Sziasztok!
Megérkeztem a legújabb kritikámmal, melyet ezúttal Cassandra Collins blogjáról írtam. A címe: Üvegszilánkok, avagy gyógyítsd meg a lelkem. Hú, nem túl rövid, igaz? :)
Megérkeztem a legújabb kritikámmal, melyet ezúttal Cassandra Collins blogjáról írtam. A címe: Üvegszilánkok, avagy gyógyítsd meg a lelkem. Hú, nem túl rövid, igaz? :)
Kinézet: Az első benyomásom az oldal külsejéről az, hogy bizony tetszik. Ugyan a design nem kódolt, de ezzel semmi baj sincsen, hiszen manapság már ez esik bele a ritkábban előforduló blogok kategóriájába. A színvilág szerintem remek választás, ha már csak a történeted hangulatát nézzük is. A szilva és a tojáshoz hasonló árnyalatok kombinációja igazán egyedi, nem mellesleg pedig kellemes látvány a szemnek.
A fejlécről: alapvetően tetszene, de (és itt jön a de) úgy gondolom, kissé üres. Van rajta két karakter, plusz a cím, és igazából ennyi. A háttér nagyon sötét, a textúrák - már ha egyáltalán vannak rajta, - nem látszanak. Mindenképpen megerősíteném ezeket a helyedben, hogy legyen valami normális háttere a képnek, mert így nem igazán nyerő. A karakterekre terelődik a hangsúly, ami jó, de ezt máshogyan is el lehetne érni. Egyébként, ami még picit furcsa nekem, hogy ők maguk is be vannak színezve a háttérhez hasonló árnyalattal, így kicsit úgy fest, mintha eltűnnének benne, vagy nem is tudom. A cím alapvetően tetszik, legalábbis ami a felső sort illeti. Az alcím (avagy...) nagyon beleolvad a képbe, alig lehet kivenni, mi van oda írva. Én mindenképpen világosítanék rajta valamennyit. Alapvetően tehát nem lenne rossz a fejléc, ám néhány részlete némi variációt igényel - főként a az alap textúrákra fektess több hangsúlyt.
A bejegyzések háttere kellemes tojássárga színt kapott. A betűszín rajta átveszi a szilva árnyalatát, de mindenképp sötét, ami tetszetős, hiszen amellett, hogy jól néz ki - stílusát tekintve is -, kitűnően olvasható, nem bántja közben az ember szemét.
Az oldalakról: tetszik, hogy nincsen rajtuk effekt, mert így olyan kis egyszerűek. Semmi csicsa, semmi felesleg, túldíszítettség. Végre ilyet is látni! Nos, a karaktereknél alkalmazott gifek ötletesek, tetszik, hogy nem egyetlen képpel szúrtad ki az olvasó szemét. A nevek kitűnően olvashatóak, ezzel sincsen különösebb gond. A fejezeteket szépen, egymás alá linkelted be, hogy könnyen el lehessen közöttük igazodni. Oké, ez is jó. Trailered nincsen, így azt nem lehetett megtekinteni - remélhetőleg azonban hamarosan lesz, hiszen egy rövid videó sokkal izgalmasabbá tesz egy blogot, főleg, ha rövid, ám lényegre törő. A többi oldalad - díjak, kritikák, cserék - szintén üres, de ez nem gond, hiszen láthatóan csak nemrég nyílt meg a blog, tehát bőven lesz időd bekapcsolódni a bloggerek világának mindennapjaiba.
A többi modulról: az információk fül elegendő fontos dolgot ismertet velünk, mely az oldallal kapcsolatos. Én azonban annyival még kiegészíteném, hogy mi a történet műfaja, hiszen így az olvasó sokkal hamarabb rá tud találni a sztoridra, amennyiben lelkesedik az adott stílus iránt. A chatről úgy gondolom, eléggé kezdetleges. Láthatóan az alapdoboz van beállítva neked, de ezt nyugodtan lecserélheted, hogy színeiben jobban passzoljon a bloghoz, illetve annak hangulatához. Végezetül pedig a a feliratkozók, illetve az oldalmegtekintések száma látható a modulsáv alján. A sorrendjük teljesen jó, nincs kivetnivaló bennük.
Amit viszont nagyon hiányoltam mindvégig: a fülszöveg. Egy rövid ismertető a történetről elengedhetetlen egy blogon, elvégre az az úgymond első benyomás. Ez alapján dönti el az olvasó, hogy belekezd-e a sztoriba, vagy sem. Nem mellesleg pedig, amellett, hogy megtudjuk belőle, miről is írsz nagy vonalakban, még figyelemfelkeltő funkcióval is bír: egy jól megírt fülszöveg kíváncsivá teheti az embert a történet iránt, azaz garantáltan maradásra készteti őt az oldalon. Javaslom, ezt mindenképpen pótold majd.
Egyébként más problémát nem tudnék mondani a külsőről, a fejlécen kívül nagyjából úgy jó, ahogyan van. Igényes, egyszerű, a színei káprázatosan tetszenek, szóval nincs gond azzal, hogy nem kódos a design. A fülszöveg hiánya azonban nyomos érv a pontozásomnál.
3/5
Történet: Nos, először érdekesen áttanulmányoztam a szereplők képeit, illetve a fejezetek előtti montázsokat, hogy nagyjából elképzelésem legyen, miről is fog szólni a történet. Azt gondoltam - cím alapján, főképpen -, hogy egy romantikus, talán csöpögősebb sztori lesz, hiszen a "gyógyítsd meg a lelkemet" annyira drámaian hangzik. Ehhez képest meglepődtem, amikor elkezdtem az olvasást, elvégre korántsem arról volt szó, amire asszociáltam.
Már a prológusban kiderült, hogy bizony tévedtem. Fiúnak semmi köze a történethez - legalábbis egyenlőre. Az alapsztori szerint adott egy lány, aki a barátnőjénél múlatja éppen az időt. Beszélgetnek, nevetgélnek, sütiznek. Teljesen átlagos, csajos délutánnak tűnik, amikor a drágalátos barátnő kimond egy szót, amit nem kellett volna: dagi. Főszereplőnkre - Eloise - ugyanis nagyon nagy hatással van ez: rossz érzés fogja el ennek hallatán, hiába volt csupán egy ártatlan megjegyzés. Először nem értettem, miért van úgy oda, hiszen ez csak bizonyára kicsúszott a másik lány száján, de azután leírtad a magyarázatot, ami után minden világossá vált: nem az első alkalom volt már, hogy megsértette őt. Elmondásod alapján tudjuk, hogy többször előfordult már, kigúnyolta, piszkálta, megalázta, ami alapvetően sem jó érzés az embernek. Pláne, ha az állítólagos legjobb barátnője teszi ezt vele. Szóval igen, teljesen meg lehetett érteni szegény Eloise-t. Nagyon jól visszaadtad a megtört lány érzéseit, a gondolatait. Totálisan átjött, mennyire piszkosul érzi magát, amiért Chrissy folyamatosan sértegette "barátsága jeléül". A lezárásod pedig különösen tetszett:
"- Miért is próbálkozol erősnek mutatni magad? Ugyanolyan gyenge vagy, mint voltál."
Eszméletlenül ütött, pontosan ide passzolt, és annyira feldobta a prológusod végét, hogy csak na! Komolyan, a kedvenc mondatom volt az egészben, s talán azért gondolom így, mert ez a tanulsága az egész történetnek, ez az a részlet, mely gyakorlatilag összefoglalja, miről is szól az irományod.
Érdeklődve kezdtem bele az első fejezet olvasásába. Eloise itt részt vesz egy csoportfoglalkozáson, melyet a pszichiátere vezet. A férfi úgy gondolja, jót tenne a lánynak, ha más lelki sérültekkel együtt tölthetne egy kis időt. Kezdeném először is a negatívumokkal, amiket megállapítottam olvasás során:
A fejezetet eléggé rövidnek találtam. Pár percen belül szinte ki is végeztem, ami azért nem volt túl kellemes számomra, mert éppen csak elkezdődött benne az izgalmas cselekmény, s egyúttal hirtelen vége is szakadt az első résznek. Egyszóval, nem lehetett belemerülni, kiélvezni a történet nyújtotta izgalmakat - pedig úgy lett volna igazán élvezetes az olvasás. A másik megjegyzésem, persze ez már csak formaság és ízlés kérdése, hogy jobban tetszett volna a szöveg, ha sorkizárttal írod, nem pedig balra igazítva. Igaz, lehet, ez csak az én agymenésem, de szerintem úgy igényesebbnek tűnik egy blog.
A pozitívumok, amikből hála az égnek sokkal több volt: szép lassan vezetted végig az eseményeket, ahogyan az elvárható. Ennek tetejében még nagyon izgalmas is volt, hiszen elkísérhettük útjának elején Eloise-t. Érdekes volt számomra új szereplőket megismerni, és csak remélni tudom, hogy a későbbiekben még többet tudunk meg róluk.
A lányban kavargó zavaros érzéseket remekül adtad át nekünk a sorokon keresztül. A benne lezajló érzelem kavalkád szinte tapintható volt, sikerült érdekfeszítőre megírnod, ami manapság ritka. Összességében nekem tetszett, amit eddig olvastam, noha mivel még csak nemrég kezdted el az írást, kiforratlan a történet, és nem igen lehet róla konkrét véleményt nyilvánítani. Annyi azonban biztos volt, hogy kíváncsi lettem tőle. Kíváncsi arra, mi következik a folytatásban.
4/5
Szereplők: Itt sajnálatos módon rövid leszek, hiszen gyakorlatilag egyetlen főbb szereplőd van, akit valamennyire is megismerünk, ő pedig Eloise.
A lány valószínűleg külsőre egy teljesen átlagos valaki lehet - noha ezen a téren nem dogoztad még ki annyira. Javaslom, hogy erre fektess több hangsúlyt a későbbiekben. Nyilván, még az elején jársz a történetnek, érthető, ha nem akarsz minden infót az olvasó nyakába zúdítani, de apránként már elkezdhetted volna adagolni őket, hogy egyre inkább megelevenedjen előttünk, hogyan is néz ki Eloise valójában. Elvégre, egy kép a szereplőkhöz - a te esetedben gif - nem elegendő ehhez. A jó író enélkül is el tudja képzeltetni velünk a karakterének minden egyes vonását. Oké, ez volt a negatívum. Ugorjunk!
A pozitívum a személyiségében rejlik. Tisztábban fogalmazva, szerintem egy nagyon érdekes egyéniség, akit emberileg elkezdtél baromi ügyes módon felépíteni. A prológusban érzékeltetted velünk, hogy egy meglehetősen érzékeny lányról van szó, aki alapvetően türelmes típus, hiszen sokáig tűrte, amíg a barátnője folyamatosan sértegette őt. Egy idő után azonban betelt neki a pohár, és robbant a bomba. Teljesen azonosulni tudtam abban a pillanatban vele, mert nekem is valahogy így néz ki a tűréstartományom. Nem akadok ki minden pillanatban, helyette hagyom gyülemleni a dolgokat, és a végén, amikor már nem tudom magamban tartani, kizúdul, mint a láva a vulkánkitöréskor. No, de visszatérve Eloise-ra: a fent megállapított tulajdonságain kívül látszik, hogy kissé antiszociális, hiszen Chrissyn kívül tudtunkkal nincsen más barátnője, s amint veszekedés tör ki közöttük, még a családjához sem fordul, ami azt jelenti, hogy zárkózott típus. Nehezen nyílik meg az embereknek, de mégis lát reményt egy jobb életre, ezért megy el a pszichiáter foglalkozására is, ahol bízik benne, hogy új barátokra tehet szert, s közben lelki sebei is begyógyulnak.
Egy másik szereplő, aki ugyan mellékes ebben a történetben, de már volt szó róla, Chrissy. Elméletben Eloise legjobb barátnője, de gyakorlatilag szinte szöges ellentéte, mindenben. Külsőre nincsenek kézzel fogható információink róla, de annyiban biztosak lehetünk, hogy szép, s tipikusan az a pláza cicás kinézetű csaj lehet. Azzal is tisztában vagyunk, hogy rengeteget sminkeli magát, és meglehetősen hiú, hiszen a nap minden szakaszában a tükör előtt ácsorog - legalábbis én így képzelem el a leírtak alapján. Elég tapintatlanul viselkedik, sokszor flegma és konkrétan nem érdekli, ha másokat megbánt ezzel. Egyértelműen negatív karakter számomra.
Nos, attól tartok, többet ide nem tudok írni. Az eddigi tapasztalataim ezen a téren jók, meg vagyok elégedve a munkáddal. A mellékszereplőket is úgy kezdted el bemutatni, hogy felkeltetted irántuk az érdeklődést, szóval szerintem velük sem lesz gond. Kíváncsian várom, kinek milyen szerepe lesz a folytatásban.
4/5
Fogalmazás, stílus: Hm. Alapvetően jó, ezt mindenképpen meg tudom állapítani. Mielőtt azonban megijedsz, hogy mindössze ennyi a reakcióm rá, megnyugtatlak: ne aggódj, bővebben kifejtek mindent, amit csak lehet.
Kezdeném először - szokásomhoz híven - a negatív részével. Először is, ami rettentően zavart az írásodban, és valószínűleg ezzel nem vagyok egyedül, az a gondolatjelek használata. Arról van szó, hogy lenyomod azt a kis gombocskát a billentyűzet alján, mire megjelenik a fent említett vonalka, s ez után nem teszel szóközt, hanem egybe írod a szöveggel, valahogy így:
"-Blablabla..." - Pedig ez helytelen! Lehet, hogy megszokásból, esetleg figyelmetlenségből írod így, vagy csupán azért, mert korábban nem olvastál utána a szabályának, de a jó megoldása az alábbi:
"- Blablabla..." - Látod? Szóközt kell tenni a gondolatjel és a szöveg közé, mert így a helyes, ráadásképpen még igényesebben is néz ki.
A másik problémám pedig Eloise nevének szótagolásával volt. Mivel szó szerint így ejted ki a nevet: Eloisz, azaz nem úgy, ahogyan leírod, kötőjellel elválasztva kell hozzátoldani a ragot, lásd: Eloise-nak, Eloise-hoz, stb. Te ezzel ellentétben nem használtad a kötőjelet, pedig szükséges lenne. Erre figyelj oda a továbbiakban!
Nagyjából ennyi, amit úgymond negatívumként fel tudok hozni. Egyébként szépen írsz, noha a stílusod számomra szokatlan, de az csak jót jelent, hiszen haladsz az egyediség útján. Érdekes, hogy E/3 személyben írsz, de nem múlt, hanem jelen időben. A cselekvés lezajlásának éppen adott pillanatát eleveníted meg a szemünk előtt, s nem pedig utólagosan mesélsz el egy történetet, ami tetszik.
A fogalmazásoddal nincs baj, teljesen olvasható minden, amit írsz, emellett gördülékeny is, a sorok csak úgy kiáltják, hogy folytassuk a szemlét közöttük. Helyesírási hibákkal és elírásokkal nem igazán találkoztam, ami szintén jó pont.
Amire viszont nem tudok rendesen kitérni: a leírásaid. Túl kevés rész van fent ahhoz, hogy bármit is meg tudjak belőlük állapítani. Egyszóval, a fejezetek rövidek, a leírásokat pedig kevesellem. Több kellene ennél, hogy rendesen ábrázolhasd a környezetet, a szereplőket, az aktuális eseményeket.
Összességében tehát egészen jól írsz, élvezet olvasni, ám apróbb hibák vannak az írásmódod tekintetében. Ezeket természetesen ki lehet javítani, és, ahogyan tartja a mondás, a jó pap is holtig tanul. Tehát azt javaslom neked is, mindig bővítsd a tudásodat ezen a téren, hogy a maximálisat tudjad nyújtani.
4/5
Összesen: 15/20
A továbbiakban is sok sikert kívánok: