Sziasztok!
Ma
Briana Zayn Malik fanfictionjének, vagy talán inkább AU-jának kritikájával
érkeztem, az I need more-ral. Már
rengeteg fejezet fent van (28, hogy pontos legyek), ezért talán érthető, hogy
mindre nem volt időm. 17 fejezetet olvastam el, úgy gondolom, ebből már egészen
teljes képet kaptam a dologról.
Ezt
a blogot egyébként már régóta ismertem, de valamiért nem jutott még rá időm
azelőtt, lássuk hát, mire jutottam most!
Design
Éppen
most esett át a blog designja átalakításon, és bár nekem az előző is nagyon
tetszett, ez is hihetetlenül gyönyörű. A lila szín dominál az egyszerű háttéren
és a fejlécen is. Nekem a háttérről lila falra loccsantott világosabb lila
festék jutott eszembe. A fejlécen annyi minden van, hogy csak tanulmányoztam
több percig, mégsem éreztem igazán zsúfoltnak. Nekem nagyon tetszik, mind a
rajta szereplő Rox és Zayn, mind a különféle motívumok.
A
menüpontok a fejléc felett vannak, a feliratkozók modul pedig a fejléc bal
oldalán, nagyon jópofa, ha rávisszük az egeret, kiugrik oldalra, így lehet
megnézni, kik az olvasóid. A jobb sávban fülszöveg, információk, chat, trailer
és a cserék találhatók.
Nagyon
sok szót nem fecsérelnék erre, hiszen semmi variálnivalót nem találtam, minden
jó úgy, ahogy van, az oldal átlátható, minden könnyen megtalálható, az összkép
pedig nagyon szép. A betűk is nagyon szépen olvashatók, ami nekem külön öröm
volt, hiszen eléggé kényes erre a szemem.
Azt
hiszem, a kinézethez kell sorolnom a bejegyzésekbe szúrt képeket, gifeket.
Alapesetben nem kedvelem különösebben, ha egy bejegyzésben képek vannak, de te
nagyon ízlésesen és jó érzékkel válogattad össze őket, szinte mindegyik illik
az adott bejegyzéshez. Szerencsére túlzásba sem viszed, részenként egy-két kép
szerepel, így pedig még bőven a belefér kategória.
Összességében
tehát egy igényes, szép blogot kapunk, ami jól olvasható és könnyen eligazodunk
rajta.
Történet
A
sztori egy egyetemista lányról, Rox-ról szól. Rox egy nem a legjobban működő
párkapcsolatban vergődik Nathannel, aki teljesen odavan érte, a lány azonban
többre vágyik, mert a fiúval finoman szólva sincs meg az, ami kell. Az egyetemi
hétköznapokba azonban berobban egy új fiú, Zayn, aki olyan változást indít el
Rox-ban, amire talán csak vágyott odáig.
Elöljáróban
megemlíteném, hogy nekem nincs különösebb bajom az 1D fanficekkel. Inkább az őket
övező ötlettelenséggel van. De itt szerencsére erről nincs szó. Eleve
alternatív univerzum, tehát ügyesen kikerülsz sok buktatót és sablonos elemet.
Jól tetted, hogy nem középiskolásokat tettél meg főszereplőnek, így ugyanis
jobban tudtam vele azonosulni, és a gimis blogokkal is tele van már a padlás.
Szerencsére az ömlő cukormázat és a rózsaszín vattacukorfelhőkön nyargaló
egyszarvúkat is kerülöd, helyette egy dohányzó csajt teszel meg hősnődnek, aki
képtelen szakítani a pasijával, valljuk be, némi kis gyávaságból, amellett,
hogy sajnálja is a srácot. De a Zaynnel való kapcsolatot sem borítja
tortabevonó, és ez jó. Nagyon-nagyon tetszett, hogy nem zsúfoltad tele
nevetséges akciójelenetekkel, felesleges blődségekkel a történetet csak azért,
hogy történjen valami „izgalmas”. Te a hétköznapit varázsolod izgalmassá, egy
olyan szerelmi sztorit társz elénk, ami igazából bárkivel megtörténhet (csak
a másik pasit nem fogják Zaynnek hívni).
Egy-két
dolog van, amit talán el lehetett volna kerülni. Az első, hogy miért épp Zayn a
főszereplő? Értem én, de azt gondolom, hogy Zayn nélkül is megvan ahhoz a
tehetséged, hogy sikeres blogot futtass, és ezt maximálisan bóknak szánom. Viszont
sokan bizonyára elborzadva kattintanak az X-re, ha meglátják, hogy ki szerepel
a fejlécen. Ezt inkább a későbbiekre nézve javaslom, hiszen most már buta
lennél lecserélni a népszerű blogod népszerű szereplőjét. De máskor bízz
magadban annyira, hogy kevéssé ismert főszereplőt választasz! Megy ez neked
fiúbandák tagjai nélkül is J
A
másik dolog éppen a fiú jellemében rejlik, bár még nem bontottad ki olyan
mértékben, hogy messzemenő következtetéseket vonjak le, de az első benyomásom
ez: titokzatos, rosszfiús, traumás. Ezzel csak az a gond, hogy Zayn általában a
rosszfiú az 1D blogokban. Ha egy teljesen más srácról lenne szó, akkor ez nem
lenne „zavaró”. De őszintén remélem, hogy kibontasz valami olyat a karakterből,
ami elkerüli a „megszokottat”. Egyébként a kiborulása amiatt, hogy Roxnak
barátja van, lerakta a jó út első alapkövét.
Amit
javasolnék: próbáld még kerekebbé tenni a történetet azáltal, hogy még inkább
kiterjeszted a világot! Gondolok itt arra, hogy szívesen olvasnék flashback
jeleneteket mondjuk Nathan és Rox közös történetéről, arról, hogy milyen egyéb
csalódások miatt lett Rox olyan, amilyen (ha voltak ilyenek, ha nem, akkor is
érdekes lenne utánamenni, hogy miért ilyen ő). Nagyon jó, hogy bulikat
jelenítesz meg, illetve könyvtárazást, kávézást, magyarul az egyetemi élet
alapvető mozzanatait. Mi lenne, ha egyszer írnál mondjuk tanulmányi
kirándulásról? Tanulmányi versenyről, ami miatt másik városba kell utazniuk?
Ezekkel mind még színesebbé tehetnéd a dolgot, ezáltal pedig Rox és barátai
kapcsolata is fejlődne, színesedne. Ezek persze csak javaslatok arra, hogy még
jobb legyen a sztori.
A
történethez kapcsolnám, hogy nagyon tetszettek a fejezetcímek, az első két rész
közben azt gondoltam, ezek amolyan tulajdonságok, amiket Rox gondol magáról, de
aztán a sort megszakítottad a 3. fejezet címével. Ez nem baj, mert a többi is
passzol a részekhez, szóval jó volt. Mindig csodálom, ha valaki képes jó
címeket adni, én sajnos nem tartozom ezek közé az emberek közé.
Összességében
egy jó alaptörténetet alkottál meg, aminek fő erénye a szerelmi gubanc és a
lélekben zajló folyamatok sokasága, viszont mindennek ellenére nagyon is izgalmassá
tudod tenni az egészet, ostoba ál-akciók nélkül is. Nekem tetszett!
Szereplők
Úgy
illik, hogy a főszereplőddel kezdjem, vagyis Rox-szal. Nos, megmondom őszintén,
nekem vegyes érzéseim alakultak ki vele kapcsolatban. Egyrészt meg tudtam
érteni, hogy nem akarja megbántani Nathant, ezért nem mondja el neki, hogy nem
szereti. De nekem kicsit sok volt az egóból, úgy értem, miért hiszi azt, hogy
tönkreteszi, sőt, meggyilkolja a fiút a szakítással? Nyilván fáj az, ha a
szerelmünk kidob, de na… Ki lehet heverni azért. Főleg úgy, hogy a másik
láthatóan nem szeret (már). Nekem kicsit úgy tűnt, hogy Rox nem feltételezi
Nathanről, hogy képes túltenni magát a szakításon, mintha túl gyengének tartaná
a fiút, magát pedig a világ királynőjének. Nos, ez lehet, hogy igaz, de számomra
azért volt zavaró, mert az első néhány fejezetben alig tudunk meg valamit
Rox-ról. Sőt, amit megtudunk, annak alapján éppen nem álomnő. Nathan mindennek
ellenére imádja – talán ezért gondolja azt Rox, hogy a fiú porba hullik majd,
ha szakít vele? Gondolom, igen. De sajnos Rox nekem kissé mártírnak tűnt így,
hiszen mi is köti Nathanhez? Három elbájoló lurkó, közös lakáshitel,
harmincévnyi házasság? Együtt laknak, de albérletben, Rox-tól pedig tíz percre
lakik az anyukája, szóval hajléktalanná sem válna. Igazából szeretném tudni,
miért ragaszkodik ennyire Nathanhöz Rox. Egyébként pont, mielőtt túlfeszítetted
volna a húrt Rox mártíromságával, gyorsan más irányt adtál a karakternek, és
ezt nagy örömmel vettem. Amikor Zayn felbukkan, a lány teljesen kifordul
magából, magabiztossága szertefoszlik, ügyetlenné válik, főként pedig roppant
dühössé a fiú viselkedése miatt. Tetszik a macska-egér játékuk, a folyamatos
adok-kapok, Rox idegessége, az, hogy ezt az egyet nem tudja uralni. Ezzel egy
számomra szimpatikus irányba terelted a karakterét, elbillentve a mérleget az
inkább kedvelem felé. Ami magával hozza azt is, hogy szívesen olvasok róla
tovább.
Nathanről
nem tudok túl sokat mondani, mert nem annyira derül ki róla sok, ahogy arról
sem, miért ennyire szoros a kapcsolat Rox-szal (gondolok itt például közös
emlékekre). Nekem nem igazán volt szimpatikus, túl sterilnek éreztem, és nem
túl szép, hogy hagyta magát bepalizni Nicole által, bár persze csak féltékennyé
akarta tenni Rox-ot.
Rox
anyukája volt a kedvencem. Talán azért, mert emlékeztet a saját édesanyámra –
mondhatni, a jobbik felem, és ezt éreztem Rox esetében is, hogy az anyukája az
ő jobbik énje, aki mindig kimondja, mi volna a helyes. Egyfajta élő
lelkiismeret. Nagyon jó dolog, hogy Rox húsz év felett is ilyen jól kijön vele,
megmaradt a fő bizalmasának. Nagyon szimpatikus anyuka, és szurkoltam, hogy
kibéküljenek Rox apjával.
Zayn,
Zayn, hát igen, ő bonyolult, mert magam sem tudom eldönteni, hogy bírom-e vagy
sem. Bonyolult és néha idegesítő, nagyképű, előfordul, hogy bunkó és
fensőbbséges. De azt gyanítom, hogy azért több van benne, mint amit mutat, csak
fel kell törni a páncélját. Néha a hangulatváltozásait nem tudom nyomon
követni, de persze erre megvan az oka. Egyszóval ő is inkább szeretem, mint nem
szeretem.
Zoe
nagyon kedves és szimpatikus, igazi barátnő, remélem, Rox benne már nem fog
csalódni. Remélem, hogy Zoeról még többet megtudunk, mert számomra eddig ő az
egyik kedvenc karakter. Remek párt alkotnának Noellel, akiről szintén remélem,
hogy csepegtetsz még infókat, mert e kevés alapján is megkedveltem.
Nicole-ról
és Brianről nem mondanék túl sokat… Antipatikus kis férgek, de fájt a csalódás,
talán jobban is, mint Rox-nak. Brian esetében azt gondolom, hogy az bökte a
csőrét, hogy Rox nem állt össze vele. De Nicole indítékaira kíváncsi lennék – a
féltékenységen túl is biztosan volt valami.
Összességében
többé-kevésbé szimpatikus szereplőket alkottál meg, és tulajdonképpen tetszik,
hogy nem a megszokott, kizárólag pozitív karakterek jelennek meg. Azt javaslom,
hogy próbáld még inkább árnyalni a jellemeket, bár már eddig is szépen adagolod
az infókat, illetve a köztük lévő viszonyokat is gazdagíthatod, lásd a
történetnél írt javaslat, mert ide kapcsolódik.
Kivitelezés
E/1
és jelen idő. A két mumus számomra. Kissé berzenkedtem tehát attól, hogy
elmélyedjek a blogban, de kellemeset csalódtam, megmondom őszintén. Nekem ez a
két dolog alapból magával hozza a szenvedős stílust, és bármilyen szimpatikus
volt is a főszereplő az elején, a végére már imádkozom érte, hogy essen a
fejére a Titanic az égből, a földdel egyenlővé téve szerencsétlent. Az elején
majdnem te is beleestél ebbe a csapdába, de nem, végül Rox más irányba fordult,
és így már nem akartam letarolni. Egyszóval látszik, hogy megy neked ez az
egész, méghozzá E/1-ben és jelen időben is, ez pedig igen dicséretes.
Olvastatta
magát a szöveg, nagyon is, azt vettem észre, hogy már több mint a felénél járok
úgy, hogy észre sem vettem. Elrepült az idő, és én tudni akartam minden rész
végén, hogy mi fog történni ezután – pedig nem olyan helyeken állsz meg, hogy
az ereimet fel akarjam vágni az izgalomtól, mégis nagyon kíváncsivá tettél.
Nagyon
szépen, érzékletesen és képszerűen fogalmazol, és emellé még változatosan is. Gördülékenyen
siklik az egész, ami furcsának tűnhet, hiszen Rox szinte folyamatosan agonizál
vagy sír, mégsem válik unalmassá, mert váltakoztatod a szomorú és a bulizós
részeket, méghozzá igen jó érzékkel.Amikor Zayn és Rox először esnek egymásnak
egy heves csókcsatára, akkor láttam a legtisztábban magam előtt az egészet,
nagyon szépen írtad le, és a Zayn-rajongók bugyija bizonyosan átütötte a padlót
olvasás közben.
Az
olvasást tehát kifejezetten élveztem, ha kezdő is vagy, akkor bizonyosan a
tehetségesebb fajtából.
A
párbeszédek helyesírásával sincs gond, ezért jár a keksz és a piros pont,
hiszen nagyon gyakori hiba, te viszont szemmel láthatóan jól nyomod.
Volna
néhány dolog, ami még figyelmet és javítást érdemelne, ezekre gyűjtöttem pár
példát.
Akadnak
vesszőhibák, néhol lespórolod őket, néhol azonban olyan helyre teszed ki, ahol
nem kell. Hozok néhány példát (zárójelben jelöltem a fejezet számát). „Amikor
mellette vagyok szüntelenül érzem.” (Prológus). Helyesen: Amikor mellette
vagyok, szüntelenül érzem. „Képtelen vagyok mert szeretem őt annyira.”
(Prológus). Helyesen: Képtelen vagyok, mert szeretem őt annyira.
Egy
példa a rosszul használt vesszőre az 1. fejezetből: „Miközben a számmal, hangtalanul
röhögök.” Itt egyáltalán nem szükséges a vessző, ahogyan itt sem. „A dolgozatot
semmiképp sem tudom sikeresen elvégezni, a könyv nélkül.” (12.) Felsorolásnál
nem kell vessző: „az égbolt szürke, s egyhangú” (11.) Helyesen: az égbolt
szürke s egyhangú.
Az
ikes igék használatára is figyelj, főként E/1-ben kelt kellemetlen hatást, ha
téveszt az ember. Sorolom: csodálkozok (1.), küszködök (1.), panaszkodhatok
(2.), elidőzök (3.), összezavarodok (4.), hasra esek (4.), elalszok (10.),
puhatolózok (15.)
Az
igekötőt és a segédigét külön kell írni. „Ellehetne beszélgetni” (5.), helyesen:
el lehetne beszélgetni.
Arra
figyelj, hogy a páros testrészeket egyes számban használjuk (kinyitom a szemem,
kitárom a karom, felrakom a lábam az asztalra, íriszébe nézek).
Ha
valaki meg akar fojtani, azt j-vel teszi. Ly-vel a folyó és egyéb folyadékok
folynak. (3. fejezet)
Előfordult
pár kifejezés, amit én furcsának találtam, pl. „abban a hitben éltetni magam”
(P), nem helytelen, de inkább használatos úgy, hogy abba a hitbe ringatni
magam, vagy abban a hitben élni. Szintén a Prológusban írod: „még nagyobb heget
ejtek”, a heget én kicserélném sebre. „Nem vagyok képes azt leplezni, hogy
minden rendben” - tettetni, nem? Úgy tenni, leplezni, hogy nincs minden rendben.
Többször írod, például a 3. fejezetben, hogy „enyhe mosoly”, ezt még sosem
hallottam, én kicserélném talán a halvány szóra.
Látható
tehát, hogy túlságosan súlyos és végzetes hibákat nem ejtesz, ezek könnyen
megtanulhatók és kiküszöbölhetők, ha te és a bétád figyelmesebbek vagytok egy
picit.
Elmondhatom,
hogy nagyon is élveztem az olvasást, látszik, hogy szívből és lelkesedéssel
csinálod ezt az egészet, és emellé még ügyesen is.
Kedves
Briana, remélem, semmivel nem bántottalak meg, mindent építő jellegűnek
szántam, remélem, találsz olyat a kritikámban, amit hasznosítani tudsz a
későbbiek során! További sikereket kívánok!
Lyanna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése