Sziasztok!
Ma
Hanna Virág és Berecz Ramóna közös blogjával érkezem, az Éjláng című
fantasy-horrortörténetével.
Nagy
örömmel és várakozással ültem neki a kritikának, Hanna Virágtól már olvastam
mást is, úgyhogy boldogan vállaltam a kritikát. A blog jelenleg szünetel, az
írónők írják, de egyelőre nem publikálják, de ez nem gátol meg semmiben engem.
A Prológust és az első öt fejezetet olvastam el, ennek alapján írom a
véleményemet.
Lássunk
is hozzá!
Design
Nem
is kellett keresgélnem az információk között, azonnal tudtam, hogy ez a design
Vera munkája. És ahogy Vera munkájánál lenni szokott: imádom! Ennek a
leányzónak van egy olyan egyedi stílusa, ami senki máséval nem hasonlítható
össze. Elnézést, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a designról, mert
különleges és gyönyörű, megragadja az ember képzeletét, sokáig velünk marad
azután is, hogy elhagytuk a blogot.
A
fejlécen két női alak látható, gondolom, a két főszereplőre, Samre és Carlee-ra
utalnak, ezzel máris sokat előrevetítve a történetből. A két lány vöröses,
misztikus hatású körben áll, faágak (vagy szarvasagancsok?) teszik még
boszorkányosabbá az összhatást. Nincs felesleges csicsa. A plusz
különlegességet a lányok alakjának nem emberivé varázsolt színe adja – ebből is
sejthetjük, hogy valószínűleg nem átlagos nőkkel lesz dolgunk.
A
menüsort a fejlécen találjuk, amit én mindig nagyon üdvözlök, nem kell
keresgélni lejjebb a legfontosabb információkat.
Az
oldalt tekintve a piros szín visszaköszön a modulsáv szélén, illetve a
bejegyzésekben egy-egy foltban. Egyébként a fekete és a szürke dominál: az
oldalháttér fekete, a bejegyzések háttere szürke. Így számomra kellemes volt az
olvasás.
A
modulokról: legfelül olvasható a fülszöveg, alatta egy idézet, majd a chat, a
feliratkozók, az információk, a társoldal, illetve néhány blogversenyre utaló
kép. Itt néhány apró változást javasolnék: az információkat szerintem nyugodtan
tegyétek a fülszöveg alá! Személy szerint szeretem ezt a kettőt egymás alatt
tudni – érdekel, miféle információkat tart fontosnak a szerző. Emellett
szerintem a blogversenyekre vonatkozó modulokat pakolhatnátok egy menüpontba,
hogy még letisztultabb lehessen az oldal összhatása.
Nagyon
tetszik, hogy ötletes elnevezéseket adtatok a moduloknak! A feliratkozók
Darkfire lakosai, a linkcserék Szomszédos boszorkánytanyák. Az efféle kreativitást
mindig nagyon díjazom, izgalmasabbá teszi a blog kinézetét. Még az információk
modult is hasonló névvel láthatnátok el, szívesen megnézném, hogy mit hoztok ki
belőle.
Összességében
elmondhatom, hogy egy remek, egyedi és figyelemfelkeltő küllemű bloggal
rendelkeztek, ami nem megy ki egyhamar azok fejéből, akik idelátogatnak.
Gratulálok!
Történet
A címmel kezdve: imádtam! Végre, végre magyar cím, méghozzá ötletes, kellően "fentezis", beszédes cím. Sok mindenre asszociáltam, költőinek találtam. Jó választás!
A
történetetek Darkfire városkájába kalauzulja a borzongásra és a fantasztikus
lényekre áhítozó olvasókat. A prológusban megismerhetjük a város helyzetét:
halandók és az őket védő boszorkányok életét, illetve a legfontosabb
boszorkányt, az Első Lángot, Rachelt, gyermekét, egyben utódját, Samet, illetve
Rachel húgát, Josie-t. Josie némileg rebellisen halandó férfit választott
magának, ezzel lényegében átadta Rachelnek az elsőbbséget, ahogyan kislánya,
Carlee helyett is Sam lesz az elsődleges örökös.
A
városra egy éjszakán lecsapnak az árnyak, a két újszülött kislányt, Carlee-t és
Samet fenyegetik. Nagyanyjuk, Zada utasítja két lányát: utazzanak el messzire,
a két kislány pedig nem ismerheti egymást. Hisz túl nagy erejük van, amit ha az
árnyak megkaparintanának, szörnyű dolgok történhetnek.
Már
a legelső rész során sok kérdés merült fel bennem. Mit jelent az, hogy a
vérével az ősi házba zárta az árnyakat? Oké, van egy sejtésem, de szerintem
izgalmas lenne, ha belefogalmaznátok a részbe, hogy ez a rituálé hogyan zajlott
pontosan. A prológus nyomán egyébként is sok kérdésem támadt. A helyetekben egy
icipicit bővíteném a részt. Zadát az Első Fénynek nevezik, de mit jelent ez? Ő
a boszorkánykirálnyő, mi a feladata? A haláláig tart a védelem – de a
boszorkányok átlagos élethosszig élnek, vagy tovább, mint az emberek? Ezeket
néhány mondattal ki lehetne még fejteni.
Azután
16 éves ugrás következik az időben. Ez bátor vállalkozás, de ti ügyesen
megoldottátok. Általában bennem annyi kérdés halmozódik fel, hogy mindig
csalódás a jelen, de nálatok nem éreztem ezt, mert tulajdonképpen belecsaptatok
a közepébe, nem hagytatok lógva, a sok kérdésemre választ is kaptam.
Megismerhetjük
Sam életét, amely jelenleg cseppet sem olyan, mint egy örökösé. A legjobb
barátja és pasija szakított vele, egy undok lány elvette a helyét a
szurkolólányok között, ráadásul a társasági életét is tönkre akarja tenni, Sam
pedig szappanoperákkal és a kisöccsével tölti a nyári szünidőt. Míg nem talál egy
levelet, ami az anyja húgától jött. Csakhogy Sam eddig azt hitte, hogy az
édesanyja egyke... Sam pedig érthető módon tudni akarja, miért titkolóztak
előtte, így rögtön levelet ír ismeretlen unokatestvérének, Carlee-nak.
Carlee
Németországban él, a szülei elváltak, az anyukája pedig különös dolgokat művel.
Úgy tűnik, ő jobban ápolja a boszorkánysággal kapcsolatos hiedelmeket, mint
Rachel. Carlee sokkal kevésbé lelkesedik az új ismeretségért, mint Sam, inkább
nem akarja tudni, mi ez az egész. Ám mégis belecsöppen az egészbe, amikor
véletlenül titkos és horrorisztikus szobát talál az anyja hálószobájából nyíló
átjáró mögött.
Az
életük azonban akkor fordul fel igazán, amikor mind ismét Darkfire-be kerülnek,
oda, ahol minden elkezdődött. Sam és Carlee végre személyesen is
megismerkednek, a helyi iskolába kezdenek járni – és a múltjuk titkaiból
lassanként megismernek egy-egy mozaikot.
Amit
javasolnék: például a horror-részeknél, vagy ott, ahol a fantasyelemeket
behozzátok, ott nyugodtan részletezzétek valamivel bővebben a dolgokat! Ez
vonatkozik az érzésekre is – lehetne még bővebb lére ereszteni. Nyilván nem
kell szájba rágni semmit, de lehet színesíteni még egy-két elemmel. Például
amikor Sam azt a véletlen balesetet okozza a 3. fejezet végén, le lehetne írni,
hogy érez-e valamit, miközben kíván. Vagy amikor Carlee a pincében van, mi
minden fut át az elméjén, míg az anyja rátalál. Vagy pár mondatban kifejteni,
hogy Josie férje miért érzi veszélyesnek a volt feleségét. Csak ötletelek.
Viszont
az alapötlet és a sztori további folydogálása is nagyon tetszik nekem. Mindig
is érdekelt és vonzott a boszorkányok világa, úgyhogy már a fülszöveg is
felkeltette az érdeklődésemet. Később sem okoztok csalódást. Pörgős, izgalmas,
borzongató történetet tártok az olvasóitok elé. A boszorkányerő annyi
lehetőséget rejt magában, hogy csuda, és ti nem is féltek kiaknázni ezeket –
izgalmas (és néha gyomorforgatóan borzongató) dolgokat produkálnak az elején
uralhatatlan képességek. Azt kell mondanom, hogy némi tökéletesítés,
csiszolgatás után akár el tudnám képzelni ezt a történetet könyv formátumban
is. Bőven van olyan színvonalon az ötlet, hogy ebből akár komolyabb dolog is
kisüljön. Látszik, hogy nemcsak egy ötletfoszlányról van szó, hanem mindent
alaposan kidolgoztatok, nincsenek fekete lyukak, nincsenek logikai bakik.
Szereplők
Először
általában körülnézek a blogon, és megtekintem, hogy van-e kép a szereplőkről,
esetleg más információ. Ti minden fontosabb karakterről tettetek ki képet,
illetve néhány alapvetőnek tartott gondolatot, ezeknek egy része a történet
ismerete nélkül nem mond sokat, de gondolom, a sztoriban kitértek arra, hogy
mit jelent például a Solemin nemzetség. Általában nem szeretem, ha túl sok
infót tolnak elém a szereplők képeinél, de itt úgy gondolom, elmegy, hiszen
fantasy, lehet, hogy olvasás közben kimegy az olvasók fejéből, hogy milyen
nemzetségbe tartozik mondjuk Carlee, és szeretné visszanézni, akkor csak a
szereplőkre kell kattintania. A külső tulajdonságokat azonban itt abszolút nem
tartom fontosnak, időközben úgyis jellemzitek a szereplőket, akár minden fejezetben
is utalhattok a legfontosabbnak tartott tulajdonságokra.
Az
egyébként nagyon ötletes, hogy minden karakterről egy fiatalkori és egy
felnőttkori képet is betettetek, nyilván azért, mert ebben a történetben fontos
a szereplők múltja is.
Nagyon
tetszik, hogy ennyire különböző szereplőket alkottatok meg és dolgoztatok ki.
Mert én úgy érzékeltem, hogy Carlee és Sam ha nem is tűz és víz, de
meglehetősen különböznek egymástól, ahogy Josie és Rachel is. Éppen ezért
szerintem a két anya is ugyanolyan főszereplő, mint lányaik.
Nem
tudom, hogy tudatos-e, de úgy éreztem, hogy Rachel és Josie jelleme is
megfordult az idők során: míg régen Josie számára kevésbé volt fontos az, hogy
ki az örökös, a jelenben ez már egészen másként van, bármit megtenne azért, hogy
Carlee-t előnyhöz juttassa. Ezzel ellentétben Rachel régen teljes
felelősségtudatban viselkedett, mára azonban mintha hátra akarná hagyni a
múltat és a kötelességét, ki akarja hagyni Samet az egész boszorkánymizériából.
Még tovább növeli köztük az ellentétet, hogy Josie fiatalon a hagyományokkal
szakítva ment hozzá „emberi” szerelméhez, mégis elváltak, Rachel pedig ahhoz
ment, akit neki szántak, mégis boldogok ennyi idő után is.
Carlee
szerintem visszahúzódóbb, kevésbé nyitott, de határozott jellem, úgy éreztem, ő
sokkal inkább két lábbal áll a földön, amolyan született szkeptikus. Még egy
megrázó esemény sem igazán zökkenti ki, megrázza, felkavarja, természetes, de
nem akar kideríteni minden áron mindent, inkább eltolja magától a tudást. Úgy
éreztem, ő nagy lelki erővel bír, sok terhet elvisel, ő a szilárd szikla a
tomboló viharban.
Samnél
úgy éreztem, sok kétséggel küzd, hiába volt amolyan sulikirálynő. A népszerűség
nem érdekli igazán, persze fáj neki, hogy nem törődnek vele, de az emberi
kapcsolatokat hiányolja, nem a népszerűséget. Ezért sokkal jobban ragaszkodik
(legalábbis eleinte) Carlee-hoz és a rokonsághoz, mint fordítva. Képtelen
elviselni a titkokat, bármi áron ki akarja deríteni őket. Ha Carlee a szikla,
akkor Sam ha nem is a tomboló vihar, de a zivatar biztosan.
Tetszett,
hogy a két lányból nem lett rögtön örök barát, sőt, eleinte nem is igazán
szimpatizálnak egymással, sem a levelezés, sem a valódi találkozás során, annak
ellenére sem, hogy rokonok. Ugyanakkor mégis vonzódnak egymáshoz valamelyest,
például elismerik és irigylik a másik szépségét. Samet éreztem nyitottabbnak
Carlee felé, tetszett, ahogy kissé suta ezzel kapcsolatban, nem meri konkrétan
kimondani, hogy figyu, kedvellek.
