Elvihető fejlécek

Sziasztok! Ma pár elvihető fejlécet hoztam nektek!

Violet

Kritika #101 - The Evolution Of Fantasy

Sziasztok!

Kis idő elteltével ugyan, de meghoztam a legújabb kritikát. Ezúttal a The Evolution Of Fantasy című blogról fogok véleményt alkotni, melynek írója Ninetta.

Kinézet: A linket megnyitva ezzel a látvánnyal találhatjuk szembe magunkat. Ha őszinte akarok lenni, sosem voltam oda annyira a lila színért, de valamiért ebben a blogban megfogott - ennek oka talán az, hogy a fantasy témához magához alapvetően nagyon is illik ez az árnyalat. Az mindenképpen tetszik benne, hogy az elrendezés nem hasonlít egy túlcsicsázott, kódos design blogéra. A háttér letisztult, sötétebb tónusú, mint a bejegyzéseké, semmi változtatni valót nem látok rajtuk.

A fejlécről már úgy hiszem, kicsit több figyelmet igényel. A színeivel nincs gond hiszen nagyon jól illik a blog többi részletéhez. A cím szerintem szintén rendben van, legalábbis ami a betűtípusokat és az elhelyezést illeti. A méretet én nem állítottam volna ilyen nagyra, de ez természetesen ízlés kérdése. Alapvetően tetszik a Hold képe, körülötte a sötét, gyülekező felhőkkel, mert ezek is mind visszaadják a fantasy műfajának hangulatát. Viszont amivel bajom van, az a mennyiség. A "Fantasy" szó túlságosan sokat szerepel a képen, nem gondolod? Feleslegesnek tartom őket, elvégre a cím bőven elég lenne rá. Ezen kívül, szerintem a fejlécet kicsit alaposabban is ki lehetett volna dolgozni, értsd, több kép sokkal jobban mutatna rajta. Ha még néhány, a fantasyhoz illő motívumot ügyesen belemosott volna a készítő, bizonyára inkább lenne figyelemfelkeltő, mert így szerintem nem tartozik a legkiemelkedőbb művek közé, amelyeket valaha is láttam. De mindettől eltekintve, nem rossz munka, én még ilyet sem tudnék készíteni.
A bejegyzések szövegéről: a fekete betűszínnel és a stílussal egyáltalán nincsen bajom. Ami azonban a dátum szövegét illeti, szerintem ez a dőlt kézírás túlságosan rendezett és szép ahhoz, hogy egy fantasy blogon szerepeljen. Ezzel nem a te munkádat akarom minősíteni, csak arra utalok, hogy valami kesze-kuszább írásmódot jobban el tudnék képzelni a jelenlegi helyett.
A modulokra áttérve... mivel nálad nem történetet olvashatunk, így fülszöveg sincsen helyette egy ismertetőt/ üdvözlőt helyeztél el a modulsáv legtetején, megjegyzem, nagyon helyesen. Terjedelemre egészen jó, sőt, az információ is rendben van, amit megosztasz velünk. Azonban a szövegbe kicsit belekötnék, több okból is. Egyrészt, a helyesírás nem mindenhol helyes. Mivel lopásgátló van az oldalon, így nem tudtam bemásolni ide, de azért elmondanám, hogy pl. rögtön az első mondatnál szükségtelen a felkiáltójel használata. Megteszi egy pont is. A második mondatot én úgy alakítanám át, hogy ne hangozzon ennyire követelőzően. Például: "Ha elolvastad a bejegyzéseimet, s van kedved, írj véleményt hozzájuk, mert nagyon kíváncsi lennék, mit gondolsz!" Látod, mennyivel barátságosabban hangzik? A harmadik mondatnál szintén a pont lenne helyesebb mondatvégi írásjel. A negyediket kezdhetnéd új bekezdésbe mert az előtte leírtaktól teljesen eltér a témája - már nem bemutatkozás, hanem felszólítás a lopás ellen. Végül pedig, az utolsó mondatot, az idézetet is új bekezdésbe tenném, mert kitűnő lezárása lenne a kis bemutatódnak, ha nem folyna össze az előtte lévő szöveggel.
Az infókba nem tudtam belekötni, mindent leírsz gyakorlatilag, amit szükséges tudnunk: a blog műfaját, típusát, nyitásának idejét, frissítésének dátumait, stb. Ez teljesen jó. A többi modullal is minden rendben van: a chated színei tökéletesen illenek a bloghoz, minden jól olvasható benne. Az I love my readers c. képet aranyosnak találtam, megmosolyogtatott. Ebből látszik, hogy törődsz az olvasóiddal, nem pedig csak arra utazol, hogy sok legyen a nézettséged.
Végül pedig az oldalak, amiket hátrahagytam. A rájuk rakott effektek rendben vannak, igazán tetszetősek. A blogcseréknél értelemszerűen más blogok linkjeit találhatjuk: választani való bőven akad, hiszen egymás alá, sorra belinkelve nézelődhetünk közöttük. A szereplők/ prológusok menüpontnak én más címet adnék: szereplők/ fülszövegek, ugyanis a prológus terjedelméhez mérve ezek a szövegek igen karcsúk. A rövidebb, illetve hosszabb történetek oldaladnál is már van egy-egy megkezdett sztori, ezekről bővebben a következő pontban fogok írni.
Összességében tehát, a külső egészen hívogató - a fejlécen változtatnék picit egyedül -, a tartalom is érdekes, felkelti a figyelmet: de az apróbb hibákat javaslom, mindenképpen javítsd ki, hogy még ennél is népszerűbbé válhasson a blogod.

3/5

Történet: Mivel a te esetedben eddig egy rövidebb, egy hosszabb történetről beszélhetünk, mindkettőről fogok véleményt alkotni. Elsőként a rövidebb sztorival kezdeném, amely a RémHáz horrortörténet címet viseli.

A fülszöveged - melyet te prológusnak neveztél el - rövid, ám frappáns, legalábbis az eleje. Úgy gondolom, az utolsó mondat nem illik annyira oda, hiszen megtöri az addig előkészített, feszült hangulatot, az izgalmat, s egyfajta paródia jelleget ad neki. Én mindenképpen megváltoztatnám, de az is egy lehetőség, ha csak simán elhagyod, mert anélkül is teljesen értelmes ismertetőt olvashatunk. 

Szóval, a sztori szerint egy lány és családja új házba költöznek - köszönhetően a lottónyereménynek -, ami egy valóságos, ódon kastély. Itt természetesen már rögtön megjelenik az a misztikus, fantasy hangulat, amelyet el is várhatnánk a történettől, így teljesen át tud szellemülni az olvasó. A beköltözést követően a főszereplőnkkel rögtön elkezdenek furcsa dolgok történni, de ezeknek kezdetben nem tulajdonít nagy jelentőséget. Itt szeretném hozzátenni, hogy túlságosan gyorsan követik egymást az események. A fejezetek egyáltalán nem túl hosszúak - szerintem bővebb is lehetne a terjedelmük -, mégis, ezekbe a rövid szövegrészletekbe sok infót sűrítesz bele. Véleményem szerint lassabban kellene haladnod a történésekkel, mert olyan hamar el lehet jutni egy rész végére, hogy szinte fel sem foghatja az olvasó, mi a fenéről is szólt az adott fejezet. 

A második "részlet" hasonlóan zavaros volt nekem, mint az első. Bár az események itt kezdek lelassulni normál tempóra, a végén megint fordult a kocka: amikor arról írsz, hogy a lánynak csak úgy, hirtelen, minden előzmény nélkül lett egy szőke tincse egyébként vörösesbarna hajzuhatagában, esküszöm, hogy kezdtem elveszíteni a fonalat. Pláne, hogy a főszereplőnk szerint nem is az volt a furcsa, hogy talált saját magán egy oda nem illő részletet, hanem az, hogy amint megfogta, a hajtincs a kezében maradt. Értem én, hogy meglepő, ha egy tininek elkezd hullani a haja, legalábbis ilyen tempóban, de én azért annak is tulajdonítanék egy kis figyelmet, hogy kiszőkült a vörösesbarna loboncom. Mindezt pedig a költözéssel járó stresszre fogja - igen, mert olyan gyakori az, hogyha az emberek költöznek, lesz egy szőke hajtincsük, amely rögtön ki is hullik. Itt nem a történet realitásával van igazán bajom, mielőtt azt hinnéd, csupán a főszereplőnk naivitásával - de erről majd a megfelelő szempontnál fogok írni.

A következő részben már arról olvashatunk, hogy a lány kezdi érteni, mi is a baj ezzel a házzal: gyakorlatilag furcsábbnál furcsább dolgok történnek benne, mintha életre kelt volna. Nem hiába, innen jött a cím is. Bár az észrevétel már nem ér semmit, túl késő volt ahhoz, hogy bármit is tehessen a főhős, vagy éppen a családja, akiknek folyamatosan próbálta bizonygatni az igazát. Spoilerezni nem szeretnék, hiszen annak, akinek esetleg felkeltette a figyelmét a sztori, nem lőném le a poént. Viszont annyit hozzátennék, saját véleményként, hogy igazán meglepett a végkifejlet, nem mondhatni, hogy számítottam rá.

Összességében tetszett, de amin változtatnék, az az események gyorsasága lenne. Bár mivel már befejezett, lényegtelen a dolog, de én mindenképp hosszabb fejezeteket írtam volna, ahol jobban részletezem a történteket.

A másik történeted egy Bonnie Holmes nevű lányról szól, aki egyúttal nem csak fő-, de címszereplője is a sztorinak. A fülszöveget elolvasva az az érzésem támadt, hogy ez kicsivel jobban sikerült, mint az előző. Mégis, azt nagyon nagy hibának tartom, amit az elején vétettél vele: általában minden második ismertető úgy kezdődik, mint a tiéd. A lány, aki hétköznapi, de mégsem, mivel különleges képességgel rendelkezik, ami miatt az élete hirtelen fordulatot vesz, s már semmi sem lesz olyan, mint régen volt. Kicsit klisé, úgyhogy szerintem változtass rajta valahogyan, mert a második fele már egészen jó, sőt. Felkelti az ember figyelmét, s abszolút arra fókuszál, hogy ez egy nem mindennapi történetnek készült.
Elkezdtem ugyan olvasni, de sajnos időhiány miatt nem tudtam végezni vele. Mindenesetre, összegezve elmondanám a róla kialakult véleményemet. Az eleje máris érdekesen indult, hiszen a költözés gondolata mindig valami újat rejteget a sors terén. Ez most sem volt másképp: Bonnie családjával Jacksonville-be költözik, de már a repülőúton furcsa, számára ismeretlen érzések kerítik hatalmába. Amint landolnak, az érdekességek sorozata csak tovább folytatódik, s lassan ráébred a lány, hogy mi is játszódik le benne voltaképpen.
Jól indul, érdekes alaptörténet, s nem mellesleg, egyedinek találom. Nekem sokkal jobban elnyerte a tetszésemet a kidolgozottsága, a megvalósítása, mint a másiké, ugyanis az nagyon el lett kapkodva - ott viszont a végkifejlet volt hirtelen csattanó, amit nagyon értékeltem benne. Viszont Bonnie történetében az események már normálisabb tempóban követték egymást, jobban ki voltak dolgozva, bár ez logikus, hiszen a hosszabb történetek kategóriájába soroltad be. Összességében, amennyit olvastam belőle, az tetszett - ha lesz majd időm később, be fogom fejezni, az biztos.

4/5

Szereplők: A helyzet az, hogy mivel két történet fut a blogodon, ezért mindkét sztoriból kiemelnék olyan karaktereket, akik főbb/ fontosabb szerepet töltenek be. Ahogyan az előző szempontnál, úgy most is a rövidebb történeted főhősével fogom kezdeni a véleményezést.
Már elsőre szeretném megemlíteni, hogy egy igen szembetűnő problémába ütköztem a RémHáz horrortörténet főszereplő lánya, Lea kapcsán. Ugyan mind az öt részt végigolvastam, nagyon alaposan és figyelmesen, mégis úgy éreztem, egyáltalán nem tudok azonosulni vele. Leáról csupán némi külső jellemzést kapunk, s egyúttal azt is megtudjuk, hogy kísértetiesen hasonlít arra a lányra, aki korábban itt élt ebben a szellemkastélyban, de rejtélyes módon életét vesztette. Ez az összefüggés jó, tetszik, ellenben minden mást hiányoltam vele kapcsolatban. A személyiségéről, tulajdonságairól, szokásairól nem kapunk semmiféle kézzelfogható információt. Még annyit sem tudok mondani, hogy a gondolatmenetei megfelelően átjönnének, s kitárulkoznának az olvasó előtt, mert nem így van. Konkrétan olyan, mintha egy teljesen idegen, cserfes csajszi mellé kerülnénk egy nyolc órán át tartó repülőjáraton, aki állandóan arról mesél, mi minden történt vele nap mint nap abban a horrorházban. Ugyan E/1 számban íródik a sztori, mégis ezt alig érezni, mivel nem használod ki a stílust arra, hogy felépítsd belőle Lea személyiségét. Értem én, hogy ez egy rövidke történet, amelyben nincs nagy jelentősége a főszereplő megismertetésének, de mégis, alap dolgokat igazán elárulhattál volna róla.
A másik történeted főhőse egyúttal címszereplő is. Bonnie Holmes kalandja szintén egy fantasy világba vezérel minket. Bár a sztorit, mint említettem, nem olvastam el végig, az elejéből kiindulva igazán nagy reményeket táplálok felé. A lányt már az elején több személyiségjegy és tulajdonság jellemzi, mint Leát: megismerünk egy beszédes, életvidám, optimista gondolkodású tinit, aki nyitott az új felé. Már az ismertetőjét elolvasva - ahol a szereplőket jellemzed - megakadt a szemem a jellemzőin. Rögtön szimpatikussá vált számomra, már csak a szokásait, hobbijait és tulajdonságai főbb szempontjait tekintve, s mikor elkezdtem az olvasást, ez az érzés csupán fokozódott, aminek felettébb örültem. Jól hoztad ezt a karaktert, sokkalta jobban, mint Leáét. Alaposabb, kidolgozottabb volt Bonnie, ami a sztori izgalmát és élethűségét erősítette.
A mellékszereplőkről csupán annyit mondanék, hogy az első sztoridban egyáltalán nem dolgoztad ki őket. Bár, mint említettem, lehet, hogy úgy gondoltad, nem fontos, mivel összesen öt része van, s azokban sem a szülők, vagy a lány testvérei játsszák a főszerepet. A szellemlány külsejét jól leírtad, s ugyan konkrét tulajdonságokat nem emeltél ki benne, mégis, egy-két utalásodból remekül átjött, nagyjából milyen személyisége is lehetett, míg élt. A második történetedet ugyan nem olvastam el végig, csupán az elejéről néhány fejezetet, de azalatt hiányát éreztem a mellékszereplők megemlítésének. Kicsit részletesebben is kitérhettél volna rájuk - de ami késik, nem múlik. Ha esetleg javítanál az eddigi munkádon, bizonyára élvezhetőbb lenne az olvasók számára a karakterek elképzelése, a velük való azonosulása.

3/5

Fogalmazás, stílus: Elérkeztünk az utolsó szemponthoz, ahol az alábbi módon fog zajlani a véleményezésem: két részre fogom szedni a kritikát az alapján, mik voltak a negatívumok a blogodban helyesírás, fogalmazás szempontból, illetve mely tényezőket találtam pozitívnak.
Kezdeném először a negatív részével. Ami már első pillanatban szemet szúrt nekem, az a szóismétlés. Kezdetben elég sokat találtam a szövegben, idővel pedig egyre ritkábbá váltak az efféle hibák, aminek őszintén örültem. Azért a helyedben mégis átnézném az első részeket, hogy átjavítgassam bennük, amit kell. Ajánlom ehhez segítségül az internetes szinonimaszótárat, mert anno, amikor komolyabban kezdtem foglalkozni az írással, nekem is nagyon nagy hasznomra vált. Rengeteget bővült a segítségével a szókincsem, és manapság már csak nagyon ritkán kell megnyitnom, ha elakadok valahol az írásban. A másik tipikus hiba a helyesírás. Ez tipikusan az, amibe általában mindenki belefut. Erre a megoldás talán az, ha utánanéz az ember az alapvető szabályoknak - de persze nem egyszerű végigbogarászni egy több száz oldalas könyvet, ami arról ír, mi és hogyan számít helyesnek. Éppen ezért a béta is elengedhetetlen tartozéka a blognak. Plusz két szempárral nagyobb az esélye annak, hogy az ilyen problémákat kiküszöböli az ember. Az utolsó előtti dolog, amire szeretnék még kitérni - na jó, utolsó előtti -, azok a leírásaid. Nagyon kevés van belőlük, vagy szinte egyáltalán nincs is. Talán ennek oka a fejezetek rövidsége is lehet, de a lényeg, hogy én többet alkalmaznám őket, mivel megteremtik a fantázia alapjait az olvasónál. Hiszen hogyan máshogy lehetne kellőképpen elképzelni mindazt, amit te íróként át akarsz nekik adni? Ha pedig már a leírásnál járunk, a párbeszédeid sem mindig szabályosak. Javaslom ennek átolvasását. Nos, a végére pedig a vesszők okozta állandó dilemmát szeretném szóba hozni. Vannak, akik túl keveset használják, pedig szükséges lenne, s ennek az ellenkezője, akik oda teszik ezt az írásjelet, ahová nem kellene. Nos, te valahol a kettő között vagy, vegyesen, ugyanis egyszer elfelejted kitenni a vesszőt, noha oda illene, máskor pedig még pluszban is írsz egyet-egyet, a biztonság kedvéért. Ez is igazából olyan dolog, hogyha tudod a szabályos alkalmazását, akkor nem fogsz hibát véteni. Vesszőt a kötőszavak előtt, a megszólítások után, a tagmondatok egymástól való elválasztásánál alkalmazunk. gyakorlatilag ezek az alapok, amiket ha megjegyzel, már jobban fog menni az írás. 
Térjünk át a pozitív oldalára: amiért nagyon szeretnélek megdicsérni, az az, hogy a második történeted olvasása alatt kellemesen csalódtam benned, hiszen a fent már említett hibák gyakorisága elkezdett alábbhagyni. A leírásaid a második, Bonnie történetében már aprólékosabbak, sokkal gyakrabban használtad őket. A párbeszédek ugyan nem tökéletesek, de javulást érzékeltem azokkal kapcsolatban is. A vesszők is jó helyre kerültek, a szóismétlés pedig már csak igen ritkán fordult elő a szövegben. Olyan, mintha a két sztorit két különböző ember írta volna. Oké, tény, hogy még van hová fejlődnöd, de kinek nincs? Szerintem már az is nagy szó, hogy eddig eljutottál. Úgy értem, láthatóan nagy fejlődésen mentél keresztül, amit én egy igen kecsegtető, pozitív jelnek veszek, hiszen ez azt jelenti, a továbbiakban ez még inkább javulhat. Összegezve tehát, vannak itt hibák - de kinél nincsenek? Viszont láthatóan magadtól is észrevetted őket, s elkezdtél dolgozni azon, hogy kijavítsd mindet. Eképpen szeretném javasolni neked, hogy az első történetet kicsit dolgozd át a szempontok szerint, amelyeket fent említettem meg, hiszen ha valaki utólag olvassa el, akárcsak én, az nem biztos, hogy át akar térni a másodikra, mivel úgy hiszi, a helyesírásod, a fogalmazásod nyilván ott is hasonló. Pedig ez tévhit, sokat fejlődtél, s még tudsz is. Ehhez sok sikert kívánok neked! :)

3/5

Összesen: 13/20

M. Gin

Kampány!

Hello babák!

Egy kicsit másféle kampány lesz ez, mint a megszokottak. Én ma nem a bloggereket szeretném támogatni, hanem azokat a magyar youtubereket, akik olyan videokat készítenek, mint xXWhisperofDreamsXx, JazziBalkan, vagy Nat Salvatore.

Nem tudom itt Magyarországon hányan űzik ezt a fajta videozást, de bemutatnék nektek pár nagyon tehetséges youtubert, akit talán már blogos körökben ismertek is.

Először is magáról a műfajról - ha lehet így hívni - szeretnék beszélni. Ezeknek a videoknak a lényege igazából, hogy különböző sorozatokat "kombinálunk" zenékkel, vagy épp egymással. A legtöbben - sőt talán mindenki - a sony vegas nevű szerkesztő programot használja. Szerintem az egyik legjobb video szerkesztő, átlátható és pár hónap alatt el lehet sajátítani a használatát, persze, ha nagyobb angol tudással rendelkezel, akkor valószínűleg elég könnyebb dolgot lesz. Gyakorlatilag bármit meg tudsz csinálni, rengeteg beépített effect van, de nagyon népszerűek a különböző NewBlueFX bővítmények. 

Véleményen szerint legtöbbször feldolgozott sorozatok: 

- Teen Wolf

- The Vampire Diaries

- The Originals

- Supernaturals

Azért döntöttem a kampány mellett, mert azok közül akit én ismerek, csak ketten kapták meg a kellő figyelmet. Pontosan tudom, hogy mennyi munka van egy-egy videoban, hisz' én magam is készítek ilyen videokat, és megérdemelnénk a több figyelmet. 

Most pedig jöjjön a lényeg: 

Jogosan legnépszerűbb magyar videos: svfrusz22

Következő elismertünk: ShadesOfCool (régebben -velem együtt- a BB designon tevékenykedett)

Sajnos Következőink messze nem kapnak elég figyelmet: x Sweet Hell , barryxedits (EW design szerkesztője)

Végül pedig jómagam: LunarEclipse

Ha esetleg ismertek még, vagy ti is készítetek ilyen videokat jelentkezzetek kommentben! :)

Technikai problémám akadt...

Sziasztok, kedveseim! 

Sajnálatos módon a gépem bekrepált, és mivel a szervizben nem mondták meg, előreláthatóan mikor kerül újra vissza hozzám használható állapotban, ezért egy ideig nem tudok trailer rendeléseket vállalni. Mivel az egész laptopot újra fogják telepíteni, a programok is elvesznek róla, úgyhogy még ha vissza is kapom végre, kis időbe telik, míg feltelepítem rá őket.

Tényleg elnézést kérek, főképpen azoktól, akik még a technikai csúszás előtt rendeltek tőlem, de sajnos erről most nem én tehetek. 

A kritikákkal igyekszem sietni, bár azokkal is nyilván lassabban fogok tudni haladni tekintve, hogy nincsen gépem.

Megértéseteket köszönöm, szép estét: M. Gin

Kritika #100 - A felejtő

Üdv, olvasók!

Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a blog 100. kritikáját én írhatom meg. A bejegyzésben Sky Britton írónő, A felejtő  c. blogjáról fejtem ki véleményem. 

A szerző csupán a történetről kívánt kritikát olvasni. 

Cím: A cím igazán figyelemfelkeltő. Rövid és könnyen megjegyezhető. Teljes egészében kapcsolódik a történethez. Nem sablonos, ahogyan a történet sem az. 

Az elnevezés egyértelműen onnan ered, hogy a főszereplőnk amnéziás lesz. Legalábbis én ezt szűrtem le az első fejezetből. Szerintem nagyon jól visszaadja a történetnek a hangulatát. Leginkább azért érezhető ez, mert a cím nem átlagos vagy megszokott. Sokkal figyelemfelkeltőbb egy egyszavas, titokzatos cím, mint egy kérdés vagy egy felkiáltás. Ezáltal az egész nem mindennapi cselekményt tükrözi.

Nekem nagyon tetszett, véleményem szerint tökéletes!

Cím: 5/5

Fülszöveg+ prológus: A fülszöveg nagyon megfogott engem. Szerintem nagyon sok embernek felkeltette az érdeklődését. Nagy vonalakban felvázolod az olvasóknak a történet alapját, majd a végén felteszed a kérdést, amire majd csak a történetben kapjuk meg a választ. Szerintem egy igazán jó történet kezdete. 

Első ránézésre tökéletesnek ítéltem meg a fülszöveget, majd többszöri átolvasás után felfedeztem pár hibát a szövegben:

Crystal Johnson múltjától a múltja elől menekülve költözik Los Angelesbe családjával, remélve, hogy el tudják feledni a múltbéli régi eseményeket. Az ismeretlen környezet és idegen emberek a lány minden eséjét esélyét elveszik a kitárulkozásról kitárulkozástól. Daniel, az egyetlen, aki mindent tud Crystalról, pedig az ország másik felén él, így nem tud többé támaszt nyújtani a lánynak.

Ha ezeket az apróbb hibákat kijavítod, hibátlan lesz a fülszöveg! A legtöbb író (gyakori) hibája, hogy a fülszöveget összecsapja, nem szán rá elég időt, pedig az olvasók többsége a fülszöveg miatt kezdi el a blog olvasását. Szerencsémre Te nem tartozol ezen szerzők közé, és ezt mindig is nagyra becsültem. Szép keretet adtál a történetnek. Nekem nagyon tetszett a fülszöveg, igazán kedvet kaptam a történet olvasásához!
A prológus olvasásába már izgatottan kezdtem bele. Az előzményeket írtad le nekünk, hogy ne maradjon elvarratlan szál és hogy az olvasó megértse a történetet.
Tetszenek nekem az ilyen hosszú prológusok. Pont megfelelő mennyiségű leírást és párbeszédet tartalmaz. Szinte semmilyen formai hiba nem akadt, de ami nekem nem tetszett, hogy a bekezdéseknél egy sort kihagytál. Van olyan hely, ahol még az első szó előtt szóközt helyeztél el, így kicsit össze-visszának tűnik a szöveg. Pár hiba akad a szövegben:

Valami átszelte a levegőt, és a kés belefúródott a combomba. A fájdalom egy másodperc alatt átjárta a testem és elborította az agyam. A kezemet magam elé téve rogytam le a padlóra. Hátamat a falnak támasztva ültem fel függőleges helyzetbe és próbáltam kinyújtani a lábam. Akárhogy is akartam, nem tudtam magamban tartani a feltörő üvöltésem, amely a mozdulattal járt, így a hörgő hang erőteljesen robbant ki a tüdőmből.
- Megmondtam, hogy ne próbálkozz! – a férfi, aki idő közben időközben úgy látszik idejött odajött mellém, megfogta a kést és kissé elfordította a sebemben. A gyötrelem elviselhetetlenné vált, de sajnos nem volt elég ahhoz, hogy elájuljak. Pedig bármit megtettem volna néhány eszméletlen pillanatért! – Kár, hogy apád nem látja, mit tett a lányával. A munkája biztos mindig fontosabb volt neki, mint a kis kölyke. - Fejemet a falnak hajtottam döntöttem. és Felnéztem a plafonra és magam elé képzeltem az eget. Az mindig segített megnyugodni, ám ezúttal nem volt elég. A könnyek oldalt végigfolytak az arcomon, kezem ökölbe szorult az testem mellett. – Sírsz? – végigsimította meg az arcom érdes ujjaival, mire elfordítottam a fejem. – Ez olyan aranyos – vette két keze közé az arcom, és végigsimított a járomcsontomon.

- Mit… Mit akar tőlem? – Hangom a megszokottnál sokkal rekedtebb és gyengébb volt, szinte suttogásnak hatott.
Összegezve:

-A fülszövegedben javítsd ki azt a pár hibát, mert úgy sokkal szebben fog hangzani.
-A prológusod tökéletes, de azokat a bekezdéseket, és a hibákat javítsd ki!
Fülszöveg+ prológus: 5/3

Fejezetek+ történet: A  történet röviden annyiról szól, hogy Crystalt óriási megrázkódtatás érte: Egy férfi, aki bosszút akart állni apján és ezáltal a családján is, elrabolja a lányt, majd egy idegen helyre viszi el. Rengeteg szenvedéssel kellett szembenéznie ezen a napon, mert mindenképpen meg akarta ölni őt. A lány azonban felülkerekedett a férfi erején és megölte őt. Ezek elől az emlékek elől menekülve költözik családjával Los Angelesbe, ahol is új életet kell kezdenie és egy teljesen új világot kell megismerjen. Mindeközben fennáll az amnézia kialakulása is, ami azzal jár, hogy mindent elfelejt, ami neki eddig fontos volt valaha is.
Igazán érdekes történet, egyáltalán nem sablonos kezdéssel találkoztunk a prológusban. Majd az események folytatódnak: Crystal naplójából az érzéseit is megtudhatjuk, ezzel is színesíted a szöveget. Véleményem szerint nagyon ígéretes történet, érdemes elolvasni.
Mivel csak egy fejezet van publikálva a blogodon, ezért csak arról tudok véleményt írni.

1. fejezet:  Az első fejezetet egy naplórészlettel nyitod. Igazán érdekes kezdés. Nem tudom, hogy ezzel pontosan mit szeretnél kifejezni, de én azt vontam le, hogy ezzel is fokozod azt az érzést, hogy a lánynak emlékezetkiesése lesz. Igazán tartalmas lett az első fejezet, még jobban megismertük a főszereplőt. Tudjuk, hogy miket élt át, miért utálja a nagyszüleit, és a külső tulajdonságait is megismerjük. Igazán tetszett benne, hogy a szereplő szemével mutattad be az eseményeket, így minden sokkal érthetőbb. Pont elegendő volt benne a leírás is.
Hibákat találtam a szövegedben:
Ezzel ellentétben én teljesen meg voltam elégedve az alakommal AZ azelőtt az éjszaka előtt,. Most sem vagyok kétségbeesve, de azt hiszem megint edzenem kellene.

Még egy utolsó pillantást vetettem magamra  , : Jól leszúrtam magam a hajam miatt (tiszta kóc volt az egész és megint enyhe hullámok kezdtek beleszövedezni), majd ledobtam magam az asztalomhoz.
Habár minden vágyam az volt, hogy kiűzzem a gondolataim közül a bűntudattal elegy elegyedő félelmet, nem sikerült.

Ezeken a hibákon kívül nagyon tetszett az első fejezet.
Szerintem a továbbiakban belevihetnél egy kis csavart. Például beleszeret egy fiúba, de ekkor lesz amnéziás vagy bármi ilyesmit. Sokkal izgalmasabbá tenné a cselekményt!
A történet nem sablonos, nekem nagyon tetszik! Kíváncsian várom a folytatást!
Összegezve:
-A történet nagyon izgalmasnak tűnik, érdemes elolvasni
-Az első fejezet szinte hibátlan, nagyon szép munka!

Fejezetek+ történet: 4/3,5

Fogalmazás, stílus: Nagyon tetszik, hogy múlt időben írtad le az eseménysort. A legtöbben jelen időben fogalmaznak és a legtöbb szerző ebbe bele is bonyolódik, ebből következik az átírások tömkelege. Szóval nagyon örültem, hogy Te nem írtad jelen időben.
Nagy szókincsed van, ami nekem nagyon tetszik. Továbbá sajátosan írsz, nem részletezel túl semmit, mégis minden teljesen érthetővé válik az olvasó számára. Apró hibák akadnak az első fejezetben is amiket kijavítanék. Ha jobban odafigyelsz, többször is átolvasod a kész munkát akkor tökéletes írást is ki tudsz adni a kezeid közül. Megmutatom min tudnál javítani:

Akárhányszor nézek is tükörbe, mindig csalódást okozok magamnak a tudattal, hogy sokkal jobban is kinézhetnék.

Ez így nem elég világos...

Akárhányszor nézek is tükörbe, mindig csalódást okozok magamnak azzal a tudattal, hogy sokkal jobban is kinézhetnék. 

Továbbá az is nagyon tetszik a szövegedben, hogy minden szóval teljesen tisztában vagy. Hol, mikor és hogyan kell használni. Tökéletesen illeszted be a szövegbe, harmóniát teremtesz a mondatokban. 

Összegezve:

-Nagyon tetszik a fogalmazásod akárcsak a stílusod

-Az apróbb hibákra figyelj a későbbiekben!

-Kicsit legyél pontosabb!

Fogalmazás, stílus: 5/4,5

Egyéb (pl. trailer) : Trailert nem találtam a blogodon. De szerintem nincsen szükséged rá. Túl sötét lenne és sablonos a többi blog trailere mellett. Ha rám hallgatsz, akkor a fülszöveget kijavítod és az  tökéletesen megfelel majd. Így amit nem lehet, azt nem pontozom. 

Trailer: 0/0

Összegezve:

19/16

- A történet egyedi, figyelemfelkeltő

- Mindenkinek ajánlom aki egy izgalmas történetre vágyik

Remélem tudtam segíteni Neked. További sikeres blogolást, sok olvasót kívánok!

Trailer #58 - Feel Blue

Szépséges estét nektek! :)

Ezúttal egy trailer rendeléssel készültem el, mely kedves barátnőm és szerkesztőtársam, Raquel Yates új blogjához, a Feel Blue-hoz készült. 

All the love: M. Gin

Kritika #99 - Dimenzigóta

Sziasztok, drágaságok! :)

A legújabb kritikámban Donatella C. blogjáról fogok véleményt írni, melynek címe Dimenzigóta - A jövő rajtunk múlik. Az már biztos, hogy egyedi a névválasztás.

Kinézet: Szép, de kissé üres. A színvilága alapvetően tetszetős, a vörös és a szürke jó választás, szuperül passzolnak egymáshoz, egyfajta rejtelmes, misztikus hangulatot adva magának a blognak. A stílusa szintén mutatós: a lekerekített szövegmodulok, velük szemben a négyszögletű bejegyzések kellemes kontrasztot adnak, kicsit feldobják a kinézetet.
A fejlécről magáról azt tudnám első körben megállapítani, hogy kicsi. Én sokkal szívesebben látnám kiszélesítve, főként a bal oldalon, hiszen úgy kitöltené az ott lévő szürke, tátongó ürességet. A textúrákkal egyébként nincs baj, sőt. Kifejezetten szépek a köztük lévő elmosások, plusz maga a képek kiválasztása is igazán ízléses. A színvilágról hasonló jókat tudnék elmondani, az árnyalatok remekül illenek a blog többi részletéhez. Amit azonban nem igazán értek rajta, az a felirat. Egyrészt, a stílusa nem túl elegáns, valami kifinomultabbat jobban el tudnék képzelni a helyére. Másrészt, elég kicsiben van odaillesztve, így pedig nem is látom értelmét annak, hogy ott legyen, pláne, hogy az egész egy befejezetlen mondat: Rajtad múlik a... A micsoda? Oké, a linkről tudhatjuk, mi akar az lenni, de nem lett volna egyszerűbb, ha a készítő a teljes címet?
Oké, térjünk át a bejegyzésekre. Alapvetően a betűszínnel nincsen gond, bár mivel a háttér szürke, én kicsit világosítanék rajta, hogy jobban olvasható legyen. Amit viszont biztosan sötétítenék, az a dátum (2029. 12. 16.), ugyanis a piros nagyon durva ódon virít az oldalon, szinte bántja a szemünket - kinyúl a képernyőn keresztül, és megnyomorgatja. Egy sötétebb, vörös árnyalat valamennyivel jobban mutatna helyette. A modulsávra ugorva láthatjuk, hogy legfölülre a fülszöveg került, ami előnyös, hiszen az oldaladon járó bloggerek ezzel találkoznak legelőször. A tartalmát tekintve szerintem nagyon jól sikerült, kellőképpen felkelti az olvasó érdeklődését a történet iránt, hiszen spoiler mentesen, mégis néhány izgalmas infót elárulva tárja fel előttünk az eseményeket. Terjedelmileg is rendben van, ám egy-két mondatot, félmondatot személy szerint kihagynék belőle, mert fölöslegesnek tartom, illetve, csak szimplán máshogy írnám le, pl:
"...egy másik dimenzióban éltek, amelyet még senki sem vett észre. Évtizedek óta próbálják már felfedezni." --> Ehelyett összekapcsolnám a két mondatot:
"...egy másik dimenzióban éltek, amelyet még senki sem vett észre, s amit évtizedek óta próbálnak már felfedezni." --> Bár az a helyzet, hogy nagyon kukacos tudok lenni, a te verziód is jó, csak ha én írtam volna, az bizonyára így nézne ki. DE, még egyszer elmondom, aztán lépek is tovább, hogy a fülszöveg teljesen jó, profin összehozott munka.
Az oldalakról: nincsen rajtuk semmilyen effekt, ami nem is feltétlenül baj, egyszerűbb kinézetet ad az oldalsávnak. Először is, a prológust egy külön oldalként teljesen értelmetlennek találom. Inkább hozz létre helyette egy "Fejezetek" menüpontot, ahová ezt is, majd később a többi részt is belinkelheted majd. A díjak oldal teljesen rendben van, ahogyan a kritikák is, mindent meg lehet találni, amit éppen keres az ember. Viszont összességében, mint említettem, a fejezeteket hiányolom, továbbá felmerült bennem egy kérdés. Nem gondoltál arra, hogy esetleg szereplők menüpontot is készíts? Vagy jobban szereted, ha nincs konkrét kép a karaktereidről, úgy talán könnyebb írnod?
Most látom csak, hogy a könyvborító is a modulsávban van. Ezzel nem lenne baj, csak nem igazán látszik belőle semmi, ránagyítani pedig nem lehet. Célszerűbb lenne egy külön oldalt létrehozni neki. A többi modulról csupán annyit, hogy én néhány sorrendet felcserélnék közöttük. Az információkig oké a dolog, a feliratkozás szintén jó, ha fentebb van, de innentől jön a kavarodás. A chatet mindenképpen feljebb helyezném el, mint most van. Szerintem simán kerülhetne alá a számláló és az archívum is, ugyanis azok szerepe kevésbé fontos. Apropó, chat. A nevek nem látszanak túl jól, szerintem változtass a betűszínen (szürke helyett javaslom a fehéret).
Alapvetően egy nagyon szép, igényes design a tied, büszke lehetsz rá igazán. Csupán néhány dolgon változtatnék a helyedben, de ezek tényleg csak apró észrevételek, amelyeket fentebb bővebben ki is fejtettem. Remélem, a tanácsaimat megfogadod - főként a betűszínekkel, a modulokkal kapcsolatosakat. A fejlécbe valójában nem lenne érdemes belenyúlni, utólag rájöttem, hiszen így szép, ahogy van, ez az arculat illik igazán a bloghoz.

4/5

Történet: Mint már leírtam korábban, a fülszöveged figyelemfelkeltő, s gyakorlatilag történet szempontjából csak ez számít. Ha a rövid ismertetődre felfigyelnek az emberek, félig nyert ügyed van. Szokták is mondani, a külső megfog, a belső hozzáláncol. Nos, ez esetben a fülszöveggel szerintem felkelthetted azon olvasók érdeklődését, akik rajonganak a blogod műfaja iránt. A "belső" része, azaz a kivitelezés már néhol problémásabb volt, de úgy gondolom, mindenen lehet javítani.
A prológusod rövid. Ez volt az első dolog, ami tudatosult bennem, miután elolvastam. Ebből kifolyólag pedig az események túl gyorsan pörögtek le, egyik fontos tudnivalót követte a másik, nehéz volt tartani a tempót ahhoz, hogy megértsünk mindent. A történet úgy kezdődik, hogy megismerkedünk egy csecsemővel, akiről kiderül, hogy ő lesz a főszereplőnk, így nem ártana szoktatni magunkat ennek gondolatához. Tetszett, ahogyan vészjósló, tomboló időjárással kezdted el az események szemléltetését, mert ebből rögtön ki lehetett venni, hogy bizonyára maga a történet hangulata is végig hasonló lesz. Az átvezetés, ami ezután következett (eltelt pár év, a lány járt, beszélt, stb.), iszonyatosan tetszett! Nagyon jól eltalált mondatot írtál, amellyel sikerült előre haladtatni a sztorit néhány évvel. Azonban az ezt követő, hirtelen történés annyira nem volt ínyemre. A lány hirtelen talál egy kósza levelet, melyet az útjába sodor a véletlen, és amit nem tud értelmezni, így egyértelműen megmutatja azt a szüleinek. Természetesen, itt rögtön levágható, hogy ők pontosan tudják, mit is jelent a furcsa üzenet tartalma, mégsem magyarázzák meg gyermeküknek, hiszen nem elég "felnőtt" hozzá, plusz úgysem értené. Ez diszkrimináció! Miért feltételezi valaki, hogy egy fiatal kisember egyáltalán nem tud felfogni dolgokat? Némelyek szerintem sokkal okosabbak egyes felnőtteknél. Oké, félretéve a személyes véleményt az ügyről, ez még az érthetőbb fele: nem akarják felzaklatni a gyereket, hiszen bizonyára olyan dolgot közölnének vele, ami nagy hatással lehet az életére, vagy megrettentené őt. Viszont a levél megtalálásának a módja tényleg irracionális kissé, illetve.. nem találok rá ennél jobb szót: abszurd.
Áttérve az első fejezetre, ezzel kapcsolatban is vegyes érzelmek merültek fel bennem. Az események sorozatával alapvetően nincsen bajom: a lány már iskolás, gyakorlatilag nyomon követhetjük egy átlagos napját (aminek a vége mégsem lesz átlagos) elejétől a végéig. Picit alaposabban megismerjük ezáltal, megtudjuk, milyen tanuló, hogyan viszonyul az osztálya többi tagjához, ilyen a családi háttere, mik a szokásai. Ez mind szép és jó, elengedhetetlen egy történethez ismerni a főszereplőt, úgyhogy ebből a szempontból meg vagyok elégedve azzal, amit olvastam. Lenne itt azonban néhány dolog, amin én változtatnék. Többek között ilyen az események ábrázolása - bár ezt inkább a fogalmazás, stílus szempontnál fogom kifejteni. A másik, amit megemlítenék ezzel kapcsolatban, szintén a realitás fogalmához köthető. Ahogyan a prológusban is előfordult, itt is találtam pár abszurd dolgot, ami eléggé váratlanul ért. Elsősorban a fejezet vége felé kezdtem felfedezni ezeket az elemeket, előtte, úgy gondolom, a suliban játszódó jelenetekkel minden rendben volt. Amint azonban hazaért, mintha kicsúszott volna a kezedből az irányítás. Először is, amikor elkezd tárgyakat lebegtetni, míg a szülei nem látják, felettébb furcsa. Mármint, alapvetően egy fantasyban nem az, de itt halál nyugodtan próbálgatta ezt a varázslás félét, attól sem félt, hogy esetleg a szülei megtudják. Sőt, ha már náluk tartunk, sejthetnének valamit ezzel kapcsolatban - akár el is árulhatnák a lánynak, mit takar az a sok évvel ezelőtti levél. Másodszor, a szülei vacsora után, este elengedik őt sétálni anélkül, hogy bármit kérdeznének tőle. Ez azért érdekes, mert az utalásokból ítélve a lány még nem nagykorú, legalábbis ez nem derül ki konkrétan, de a lényeg, hogy fiatal és kész. Ilyenkor nem engedjük el a gyerekünket sétálgatni, pláne, hogy nem tudjuk, merre akar menni, mikor szándékozik hazajönni, stb. Erre jobban kitérhettél volna. Végül, közvetlen a sétához köthető: a farkas felbukkanása. Értem én, hogy ez egy elképzelt világ, ahol minden úgy történik, hogy a normális emberek elképedjenek rajta, de ha egy farkas elkezd beszélni, nem fáziskéséssel kéne eljutnia a tudatunkig, hogy megszólalt és mozog a szája!
Az irreális részektől eltekintve, szerintem élvezhető volt a sztori, bár nem egészen az én műfajom - azonban ez semmit nem fog befolyásolni pontozásnál. A történet eddig itt tart. Amit még összességégben elmondhatok róla az, hogy a prológussal ellentétben az első fejezet terjedelmileg már jóval közelebb járt a várthoz. Az alap egyébként nem rossz, a kivitelezésen azonban még lehetne csiszolni egy kicsit.

