Kritika 70# - Üvegszilánkok, avagy gyógyítsd meg a lelkemet

Sziasztok!
Megérkeztem a legújabb kritikámmal, melyet ezúttal Cassandra Collins blogjáról írtam. A címe: Üvegszilánkok, avagy gyógyítsd meg a lelkem. Hú, nem túl rövid, igaz? :)

Kinézet: Az első benyomásom az oldal külsejéről az, hogy bizony tetszik. Ugyan a design nem kódolt, de ezzel semmi baj sincsen, hiszen manapság már ez esik bele a ritkábban előforduló blogok kategóriájába. A színvilág szerintem remek választás, ha már csak a történeted hangulatát nézzük is. A szilva és a tojáshoz hasonló árnyalatok kombinációja igazán egyedi, nem mellesleg pedig kellemes látvány a szemnek. 

A fejlécről: alapvetően tetszene, de (és itt jön a de) úgy gondolom, kissé üres. Van rajta két karakter, plusz a cím, és igazából ennyi. A háttér nagyon sötét, a textúrák - már ha egyáltalán vannak rajta, - nem látszanak. Mindenképpen megerősíteném ezeket a helyedben, hogy legyen valami normális háttere a képnek, mert így nem igazán nyerő. A karakterekre terelődik a hangsúly, ami jó, de ezt máshogyan is el lehetne érni. Egyébként, ami még picit furcsa nekem, hogy ők maguk is be vannak színezve a háttérhez hasonló árnyalattal, így kicsit úgy fest, mintha eltűnnének benne, vagy nem is tudom. A cím alapvetően tetszik, legalábbis ami a felső sort illeti. Az alcím (avagy...) nagyon beleolvad a képbe, alig lehet kivenni, mi van oda írva. Én mindenképpen világosítanék rajta valamennyit. Alapvetően tehát nem lenne rossz a fejléc, ám néhány részlete némi variációt igényel - főként a az alap textúrákra fektess több hangsúlyt. 

A bejegyzések háttere kellemes tojássárga színt kapott. A betűszín rajta átveszi a szilva árnyalatát, de mindenképp sötét, ami tetszetős, hiszen amellett, hogy jól néz ki - stílusát tekintve is -, kitűnően olvasható, nem bántja közben az ember szemét. 

Az oldalakról: tetszik, hogy nincsen rajtuk effekt, mert így olyan kis egyszerűek. Semmi csicsa, semmi felesleg, túldíszítettség. Végre ilyet is látni! Nos, a karaktereknél alkalmazott gifek ötletesek, tetszik, hogy nem egyetlen képpel szúrtad ki az olvasó szemét. A nevek kitűnően olvashatóak, ezzel sincsen különösebb gond. A fejezeteket szépen, egymás alá linkelted be, hogy könnyen el lehessen közöttük igazodni. Oké, ez is jó. Trailered nincsen, így azt nem lehetett megtekinteni - remélhetőleg azonban hamarosan lesz, hiszen egy rövid videó sokkal izgalmasabbá tesz egy blogot, főleg, ha rövid, ám lényegre törő. A többi oldalad - díjak, kritikák, cserék - szintén üres, de ez nem gond, hiszen láthatóan csak nemrég nyílt meg a blog, tehát bőven lesz időd bekapcsolódni a bloggerek világának mindennapjaiba. 

A többi modulról: az információk fül elegendő fontos dolgot ismertet velünk, mely az oldallal kapcsolatos. Én azonban annyival még kiegészíteném, hogy mi a történet műfaja, hiszen így az olvasó sokkal hamarabb rá tud találni a sztoridra, amennyiben lelkesedik az adott stílus iránt. A chatről úgy gondolom, eléggé kezdetleges. Láthatóan az alapdoboz van beállítva neked, de ezt nyugodtan lecserélheted, hogy színeiben jobban passzoljon a bloghoz, illetve annak hangulatához. Végezetül pedig a a feliratkozók, illetve az oldalmegtekintések száma látható a modulsáv alján. A sorrendjük teljesen jó, nincs kivetnivaló bennük.

Amit viszont nagyon hiányoltam mindvégig: a fülszöveg. Egy rövid ismertető a történetről elengedhetetlen egy blogon, elvégre az az úgymond első benyomás. Ez alapján dönti el az olvasó, hogy belekezd-e a sztoriba, vagy sem. Nem mellesleg pedig, amellett, hogy megtudjuk belőle, miről is írsz nagy vonalakban, még figyelemfelkeltő funkcióval is bír: egy jól megírt fülszöveg kíváncsivá teheti az embert a történet iránt, azaz garantáltan maradásra készteti őt az oldalon. Javaslom, ezt mindenképpen pótold majd.

Egyébként más problémát nem tudnék mondani a külsőről, a fejlécen kívül nagyjából úgy jó, ahogyan van. Igényes, egyszerű, a színei káprázatosan tetszenek, szóval nincs gond azzal, hogy nem kódos a design. A fülszöveg hiánya azonban nyomos érv a pontozásomnál.

3/5

Történet: Nos, először érdekesen áttanulmányoztam a szereplők képeit, illetve a fejezetek előtti montázsokat, hogy nagyjából elképzelésem legyen, miről is fog szólni a történet. Azt gondoltam - cím alapján, főképpen -, hogy egy romantikus, talán csöpögősebb sztori lesz, hiszen a "gyógyítsd meg a lelkemet" annyira drámaian hangzik. Ehhez képest meglepődtem, amikor elkezdtem az olvasást, elvégre korántsem arról volt szó, amire asszociáltam.

Már a prológusban kiderült, hogy bizony tévedtem. Fiúnak semmi köze a történethez - legalábbis egyenlőre. Az alapsztori szerint adott egy lány, aki a barátnőjénél múlatja éppen az időt. Beszélgetnek, nevetgélnek, sütiznek. Teljesen átlagos, csajos délutánnak tűnik, amikor a drágalátos barátnő kimond egy szót, amit nem kellett volna: dagi. Főszereplőnkre - Eloise - ugyanis nagyon nagy hatással van ez: rossz érzés fogja el ennek hallatán, hiába volt csupán egy ártatlan megjegyzés. Először nem értettem, miért van úgy oda, hiszen ez csak bizonyára kicsúszott a másik lány száján, de azután leírtad a magyarázatot, ami után minden világossá vált: nem az első alkalom volt már, hogy megsértette őt. Elmondásod alapján tudjuk, hogy többször előfordult már, kigúnyolta, piszkálta, megalázta, ami alapvetően sem jó érzés az embernek. Pláne, ha az állítólagos legjobb barátnője teszi ezt vele. Szóval igen, teljesen meg lehetett érteni szegény Eloise-t. Nagyon jól visszaadtad a megtört lány érzéseit, a gondolatait. Totálisan átjött, mennyire piszkosul érzi magát, amiért Chrissy folyamatosan sértegette "barátsága jeléül". A lezárásod pedig különösen tetszett: 

"- Miért is próbálkozol erősnek mutatni magad? Ugyanolyan gyenge vagy, mint voltál."

Eszméletlenül ütött, pontosan ide passzolt, és annyira feldobta a prológusod végét, hogy csak na! Komolyan, a kedvenc mondatom volt az egészben, s talán azért gondolom így, mert ez a tanulsága az egész történetnek, ez az a részlet, mely gyakorlatilag összefoglalja, miről is szól az irományod. 

Érdeklődve kezdtem bele az első fejezet olvasásába. Eloise itt részt vesz egy csoportfoglalkozáson, melyet a pszichiátere vezet. A férfi úgy gondolja, jót tenne a lánynak, ha más lelki sérültekkel együtt tölthetne egy kis időt. Kezdeném először is a negatívumokkal, amiket megállapítottam olvasás során:

A fejezetet eléggé rövidnek találtam. Pár percen belül szinte ki is végeztem, ami azért nem volt túl kellemes számomra, mert éppen csak elkezdődött benne az izgalmas cselekmény, s egyúttal hirtelen vége is szakadt az első résznek. Egyszóval, nem lehetett belemerülni, kiélvezni a történet nyújtotta izgalmakat - pedig úgy lett volna igazán élvezetes az olvasás. A másik megjegyzésem, persze ez már csak formaság és ízlés kérdése, hogy jobban tetszett volna a szöveg, ha sorkizárttal írod, nem pedig balra igazítva. Igaz, lehet, ez csak az én agymenésem, de szerintem úgy igényesebbnek tűnik egy blog. 

A pozitívumok, amikből hála az égnek sokkal több volt: szép lassan vezetted végig az eseményeket, ahogyan az elvárható. Ennek tetejében még nagyon izgalmas is volt, hiszen elkísérhettük útjának elején Eloise-t. Érdekes volt számomra új szereplőket megismerni, és csak remélni tudom, hogy a későbbiekben még többet tudunk meg róluk. 

A lányban kavargó zavaros érzéseket remekül adtad át nekünk a sorokon keresztül. A benne lezajló érzelem kavalkád szinte tapintható volt, sikerült érdekfeszítőre megírnod, ami manapság ritka. Összességében nekem tetszett, amit eddig olvastam, noha mivel még csak nemrég kezdted el az írást, kiforratlan a történet, és nem igen lehet róla konkrét véleményt nyilvánítani. Annyi azonban biztos volt, hogy kíváncsi lettem tőle. Kíváncsi arra, mi következik a folytatásban.

4/5

Szereplők: Itt sajnálatos módon rövid leszek, hiszen gyakorlatilag egyetlen főbb szereplőd van, akit valamennyire is megismerünk, ő pedig Eloise. 

A lány valószínűleg külsőre egy teljesen átlagos valaki lehet - noha ezen a téren nem dogoztad még ki annyira. Javaslom, hogy erre fektess több hangsúlyt a későbbiekben. Nyilván, még az elején jársz a történetnek, érthető, ha nem akarsz minden infót az olvasó nyakába zúdítani, de apránként már elkezdhetted volna adagolni őket, hogy egyre inkább megelevenedjen előttünk, hogyan is néz ki Eloise valójában. Elvégre, egy kép a szereplőkhöz - a te esetedben gif - nem elegendő ehhez. A jó író enélkül is el tudja képzeltetni velünk a karakterének minden egyes vonását. Oké, ez volt a negatívum. Ugorjunk! 

A pozitívum a személyiségében rejlik. Tisztábban fogalmazva, szerintem egy nagyon érdekes egyéniség, akit emberileg elkezdtél baromi ügyes módon felépíteni. A prológusban érzékeltetted velünk, hogy egy meglehetősen érzékeny lányról van szó, aki alapvetően türelmes típus, hiszen sokáig tűrte, amíg a barátnője folyamatosan sértegette őt. Egy idő után azonban betelt neki a pohár, és robbant a bomba. Teljesen azonosulni tudtam abban a pillanatban vele, mert nekem is valahogy így néz ki a tűréstartományom. Nem akadok ki minden pillanatban, helyette hagyom gyülemleni a dolgokat, és a végén, amikor már nem tudom magamban tartani, kizúdul, mint a láva a vulkánkitöréskor. No, de visszatérve Eloise-ra: a fent megállapított tulajdonságain kívül látszik, hogy kissé antiszociális, hiszen Chrissyn kívül tudtunkkal nincsen más barátnője, s amint veszekedés tör ki közöttük, még a családjához sem fordul, ami azt jelenti, hogy zárkózott típus. Nehezen nyílik meg az embereknek, de mégis lát reményt egy jobb életre, ezért megy el a pszichiáter foglalkozására is, ahol bízik benne, hogy új barátokra tehet szert, s közben lelki sebei is begyógyulnak. 

Egy másik szereplő, aki ugyan mellékes ebben a történetben, de már volt szó róla, Chrissy. Elméletben Eloise legjobb barátnője, de gyakorlatilag szinte szöges ellentéte, mindenben. Külsőre nincsenek kézzel fogható információink róla, de annyiban biztosak lehetünk, hogy szép, s tipikusan az a pláza cicás kinézetű csaj lehet. Azzal is tisztában vagyunk, hogy rengeteget sminkeli magát, és meglehetősen hiú, hiszen a nap minden szakaszában a tükör előtt ácsorog - legalábbis én így képzelem el a leírtak alapján. Elég tapintatlanul viselkedik, sokszor flegma és konkrétan nem érdekli, ha másokat megbánt ezzel. Egyértelműen negatív karakter számomra.

Nos, attól tartok, többet ide nem tudok írni. Az eddigi tapasztalataim ezen a téren jók, meg vagyok elégedve a munkáddal. A mellékszereplőket is úgy kezdted el bemutatni, hogy felkeltetted irántuk az érdeklődést, szóval szerintem velük sem lesz gond. Kíváncsian várom, kinek milyen szerepe lesz a folytatásban.

4/5

Fogalmazás, stílus: Hm. Alapvetően jó, ezt mindenképpen meg tudom állapítani. Mielőtt azonban megijedsz, hogy mindössze ennyi a reakcióm rá, megnyugtatlak: ne aggódj, bővebben kifejtek mindent, amit csak lehet. 

Kezdeném először - szokásomhoz híven - a negatív részével. Először is, ami rettentően zavart az írásodban, és valószínűleg ezzel nem vagyok egyedül, az a gondolatjelek használata. Arról van szó, hogy lenyomod azt a kis gombocskát a billentyűzet alján, mire megjelenik a fent említett vonalka, s ez után nem teszel szóközt, hanem egybe írod a szöveggel, valahogy így:

"-Blablabla..." - Pedig ez helytelen! Lehet, hogy megszokásból, esetleg figyelmetlenségből írod így, vagy csupán azért, mert korábban nem olvastál utána a szabályának, de a jó megoldása az alábbi:

"- Blablabla..." - Látod? Szóközt kell tenni a gondolatjel és a szöveg közé, mert így a helyes, ráadásképpen még igényesebben is néz ki.

A másik problémám pedig Eloise nevének szótagolásával volt. Mivel szó szerint így ejted ki a nevet: Eloisz, azaz nem úgy, ahogyan leírod, kötőjellel elválasztva kell hozzátoldani a ragot, lásd: Eloise-nak, Eloise-hoz, stb. Te ezzel ellentétben nem használtad a kötőjelet, pedig szükséges lenne. Erre figyelj oda a továbbiakban!

Nagyjából ennyi, amit úgymond negatívumként fel tudok hozni. Egyébként szépen írsz, noha a stílusod számomra szokatlan, de az csak jót jelent, hiszen haladsz az egyediség útján. Érdekes, hogy E/3 személyben írsz, de nem múlt, hanem jelen időben. A cselekvés lezajlásának éppen adott pillanatát eleveníted meg a szemünk előtt, s nem pedig utólagosan mesélsz el egy történetet, ami tetszik. 

A fogalmazásoddal nincs baj, teljesen olvasható minden, amit írsz, emellett gördülékeny is, a sorok csak úgy kiáltják, hogy folytassuk a szemlét közöttük. Helyesírási hibákkal és elírásokkal nem igazán találkoztam, ami szintén jó pont. 

Amire viszont nem tudok rendesen kitérni: a leírásaid. Túl kevés rész van fent ahhoz, hogy bármit is meg tudjak belőlük állapítani. Egyszóval, a fejezetek rövidek, a leírásokat pedig kevesellem. Több kellene ennél, hogy rendesen ábrázolhasd a környezetet, a szereplőket, az aktuális eseményeket. 

Összességében tehát egészen jól írsz, élvezet olvasni, ám apróbb hibák vannak az írásmódod tekintetében. Ezeket természetesen ki lehet javítani, és, ahogyan tartja a mondás, a jó pap is holtig tanul. Tehát azt javaslom neked is, mindig bővítsd a tudásodat ezen a téren, hogy a maximálisat tudjad nyújtani.

4/5

Összesen: 15/20

A továbbiakban is sok sikert kívánok: 

Kritika 69# - Az utolsó pisztolygolyó

Sziasztok!

Ma Ariana blogjával, Az utolsó pisztolygolyóval érkeztem. Jól ismerem már Ariana írásait, úgyhogy öröm volt számomra, hogy engem kért fel arra, hogy ismét kritikát írjak neki. Lássuk hát, mire jutottam!

Design

Az oldaladra kattintva roppant kellemes látvány fogad: nagyon tetszik a lila és a szürke szín kombinációja, valamiért imádom ezt a két árnyalatot, együtt pedig valami nagyon letisztultat és igényeset adnak ki.

A fejlécen is ez a két szín dominál, a középpontjában pedig a két főszereplőd található, szépen összemosva. A fejlécen elhelyezett többi kép is nagyon látványos, mégis diszkrét, nem vonja el a figyelmet Emmáról és Aidenről a képen. Tetszik az is, hogy a fejléc két oldala lekerekített, így egybefolyik az oldal hátterével. Szép munkát végzett vele a készítője, minden elismerésem.

Az oldal háttere sötétszürke, a szövegeké pedig világosabb, a betűk is szürkék. A szürke ötven három árnyalatát megtöri a címekben és a modulokban visszaköszönő lila szín. Olvashatóság szempontjából kellemes volt a szememnek ez a sok szürke.

A modulok sorrendjével semmi különösebb problémám nem akadt, a fülszöveget az információ, majd a menü követi, azután egy szavazás, a feliratkozók, a könyvborító, a statisztika, a chat, egy kis infó a designról, végül az archívum következik.

Nálam a chat nem jelent meg, nem működött, ennek nem tudom az okát, de javaslom, hogy járj utána, illetve azt is, hogy tedd kicsit feljebb az oldalon. A designnal kapcsolatos figyelmeztetést én a helyedben az infók közé tenném. Az archívum és a statisztika az én szememben teljesen fölösleges, de nem zavaró, hogy ott vannak.

Összességében tehát egy gyönyörű, letisztult, amolyan egyszerű, de nagyszerű kinézetű bloggal van dolgunk, aminek külleme tökéletes harmóniában áll a történettel, aminek otthont ad.

Történet

A történet főszereplői Emma és Aiden, akik látszólag teljesen mások, mégis sok közös vonásuk és élményük van, elsősorban az, hogy gyermekkorukban tragikus módon veszítették el számukra fontos személyeket, ez pedig alapjaiban határozta meg a személyiségüket. Látszólag egyáltalán nem illenek össze, ők mégis egymásra vágynak titokban. Amikor azonban szemtanúi lesznek egy gyilkosságnak, minden megváltozik, kérdés, hogy milyen irányba.

Azt hiszem, itt most nem leszek túlságosan bőbeszédű, mert csak jót tudok írni. Nagyon tetszik az alaptörténet! Úgy tűnik, mintha egy tök átlagos gimis sztorit tárnál elénk, de ez nem így van, és ez már a Prológusodból kitűnik, ami rögtön behoz egy sötétebb, tragikusabb vonalat, és egyből át kell gondolnunk, hogy mi is volt az első benyomásunk. Megmondom őszintén, imádom a fordulatos és sok csavarral teletűzdelt történeteket, és te ilyet nyújtasz felém és az olvasóid felé ezüsttálcán.

Nagyon kíváncsian várom, miféle fordulatok lesznek még, mert abban biztos vagyok, hogy bőven akad majd. Úgy éreztem, hogy egy fiatalabb korosztálynak szóló skandináv krimit olvasok, ez pedig nem semmi teljesítmény.

Tényleg nem ragoznám tovább ezt a pontot, mert nem találtam semmi kivetnivalót a történetben, csak így tovább előre és minél magasabbra!

Szereplők

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy zseniálisan alakítod a karakterek jellemét, nagyon ötletes és ügyes, ahogyan dolgozol velük. A fülszöveg alapján akár azt hihetnénk, hogy itt egy lúzer fiú és elkényeztetett lány felállásról van szó, de sokkal több van a szereplőidben ennél. És ezt már az első részek alkalmával megtudjuk. Emma és Aiden is hordoznak egy-egy súlyos traumát, de ez önmagában még nem jelentené azt, hogy nem válnak lúzerré vagy elkényeztetetté. Viszont azt érzem, hogy a trauma később még nagyon erős kötelék lesz majd közöttük.

Emma, a főszereplőd először kislányként jelenik meg – ahogy egyébként Aiden is. Emma kiskorában nagyon is szimpatikus volt, aztán felnővén már egy kevéssé kedvelhető alakot mutatsz nekünk, egy tipikus ezt-kapd-ki csajt, aki bármit és bárkit megkaphat, egyszóval olyan, mintha a Bajos csajokból lépett volna elő. De Regina George-dzsal ellentétben Emma bír értékekkel is. Az őt ért katasztrófa nyilvánvalóan destruktívan hat rá, és fél, hogyha nem mutatja magát normálisnak, akkor a trauma elhatalmasodik fölötte. Ezért választja a népszerű életmódot, ami azzal jár, hogy ritkán marad egyedül a gondolataival és a szomorúságával. De az elkényeztetett plázacicusokkal ellentétben Emma nem látja magát tökéletesnek, nem hiszi el, hogy ő a világ hercegnője, és ez volt az, ami nagyon tetszett. Komplett leírást adsz róla, hogy Emma mit és miért nem szeret magán, amivel azt emeled ki, hogy ő rendelkezik egyfajta önkritikával, nem úgy, mint a világ és benne a magát tökéletesnek gondoló legjobb barátnője. Nagyon ügyes megoldás, és máris ezerszer emberibbé és szerethetőbbé tetted a karaktert.

Aiden szintén elveszített valaki fontosat az életéből, és Emmához hasonlóan őt is egy olyan ember neveli, akivel nincsenek teljesen egy hullámhosszon – én legalábbis Aiden esetében is ezt éreztem. Aiden talán kicsit kevésbé bontakozott ki, de úgy érzem, ő az, akinek még rengeteg rejtett oldala és tulajdonsága van, alig várom, hogy mindet bemutasd!

Marcust, Aiden legjobb barátját nagyon kedveltem. Remek, hogy behozol egy homoszexuális karaktert – szükség van erre, sokat teszel az előítéletek ellen például, amikor leírod, hogy nem, Marcus nem érdeklődik Aiden iránt másként, kizárólag barátsággal. Szóval ügyes érzékkel világítasz rá, hogy attól, hogy valaki a saját neméhez vonzódik, még ugyanolyan ember, ugyanolyan jó barát, és nem akar lépten-nyomon rávetődni mindenkire, és nem stíröli hátsó szándékkal a barátait. Okosan alakítod a karakterét, igazán tetszik, ahogyan a barátsága is Aidennel.

Aurora, Emma legjobb barátnője már kevésbé volt kedves a számomra, de még mindig távol áll a ki akarom lőni a világűrbe szinttől. Úgy érzem, hogy attól eltekintve, hogy nem a világ legokosabb lánya, és hogy olyan, amilyen, még bármit megtenne Emmáért, igenis a szívén viseli a sorsát. Szóval enyhe önzősége dacára is úgy éreztem, hogy ő tulajdonképpen egy jó barát.

Amandát, Emma nagynénjét és egyben nevelőanyját is bírtam, pedig nem éppen egy bírnivaló karakter, de én már csak ilyen vagyok. A nő egy kissé infantilis személy, aki nagyon nem nőtt fel ahhoz, hogy egy gyerekről vagy kamaszról gondoskodjon. Mindazonáltal én úgy éreztem, hogy amit tud, megtesz Emmáért, és álomszerű jólétet biztosít neki.

Nem kell biztatnom rá, hogy csepegtess információkat a karakterekről és a köztük lévő viszonyokról, mert nagyon is jól csinálod, már kevés fejezet alatt is rengeteget megtudtam, még több dolgot pedig csak sejtetsz. Emellett remek érzékkel dobsz be nagyszerű mellékszereplőket, mint például Emma dadáját – őt imádtam.

Ebben a pontban többet nem is tudok írni, tökéletesen elégedett voltam azzal, ahogyan a szereplőidet formálod. Csak így tovább!

Kivitelezés

Tudod, hogy nagyon szeretem az írásaidat, de ez eddig a kedvencem. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sok írásodat olvashattam, olyat is, amit nem publikáltál, és azt látom, méghozzá nagy örömmel, hogy egyre csak fejlődsz, egyre jobban és élvezhetőbben írsz. Eddig is tehetségesnek tartottalak, de ezzel a történettel teljesen biztossá tettél abban, hogy neked dolgod van még ezzel az egésszel J

E/3-ban írsz, amit csodás volt látnom, végre! Ráadásul megfejeled mindezt azzal, hogy Emma és Aiden szemszögéből írsz minden fejezetet, tehát két nézőpontból láttatod az eseményeket, megtudjuk, mire gondol Emma és mire Aiden. Ennek nagyon örültem, imádom azt, ha több szereplő érzéseiről és gondolatairól is képet kapunk. Emellett pedig ékes példája az írásod annak, hogy igenis át lehet adni minden érzést és gondolatot E/3-ban is.

Csodálatosan fogalmazol, elképesztően tetszik, már-már irodalmi a stílus, de közel sem mesterkélt, hanem nagyon élvezhető és gördülékeny, mégis vizuális élvezet a szemnek, és persze a szép mondatokra kiéhezett agynak még inkább. Az sem utolsó, hogy remek leírásaid nyomán tökéletesen magam előtt látom a helyszíneket és a szereplőket.

Rettentő jó hasonlatokat és képeket használsz, a kedvencem az volt, amikor Aident Emma (aki amúgy laktózérzékeny) a tejhez hasonlította, amit folyton kíván, de sosem kaphat meg. Ötletes! Egyébként is szuper, ha egy blog nem egyszerű mondatokat sorol egymás után, hanem irodalmias a benne alkalmazott képek miatt. Szóval itt igazán jól éreztem magam ilyen szempontból is.

Nagyon ügyesen ejtesz el látszólag lényegtelen információkat, amik viszont később jelentőséggel bírnak majd – legalábbis megérzésem szerint. Úgy tudod fenntartani a feszültséget, hogy valójában még nincs is min izgulni, mégis eléred, hogy sejtsük, itt bizony valami lesz, valami ijesztő és sorsfordító.

Kellő mennyiségű párbeszédet használsz, viszonylag keveset, ami az én szememben nagyon is jó pont, mert nem szeretem, ha dumából áll egy történet.

Természetesen nem is lennék szőrösszívű mentor és kritikus, ha nem szólnék pár szót a hibákról, de ebben is jelentős fejlődést véltem felfedezni.

Leginkább a külön-és egybeírással állsz hadilábon: nagybögre (P.) – ezt külön kell írni, viszont a következőket mind külön írtad, viszont egybe kell, írom helyesen: laktózérzékeny (P.), eperszőke (P.), mentazöld (P.), vashiányos (P.), néhanapján (1.), tegnapelőtt (1.), kémiaóra (2.), akármit (2.)

Néhol a vesszőkkel is spórolsz, ne tedd! „Kilépett a hosszú folyosóra ahol emberek sokasága fogadta” (P.). Itt az ahol elé szükséges a vessző. Illetve a megszólítások előtt is: - Nagyon sajnálom, kincsem! (P.), így szól helyesen.

Ha tulajdonságokat sorolsz fel, akkor az és elé nem szükséges a vessző: öntelt és butuska, helyesen (3.).

Találtam egy bizonyára elírást: „mégis sosem hitte volna” (1.) – itt egyszerűbb, ha úgy írod, hogy mégsem hitte volna, vagy egyszerűen sosem hitte volna.

Láthatod tehát, hogy apróságokban vannak bizonytalanságaid, ezeket egy kedves és szerető bétával könnyedén ki tudod küszöbölni.

Összességében viszont egy szinte teljes mértékben kifogástalan fogalmazású blogot alkottál meg, amiért nagyon büszke lehetsz magadra! J

Kedves Ariana, öröm volt ismét foglalkozni egy történeteddel! Remélem, találsz hasznos észrevételeket a kritikámban. További sikeres blogolást kívánok!

Lyanna 

Sophia S. Argent-Bemutatkozás

Sziasztok!Hihetetlenül boldog vagyok,hogy a Skyscraper Blogdesign tiszteletbeli tagja lehetek!Köszönöm mindenkinek! :)
Kritikaíróként érkeztem a csapatba.Már régóta megfogott az írás,mindig örömmel írok fogalmazásokat,fanfictionokat,vagy néhanapján a versek is szóba jöhetnek.A blogírást nemrég kezdtem el,még két hónapja sincs annak,hogy elkezdtem blogot vezetni.Gyakran úgy gondoltam,hogy a blogírásnak nincs túl sok értelme,de a barátaim mindig tartották bennem a lelket,és felnyitották a szemem ezzel kapcsolatban.
Na mostmár a kritikaírás.Hogyan kaptam kedvet ahhoz,hogy belevágjak a véleménykifejtésbe?Nos,elsősorban (mint azt már említettem) nagyon szeretek írni.Másodszor meg szeretem hosszan leírni a véleményemet,és ezzel próbálok segíteni mások blogjain.Remélem a jövőben ezt sikerül majd véghezvinnem, és nem fogtok csalódni bennem.
Magamról röviden annyit,hogy mindenem az olvasás és az írás,és ha a Jégkorszak idején bezárnának egy könyvtárba,simán átolvasnám az egészet.Műfajonként a fantasy vonz jobban,ezekbe a könyvekbe és filmekbe tudom igazán beleélni magam.Ha esetleg még nem említettem volna,akkor most hozzáteszem,hogy imádom az építészetet is.
Már most van két rendelésem,amelyeket nagyon-nagy örömmel fogadok és készítek el.A kritikákat próbálom minél hamarabb hozni,remélem tudok majd pár jótanáccsal szolgálni nektek!
Jelölésem S.Argent lesz,tehát ezen a néven intézzétek hozzám a kéréseiteket!
Blogjaimat ezen a két linken találjátok meg:
http://sophiasmithesafelverek.blogspot.ro/
http://demigodcritics.blogspot.ro/
Megköszönöm,ha benéztek!További szép napot nektek,és rendeljetek bátran! :)

Trailer 43# - Friend or Enemy

Halihó! :)
Így, késő estére hoztam egy újabb rendelést, amivel elkészültem. A Friend or Enemy c. blog írójának, Kim Cho-Hee-nek készült. 

További jó böngészést: 

Kritika 68# - TicTac

Szép napot nektek!
Meghoztam nektek a következő kritikámat, mely ezúttal Virdzsinia blogjáról íródott, melynek címe: TicTac.

Kinézet: Az első benyomásom a blogodról az, hogy hasonló külsejű oldallal még nemigen találkoztam. Érdekes, matt árnyalatúbb színeket választottál a dekoráláshoz, ami tényleg egyedinek mondható. Rózsaszíntől kezdve látható a sárga különböző tónusa, illetve némi zöld és sötétebb szín is keveredett bele - főként a háttérben látható ez jól. Alapvetően tetszik, nincsen vele bajom - bár a pink nem tartozik a kedvenc színeim közé. 

A fejlécről: nagyon kis egyszerűnek tartom, ami nem feltétlenül jelent rosszat. A cím színe tökéletesen harmonizál a háttérrel, ez dicséretes - ám a betű típusa nem ragadott túlságosan magával, elég alapnak találom, szerintem ezen mindenképpen változtass, hogy egyedibbé tedd vele a képet. A textúrákkal az az apró problémám, hogy nagyon bele vannak mosva a háttérbe, ami azért nem jó, mert úgy tűnik, mintha nem is lennének. Én kicsit élesebben hagytam volna őket - mint például azt a virágcsokrot középen -, mert így eléggé elütnek egymástól a részletek. Selenáról png képeket illesztett be a készítő, ami ügyes megoldás, mert így legalább nem kell a kép széleit homályosítani. Az elhelyezéssel szerintem nincs gond, s az, hogy az egyik egy egész alakos, a másik pedig portré kép, még kellemesebbé teszi az összhatást. Az a megoldás, hogy picit "ők" is mattítva vannak, még jobban tetszik, nincsen velük semmi probléma. 

Ami viszont nagyon nem tetszik - és bevallom, egy idő után már idegesített is -, az a kurzor. Az a kis masni állandóan mozog, ahányszor hozzáérek az egérhez. Sosem értettem, miért jó, ha egyedivé teszi valaki a kurzorát. Számomra elég zavaró, és szerintem sokan mások is így vannak vele. Mindenesetre, ha neked tetszik, akkor jó - ízlések és pofonok. Én viszont lecserélném a helyedben, mert túl csicsássá teszi a kinézetet a már így is "habos rózsaszín" árnyalatok mellett.

A bejegyzések háttere tetszik, jó választás, hiszen harmonizál a blogon található alapszínekkel. A fekete betűszín szintén bölcs döntés volt részedről - így ugyanis remekül olvasható a történet, nem erőlteti meg a szemünket közben. A bejegyzéscímek stílusa szintén olyan érzést vált ki belőlem, int a fejlécen látható cím: annyira nem passzol a bloghoz. Szerintem túlságosan elüt, amolyan "elefánt a porcelánboltban" kategóriába sorolnám. Egy picit finomabb vonalú, kecsesebb betűtípus jobban illene a helyére. 

A modulokról: az, hogy az információkat legfelül helyezted el, nagyon dicséretes. Az ötletesség pedig plusz pont, hiszen ha a kurzort a képre irányítom, halványan olvasható a felirat, mely azt tartalmazza, milyen célból jött létre a blog. Kiváló! A számlálódat én személy szerint lejjebb helyezném el, hiszen annyira nem fontos modul, hogy a sor elején virítson. A feliratkozók és a csevegő például szerintem sokkal előbbre valóak. Amit viszont teljes mértékben feleslegesnek tartok: kiírni minden egyes novellád és történeted címét/fejezetét az oldalsávba. Szükségtelennek érzem őket - bőven elég lenne, ha az oldalaknál helyeznéd el őket, egymás alá, belinkelve, ahogyan a novelláid egy részével is tetted. Egyrészt, úgy sokkal egyértelműbb, hiszen egy helyen van minden, másrészt pedig, kevesebb helyet foglalna el a modulok között.
A többi oldallal nem volt gond: a versenyeket szépen szem elé helyezed, a cseréket is kiírtad, akinek lenne rá igénye, szóval összességében ezekkel már nincsen probléma. Összességében tehát egy első látásra szép, igényes, a szemnek nagyon barátságos, színeiben remekül harmonizáló bloggal van dolgunk. Ha jobban megnézzük, apróbb hibák ugyan fellelhetőek a kinézetben - amiken bármikor változtatni lehet -, de nem a ruha teszi a lányt - ha a tartalom jó, akkor a design szerintem eltörpül mellette.

3/5

Történet: Nos, hol is kezdjem? Elég összetett a dolog, ugyanis több novellád, illetve történeted megtalálható az oldalon, így nem lesz egyszerű konkrét felépítést mondani róluk. A rövidebb sztorijaidat éppen ezért szeretném egy kalap alá venni, ás általánosságban írni róluk - ezt találom a legegyszerűbbnek. Nézzük tehát:

Összességében mindegyik nagyon tetszik - de ne rohanjunk ennyire előre! A helyzet az, hogy egyébként nem szoktam novellákat olvasni, mert nem nagyon tudnak lekötni, csak elég ritka esetekben. A tieiddel viszont egészen más volt a helyzet. Már az első sorok után úgy éreztem, hogy: Na, igen, ezért bizonyára érdemes lesz a blogon maradni, és mindent elolvasni. Tehát nem csak "kötelességből" futottam át a novellák sorait, hanem azért is, mert tényleg érdekeltek. Mindegyiket alaposan kidolgoztad, látszik, hogy apró részletek csupán egy egyébként kerek történetből. Egyedül te ismered az előzményeket, s te tudod, hogyan végződik majd az adott sztori - nekünk csak egy pillanatot adsz a jelenből, megtestesítve azt egy rövid iromány formájában. Hozzáteszem, ez a novella lényege.
A műfaj követelményeinek teljes mértékben eleget teszel: tudjuk, kik a főszereplők benne, mégsem árulsz el annyi információt róluk, mint amennyit egy regény során szokás például. Csak minimálisan ismerteted őket, éppen annyira, hogy nagyjából be tudjuk azonosítani a kilétüket - ez pedig azért jó, mert az olvasó ezáltal könnyen azonosulni tud a novella főhősnőjével/főhősével, ami gördülékenyebbé teszi magát az olvasást is, hiszen van némi személyes kontaktus. A kihagyások szintén elég jól előjönnek a műveidben: sok történetben nem tudni bizonyos részleteket a múltból, vagy esetlegesen magáról a főszereplőről, így furdalhatja az oldalunkat a kíváncsiság, hogy vajon mi minden történhetett még a novella kezdete előtt. Erre ritkán választ kapunk, amikor néha visszautalsz egy-egy mondattal rá, de egyébként homály fedi a kérdések válaszának nagy részét, amivel egyébként nincs is gond, hiszen egy ilyen rövid irománynak nem kötelező felvilágosítania mindenről az olvasót. 

Ami pedig különösen tetszik bennük, hogy az "in medias res" eszközét hasznosítva a dolgok közepébe vágva kezded el a történet írását. Semmi előzmény, semmi körítés, helyette belecsöppenünk a főszereplő életének egy szakaszába, s arról olvashatunk. A szükséges kiegészítéseket pedig csak menet közben tudjuk meg, de ez éppen így jó, hiszen maradásra készteti az embert.
Mint fentebb írtam, nem elemezném egyesével a novellákat, ezért összegzésképpen annyit tudok mondani róluk, hogy nagyon jó volt olvasni őket. Nem elég, hogy minden formai követelményt betartottál, s alapjába véve még a sztorijaid is nagyon izgalmasak, érdekesek voltak, de ráadásképpen olyan drámai cselekményeket fűztél bele a történetek fonalába, hogy az gyakran megmelengette a szívemet. Szomorú események sokasága, a halál, az elvesztés gondolata, melyek érzéseit élethűen sikerült átadnod. Le a kalappal!
A One Direction fanfictionről: az első megjegyzésem ehhez, hogy a prológust hiányoltam. Oké, valójában nem eget rengetően nagy dolog, ha nincs bevezető egy blognál, de ártani semmiképpen sem árt, hiszen figyelemfelkeltő szerepe van. Te rögtön az első fejezettel kezdtél, s mikor végigolvastam azt, megállapítottam, hogy prológusnak ez is tökéletesen megfelelne, bár mivel nem ismerem a történet folytatását, nem szeretnék elhamarkodott vélemény közölni róla.
Az alapsztori szerint egy szépséges lány ácsorog egy sikátorban - miért? -, egy lepukkant pub mögött, amikor a kocsmából kilépve találkozik a részeg Niallel. Természetesen nem tudja, ki ő - de hát hogyan is tudná, ha saját magát sem ismeri? Éppen ezért beül vele egy autóba, ahol a banda többi tagjával is találkozik, s hazamegy velük egy, a fiúk számára fenntartott közös lakásba, ahol meghúzhatja magát éjszakára. Másnap reggel újfent találkozik mindenkivel - szinte mindenkivel -, s ekkor már jól érezhető, hogy kedvenc szőke tagunkkal izzik körülöttük a levegő. Valami van a levegőben, valami, ami éjjel összerak... Gyaníthatjuk, hogy ebből később románc lesz, de ne találgassunk, várjuk ki a végét!
Ami tetszett benne: maga az alaptörténet, ahogyan a két szereplő találkozik egymással. Emellett a párbeszédekből számos információt tudtunk meg róla, a fiúkról, és magáról a sztoriról is, tehát nagyjából képben vagyunk az általad elképzelt világról. Ami kevésbé tetszett: több volt a párbeszéd, mint kellett volna - vagy csak a leírásból volt kevés, nem tudom. Mindenesetre hiányoltam őket. Azért tartom fontosnak a leírásokat, mert általuk jobban megjelenik előttünk maga a környezet/ az adott szituáció, amiben a szereplők éppen vannak, továbbá az érzelmek, gondolatok kifejezésének is egyik remek módja ez. Például, kíváncsi lettem volna, mi minden jár a főszereplő lány eszében, miközben megtalálja Niallt, illetve, amikor hazamegy a fiúkkal a lakásukra. Sajnos azonban mindkettő után teljes hiányosság, tátongó űr marad csupán bennem... Remélem, ezt a későbbiekben orvosolni tudod azzal, hogy nagyobb hangsúlyt fektetsz rá. Mert a leírás nem elhanyagolható, ezt jól jegyezd meg!

4/5

Szereplők: Hű, azt hiszem, ennél a szempontnál rövid leszek. A novelláid szereplőit ugyanis nem tudnám egyenként jellemezni, több okból sem. Egyrészt, jóformán a nevüket sem tudom, másrészt pedig, annyian vannak, hogy talán másnap reggelig eltartana az egyenkénti kielemzésük. Éppen ezért csak a One Direction fanfictionöd főbb karaktereiről ejtenék néhány szót - róluk sem hosszan, sajnos, elvégre annyira sokat még nem tudunk róluk, tekintve, hogy nagyon a sztori elején jársz. 

A főszereplőnk, akinek a szemszögéből az egész első fejezet íródott, Margo. Illetve tegyük fel, hogy így hívják, hiszen ezt ő maga sem tudja. Na, ott eléggé meglepődtem. Mi az, hogy fogalma sincs a saját nevéről, sem pedig arról, hogy került éjnek évadján abba a sikátorba? Mindegy, idővel bizonyára ezekre a kérdésekre is választ fogunk kapni. Addig is nézzük meg közelebbről a leányzót: annyi biztos, hogy gyönyörű, hiszen a fiúk szeme elsőre megakadt rajta. Az öltözködési stílusa ízléses, amennyire meg lehetett állapítani. A külsejéről nem igazán tudunk semmit. Csak sejteni lehet, hogyan is néz ki, de pontos információt nem tudunk erről, így csak tapogatózunk a sötétben. A személyiségét tekintve most nem igazán tudom megállapítani, hogy kissé bolond, vagy csak alapjáraton ilyen furcsa? Na, ez lényegtelen, hiszen nem kellene elsőre ítélkezni róla. Nem mondanám azt, hogy rögtön belopta magát a szívembe, hiszen valami miatt nem találtam annyira szimpatikusnak, hogy azonnal megszeressem. Nyilván egy kedves, pozitív személyiségű lány, de ezt egyenlőre még homály fedi. Azonban annyit megállapíthattam róla, hogy jó szándékú, segítőkész, s határozottan szégyellős - vagy legalábbis zavarban van attól, ha egy fiú "úgy" tekint rá. Meg is tudom érteni, hiszen ez egy normális reakció. Alapjáraton tehát egy szerethető karakternek tűnik, de a probléma ugye az, hogy eléggé kiforratlan még - idővel ez bizonyára változni fog. 

A fiúkról: egyértelműen Niall az, aki a legfőbb karakter az összes tag közül. Már első pillanatban ő az, aki felbukkan a bandából abban a sikátorban, s így találkozik Margóval. Noha elég szétcsapott állapotban van, még így is megállapítható róla, hogy jóképű fiú, ráadásul bókolni is tud, ha akar. Kijózanodva pedig szembesülünk azzal, hogy igen, ő tényleg egy nagyon aranyos, kedves, udvarias, visszafogottabb srác, azaz nem hazudtolja meg a kilétét. 

A többiekről szintén nagyjából az a kép alakult ki, amit eredetileg is vártunk volna róluk: Lou a jó fej, humoros, beszédes tag, Liam a komolyabb, érettebb, Harry pedig a csajozós, aki nem fukarkodik a perverz beszólásokkal. Egyszóval, élethűen festetted le őket az olvasók előtt, teljesen jó munkát végeztél - ráadásképpen pedig a külsejükről is szót ejtettél, ami remek, hiszen attól még, hogy híresek, és mindenki ismeri őket, szükséges eképpen is jellemezni a fiúkat. 

A novelláidban szereplő karaktereket szintén jól ábrázoltad. Személyiségüket tekintve talán többet árultál el róluk, mint külső jellemzőket, de nagyjából ezek egyensúlyban voltak. Érezni lehetett végig az olvasás közben, hogy mind külön egyéniségek, saját élettel és történettel rendelkeznek, melyeket most gyakorlatilag feltárnak előttünk. Úgy gondolom, jó munkát végeztél velük is, panaszra nincs okom. A fanfictionben szereplő apróbb hiányosságok miatt azonban egy pontot kénytelen vagyok levonni.

4/5

Fogalmazás, stílus: Ezt az elemzést két szempontra osztanám: a negatívumokra és a pozitívumokra. Ugyanis mindkettőből találtam, hol többet, hol kevesebbet. Kezdeném először azokkal, amiken javítani lehetne:

Először is, ami leginkább zavart az írásodban, az a sokszor előforduló szóismétlés volt. Ez főképpen a kötőszavak terén (és, s, hogy) volt tapasztalható, de a különböző igéknél is gyakran látni lehetett (pl. volt). Ezen probléma orvoslására ajánlani tudom az internetes szinonimaszótárat. Nem vicc, komolyan hasznos kis dolog, pláne ilyen esetekben. Nem szégyen, ha valaki ezen az úton bővíti a szókincsét, hiszen előbb-utóbb ez segít abban, hogy gazdag, választékos legyen az illető fogalmazása. 

Aminél még húztam a számat, azok az elgépeléses hibák voltak. Jó pár helyen találkoztam ilyennel: lemarad egy betű a szóból, esetleg éppen az ellenkezője, de a végeredmény ugyanaz - az érthetetlenség. Ilyenkor mindig felkaptam a fejemet, hogy most az én szemem káprázik vajon, vagy tényleg elírtad ezt a szót? Nem azért, megesik, de akkor legalább mielőtt közzéteszed, olvasd át párszor, hogy megbizonyosodj arról, nincs-e benne bibi. 

Ugyanis a fent említetteken kívül még néhányszor belebotlottam apróbb helyesírási hibákba is, példának okáért: a mégis szó egybe írandó, holott te külön írtad le, s ez eléggé megbotránkoztató volt számomra. Oké, rendben, nem születik mindenki tökéletes helyesírással, ez igaz. Viszont tanulni, tapasztalni lehet ezen a téren is, ezért téged is arra kérlek, olvass minél többet, hogy tájékozottabb legyél a témában. 

A pozitívumokról is szeretnék említést tenni, ha már a fekete levesen túl vagyunk. Először is, a stílusod eszméletlen módon tetszik. A novelláidnál vált ez különösen egyértelművé, hiszen ott olvashattunk igazán az érzelmek kavalkádjáról. A drámai hangsúly, amelyet gyakran használsz bennük, nagyon egyedi, s komolyan mondhatom, szívmelengető. Remekül adod vissza a hangulatot, az érzéseket, melyek a főszereplő lelkében tombolnak: a halál közelsége, a szomorúság, a csalódottság, a magány, a szerelem. Mind olyan érzelmek ezek, melyeket alapvetően nehéz jól megfogalmazni, de te ügyesen megoldottad ezt. 

Amiért pedig szintén meg vagy dicsérve, az a terjedelem. A novellák hosszúsága pont tökéletes volt - se nem hosszú, ellentétben rövid sem. Élvezhető volt az olvasásuk, gördülékenyen lehetett haladni a sorok között, hála fent említett egyedi stílusodnak. 

Összességében tehát megállapítható, hogy jól írsz, semmiképpen se hagyd abba. Látszik, mennyire törekedsz a tökéletesre, és igyekszel mindig a legjobb formádat hozni. Ezt díjazom, csak így tovább! 

3/5

Összesen: 14/20

Sok sikert a továbbiakban a bloghoz: 

Kritika 67# - Túlélőállamok

Sziasztok!

Ma két szerkesztőtársam, Violet E. Hunter és Leona Z. P. blogjával érkeztem, a Túlélőállamokkal. Lássuk, mire jutottam a disztópiával!

Design

Már jól ismerem a munkáitokat, ezért itt nem fogom túlságosan sokáig koptatni a billentyűzetet, hiszen ami jó, az jó, azt nem szeretem a végtelenségig ragozni.

Nagyon tetszik a fejléc, az egész közepén egy lángvörös hajú lány áll (aw!), de vannak itt sziklák, kerítés, furcsa alakzatok, lámpás is. A fejléc színeiben is visszaköszön a lány hajszíne, de a sziklák szürke színükkel szépen ellensúlyozzák ezt. A fejlécen szerepelő felirat is tetszik, jó ez a betűtípus, még ha kissé túl cirádás is. Tudom, jobban néz ki az, hogy a két szóban szereplő kezdő s betűt egy betű jelzi, de bár magyar címet adtatok volna! Mondjuk, angol nyelvterületen játszódik, de akkor is, bölcsész szívem sóvárog a találó magyar címekért! Egyszóval örültem volna, ha a blog linkjében megadott Túlélőállamok cím köszön vissza a blog többi részében is, de nem teljesülhet mindig minden kívánságunk, nem igaz?

Az oldal és a szövegek háttere is szürke, a szövegé valamivel világosabb, a betűk színe pedig szintúgy szürke, egy jó sötét árnyalat. Nekem egyáltalán nem hat unalmasnak ez a sok szürkeség, épp ellenkezőleg, úgy vélem, tökéletesen passzol a történet hangulatához.

A modulok sorrendjére térve nekem a Fülszöveg alá még hiányozna egy infóbox az alapvető tudnivalókkal. A versenyeket külön menüpontba javasolnám tenni, a Megtekintések szerintem teljesen fölösleges, a bloggeren belül ti úgyis látjátok. A könyvborító képét pedig középre kellene igazítani, hogy kicsit esztétikusabb legyen. Egyébként maga a borító nagyon tetszik, szép.

Azt hiszem, laikusként ennyit tudok írni, ti úgyis jobban értetek a dolognak ehhez a részéhez. Az biztos, hogy csodálatos kinézetű blogot adtatok ki a kezetek alól, ami nekem nagyon is elnyerte a tetszésem, és szívesen térek vissza ide, mert a látvány megfizethetetlen.

Történet

A sztori szerint a jövőben a Földet nagymértékben sújtja a túlnépesedés problémája. Hogy megakadályozzák ezt, ezért Mexikót, Kanadát és az Egyesült Államokat kerületekre osztják, ahonnan minden héten kiválasztanak ötezer embert, akiket a Somas nevű bolygóra küldenek, hogy ott sokasodjanak és éljenek. A kiválasztás kötelező jellegű, kibúvó alóla nincs. Jacklyn, egy fiatal lány, azonban lázadni kezd a döntés ellen…

Először is leszögezném, hogy tök jó, hogy túlnépesedésről van szó, nem pedig pusztulásról. A disztópiákban mindig háború van és megfogyatkozott emberek. Itt éppen az ellenkezője. Nagyon tetszik az alapötlet! Remek, hogy behoztok egy élhető bolygót, amit meg kell tölteni emberekkel. Az általam eddig olvasott disztópiákban még nem volt hasonló, mindig csak a Földön jártunk. Tetszik, hogy behoztátok ezt a vonalat.

Szuper, hogy egy tulajdonképpen demokráciának álcázott diktatúrát mutattok be, ahol a vezetők jót akarnak, látszólag, de valójában önhatalmúlag lövik ki az embereket egy másik bolygóra. Mi a garancia rá, hogy nem kivégezni szállítják őket? Tehát társadalmilag is remek a gondolatotok, érdekes kérdéseket vet fel a történet e része.

Most eltekintek attól, hogy meglehetősen szokványos dolog egy tizenéves lányt választani főszereplőnek (komolyan, úgy olvasnék egyszer egy disztópiát egy középkorú pasi vagy egy nyolcéves kisgyerek szemszögéből!). A kezdet hallatlanul ígéretes és izgalmas, minden adva van egy remek és egyedi elemekkel bíró disztópiához.

De.

Egy icipicit elkapkodottnak érzem, túlságosan hamar csöppenünk bele a dolgok sűrűjébe. Ez nem feltétlen baj, de itt kicsit hiányoltam a világ bemutatását, nem tudtam elmerülni a miliőben, mert máris megfogjátok a kezem, és húztok magatokkal az akció kellős közepébe. Én betennék egy „nulladik” fejezetet a helyetekben az elejére, amiben bemutatom a világot. Ez lehetne valamelyik szereplő egy teljesen átlagos napja – mondjuk így a kiválasztást sem utólag kell elmesélni, hanem le lehet írni élesben, de mégsem úgy, hogy a szereplő kiválasztott legyen. Szívesen olvasnék egy hasonló részt az Elnök szemszögéből, akár, de bármelyik mellékszereplő is megteszi, ha valami miatt nem akarjátok Jackylnt erre a célra. Persze a legszerencsésebb az lenne, ha róla szólna ez a fejezet. Ezzel a résszel sok mindent megalapozhatnátok, sok információt elárulhatnátok róla, miközben bemutatnátok a világotokat, kicsit bele tudnánk helyezkedni. Akkor máris sokkal izgalmasabb lenne maga a Kiválasztás, és az akciók is hatásosabbak lennének. Nem rossz dolog az in medias res, ámde egy saját világ felvázolásánál javasolnám, hogy ne így kezdjétek a történetet.

Még egy gyakorlati jellegű tanács: kissé „hatásosabban” is le lehetne írni azt, hogy Jacklyn a kiválasztott. Mondjuk az Alelnök szünetet tart, mielőtt kimondja a nevét, ilyesmi. Kicsit túl hirtelen történt, nem tudtam átélni kellő mértékben a drámát. Emellett én lehet, hogy úgy írtam volna, hogy Jacklynnak nincs semmiféle kellemetlen előérzete, sőt, akár vidámabb is lehet, mint máskor. Mert így számíthattunk rá, nem lepett meg a dolog. Persze, rendben, tudjuk a fülszövegből, hogy a lány kiválasztott lesz, viszont nyugodtan lehetett volna ezt egy-két fejezettel későbbre hagyni, és kicsivel több időt hagyni a világ bemutatására, amint már fentebb is említettem.

Összegezve tehát azt tudom elmondani, hogy remek ötlet, némi lassítás után pedig kiválóvá válhat. A személyemben kaptatok egy új olvasót J

Szereplők

Jacklyn, a főhősnőtök eddig számomra amolyan semleges figura. Csodálatosan boldog lettem attól, hogy ti végre nem E/1-ben írtok, de így keveset tudunk meg a lányról. Ne riasszon meg titeket az E/3, higgyétek el, hogy csodálatosan ki lehet fejezni abban is az érzelmeket, gondolatokat, a lány megismertetésére pedig a legkiválóbb terep. Mindenesetre eddig Jacklyn inkább szimpatikus, mint nem. Tetszik, hogy nem hajol meg rögtön a hatalom akarata előtt, hanem máris a megoldáson töri a fejét, mert nem akar behódolni. Megkérdőjelezi azt, hogy neki a bolygóra kell utaznia. Tök jó dolog, csodálom, hogy az eddig elvitt X ezer emberből még senkinek nem jutott ez eszébe. Tehát Jacklynt első látásra eszes és kissé lázadó szellemű lánynak gondolom, akinek fontos a szabadság. Mivel még kevés fejezetet publikáltatok, ezért túl sokat nem tudok írni, mert nem derült ki szinte semmi még arról, hogy Jacklyn milyen még ezeken túl. Azt javaslom, hogy ne fogjátok vissza magatokat, nyugodtan írjátok le, mit gondol Jacklyn a különböző emberekről és helyzetekről, bátran legyetek mindentudó elbeszélők, elvégre az E/3 erre is lehetőséget ad.

Hiányoltam a Szereplők közül Elias bácsit, eddig nekem ő a legszimpatikusabb, látszik, hogy őszintén szereti az unokahúgát, és nagyon tájékozottnak tűnik a világ dolgaiban is. Kíváncsi vagyok, az ő szerepére kit szántatok. Na, és persze arra is, hogy vajon mit tud a kormányról, mert nekem nagyon gyanús, hogy valamiféle nagy titok tudója, csak még nem fedte fel.

A többi szereplőről nem írnék, mert nem tudok, annyira kevés derült ki eddig. De azt kell mondanom, hogy valamennyire nagyon kíváncsi vagyok, mert kevéske szerepük ellenére felkeltettétek az érdeklődésemet, még többet szeretnék tudni róluk, beleértve az Alelnököt, az Elnököt és Emilyt is.

Szépen formálgatjátok főként Jacklynt, arra hívnám fel a figyelmet, hogy ügyeljetek rá, hogy még többet megtudjunk róla, na és a többi karakterrel való kapcsolatáról is.

Kivitelezés

Nagyon örültem annak, hogy igényes és egyedi, ötletes alaptörténet mellé remek kivitelezés társult. Látszik, hogy különös gondot fordítotok az írásba, időt nem sajnálva fáradoztok a részek megalkotásán.