Az
is elnyerte a tetszésem, hogy nem hoztatok már be az elején valami boszorkány „jópasit”,
nem a férfinem körül forgott Sam és Carlee világa. Egy igazi csajos girlpower
történetet és szereplőket tártatok elém, amit nagyon üdvözöltem.
A
szereplők kidolgozását tehát kielégítően végzitek, néhány apró utalás még
elférne nekem velük kapcsolatban, de használtok is ilyeneket, szóval nem
panaszkodom.
Kivitelezés
Váltott
szemszöggel dolgoztok, a két főszereplő szemszögét külön írjátok. Samét Ramóna,
Carlee-ét Hanna Virág. Éppen ezért úgy döntöttem, külön-külön elemzem az
írásotokat, ha nem bánjátok, hiszen másra kell odafigyelnetek. Hanna Virággal
kezdem a kivitelezés kivesézését, majd Ramóna részeivel folytatom.
Elöljáróban
elmondhatom, hogy mindketten élvezhetően írtok, jó olvasni titeket, és ebben az
esetben egyáltalán nem hátrány, hogy a stílusotok különböző. A párbeszédek
helyesírása rendben van mindkettőtöknél, illetve iszonytatóan súlyos hibákat
egyikőtök sem vét.
A
prológust E/3-ban írta HannaVirág – káprázatos fogalmazással, szép képekkel,
változatos szókinccsel, szinte teljesen hibátlanul. Nagyon, de nagyon tetszett.
Nem is találtam hibát, csak két apróságot, de ezek sem hatalmas gondok, inkább
finomítandók. Csak gratulálni tudok ehhez a részhez, megvillantottad a
tehetségedet! Már írtam neked kritikát, és úgy érzem, nagyon sokat fejlődtél,
csak azt tudom mondani, hogy csak így tovább!
A
Prológus után E/1-re váltotok, amit némi szájhúzással konstatáltam – aki kért
már tőlem kritikát, talán tudja, hogy nem szeretem különösebben, sem írni, sem
pedig olvasni. Nekem sokkal jobban tetszett az a rész, amit Hanna Virág E/3-ban
írt, sokkal kifinomultabb, cizelláltabb, összeszedettebb.
De
meg kell mondanom, hogy tulajdonképpen beszippantottak Carlee fejezetei is.
Mégpedig azért, mert rögtön izgalmak következnek, nem totojázol, egyből
belevágsz a közepébe, mégsem tudunk meg mindent, de annyit igen, hogy
elkezdjünk borzongani és izgulni. Az írásmódod szórakoztató, izgalmas, szépen
és változatosan fogalmazol.
Térjünk
rá azokra az elemekre, amelyeken javítani kellene még. Azt le kell szögeznem,
hogy tényleg érezhető, mennyit fejlődtél, szóval sokkal kevesebb dologra hívom
fel a figyelmedet a következőkben. Nem gyűjtöttem ki mindent, csak néhány
példát, úgyhogy javaslom, hogy alaposan nézd majd át az eddigi szövegeket.
Íme,
a Prológus kapcsán említett két apróság: Letárgyalták ezt (P.) – kicsit
idegenül hat ez nekem. Megtárgyalták, megbeszélték, megegyeztek, tisztázták,
ezeket javasolnám.
Elszenesíteni,
és kiszárítani a fákat (P.) – itt nem szükséges a vessző.
Általánosságban
azt állapítottam meg, hogy szeretsz spórolni a vesszőkkel. Kigyűjtöttem néhány
példát erre vonatkozóan.
Sem
ő sem én (2.) – sem ő, sem én.
A
fogantatás napját ünneplik nem a születését (2.) – A fogantatás napját
ünneplik, nem a születését.
Nem
értettem ez miért nem tűnt furának (2.) – Nem értettem, ez miért nem tűnt
furának.
Közelebb
léptem és megérintettem a kanócot (2.) – Közelebb léptem, és megérintettem a
kanócot.
Összeszorítottam
a szemhéjamat majd kinyitottam (2.) – Összeszorítottam a szemhéjamat, majd
kinyitottam
Előfordult
egy-két eset, amikor külön írtál olyan szókapcsolatot, amit egyben kell: Minden
esetre (2.) – mindenesetre, Úgy sem (2.) – úgysem, Ég világon (2.) – égvilágon.
Pár
apróság: ha valakinek a származását írod le, akkor a kontinsens/ország/város
kisbetűvel kezdődik: tehát pl. európai (4. – Európainak írod, illetve ugyanitt:
Németországi). Keljen (4.) – gondolom, elírás, helyesen: kelljen. A külföldi
nevek toldalékolásával kapcsolatban: 4. fejezet: George-dzsal, helyesen. A
kiejtett hanghoz megfelelően kell passzintani a toldalékot.
Ramóna
részeire, azaz a Sam-fejezetekre térve meg kell mondanom, hogy szívesen olvastam
volna tőled valamit, amit E/3-ban írsz, de annyi baj legyen, nem rugózom tovább
ezen, ígérem.
Nálad
az tetszett különösen, hogy már az első mondataiddal elérted, hogy azonosulni
tudjak Sammel. Bevallom, egy lehelettel jobban megkedveltem Samet, nem tudom,
talán rá jobban hasonlítok.
Élethűen
írod le a szakítás és a barátság megromlásának fájdalmát, a nyár posványosabb,
unalmasabb részét, a megszállottságot, amivel Sam kutatni kezd Carlee és a
többi, ismeretlen családtagja után. Talán azért tudtam jobban azonosulni Sammel
az elején, mert hosszabban bevezeted, miket élt át mostanában, ráadásul ő
semmit sem tud, az ő anyukájának nincsenek furcsa dolgai. Carlee édesanyjának
azonban akadnak.
Gördülékenyen
és szórakoztatóan írsz, olvastatják magukat a sorok, úgy teszed szimpatikussá a
főszereplődet, hogy nem tökéletes, sőt. A párbeszédek helyesírása is rendben
van, ahogy a humorod is meg-megcsillan, noha a történet inkább komolyságot
kíván, de azért néha fel-felnevettem, ügyesen csempésztél vidámságot a komorságba.
Tőled
korábban még nem olvastam mást, de az észrevehető, hogy már a második publikált
fejezeted is sokkalta jobb, mint az első. Ezt csak dicsérni tudom és őszintén
elismerni, látszik, hogy tudsz és akarsz is fejlődni. Az írásod pedig egyre
jobb és egyre élvezhetőbb, egyre gyorsabban faltam a sorokat. Nem tudom, minek
volt köszönhető a megtáltosodás, de csak így tovább!
Kigyűjtöttem
számodra is a javítandókat – nem mindet, ezért neked is javaslom, hogy alaposan
nézd át az eddigieket! Te sem követsz el végzetes hibákat, ezt már előre
leszögezném.
Előfordul,
hogy külön írsz olyan kifejezéseket, amiket egyben kéne: Abba hagytam (1.) -
abbahagytam, Hogy ha (3.) – hogyha, Örök életű (3.) – örökéletű, ott hagyni
(5.) - otthagyni. Ezeket tehát mind egyben kell írni.
Szeretsz
vesszőt kitenni oda, ahová nem szükséges:
Mindazok
ellenére, amit tett, és mondott (1.) – ide nem kell vessző – amit tett és mondott
Értetlenkedés,
öröm, és düh (3.) – ide sem kell, sima felsorolás, ilyen esetben nem teszünk ki
vesszőt.
Néhány
könnycsepptől, és egy megaláztatástól megkíméltek volna (1.) – ide sem kell
A
kín, és a rengeteg füst (5.) – szintén nem kell, mert felsorolás.
Van,
hogy nem teszed ki a vesszőt, amikor kéne:
Kérlek
bocsáss meg (1.) – kérlek, bocsáss meg.
Az
ikes igéket többnyire jól használod, néhány esetben előfordult, hogy nem.
Ügyelj nagyon a használatukra! Unatkozok (1.) – unatkozom, szórakozok (1.) –
szórakozom, elköltözök (3.) – elköltözöm.
Összességében
elmondhatom, hogy izgalmas, szórakoztató és magával ragadó a történetetek, a
kivitelezés is megfelelő, néhány apróbb javítást követően pedig akár ifjúsági
regényként is el tudnám képzelni a könyvesboltok polcain. Mindenképpen tovább
fogom olvasni a sztorit, remélem, mielőbb folytatjátok! További sikereket
kívánok!
Lyanna
Baggins