Trailer #56 - Betrayal

Sziasztok! :)
Tegnap érkezett egy trailer rendelésem, amit mára sikerül is elkészítenem. Remélem, Patríciának és nektek is egyaránt tetszeni fog! A blog linkje: Betrayal.

További szép napot: M. Gin

Elkészült borító

Üzenet a bloggerektől - Harmadik adag

Sziasztok! :)
Megérkezett az Üzenet a bloggerektől nevezetű kampány harmadik adagja.

Ezúttal is négy olyan blogról olvashattok, amelyek érdemesek lennénk arra, hogy a jelenleginél több olvasója, megtekintője legyen. 

Amennyiben te is úgy gondolod, hogy nem figyeltek fel kellőképpen a blogodra, írj nekünk egy kommentet a bejegyzés alá és linkeld nekünk az oldaladat, hogy Neked is segíthessünk!

Végül pedig ne feledjétek: figyeljünk egymásra! Mindenkinek jól esik egy-egy kedves hozzászólás, vagy feliratkozás...

Blog címe: Still Life

Írók: Nevra és Maxwell

Link: http://dreadfulstories.wix.com/still-life

Korábban már írtam kritikát erről a blogról, amelyet ide kattintva el is olvashattok - már amennyiben van időtök rá. Szerintem megéri, hiszen már a design is magával ragadó, az egyszerű, ám nagyszerű elvét követi. Annak ellenére, hogy nem blogger vagy wattpad a sztori, könnyen el lehet igazodni az oldalon. Ha valaki úgy dönt, megnyitja a linket, az igényes külsőn kívül a fülszöveggel is szemben találja magát, ami újabb ok arra, hogy elkezdje olvasni a történetet. A blog egy vámpírokról szóló fantasy, de itt nem a tipikus Alkonyat-koppintást kell elképzelni. A Still Life annál sokkal több: igényesebb, egyedibb, jobban megtervezett. A fejezetek hosszúsága megfelelő, és előre szólok, hogyha valaki elkezdi az elejétől, nem fogja tudni abbahagyni. Ez nem csupán a részletesen kidolgozott karaktereknek, a sajátos sztorinak köszönhető, de maga a fogalmazás is kimondottan élvezetes, saját szavaimmal élve, könyvbe illően szép és gördülékeny. Helyesírási hiba abszolút nincs benne, sőt. A párbeszédek szabályosak, a leírások igen élethűek, könnyen a történet eseményeibe tudjuk magunkat képzelni. A blogot ajánlom azoknak, akik egy igényes fantasy történetre vágynak két remek, kincset érő író tollából. 

Blog címe: Álomkép

Író: Cassidie

Link: http://alomkep-cassie.blogspot.hu/

Cassidie blogját mindenképpen ajánlom azoknak, akik érdeklődnek One Direction fanficek, azon belül is a Niall Horan központúak iránt. Aki megnyitja a linket, láthatja, hogy már maga a design is igényes, letisztult, a hívogató fejléc és a frappáns fülszöveg pedig mindent elárul, amit tudni érdemes az oldalról. Ha valaki úgy dönt, belekezd ebbe a sokat ígérő sztoriba, minden bizonnyal már a prológusnál dobni fog egy hátast. Őszintén mondom, számomra kellemes csalódás volt, ugyanis annyi 1D fanfic van már a neten, mint égen a csillag, és a legtöbbjük sajnálatos módon igénytelen. Az Álomképről azonban ez nem mondható el, hiszen a csodás fogalmazásmódból nem csak az derül ki, hogy az írónő képes magát választékosan kifejezni, hanem az is, hogy remekül bánik a szavakkal. Képes bennünket megnevettetni, s egyaránt megsiratni, ha arról van szó, köszönhetően az őszinte, megindító szavainak. Előny továbbá az is, hogy a fejezetek 1-2 heti rendszerességgel frissülnek, nem mellesleg a terjedelmük sem rövid, így a kedves olvasó hosszasan elmerülhet bennük. Éppen ezért ajánlom a blogot nem csupán azoknak, akik One Direction rajongók, de másoknak is, hiszen egy könnyed, szerelmes sztori elolvasása mindig jól jöhet. Amint időm engedi, én is belekezdek!

Blog címe: StoryTime

Író: RockH

Link: http://storytimelogan.blogspot.hu/

Amikor elsőként nyitjuk meg a blogot, azonnal a színvilág az, ami leginkább a szemünkbe ötlik. Szerintem a kék és fekete választása pompás párosítás, nagyon jól megadják az alaphangulatot a történet olvasásához. Erre szolgál még a fülszöveg is, amely rögtön szem előtt, legfölül van az oldalsávban. Megtudhatjuk általa, kiről szól a sztori, mi okozza majd a bonyodalmat, s gyakorlatilag végig a kíváncsiság érzetét tartja bennünk, hiszen megválaszolatlan kérdéseket hagy maga után, ami mindenképpen előnyös egy ismertetőnél. Véleményem szerint az alaptörténet maga jó, így mindenképpen érdemes elolvasni. A kivitelezéssel akadtak problémák, de nyilvánvalóan senki nem tökéletes: ha az író picit több figyelmet fordít a fejezetek hosszára, illetve a leírás alkalmazására, máris élvezhetőbb lesz az olvasás. Ezen felül, ha grammatikai szempontból szeretnénk értékelni RockH blogját, megállapíthatjuk, hogy helyesírási hibák nem nagyon vannak benne, a fogalmazás is egészen igényesnek mondható, ami nagyban megkönnyíti a látogatók helyzetét. A történet egyébként E/3-ban játszódik, így akik ezt a szemszöget preferálják egy blognál, azoknak mindenképpen ajánlom a StoryTime-ot, továbbá azok figyelmét is fel szeretném rá hívni, akik egyedi, fantasyhoz hasonló történet után kutatnak.

Blog címe: Elátkozott Hercegnő
Író: Alexandra G. Summer
Link: http://elatkozotthercegno.blogspot.hu/

Az Elátkozott Hercegnő c. blog érthetetlen módon kevés feliratkozóval rendelkezik, pedig igazán többet érdemelne, ahogy egyébként az általam fent már jellemzett blogok is. Elsősorban a design szépségét szeretném megemlíteni, ami fölött érdemes nem szemet hunyni. A különleges színválasztás, az egyedi stílus, az elrendezés mind olyan tényezők, amik első látásra szimpatikussá teszik az ember szemében Alexandra oldalát. Ha mélyebbre ásunk a felszínnél, és elolvassuk a fülszöveget, az érdeklődésünk még inkább nőhet, ugyanis egy nem mindennapi történettel találhatjuk szembe magunkat. A címben szereplő hercegnő ugyanis - ez a fejezetek során derül ki - néma, hiszen valaki elátkozta őt, de a rosszakaró kilétét homály fedi, egyenlőre. Személy szerint én érdekes alapötletnek találom, sok mindent ki lehet belőle hozni, ha az író ügyeskedik a történetszálakon. Csak azért, hogy a fogalmazásról is szót ejtsek, amely nagyban megalapozza az emberek sokaságának véleményét, Alexandra gördülékenyen, érthetően ír, ami könnyíti a blog olvasását. Ugyan helyesírási hibák előfordulnak a szövegben, mégsem mondanám annyira nagy mértékűnek őket. Nem mellesleg pedig: ki az, aki tökéletesen tud írni? Bizonyára senki, így igazán adhatunk esélyt egymásnak... :)

A véleményezéseket írta: M. Gin

Kritika #98 - Sie machen mich verrückt - Maga megőrjít

Sziasztok, olvasók! :)

Végre megint itt lehetek, és a jelentős kihagyás után ismét egy kritikával érkezhettem hozzátok. Mai bejegyzésem Nina Laaksonen blogger rendkívül hangzatos, Sie machen mich verrückt - Maga megőrjít  c. történetéről íródott véleményemet tárja elétek. 

Így a bejegyzés elején mindenkinek szép napot kívánok! :) 

     

Cím: Ugyebár a blogod nem csak történet, hanem cím szempontjából is megváltozott. Előző elnevezésed (amely a fejlécen még mindig jól látható), a huszonnégyes számot használta fel, amely a maga módján egyedi, de mégis egyszerű volt, és a főszerepben forgó osztály létszámát tükrözte az olvasó felé. Szerény személyemnek e eredeti felvázolás is tökéletesen megfelelt, de te hozzáadtál még egy rendkívüli csavart az alaphoz, és egy hangzatos, nem mindennapi címet hoztál létre. 

Bár az esetek többségében nem rajongok az idegen elnevezésű, de mégis magyar nyelven íródott blogokért, a te esetedben kifejezetten tetszett ez a változtatás. Figyelembe véve a nem túl gyakori német nyelv jelenlétét, és a cím magyar megfelelőjének feltüntetését, az összhatás egyszerre figyelemfelkeltő és elgondolkodtató. Első olvasáskor a nézelődő eltöpreng azon, hogy egy ízig-vérig romantikus, esetleg keserédes történettel fog találkozni, majd a fejezetek olvasása közben ráébred arra, hogy kellemes csalódások sorozata veszi kezdetét. 

Az én tetszésemet mindenesetre elnyerte e új cím, ugyanabban az időben találónak, tetszetősnek, és nem utolsó sorban hangzatosnak könyveltem el, bár azt meg kell jegyezni, hogy a történet és a cím terén még előfordulnak megválaszolatlan kérdések. 

Cím: 5/5 

Design: Kérésedhez híven, csupán pár bekezdés erejéig fogok beszámolni a kinézetről alkotott személyes véleményemről, hiszen megosztottad velem, hogy a jövőben változtatni szeretnél az oldal külsején. Én  kíváncsi vagyok a végeredményre, de egyelőre ne szaladjunk olyan előre, lássuk csak hogy mivel szolgált a mostani kinézet. 
A domináló szín egyértelműen a lila, amely betölti a fejléc, a háttér, az oldalsáv, illetve a bejegyzések területét. Magával a színnel nincsenek nagy problémáim, bár a történethez nem pont ezt az árnyalatot társítanám, tekintettel a mostani történet hangulatára, a főszereplő stílusára. Ennek ellenére a design összképe kifejezetten tetszett, figyelmen kívül hagyva a néha már túlzott lila jelenlétét, és a nem túl megfelelő, rózsaszín kurzor szereplését. 
Tehát a fejléc, színkombináció viszonylag rendben, nem is húznám túl sokáig a szót, ugyanis szinte mindent rendben találtam, elkezdve a bejegyzések felépítésétől, elérve az oldalakhoz és a modulsávhoz. Jótanácsokkal nem igazán tudok szolgálni, de személyes véleményként még hozzátenném, hogy a Chat számomra ez alkalommal is túl egyszerű, illetve a szereplős oldal hiánya is szemet szúrt. Ezeket jómagad is kijavíthatod, pár perces munka árán. 
Röviden tehát a kinézet nagyobb vonalakban elnyerte a tetszésemet, de ennek ellenére tűkön ülve várom az új designt. Mivel rendelésed szerint nem fontos az oldal külsejét elemeznem, ennél a szempontnál nem fogok a pontokkal foglalkozni.

Történet: Az eddigi történetben, abban a bizonyos öt fejezetben és prológusban a cselekmények felvázolása fogott meg a legjobban. Nem egy szerelmes maszlagként vágsz bele a dolgokba, nem történnek sorsdöntő fordulatok az első bejegyzésekben, hanem szépen-lassan közelíted meg a bonyodalmakat és az izgalmak kibontakozását. Kellő részletezéssel mutatod be Nikolett életét az olvasónak, és ezzel egy stabil alapra építed a történet kezdetét. De mielőtt még a cselekményszálak részletezésére térnék ki, vessünk egy pillantást az általános színvonalra, és az események eddigi kibontakozására. 
A prológusban egy egyszerű szemléltetésnek lehetünk tanúi, melyben választ kaphatunk a mikor?, hová? és miért? kérdéseinkre. Könnyed, ám kissé izgatott hangulattal látunk bele főszereplőnk fejébe, és megtudhatjuk, hogy a lány egy új, eddig még nem ismert világba csöppen, amikor továbbtanulása érdekében a gépészettel szeretne foglalkozni. Ám döntése meghozatala előtt még nem volt tisztában azzal, hogy osztályában csupán ő az egyetlen nőszemély, és még az osztályfőnök is hímnemű egyedként fordul elő. Ezzel a hirtelen csavarral vágunk bele a további részekbe, amelyek már jóval tartalmasabbak kalandok szempontjából. 
Már itt a szempont elején megjegyezném, hogy érdekes módon, a fejezetek fecnik néven fordulnak elő, amely eltekintve attól, hogy a hangulathoz és a történethez nem túl találó, roppant ötletes és figyelemre méltó elnevezés a bejegyzésekhez társítva. De mielőtt még szokásomhoz híven más vizekre terelném a szót, el is kezdeném a történet felszínes ecsetelését, mert a fő poénok felfedezését még is csak meghagyom az új olvasóknak. 
A beiratkozás utáni időszak a gólyatábort írja le részletesebben, melynek köszönhetően közelebbi ismeretséget köthetünk az iskola lakóival és tanáraival. Ugyanebben az időben a helyszínek is megjelennek lelki szemeink előtt, az egyszerű, de mégis nagyszerű és pörgős kivitelezésnek köszönhetően. A szemléltetés tehát nagyobb vonalakban rendben volt, bár esetenként előfordult, hogy egyes érdektelen dolgoknak túl sok figyelmet, míg néhány fontosabb tevékenységnek nem elegendő körülírást szántál.
Ennek ellenére a történetnek megvolt az a sajátos, könnyed hangulata, amitől szerethetővé vált az egész. A gólyatábor napjai gyors ütemben teltek, számos kalandot és csínytevést élhettünk át főhőseinkkel, amelyek pontonként történő leírását sajnos mellőzni fogom, mert mint azt már említettem, nem tudom igényesen elmesélni azt a történetet, amelyet kitartó munka árán egyszer már szavakba öntöttek. 
Amint arra fentebb már említést tettem, tiszteletem azért a döntésért, amiért nem egy romantikus, agyonhasznált írásba vágtad a fejszédet. A jövőben talán érzékelhetővé válik majd egy két fél között kialakuló románc, de bölcs döntés volt felőled, hogy nem azzal indítottad az eseményeket, hogy Niki érkezésével az osztály összes hímnemű tagja rózsaszín felhőbe burkolózik. A cím változtatásával viszont (szerintem) értelmezhető üzenetet közvetítesz olvasóid felé, amelyek nem zárják ki az elkövetkezendőkben helyet kapó szerelmet. Ezzel kapcsolatban is megvannak a szabályok, de ha tartani fogod az eddigi színvonaladat, fogalmazási stílusodat, biztos vagyok benne, hogy egy élethű kapcsolat felépítése sem fog problémát jelenteni. 
Amit igazán imádtam a történetedben, az a humorod volt. Az amúgy is pörgős fejezeteket gyakran vicces párbeszédekkel, csínytevésekkel, beszólásokkal fűszerezted meg, melyekhez az osztály tagjai, Niki és Ádám nevét tudnám elsősorban hozzákapcsolni. Továbbá a szereplők közötti viszonyok is hamar kibontakoznak előttünk, de ezekre a következő szempontnál térnék ki részletesebben. 
Az imént felsorolt tényezők alkották meg az eddigi történet összképét, amelynek egyedi hangulatának köszönhetően könnyedén beleéltem magam a soraidba. A történet számomra megkapó volt, egy nem túl bonyolult, nem túl átlagos, könnyű, szellemes olvasmány. Az én tetszésemet mindenesetre elnyerte, és ha a jövőben időm megengedi, minden bizonnyal nyomon fogom követni a folytatást! :)
Történet: 5/5 

Szereplők: Ugyancsak kézenfekvő dolog volt felőled, hogy a történet változtatásával a fontosabb szereplők, ebben az esetben az osztálytársak terén is szűkítetted a kört, a kavarodás elkerülésének érdekében. Már alapból több karakterrel dolgozol, így ennél a szempontnál csak a számomra fontosabb szereplőkről fogok beszámolni. De mielőtt még belevágnék a lecsó, vagy akármi közepébe, betöltenék pár bekezdést az általános karakteralkotásról, illetve a személyek megfelelő használatáról.
A főbb szereplők egyéniségének kialakítása az én szerény személyemnek megfelelő. Lassú tempóban haladsz, de az esetek többségében alaposan bánsz a tulajdonságokkal. Élő példa rá főszereplőnk, Nikolett, akinek ügyes-bajos jellemzői idővel összefüggő összképet hoznak létre. A fejezeteket olvasva lépcsőzetesen alakul ki előttünk a kinézete, illetve belső személyisége. Ezt az eljárást leginkább egy félkész kirakóshoz tudnám hasonlítani, amely időről-időre rátalál egy-egy újabb elemére, ezzel egészítve ki az addigi lenyűgöző képet. Tehát ezzel is elégedett voltam, hiszen a párbeszédek és tevékenységek sok dolgot elárultak, amelyek szintén hozzájárultak iménti hasonlatomhoz. 
A mellékszereplők felszínes, de mégis elegendő információval rendelkeznek. Ennél a résznél főleg Niki fiú barátaira gondolnék, elsősorban osztálytársaira. Az ő karakterük a háttérbe szorul, nem játszik kulcsfontosságú szerepet, de az ismertetéshez elegendő jelzőt gyűjthetünk be róluk. Amikor az illető egyén színre lép, egy rövid kis bemutatást tartasz róla, amely éppen elegendő ahhoz, hogy halvány kép alakuljon ki róla az illető fejében. Ez így rendjén is van, de ennek ellenére a jövőben több sajátosságot, egyedi tulajdonságot várok tőlük, amelyek alapján már ők is kereknek nevezhető személyiséggel rendelkezhetnek. Habár a mostani öt fejezet édeskevés egy ilyen munkához, de a jövőben nem árt odafigyelni erre is.
Az elemzést magától értetődően ami nem túl lányos főszereplőnkkel, Vörös Nikolettel kezdeném. Ugyebár bizonyságot kapunk róla, hogy egy nem mindennapi, társaitól eltérő lánnyal van dolgunk, aki éppen emiatt a különcsége miatt kerül egy gépészeti iskolába. Bár a helyzet nem mindennapi társasággal és lehetőségekkel kecsegtet, Niki mégis kihasználja az alkalmat, és megpróbál boldog lenni. Ehhez az elhatározásához hűen számos új fiú-barátra tesz szert, akik a nap felében körülötte hemzsegnek. Ráadásul az osztályfőnöki helyettessel is jól kijön, aki a többi osztálytársához hasonlóan, igazi hölgyként bánik vele. Ezekből a helyzetekből számos humoros jelenetet hoztál ki, amelyek nemcsak a főszereplő személyiségének közelebbi, hanem a fiúk viselkedésének megismeréséhez is hozzájárultak.
Na de ne vesszünk el a többiek között, tartsuk szem előtt Nikolett személyiségét és szerepét a történetben. Az már az első fejezetekben kiderült, hogy nem egy tipikus lúzer, de mégis kedves, okos lánnyal van dolgunk. Alanyunk nagyobb érdeklődést tanúsít a sportok és gépészet felé, mint a tudományok iránt. Igencsak talpraesett, hiszen rövid időn belül megtalálja a közös hangot a többiekkel, és nem érzi magát kínosan a hímnemű egyedekből álló csoportban. De mindezek mellett élvezi újdonsült ismerősei társaságát, nem hőköl vissza az újdonságoktól, társaságkedvelő, és nem egy megszokott, magába zárkózott lány.
Személyisége fejezetről-fejezetre részletesebbé válik, és a kinézetéről is elegendő információval rendelkezünk, mint a leírásaid, mint a képek alapján. A pozitívumokat szem elől tévesztve viszont az is meg kell jegyeznem, hogy egyénisége közel sem tökéletes és teljes.
Vele kapcsolatban leginkább a családi élet bemutatását hiányoltam. A prológusban ugyan rövid ideig jelen van Niki édesanyja, és az édesapja is említést kap a volán mögött, de ennél többet különösebben nem tudhatunk meg róla, és ez valamilyen oknál fogva zavaróvá vált számomra. Egy kerek személyiséghez az emlékek és családi helyzet feltüntetése is elengedhetetlen szempont, tehát én csak ajánlani tudom, hogy a jövőben se szűkölködj a régi élményekkel. (Itt zárójelben megjegyzem, hogy erre tökéletes alkalom lett volna a lány otthon tett látogatása a gólyatábor után, de sebaj, a jövőben is számtalan alkalmad lesz bepótolni ezt, illetve az otthoni élményeket is leírhatod, akár egy különkiadás formájában.)
Összességében Nikolett karaktere engem személyesen megfogott, és rövid idő alatt szerethetővé vált számomra, amit nem mondhatok el túl sok főszereplőről. A mostani tulajdonságai megnyerőek voltak, és ha szem előtt tartod iménti jótanácsomat, minden kétségem szertefoszlik a karakterével kapcsolatban.
Ha már a szereplők szempontnál tartunk, nem hagyhatom ki az én személyes kedvencem, Ádám rövid ecsetelését. Először is szögezzük le, hogy már az első szereplésekor belopta magát a szívembe. Személyiségéből csak úgy árad a humor, mindig fel tudja dobni az egyhangú részleteket. Csípős megjegyzései és nevettető beszólásai az én szerény személyemnek aranyat értek, és azt is nagyra értékeltem benne, ahogy Nikivel törődött, és megvédte a fiúáradattal szemben.
Tehát a felszínes bunkó énje mögött én mégis jófejnek könyveltem el, és örömmel olvastam végig azokat a részeket, amelyekben szerepe volt. Az ő külső, belső tulajdonságai is számos alkalommal rivaldafénybe kerültek, de ennek ellenére a jövőben én mégis még többet, többet és többet várok felőle.
A többi karakterre már említést tettem az elemzés elején, ahol az is szóba került, hogy a jellemző sajátosságaik megfelelő arányban fordulnak elő. A történet cselekményszálával egy síkban haladva egy kissé több időt szentelj a mellékszereplők körülírására, és ha e szerint jársz el, biztos vagyok benne, hogy iménti kételyeim és követelőzéseim semmissé változnak.
Máskülönben az eddig bemutatott egyének szerethetőek, egyedi jelzőkkel rendelkeznek, amelyek alapján könnyedén azonosíthatom őket. Én elégedett vagyok, és égek a kíváncsiságtól, hogy a nem is olyan távoli jövőben mi lesz majd a kedvenceim sorsa.
Szereplők: 4/5

Fogalmazás, stílus: A megfogalmazandó szövegemet két részre osztanám, melynek első felében az általános szövegalkotásról, szövegrészek használatáról, második részében pedig röviden a helyesírásról fogok beszélni. Két másodperccel ezelőtti kijelentésemhez híven vágjunk is bele a fogalmazás részletes kiteregetésébe.
Az idézőjeles boncolgatást megelőzve viszont meg kell jegyeznem, hogy érdekes módon elégedett vagyok a fogalmazási stílusoddal, szövegalkotási technikáddal. Az olvasás gördülékenyen ment, a mondatok összefüggő kapcsolatot teremtettek, ezáltal létrehozva a szöveg ritmusát. Itt-ott ugyan akadt egy pár helytelenül megfogalmazott, egyszerű mondat, de ezen észrevételeimet leszámítva nem tudtam belekötni a bejegyzések hangulatába, összességébe. Természetesen a helyesírást leszámítva. 
A kisebb szövegrészek használata is rendkívül jól ment. A párbeszédek valósághűek és megfelelően tükrözik a szereplők szóhasználatát, kifejezési módját, ugyanakkor szép számban fordulnak elő, amely az új karakterekre nézve igencsak kedvező. A leírások egyszerűek, lényegre törőek, és az esetek többségében alaposan leírják az adott helyzetet. Habár néha előfordult, hogy szűkölködtél a leírásokra nézve, és elfelejtkeztél olyan dolgokról, mint a környezet részletes bemutatása. Ennek ellenére a fogalmazási stílusod elnyerte a tetszésemet, ugyanis egyszerű, könnyedén értelmezhető tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeknek köszönhetően létrejön az olvasó számára is élvezetes és pörgős fejezet. 
Sajnos nem vagyok sem annyira tapasztalt, sem annyira jártas ebben az ügyben, hogy alaposabb elemzést adhatnék az egész blogodról, de a fentiekben röviden összefoglaltam az észrevételeimet, és őszintén remélem, hogy sikerült átadni a lényeget. Szerintem mindketten jobban járunk, ha a felesleges habozást és szóváltást a kukába hajítva áttérünk a helyesírásra. 
Az őszinteséget és billentyűzetet magamhoz ragadva ismételten csak azt szajkózom, hogy nagyobb vonalakban rendben találtam a mondataidat. Szemmel láthatóan tisztában vagy a szavak nyelvtanilag helyes formájával, de azt sem szabad szem előtt téveszteni, hogy vannak még olyan dolgok, amelyek fejlődést igényelnek. Természetesen nálad is megjegyzem, hogy az írás és olvasása tevékenységének állandó űzése tökéletes megoldás a fogalmazási problémák eltüntetésére. Ennél eredményesebb és egyszerűbb javaslattal szerény véleményem szerint még a legnagyobb kritikusok sem szolgálhatnak.
Na mármost nem botlottam sorsdöntő hibákba, de néhanapján előfordulnak visszatérő elírások és kisebb helyesírási hibák, amelyeket nem ártana orvosolni. Mielőtt még az ördögöt a falra festeném, vessünk egy pillantást a helyesírás terén tapasztalt észrevételeimre. 
Elsősorban egy-két bizonytalan vessző jelenlétét fedeztem fel. Néhol rossz helyre kerültek, néhol elfelejtetted, de kellemes meglepetésemre az esetek többségében rendben találtam őket. (Nézd el nekem, amiért nem tudok mindenhol példákat felsorakoztatni, de a jegyzeteim egy másik gép mappájában porosodnak.)
Az összetett, illetve egyszerű szavakkal is akadoztál néha, habár ezek előfordulásának számát az egyik kezemen is meg tudom számolni. A változatosság kedvéért viszont sikerült példát is előásnom.

