Trailer #69 - Vörös köd

Sziasztok! :)

Egy kései trailer videóval jelentkezem, amely Peetagey Smile Vörös köd c. blogjához készült. Ezzel szabaddá vált a limitem, lehet rendelni tőlem! :)

Kritika #106 - The Last Summer

Sziasztok! :)

Elkészültem egy újabb kritikával, amely most aktuális is, hiszen a The Last Summer c. blogról van szó. Az írója Bella Sunshine, akinek ezúton is köszönöm a türelmét. 

Kinézet: Amikor először nyitottam meg a blog linkjét, még teljesen más design volt rajta. Az sem volt rossz, de mindenképpen bölcs döntés volt, hogy lecserélted - ahogyan ezt az új bejegyzésedben is olvashatjuk. A mostani külső színvilága, stílusa valahogy sokkal jobban illik a címhez, ráadásul igényessége minden érdeklődést felkelt a történettel kapcsolatban. Velem sem volt ez másképpen.

Kezdeném rögtön a fejléc elemzésével. Szimy munkáit mindig is imádtam, megvan a maga stílusa, lehet látni, hogy ő készítette. Ahogyan máskor, most is csodálatos végeredményt hozott össze. Az összes textúra - a képek, a fényképező, a szerelmespár, a biciklisek, a rózsák, stb... - kiváló választás, hiszen remekül illik a blog sztorijának témájához, s a címhez egyaránt. A színvilága pazar, az elmosásokban sem találok semmi kivetnivalót. A középen elhelyezett karakter felhívja magára a figyelmet, mégsem foglal el olyan sok helyet, ami szerintem fontos szempont, mert így a textúrákban is gyönyörködhet a látogató. 

A design teljesen a fejléchez passzol. A vörös-piszkosfehér színvilág uralja az egész külsőt, ami szerintem szép párosítás, megadja az alaphangulatot. A bejegyzések betűszíne/ típusa is jól olvasható - egy valamit azonban kifogásolnék a szövegen: lehet, hogy csak az én mániám, de sokkal szebb lenne sorkizárttal írni, hiszen az egységességet és igényességet utal az írás terén, úgyhogy ha megfogadod a tanácsomat, átállítod az igazítást. 

A fülszövegre térve: véleményem szerint jóra sikeredett, hiszen felkelti a figyelmet, s egyúttal elárulja nagy vonalakban az olvasónak, miről fog szólni a sztori, mégsem lövi le az összes poént közben. Tartalmilag és terjedelmileg tehát teljesen jó, viszont arra nagyon figyelj, hogy ne keverd össze az igeidőket. Az egyik mondatban még jelenidőben írsz a történésekről, aztán hirtelen átváltasz múltba. Ezt mindenképpen javítsd ki, hiszen egy rövid idő után is zavaró tényezővé tud válni. 

Az oldalaknál már több olyan gond is szembetűnt nekem, amit ki szeretnék emelni. Először is, a prológusnak teljesen felesleges egy külön fület létrehozni - helyette linkeld be a többi fejezethez, mert úgy több értelme van: a sorrend is stimmelne és kevesebb helyet foglalna. A fejezetek menüpont egyébként rendben van, egymás alá, időrendben vannak belinkelve az adott részek. A szereplőknél újabb problémám akadt: a képek jók, de túl sok a felesleges szöveg. A név és az adott személyhez illő idézet bőven elég lenne. Nem kell mindenkihez élettörténet, úgysem olvassák el. A cserék oldaladnak nem látom semmi értelmét. Az oldalsávban legalul szintén ott vannak a cseréid, így szerintem felesleges külön menüpontot létrehozni nekik. A kritikáim / díjak oldal is rendben van, szép, igényes elrendezéssel linkelted be a kapott véleményeket, jutalmakat a blogodról. 

A chattel is abszolút minden oké: a színek passzolnak a design többi részéhez, a szövege olvasható. Ezt a feliratkozók modulja, végül a csere blogok listája követi. Összességében gyönyörű design, amit Szimy alkotott a történetedhez, de az elrendezésekkel - szöveg igazítása, oldalak - van néhol egy kis probléma. Ha megfogadod a tanácsaimat, sokkal átláthatóbb lesz a blogod, a látogatók pedig könnyebben eligazodnak majd rajta.

3/5

Történet: Mint mint már említettem, a fülszöveg alapvetően tartalmilag, terjedelmileg is teljesen jó, de az igeidők keverése miatt kissé zavarossá válik az olvasó előtt a történetedről alkotott kép. Hogy miről is szól mellesleg az ismertető? Egy lányról, akinek az élete mindeddig tökéletes volt, ám egy napon a szülei bejelentik, hogy el kell költözniük: ez azzal jár, hogy Bellának új helyen, új iskolában, új emberek között kell bizonyítania. A beilleszkedés mindig nehéz dolog, ezt a lány barátai is tudják, akik kitalálják, hogy ezt az utolsó nyarat, ami még hátravan nekik, töltsék el együtt. Az ősz azonban rohamosan közeledik, addig viszont a főhős különböző kalandokba keveredik, új ismertségeket köt, s belepottyan egy szerelmi háromszög kellős közepébe.

Elsőre picit sablonosan hangzik a sztori, de ha az írónő jól tudja kivitelezni, nem hiszem, hogy a későbbiekben ez gondot jelentene. A prológust megnyitva elcsodálkoztam: elég rövidkének találom, ráadásul nem is egyezik magával a fogalommal. Olyan szerepet tölt inkább be, mint egy második fülszöveg. A prológus általában ugyanolyan hosszú, mint egy rendes fejezet, illetve főként a múlt cselekményeit foglalja magába; olyan történéseket, amelyek a sztori szempontjából fontosak, kihatással bírhatnak a jelenre. A te esetedben ez egy nagyon rövidke összefoglaló volt a tartalomból, így javaslom, ha van egy kis időd, írd újra ezt az egészet - ha pedig adhatnék még egy tippet, ne tedd külön oldalra, teljesen jó az is, ha a fejezetek mellé kerül be, megspórolod vele a helyet.

Amikor elkezdtem az első fejezetet, örömmel láttam, hogy terjedelem szempontjából már inkább megfelel a kritériumoknak. Olvasás közben azonban rájöttem, itt is akad néhány probléma. Egyrészt, iszonyatosan tömör mondatokat írtál. Rövidek, vontatottak, unalmasak és ráadásképpen szinte felsorolásból áll az összes. Semmi érdekesség nincs bennük - Bella ezt csinálta, Bella azt csinálta, most ez történt, aztán meg amaz. Egy idő után ezt már nem túl érdekfeszítő olvasni, lassan monotonná válik a hangulata, amit egy történetnél érdemes mindenképp elkerülni. Javaslom, ha van időd, fogalmazd át az első néhány részt, hogy kicsit fel tudd csigázni vele az olvasókat - mert úgy vettem észre, egy idő után már javultál ezen a téren. Emellett van jó néhány fogalmazási/ helyesírási hibád, de ezekre a későbbiekben fogok kitérni. 

Magára a történetre áttérve: Bella életének drámai forgatagába csöppenünk bele. Az első fejezetekből megismerhetjük a hétköznapi környezetét, a szokásait, a barátait, de mindeközben rádöbbenünk, hogy a személyisége rejtélyes marad számunkra. Csak olvasunk és olvasunk mindenről, még arról is, ami lényegtelen a sztori szempontjából, de erre majd a szereplők fülnél fogok részletesebben kitérni. A fordulat akkor következik be, amikor a lány szülei kitalálják, hogy elköltöznek másik kontinensre, így Bellának ez az utolsó nyara, amit itthon tölthet el. A barátai - pontosítva, Jamie és Tamara - kitalálják, hogy menjenek el egy közös nyaralásra, ezzel széppé varázsolva barátnőjüknek azt a kis időt, ami még maradt neki. Ez alapvetően egy nagyon jó ötletnek tűnik, már csak a sztori szempontjából is - viszont a kivitelezés kapcsán azt kell mondanom, túlságosan gyorsan történik minden. Az előkészületekről, az utazásról alig ejtesz néhány szót, pedig jobb lenne kicsit kifejteni, ezzel is fokozni tudnád az izgalmakat.
Tovább haladva Bella történetszálán, leérnek a nyaralóba, az estét pedig rögtön egy görbe nyitóbulival kezdik. Természetesen a szokásos dolgok kerülnek előtérbe, mint zene, pia és a többi, másnap pedig a lány úgy ébred fel Jamie mellett, hogy nem tudja, mi történt közöttük az éjszaka - bár lehet sejteni. Itt is az a probléma, hogy óriási időközöket hagysz ki a sztori mesélésében: éppen, hogy elkezdődik a buli, te ott szépen abbahagyod a fejezetet, a következőt pedig azzal kezded, hogy már reggel van és mindenki másnapos. Kicsit írhattál volna arról, hogyan zajlik mindez, mi minden történik az éjszaka, mert így kimaradt belőle az érdekesség, az olvasóból pedig az a feszült, de kellemes várakozás.
Ami viszont jó fordulat volt részedről, a szerelmi sokszögek beleírása. A Bella - Jamie - Andrew, illetve a Tamara - Dylan - Jamie hármas jól megkutyulja a dolgokat a barátok között, egyfajta próbát is jelent a számukra, mennyire erős közöttük a kötelék. Már előre látom, mennyi féltékenykedés, fájdalom, szenvedély fogja betölteni a fiatalok mindennapjait. Kicsit drámaian, klisésen hangzik, de figyelj oda, hogy ne ess bele a tucatblogok csapdájába, maradj egyedi, figyelj arra, milyen történetszálat hogyan alakítasz tovább! Továbbá a szemszög váltásokkal is legyél résen: nem értem, az utolsót miért Tamaráéból kellett írni. Az olvasó csak összezavarodik, semmi átlengés nincs az utolsó és az előtte lévő fejezet között, ami picit kavarja a dolgokat. Javaslom, mielőtt más szemszögből írsz új részt, harangozd be a többieknek egy bejegyzésben, illetve áruld el az okát: tudom is én, 15 feliratkozós különkiadás, 2000 látogató, ilyesmi.
Összefoglalva: kicsit agyonhasznált már az alapsztori, elég gyakori ez a "költözés, de előtte még egy jó buli a haverokkal" téma, viszont ha jól szövöd a szálakat, még egyediséget is tudsz bele varázsolni. Javaslom ezért, hogy mindig megfontoltan írd a részeket, továbbá figyelj oda arra, hogy fenntartsd az érdeklődést: írj hosszabb fejezeteket, tartalmasabb leírásokkal, ne legyen bennük annyi kihagyás. Ha ezeket betartod, máris dobtál a blogod színvonalán.

3/5

Szereplők: Nos, ami azt illeti, van jó néhány szereplőd eddig a történetben, s gyanítom, még fel is fognak bukkanni páran, hogy színesítsd velük a skáládat. Egyenként fogok kitérni rájuk, de előtte még elmondanám összefoglalva a nagy hiányosságaimat általánosságban, mindenkivel kapcsolatban: mivel kevés a leírás a fejezetekben, ezért a külső szemléltetésére sem fektetsz hangsúlyt. Csak megadod a neveket, de egyébként a megjelenés a személyiség kialakítására nem figyelsz oda. Javaslom, hogy mindegyiküknél ejts el olyankor néhány szót, mondatot, beleépítve a szövegkörnyezetbe, amivel utalni tudsz arra, hogy néznek ki, esetleg milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, mert így nagyon belevesznek a "tömegbe", nem fognak semmi jelentőséggel kiemelkedni onnan. 

Na de térjünk rá egyenként a blog szereplőire! A főhősünk Bella, akinek már a neve is eléggé sablonos. Rengeteg amerikai/ angol név van a világon, a lehetőségek tárháza előtted van, bátran nézz előbb utána, mintsem hamar kirakod a blogod első részét, kissé összecsapott stílusban - értem ezt a sztorira és a nevekre is egyaránt. Nézzük közelebbről Bellát! Tipikus klisé szereplő: a tökéletes lány, tökéletes élettel, aztán hirtelen beüt a gebasz, mert el akarnak költözni a szülei, ezért ott kell hagynia mindent és mindenkit maga mögött. Az a fajta lány, ami minden második blog főhőseként szerepel: szép, okos, minden pasi csak érte döglik, de emellett nem beképzelt, szerény és visszahúzódó tud maradni. Nagyon sablon, már ne is haragudj! Ennél több igazából nem is derül ki róla, ami baj, hiszen így nagyon átlátható, unalmas az egész karaktere. javaslom, picit dolgozd ki jobban a személyiségét, elvégre, mégiscsak ő a főszereplőd!

A fiú, akibe Bella bele van zúgva - és aki viszont szereti őt -  Jamie. Ez a felállás is sablonos, a főszereplő beleszeret a legjobb barátjába, nagyjából minden második blogon olvashatunk hasonló esetről. Ő is egyébként, ahogyan a lány, klisés karakter: jóképű, kedves, vicces, egyszóval tökéletes - ám több szó róla sem esik ilyen értelemben. Mindkét szereplő csak úgy van, de a tizenkét fejezet alatt is totális homály fedi igazából a kilétüket. Csak ugyanazt tudom javasolni, amit Bella esetében is: dolgozd ki jobban!

A többiekről még annyit sem tudni, mint Belláról és Jamie-ről együttvéve: ott van Tamara, aki egy életvidám, aranyos lány, végig pozitív karakternek érezzük - aztán hirtelen lefekszik Jamie-vel, holott tudja, hogy Bella mit érez iránta. Dylan a tipikus macsó srác, aki szívdöglesztő, omlanak érte a lányok, olykor érdektelen stílusa is klisévé teszi őt. Andrew pedig az újonnan felbukkanó rejtélyes, de helyes fiú, aki természetesen egyből beleszeret a főhősnőbe. Így végigsorolva, nem érzed azt, hogy picit sablonosak a szereplőid? Talán mindezzel nem is lenne gond, ha jobban kidolgoznád őket.

2/5

Fogalmazás, stílus: Mint általában ezt a részét a kritikámnak, most is ketté fogom szedni tartalmilag: először a hibáidról teszek említést, amelyeket találtam a számos fejezetben olvasás során, azután leírom, miket találtam pozitívumként a szövegben. Nálad mindkettőből akadt néhány, lássuk is ezeket:

A negatívumok első észrevételeként a vesszőhibákat emelném ki. Rengeteg helyen azt vettem észre, hogy nem teszel vesszőt oda, ahová pedig kellene, sőt, fordított esettel is találkoztam, amikor feleslegesen írtál egyet, holott nem lett volna szükség rá. Ez a vessző-dolog alaphiba a bloggereknél, olykor mindenki belefut néhányba, de pár egyszerű, hasznos szabályt megjegyezve ezeken is túl lehet tenni. Ajánlom neked EZT az oldalt, ahol bővebben olvashatsz a vesszők alkalmazásáról. Ami még szúrta olykor a szememet, az az elírás/ elgépelés hibája volt. Persze ez még a legjobbakkal is megesik, hiszen úgy át tud suhanni az ember a saját írása felett, hogy észre sem veszi, hogy valamit rosszul írt le a szövegben. Erre csupán két tanácsot tudok neked adni: először is, közzététel előtt mindig, minden körülmények között olvasd át 1-2 alkalommal az adott fejezetet, hogy ki tudd szűrni magadnak a hibákat. Ha még így sem sikerülne, akkor fogadj fel egy bétát a blogodhoz, aki rendszeresen elolvassa a bejegyzéseidet, a helyesírási elírási hibákat pedig kijavítja benne. Biztosan akad néhány önkéntes egy-egy Facebookos csoportban. Amit még negatívumként említenék meg - mert ez volt talán a legjellemzőbb az írásodra -, az a fogalmazás. Már fent is említettem, hogy eléggé monoton a tagolásod, tőmondatokban írsz csupán, ami vontatottá, egyenesen unalmassá teszi az olvasást a látogató számára. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, amikor az indiánok beszélgetnek egymással: "Elmentem wc-re. Uff. Halásztam a tóban. Uff. Vontatottan beszélek. Uff."

Oké, nem kell szó szerint érteni, de te is ilyesmi stílusban fogalmazol: van egy főmondatod, amely általában rövid, vagy olykor hosszabb, de annak a két tagmondatát csak egy vessző, illetve egy "és" választja el egymástól. Úgy hangzik az egész, mint egy felsorolás. Ha izgalmasabb blogot szeretnél írni, figyelj oda arra, hogy kicsit több legyen a leírás benne, meséld élénkebben a sztorit, ne legyen annyi kihagyás, mert így az olvasó éppen a lényeges infókról marad le. Ha pedig már leírás, a párbeszédeidet is megemlíteném ezen a téren, ugyanis ott is variálhatod a megszólalás utáni sorrendet, pl.:

"- De ha nem akarsz már látni, azt is megértem! - engedte el a kezem szomorúan."

Helyette elegánsabb lenne, ha így írnád: "- - De ha nem akarsz már látni, azt is megértem. - Szomorúan elengedte a kezemet."

Sokkal másabb a hatása, könnyedebb, úgyhogy nyugodtan használd ezt a formációt is, amennyiben párbeszédeket írsz.

Ezektől eltekintve azonban pozitív vonásokat is találtam az írásképed mögött, aminek őszintén örültem. Van egy sajátos humorod, amit előszeretettel alkalmazol különböző szituációk/ párbeszédek megírásakor, s ezek megmosolyogtatják az olvasót, kicsit kizökkentik őket az unalmas, egyhangú tőmondatok világából. Ezen kívül van néhány egyedi ötleted, amit belecsempészel a fejezetek egy-egy részletébe, mint a titokzatos hódoló, aki minden reggel virággal lepi meg Bellát. Szerintem ez aranyos gesztus, kifejezetten érdekes, hogy beleírtad, mert ezzel is megtörted a klisét - valamilyen szinten. Úgy gondolom, ezek apró, de annál ügyesebb próbálkozások a történet egyedivé tétele érdekében. Csak így tovább, ne térj le erről az útról!

Továbbá azért is szeretnélek megdicsérni, mert láttam, hogy fejezetről fejezetre rengeteget fejlődtél. Az első résznél még rövid volt a terjedelem, sok volt a tőmondat, a felsorolás, a helyesírási és fogalmazási hiba. Idővel viszont ezek mindegyike javult, az utolsó kint lévő fejezetnél pedig azt vettem észre, hogy elég hosszúra sikeredett, több volt benne a leírás, az érdekességet fenntartó mondat, illetve a helyesírás/ fogalmazás terén is sokat javultál azóta. Ezt jó jelnek veszem, úgy hiszem, képes vagy további fejlődésre is, ehhez pedig sok sikert kívánok neked!

3/5

Összesen: 11/20

További jó blogolást - és sok motivációt: M. Gin

Kritika #105 - Addicted to love

Sziasztok!

Igen, én vagyok az, visszatértem, még élek. Elnézést kérek mindenkitől a jókora alkotói válságért, de most újraéledtem poraimból, mint a főnix.

Ma Brooklyn Lovegod befejezett blogjának kritikájával érkeztem, az Addicted tolove című történettel.

Ezúton is őszintén elnézést kérek a szerzőtől, amiért ilyen sokára hoztam a kritikát, remélem, elnézi ezt nekem, ahogy ti is, kedves olvasók, hogy ilyen sok időre eltűntem. De ezzel a kritikával szeretnék visszatérni, hamarosan újra rendelhettek tőlem.

Az első 12 fejezetet olvastam el a műből, illetve az utolsó különkiadást, ennek alapján néhány tipikus javítandót emelek ki számodra, ami remélem, hogy segít majd!

Design

Ahogyan a blogjaidnál megszokhattuk, viszonylag egyszerű, mégis nagyon mutatós küllemmel találjuk szemben magunkat, ami számomra kifejezetten pozitív dolog. A szürke szín dominál, ami szerintem remek összhangban áll a főszereplő kissé mélabús lelkivilágával.

A fejléc számomra tökéletes: egyszerű, a két főszereplőt találom meg rajta, nincsenek felesleges effektek, a kivágások szépek. Én ugyan nem tettem volna oda a címet angolul és magyarul is, de ez már egyéni dolog.

A modulok elrendezését tekintve én a trailert a menü alá tenném, előbb kattintgatok a fejezetek vagy a szereplők után kutatva, mint nézem meg a trailert. Illetve én a chatet is feljebb helyezném, hiszen igazán fontos a kapcsolattartás az olvasóiddal.

Olvashatóság szempontjából is minden megfelelő – sötétebb szürke betűszíneket használsz, ami megfelelő a könnyen fáradó szemnek.

Összességében egy kellemes külsejű bloggal van dolgunk, ami kitűnik a manapság divatos, talán túlságosan is extra blogok közül egyszerűségével, ami ebben az esetben nagy előnyt jelent.

Történet

Az Addicted to love című blogban minden adott egy jó kis édes-bús szerelmes történethez, ami még csak nem is bántóan hétköznapi, hanem egyedülállóság is felfedezhető benne. A főszereplő, Villő nem éppen átlagos lány, de mégsincs hú, de különlegesnek beállítva, ami kifejezetten üdítő. Villő valamiféle fájdalmat és szerelmi csalódást élt át a múltban, ami jelenlegi életére is rányomta a bélyegét, ezek a múltbeli események sokáig nem derülnek ki, így tehát jól adagolod a titkokat, ügyesen eléred, hogy az olvasók veled maradjanak, hiszen kíváncsiak, ki lehet az a sokat emlegetett Ő, hogyan bánt el Villővel, mi minden történt köztük – és persze, hogy lesz-e még szerepe a lány életében ennek a rejtélyes exnek. Villő egy csöppet sem boldog kapcsolatban tengődik Leventével, amikor egy szép napon találkozik a fiú családjával, és ekkor vesz 180 fokos fordulatot az élete, ugyanis túlságosan is szimpatikus lesz neki Levente apja, Zsolt. A szimpátia pedig kölcsönös, ami mindkettejük életében komoly változásokat sejtet.

Röviden és a fülszövegből is ennyi derül ki a történetről. Egy szerelmes, sokszor borús történetre számítunk, ezt meg is kapjuk, panaszunk nem lehet. Amit ígértél, azt betartod, és ez szimpatikus. Nem csapsz át akcióba, a történet a végére sem lesz éppenséggel vidám. Egy édes-bús, keserédes történetet ígérsz, aki az ilyet kedveli, az nagyon fogja szeretni Villő és Zsolt történetét.

Nekem tetszik a tulajdonképpen egyszerű történet, ami hétköznapi emberekről szól, egy hétköznapi, de nagy szerelem emlékéről és egy új, kibontakozóban lévő, tiltott kapcsolatról. Eléred, hogy hatalmas extrák nélkül is élvezetes és abbahagyhatatlan lesz a történeted.

Egy izgalmas és olvasmányos bloggal találkozhattam a tiéd személyében, belekötni nem nagyon lehet semmibe. Élveztem az olvasást.

Szereplők

A két főszereplőről, Villőről és Zsoltról fotómontázst és néhány információt osztottál meg. Nem vagyok a képek ellen vagy mellett, a leírásaidból szépen kirajzolódnak a szereplőid jellemvonásai és külső tulajdonságai is. Viszont azt javaslom, hogy vagy tegyél ki képet a többi szereplőről is, vagy ne legyen kint senkiről. Fő a következetesség.

Egyértelmű, hogy a főszereplőd Villő mellett Zsolt, azonban te nem esel abba a csapdába, hogy a mellékszereplőket fekete-fehér papírmaséként tolod be a képbe, ha éppen kellenek. Ez jó. Úgy éreztem, hogy kellőképp kidolgoztad Leventét, Villő rejtélyes exéről is sokat megtudunk. Levente családjáról is ügyesen ejtesz el információkat, például a szépen gondozott kerttel kapcsolatban máris megtudjuk, hogy Etelka műve, ebből pedig máris leszűrhetjük, mennyire pedáns asszonyról van szó. Szóval ezt jól csinálod, az efféle apróságok színesítik a történetet.

Megmondom őszintén, Villő nem lett a szívem csücske. Abból a szempontból mindenképpen érdekes személyiség, hogy nagyon is jól tudja, hogy sokszor idegesítően és ellenszenvesen viselkedik. Jól ismeri magát, és ezzel nem sokan dicsekedhetnek. Nem ámítja magát, és a rossz irányba változást a szerelme elvesztésével magyarázza. Számomra itt is az első hibája.

Villő már-már függőségbe forduló szerelme engem már bosszant, Villő ugyanis mindent ezzel magyaráz, azzal takarózik, hogy őt elhagyták és összetörték, ezért lett szemét. Úgy gondolom, hogy ez meglehetősen idegesítő, mert úgy éreztem, Villő egy fikarcnyit sem vállalja a felelősséget semmiért. Minden kapcsolat két emberen múlik, ezért díjaztam volna, ha Villő feltérképezi azt is, hogy ő miben hibás, miért gyenge annyira, hogy kifordul magából és egy ártatlan férfit bánt a viselkedésével. Ezzel el is érkeztünk a második ponthoz, amiért nem szerettem Villőt, ez pedig a Leventével való viselkedése.

Nem értettem, miért van a fiúval, de felháborított, mennyire felnagyítja a saját szerepét Levente életében. Villő azt hiszi, hogy mindenki olyan gyenge, mint ő – azt hiszi, Levente számára ő a régi, rejtélyes exe. Kicsit sokat hisz magáról. Azt állíta, hogy nem hagyhatja el Leventét, mert belehalna.

Egyszóval Villő önző – és talán pont ettől válik izgalmassá és különlegesebbé, mint más történetek megbántott, magányos női főszereplői. Számomra nem szerethető, de nem is tartom sablonosnak. Láthatóan nem törekszel arra, hogy rajongjunk Villőért, és ezért dicsérlek, mert örömmel fogadom ezt a fajta hozzáállást. Villő tökéletlen, mint bármelyikünk. Ettől lesz emberi.

Azért egy javaslatot tennék: olyannyira rámentél Villő negatív tulajdonságainak elemzésére és ragozására, hogy nem nagyon hagytál teret a jó tulajdonságoknak, ezeket azért hiányoltam volna, hiszen mindenkinek vannak pozitív vonásai is. Akkor is, ha azt érzi, hogy a rossz énje felemésztette a régit.

Zsoltról szintén az önzőség jutott eszembe. Rendben van, hogy belekényszerítették egy házasságba, de a gyerekei felnőttek – mi kényszerítheti most, érett férfiként, hogy tisztességgel kilépjen a házasságból? Ha előbb nem, hát akkor, amikor csábítás éri.

Egyszóval ő sem volt szimpatikus, az a szerencse, hogy szeretem a hozzá hasonló, tüskés alakokat, Zsolt valahogy Mr. Darcyt és Mr. Thorntont és Mr. Rochestert juttatta eszembe. Egy büdös bunkó faragatlan, megkeményedett szívű alak, akiről kiderül, hogy szenvedélyes szerelmessé válik a megfelelő nő mellett. Zsánerfigura, én a rabja vagyok. Jó érzékkel választottál egy jól bevált karaktertípust, természetesen a saját szád íze szerint formáltad, ezzel megalkottál egy népszerű alakot. Ennek ellenére ő még egy hisztérika, aki kissé gyáva elmenekülni a rossz életéből, kapuzárási pánikban szenved, de attól még szerethető volt számomra.

Leventét számora egy érdekes figura, szívesen olvasnék egy komplett sztorit az ő szemszögéből. Arról, hogy vajon érzékeli-e, sejti-e a szíve mélyén, hogy Villőből nem vált ki mást, csak sajnálatot.

Nekem a rejtélyes ex túl tökéletes volt, már a legelején berzenkedtem tőle, és ez csak rosszabb lett minden őt jellemző szóval. Valahogy túlságosan is tökéletes volt.

Klaudiát, Villő egykori legjobb barátnőjét első pillantásra megkedveltem, kedves és segítőkész lánynak tűnt számomra, igazi jó barátnak, aki ráadásul nem is hagyja annyiban, hogy Villő elhajtotta, hanem küzd a lány barátságáért.

A szereplőidet tehát ügyesen formálod az E/1 ellenére – ez a mód bizony nehéz ebből a szempontból, mert mindenkit a főszereplő szemén keresztül látunk, így a szerző könnyen eshet abba a hibába, hogy egyszerűen nem jellemez senkit. Te nem követted el ezt a bakit, szépen alakítod a szereplőidet, sok mindent megmutatsz velük kapcsolatban. Ez a része a munkádnak teljesen rendben van, gratulálok!

Kivitelezés

Térjünk rá a kritika legfontosabb részére, a kivitelezésre! Elsőként kezdjük a címadás kérdéskörével! Szerintem teljesen jó cím lenne az, hogy A szerelem rabja, én itt nem annyira rajongok az angol címért, főleg, hogy egyébként szép és különleges neveket adsz a szereplőidnek. Méghozzá magyar neveket. Kicsit sajnálom, hogy a címed nem kizárólag magyar. Ugyanez vonatkozik a fejezetek címére, szívesen olvasnék csak magyar nyelvű címeket is. Kicsit nekem így túl eklektikus az összhatás. Nyilván, mivel befejezett blogról van szó, már felesleges megváltoztatni, de a további történeteidre gondolva mondom: ilyen különleges magyar nevekkel tessék szépen magyar címmel, magyar fejezetcímekkel dolgozni!

A fejezetek egyébként megfelelő hosszúságúak, bár én egy picit hosszabbat is el tudnék viselni, ennek ellenére ez a hossz igencsak olvasóbarát, gyorsan lehet haladni előre a történetben.

A történetedet jelen időben, egyes szám első személyben írod. Többször kifejtettem már, hogy ezért a kombinációért nem igazán rajongok. Nem tudtad megszerettetni ugyan velem, főleg nem az E/1-et. Meg is mondom, miért. Szépen és sok helyütt cizelláltan fogalmazol, ami kicsit idegenül és mesterkélten hat, ha az ember saját magáról és a saját történetéről beszél. Jobban díjaznám, ha ilyen képességekkel inkább E/3-ban mutatnád meg, mit tudsz.

Viszont le a kalappal előtted, amiért nem kergetsz ki mégis a világból ezzel a párosítással. Talán ez annak köszönhető, hogy az írásod igényes, a fogalmazásmód izgalmas, olvastatja magát a történet, szép szavakat használsz, így a néhol érezhető mesterkéltségtől is el tudok tekinteni. Természetesen az alapötlet is hozzájárul ahhoz, hogy az olvasóid falják a sorokat: sokakat izgat a nagy korkülönbség témaköre, bevallom, engem sem hagy hidegen (ahogy Jeremy Irons sem, khm).

Kétségtelen, hogy az érzelmek kifejezése nagyon megy neked, ahogy a többi blogodra rápillantottam, tapasztaltam, hogy szereted a szerelmes, némileg tragikus színezető történetek írását. De okosan felismerted, hogy miben mozogsz igazán otthonosan, és ez jó dolog, mert nem könnyű rátalálni az utunkra, és aztán jól csinálni. Neked sikerült.

De térjünk rá a javítandó dolgokra! Egetrengető hibáid nincsenek, ami igazán jó dolog. Szépen fogalmazol, változatosan, ügyesen, a párbeszédek központozása és a vesszők használata is szinte mindig rendben van. Néhány apróságra hívnám csak fel a figyelmedet, amelyek javításával még jobb lehetsz és fejlődni tudsz. Összegyűjtöttem – remélem – mindent, apróságokat is, viszont egyáltalán nem bántani akarlak ezzel, épp ellenkezőleg. Aki ügyesen ír, jól használja a szavakat, annak törekednie kell a tökéletességre, ebben szeretnék neked segítő kezet nyújtani.

Néhol kissé csapongónak érezlek, bár mivel jelen időben és E/1-ben írsz, ezért némileg élőbeszédszerű az írásmódod, úgy írsz, ahogyan Villő gondolatai csaponganak. De más munkáid során erre ügyelj jobban!

Ami néha előfordul, hogy kissé magyartalanul vagy nyakatekerten fogalmazol, kigyűjtöttem erre néhány példát, zárójelben a fejezet számát olvashatod.

Na, nem az, hogy olyan végtelenül rusnya lennék, miszerint pusztítani tudnék a kinézetemmel, hanem az, hogy fiatalon, még mielőtt anya lehetnék, feldobom a pacskert. (1.) - Na, nem azért, mert olyan végtelenül rusnya lennék, hogy pusztítani tudnék a kinézetemmel, hanem azért, mert... Ez a miszerint engem mindig zavar, szerintem mesterkélt, ráadásul ki is lehet kerülni. Törekedj erre, ha megoldható!

Kinyitja előttem az autó anyósülés felől nyitódó oldalát (1.) - kinyitja előttem az autó anyósülés felőli oldalát/ kinyitja az anyósülés ajtaját.

A fűszálak tökéletes pántossággal vannak lenyírva (1.) - magyartalanság és elütés: a fűszálakat tökéletes pontossággal nyírták.

Egy fotel van a helyiségben, az íróasztala előtt, egyáltalán nincs kedvem a földre terpeszkedni, ennek következtében odaandalog, s letrónolok az említett székre. (2.) - kicsit itt is magyartalan a dolog, javaslatom: egyáltalán nincs kedvem a földre terpeszkedni, ezért odaandalgok, s letrónolok az említett székre (bár nekem a letrónol kifejezés is furcsa, lehetne helyette: lehuppanok, helyet foglalok).

Mikor meglát Minket, futva teszi meg lépteit (1.) - a minket szót nem kell nagy kezdőbetűvel írni (ahogy a 6. fejezetben az én szót sem, így a többi személyes névmást is kis kezdőbetűvel írjuk), illetve egy kis magyartalanság: futva teszi meg a rövid távolságot, vagy futólépésben közelít felénk.

Minden növény el van rohadva (3). - minden növény elrohadt, próbáld kerülni a passzív szerkezetet!

Már megszoktam, túl sokszor alázom meg lelkileg, amiről le kéne szoknom, holott nem szívesen teszem.(5.) - furcsa szórend: Már megszoktam, túl sokszor alázom meg lelkileg, holott nem szívesen teszem, és erről le kéne szoknom

Érte még az ölésre is képes lennék (5.) - érte még ölni is képes lennék, vagy még magyarosabban: ölni tudnék érte

Sehogy sem megy Ő nélül (11.) – kicsit furcsán hangzik ez itt, javasolnám, hogy Nélküle.

Egy-két helyütt külön írtál olyan kifejezéseket, amiket egyébként egyben kellene: ugyan úgy (1.), minden áron (1.), viszont szeretek (4.), férfi kívánságok (4.), ugyan ilyen (5.), ugyan úgy (6.), néha napján (8.), világ életében (10.), minden nap (12.). Ezeket mind egyben kell írni.

Az ikes igék ragozására is mindig következetesen figyelj: álmélkodok (1.) helyes ragozása: álmélkodom, érdeklődök (4.) helyesen: érdeklődöm, hazudok, akár a vízfolyás (4.), helyesen: hazudom, akár a vízfolyás, sugárzok (4.) helyesen: sugárzom, lemerevedek (5.), helyesen: lemerevedem, elhelyezkedek (5.) – elhelyezkedem, beleegyezek (5.) – beleegyezem, tanakodok (5.) – tanakodom, igyekszek (7.) – igyekszem, beleütközök (7.) – beleütközöm, ripakodok (9.) – ripakodom, megbízok (11.) – megbízom, epekedek (11.) – epekedem. Az ikes igék ragozásához egy aprócska trükk: mondd ki magadban az E/3-as alakját! Ha ikre végződik, figyelj! Az E/1-es alakja nem -ek/-ok-ra végződik!

A végére néhány apróságot hagytam:

A ház egyik eldugott szegletébe vezet, kulcsot kerít elő a zsebéből, a zárba illeszti, ezt követően pedig könnyedén kitárja előttem. (2.) - Az ajtót. Ez lemaradt.

Épp ésszel (5.) – elütés. Ha valaki teljesen normális, akkor ép az esze.

- A romantika egyik legnagyobb szerelmese? - felvonja egyik szemöldökét. (2.) - szóismétlés. A felvonja a szemöldökét tökéletesen elegendő.

Jóba volt (9.) – jóban

ellehet viselni (10.) – az elválós igék ragozására ügyelj! El lehet viselni, így írandó, erre még egy példát találtam: megvan döbbenve (10.) – meg van döbbenve.

Szerencsére egyik hiba sem halálos, mindegyik könnyedén javítható J

Összességében nagyon ígéretes a munkád, amit javasolni tudok: néha a kevesebb több, néha használd kicsit egyszerűbben a nyelvet! Nem gyakran, de megesik, hogy túlírod a dolgokat. Emellett pedig: sose használj passzív szerkezetet, ha aktívként is le tudod írni!

Viszont szerintem mindenképpen folytasd az írást, mert az ötleteid jók, az írásod pedig igényes, élvezetes. Hajrá!

További jó munkát kívánok!

Lyanna Baggins

Elkészült rendelések #4 - Hope Christina

Különleges szerelem - design

Life hacks and easy tips - design

Lilith Sullivan's Stories - design

Night Changes - fejléc

Trailer #68 - Pretty Little Killers

Szép napot, mindenki! :)

Újabb trailer rendeléssel készültem el, de még inaktív maradok egy rövid ideig, mert a munka miatt nincs olyan sok időm, de igyekezni fogok mihamarabb visszatérni hozzátok. Addig ajánlom figyelmetekbe Robin Crusader blogját, melynek címe: Pretty Little Killers. 

Csók: M. Gin

Trailer #67 - Change Your Life

Üdv, drágaságok! :)

Újabb trailer rendeléssel érkezem, melyet Moncsi_Tommi és Amy S. közös blogjára, a Change Your Life c. oldalra készítettem!

További szép napot: M. Gin

Én, valaki a távoli múltból... - Hope Christina

Sziasztok drágáim! 

Nem, nem káprázik a szemetek, valóban én jelentkezem!

Új erővel térek vissza a Skyscraper-re a nyárra! :)

Szeptembertől kollégista leszek, úgyhogy jövő még számomra is rejtély, de mindenképpen azon leszek, hogy legyen a blogra időm! :)

Vissza térésem jeléül elhoztam néhány új munkámat! :) A designom újra AKTÍV lesz, ahogy a fejléc készítés is! Viszont, ha lenne igény rá, készítenék könyv/wattpad borítókat is rendelésre! :) 

Köszönöm az eddigi támogatást, főként drága kollégámnak M. Gin-nek! :) 

Millió puszi: Hope Christina

 Story Of My Life fejléce

 Story Of My Life design (részlet)