3/5

Szereplők: Azt hiszem, itt nem igazán lesz nehéz dolgom, méghozzá két okból sem. Az egyik, hogy a történeted még nagyon az elején jár, így nyilvánvalóan nem bukkant még fel annyi karakter benne, hogy bővebben lehessen őket jellemezni. A másik, hogy az első fejezetben főként a főszereplő az, akiről írni lehetne, hiszen a többi figura nevét nem ismerjük, jóformán azt sem tudjuk, kik ők - leszámítva a lány szüleit és a fekete hajú barátnőjét. 

Így tehát ejtsünk pár szót a főhősünkről, Ebonyról. Alapvetően egy szimpatikus lány, hiszen jóságos, tiszta lelkű, bár olykor vannak pillanatai, amelyek idegesítőek tudnak lenni. Ilyen például, amikor állandóan a tanulásra gondol. Oké, rendben van, hogy nem szeretne elzülleni, érdekli a jövője, a többi diákkal ellentétben, de egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire mániákus. A másik, hogy eléggé különc. Amíg az osztálytársai kimennek az udvarra játszani, ő inkább bent ücsörögne a teremben. Teljesen antiszociális, nagyon még barátai sincsenek, s aki közeledne felé, mint az a fekete hajú lány is, azt megpróbálja elutasítani (elvégre, először vonakodik, amikor barátkozni akar vele). Ennek nem látom semmi értelmét, hiszen mindenkinek szüksége van barátokra, ám úgy tűnik, Ebony érthetetlen módon másképp vélekedik erről. Ez a két dolog az, tulajdonképpen, ami rontja nálam a presztízsét, mert ezektől eltekintve egészen aranyos lány lenne: kedves, szerény, kissé naiv, független - sok tulajdonságában egyébként magamra ismertem.
A személyiségéről ennyit, térjünk át a külsejére. Pár helyen elhangzott, hogy egy hosszú, barna hajú, világoskék szemű lányról olvashatunk, ezek az infók azonban kissé túlerőltetve voltak beleírva az egyes mondatokba. Itt egy hülye, általam kreált példa:
"Hosszú, barna haját lófarokba kötötte egy hupilila hajgumi segítségével, miközben világoskék szemeivel a zöld táblára meredt." - Ezzel csak azt szeretném szemléltetni, hogy attól még nem lesz élethűbb, pontosabb egy leírás, ha elmondod, milyen színű az adott tárgy/ ember. Oké, normális esetben elképzelünk egy barna hajú, kék szemű lányt, mikor Ebonyra gondolunk, de egyébként több millió hasonló ember él a Földön. Kicsit konkrétabban kellene őt ábrázolni, tekintve, hogy főszereplő. Utalhatnál a magasságára, a testalkatára, a bőrének színére, jellegzetes arcvonásaira, stb. Hiszen úgy lesz csak igazán élethű karakter, ha minél többet tudunk meg róla.
A mellékszereplőket gyakorlatilag sehogy nem ábrázolod. Leírod, ki kicsoda (Ebony barátja, szülei), de rájuk még annyi személyiségjegyet/ külső tulajdonságot sem aggatsz, mint a főhősödre. Megértem, ha nem töltenek be annyira fontos szerepet a történetben, de akkor is jó lenne minimális infóval ellátni az olvasókat arról, hogy néznek ki, milyen jellegzetes tulajdonságuk van és a többi. Erre picit próbálj majd több hangsúlyt fektetni a későbbiekben.

2/5

Fogalmazás, stílus: Elérkeztünk az utolsó szemponthoz, ami számomra mindig a legösszetettebb. Általában két részre szedem a kritikám ezen pontját, nálad is ezt fogom tenni. Kezdetben szeretném összegyűjteni azokat a "hibákat", amelyek szembetűnőek voltak a blogod olvasása közben, majd áttérnék innen a pozitívumokra.

Először is, mint már fentebb, több helyen is említettem, a történet eseményeinek ábrázolásával picit gondban vagy. Olykor nagyon jól eltalálod az átvezetéseket két történés között, ami szuper, viszont olykor túl gyorsan átsiklasz felettük, nem írsz róluk elég alaposan, ezáltal száraznak érezzük a szöveget. Javasolni tudnám, hogy a főszereplő önálló gondolatmegjelenése helyett inkább koncentrálj a leírásokra, próbáld őket minél alaposabban szemléltetni, illetve lassan, legyen köztük átvezetés, mert így lesz élvezhetőbb a sztorid. Továbbá, vannak olyan dolgok, amelyeket nem fejtesz ki eléggé az olvasó számára, így értetlenül állunk a fejezet végén, hogy: "Na, ez most mire is volt jó?" Ilyen az a rész is, amikor otthon varázsolgat. Hazaér, vacsorázik a szüleivel, ami egy teljesen helyes kis családi idillt szemléltet. Majd hirtelen, mindenféle átvezetés nélkül: bumm, tárgyakat lebegtet. Erről aztán nem is árulsz el többet (pl. mióta tudja ezt csinálni Ebony, van e valaki, aki tud még erről), így döbbenten ülünk a képernyő előtt, hogy felfogjuk, mi is történt. A harmadik dolog, amelyet kiemelnék, a szóismétlés lenne. Néhány helyen felfedeztem ezeket - természetesen mindenki beléjük futhat, így ez volt a legkevésbé szembetűnő problémád. A hibák kiküszöbölése végett tudom ajánlani az internetes szinonima szótárat, amely egyébként (viccen kívül) nagyon nagy segítség lehet, ha éppen nem jut eszedbe más. Végül, csak megjegyezném, olykor összekevered az igeidőket, lásd, rögtön az első mondatban:

"A tanárnő a jobb padsorban levő hosszú, barna hajú lány felé fordul, aki buzgón másolta a táblára felírt matematikafeladatokat." - Határozd el magadat, hogy múlt vagy jelen időben fogsz írni, de semmiképpen ne keverd a kettőt. 

Ennyit a negatív észrevételektől, térjünk át a pozitívakra. Azt mindenképpen szeretném kiemelni, elsősorban, hogy helyesírási/ elgépelési hibákkal nem igazán találkoztam az olvasás során, ami nagyon jó hír, hiszen ez sokaknál gyakori problémaként merül fel. Nálad azonban nem, legalábbis nem voltak olyan szembetűnőek, ha nem ugrik be jelenleg egy-két javítanivaló. A másik észrevételem, hogy a párbeszédeidet szintén hibátlanul írod - olykor azonban előfordul, hogy kis kezdőbetű helyett nagyot teszel a kötőjel után, vagy éppen fordítva. A lényeg azonban, hogy nagy részben ezek szabályosak, aminek örülök, hiszen sokan küszködnek olykor, hogy sikerüljön nekik egy adott párbeszéd leírása. Végezetül pedig, ejtenék néhány szót a stílusodról. Nem mondanám, hogy klisésen írsz, úgy, mint mondjuk a többség. Éppen ellenkezőleg, néhány mondatrészből érezni lehet, hogy van saját, már kialakult stílusod, csak még nem sikerült annyira kiterjesztened, hogy a fejezet egészére hatással lehessen. 

Összességében: a néhány hiba ellenére egészen élvezhető volt a történet, a fogalmazás. Ha felfogadnál esetleg egy bétát, aki közzététel előtt átolvassa a bejegyzéseidet, bizonyára több sikered lenne - már ami a hibák leküzdését illeti. Emellett javaslom, hogy próbálj kiteljesedni az egész stílusoddal, mert van neked, csak a felszín alatt lappang, és arra vár, hogy kitörhessen. Engedd neki! :)

3/5

Összesen: 12/20

További jó blogolást: M. Gin

Különleges betűk

Sziasztok!