,,Nagynehezen kiválasztottam azt az iskolát és szakot, ahova menni szeretnék további utamra.'' - Csupán annyi hozzáfűznivaló, hogy a nagy nehezen szavunkat ez esetben, meg úgy általában külön írjuk.

Amit még említésre méltatnék, és amivel már tényleg komolyabb gondok is akadtak, az a szavak mondatbeli sorrendje, a hangzást is figyelembe véve. Nem egyszer akadtam hasonló furcsa összetételekbe, de az alaptalan vádaskodás helyett inkább figyeljünk meg pár mondatot: 

,,Kis híján bealszom, mikor egy hölgy szól, hogy vége van az útnak, mehetek, amerre látok. Kedves tőle igazán.''

,,Mi lányok békén vagyunk hagyva,''

A fenti mondatok az én fülemnek kissé furcsán hangzanak, bár az is előfordulhat, hogy ezzel egyedül volnék. Mindenesetre az első szövegrészlet második felét felcserélném, és Igazán kedves tőle-ként használnám. A második mondat összetétele nekem már eleve sántított, így én rendezettebbnek és hangzatosabbnak tartom ebben a formában: Minket, lányokat békén hagynak. 

Valójában további szóismétléseket és véletlenszerű elírásokat leszámítva nem köthetek bele a helyesírásodba. Ha egy gyors átnézés alkalmazását szem előtt tartod, biztos vagyok benne, hogy könnyűszerrel sikerül kiküszöbölni ezeket a hibákat.

Összességében tehát a fogalmazásod megkapó, egyszerű, és rövid idő alatt elvarázsolhatja az olvasót. A helyesírás kapcsán sincsenek kézenfekvő tanácsaim, de ha a jövőben több figyelmet szentelsz a fejezetek írásakor a nyelvhelyességre, garantáltan eltűnnek a zavaróbb hibák.

Én még egyszer elnézést kérek a kései kritikáért, amelyet még a tavalyi évben rendeltél, sok-sok hónappal ezelőtt. Sajnálom, hogy így megvárakoztattalak, de őszintén remélem, hogy szolgáltam pár újdonsággal, hasznos tudnivalóval. Én a blogodhoz további sok sikert kívánok, és ha rám hallgatsz, mindenképpen folytatod a hangulatos, számomra élvezetes kis történeted írását! :) 

Fogalmazás, stílus: 3,5/5
Összesen: 17,5/20

Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy elolvashattam a történetedet, és  írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)

Trailer #55 - Rocket Queen

Sziasztok! :)
Ezúttal egy trailer rendeléssel végeztem. A videó Alicia Howell blogjához, a Rocket Queenhez készült. Jó szórakozást hozzá! 

Kritika #97 - A kunait forgató lány

Hello from the other side! :)
Mindenkinek szép napot kívánok. Meghoztam a legújabb kritikámat, mely A Kunait forgató lány c. blogról szól. Írója Dzsudzsi. 

Kinézet: Első ránézésre a színkombinációk nagyon tetszenek, nem annyira szokványosak. A legtöbb blogon kék, fehér, fekete, vagy vörös szín uralkodik, a tied ellenben a sötétbarna, bézs és narancs árnyalatokat tükrözi, ami a szemnek igen kellemes látvány. 

A fejléc maga elhelyezését tekintve nagyon előnyös. Valójában nincs olyan részlete, amelyik ne tetszene. A textúrák színben és stílusban kiválóan passzolnak a sztorihoz, a karakterképek elhelyezése is igényes, ráadásul a képek élesen látszódnak, aminek külön örülök. A cím színben, elhelyezésben kitűnően passzol a fejléchez, látszik, hogy a készítő nagyon ügyelt a részletekre. A textúrák közötti elmosásban sem találni hibát, minden jó úgy, ahogyan van. Ha egyetlen dolgot meg kéne említenem, ami szerintem furcsa, az a lány arc közeli képénél a fenti retus - ugyanis picit olyan hatást kelt, mintha csak úgy, random beleradíroztak volna a feje tetejébe. Ez azonban nem túl észrevehető, na meg nem is akkora probléma, mert maga az összhatás káprázatos. 

A bejegyzések háttere, betűszíne, szintén mind tökéletes. Jól olvasható a szöveg, a méretét tekintve is kitűnően látni - mobilnézetben szintén. A modulsáv a jobb oldalon helyezkedik el, legfelül az oldalakat találhatjuk. Itt rögtön ki is kötném, hogy nagyon hiányolom a fülszöveget. Először azt hittem, alul helyezted el, de keresgéltem, és nem találtam - ami nagyon elszomorított. Egy fülszöveg ugyanis szükséges egy blog bemutatásához. Ha nincsen, kevésbé kelti fel az emberek figyelmét az oldalad. Gondolom, te sem olvasnál szívesen olyan könyvet, amelynek a hátoldalán semmiféle rövid összefoglaló, ismertető nincs a történetről. Nos, ez szinte ugyanaz a kategória. Javaslom, mindenképpen írj egyet, mert még nem késő. Ha magadtól nem tudsz, akkor vannak bizonyos design blogok, ahol vállalnak fülszövegírást (pl. Blueberries Design, ajánlom Sayaa Badricket). 

Folytatásként nézzük az oldalakat! Van egy külön az információk számára, amit igazából feleslegesnek tartok. Szerintem egyszerűbb lenne mindent, ami ezen az oldalon található, kiírni inkább egy külön szövegdobozba a modulsávba, hiszen nem foglayl sok helyet. A fejezeteket nagyon szépen, sorban linkelted be egymás alá, így könnyen megtalálhatjuk őket. A rajzaidnál gyakorlatilag a sztoriban felbukkanó szereplőket ábrázolod. Meg kell mondanom, ügyes és egyedi megoldás, hogy magad találod ki és készíted el a portréjukat, nem lehet kevés idő ezeket megalkotni - ezt nagyon értékelem. Azonban ha az infókat kivesszük az oldalak közül, kevésnek tartom őket. Én személy szerint szívesen megnéznék egy trailer videót, amely összefoglalja, miről is szól a sztori úgy igazából. 

Haladjunk tovább a modulsávban... A számláló jó helyen van, a cseréket ellenben lejjebb raknám, mindenképpen a chat alá. Apropó, chat. A színei egészen jók, ám a neveken én állítanék, mert nagyon beleolvad a háttérbe, és nem igazán látszik - csak nagyon nehezen kivehető -,  hogy ki írta az adott üzenetet. Amin még változtatnék, az a feliratkozás modul: valamennyivel feljebb helyezném, talán oda, ahol most a számláló van, hogy jobban szem előtt legyen. 

Összességében tehát ránézésre egy nagyon szép designnal büszkélkedhet a blogod, ám ha jobban, alaposabban szemügyre vesszük, vannak részletek, amelyeken lehetne változtatni. Ezeket már mind leírtam fentebb, az már a te döntésed, hogy meg is fogadod őket. 

3/5

Történet: Nos, itt kissé bajban vagyok, mert hiába olvastam el egyhuzamban az összes, eddig publikált fejezetet, valahogyan zavaros volt nekem az egész, de ezt azonnal ki is fejtem bővebben. Nem mellesleg, annyira nem vagyok oda az ilyen keleti kultúrájú népről szóló blogok iránt, de az elfogultságomat ilyenkor mindig félreteszem, mert van, amelyik képes kellemes csalódást okozni.

Először is, a prológusról... Kezdésnek nem rossz, sőt, talán elmondhatom, hogy az a fejezeted sikerült eddig a legjobban. Bár terjedelmét tekintve lehetett volna hosszabb, így is ez volt az, amiben a legkevesebb negatívumot tudtam felfedezni. A hosszán kívül amibe még bele tudnék kötni, az valójában az események zajlásának leírása volt. Egy-egy bekezdés között semmiféle átmenet nem volt, ezért úgy éreztem magamat, mint egy játékboltban: csak kapkodtam a fejemet össze vissza, mert fogalmam sem volt, melyikhez nyúljak. Itt hasonló volt a helyzet: az egyik pillanatban a főszereplő elmélkedéséről olvasok, ami elég mélyen felöleli a gondolatait, aztán hirtelen, bármiféle átvezetés nélkül arra leszek figyelmes, hogy hirtelen egy idegen terem a lakásában, valahogy, valahonnan. Röviden tehát, kicsit jobban ki kellett volna dolgozni az eseményeket, hosszabban kifejteni az egyes gondolatmeneteket, hogy az olvasó is megértse, mit akarsz átadni neki a szövegből.

Ez azonban a többi fejezetre is színigaz. Mindegyiknél azt vettem észre, hogy az összes esemény túl gyorsan történik, a lényeges eseményeket nem magyarázod meg eléggé, és azokat a történéseket, amelyek a sztori szempontjából lényegtelenek, sokáig ecseteled. Rossz az arány. Mint mondtam, jobban kellene fókuszálni a fontosabb eseményekre, az átvezetések írására, mert így minden egy csapásra olyan kuszává válik. Én személy szerint úgy éreztem magamat, mintha álmomból kirángatva lehajítottak volna egy zenétől hangos szórakozóhely kellős közepére, hogy kezdjek magammal valamit. Nem tudnék, ugyanis össze lennék zavarodva, pont mint nálad. 

Ami még probléma volt, az tulajdonképpen az érthetetlenség. Sok dolgot nem magyaráztál meg, ami az általad elképzelt világgal, szituációval kapcsolatos. A nagy részük homályban maradt. Konkrétan nem értettem, miért kellett vizsgáznia Itanának, hova jár ő egyáltalán, miféle "lény" és végezetül, miért van olyan fontos szerepe annak a tekercsnek, hogy mindkét tanárbácsi meg akarja szerezni. Rengeteg lezáratlan kérdést hagysz magad után, ami azért nem jó, mert nyomon követjük a sztoridat, kettő, három, négy fejezeten keresztül is, de továbbra is úgy érezzük, mintha nem is olvastunk volna semmiről. Továbbá, amit javasolni tudnék, magyarázd meg azt is, milyen idegen szó mit jelent - mert sokan nem értenek az idegen kultúrához, így fogalmuk sincsen arról, mi az a shinobi, például, vagy éppen a varázsigék, amiket mormolnak az orruk alatt.

Általában röviden össze szoktam foglalni a történetet, amiről olvastam, ám azt hiszem, itt ez most lehetetlen küldetés lenne. Mégis megpróbálom, csak nem valószínű, hogy sok értelme lesz... A főszereplőnk, Itana egy fiatal lány, aki esténként egy furcsa, vörös szemű férfit lát a szobája ablakából az utcán ácsorogni, de még nem derült ki, kicsoda ő, és miért szokott a ház előtt ácsorogni. Több szerepet egyenlőre nem is kap, mert a hangsúly Itana vizsgáira terelődik. Valamilyen rejtélyes oknál fogva a tanárai nem akarják átengedni őt, így megbuktatják. Eddig még csak-csak világosak voltak az események, de utána teljesen beléjük gabalyodtam. A lány közel kerül az egyik tanárához, aki próbálja megvigasztalni, de nem jár túl sok sikerrel. Ezután Itana ellop egy varázsigékkel teli (?) tekercset, aminek nagy jelentősége lehet, ugyanis több tanára is utána ered. Ekkor kiderül, hogy egyiküknek rossz szándéka van, a másik azonban próbál a lány védelmére kelni, és megmenti az életét. Ezután azonban tényleg nem tudnám összefoglalni, mi minden történt, mert az összefüggéseket nem igazán sikerült megértenem.

Javaslatom: fogalmazz kicsit tisztábban, ecseteld jobban a lényeges eseményeket, adj magyarázatot az olvasóidnak, akik teljesen elveszve érzik magukat ebben az általad elképzelt világban. Hidd el, hogyha nem sietsz el semmit, sokkal élvezhetőbb és érthetőbb lesz a történeted mások számára is. Ha pedig a fejezeteket hosszabbra írod, az már csak hab lenne a tortán! :)

2/5

Szereplők: Itt még rövidebb leszek, sajnos, ennek pedig több oka is van. Az egyik az, hogy a blogod története még nagyon az elején jár, ezért annyira nem lehetett kiismerni a szereplőket. A másik az, hogy elég kevés karakter bukkant fel ezidáig a sztori során, legalábbis kevés olyan, akinek nagy jelentősége van/lesz a későbbiekben. 

Mindenesetre, egyetlen személyt emelnék ki a sorból, aki nem más, mint a főszereplő, Itana. Külsőleg kapunk róla egy felszínes jellemzést, de nem elegendő ahhoz, hogy az átlagtól meg tudjuk őt különböztetni. Személyiségét tekintve sem tudunk meg róla nagyon konkrét dolgokat, inkább csak a cselekedeteiből, a viselkedéséből tudjuk leszűrni, milyen is lehet valójában. Nekem az jött át, hogy elég éretlen még, gyerekes, de nem éppen naiv. Kíváncsi természete gyakran bajba sodorja őt, a makacssága pedig csak olaj a tűzre. Ha el kellene képzelnem őt a való életben, biztosan idegesítene, ugyanakkor nem mondanám rá, hogy utálatos karakter. A komolytalan jelleme miatt nem lopta be magát túlságosan a szívembe, de ettől eltekintve kedvelhető figura. 

A többiekről nem írnék bővebb jellemzést, hiszen alig bukkannak fel a fejezetek során. Az ő külsejük egyébként még annyira sincsen kidolgozva, mint Itanáé. El sem lehet őket képzelni, csak ha a néhány személyiségjegyre asszociálunk, amit kiemelsz bennük - bár hozzáteszem, ebből sincsen sok.

Ha tanácsolhatnék valamit ezen a téren, mindenképpen az lenne, hogy fektess sokkal nagyobb hangsúlyt a karakterek kidolgozására, főként a tulajdonságaikra, a külső abban az esetben nem is igazán fontos, ha az adott szereplőt nagyon jól ismerteted az olvasóval. Úgy hiszem, ha minél inkább megkedvelünk egy karaktert, ő inkább maradásra késztet bennünket. Nem mellesleg pedig, így tudjuk eldönteni, hogy kedveljük-e őt, avagy sem, mit gondolunk róla, ennek köszönhetően alakul ki róla véleményünk, és az igenis fontos ahhoz például, hogy kritikát lehessen írni a blogodról. 

2/5

Fogalmazás, stílus: Talán ez lesz az a szempont, ahol a legtöbb pontot tudom neked adni, mert a zavart írásmódtól eltekintve azt tudnám mondani, egész jól fogalmaztál, a helyesírásodban is csak apróbb hibákat véltem felfedezni. 

Kezdeném azonban a negatívumokkal, amelyeket olvasás során észrevettem. Az első szembetűnő dolog talán a vesszőhiba volt. Néhol úgy láttam, nem teszel vesszőt oda, ahová kellene. Tagmondatok elválasztásánál viszont szükséges, az és szó előtt azonban felsorolásnál szükségtelen. Egyébként nem te vagy az egyetlen, aki ebben hibázik. Talán elmondhatom, hogy a vesszőhiba az, amibe kivétel nélkül mindenki belefut "írói karrierje" során, de mindez egy béta felfogadásával, esetleg többszöri átolvasással kiküszöbölhető.

