Kritika #116 - Vérbosszú

Sziasztok! 

Meghoztam egy újabb kritikát, ezúttal a tehetséges Dora G. számára, aki a Vérbosszú c. blogjáról kért tőlem véleményezést.

Kinézet: Amikor megláttam, hogy kritikát kértél tőlem, szinte mosolyogva estem neki a blogod újbóli olvasásának – ugyanis régebben már elkezdtem, de nem jutott időm arra, hogy végig nyomon is kövessem az eseményeket. Már akkor nagyon tetszett az oldal kinézete, de most lehetőségem nyílt szavakba foglalni egy kritika keretein belül, miért is kedveltem meg korábban a blogot.

Először is a fejléccel kezdeném, amely a szó legszorosabb értelmében tökéletes. A szélei belemosódnak a sötét háttérbe, az egész nem foglal el nagy helyet, de nem is olyan kicsi, amely zavarná a kontrasztot közte és a bejegyzések szélessége között. A színek pompásak, minden részlet passzol a blog egész arculatához. A képeket jól kiválasztottad, mindegyik apró, mégis jól észrevehető, s remekül magukba foglalják a történet témáját. Az elmosásokkal szintén rendben van minden, ami pedig a főszereplő lányt illeti, kiemelkedik a fejlécről, holott mégsem ő van a közepén. Ezt nagyon ügyes munkának tartom, kevesen képesek így egyetlen képrészletre fordítani az olvasó figyelmét, de te jól megoldottad. Végül a feliratról is ejtenék néhány szót: remekül illik a bloghoz, egységes, s a cirill betűk még inkább feldobják az egészet.

Nagyon tetszetős, hogy az oldal, illetve a bejegyzés háttere ugyanolyan színű, így nem éktelenkedik elválasztó vonal a kettő között. A szöveg betűtípusa egyszerű, a színválasztás visszafogott, de így a jó, hiszen könnyen olvasható. A modulsáv legtetején az oldalakat találjuk, melyeken csak egyszerű effekt van – s ez nevezhető nagyszerűnek is. Semmit nem díszítettél túl, mindenben a tökéletes mennyiséget alkalmaztad, amiért külön dicséret jár.

A fülszöveg megfelelő hosszúságú, lényegre törő, valóban csak a legfontosabb információkat tartalmazza. A trailert sajnos nem engedi lejátszani, kérlek, ezt mielőbb próbáld helyrehozni. A karakterek képválasztása kitűnő, ötletes, hogy az egyik színes, a másik nem, remek kontrasztot adnak a szemnek. Az alattuk található leírás is elegendő, nincs semmi felesleges, amit töltelékszövegnek neveznék. A fejezeteket sorban, egymás alá linkelted, méghozzá nagyon ötletes módon – remekül el lehet igazodni az oldaladon. A cseréket is külön tetted, amit alapvetően nem értenék, de láttam, hogy minden link mellé screenshottal odaillesztetted a blog fejlécét, s ez mindent megmagyaráz. A versenyeknek, melyeken részt veszel, a kritikáknak szintén külön oldalt hoztál létre, egyikkel sincs baj, így legalább jól áttekinthető az egész.

A kedvcsináló akár fülszövegként is szerepelhetne, így annak nem kellene külön oldalt létrehozni – de bizonyára oka van annak, hogy mindezt így intézted. A tartalma egyébként frappáns, röviden összefoglalja a sztorit, mégis hagy néhány megválaszolatlan kérdést maga után. Az információ modulod többek között arra is jó, hogy lássuk, minden, ami az oldaladon van, saját munka – a design, a fejléc, a trailer -, amiért megemelem a kalapomat. A chat színei, méretei rendben vannak, a modulsáv végét pedig a feliratkozók csoportja, illetve az archívum zárja. Ennek mind nagyon örülök, mivel, ha végigtekintünk rajtuk, láthatjuk, hogy egyáltalán nincsen túlzsúfolva az oldalad, nem úgy, mint a blogok 90%-ában.

Összességében tehát, hogy leegyszerűsítve fejezzem ki magamat: minden nagyon szép, minden nagyon jó. Tényleg rendben vannak az oldalak, a modulok, a bejegyzések, a design pedig egyszerűen meseszép, s remekül visszaadja a történet hangulatát.

5/5

Történet: A fülszöveg alapján tudhatjuk, hogy a sztori egy orosz családról szól, amelynek egyik tagja gyilkosság áldozata lesz, amiért testvérei bosszút esküdnek – vérbosszút azok ellen, akik miatt a gyász rátelepedett a családjukra. Mindezt megfelelő hosszúságú szövegben tálalod, s végig annyira rejtélyesen írod körbe a cselekményt, hogy borsódzik tőle az ember háta, persze jó értelemben. Kitűnő a fogalmazásmód, s külön dicséret jár, amiért választékos szavakat használsz az olvasók figyelmének felkeltésére, nem pedig csak ledarálod pár mondatba, hogy miről is szól a blog története.

Áttérve a prológusra, ismét csak dicsérni tudlak. A blogok prológusainak többségére az in medias res – a dolgok közepébe vágó kezdés – jellemző, a te történeted azonban ezáltal is egyedi a sok között, hiszen nálad egyáltalán nem erről van szó. Lassan készíted elő a történetet, szinte kézen fogod az olvasót, hogy legyen ideje megszokni a környezetet, a szereplőket, az adott szituációt, miközben apránként magába szívja az általad csepegtetett információt. A prológus E/1-ben íródik, a főszereplő szemszögéből, aki a családjáról kezd mesélni. Elárulja testvérei nevét, közben a jellemükre is kitér, de nem észrevehetően. Megtudjuk a család múltját, mi mindenen mentek keresztül együtt, s milyen volt előtte az életük – a vérbosszú előtt. Igazán izgalmasan írsz az előzményekről, egyetlen mondata sem unalmas, vagy felesleges, remekül bevezeti az olvasót a történetbe.

Bevallom őszintén, nem jutott időm arra, hogy az összes publikált fejezetet elolvassam, de a nagy részét sikerült, így némileg képben vagyok a történtekkel. Röviden, a gyilkosság megtörténik, Viktort megölik az olasz maffiózók, ám mindennek körülményeit egy ideig homály fedi, ugyanis visszautalásokon keresztül tudjuk csak összerakni a cselekmények apró darabkáit. Ez jó módszer, hiszen arra készteti az olvasót, hogy figyelmesen merüljön bele a történetbe, máskülönben nem fogja megérteni, mi miért van úgy, ahogy. A prológus után az első kép rögtön a temetés, Viktor temetése, ahol valamennyi családtag, barát, ismerős jelen van – s később felbukkan két nyomozó is, akiknek kulcsfontosságú szerep jut a későbbiek során. Ezt követi a hosszas előkészítés, mígnem főszereplőnk elhatározásra jut a vérbosszút illetően. Rina a temetés alatt/ után tépelődik, gyászolja imádott testvérét, s ostorozza magát, amiért nem tudta őt megmenteni. A belőle kitörő érzelmeket, az ehhez társuló gondolkodásmódot remekül ábrázolod, nagyon át lehet érezni a főszereplőd helyzetét, hiszen élethű leírásokkal kápráztatod el az olvasókat.

Miközben Rina a bosszút forralja, a nyomozók segítik őt, teszik a dolgukat, információkkal látják el, melyek alapján a lány talán többet érhet el, hiszen egyedül aligha boldogulna. Emellett segítségére vannak még néhányan: testvére, Dimitrij és az ő barátja, Alex, akik, mint egy nagy, szerető család, összetartanak jóban és rosszban. Azonban Rina másik testvére, Andrej hátat fordít a többieknek, nem hajlandó részt venni a bosszúállásban, így mindent maga mögött hagyva, új életet kezd, de ezzel újabb csak azt éri el, hogy újabb csapást mér a lányra, aki képtelen elhinni, hogy a saját vére nem hajlandó a családdal maradni – holott az oroszok meglehetősen családcentrikusak tudnak lenni, s erre remek példa a Dolohov család.

Egyenlőre eddig jutottam az olvasásban, de meg vagyok elégedve minden apró részlettel: a leírásokkal, a gondolatok, érzelmek kifejezésével, a szereplőkkel és jellemzésükkel, illetve a sztori tempójával – nem túl gyors, nem túl lassú, az olvasó lépést tarthat vele. Külön dicséret jár, amiért a szöveget sorkizárttal írod, s újabb piros pontot kapsz a tartalmas fejezetek hosszáért.

5/5

Szereplők: Azt kell mondanom – ha még nem kaptál volna tőlem eddig elegendő dicséretet -, a szereplők terén is kiváló munkát végeztél. Az egy dolog, hogy maga a történet lépésről-lépésre ki van találva, fel van építve és meg van valósítva, ahhoz, hogy mindemellett élvezhető is legyen, alaposan kidolgozott karakterek szükségesek, akikről az olvasó véleményt formálhat. Lássuk is egyesével, hány különböző, kézzel fogható szereplőt sikerült egyedi módon megalkotnod!

A főhősnő, Katerina az első néhány fejezetben olyan, akár egy tipikus, lázadó tinédzserlány. Nagyon érzelmes, kissé naivnak tűnik, akire a testvérének kell vigyáznia. Idővel azonban saját sarkára áll, s ízelítőt mutat abból, hogy az elmúlt évek eseményei igenis megedzették a lelkét. A kislányos énje eltűnik, helyébe egy határozott, magabiztos, tettre kész nő lép, aki képes a kezébe venni az irányítást, s innentől olyan, mintha ténylegesen rajta keresztül informálódnánk a történtekről. Eddig nagyon kidolgozottnak találom, a múltjára, a személyiségére is sok gondot fordítottál. Könnyen azonosulni lehet vele, amit jónak tartok.

A testvére, Dimitrij valamennyire hasonlít a lányra. Ő is ugyanúgy határozott, magabiztos fellépésű személy, ugyanakkor kevesebbet beszél, ritkábban fejezi ki az érzéseit, gondolatait, ami talán a kettejük közti konfliktusok alapja is lehet. Dimitrij tipikusan a családjáért, testvéreiért felelősséget vállaló hirtelen felnőtt férfi, ám időnként az ő kezéből is kicsúszik az irányítás. Régebben kevésbé értették meg egymást Katerinával, a sok tragédia mégis közelebb hozta őket a másikhoz. Számomra egy abszolút pozitív karakterről van szó, akár egy picit többet is lehetne róla írni az egyes fejezetekben, hiszen meglehetősen szimpatikus személyiség, s nem tudunk róla annyit, mint a húgáról – pedig nem lenne rossz.

Alex Dimitrij barátja, akire a végsőkig számítani lehet. Eddig úgy tűnik, ő is pozitív karakter, bár olyan szinten nem ismerjük meg, mint a testvérpárost. Csupán sejteni lehet, hogyha eddig nem volt kiemelkedő szerepe – leszámítva az utolsó fejezeteket -, később jobban előtérbe kerül, s rá is összpontosítani fogsz, hogy megismertesd az olvasókkal.

A Dolohov család többi tagjáról szinte semmit nem tudunk eddig. Az egyik fiút lelőtték, a másik elment, magára hagyva a többieket. Így érezhető, hogy nincs/ nem volt túl nagy szerepük a történetben. Aki még érdekes figura, az Crusader, hiszen igen egyéni módszerekkel dolgozik. Először úgy tűnik, Rinával nem értik meg egymást, legalábbis nem jönnek ki valami jól, idővel azonban észrevehető, hogy a gondolkodásmódjuk nagyon is megegyezik, s ők ketten jobb csapat, mint azt valaha is gondolták. Számomra ő is egy pozitívabb karakter, tetszik, hogy néha lekezelően viselkedik Rinával, sőt, sokszor szarkasztikusan beszél vele, éppen ez az a tulajdonsága, ami talán a védjegyévé vált.

Nos, meglehetősen kíváncsi vagyok, hogy milyen karakterek bukkannak még fel a sztori előrehaladtával, eddig mindenesetre megnyerő, hányféle különböző személyiséget tudsz megjeleníteni az olvasók előtt.

5/5

Fogalmazás, stílus: Hihetetlenül nehéz az, hogy az ember szinte rögtön kialakítsa a saját stílusát, írására jellemző vonásokat. Nem tudom, neked meddig kellett „gyakorolni” hozzá, de a fárasztó munka mindig meghozza a gyümölcsét. Ezzel arra próbálok utalni, hogy végigolvastam jó néhány fejezetet a blogodból, mégis arra kellett rádöbbennem, hogy nem tudok belekötni semmibe. A stílusod egyedi, a fogalmazásmód szépen felépített, a helyesírás hibátlan, szóval: minden tökéletes. De, hogy bővebb kritikát is kapj az ömlengésen kívül, picit részletesebben leírom, mi minden nyerte el a tetszésemet olvasás közben.

A jó néhány fejezet alatt egyetlen vessző/ helyesírási, elgépelési hibát nem láttam, ami őszinte örömöt váltott ki belőlem, ugyanis zökkenőmentesen tudtam olvasni a sorokat, nem akasztott meg egy pillanatra sem egy rosszul írt szó, ami kiszúrta volna a szememet. A stílusod is fergeteges a maga módján: egyfelől szarkasztikus, másfelől rendelkezel azzal a ritka tulajdonsággal, hogy nagyon jól bele tudod élni magadat a főszereplő karakterébe, így valóban olyan, mintha Rina egy létező személy lenne, aki egyfajta naplót vezetne az életéről.

A szavakkal remekül bánsz, sehol egy szóismétlés, ügyesen alkalmazod a szinonimákat, amelyek nem csupán a helyesírás kiküszöbölésére alkalmasak, de sokkal színesebbé is teszik a szöveget. A fogalmazásmódod gördülékeny, az összes mondat logikai sorrendben követi egymást, így érthető és jól átlátható, mit akarsz velük kifejezni.  A párbeszédek szabályosak, mindig tudni, ki beszél kihez. Az elbeszélés is jól van megoldva, hiszen mindent Katerina szemszögéből olvashatunk, így nem csupán az ő gondolatait ismerjük meg közben, de a környezetében élő szereplőkét is.

Amit esetleg javasolni tudnék – elégséges, de nem szükséges -, az, hogy legyen kicsit több leírás a szövegben. Bár a hibátlan párbeszédek, a gördülékeny mondatok egészen hosszú szöveget alkotnak együtt, észrevettem, hogy a leírások nincsenek annyira túlsúlyban, sőt, nagyon ritkán jelennek csak meg. Ha esetleg erre fordítanál picit több gondot, tökéletesen kiegészítené a majdnem felépített szöveget.

Összességében azonban nagyon meg voltam elégedve a bloggal, mind történeti, mind fogalmazási szempontból. Kerek, érdekes sztori, fantasztikusan kidolgozott karakterekkel, ehhez pedig hozzájön a kitűnő, 5*-os helyesírás. Gratulálok hozzá!

5/5

Összesen: 20/20

Sok sikert a továbbiakban is: