megítélni a történeteteket.

A feliratkozás modul rendben van, tökéletes az elhelyezése is. A chat ablakba szintén nem lehet belekötni, mert színeit tekintve, illetve elhelyezését tekintve is nagyon jól választottatok. A blogarchívum került legalulra, ami teljesen rendben is van, én is mindig oda teszem, mert azt körülbelül úgysem használja senki - csak akkor, ha az adott blogon nincsenek oldalak, de hála az égnek, nálatok ezek nem hiányoznak. Ha a kurzort ráviszem a menük neveire, nagyon kis pofásan összehúzódik a rublika, illetve kékről fehérré változtatja a színét. Ez nagyon tetszetős, ugyanis a színeit tekintve remekül illik a design többi részletéhez, nincs rajta mit kifogásolni. Nézzük a tartalmukat!

A fejezeteknél egymás alá, időrendben linkeltétek be az egyes részeket. Ez így teljesen rendben is van, bár a betűméretet picikét nagynak találom - vehetnétek kisebbre, hogy ne kelljen annyit letekerni a történtek további fejezeteinek folytatásához. Ezen kívül úgy gondolom, esetleg egy képet, vagy gifet be lehetett volna szúrni az első fejezet elé, csak úgy, illusztrációképpen, mert így, hogy nincs fejléc, meg jóformán semmilyen kép az oldalon, picit üres hatást kelt. A szereplők menütök már sokkal jobban tetszik: itt a képeken kívül ott van a karakterek neve is, és egy ajánlott zene hozzá. Ezzel csak annyi a pici problémám, hogy én esetleg közvetlenül a név után (vagy alá) tenném a zene linket, mert így körülbelül összefolynak egy idő után a dalok, és nem tudni pontosan, melyik zenét kihez ajánlottátok. A kritikáknál nagyon igényesen bemásoltátok a blogról kapott véleményeket más bloggerektől, megszámozva, időrendbe beillesztve őket, amivel nincs gond. Érdekesnek találom, hogy nem linket tettetek ki, ami elvezet az adott kritikás oldalra, de végül is ezzel a megoldással sincs baj, sőt. Sokkal egyedibb, ritkábban előfordulóbb, mint a másik eset. A link cseréket nem nagyon kell taglalnom: más blogokat raktok ki ide, amelyeket a képekre kattintva lehet elérni. Ezt ötletesnek találom, hiszen van, aki csak szimplán egy linket rak be, ti viszont még azzal is fáradtok, hogy lementsétek a különböző fejléceket. Ezt nagyon díjazom. 

Összességében: szép, jó, igényes, látszik, hogy sokat törődtök az oldallal. Ugyan egy-két hiányosság van, amelyeket már korábban említettem, illetve néhány dolgot én máshogy csinálnék a blogon, de visszaolvasva látom, hogy ezeket is már mind leírtam.

4/5

Történet: Izgatottan kezdtem bele a blogotok olvasásába, ugyanis korábban már rengeteget hallottam róla, de eddig sajnos sosem volt időm közelebbről "megismerkedni" vele. Mindenesetre, már maga az alaptörténet nagyon megtetszett: szeretem a romantikus sztorikat, pláne, aminek már az elején van némi bonyodalom - mint például az, hogy a főszereplőnk a saját mostohatestvérébe szeret bele. Régen én is elkezdtem word doksiban írni egy hasonló történetet, de azóta sem volt időm folytatni, ám miattatok most kedvet kaptam hozzá. 

Nos, rátérve a történetre, meglepetten láttam, hogy konkrét prológus nem íródott hozzá, így az első fejezetet tekintettem annak. A célnak ugyanis ez is tökéletesen megfelelt. Remekül mutattátok be a két főszereplőt, mind külsőleg, mind pedig belsőleg. Eközben megismertettétek őket annyira, hogy tudjuk, milyen szokásaik, hobbijaik vannak, mindezt teljesen természetes szituációkban írtátok le, nem erőltetett mondatokban, ahol esetleg hiányzott volna az átvezetés. Silja és Aleksi megismerése, kapcsolata után picit betekintést nyerhettünk a családi hátterükre is: fény derül arra, hogyan lettek ők egy család, miként alakult ki Siljában a fiú iránti vonzalom. Egyszóval, csupa érdekes, izgalmas dolgot tudhattunk meg már az első néhány fejezet során, miközben újabb, fontos szereplők kerültek a képbe, mint a harmadik "testvér", Lukas, aki eléggé magának való és furcsa, illetve Lucy, Silja legjobb barátnője. Róluk kiderül a későbbiekben, hogy eléggé kedvelik egymást, ami egy nagyon váratlan meglepetésként érhette az olvasótábort, ugyanis Lukas soha senkit nem engedett még ilyen közel magához. Mindenesetre, én már az elejétől kezdve szurkoltam nekik, hiszen mindenki megérdemel egy újabb esélyt a boldogabb életre - hű, ez de drámaian hangzott!