Először is szeretném tudatni veletek, hogy rohadtul sajnálom.
Nem. Nem haltam meg, még élek. Három hete sikeresen lefelvételiztem, így már kapok levegőt is.
Remélem ezzel a bejegyzéssel kiengesztellek benneteket.
Még egyszer hihetetlenül sajnálom. 

Hogyan lehet különleges effektű betűket kreálni egyszerűen?
Ha nem tudjátok a választ, akkor olvassátok el a bejegyzést! :) :D
Néhány lebilincselően különleges betűstílus css kódját láthatjátok ezen posztban.
Jó szórakozást!
(Mindegyik kód egy-egy típust mutat be.)
Forrás

h1 {
  text-align: center;
  font: bold 80px Sans-Serif;
  padding: 40px 0;
}

.alk {
  background: #91877b;
  text-shadow: 0 1px 0 rgba(255, 255, 255, 0.4);
}

.hd {
  background: #0e8dbc;
  color: white;
  text-shadow: 0 1px 0 #ccc,
               0 2px 0 #c9c9c9,
               0 3px 0 #bbb,
               0 4px 0 #b9b9b9,
               0 5px 0 #aaa,
               0 6px 1px rgba(0,0,0,.1),
               0 0 5px rgba(0,0,0,.1),
               0 1px 3px rgba(0,0,0,.3),
               0 3px 5px rgba(0,0,0,.2),
               0 5px 10px rgba(0,0,0,.25),
               0 10px 10px rgba(0,0,0,.2),
               0 20px 20px rgba(0,0,0,.15);
}

.bf {
  background-color: #3a50d9;
  color: #e0eff2;
  font: italic bold 100px Georgia, Serif;
  text-shadow: -4px 3px 0 #3a50d9, -14px 7px 0 #0a0e27;
}

.dm {
  background-color: #fff;
  color: #202c2d;
  text-shadow:
    0 1px #808d93,
    -1px 0 #cdd2d5,
    -1px 2px #808d93,
    -2px 1px #cdd2d5,
    -2px 3px #808d93,
    -3px 2px #cdd2d5,
    -3px 4px #808d93,
    -4px 3px #cdd2d5,
    -4px 5px #808d93,
    -5px 4px #cdd2d5,
    -5px 6px #808d93,
    -6px 5px #cdd2d5,
    -6px 7px #808d93,
    -7px 6px #cdd2d5,
    -7px 8px #808d93,
    -8px 7px #cdd2d5;
}

.sza {
  background-color: #edde9c;
  color: #bc2e1e;
  text-shadow:
    0 1px 0px #378ab4,
    1px 0 0px #5dabcd,
    1px 2px 1px #378ab4,
    2px 1px 1px #5dabcd,
    2px 3px 2px #378ab4,
    3px 2px 2px #5dabcd,
    3px 4px 2px #378ab4,
    4px 3px 3px #5dabcd,
    4px 5px 3px #378ab4,
    5px 4px 2px #5dabcd,
    5px 6px 2px #378ab4,
    6px 5px 2px #5dabcd,
    6px 7px 1px #378ab4,
    7px 6px 1px #5dabcd,
    7px 8px 0px #378ab4,
    8px 7px 0px #5dabcd;
}

.elm {
  color: #444;
  text-shadow:
    1px 0px 1px #ccc, 0px 1px 1px #eee,
    2px 1px 1px #ccc, 1px 2px 1px #eee,
    3px 2px 1px #ccc, 2px 3px 1px #eee,
    4px 3px 1px #ccc, 3px 4px 1px #eee,
    5px 4px 1px #ccc, 4px 5px 1px #eee,
    6px 5px 1px #ccc, 5px 6px 1px #eee,
    7px 6px 1px #ccc;
}

.vamp {
  color: #92a5de;
  background: red;
  text-shadow:0px 0px 0 rgb(137,156,213),1px 1px 0 rgb(129,148,205),2px 2px 0 rgb(120,139,196),3px 3px 0 rgb(111,130,187),4px 4px 0 rgb(103,122,179),5px 5px 0 rgb(94,113,170),6px 6px 0 rgb(85,104,161),7px 7px 0 rgb(76,95,152),8px 8px 0 rgb(68,87,144),9px 9px 0 rgb(59,78,135),10px 10px 0 rgb(50,69,126),11px 11px 0 rgb(42,61,118),12px 12px 0 rgb(33,52,109),13px 13px 0 rgb(24,43,100),14px 14px 0 rgb(15,34,91),15px 15px 0 rgb(7,26,83),16px 16px 0 rgb(-2,17,74),17px 17px 0 rgb(-11,8,65),18px 18px 0 rgb(-19,0,57),19px 19px 0 rgb(-28,-9,48), 20px 20px 0 rgb(-37,-18,39),21px 21px 20px rgba(0,0,0,1),21px 21px 1px rgba(0,0,0,0.5),0px 0px 20px rgba(0,0,0,.2);
}

Csókol: Leona

Interjú Sammel

Good evening, everybody! :)

Ezúttal egy olyan bejegyzéssel érkezem, amelyet még nem volt sem lehetőségem, sem alkalmam, sem pedig időm megírni, de ennek is eljött az ideje: az első interjúmat olvashatjátok, amelyhez a kedves Samantha Gray asszisztált. 

G: Drága Sam! Elsősorban szeretném megköszönni, hogy időt szakítottál rá és elvállaltad ezt az interjút.

S: Én köszönöm a lehetőséget!

G: Ha a bloggereknek ismerős a neved, az bizonyára azért van, mert te vagy a Sam’s blog tulajdonosa. Ez az oldal gyakorlatilag sorozat, film- és könyvajánlókkal foglalkozik, de olvashatunk rajta véleménykifejtéseket is érdekes, a társadalmat nagyban érintő témákról. Ebből adódóan azt szeretném megkérdezni, tulajdonképpen mi célból jött létre eredetileg a blogod?

Trailer #57 - A szuper 31-es

Sziasztok! :)
Újabb trailert hoztam... A mostani videó Cookie 77  készült. Linket sajnos nem tudok adni hozzá! :(

További szép estét: M. Gin

Kathrine W. - Bemutatkozás

Sziasztok, olvasók!

Kathrine White (röviden Kathrine) vagyok a blog jelenleg próbaidős tagja. Pár napja jelentkeztem az oldalra, és nagyon örülök, hogy a lányok végül a felvételem mellett döntöttek. Kb. egy- másfél éve blogolok aktívan. Először a fejléckészítésbe kóstoltam bele, majd megírtam az első kritikámat, mely csupán 349 szavas volt. Utána belekezdtem egy új blogba, az Egy Kezdő Designer Blogja c. oldalamba, ahova mindenféle dolgokat posztoltunk. Aztán bejutottam a Starlight Design c. blogba, ahova sokkal aktívabban írtam kritikát. Hogy miért is jelentkeztem ide? Mert szerintem ez az egyik legjobb blog. Mindig is szerettem volna ide tartozni, és remélem itt is maradok. 

Tőlem majd kritikát tudtok kérni. Igyekszem minél hamarabb megírni ezeket. 

Nos, ez lett volna röviden az én történetem. Mindenkinek további sikerekben gazdag hetet kívánok!