Sziasztok!
Meghoztam egy újabb kritikát, ezúttal a tehetséges Dora G. számára, aki a Vérbosszú c. blogjáról kért tőlem véleményezést.
Kinézet:
Amikor megláttam, hogy kritikát kértél tőlem, szinte mosolyogva estem neki a
blogod újbóli olvasásának – ugyanis régebben már elkezdtem, de nem jutott időm
arra, hogy végig nyomon is kövessem az eseményeket. Már akkor nagyon tetszett
az oldal kinézete, de most lehetőségem nyílt szavakba foglalni egy kritika
keretein belül, miért is kedveltem meg korábban a blogot.
Először
is a fejléccel kezdeném, amely a szó legszorosabb értelmében tökéletes. A
szélei belemosódnak a sötét háttérbe, az egész nem foglal el nagy helyet, de
nem is olyan kicsi, amely zavarná a kontrasztot közte és a bejegyzések
szélessége között. A színek pompásak, minden részlet passzol a blog egész
arculatához. A képeket jól kiválasztottad, mindegyik apró, mégis jól
észrevehető, s remekül magukba foglalják a történet témáját. Az elmosásokkal
szintén rendben van minden, ami pedig a főszereplő lányt illeti, kiemelkedik a
fejlécről, holott mégsem ő van a közepén. Ezt nagyon ügyes munkának tartom,
kevesen képesek így egyetlen képrészletre fordítani az olvasó figyelmét, de te
jól megoldottad. Végül a feliratról is ejtenék néhány szót: remekül illik a
bloghoz, egységes, s a cirill betűk még inkább feldobják az egészet.
Nagyon
tetszetős, hogy az oldal, illetve a bejegyzés háttere ugyanolyan színű, így nem
éktelenkedik elválasztó vonal a kettő között. A szöveg betűtípusa egyszerű, a színválasztás
visszafogott, de így a jó, hiszen könnyen olvasható. A modulsáv legtetején az
oldalakat találjuk, melyeken csak egyszerű effekt van – s ez nevezhető
nagyszerűnek is. Semmit nem díszítettél túl, mindenben a tökéletes mennyiséget
alkalmaztad, amiért külön dicséret jár.
A
fülszöveg megfelelő hosszúságú, lényegre törő, valóban csak a legfontosabb
információkat tartalmazza. A trailert sajnos nem engedi lejátszani, kérlek, ezt
mielőbb próbáld helyrehozni. A karakterek képválasztása kitűnő, ötletes, hogy
az egyik színes, a másik nem, remek kontrasztot adnak a szemnek. Az alattuk
található leírás is elegendő, nincs semmi felesleges, amit töltelékszövegnek
neveznék. A fejezeteket sorban, egymás alá linkelted, méghozzá nagyon ötletes
módon – remekül el lehet igazodni az oldaladon. A cseréket is külön tetted,
amit alapvetően nem értenék, de láttam, hogy minden link mellé screenshottal
odaillesztetted a blog fejlécét, s ez mindent megmagyaráz. A versenyeknek,
melyeken részt veszel, a kritikáknak szintén külön oldalt hoztál létre,
egyikkel sincs baj, így legalább jól áttekinthető az egész.
A
kedvcsináló akár fülszövegként is szerepelhetne, így annak nem kellene külön
oldalt létrehozni – de bizonyára oka van annak, hogy mindezt így intézted. A
tartalma egyébként frappáns, röviden összefoglalja a sztorit, mégis hagy néhány
megválaszolatlan kérdést maga után. Az információ modulod többek között arra is
jó, hogy lássuk, minden, ami az oldaladon van, saját munka – a design, a
fejléc, a trailer -, amiért megemelem a kalapomat. A chat színei, méretei
rendben vannak, a modulsáv végét pedig a feliratkozók csoportja, illetve az
archívum zárja. Ennek mind nagyon örülök, mivel, ha végigtekintünk rajtuk,
láthatjuk, hogy egyáltalán nincsen túlzsúfolva az oldalad, nem úgy, mint a
blogok 90%-ában.
Összességében
tehát, hogy leegyszerűsítve fejezzem ki magamat: minden nagyon szép, minden
nagyon jó. Tényleg rendben vannak az oldalak, a modulok, a bejegyzések, a
design pedig egyszerűen meseszép, s remekül visszaadja a történet hangulatát.
5/5
Történet:
A fülszöveg alapján tudhatjuk, hogy a sztori egy orosz családról szól, amelynek
egyik tagja gyilkosság áldozata lesz, amiért testvérei bosszút esküdnek –
vérbosszút azok ellen, akik miatt a gyász rátelepedett a családjukra. Mindezt
megfelelő hosszúságú szövegben tálalod, s végig annyira rejtélyesen írod körbe
a cselekményt, hogy borsódzik tőle az ember háta, persze jó értelemben. Kitűnő
a fogalmazásmód, s külön dicséret jár, amiért választékos szavakat használsz az
olvasók figyelmének felkeltésére, nem pedig csak ledarálod pár mondatba, hogy
miről is szól a blog története.
Áttérve
a prológusra, ismét csak dicsérni tudlak. A blogok prológusainak többségére az in medias res – a dolgok közepébe vágó
kezdés – jellemző, a te történeted azonban ezáltal is egyedi a sok között,
hiszen nálad egyáltalán nem erről van szó. Lassan készíted elő a történetet,
szinte kézen fogod az olvasót, hogy legyen ideje megszokni a környezetet, a
szereplőket, az adott szituációt, miközben apránként magába szívja az általad
csepegtetett információt. A prológus E/1-ben íródik, a főszereplő szemszögéből,
aki a családjáról kezd mesélni. Elárulja testvérei nevét, közben a jellemükre
is kitér, de nem észrevehetően. Megtudjuk a család múltját, mi mindenen mentek
keresztül együtt, s milyen volt előtte
az életük – a vérbosszú előtt. Igazán izgalmasan írsz az előzményekről,
egyetlen mondata sem unalmas, vagy felesleges, remekül bevezeti az olvasót a
történetbe.
Bevallom
őszintén, nem jutott időm arra, hogy az összes publikált fejezetet elolvassam,
de a nagy részét sikerült, így némileg képben vagyok a történtekkel. Röviden, a
gyilkosság megtörténik, Viktort megölik az olasz maffiózók, ám mindennek
körülményeit egy ideig homály fedi, ugyanis visszautalásokon keresztül tudjuk
csak összerakni a cselekmények apró darabkáit. Ez jó módszer, hiszen arra
készteti az olvasót, hogy figyelmesen merüljön bele a történetbe, máskülönben
nem fogja megérteni, mi miért van úgy, ahogy. A prológus után az első kép
rögtön a temetés, Viktor temetése, ahol valamennyi családtag, barát, ismerős
jelen van – s később felbukkan két nyomozó is, akiknek kulcsfontosságú szerep
jut a későbbiek során. Ezt követi a hosszas előkészítés, mígnem főszereplőnk
elhatározásra jut a vérbosszút illetően. Rina a temetés alatt/ után tépelődik,
gyászolja imádott testvérét, s ostorozza magát, amiért nem tudta őt megmenteni.
A belőle kitörő érzelmeket, az ehhez társuló gondolkodásmódot remekül
ábrázolod, nagyon át lehet érezni a főszereplőd helyzetét, hiszen élethű
leírásokkal kápráztatod el az olvasókat.
Miközben
Rina a bosszút forralja, a nyomozók segítik őt, teszik a dolgukat,
információkkal látják el, melyek alapján a lány talán többet érhet el, hiszen
egyedül aligha boldogulna. Emellett segítségére vannak még néhányan: testvére,
Dimitrij és az ő barátja, Alex, akik, mint egy nagy, szerető család,
összetartanak jóban és rosszban. Azonban Rina másik testvére, Andrej hátat
fordít a többieknek, nem hajlandó részt venni a bosszúállásban, így mindent
maga mögött hagyva, új életet kezd, de ezzel újabb csak azt éri el, hogy újabb
csapást mér a lányra, aki képtelen elhinni, hogy a saját vére nem hajlandó a
családdal maradni – holott az oroszok meglehetősen családcentrikusak tudnak
lenni, s erre remek példa a Dolohov család.
Egyenlőre
eddig jutottam az olvasásban, de meg vagyok elégedve minden apró részlettel: a
leírásokkal, a gondolatok, érzelmek kifejezésével, a szereplőkkel és
jellemzésükkel, illetve a sztori tempójával – nem túl gyors, nem túl lassú, az
olvasó lépést tarthat vele. Külön dicséret jár, amiért a szöveget sorkizárttal
írod, s újabb piros pontot kapsz a tartalmas fejezetek hosszáért.
5/5
Szereplők:
Azt kell mondanom – ha még nem kaptál volna tőlem eddig elegendő dicséretet -,
a szereplők terén is kiváló munkát végeztél. Az egy dolog, hogy maga a történet
lépésről-lépésre ki van találva, fel van építve és meg van valósítva, ahhoz,
hogy mindemellett élvezhető is legyen, alaposan kidolgozott karakterek szükségesek,
akikről az olvasó véleményt formálhat. Lássuk is egyesével, hány különböző,
kézzel fogható szereplőt sikerült egyedi módon megalkotnod!
A
főhősnő, Katerina az első néhány
fejezetben olyan, akár egy tipikus, lázadó tinédzserlány. Nagyon érzelmes, kissé
naivnak tűnik, akire a testvérének kell vigyáznia. Idővel azonban saját sarkára
áll, s ízelítőt mutat abból, hogy az elmúlt évek eseményei igenis megedzették a
lelkét. A kislányos énje eltűnik, helyébe egy határozott, magabiztos, tettre kész
nő lép, aki képes a kezébe venni az irányítást, s innentől olyan, mintha
ténylegesen rajta keresztül informálódnánk a történtekről. Eddig nagyon
kidolgozottnak találom, a múltjára, a személyiségére is sok gondot fordítottál.
Könnyen azonosulni lehet vele, amit jónak tartok.
A
testvére, Dimitrij valamennyire
hasonlít a lányra. Ő is ugyanúgy határozott, magabiztos fellépésű személy,
ugyanakkor kevesebbet beszél, ritkábban fejezi ki az érzéseit, gondolatait, ami
talán a kettejük közti konfliktusok alapja is lehet. Dimitrij tipikusan a
családjáért, testvéreiért felelősséget vállaló hirtelen felnőtt férfi, ám
időnként az ő kezéből is kicsúszik az irányítás. Régebben kevésbé értették meg
egymást Katerinával, a sok tragédia mégis közelebb hozta őket a másikhoz.
Számomra egy abszolút pozitív karakterről van szó, akár egy picit többet is
lehetne róla írni az egyes fejezetekben, hiszen meglehetősen szimpatikus
személyiség, s nem tudunk róla annyit, mint a húgáról – pedig nem lenne rossz.
Alex
Dimitrij barátja, akire a végsőkig számítani lehet. Eddig úgy tűnik, ő is
pozitív karakter, bár olyan szinten nem ismerjük meg, mint a testvérpárost.
Csupán sejteni lehet, hogyha eddig nem volt kiemelkedő szerepe – leszámítva az
utolsó fejezeteket -, később jobban előtérbe kerül, s rá is összpontosítani
fogsz, hogy megismertesd az olvasókkal.
A
Dolohov család többi tagjáról szinte semmit nem tudunk eddig. Az egyik fiút
lelőtték, a másik elment, magára hagyva a többieket. Így érezhető, hogy nincs/
nem volt túl nagy szerepük a történetben. Aki még érdekes figura, az Crusader, hiszen igen egyéni módszerekkel
dolgozik. Először úgy tűnik, Rinával nem értik meg egymást, legalábbis nem
jönnek ki valami jól, idővel azonban észrevehető, hogy a gondolkodásmódjuk
nagyon is megegyezik, s ők ketten jobb csapat, mint azt valaha is gondolták.
Számomra ő is egy pozitívabb karakter, tetszik, hogy néha lekezelően viselkedik
Rinával, sőt, sokszor szarkasztikusan beszél vele, éppen ez az a tulajdonsága,
ami talán a védjegyévé vált.
Nos,
meglehetősen kíváncsi vagyok, hogy milyen karakterek bukkannak még fel a sztori
előrehaladtával, eddig mindenesetre megnyerő, hányféle különböző személyiséget
tudsz megjeleníteni az olvasók előtt.
5/5
Fogalmazás, stílus:
Hihetetlenül nehéz az, hogy az ember szinte rögtön kialakítsa a saját stílusát,
írására jellemző vonásokat. Nem tudom, neked meddig kellett „gyakorolni” hozzá,
de a fárasztó munka mindig meghozza a gyümölcsét. Ezzel arra próbálok utalni,
hogy végigolvastam jó néhány fejezetet a blogodból, mégis arra kellett
rádöbbennem, hogy nem tudok belekötni semmibe. A stílusod egyedi, a
fogalmazásmód szépen felépített, a helyesírás hibátlan, szóval: minden
tökéletes. De, hogy bővebb kritikát is kapj az ömlengésen kívül, picit
részletesebben leírom, mi minden nyerte el a tetszésemet olvasás közben.
A
jó néhány fejezet alatt egyetlen vessző/ helyesírási, elgépelési hibát nem
láttam, ami őszinte örömöt váltott ki belőlem, ugyanis zökkenőmentesen tudtam
olvasni a sorokat, nem akasztott meg egy pillanatra sem egy rosszul írt szó,
ami kiszúrta volna a szememet. A stílusod is fergeteges a maga módján: egyfelől
szarkasztikus, másfelől rendelkezel azzal a ritka tulajdonsággal, hogy nagyon
jól bele tudod élni magadat a főszereplő karakterébe, így valóban olyan, mintha
Rina egy létező személy lenne, aki egyfajta naplót vezetne az életéről.
A
szavakkal remekül bánsz, sehol egy szóismétlés, ügyesen alkalmazod a
szinonimákat, amelyek nem csupán a helyesírás kiküszöbölésére alkalmasak, de
sokkal színesebbé is teszik a szöveget. A fogalmazásmódod gördülékeny, az összes
mondat logikai sorrendben követi egymást, így érthető és jól átlátható, mit
akarsz velük kifejezni. A párbeszédek
szabályosak, mindig tudni, ki beszél kihez. Az elbeszélés is jól van megoldva,
hiszen mindent Katerina szemszögéből olvashatunk, így nem csupán az ő
gondolatait ismerjük meg közben, de a környezetében élő szereplőkét is.
Amit
esetleg javasolni tudnék – elégséges, de nem szükséges -, az, hogy legyen
kicsit több leírás a szövegben. Bár a hibátlan párbeszédek, a gördülékeny
mondatok egészen hosszú szöveget alkotnak együtt, észrevettem, hogy a leírások
nincsenek annyira túlsúlyban, sőt, nagyon ritkán jelennek csak meg. Ha esetleg
erre fordítanál picit több gondot, tökéletesen kiegészítené a majdnem
felépített szöveget.
Összességében
azonban nagyon meg voltam elégedve a bloggal, mind történeti, mind fogalmazási
szempontból. Kerek, érdekes sztori, fantasztikusan kidolgozott karakterekkel,
ehhez pedig hozzájön a kitűnő, 5*-os helyesírás. Gratulálok hozzá!
5/5
Összesen: 20/20
Sok
sikert a továbbiakban is:
Szia!
VálaszTörlésBocsánat, hogy kicsit megkésve írok csak, de teljesen elhavazott az egyetem. Először is, nagyon szépen köszönöm a kritikát, és a szavaidat, elképesztően jól esnek. Nagyon örültem annak, amiket a karaktereimről írtál, mert nagyjából azt akartam, hogy ilyen kép alakuljon ki róluk az olvasó szemében - főleg annak örültem, hogy Rina fejlődése látható.
A helyesírási és szóismétlési dolgokról a bétám tudna sztorizni, mert néha van, hogy úgy kapja meg a fejezeteimet, hogy egy bekezdésben ötször szerepel ugyanaz a szó - ilyenkor visszakapok egy nagy piros pacát, aztán hosszú perceket agyalok azon, hogy hogyan küszöböljem ki őket. Szóval a szóismétlés és helyesírási hibák hiány nagyrészt az érdeme.
A trailerrel nem tudom mi lehet a gond, nekem lejátssza, még úgy is ha nem vagyok belépve O.o A leírásokat pedig mások is mondták, arra megpróbálok akkor jobban odafigyelni :)
Összességében nagyon örülök, hogy tetszett a történet, a design, karakterek, és örülök, hogy 20 pontosra értékelted a blogom, és nagyon szépen köszönöm, hogy időt szántál rá. :)
Ölel, Dora
Szia, drága! :)
TörlésSemmi gond, teljesen megértem.
Öröm volt írni a blogodról, valóban igényes, fantasztikus történet, ha lesz időm, mindenképp visszanézek még az oldalra. Örülök, hogy nem csak Rina, de te is fejlődsz írás szempontjából, idővel aztán annyira belejössz, hogy a bétádnak semmi dolga nem lesz. :)
A trailert próbáld újra feltenni, hátha jó lesz!
Csók, Gin