Az események azonban nem ennyire egyszerűek: a bonyodalmak várhatóak voltak, és idővel meg is kaptuk őket. Egyébként, szeretném megjegyezni, nagyon jól tettétek, hogy nem rögtön az eső egy-két fejezetben kuszáltátok össze a történetszálakat, mert manapság mindenki ezt teszi, pedig az  első részek lényege éppen az lenne, hogy kicsit elkalauzolja az olvasókat az általatok elképzelt sztori világába, előkészítse az eseményeket. Ez nálatok megvolt, szóval nagyon örültem neki. De nézzük is tovább, mi minden történt a blogban!

Először a fő történetszállal kezdeném, azaz a Silja és Aleksi párossal. Nos, az ő ügyük nem túl egyszerű, elég nehéz helyzetben vannak amiatt, hogy mostohatestvérek, és együtt laknak, de az élet ugyebár nem lehet mindig tökéletes. A helyzet az, hogy kezdetben csakis Silja gondolatait látjuk, így szerzünk tudomást arról, mennyire vonzódik a "testvéréhez", idővel pedig egyértelműbb jeleket is küld számára, mert szeretné, ha a fiú észrevenné őt, azonban ez kezdetben egyáltalán nem akar működni, mert a fiú csak a húgát látja a lányban. Lassan azonban, egy harmadik fél felbukkanásával, aki Aleksi egyik barátja, Filip, aki segít Siljának féltékennyé tenni Aleksit, mert egy idő után ő is megtudja, mit érez a lány mostoha bátyja iránt. Ekkor értünk el ahhoz a fordulóponthoz, ahol egyértelművé vált számunkra, hogy Aleksi is gyengéd vonzalommal tekint Siljára. Őszintén szólva, ennél a résznél nagyon örültem, hiszen elejétől fogva reméltem, sikerül majd egymásra találniuk. Nagyon összeillenek, és amíg ezt a drága Aleksi nem igazán vette tudomásul, addig csak fogtam a fejemet, és könyörögtem, hogy: "Ember, történjen már valami!"

No, félretéve a személyes véleményt, a lényeg, hogy a történet egyre izgalmasabbá vált, alig akartam esténként lefeküdni aludni, mert szívesebben olvastam volna a blogot - de sajnos a szemem néhány óra telefonböngészés után már nem volt annyira segítőkész ez ügyben. Mindenesetre, egyre jobb és jobb volt olvasni a blogot, mert a történetszálak kezdtek összefonódni, az események bonyolultabbá váltak, mint eddig bármikor voltak, szóval kitűnően vetettétek be az összes megfelelő "fegyvert" megfelelő időben. Spoilerezni nem igazán szeretnék, mert bizonyára vannak, akik még nem olvasták végig a történetet, és nem szeretném lelőni a sok poént előttük, de lényeg, hogy Silja és Aleksi a történet végére egy párt fognak alkotni, ám eközben is történnek kisebb-nagyobb súrlódások, titkok kötődnek, félreértések nehezítik a szereplők életét, de hát ugyebár, az igazi szerelem mindent legyőz. 

És hogy másokról se feledkezzek meg, ott van még Lucy és Lukas is, akik szintén szerelmesek egymásba, bár ez sem egy zökkenőmentes kapcsolat, sajnálatos módon. Egyébként, valamiért ők számomra szimpatikusabb párnak bizonyultak. Ez talán azért van így, mert az ő szerelmük már az első pillanatban észrevehető, illetve mert annyira mesés hangulatú az egész: a sebzett lelkű Lukas, aki senkit nem enged közel magához, de Lucy képes neki boldogságot adni, s elérni azt, hogy újra bízzon az emberekben. Náluk hamarabb, kölcsönösen mutatkozik meg az érzés, és a megpróbáltatások ellenére kitartóan meg is marad. Én személy szerint imádtam őket, hihetetlenül jó párost alkottak. 

Nos, áttérve a cselekményről a történet hátterére: az E/3 írásmód itt nagyon el lett találva, hiszen így nem csak Silja, a főszereplő, de a többi karakter gondolataiba, érzéseibe is betekintést nyerhettünk, ezért nem volt annyira egyoldalú a történet. Az események kezdetben rendben, egymás után történnek, csak kevés háttérinfót tudunk róla, ám idővel a ritmusa kezdi felvenni a sztori hangulatát, érezni lehet benne a feszültséget, az izgalmakat, magyarán mondva, remekül lépést tudtatok tartani vele. Amellett pedig, hogy főként Silja és Aleksi szerelmének szálszövésére koncentráltatok, nem feledkeztetek meg a többi szereplőről sem, ami egy nagyon nagy piros pontot jelent számotokra, hiszen az ő történésüket is megírtátok közben, méghozzá úgy, hogy egyáltalán nem tűnt erőltetettnek. Bár a két kapcsolatban sok közös pont van - nehezen teremtődtek meg, egy ideig a tagadás fázisában éltek, stb -, nagy részben eltérnek egymástól, éppen ezért mondhatjuk, hogy két teljesen különböző kapcsolatfélét mutattatok be a blog történetén keresztül. Először is, ott van Silja és Aleksi szerelme, amely heves, szenvedélyes, amely a türelmetlen várakozásnak, a hosszú, külön töltött időnek is köszönhető. Lobbanékony, nem túl stabil lábakon álló kapcsolat az övék, amelyben többször is adódtak problémák, de tekintve, hogy tiszta szívből szeretik egymást, ezeket mind sikerült leküzdeniük a blog utolsó fejezetéig. Az ő ellentétük Lucy és Lukas románca, amely ennél jóval gyengédebb, ám éppen eléggé romantikus. Ők valamennyivel lassabban, megfontoltabban haladnak, ami ugyebár Lukas érzékeny lelkiállapotának is betudható, ám idővel megtörik nála a jég, és a dolgok köztük is egyre jobban alakulnak majd. Kedvenc pár forevör! 

Összességében tehát, az alaptörténet maga nagyon megfogott, már a fülszöveg elolvasása után, bár úgy gondoltam, sok embernek van hasonló jó ötlete, aztán szerencsétlen módon nem tudja megvalósítani. Itt azonban a kivitelezés nagyon is remekre sikeredett: mindent reálisan, a valósághoz mérve hűen ábrázoltatok, nem estetek át a ló túlsó oldalára, amely egyet jelentett volna az irrealitás, és a meseszerű események kibontakozásával. A történésekkel remekül lépést tartottatok, mindig tudtatok csavarni a dolgokon egy-egy újabb, nem várt fordulattal, s a blog első sorától az utolsóig fenntartottátok az izgalom, a feszültség érzését - ere pedig csak nagyon kevesen képesek, szóval gratulálok!

5/5

Szereplők: Itt aztán nincsen túl könnyű dolgom, hiszen mondhatnám, hogy kielemzem a főszereplőket, leírom róluk a véleményemet, de ez egyértelműen nem lenne kielégítő, tekintve, hogy vannak más karakterek is a történetben, akik szintén nagyon fontos szerepet játszanak benne, és semmiképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni őket. Alapvetően azonban négy embert emelnék ki a szereplőgárda soraiból, s azt hiszem. egyértelmű kik is lennének ezek...

Kezdjük rögtön Siljával, akit elsőként ismerünk meg a blogban. A tinédzser lány már kiskora óta gyengéd érzelmeket táplál mostoha bátyja iránt - ez az első dolog, amit megtudunk róla, mert ez a legfontosabb információ a történet szempontjából. Az ő ábrázolása nagyon valósághű, nála talán még Aleksi figurája élethűbb, de valóban: személyiségét tekintve már néhány rész alatt kiismerhetjük őt. Silja egy nagyon laza, rátermett, határozott egyéniség, azaz rengeteg pozitív dolog mondható el róla, de tulajdonságainak árnyoldala is van. Idővel megmutatkozik a részek során túlzott féltékenysége, illetve sokszor teljesen felesleges, túldramatizált nyavalygása, de éppen ez teszi őt hihető karakterré. Ha nem lenne negatív személyiségjegye, nem is lenne ennyire szerethető karakter. Külsejét tekintve több utalásnak köszönhetően is megtudjuk, hogy egy nagyon szép lány, de nem az a tipikusan "erre még fel is hívja a figyelmet több kiló sminkkel az arcán" típus. Természetes szépség, ahogyan azt a megjelenése is mutatja: helyes arca van, hosszú, fekete haja, az öltözködéshez való hozzáállása is teljesen elfogadható. Összefoglalva, egy nagyon jól eltalált főszereplő, meglehetősen kidolgozott személyiséggel, illetve külsővel. Személy szerint szeretem, bár nem ő vált a kedvencemmé a részek  olvasása során. 

Silja szerelmének és rajongásának a tárgya az egyik mostohatestvére, Aleksi. Véleményem szerint ő nagyon hasonlít a húgához, már ami a személyiséget illeti. Nagyon laza, olykor nemtörődöm stílusú, ám kevésbé céltudatos a lánynál. Mivel meglehetősen jól néz ki - hosszú, szőke haj, kék szem, izmost, kisportolt testalkat -, amivel tisztában is van, elég nagy a híre a nők táborában. A sok egy éjszakás kaland után azonban valami újra vágyik: egy tartós kapcsolatra, amelyben olyan félt szerethet, aki nem csak a külseje miatt van vele, hanem felismeri a belső tulajdonságait, és azokkal együtt szereti őt. Ez meglehetősen nagy fordulatnak tekinthető nála, mondhatni, karakterfejlődésnek, hiszen elég nagy szintet lép a felfogása, ami a kapcsolatokat illeti. Őt valahogyan nem tudtam hová tenni, hiszen először ugyanolyan elérhetetlennek érezzük, mint Silja. Felszínes véleményezés után csak annyit állapítunk meg róla, hogy nőfaló, visszaél azzal, hogy a külseje tökéletes, illetve olykor elég bunkó, lekezelően beszél a női nemről. Másfelől viszont, amikor később jobban megismerjük, s elkezd megváltozni ezen a téren, rájöhetünk, hogy egyébként egy nagyon kedves, aranyos, imádni való srác, aki nem is annyira macsó, amilyennek mutatja magát, és van egy érzelgősebb oldala is, amibe Silja beleszeretett. Ekkor értjük csak meg igazán, hogy miért...

Ha már a két testvért kielemeztem, jöhetne akár a harmadik is, Lukas, aki szinte szöges ellentéte mindkét fent említett szereplőnek. Ahelyett, hogy bulizni, társaságba járna, ahogyan a többiek teszik, illetve bármiféle szociális életet élne, inkább magába fordulva gubbaszt a szobájában, de szinte állandó jelleggel. Az első fejezetekben szinte nem is törődünk vele, átérezzük Silja hozzá kötődő érzéseit, mert valóban gorombán, elutasítóan viselkedik mindenkivel. Mogorva, depressziós hajlamú, aki senkit nem enged közel magához, meglehetősen antiszociális életet él. A felszín alatt azonban egyedül Lucy tudja csak, hogy az igazi személyisége teljesen más, és szerelmével próbálja őt újra egyenesbe hozni. Ekkor mutatkozik csak meg igazán valódi énje, hiszen a megkeseredett, lelki sebesült fiúból lassan egy felépülni látszó, normális, teljesen hétköznapi, szerelmes fiatal válik, aki kezd egyre jobban ragaszkodni Lucyhoz. A legnagyobb karakterfejlődésen szerintem ő megy át, s most már nyíltan kimondhatom, ő a kedvenc szereplőm az egész történetben. Nagyon tetszik, hogy ilyen mértékben vett pozitív fordulatot a személyisége, hiszen Lucy szerelmének köszönhetően nem csak vele bánik kedvesen, de idővel megnyílik a "testvérei" előtt is, és ez hatalmas előrelépés. 

Ha pedig már Lucynál tartunk, ő is egy abszolút pozitív figura. Bár a négy szereplő közül ő az, akiről a legkevesebbet tudjuk, mégis elegendő információ áll róla rendelkezésre ahhoz, hogy a főbb karakterek soraiba emelhessük. A családi háttere nagyon ismert, ahogyan a származása is. Tulajdonságait tekintve egy nagyon szerethető valaki, elvégre mindig ott van, amennyiben barátnőjének, vagy Lukasnak szüksége lenne rá. Mondhatni, ő a legidealizáltabb karakter az összes közül, hiszen tényleg nagyon jóságos, neki van a legkevesebb kiemelhető hibája, szóval nagyon jól eltaláltátok. 

A mellékszereplőkről - Aleksi barátai, a szülők, stb - szintén az mondható el, hogy nagyon remekül ki vannak dolgozva, mind külsőleg, mind belsőleg. Arányosan felépítettek, a legfontosabb tudnivalók elhangzanak róluk, és a szerepük is megvan aszerint, mennyire pozitív, illetve negatív figurák a történet menete során. Nagyon alapos és jó munkát végeztetek a szereplőket illetően, ettől is vált annyira élvezetessé az olvasás. A realitáshoz hűen nem rugaszkodtatok messzemenő mélységű lehetetlen helyzetekbe, amiért nagy dicséret jár.

5/5

Fogalmazás, stílus: Általában mindenkinél két részre szoktam szedni a kritikám ezen részét, egy negatív és egy pozitív oldalra, de úgy érzem, ennél a blognál ez teljesen szükségtelen, mert talán csak egyetlen hibaféle volt az, ami szembetűnt nekem a harminchárom fejezet alatt. Ez pedig a szóismétlés. Hála az égnek azonban, nálatok nem volt ez olyan mértékű, mint az átlag bloggereknél. Igaz, hogy nagyon bosszantó tud ez lenni, mert akadályozza az embert az olvasásban, megtöri a gördülékeny ritmust, ami nagyon zavaró. Persze ez a probléma könnyen kiküszöbölhető: főképpen a szinonima szótár használata segíthet ebben, amit ezen a linken el is tudtok érni, ha a későbbiekben szükségetek lenne rá: xxx.

Valójában negatívumként csak ezt az egy észrevételt tudnám felhozni. Helyesírási hibával nem találkoztam, aminek őszintén örültem, mert manapság ritka, ha valaki ilyen jól ír. Elgépelés szem nagyon szúrta a szememet, legfeljebb egy-két helyen volt pár furcsább szó, amit én személy szerint nem pont úgy használtam volna, de egyébként komolyan mondom, nagyon elégedett voltam.

Az írásmód nagyon könnyed volt végig, elősegítette, hogy zökkenőmentesen, folyamatosan lehessen olvasni a történetet. A mondatok kerekek, egészek voltak, sokszor összetettek, érthetőek. Mindent valósághűen ábrázoltatok, teljesen hétköznapi szituációkat írtatok le, szigorúan a realitás talaján maradva.

Ehhez kapcsolódóan szeretnélek megdicsérni titeket, hiszen a párbeszédek mindvégig szabályosak voltak, rendesen nyomon lehetett követni őket. Emellett a leírások is varázslatosan jóra sikerültek: annyira élethű képeket sikerült visszaadnotok az egyes helyzetekről/ emberekről/ tájakról, hogy szinte ott érezhettem magamat a történet egyik szemlélőjeként. Nagyon aprólékosak, kidolgozottak voltak az egyes részletek, így egy rossz szót nem lehet szólni arról, hogy esetleg nem helyeztétek el jól térben ezt az egész történetet. Mindemellett, összekapcsolva a kettőt, ügyesen megoldottátok, hogy se a párbeszéd, se a leírás ne legyenek túlsúlyban egymáshoz képest. Pontosan kellő mennyiség van mindkettőből, miközben az elbeszélés is nagyon hangsúlyos szerepet kap.

Valójában, több dolgot nem is igazán tudok írni ide. Örültem, hogy a szóismétlésen, illetve a néhány elíráson kívül más hibát nem találtam a szövegben. A pozitívumok közül sokkal több volt fellelhető, ami a ti javatokra írható, ugyanis egy nagyon élvezetes blogot olvashattam ezáltal, amiért szeretnék nektek köszönetet mondani. Élvezetes volt a történet minden egyes sora, és már értem, miért hallottam már többektől is nagyon dicsérő véleményezést róla. 

4/5

Összesen: 18/20 

Nagyon sok sikert a továbbiakban is: M. Gin