A másik probléma az volt, hogy néhol a párbeszédek egyáltalán nem voltak szabályosak. Főként a mondatvégi írásjelekkel akadt baj, de mielőtt elkezdenék kisregényt írni, hogyan lenne célszerű az egyszerű szabályokat megjegyezned, inkább linkelnék neked egy nagyon jó oldalt, amely a segítségedre lehet a továbbiakban: Katt ide!

Ha pedig már a párbeszédeknél tartunk, a leírásokat is keveselltem, ami viszont igen fontos egy történet írása során. Nem írtad le, hogyan néznek ki a szereplők, az egyes visszatérő tárgyak, a helyszínek, így gyakorlatilag el sem tudjuk őket rendesen képzelni. Hasonlíthatnám egy olyan színdarabhoz, amit csak fapofával játszanak a szereplők, de a díszlet hiányában csak egy nagy fekete kartonlap előtt állnak, ahol minden jelenet lejátszódik. Erre is javaslom, hogy több hangsúlyt fektess. 

A jó oldala azonban, amiért igenis meg tudlak dicsérni, az volt, hogy helyesírási, vagy elgépelési hibával egyáltalán nem találkoztam - legalábbis nem olyannal, ami nagyon jelentős lenne, hiszen akkor biztosan eszembe jutna. De, mint írtam, minden szabályos volt, emlékeim szerint, ami gördülékennyé tette az olvasást, mert hát sokkal könnyebb úgy haladni egy történetben, ha nem kell megállni minden sorban valami gyér helyesírási hiba miatt. A gördülékenység továbbá a tiszta fogalmazásodnak is köszönhető: igyekezel elkerülni a szóismétlést, ami szintén nagyon jó dolog, és hihetetlenül örültem annak, hogy így írsz.

Az alapelképzelésed a sztorival nagyon jó, sajnos csak a kivitelezéssel vannak bajok. Ha picit megpróbálsz több leírást, lassabb cselekményvezetést beiktatni a szövegbe, plusz a párbeszéddel és vesszőkkel kapcsolatos hibákat is korrigálod, hihetetlenül élvezhető lesz minden egyes betűd. Tényleg ez az a része az egész blogodnak, amiért érdemes szemmel kísérni a történteket: az írásod. Látszik, hogy nem vagy kifejezett kezdő, de gyakorolnod kell még ahhoz, hogy jobb légy - mint mindenki másnak, egyébként. Mindenesetre, én örülök, hogy a kritika végére sikerült megdicsérnem téged, mert kezdtem magamat rosszul érezni, hogy minden apróságba belekötök. De hát ez lenne a bejegyzésem lényege, nem igaz? :)

4/5

Összesen: 11/20

Sok sikert kívánok Neked: M. Gin

Elvihető fejléc

Hello!

Egy újabb fejléc. Jelentkezni emailban, színvilág nem cserélhető, de cím természetesen. ;)

Kritika #96 - Still Life

Sziasztok, drágák! :)
Meghoztam egy újabb kritikát, ami azért lesz különleges, mert nem blogspotos, illetve wattpados blogról írtam. A Still Life egy wix.com-on íródó történet, melyet két csodás blogger vezet, Nevra és Maxwell.  

Kinézet: Meg kell mondanom őszintén, még nem találkoztam olyan bloggal, ami nem blogspotos, vagy wattpados lett volna - de legalább érdemes volt felkelnem a mai nap, hogy valami újat is megtanuljak. Mégpedig azt, hogy nem csak a fent említett oldalakon lehet csodaszép designt készíteni egy blognak. 

Kezdeném rögtön a háttérrel, vagy fejléccel, vagy nem is tudom, ebben az esetben melyik a helyes szó. Mindenesetre, a gifek sorozata, amely folyamatosan váltakozik, remek választás volt, mert tökéletesen illik a blog arculatához. A véres, vámpírokhoz köthető motívumok igazán jól megadják az alaphangulatot, rögtön áthelyeznek bennünket a történetetek témájába, világába. Maga a cím elhelyezése is tökéletes, hiszen középen jól olvasható, mégsem takarja ki a hátteret, mivel valamilyen szinten átlátszó. Ezt jól megmondtam. 

A főoldalon rögtön a fülszöveget találhatjuk, amiről a véleményemet a következő szempontnál fogom bővebben kifejteni. Az aktuális menüpontban különböző infókat osztotok meg az olvasókkal, mint például azt is, mikor kerül fel éppen a következő, új fejezet. Ezek mellé egy-egy kedvcsináló képet is beillesztetek, amelyek tükrözik London 1890-es évekbeli utcai hangulatát. A bemutatkozásotokat igazi élmény volt olvasni. Őszintén leírtátok benne, hogyan is született meg a Still Life c. sztori ötlete - nem mellesleg, elég érdekes körülmények között. Már innen is látszik, hogy nagyon tájékozottak vagytok a témában, hiszen rengeteg olyan írót fel tudtatok sorolni, akik írtak már valaha vámpírokról szóló regényeket. Sosem árt, ha az írók fel vannak készülve, minden szempontból, mert csak úgy lehet összehozni egy remek alkotást, ha megfelelő mennyiségű információ áll a rendelkezésünkre a témáról. A fejezetek elrendezését nagyon jópofának találom, tízesével lehet haladni közöttük, nagyon átlátható az egész. A kapcsolatnál értelemszerűen különböző elérhetőségeket adtatok meg számunkra abban az esetben, hogyha fel szeretnénk veletek venni a kapcsolatot. A rövid szöveg a közösségi oldalak ikonjai mellett arról tanúskodnak, hogy mennyire nagy figyelmet szenteltek az olvasóitoknak. Nem csak azzal foglalkoztok, hogy minél jobban nézzen ki az oldalatok, minél szebb legyen a design, jobb a történet - ti igazán törődtök azokkal is, akik érdeklődnek az iránt, amit ti alkottok. Ez nagyon becsülendő. A díjaknál nem csak azokat az elismeréseket láthatjuk, amelyeket másoktól kaptatok precíz munkátokért, de mellette jobban megismerhetünk benneteket is, hiszen a különböző, érdekesebbnél érdekesebb kérdésekre mindketten írtok választ, olykor egybesűrítve a véleményeteket. Itt újból meg kell említenem, mennyire jól tettétek, hogy elkezdtetek vitatkozni a vámpíros témájú könyvekről, különben valószínűleg nem született volna meg a Still Life története sem. Igazam van?

Alapvetően a színvilág, ez a sok sötét tónus - fekete, szürke - igen figyelemfelkeltő. Aki még nem is sejti, milyen blogra bukkant, valószínűleg érezheti, hogy a témája nem egy szerelmes, rózsaszín ködben úszó Barbie mese, hanem valamivel komolyabb. Jóval komolyabb. Ami a bejegyzéseket illeti, a fejezetek szövege kitűnően olvasható, hiszen a háttéralapja egy halványabb szürke tónus, amin a fekete betűk egyáltalán nem rikítanak ki. Ha pedig már a bejegyzéseknél tartunk, úgy gondolom, a részek hosszúsága teljesen jó, nem mellesleg mindegyik eseménydús, érdekes, sok bennük a fordulat, ami tetszik, mert fontos, hogy egy sztori ne legyen kiszámítható.

Mindent egybevetve, egy rossz szót sem tudok mondani a desginról: egyszerű, de nagyszerű. Magával ragadó, szép, remekül megteremti az alaphangulatot, így sejteti azt is, milyen témát ölel körül a történetetek.

5/5

Történet: A fülszöveget elolvasva teljesen meg voltam elégedve a történettel, hiszen rövid, lényegre törő, izgalmas, mégsem árul el túlságosan sokat. Személy szerint, én simán el tudnám képzelni egy kiadatott könyv hátoldalán, hiszen nagyon is megállná a helyét. Eleve szeretem a fantasy történeteket, így alig vártam, hogy belekezdhessek az olvasásba. Hogy őszinte legyek, miután mailben kértétek tőlem a kritikát, rá két napra már el is olvastam az egész blogot elsőtől utolsó betűig - csak több nap kellett ahhoz, hogy minden észrevételt össze is gyűjtsek, meg is fogalmazzak emberi, érthető módon. Nem szeretem az összecsapott kritikákat, ezért mindig arra törekedem, hogy lehetőleg ne olyat adjak ki a kezemből, amivel az illető író egyáltalán nem lesz előrébb.
Félretéve a dumát, lássuk a történetet! Az első néhány fejezet funkcióját tekintve arra szolgál, hogy megismerhessük a sztori fontosabb szereplőit, akikről főként szól a történet. Először egy szerelmespárról olvashatunk, melynek férfi tagja "valahová" vezeti a hölgyet. Kezdetben a nő szituációjában érezzük magunkat, hiszen mi is csak annyit tudunk, mint ő, de idővel, amikor megjelenik a szövegben a leírás, illetve elbeszélés, kiderül, hová is tartanak. Cyrill, a jól öltözött, nemesi külsejű úriember - akiről egyébként nemsokára megtudjuk, hogy vámpír, - saját házába kíséri Lottét, szíve választottját, melynek több oka is van. Az egyik az, hogy immáron teljes mértékben bevezethesse őt a saját életébe, a másik pedig, hogy bemutathassa a lányt a házban élő többi embernek - illetve, két vámpírnak és egy embernek. Mindez nem megy túl zökkenőmentesen, hiszen a tulajdonosok kis tartással viselkednek a vendég iránt, mégis, amikor rájönnek arra, mi Cyrill szándéka vele, kezdik őt befogadni - Lotte pedig egyáltalán nem fél attól, hogy vámpírrá kell válnia, sőt a kíváncsiság és a férfi iránti szeretete csupán löketet adnak az elhatározásában. Nem mellesleg, Cyrill családja kihalóban van, mert a Tanács szabálya szerint minimum három tagnak kell lennie ahhoz, hogy fennmaradjon a vérvonal. Vagy valami ilyesmi, csak szebben fogalmazva.
Szóval, amíg az első fejezetekben főként Cyrillt és Lottét ismerjük meg, a továbbiakban pedig megtekinthetjük az eseményeket a többiek, így Miranda, Pascal és Daniel szemszögéből is. Ez véleményem szerint azért jó, mert így legalább nem csak egyetlen oldalról tudunk tájékozódni, illetve időközben több szereplőt is alaposabban megismerhetünk. Ha pedig már éppen Mirandánál tartunk, Cyrillen kívül ő az a karakter a sztoriban, akiről szintén sokat megtudunk. Kulcsfontosságú a jelenléte, hiszen hatalmas feladat nehezedik a vállára, amikor neki kell személyesen beszélnie a Tanács atyaúristenével - ne haragudjatok, nem jegyeztem meg, milyen rangja van -, Isaiah-val Cyrill ügyéről, azaz, hogy átváltoztathatja-e Lottét vámpírrá, avagy sem. Valamilyen okból kifolyólag Isaiah engedélyt ad nekik erre, így megtörténik a történet szempontjából várva várt fordulat.  Lotte vámpírrá válása óta sokkal kiegyensúlyozottabb karakterré vált, legalábbis úgy vettem észre. Nagyon jól illusztráltátok a személyiségének megerősödését azután, hogy élőhalott lett, minden elismerésem hozzá. Az átvezetések is jók voltak, az eseményeket nem siettétek el, több részen keresztül várakoztattátok az olvasókat, hogy aztán megadjátok nekik, amit akartak.
A történések csak ezután indulnak be igazán: egyszerre több szereplőre is fókuszálnunk kell közben, annyi az információ, amit leírtok a szövegben. Cyrill megpróbálja kordában tartani Lottét, ami nem egyszerű feladat, hiszen újszülöttként elég nehezen tud uralkodni magán, veszélybe is sodorhatja a környezetét. Miranda közben a múlton töpreng, olykor az Isaiah-val való kapcsolatáról, míg két szeretője, Pascal és Daniel egymással kerülnek elég bizalmatlan helyzetbe. Lotte tiszteletére közben bált rendez a tanács, ahol Cyrill bemutathatja a Whitborne család legújabb tagját - aki természetesen valamennyi vámpír szimpátiáját elnyeri, különösen egy Sebastian nevű inhumánus vámpírét, aki nem nemesi családból származik ugyan, de Isaiah maga mellé fogadta, hogy az "alsóbbrendű" egyének érdekeit is képviseltethesse valaki. Azonban az illedelmesen viselkedő, nyájas úriember nem az, akinek mutatja magát - később bonyodalmakat is okoz majd a sztoriban, de előre nem szeretném lelőni a poént azok előtt, akiket esetleg érdekelne a blog.
Tehát, miközben egyre több dolgot tudunk meg mindenkiről, új szereplők is felbukkannak, akiknek léte elengedhetetlen. Ilyen például Indrani, egy Whitborne, aki váratlanul beállít Cyrillék házába - ez pedig nagyon is jó hír a férfi számára, ugyanis vele és Lottéval együtt immár megvan a három családtag, a Tanács így majd újfent teljes rangú vámpírcsaládnak tekinti őket. Azonban nem mindenki örül a lány érkezésének, vegyük példának Lottét, aki féltékenységi jeleneteivel olykor fagyos légkört varázsol az ódon kis ház falai közé. "Bosszúból" látványosan flörtöl Sebastiannal, akit rajta kívül gyakorlatilag senki nem kedvel - teljesen érthető okokból. Így a szerelmesek között patthelyzet alakul ki, de Pascal és Daniel is gyakran kerülnek szócsatába egymással, hiszen mindketten maguknak akarják Mirandát, aki egyenlőre képes fegyelmezni őket. De ki tudja, meddig?
Rengeteg kérdés merült fel bennem, mire a tizenharmadik fejezet végére értem - ugyanis jelenleg itt tart a történet. Egyrészt, nagyon érdekel, hogyan fog Lotte beilleszkedni végre a többiek közé, már ha beilleszkedik egyáltalán. Arra is kíváncsi vagyok, Indrani jelenléte és szerepe mi lesz majd a későbbiekben, mert biztos vagyok benne, hogy nagyon fontos karakter. Na és persze ne felejtsük ki a sztoriból Mirandát, illetve a körülötte legyeskedő férfiakat sem, hiszen jelentkezők bőven akadnak a kegyei elnyerésére. Úgy gondolom, jó munkát végeztetek ezidáig, elvégre, mint láthatjátok, sok a még megválaszolatlan kérdés, és szerintem akkor van jól megírva egy történet, ha az olvasót arra buzdítja, maradjon még tovább, derítse ki, mi fog történni később. Erre remekül ráéreztetek. Érdekes az alapötlet, nem egy elcsépelt vámpírsztoriról van szó, a megvalósítás terén is brillíroztatok eddig, úgy hiszem. Tartsátok ezt a szintet, hogy továbbra is egy izgalmas, igényes blogra térhessenek vissza az olvasóitok!

5/5

Szereplők: Nálatok is igaz az a tény, hogy elég sok szereplővel dolgoztok, és kimondott főszereplőt igazából nehéz is lenne találni, tekintve, hogy minimum 3 ember van leginkább hangsúlyozva a történet során. Főként róluk szeretnék egy rövidebb kritikát írni, de mellékszereplőként a többieket is megemlítem majd, hiszen az ő szerepük is meglehetősen lényeges, kihat a sztorira.
Akit legelőször ismerünk meg, Cyrill, a vámpír férfi, aki a kezdetekben új kedvesét kíséri saját házába abban a reményben, hogy átváltoztassa a saját fajtájává. Ez így mások szemében eléggé ijesztőnek és rámenősnek tűnhet, de a látszat néha csal. Cyrill egy igazi, régi vágású úriember, amitől nekem például rögtön meglehetősen szimpatikussá vált. Nem is tudom, milyen szavakkal tudnám őt leginkább jellemezni, de ha mindenképpen muszáj lenne, akkor azt mondanám, egy kicsit csendesebb, a korlátok között megmaradó fajta, mondhatni, birka türelemmel. Egyszóval, nagyon pozitív karakter, de ha a szerelemről van szó, nem tud tisztán gondolkodni, picit alárendeltebbé válik a kapcsolatban - legalábbis nekem ez jött át róla. Egy imádnivaló, aranyos karakter, akiben még az sem zavaró, hogy olykor ellenszegül a szabályokkal, feszegeti a határokat.
Lotte lenne a következő, akit megemlítenék. Ő az a lány, akit kezdetben egy visszafogottabb, gyermeteg embernek ismerünk meg, de a vámpírrá válása után teljesen kifordul magából. Úgy viselkedik, mintha természetes lenne, hogy a világ körülötte forog, s eléggé szeszélyessé válik, amikor kiderül, hogy ez mégsem egészen így van. Cyrillel ellentétben, nekem ő nem kimondottan szimpatikus, pedig az elején még azt hittem, kedvelni fogom - de attól tartok, a sok negatív tulajdonsága ebben megakadályoz. Nem elég, hogy egocentrikussá válik, de e mellé még gyerekes, hisztérikus, megrögzötten féltékeny viselkedés is párosul. Alapból ez egyáltalán nem lenne baj egy karakternél, ha lennének még pozitív, szerethető tulajdonságai is. De ennek a lánynak nincsenek, legalábbis nem olyan nagy mértékben, hogy azok palástolni tudnák a negatívakat.
Akiről még mindenképpen úgy gondolom, hogy lényeges szereplő, az Miranda, a ház "úrnője". Bár azt nem egészen értem, hogyha Cyrilell nem rokonok, gyakorlatilag semmi közük nincsen egymáshoz, miért laknak mégis egy helyen. Ez az a kérdés, amit már Lotte is feszeget az elején. Idővel azonban rálátunk a kapcsolatukra, mely szerint nagyon jó barátok, hiszen mindketten két neves vámpírcsalád leszármazottai, akiknek, mint nemeseknek, össze kell tartaniuk. Alapvetően számomra ő is egy inkább pozitívabb karakter. Határozott jelleme van, acélidegzete, látszik, hogy született vezéregyéniség. Legalábbis így ismerjük meg őt a blog történetének elején. Idővel azonban úgy érezzük, kezd kicsúszni az irányítás a kezéből, s valójában mégsem annyira erős nő, mint amilyennek mutatja magát. Ezt egyedül talán Isaiah veszi észre rajta, hiszen tulajdonságait tekintve ő is nagyon hasonlít Mirandára: felsőbbrendű, határozott, erős jellemű, büszke, aki nem mutatná ki a gyengeségét, nehogy sebezhetővé váljon.
Többnyire ők azok, akiket főszereplőkként tudnánk említeni, hiszen róluk olvasni a legtöbbet, őket ismerjük leginkább. A többiek mellékszereplők, de közöttük is vannak kulcsfontosságú karakterek. Ilyen például Pascal, vagy Daniel. Előbbi talán a kedvenc karakterem. Kicsit arrogáns néha, de ezt figyelmen kívül lehet hagyni, hiszen ellensúlyozza ezt a kevésbé jó tulajdonságot az, hogy meglehetősen humoros, és olykor olyan beszólásai vannak, amiken a hasamat fogva, hangosan nevetek. Remekül eltalált karakter, és az is tetszik, hogy Miranda szeretője, mert így a picit emberibb oldalát is megismerjük, amikor éppen féltékenykedik. Daniel számomra semlegesebb figura, de rosszat nem lehet róla mondani, hiszen kedves, segítőkész - csak éppen nem zavar sok vizet.
Összességében mind a főszereplők, mind a mellékszereplők terén nagyon sok a jól kidolgozott karakter. A tulajdonságokat nagyon jól építettétek fel, apránként ismertettétek meg velünk a karaktereket, nem zúdítottatok annyi információt a nyakunkba róluk. A külső ábrázolásról még nem igen beszéltem, de azt hiszem, itt is azt tudnám elmondani, hogy tökéletes. Nem túl alapos, nincsen annyira részletezve az egyes karakterek megjelenése, de mivel a személyiségük perfekt módon kidolgozott, ezt nem is tartom olyan fontosnak.

5/5

Fogalmazás, stílus: Azt kell mondanom, nagyon meg vagyok elégedve veletek, ugyanis ennyire jól megfogalmazott fejezetekkel nagyon régen találkoztam már. Nem tudok rá szinte semmi rosszat írni, hiszen én úgy gondolom, egy könyv-szintű fogalmazás az, amit ti csináltok. A szóhasználatotok igen választékos, igyekeztek elkerülni a szóismétléseket - amely nem mindig sikerül, de erről később. A szinonimákat megfelelően alkalmazzátok a szövegben, ez is mutatja számunkra, hogy gazdag szókincsetek van. Emellett a mondatok gördülékenyek, nem túl hosszúak, nem is túl rövidek, kitűnően lehet őket olvasni. Mindig megérti az olvasó, mit akartok éppen kifejezni, mert nagyon jól át tudjátok adni az általatok elképzelt szituáció lényegét, hangulatát egyaránt. Ami pedig plusz pont: nem a mai, tipikus szleng nyelvvel írtok, ellenben igyekeztek alkalmazkodni a történet meghatározott korához, az 1890-es évek szóhasználatához, ami nekem nagyon imponáló. Ha valaki régebbi sztorit ír, akkor igenis nézzen utána az akkori kor jellegzetességeinek, minden szempontból. Ti ezt megtettétek, aminek őszintén örültem. Minden 1891-es londoni újság, színház nevével képben vagytok, ráadásul annyira élethűnek tűnik az ábrázolásotok, köszönhetően annak is, hogy térben remekül elhelyezitek az eseményeket - például utcanevek segítségével.
A leírások fantasztikusak, aprólékosak, élethűek. Nagyon jól részleteztek mindent, de ügyeltek egyúttal arra is, hogy ne legyen unalmas, vagy túlságosan hosszú. Ennek köszönhetően remekül át tudjátok adni az egyes eseményeket, bizonyos emberek/tárgyak/helyiségek kinézetét - szinte az olvasó szeme elé tárulnak a részletek, mintha ő maga is jelen lenne a történetben. Az érzelmek átadása is mind jól sikerült eddig, noha a feladatotok nem egyszerű, hiszen E/3-ban írjátok a történetet. Valószínűleg sokkal könnyebb E/1-ben érzelmeket, gondolatokat kifejezni, de az a helyzet, hogy ti ezt elég ügyesen megoldottátok, a különbséget alig érezni. Ha már a leírásoknál tartunk, a párbeszédekkel sem volt semmi gond. Mindig szabályosak, érthetőek voltak, nem lehet semmiféle módon beléjük kötni. Aminek még külön nagyon örültem, az, hogy helyesírási, vagy elgépelési hibát egyáltalán nem találtam a szövegben, pedig már tizennégy fejezet is publikálásra került.
Amit esetleg meg tudnék említeni, mint negatívum, az a néhány, jelentéktelen szóismétlés, amibe belefutottam olykor - például a kötőszók, átvezetőszók esetében, lásd: hogy. Ám úgy gondolom, ezek nem voltak annyira szembetűnőek, mert a gördülékeny, letisztult fogalmazás és az izgalmas alaptörténet egyvelege teljesen elvette a figyelmet róla. Mégis, ha úgy hiszitek, ezen a téren szükségetek lenne egy kis segítségre, ajánlanám figyelmetekbe az internetes szinonimaszótárat, ami anno nekem is nagyon sokat segített - azóta pedig már csak nagyon ritkán szorulok rá a használatára. A másik dolog, amit megjegyeznék - de szintén semmi jelentősége nincs -, az egy-két helyen előforduló vesszőhiba volt. Már nem emlékszem pontosan, hogy olyan helyre tettetek vesszőt, ahová nem kellett volna, vagy éppen fordítva, de a tizennégy fejezet alatt nagyon elenyésző számú alkalommal a szemembe ötlött, hogy ezt talán máshogy kellett volna (bár úgy hiszem, ebbe a hibába valamennyien belecsúszunk).
Összességében azonban tényleg egy rossz szavam nem lehet a fogalmazásotokra, a helyesírásotokra, mert - bár ketten írjátok a történetet, ami még inkább nehezítő tényező, - szépen bántok a szavakkal, a szókincsetek láthatóan gazdag, s ami a legfontosabb, teljesen képben vagytok a kor hitelességét illetően, nem pedig csak a levegőbe beszéltek. Nekem ez volt az a tényező, ami mindenképpen hangsúlyos a végpontszám kialakításában.

5/5

Összesen: 20/20

Nagyon sok sikert kívánok Nektek a továbbiakban is: M. Gin