Hatalmas piros pont, amiért E/3-ban írtok, ez a szívem csücske, és ti jól is használjátok, illetve el is rugaszkodtok a disztópiáknál megszokott hangvételtől, és ezt igazán jó látni. Látjátok, egy efféle apróság is mennyivel egyedibbé tudja varázsolni a történetet! Szuper döntés volt, amikor az E/3-at választottátok.

Nem tudom, hogyan írtok, de egyáltalán nem tűnik fel, hogy két szerző alkot, teljesen egységesek a részek, ami nagyon is fontos akkor, ha valakivel párban alkotunk. Nagyon élvezhető a dolog, és hiába is találgatnám, melyik sort melyikőtök írta, az életben nem jönnék rá.

Tetszik a stílusotok, változatosan és szépen fogalmaztok, jól hozzátok a pörgős akciót, úgy érzem, ez a történet legerősebb pontja.

Jók a leírások is, máris kialakult egy képem a világotokról, noha, ahogy írtam is fentebb, nem ártana picit még jobban behúzni minket, olvasókat. Ennek ellenére a leírások kellő mértékben képszerűek.

Súlyos hibáitok nem voltak, de kigyűjtöttem, amit még lehetne/kellene javítani.

Fontos, hogy a hanem előtt a nemcsak szót egyben írjuk.

A hogy szócska előtt mindig vessző kell, lássunk egy fiktív példát: Elindultam a boltba, hogy tejet vegyek.

A párbeszédek helyesírásával alapvetően nincs gond, egy helyütt észleltem bizonytalanságot: „- És most, kezdődjék a kiválasztás! Megkérem az Alelnököt, hogy olvassa fel a neveket- ebben a pillanatban színpadra lépett az Alelnök is.” (1.) A neveket szó után pontot és entert ütünk, az ebben kifejezést pedig nagy kezdőbetűvel írjuk, hiszen egy cselekvést írtok le, ami a beszéd közben zajlik, azt jellemzi valamilyen módon.

Az –e kérdőszócska mindig gondolatjellel kapcsolódik a szóhoz: odaadjam-e (2.)

Elias bácsit nagybátyaként említitek, ez helyesen nagybátyja (2.).

Ha valaki dolgozik valamilyen állásban, akkor a mint elé nem kell a vessző (hiába zöldezi be a Word!). Tehát helyesen: dolgozott mint főszerkesztő (2.)

A pódium szót néhol kis kezdőbetűvel írjátok, néhol naggyal. Legyetek következetesek ebben a kérdésben!

És a végén felhívnám a figyelmeteket, hogy akad néhány szóismétlés. Nem feltétlenül zavaró, de még esztétikusabbá tehetitek a szöveget, ha gondot fordítotok a szinonimák keresésére és alkalmazására. Mutatok egy példát: „A szíve összeszorult és érezte, hogy az apja keze a vállán is erősebben markolja. Sírás kerülgette és az apja karjaiba vetette magát, eközben azt suttogta apja kabátjába, hogy "Nem akarok elmenni, nem akarok!" (1.) Rengetegszer használod az apja szót. Mutatok egy példát, hogyan küszöbölhetitek ki: A szíve összeszorult és érezte, hogy az apja keze a vállán is erősebben markolja. Sírás kerülgette és a férfi karjaiba vetette magát, eközben azt suttogta a kabátjába, hogy… Az utolsó apja szót nyugodtan el is lehet hagyni, tudjuk, hogy kit ölel Jacklyn, ezért logikus, hogy az ő kabátjába suttog. Ja, és a páros szerveket egyes számban írjuk.

Látható tehát, hogy vészes és javíthatatlan hibák nincsenek, egy kicsit több figyelemmel (vagy egy szemfüles bétával) könnyedén kiküszöbölhetők. Egyébként pedig egy szépen megfogalmazott, igényes bloggal van dolgunk.

Kedves lányok, remélem, tudtok tovább építkezni a tanácsaimból, és semmit nem vettetek egyébnek, mint segítő szándéknak!

További sikereket kívánok a bloghoz!

Lyanna

Kritika 66# - Deadpool

Sziasztok!

Ma Chamomile Deadpool című blogjának kritikájával érkeztem. A szerző eredetileg Brooke-tól kérte a véleményét, de szerkesztőtársam egyéb okok miatt átadta nekem a kritikát, remélem, kedves Chamomile, hogy nem bánod, és így is hasznosnak találod majd az irományomat! És természetesen elnézésedet kérjük a csere és a késés miatt is.

Design

Az oldaladra kattintva kellemes és csodaszép kép fogad. Talán említettem már, hogy én jobban szeretem az egyszerű, letisztult designt, és itt pontosan ezt kapom. Az oldal háttere sötétkékben pompázik, mindenféle cicoma nélkül, a fejléc is végtelenül egyszerű, a főszereplő, Aisha és Harry Styles látható szépen összemosva, illetve egy pisztolycső néz ránk, a jobb oldalon pedig egy sötét autó húz el éppen valamerre. Kiváló munka! Szeretem a kék színt, így a látvány tényleg nagyon tetszett, a fejlécet is roppant igényesnek találom, és még egyszer kiemelem: szerintem a legnagyobb érdeme, hogy nélkülöz minden felesleges elemet és túlzó effektet.

A szöveg háttere szürke, a betűk kékesek, nagyon jól olvasható, nem bántja a szemet, így ez a része is elnyerte a tetszésemet.

Amibe kicsit belekötnék: nekem annyira nem tetszik, hogy a Menü magasabbra lóg, mint a szöveget tartalmazó rész. Ezen túl a modulok sorrendjébe piszkálnék bele kicsit a helyedben. Először is: a menüt és a fülszöveget talán szerencsésebb volna felcserélni. Az oldalra kattintók először úgyis el akarják olvasni, miről szól az oldal, és csak aztán kattintanak rá a Menü különféle pontjaira. Ha már a Menünél járunk: mindenképpen tegyél egy Fejezetek pontot is bele, mert ha több rész lesz, elvész majd a sok fejezet, és előfordulhat, hogy nem mindenkinek lesz kedve oldalakat visszakattintgatni, hogy megtalálja a történet kezdetét.

Tehát a menü alá tenném az információkat, aztán a chatet, az olvasókat, a trailert, a cseréket. Szerintem a két főszereplőről beszúrt gif felesleges, mert a Szereplők menüpontban úgyis találunk róluk képet. Ha mindenképpen ragaszkodsz hozzá, hogy legyen egy gif az oldalsávban, akkor próbálj keresni olyat, ami tükrözi a történetet, és nem egy szereplő virít rajta. Mondjuk egy elhajtó autó, felrobbanó épület, ilyesmik. A blogversenyeidnek is hozz létre szerintem egy külön menüpontot, hisz így a színük nem igazán passzol az oldal többi részébe.

Még egy apró tanács: az Információk szövegdobozva elférne egy pár plusz infó, például az oldal nyitása, az írói neved, s mondjuk a design készítője. Csak, hogy megkönnyítsd azok dolgát, akik éppen ezekre kíváncsiak.

Nos, összegezve a fentieket, egy csodaszép, egyszerű, de nagyszerű designnal van dolgunk, az oldalsávon volna mit szöszmötölni, de természetesen így is minden megtalálható, amire szükségünk van. Nagyon tetszik az oldalad külseje, lássuk, mi van a belbeccsel!

Történet

A sztori kezdetén Aisha, a főszereplő egy kocsiban ébred, fogalma sincs, kivel van, tagjai összekötözve, szája betapasztva. Világos, hogy elrabolták, méghozzá egy göndör hajú, jóképű fiú, akit, mint kiderül, Harrynek hívnak. Aisha legközelebb egy motelben tér magához, és ahogy várható is, az élete felbolydul – legalább annyira az elrablásnak, mint Harrynek köszönhetően. Élete attól a perctől fogva rettegés és menekülés, no, és persze az elrabolójának hitt fiúval való kavargó érzelmek.

Első benyomásom következtében kissé fásult lettem: na, bassszus, még egy maffiás-elrabolós 1D sztori. Viszont, ahogy elolvastam a blogot, rájöttem, hogy egészen ügyesen kombinálod a kettőt, csavarokat teszel bele, amik elterelik a sablonosság medréből a történetet. Nem mondom, hogy a legeredetibb 1D sztori, amit valaha olvastam, de a maga nemében igenis élvezhető, hiszen nagyon pörgős, nem szűkölködik az erotikus jelenetekben, és tulajdonképpen nagyon olvasmányos, kíváncsivá tettél a folytatást illetően.

Viszont. Mindenféleképpen el kellene mélyülnöd kicsit még jobban az egészben, akadt néhány baki ugyanis, amik kissé lerontották az élményt.

