Kritika #104 - Egy új kezdet

Szépséges napot, angyalkák! :)

A nyár kezdetével mi is felébredtünk a téli álomból, a tavaszi fáradtságból, meg mi egyébből, így hát újra aktívak vagyunk az oldalon. Meg is hoztam a legújabb kritikámat, mely az Egy új kezdet c. blogról fog íródni - design nélkül. Az oldal Szabó Klaudia tulajdonában áll.

Történet: A sztori egy fanfiction, méghozzá olyan, amely az Alkonyat filmek alapján készült. Előrebocsátom, hogy aki szereti a fantasy témát, középpontban vámpírokkal és vérfarkasokkal, az garantáltan szeretni fogja ezt a blogot. A nagyon alap design és az olykor helytelen írásmód ellenére - melyre később részletesen ki is fogok térni, - maga a történet érdekes, ahogyan az már a fülszövegből kiderül.
A rövid ismertető alapján a főszereplőnk Cornelia Montez, egy több mint 200 éves hibrid lány, aki csupán félig vámpír, hiszen egyik szülője ember volt, amikor ő megfogant. A sztori kezdetén Cornelia Forksba megy, hogy Edward Cullent, régi barátját figyelmeztesse egy közelgő veszélyre, amihez a Volturinak, legfőképpen Arónak van köze. A fülszöveg nem sejtet sokat, mégis elárul néhány kulcsfontosságú információt a leendő olvasónak: ki áll a történet középpontjában, mi okozza a bonyodalmat, s mindeközben kik lesznek azok a szereplők, akik még felbukkannak a blog olvasása során. Lezárásképpen figyelemfelkeltő, ám megválaszolatlan kérdésekkel fejezi be a kedves írónő az ismertetőt, s meg kell mondanom, nálam elérte a célját, hiszen azonnal kíváncsi lettem a részletes folytatásra. Tényleg jól sikerült fülszöveg lett: megfelelő hosszúságú, emellett lényegre törő.
Mivel időben szerettem volna hozni a kritikát, a blog pedig elég hosszú, hiszen már 40 fejezet van publikálva a történetből, ezért csupán a 15. részig olvastam el, de addig elég alaposan. Minden részletre, összefüggésre figyeltem, hogy értékelésnél semmit ne hagyjak ki.
Minden azzal kezdődik, hogy Cornelia Forksba érkezik, ahol találkozik régi barátjával, Edwarddal, aki felajánlja neki, hogy lakjon nyugodtan a Cullen házban, amíg a városban tartózkodik és nem utazik tovább. Így lesz részese Cornelia a család életének - és akkor még nem is sejti, hogy tulajdonképpen mennyire belegabalyodik az életükbe. Ittléte alatt megismeri Jacobot és Bellát is. Előbbivel már az elején érezhetően kezd kialakulni valamiféle kötődés, s ez később ki is bontakozik, amikor elcsattan köztük az első csók. Bellával először nem túl felhőtlen a viszonyuk, ugyanis Edward nem említette sem neki, sem a családjának, hogy Cornéliával korábban egy párt alkottak - a féltékenység pedig nagy úr. Azt ugyan nem tudom, később ez mennyire változik meg tekintve, hogy Corneliát Jacob kezdi érdekelni, s lemond arról, hogy visszahódítsa régi szerelmét, Edwardot.A kapcsolatokat nagyon jól kialakítottad véleményem szerint, ügyesen játszottál a karakterekkel, ezzel izgalmasabbá téve a történetet.
Ha pedig már az izgalomnál tartunk, szeretném elmondani, hogy alapvetően nagyon jól kitaláltad az egész sztorit, de tényleg: a szereplőket, a cselekményszálakat, a kapcsolatokat, a bonyodalmakat és a fordulatokat - ellenben a megvalósítás nem sikeredett annyira jól. Nekem tulajdonképpen csupán az a problémám, hogy a fejezetek rövidek és túl gyorsan történnek az események. Picit ráfeküdhetnél inkább arra, hogy hosszabb részeket publikálj (1500-2000 szó), s ezekben a részekben kicsit lassabban vezesd a cselekményszálakat, hogy az olvasónak legyen ideje végigizgulni a történéseket, mert így ide-oda kapkodhatjuk a fejünket, ezáltal elmarad a feszültségfokozó hatás is. Továbbá a helyedben ügyelnék arra is, hogy több leírást tartalmazzon a szöveg, mert vagy párbeszédekből, vagy csak cselekmények felsorolásából áll, ami egy idő után eléggé vontatottá válik, az olvasó pedig beleun a sztoriba, hiába van az tele fordulatokkal. Erre is figyelj: tedd izgalmassá a történetet! Igaz, hogy az elképzeléseid, az alapok teljesen jók vele kapcsolatban, mert bizonyára minden részletet elterveztél már előre, azonban ha a megvalósítás hibás, az olyan, mintha egy csapat tehetségtelen, ripacs színész próbálná előadni a Rómeó és Júliát - a történet jó, érdekes, izgalmas, de ahogyan feldolgozzák és előadják, az nem a legkellemesebb módja a dolognak.
Mindezektől függetlenül nekem tetszett az, amit eddig elolvashattam a blogodból. Ha lesz egy kis időm, behozom a lemaradást, s egyúttal kíváncsi is leszek, megfogadod-e a tanácsaimat. Még egyszer kihangsúlyoznám: figyelj a leírásokra, a fejezet hosszára és a megvalósításra, mert ha ezeken javítasz, sokkal több olvasód lesz - előbb fel fognak figyelni a blogodra, ha javítasz az igényességén.

3/5

Szereplők: Hű, itt igazándiból kicsit gondban vagyok, hiszen annyi karakter bukkan fel a történet során - már csak ha az első 15 fejezetet nézzük is -, hogy valószínű egészen hosszú bejegyzés születne abból, ha mindannyiukról véleményt mondanék. Ezért csak azokra fogok kitérni, akik a sztori szempontjából fontosabbak, mint a főszereplő, Cornelia.
A lány tipikusan olyan, mint Kathrine Pierce karaktere a Vámpírnaplók c. sorozatból. Nem tudom, onnan merítetted-e az ötletet a személyisége megformálásához, de nagyon hasonlít, nyilván nem véletlen. Ezzel semmi baj sincsen, sőt! Nekem kifejezetten tetszik, hogy a főhős ezúttal nem sablonkarakter - azaz tipikus rendes "jó kislány" -, hanem merészebb, vagányabb, mint az átlag. A probléma azonban az, hogy csak ennyit tudunk elmondani róla, semmi mást. A kinézetét sem írtad le elég alaposan, a személyisége sincs annyira kidolgozva, azon kívül, hogy néhány fontosabb jegyet kihangsúlyozol rajta (/benne). Amiről viszont tudomást szerzünk - hiszen erre épül fel gyakorlatilag az egész blog -, az a múltja. Rengeteg dolgot tudunk meg róla, fejezetről fejezetre derülnek ki titkok az előéletéből, ami izgalmas szereplővé teszi őt. Gyakorlatilag minden cselekményszálba belegabalyodik, rajta keresztül kapja meg az információt az olvasó mindennel kapcsolatban. Számomra kellemes csalódás volt ebből a szempontból, de attól még hiányolom a személyiségét, szóval ha teheted, arra kicsit fektess több hangsúlyt Egyébként egy szerethető karakter, akivel valamilyen szinten lehet azonosulni.
A Cullen család tagjaira nem térnék ki egyesével, hiszen elég népes klánnak számítanak. Azt azonban megjegyezném, hogy a karakterüket egészen jól sikerült visszaadnod. Edward szinte tipikusan úgy jelenik meg, ahogyan a filmek során már megszokhattuk tőle. Kicsit különc, visszahúzódóbb, de a szeretteiért - legyen az családtag vagy barát - szó nélkül kiáll. Számomra csupán az furcsa néha, ahogyan reagál Cornelia mondanivalóira. A filmben megismert Edward nagyon sokszor higgadt, mindig tudja, mit kell mondani vagy tenni, de a te történetedben kicsit elveszettnek tűnik ilyen téren. Nem tudom, direkt alkottad-e ilyenre, vagy csak nem sikerült tartani az eredeti személyiséget, de ha már fanfiction, én ragaszkodnék az eredetihez - bármennyire is nehéz.
A többi családtag - Carlisle, Esme, Rosalie, Emmett, Alice, Jasper - megformálása is némileg megegyezik a filmbeli személyiségükkel. Rosalie és Jasper szerepelnek legkevesebbet a blogodban, róluk szinte semmit nem tudunk meg - még azt sem, mennyire sikerült tartanod a karakterüket a filmhez képest. Leginkább úgy hiszem, Alice és Carlisle az, akik hasonlítanak önmagukra. Emmett megformálása is jóra sikeredett, főként a csípős, humoros beszólásai végett. Esme az egyedüli olyan talán, aki még eltér eredeti személyiségétől, bár az első 15 fejezetben róla sem derül ki túl sok minden.
Aro még az, aki fontos szerepet játszik a sztoriban, bár az ő karaktere már eléggé eltorzult a filmes képétől. Annyira nem gonosz és elvetemült, hogy valakit például megerőszakoljon! Nyilván ez a csavar kellett a történetbe, hogy fokozza az izgalmakat, de mégis egy kicsit furcsa így elképzelni őt. Persze, mint írtam, nincs ezzel baj, hiszen jó az, ha nem feltétlen tartod meg a karaktereket olyannak, amilyenek, hanem kicsit hozzá adsz, kicsit elveszel belőlük, hogy újjá tudd formálni őket akaratod szerint.
Összességében tehát a szereplőid kiválasztásával, formálásával meg vagyok elégedve. Talán ez az a szempont, amibe tényleg nem igazán tudnék belekötni - azon kívül persze, hogy kicsit részletesebben dolgozd ki őket. Értem ez alatt a külsejüket (elég csak néhány apró dolgot megemlíteni), a személyiségüket, illetve a múltjukat, a családi hátterüket, mert azáltal is jobban megismeri - és megszereti - őket az olvasó.

4/5

Fogalmazás, stílus: Őszintén szólva, ahogy elkezdtem olvasni az első fejezetet, rögtön magam mellé is készítettem egy A/4-es oldalt, hogy az esetlegesen előforduló hibákat felírhassam magamnak, nehogy elfelejtsem valamelyiket. A helyzet az, hogy kapásból a legelső rész után rengeteg hibával találtam szembe magamat, ami egy kicsikét elkeserített, el is veszítettem a kezdő lendületemet az olvasáshoz, de nem szerettelek volna megváratni a kritikával, így néhány nap leforgása alatt elolvastam az egész blogot.
Ahogyan tőlem már meg lehetett szokni, ennél a szempontnál úgy szoktam értékelni a helyesírást, stílust, fogalmazást, hogy két részre osztom a kritikát - először szoktam a számomra negatív tényezőként feltűnt észrevételeimet leírni, hogy gyorsan letudjuk őket (elvégre, ez senkinek sem tartozik a kedvenc része közé), aztán a pozitív dolgokat emelem ki a blog tartalmából. Kezdjük is!
Mint fentebb említettem, nálad már az elején gondok voltak a helyesírással. A történet olvasása során gyakorlatilag az összes szabálytalansággal találkoztam már. Voltak köztük olyanok, melyeket akár a legjobbak is el szoktak követni, ám akadtak olyanok, amelyek enyhén fogalmazva belerondítottak az összképbe. Az első fejezetben előforduló összes hibafélét kiírtam magamnak, s a többi fejezeten nem is érdemes ilyen szempontból végighaladni, mert nagyjából mindenhol ezek voltak a gondok.
Legelőször a vesszőhibák tűntek fel, amelyek engem leginkább szoktak zavarni, mivel régen olykor én is belecsúsztam a helytelen alkalmazásukba. Ahelyett azonban, hogy leírnám neked, mikor kell - illetve mikor nem kell - vesszőt használni, belinkelek neked egy nagyon jó oldalt, ahol ezzel kapcsolatban bővítheted a tudásodat. Garantálom, hogy nem lesz több gondod ezzel, ha elnézel erre az oldalra. Ezen kívül, ami szintén elsőre szembetűnt nekem, az az igekötős igék helyesírása volt. Erre is van három apró szabályunk, amelyeket ha betartunk, nem fogjuk elrontani a közeljövőben az igekötős igék helyesírását. A fontos tudnivalókat itt találod meg. Ezt (is) rögtön az első fejezetben vettem észre, amikor megláttam, hogy az abbahagyni igét nem egybe írtad le, hanem két külön szóba. Helytelen, de remélhetőleg a fentebb linkelt oldal elolvasása után tisztább lesz előtted a kép. Ezen kívül még számos hiba lelhető fel a helyesírásodban, mint elírás, szóismétlés, ragozási problémák. A szóismétlést könnyen kiküszöbölheted a szinonimaszótár használatával, az elírások elkerülése érdekében pedig olvasd át többször, figyelmesen a szöveget, mielőtt közzéteszed azt (pl. nem mosolygot, hanem mosolygott). A toldalékolásra szintén figyelj! Évszám vagy helyiség esetén is használjuk az -n toldalékot, lásd: 1928-ban, szobában (nem pedig 1928-ba, szobába).
Amire még szeretnélek megkérni téged: kiemelten ügyelj a megszólítás helyesírására párbeszédekkor. Ha valakit megszólítunk, vagy felszólítunk, a neve után célszerű vesszőt tenni. Te eddig egyik megszólítás után sem tettél (pl. Mi az, Mr. Cullen, elvitte a cica a nyelvedet?). Ha pedig már a párbeszédnél tartunk, úgy vettem észre, nem mindig világos számodra, hogy mikor kell, illetve mikor nem kell pontot tenni a mondat végére. Sebaj, amíg él, addig tanul az ember, úgyhogy erre is szeretnék neked egy kiváló oldalt mutatni, amit ha elolvasol, meg fogod érteni, hogyan írjunk helyesen párbeszédet. Elismerem, hogy ez nehéz feladat, a legtöbben sokat hibáznak ezen a téren, de ne izgulj, mert nagyon sokat fejlődhetsz még. A weboldalt itt találod. Egyéb nyalánkságként pedig megjegyezném, hogy az "és" kötőszóval nem kezdünk mondatot, nem túlzottan elegáns.
Ennyit a helyesírás negatív oldaláról, lássuk a pozitívat! Említettem, hogy a párbeszéddel gondjaid voltak - de kinek nincsenek. Azonban a leírásaid, még ha rövidkék is, néhol nagyon jók, élethűek. Ha egy picit részleteznéd őket - mondjuk egy adott táj, ember kinézetét -, máris hosszabbak lennének. Erre azért van szükség, mert tényleg kellemes olvasni a leírásaidról, ügyesen használod az egyes tulajdonságokat ezek elkészítésére. Csupán ügyelj arra tényleg, hogy hosszabban fejtsd ki őket, mert ez is nagyon lényeges egy történetben, nem csak a párbeszéd, illetve az elbeszélés. Az is a te számládra írható, hogy míg az első fejezeteknél elég sokat hibáztál a helyesírás szempontjából, azonban minél többet írtál, minél előrébb kerültünk a fejezetek végére, az utolsó bejegyzéseidnél már csak elszórtan találkoztam néhánnyal - ami azt jelenti, hogy egyértelműen fejlődtél valamennyit az első, illetve az utolsó fejezet megírása között. Zárásképpen a stílusodról ejtenék néhány szót, ami engem kifejezetten megfogott. Még érezhető, hogy kezdő blogger vagy, de ahogyan írsz, az máris kitűnik mások közül. Hihetetlen lazaság jellemzi az írásmódodat, amely sokszor keveredik humorral, ez pedig jó dolog. Mindig tudod, hogy melyik részeknél kell drámaibb, melyiknél kötetlenebb stílusba váltanod. Ezt csak kevesen találják el, de neked eddig láthatóan sikerült.
Ha megfogadod a tanácsaimat, és elolvasod azokat az oldalakat, amiket belinkeltem neked, az eddiginél is többet - és gyorsabban - fejlődhetsz. Nem lesznek többé helyesírási hibával kapcsolatos gondjaid, ami sokat fog dobni a blogod népszerűségén, nem mellesleg pedig te is tanulsz belőle, idővel pedig már rutinná válik az, hogy egy szöveg megírása során egyszer sem hibázol. Én sok sikert kívánok ehhez - és ne feledd, bármi kérdésed lenne, állok a rendelkezésedre!

2/5

Összesen: 9/15

További sok sikert: M. Gin