Sziasztok!
Némi késéssel ugyan - amiért elnézést kérek -, de meghoztam végre legújabb kritikámat Netra K. Az őrző c. blogjáról. Mivel a kinézetről nem kért kritikát a drága írónő, így az összesítésben az általam adható maximális pintszám 15 lesz.
Némi késéssel ugyan - amiért elnézést kérek -, de meghoztam végre legújabb kritikámat Netra K. Az őrző c. blogjáról. Mivel a kinézetről nem kért kritikát a drága írónő, így az összesítésben az általam adható maximális pintszám 15 lesz.
Nagyon köszönöm a türelmedet, kedves! :)
Történet: Mindenekelőtt kezdeném a fülszöveggel, mely mégis csak egy fontos mozzanata a történet felépítésének. Első átolvasás után nem fogott meg annyira, mint amennyire eredetileg vártam. Azonban nem vagyok előítéletes, így másodjára is esélyt adtam a dolognak, és csodák csodájára, bevált. Az alapsztori ígéretesnek látszik, tekintve, hogy nem mindennapi szituációba csöppen az olvasó: az angyalok, akikről már kezdetben kialakul egy pozitív kép, ha meghalljuk a nevüket, teljesen mások, mint amilyennek elképzeltük őket. Gyerekeket rabolnak el, s képzik ki őket őrző munkára, majd tizenöt éves korukban engedik csak utukra az akkorra már harcossá vált fiatalokat. Meg kell hagyni, ez azért egyedi történetnek tűnik, és ha jobban belemerülünk az ismertető elolvasásába, azt tapasztalhatjuk, hogy kellőképpen magára vonja a figyelmet. A jó megfogalmazás, az érdekes háttértörténet, a rengeteg megválaszolatlan kérdés mind arra ösztökélnek bennünket, hogy kezdjünk végre bele a blog olvasásába.
A prológust szintén érdekesnek találtam. Egy múltban lejátszódó eseménynek lehettünk tanúi, mely E/3 személyben íródott, mégis betekintést nyerhettünk a két felbukkanó szereplő gondolataiba. Abraham, az angyal feladatát teljesíti a Földön, miszerint találnia kell egy kisgyereket, akit aztán kiképeznek többi társával a Fátyol őrzésére. Így kerül az útjába egyszer csak Alina, egy félénk, bátortalan, ám talpraesett lány, aki először menekülni próbál az angyal elől - sikertelenül. A Sors fonalait nem változtathatja meg senki, ahogyan mondani szokás. Alina tehát valószínűleg a kiválasztott gyermekek egyikének szerepét tölti majd be, ám erre csak a folytatásból kapunk választ:
Hirtelen ugrunk előre tizenkét évet, s így már Alina új életébe nyerhetünk betekintést. A lány egy nagyon jó barátjával, Desmonddal lakik egy házban - aki nem mellesleg egy korábban általa befogott démon. Itt máris van egy dolog, amit nem igazán értek: elméletileg az őrzők és a démonok nem jönnek ki túl jól, noha ők ketten híresek az aranypecsétes barátságukról. Nem hiszem, hogy Des nem próbált már számtalanszor megszökni, vagy Alina fölé kerekedni valahogyan, hogy újra szabad lehessen, s azt csinálhassa, amire igazán vágyik. Pedig úgy fest a dolog, esze ágában sincs ellenállni neki. Vajon miért? Az lehet a baj, hogy a kapcsolatukról nem sokat árulsz el a történetben. Annyit tudunk, hogy a démont a lány fogta be korábban, így az kénytelen gyakorlatilag az árnyékában élni. Más nem derül ki, noha kíváncsi lennék, mi késztette Dest maradásra az őrző oldalán. Erre, ha lehet, a későbbiekben térj ki jobban, vagy szánj rá egy extra fejezetet, mert így picit irreálisnak hat az egész.
No, ezután jön egy kis akció is, ugyanis Alina értesül arról, hogy a körzetében kitört egy apróbb csata a tündérek és az okkultak között, melynek megfékezése az ő feladata. Így hát - mintha napi rutinját végezné - harci szerelésbe öltözik, s Des oldalán elindult a megadott helyszínre, hogy leszámoljon a gonosz emberekkel, akik szerencsétlen kis szárnyas lények életére törtek. Alina nagy meglepetésére ott találja őrző társait is, Celiát és Brendont, s hárman már könnyű szerrel ellátják az okkultak baját, megmentve ezzel a természetfelettiek titkát az emberiség kíváncsian vizslató szemei elől. Látszik, hogy volt haszna ennek a kiképzéses sztorinak...
Az akció dús eseményeket követően egy nyugisabb folytatásba csöppenünk: az iskolai élet állandóan zavaros forgatagába, ahol mindig történik valami. Ezt most sincs másképp: új diák érkezik Alina osztályába, méghozzá az igen jóképű és titokzatos Silas, aki már első pillanatban furcsa a lánynak. Később ki is derül, miért van ez - miután ketten ártalmatlanná tettek egy kimérát az ebédlőben. A fiú segít a harc alatt megsebesült lányon, cserébe azonban ő is a támogatását kéri. Izgatottan vártam, hogy végre megtudjuk, miféle titkot őrizget Silas, így mohón olvastam a sorokat, miközben felfedted előttünk takargatnivalóját: ő valójában egy sárkány, a legősibb fajból a világon, és azt szeretné, ha Alina segítene neki kiszabadítani az apját, akit démonok ejtettek foglyul. Az őrző nem egyezik rögtön bele az alkuba, s csak alaposabb megismerés után bólint rá a dologra - mindezt azonban csakis azért teszi, hogy a Fátyol újra biztonságot nyújthasson mindkét világban.
Itt tart jelenleg a sztori, melyet egy múltbéli extra fejezet követ. Ebben betekintést nyerünk Alina életébe a kiképzés alatt: megtudhatjuk, hol és kik tartották fogva, milyen célból, s hogy ez idő alatt mi mindennel foglalkozott az árván maradt kislány. Őszintén mondom, kissé szívszorító jelenet volt azt olvasni, mennyire nehéz Alinának elszakadnia a Földtől, a régmúlttól, hiszen így maga mögött hagyott mindent és mindenkit - jobban mondva, őt hagyták magára, s ez eléggé szomorú, ha jobban belegondolunk. Sajnáltam szegényt, a fejezet azonban kíváncsiság keltőre sikeredett, így várom, mit hozol még ki a kiképzésnek szánt részekből a továbbiakban.
Hm, összességében nagyon érdekes alapsztorinak bizonyul ez az őrző-Fátyol-gonosz démon háromszög, melyből egyértelműen nem hiányzik az akció, a dráma, de még a romantika sem. Ügyesen beleszőtted a különböző stílusokat, emellett azonban végig tartottad a misztikus alaphangulatot, s a kérdések megválaszolását sem sietted el. Amit tanácsolni tudnék a történethez: az eseményeket valamennyivel vezesd lassabban, és fejtsd ki bővebben őket, hogy minden pillanatát át tudjuk élni - ugyanis az a baj, hogy picit sietsz velük, ezért nehezebben követhetőek. Ha ezen változtatsz, garantáltan meg is lesz az eredménye...
No, ezután jön egy kis akció is, ugyanis Alina értesül arról, hogy a körzetében kitört egy apróbb csata a tündérek és az okkultak között, melynek megfékezése az ő feladata. Így hát - mintha napi rutinját végezné - harci szerelésbe öltözik, s Des oldalán elindult a megadott helyszínre, hogy leszámoljon a gonosz emberekkel, akik szerencsétlen kis szárnyas lények életére törtek. Alina nagy meglepetésére ott találja őrző társait is, Celiát és Brendont, s hárman már könnyű szerrel ellátják az okkultak baját, megmentve ezzel a természetfelettiek titkát az emberiség kíváncsian vizslató szemei elől. Látszik, hogy volt haszna ennek a kiképzéses sztorinak...
Az akció dús eseményeket követően egy nyugisabb folytatásba csöppenünk: az iskolai élet állandóan zavaros forgatagába, ahol mindig történik valami. Ezt most sincs másképp: új diák érkezik Alina osztályába, méghozzá az igen jóképű és titokzatos Silas, aki már első pillanatban furcsa a lánynak. Később ki is derül, miért van ez - miután ketten ártalmatlanná tettek egy kimérát az ebédlőben. A fiú segít a harc alatt megsebesült lányon, cserébe azonban ő is a támogatását kéri. Izgatottan vártam, hogy végre megtudjuk, miféle titkot őrizget Silas, így mohón olvastam a sorokat, miközben felfedted előttünk takargatnivalóját: ő valójában egy sárkány, a legősibb fajból a világon, és azt szeretné, ha Alina segítene neki kiszabadítani az apját, akit démonok ejtettek foglyul. Az őrző nem egyezik rögtön bele az alkuba, s csak alaposabb megismerés után bólint rá a dologra - mindezt azonban csakis azért teszi, hogy a Fátyol újra biztonságot nyújthasson mindkét világban.
Itt tart jelenleg a sztori, melyet egy múltbéli extra fejezet követ. Ebben betekintést nyerünk Alina életébe a kiképzés alatt: megtudhatjuk, hol és kik tartották fogva, milyen célból, s hogy ez idő alatt mi mindennel foglalkozott az árván maradt kislány. Őszintén mondom, kissé szívszorító jelenet volt azt olvasni, mennyire nehéz Alinának elszakadnia a Földtől, a régmúlttól, hiszen így maga mögött hagyott mindent és mindenkit - jobban mondva, őt hagyták magára, s ez eléggé szomorú, ha jobban belegondolunk. Sajnáltam szegényt, a fejezet azonban kíváncsiság keltőre sikeredett, így várom, mit hozol még ki a kiképzésnek szánt részekből a továbbiakban.
Hm, összességében nagyon érdekes alapsztorinak bizonyul ez az őrző-Fátyol-gonosz démon háromszög, melyből egyértelműen nem hiányzik az akció, a dráma, de még a romantika sem. Ügyesen beleszőtted a különböző stílusokat, emellett azonban végig tartottad a misztikus alaphangulatot, s a kérdések megválaszolását sem sietted el. Amit tanácsolni tudnék a történethez: az eseményeket valamennyivel vezesd lassabban, és fejtsd ki bővebben őket, hogy minden pillanatát át tudjuk élni - ugyanis az a baj, hogy picit sietsz velük, ezért nehezebben követhetőek. Ha ezen változtatsz, garantáltan meg is lesz az eredménye...
4/5
Szereplők: Nos, a te esetedben talán ez a szempont értékeli a legtöbb figyelmet, ugyanis jó néhány olyan karaktered van, akiről érdemes szót ejteni. Kezdjük is rögtön a főszereplővel:
Alina öt éves koráig egy teljesen átlagos kislány volt, egy napon azonban minden megváltozott, hiszen a szülei ott hagyták őt árválkodni az utcán. Pechére egy Abraham nevű angyal találta meg, s vitte el magával a Földön túli világba, ahol - akárcsak más fiatal gyerekekből is - őrzőt képeztek belőle. Feladata tehát ezentúl a Fátyol őrzése és a két világ közti egyensúly fenntartása, ami - valljuk be - nem egyszerű. Pláne, ha csak tizenhét éves az ember. Mindenesetre úgy tűnik, a lány megbirkózik ezzel, köszönhetően kitartó, határozott, karakán jellemének, melyről egyesek első benyomásra azt gondolhatnák, sznob és mogorva tinédzserrel van dolguk. A látszat azonban csal, hiszen Alina nagyon kedves is tud lenni - jobb napjain. Ez többek között abban is megnyilvánul, hogy kevés barátja van ugyan, de az a maréknyi ember nagyon szereti és tiszteli őt. Valamit tehát jól csinálhat. Ezen jellemvonásai alapján nagyon szimpatikusnak tűnik, ám a külsején még van mit javítani. Értem ezt úgy, hogy nagyon nem tudunk meg sokat a külsejéről - leszámítva a haja, a szeme színét, illetve a körülbelüli magasságát. Én szívesen informálódnék arról, milyen alkata van, rendelkezik-e jellegzetes arcvonással, különleges ismertetővel. Ezeket hiányolom belőle, így nem tudom teljesnek, kiforrtnak ítélni a karakterét. Javaslom, dolgozd ki alaposabban ebből a szempontból is, hiszen mégis csak a főszereplődről van szó.
Des talán a második olyan egyén, akit megemlítenék a gárda tagjai közül. Egy ötödrangú démonról beszélünk, akit Alina fogságba ejtett egyik bevetése során. Meglepő módon azonban a fiú nem ellenáll, nem próbál megszabadulni új "gazdájától", noha fajaik ősi ellenségek. Ezzel szemben ő bearanyozza a lány mindennapjait úri modorával, humoros beszólásaival, kedves és segítőkész viselkedésével - gyakorlatilag Alina bizalmasává nőtte ki magát az idők során. Roppant szimpatikus fiatalember, azt meg kell hagyni, s pozitív kisugárzása mellé egy csinos külső is párosul. Noha annyit tudunk csak róla, hogy kreolbőrű, szívdöglesztő ifjú, máris van elképzelésünk róla. Azonban ez mind nem elég, vele is az a problémám, mint Alinával: nincsen alaposan kidolgozva, amit a megjelenését illeti. Kicsit alakítsd őket kedvedre, engedd szabaddá a fantáziádat, hiszen te ítélkezel a szereplőid fölött, próbáld meg jobban kidolgozni hát őket.
Celia és Brandon szintén őrzők, Alina jó barátai. Egy fél éve sincs, hogy egy párt alkotnak, s látszólag remekül kiegészítik egymást. Míg Cel egy vidámabb, mosolygósabb, közvetlenebb típusú lány, addig a társa komolyabb, kissé visszahúzódóbb, nehezebben megnyíló egyéniség. S ami azt illeti, nem csak belsőre szöges ellentétek: a lány alacsony, barna hajú, törékeny külsejű, míg a fiú magas, izmos, vörös hajkoronával rendelkezik, s talán ettől is jegyezhető meg annyira könnyen a kiléte. Ők érezhetően nem konkrét főszereplők, éppen ezért elegendő információnak találom azt a mennyiséget, amelyet róluk megadtál. Nagyjából tudjuk, hogy néznek ki, és milyen jellemvonásokkal élnek együtt - náluk tudom azt mondani, hogy: Na, látod? Ezt így kell csinálni.
Az utolsó szereplő, akiről említést tennék, természetesen Silas, a magát gimnazistának kiadó sárkány, aki a másik világból szökött, hogy felkeresse Alinát, és a segítségét kérhesse apja kiszabadításának ügyében. Kétségkívül egy szívdöglesztő fiúról van szó, akit nagyon jól jellemeztél már első pillanatban is: magas, kisportolt alkatú, barna hajú, gyönyörű, zöld szemekkel megáldott srác, s ezen alap dolgokon kívül leírtál néhány jellegzetes vonást is, mely arcát tarkítja. Nos, hasonló módon kellett volna kezdened a főszereplőnkkel és Desmonddal is, hogy minél egyénibb karakterekké válhassanak. Mindegy, remélhetőleg ezen hiányosságaidat a későbbiekben pótolni fogod. Térjünk vissza Silasre: a szinte tökéletes külső mellett egy elszánt, egyértelműen pozitív jellemű személyiségjegy párosul. A fiú megmenti Alina életét, segít neki, amiben csak tud, cserébe azonban ő is támogatást kér a lánytól. Valamit valamiért, ez így igazságos. Meglehetősen titokzatos, így még sokat nem tudunk róla - de remélhetőleg ez idővel változni fog.
Összegezve a fent leírtakat: belsőleg szuper a kidolgozás, kivétel nélkül mindenkinél, a külső jellemzést azonban többeknél is hiányoltam. Erre picit figyelj oda a folytatás során, mert ezzel együtt válnak majd igazi egyéniséggé a karaktereid.
Des talán a második olyan egyén, akit megemlítenék a gárda tagjai közül. Egy ötödrangú démonról beszélünk, akit Alina fogságba ejtett egyik bevetése során. Meglepő módon azonban a fiú nem ellenáll, nem próbál megszabadulni új "gazdájától", noha fajaik ősi ellenségek. Ezzel szemben ő bearanyozza a lány mindennapjait úri modorával, humoros beszólásaival, kedves és segítőkész viselkedésével - gyakorlatilag Alina bizalmasává nőtte ki magát az idők során. Roppant szimpatikus fiatalember, azt meg kell hagyni, s pozitív kisugárzása mellé egy csinos külső is párosul. Noha annyit tudunk csak róla, hogy kreolbőrű, szívdöglesztő ifjú, máris van elképzelésünk róla. Azonban ez mind nem elég, vele is az a problémám, mint Alinával: nincsen alaposan kidolgozva, amit a megjelenését illeti. Kicsit alakítsd őket kedvedre, engedd szabaddá a fantáziádat, hiszen te ítélkezel a szereplőid fölött, próbáld meg jobban kidolgozni hát őket.
Celia és Brandon szintén őrzők, Alina jó barátai. Egy fél éve sincs, hogy egy párt alkotnak, s látszólag remekül kiegészítik egymást. Míg Cel egy vidámabb, mosolygósabb, közvetlenebb típusú lány, addig a társa komolyabb, kissé visszahúzódóbb, nehezebben megnyíló egyéniség. S ami azt illeti, nem csak belsőre szöges ellentétek: a lány alacsony, barna hajú, törékeny külsejű, míg a fiú magas, izmos, vörös hajkoronával rendelkezik, s talán ettől is jegyezhető meg annyira könnyen a kiléte. Ők érezhetően nem konkrét főszereplők, éppen ezért elegendő információnak találom azt a mennyiséget, amelyet róluk megadtál. Nagyjából tudjuk, hogy néznek ki, és milyen jellemvonásokkal élnek együtt - náluk tudom azt mondani, hogy: Na, látod? Ezt így kell csinálni.
Az utolsó szereplő, akiről említést tennék, természetesen Silas, a magát gimnazistának kiadó sárkány, aki a másik világból szökött, hogy felkeresse Alinát, és a segítségét kérhesse apja kiszabadításának ügyében. Kétségkívül egy szívdöglesztő fiúról van szó, akit nagyon jól jellemeztél már első pillanatban is: magas, kisportolt alkatú, barna hajú, gyönyörű, zöld szemekkel megáldott srác, s ezen alap dolgokon kívül leírtál néhány jellegzetes vonást is, mely arcát tarkítja. Nos, hasonló módon kellett volna kezdened a főszereplőnkkel és Desmonddal is, hogy minél egyénibb karakterekké válhassanak. Mindegy, remélhetőleg ezen hiányosságaidat a későbbiekben pótolni fogod. Térjünk vissza Silasre: a szinte tökéletes külső mellett egy elszánt, egyértelműen pozitív jellemű személyiségjegy párosul. A fiú megmenti Alina életét, segít neki, amiben csak tud, cserébe azonban ő is támogatást kér a lánytól. Valamit valamiért, ez így igazságos. Meglehetősen titokzatos, így még sokat nem tudunk róla - de remélhetőleg ez idővel változni fog.
Összegezve a fent leírtakat: belsőleg szuper a kidolgozás, kivétel nélkül mindenkinél, a külső jellemzést azonban többeknél is hiányoltam. Erre picit figyelj oda a folytatás során, mert ezzel együtt válnak majd igazi egyéniséggé a karaktereid.
4/5
Fogalmazás, stílus: Nos, lássuk csak a feketelevest, avagy a kemény magot, ahogyan mondani szokás. Valójában nincsen gond az írásoddal, de - ahogyan lenni szokott - senki sem tökéletes. Éppen ezért most rávilágítok a stílusod pozitív és negatív oldalára egyaránt. Kezdeném a hibáiddal:
Szerencsére nem olyan gyakran, de azért belefutottam időnként szóismétlésekbe. Hála az égnek, ezek nem voltak annyira kirívóak, vagy bántóak a szemnek, de ha alaposabban olvassa az ember, akkor bizony észre lehet venni őket. Ezt azzal tudod orvosolni, hogy többször, mélyrehatóbban átfutod a bejegyzésed sorait, mielőtt közzétennéd azokat, illetve ha elakadsz, a szinonima szótár még nagy segítség lehet ebben a helyzetben. Ha pedig más véleményét kérnéd, fogadj fel egy bétát, aki publikálás előtt leellenőrzi az irományodat , s így remélhetőleg nem csúszol bele hasonló problémába.
A másik, amit szerettem volna megemlíteni: az elgépelési, illetve apróbb helyesírási hibáid. Néhol belefutni ugyanis ilyenekbe - néhány szót figyelmetlenségből, vagy csak véletlenül elírsz, a betűrend felbomlik, és furcsa lesz a végeredmény. A helyesírási hibáidból már kevesebb van - szerencsére -, de így is nagyon oda kell figyelni rá, mert súlyos problémákat véthet az ember, ha átsiklik ezek felett. A tanács ugyanaz, mint az előző észrevételemnél: többszöri átolvasás, esetlegesen egy béta felfogadása.
A pozitívumok: a párbeszédeid többnyire szabályosak, tisztán érthetőek. Mindig tudni, ki beszél kihez, illetve milyen helyzetben játszódik le az adott eszmecsere. A leírásaidból picit kevés van - szerintem ezekre ráfeküdhetnél egy kicsit jobban. Fontos mozzanat ez egy történetben, ezért kellene jobban hangsúlyoznod. Ettől eltekintve azonban, az a kevés, amit beleírtál a sztoriba eddig, egészen jóra sikeredett. Alaposak, s általuk könnyebben el tudjuk képzelni a szereplőket, a körülöttük elterülő környezetet, illetve az adott szituációkat.
A blogodon belül sok stílus megmutatkozik, de ami különösen tetszik, az a drámai oldala. Nagyon szépen érzékelteted Alina életének szomorú pillanatait, igazán meghatóan tudsz róla írni - mégsem viszed olyan túlzásba, hogy sírni kelljen a billentyűzet felett, ami teljesen jó. Megtaláltad az arany középutat, ha szabad ezt mondanom. Emellett pedig a humor sem maradhat ki a sztoriból. Közvetlen stílusoddal olykor egy-egy vicces szófordulattal megnevetteted az embert, ami szintén nem jön rosszul egy blog tekintetében. Díjazom, hogy ennyi arcodat mutatod az olvasóid felé, nem árulsz zsákbamacskát.
Összegezve mindent a fogalmazásodról: szép és jó, ám még van hová fejlődni, de ezzel nem vagy egyedül. A jó pap is holtig tanul, illetve senki nem tökéletes. Mindig az adott cél lebegjen a szemed előtt, nyújtsd a maximumot magadból, hogy a saját munkáddal légy elégedett. Mert ha ez sikerült, akkor már másoknak is bizonyítasz vele.
Szerencsére nem olyan gyakran, de azért belefutottam időnként szóismétlésekbe. Hála az égnek, ezek nem voltak annyira kirívóak, vagy bántóak a szemnek, de ha alaposabban olvassa az ember, akkor bizony észre lehet venni őket. Ezt azzal tudod orvosolni, hogy többször, mélyrehatóbban átfutod a bejegyzésed sorait, mielőtt közzétennéd azokat, illetve ha elakadsz, a szinonima szótár még nagy segítség lehet ebben a helyzetben. Ha pedig más véleményét kérnéd, fogadj fel egy bétát, aki publikálás előtt leellenőrzi az irományodat , s így remélhetőleg nem csúszol bele hasonló problémába.
A másik, amit szerettem volna megemlíteni: az elgépelési, illetve apróbb helyesírási hibáid. Néhol belefutni ugyanis ilyenekbe - néhány szót figyelmetlenségből, vagy csak véletlenül elírsz, a betűrend felbomlik, és furcsa lesz a végeredmény. A helyesírási hibáidból már kevesebb van - szerencsére -, de így is nagyon oda kell figyelni rá, mert súlyos problémákat véthet az ember, ha átsiklik ezek felett. A tanács ugyanaz, mint az előző észrevételemnél: többszöri átolvasás, esetlegesen egy béta felfogadása.
A pozitívumok: a párbeszédeid többnyire szabályosak, tisztán érthetőek. Mindig tudni, ki beszél kihez, illetve milyen helyzetben játszódik le az adott eszmecsere. A leírásaidból picit kevés van - szerintem ezekre ráfeküdhetnél egy kicsit jobban. Fontos mozzanat ez egy történetben, ezért kellene jobban hangsúlyoznod. Ettől eltekintve azonban, az a kevés, amit beleírtál a sztoriba eddig, egészen jóra sikeredett. Alaposak, s általuk könnyebben el tudjuk képzelni a szereplőket, a körülöttük elterülő környezetet, illetve az adott szituációkat.
A blogodon belül sok stílus megmutatkozik, de ami különösen tetszik, az a drámai oldala. Nagyon szépen érzékelteted Alina életének szomorú pillanatait, igazán meghatóan tudsz róla írni - mégsem viszed olyan túlzásba, hogy sírni kelljen a billentyűzet felett, ami teljesen jó. Megtaláltad az arany középutat, ha szabad ezt mondanom. Emellett pedig a humor sem maradhat ki a sztoriból. Közvetlen stílusoddal olykor egy-egy vicces szófordulattal megnevetteted az embert, ami szintén nem jön rosszul egy blog tekintetében. Díjazom, hogy ennyi arcodat mutatod az olvasóid felé, nem árulsz zsákbamacskát.
Összegezve mindent a fogalmazásodról: szép és jó, ám még van hová fejlődni, de ezzel nem vagy egyedül. A jó pap is holtig tanul, illetve senki nem tökéletes. Mindig az adott cél lebegjen a szemed előtt, nyújtsd a maximumot magadból, hogy a saját munkáddal légy elégedett. Mert ha ez sikerült, akkor már másoknak is bizonyítasz vele.
4/5
Összesen: 12/15
További sok sikert Neked:
Drága M. Gin, nagyon-nagyon szépen köszönöm ezt a rendkívül hasznos kritikát - határozottan megérte várni rá. :) Nagyon spoilerezni nem akarok, de az, hogy Des miért nem menekül, egy csattanó lesz. :) Alina pedig nem igazán lepődött meg amikor a kertészetben találta a többieket... elvégre Celtől tudta meg, hogy akció van. De lehet, hogy én nem voltam elég világos.
VálaszTörlésIgen, visszaolvasva tényleg nem dolgoztam ki külsőre Alinát és Desmondot. Annyira régóta kitaláltam már őket, hogy ezen átsiklottam, de pótolom. Szerintem keresek majd egy bétát, szükségem van rá. :/ És igyekszem majd jobban leírni a körülményeket.
Nagyon hasznos volt számomra a bejegyzésed, még egyszer köszönöm. ^^
Drága Netra! :)
TörlésNagyon örülök, hogy hasznodra vált a kritika, s remélem, a tanácsaimat megfogadva folytatni tudod izgalmas blogod történetét. Szívesen írtam meg róla a kritikát, noha egy kis késlekedéssel. Ezúton is köszönöm a türelmedet hozzá:)
M. Gin