Első fejezet: talán bele is szerettem volna első látásra, ha nem rabol el, gondolja Aisha. Második fejezet: első látásra beleszerettem, pedig nem lett volna szabad. Yay, ne! Ez olyasfajta következetlenség, amit nem engedhetünk meg magunknak akkor sem, ha történetesen 1D AU-t írunk. Ezt mindenképp át kellene valahogy alakítani. Írd azt, hogy folyamatosan zúgott bele a lány. Írd azt, hogy igen, első látásra, annak ellenére, hogy elrabolt. Tekintsünk most el attól, hogy egy teljesen ismeretlen fiú elrabol, megkötözve tart, pisztolya van, amivel nem habozna lelőni, de én beleszeretek azonnal. Ez nem így működik. Létezik ez a jelenség, hogy hosszú fogságban tartás során a fogvatartott ragaszkodni kezd az áldozatához, szerelmes lesz belé (általában akkor, ha jól tartja, de nem bántja feltétlen, „csak” nem ereszti szabadon), létezik ugyanez a jelenség fordítva is, amikor az elrabló kezd gyengéd érzelmeket táplálni. De ezek során megismerik egymást valamelyest, és mivel a fogvatartott például senki mással nem érintkezhet, ezért valahol még érthető is, hogy az egyetlen ember iránt kezd vonzódni, akivel kapcsolatban van. Na de hogy egy pasi, akit ismerek öt perce, és ismeretlen okokból elrabolt, azonnal elrabolja a szívem, nos… Azt kicsit át kéne gondolni. Ez itt most még nem szerelem, csak őrült vágyakozás, vonzódás. De a kettő nem ugyanaz, ugyebár.

Viszont jó irányba terelted azzal, hogy Harry és Aisha egymásnak esnek. Tudom, ez furcsán hangzik, de ebben a kapcsolatban jelenleg ennyi van benne, hiába hiszi Aisha, hogy szerelmes. Szóval ezt kifejezetten dicséretes fordulatnak tartom, belecsapsz a lecsóba már a második fejezetben, ami nem igazán jellemző az 1D blogokra – tapasztalataim szerint persze, olyan sokat nem olvastam még.

Volt még más dolog is, amit érdemes lenne átgondolni. Egy pici motel szellőzőnyílása kétlem, hogy akkora volna, hogy átférjen rajta egy felnőtt, izmosnak leírt férfi. Egy vékony lány talán, de az sem biztos. Jó ez a menekülési mód, nem arról van szó, de akkor el kéne ejteni pár mondatban, hogy meglepően nagynak tűnt a szellőzőrács alapján a nyílás, vagy ilyesmi. Ez persze nem a legtökéletesebb megoldás, de kicsit kiküszöbölheti az apró bakit.

A másik: ha gépfegyverekkel lövik szitává a szobát, akkor nagy valószínűséggel eltalálnak. De ha akkor nem is, akkor a kocsit menekülés közben bizonyosan eltalálja legalább egy lövedék.

És még egy dolog: bármilyen szép is lenne, az elsősegélydobozokban nincsen szike. Maximum olló. Az újabb kérdéseket vet fel, hogy Aisha mégis hogyan szedi ki gyakorlatlan ujjaival egy szikével a golyót, de ezt hagyjuk, elvégre fikció, ha akarom, elhiszem.

A maffia sosem egy személy, hanem a bűnszervezet neve. A maffia tagjait hívjuk maffiózónak, ezt csak azért írom, mert írod több helyütt, és a történeted középpontjában éppen a maffia és annak tagjai állnak.

Összességében azt mondanám, hogy egészen izgalmas történet bontakozik ki a kezed alatt, csupán néhány kissé szürreálisnak ható dolgot kellene kijavítani, átgondolni. Emellett nem ártana kicsit többet mondanod Aisháról és a múltjáról, bár azt gondolom, hogy ez hamarosan ki fog derülni a történetből.

Szereplők

A szereplőket tekintve itt van mindjárt Aisha, a főhősöd. Fiatal lány, akiről nagyjából semmit sem tudunk meg ilyen kevés idő alatt. Félig érthető, félig nem. Oké, iszonyatosan pörgős a történeted, és szegény lánynak arra sincs ideje, hogy kicsit szusszanjon, de te sem szakítasz rá időt, hogy legalább néhány tulajdonságot elcsepegtess róla, a külsejét leszámítva. Többek között ez az E/1 átka. Öt rész alatt azért már jó volna leírni róla pár dolgot, mert ez eddig roppantul kevés. Azt már tudjuk róla, hogy könnyen zuhan szerelembe szexi, göndör fürtű elrablókkal. Vágyának tárgya nem más, mint Harry.

Sosem voltam Harry rajongója, így kevéssé tudok azonosulni azokkal a történetekkel, amelyekben a lány teljes testhosszával és haladéktalanul belezúg. Átérzem a sármját, de engem nem hálóz be vele. Mindegy. Itt is azt hiányolom, hogy nem tudjuk meg, a jóképű arcán és izmain kívül mégis mi a fittyfenéért esik bele Aisha. Állítólag van ez a szerelem első látásra dolog, de itt azért ez kicsit más, mert Harry elrabolta a lányt, és nem túl sokat árul el (semmit) arról, hogy mégis miért. Harry ráadásul nem túl vonzó személyiség eddig, mogorva és hirtelen haragú, és semmit sem mond el sem magáról, sem a küldetéséről. Én tehát nem tudtam belezúgni Aishával együtt.

Több szereplőről nem írnék, mert eddig Aisha és Harry az, akiről megtudtunk ezt-azt. Mindenképpen arra biztatlak, hogy sokkal több információt adagolj! Ezt kevésnek érzem. Ilyesmikre gondolok például, hogy Aishának eszébe jut Harry mondatáról egy gyerekkori emlék, amikor ez és az történt. Vagy Harry halványan elmosolyodott, amitől sebezhetőnek tűnt, olyannak, mint akivel már történt valami szörnyűség. Vagy Aisha barackos sampont talált a fürdőszobában, amiről az édesanyja/barátnője/nagyija/kutyája jutott eszébe, akivel nagyon jó kapcsolatot ápol, és ekkor döbben rá, mennyire hiányolja. Sajnos az E/1 eléggé lekorlátolja a dolgot, de Aisha nyugodtan következtethet a többi szereplőről, főként Harryről, hiszen ő érdekli a legjobban.

Amit eddig írtál a szereplőkről, az jó és érdekes, csak kicsit kevés, ezért biztatlak a több információ adagolására. A viszonyok kidolgozására nem is hívom fel külön a figyelmed, hiszen ez a kettő együtt jár jóformán. És mivel alig ismerik egymást, de kettejükre fókuszálsz, ezért biztos vagyok benne, hogy ezzel a részével nem lesz majd gond.

Kivitelezés

Nagy várakozással kezdtelek olvasni, mert az elején pompás volt a fogalmazás. Aztán adódott pár javítandó dolog, amit kicsit lentebb részletezek majd. De összességében arra biztatlak, hogy semmiképp se hagyd abba az írást, sőt, alkoss minél többet, gyakorolj, fejleszd magad, mert van benned tehetség.

Szépen és változatosan fogalmazol, a stílusod jó és élvezhető. Látszik, hogy a szókincsed is nagy, és nem is félsz használni változatosabb, ritkábban alkalmazott szavakat. Jól megy az akciók leírása, ezt a részét élveztem leginkább a történetednek.

Az írásod valahogy… figyelemfelkeltő, végig kellett olvasnom a blogod, és sajnáltam, hogy máris vége. Egyszóval érdemeid bőven vannak, de mint mindenkinek, akad neked is javítanivaló.

Az első és legfontosabb, hogy a párbeszédek központozását nagyon alaposan át kellene nézni, a következő példán szemléltetem, mit kell javítani: „-Maradj nyugton, különben véged.-mondta a barna hajú srác higgadtan. (1.)” A gondolatjel után enter, a megszólalás után nem kell pont, csak a mondat legvégén, helyesen tehát: - Maradj nyugton, különben véged – mondta a barna hajú srác higgadtan.

Át kellene tanulmányozni, hogy mely szavakat kell egybe, melyeket külön írni, ezzel ugyanis adódtak gondok. Felsorolom azokat a szavakat, amiket te külön írtál, de egybe kell (helyesen így): szertefoszlott (2.), állvonalamat (2.), gondolatmenetemből (2.), reflexszerűen (2.), hozzászokni (2.), izzadságcseppek (3.), nagymenőt (3.), mindenfelé (5.), fegyverkereskedelem (5.)

Sajnos a vesszőkkel úgy látom, hadilábon állsz. Néhol nem teszed ki, ahová kell, néha pedig kiteszed oda, ahol nem. Példák: „nem volt erőm hogy kinyissam a szemeimet” (1.) – helyesen: nem volt erőm, hogy kinyissam a szememet (mert a páros szerveket egyes számban írjuk). „Nagyon megrémültem attól amit láttam” – nagyon megrémültem attól, amit láttam. Egy példa a rosszul kitett vesszőre: „a fürdőszobában, minden nagyon fehér volt” (1.) Itt nem kell az a vesszőcske.

Az igekötőt és a segédigét nem úgy írjuk, hogy „megtudtam volna fojtani”, hanem úgy, hogy meg tudtam volna fojtani (4.)

A végére pedig csak tényleg apróság, hogy még jobb lehessen a történeted: akadtak szóismétlések, például itt: „Fenyőillatú autóillatosító szaga csapta meg az orrom, és kellemes hűvös levegő áramlott be. Mély levegőt vettem az orromon keresztül, de annyira ismeretlenek voltak az illatok.” (1.) Erre egy javaslat, de a szinonimaszótár tanulmányozásával jobbat is kitalálhatsz ennél: Autólég-frissítő illata csapta meg az orrom, ami a fenyőket idézte. Kintről kellemes, hűvös levegő áramlott be. Mélyet szippantottam, de ismeretlenek voltak a szagok.

Összességében tehát egy ígéretes blogot tudhatsz magadénak, ami a hibák kijavításával nagyon is népszerűvé válhat, teljesen joggal.

Kedves Chamomile, remélem, találtál hasznos dolgokat a kritikámban, remélem, tudod majd ennek alapján tovább csiszolgatni a történeted.

További sikereket!

Lyanna