Kritika #106 - The Last Summer

Sziasztok! :)

Elkészültem egy újabb kritikával, amely most aktuális is, hiszen a The Last Summer c. blogról van szó. Az írója Bella Sunshine, akinek ezúton is köszönöm a türelmét. 

Kinézet: Amikor először nyitottam meg a blog linkjét, még teljesen más design volt rajta. Az sem volt rossz, de mindenképpen bölcs döntés volt, hogy lecserélted - ahogyan ezt az új bejegyzésedben is olvashatjuk. A mostani külső színvilága, stílusa valahogy sokkal jobban illik a címhez, ráadásul igényessége minden érdeklődést felkelt a történettel kapcsolatban. Velem sem volt ez másképpen.

Kezdeném rögtön a fejléc elemzésével. Szimy munkáit mindig is imádtam, megvan a maga stílusa, lehet látni, hogy ő készítette. Ahogyan máskor, most is csodálatos végeredményt hozott össze. Az összes textúra - a képek, a fényképező, a szerelmespár, a biciklisek, a rózsák, stb... - kiváló választás, hiszen remekül illik a blog sztorijának témájához, s a címhez egyaránt. A színvilága pazar, az elmosásokban sem találok semmi kivetnivalót. A középen elhelyezett karakter felhívja magára a figyelmet, mégsem foglal el olyan sok helyet, ami szerintem fontos szempont, mert így a textúrákban is gyönyörködhet a látogató. 

A design teljesen a fejléchez passzol. A vörös-piszkosfehér színvilág uralja az egész külsőt, ami szerintem szép párosítás, megadja az alaphangulatot. A bejegyzések betűszíne/ típusa is jól olvasható - egy valamit azonban kifogásolnék a szövegen: lehet, hogy csak az én mániám, de sokkal szebb lenne sorkizárttal írni, hiszen az egységességet és igényességet utal az írás terén, úgyhogy ha megfogadod a tanácsomat, átállítod az igazítást. 

A fülszövegre térve: véleményem szerint jóra sikeredett, hiszen felkelti a figyelmet, s egyúttal elárulja nagy vonalakban az olvasónak, miről fog szólni a sztori, mégsem lövi le az összes poént közben. Tartalmilag és terjedelmileg tehát teljesen jó, viszont arra nagyon figyelj, hogy ne keverd össze az igeidőket. Az egyik mondatban még jelenidőben írsz a történésekről, aztán hirtelen átváltasz múltba. Ezt mindenképpen javítsd ki, hiszen egy rövid idő után is zavaró tényezővé tud válni. 

Az oldalaknál már több olyan gond is szembetűnt nekem, amit ki szeretnék emelni. Először is, a prológusnak teljesen felesleges egy külön fület létrehozni - helyette linkeld be a többi fejezethez, mert úgy több értelme van: a sorrend is stimmelne és kevesebb helyet foglalna. A fejezetek menüpont egyébként rendben van, egymás alá, időrendben vannak belinkelve az adott részek. A szereplőknél újabb problémám akadt: a képek jók, de túl sok a felesleges szöveg. A név és az adott személyhez illő idézet bőven elég lenne. Nem kell mindenkihez élettörténet, úgysem olvassák el. A cserék oldaladnak nem látom semmi értelmét. Az oldalsávban legalul szintén ott vannak a cseréid, így szerintem felesleges külön menüpontot létrehozni nekik. A kritikáim / díjak oldal is rendben van, szép, igényes elrendezéssel linkelted be a kapott véleményeket, jutalmakat a blogodról. 

A chattel is abszolút minden oké: a színek passzolnak a design többi részéhez, a szövege olvasható. Ezt a feliratkozók modulja, végül a csere blogok listája követi. Összességében gyönyörű design, amit Szimy alkotott a történetedhez, de az elrendezésekkel - szöveg igazítása, oldalak - van néhol egy kis probléma. Ha megfogadod a tanácsaimat, sokkal átláthatóbb lesz a blogod, a látogatók pedig könnyebben eligazodnak majd rajta.

3/5

Történet: Mint mint már említettem, a fülszöveg alapvetően tartalmilag, terjedelmileg is teljesen jó, de az igeidők keverése miatt kissé zavarossá válik az olvasó előtt a történetedről alkotott kép. Hogy miről is szól mellesleg az ismertető? Egy lányról, akinek az élete mindeddig tökéletes volt, ám egy napon a szülei bejelentik, hogy el kell költözniük: ez azzal jár, hogy Bellának új helyen, új iskolában, új emberek között kell bizonyítania. A beilleszkedés mindig nehéz dolog, ezt a lány barátai is tudják, akik kitalálják, hogy ezt az utolsó nyarat, ami még hátravan nekik, töltsék el együtt. Az ősz azonban rohamosan közeledik, addig viszont a főhős különböző kalandokba keveredik, új ismertségeket köt, s belepottyan egy szerelmi háromszög kellős közepébe.

Elsőre picit sablonosan hangzik a sztori, de ha az írónő jól tudja kivitelezni, nem hiszem, hogy a későbbiekben ez gondot jelentene. A prológust megnyitva elcsodálkoztam: elég rövidkének találom, ráadásul nem is egyezik magával a fogalommal. Olyan szerepet tölt inkább be, mint egy második fülszöveg. A prológus általában ugyanolyan hosszú, mint egy rendes fejezet, illetve főként a múlt cselekményeit foglalja magába; olyan történéseket, amelyek a sztori szempontjából fontosak, kihatással bírhatnak a jelenre. A te esetedben ez egy nagyon rövidke összefoglaló volt a tartalomból, így javaslom, ha van egy kis időd, írd újra ezt az egészet - ha pedig adhatnék még egy tippet, ne tedd külön oldalra, teljesen jó az is, ha a fejezetek mellé kerül be, megspórolod vele a helyet.

Amikor elkezdtem az első fejezetet, örömmel láttam, hogy terjedelem szempontjából már inkább megfelel a kritériumoknak. Olvasás közben azonban rájöttem, itt is akad néhány probléma. Egyrészt, iszonyatosan tömör mondatokat írtál. Rövidek, vontatottak, unalmasak és ráadásképpen szinte felsorolásból áll az összes. Semmi érdekesség nincs bennük - Bella ezt csinálta, Bella azt csinálta, most ez történt, aztán meg amaz. Egy idő után ezt már nem túl érdekfeszítő olvasni, lassan monotonná válik a hangulata, amit egy történetnél érdemes mindenképp elkerülni. Javaslom, ha van időd, fogalmazd át az első néhány részt, hogy kicsit fel tudd csigázni vele az olvasókat - mert úgy vettem észre, egy idő után már javultál ezen a téren. Emellett van jó néhány fogalmazási/ helyesírási hibád, de ezekre a későbbiekben fogok kitérni. 

Magára a történetre áttérve: Bella életének drámai forgatagába csöppenünk bele. Az első fejezetekből megismerhetjük a hétköznapi környezetét, a szokásait, a barátait, de mindeközben rádöbbenünk, hogy a személyisége rejtélyes marad számunkra. Csak olvasunk és olvasunk mindenről, még arról is, ami lényegtelen a sztori szempontjából, de erre majd a szereplők fülnél fogok részletesebben kitérni. A fordulat akkor következik be, amikor a lány szülei kitalálják, hogy elköltöznek másik kontinensre, így Bellának ez az utolsó nyara, amit itthon tölthet el. A barátai - pontosítva, Jamie és Tamara - kitalálják, hogy menjenek el egy közös nyaralásra, ezzel széppé varázsolva barátnőjüknek azt a kis időt, ami még maradt neki. Ez alapvetően egy nagyon jó ötletnek tűnik, már csak a sztori szempontjából is - viszont a kivitelezés kapcsán azt kell mondanom, túlságosan gyorsan történik minden. Az előkészületekről, az utazásról alig ejtesz néhány szót, pedig jobb lenne kicsit kifejteni, ezzel is fokozni tudnád az izgalmakat.
Tovább haladva Bella történetszálán, leérnek a nyaralóba, az estét pedig rögtön egy görbe nyitóbulival kezdik. Természetesen a szokásos dolgok kerülnek előtérbe, mint zene, pia és a többi, másnap pedig a lány úgy ébred fel Jamie mellett, hogy nem tudja, mi történt közöttük az éjszaka - bár lehet sejteni. Itt is az a probléma, hogy óriási időközöket hagysz ki a sztori mesélésében: éppen, hogy elkezdődik a buli, te ott szépen abbahagyod a fejezetet, a következőt pedig azzal kezded, hogy már reggel van és mindenki másnapos. Kicsit írhattál volna arról, hogyan zajlik mindez, mi minden történik az éjszaka, mert így kimaradt belőle az érdekesség, az olvasóból pedig az a feszült, de kellemes várakozás.
Ami viszont jó fordulat volt részedről, a szerelmi sokszögek beleírása. A Bella - Jamie - Andrew, illetve a Tamara - Dylan - Jamie hármas jól megkutyulja a dolgokat a barátok között, egyfajta próbát is jelent a számukra, mennyire erős közöttük a kötelék. Már előre látom, mennyi féltékenykedés, fájdalom, szenvedély fogja betölteni a fiatalok mindennapjait. Kicsit drámaian, klisésen hangzik, de figyelj oda, hogy ne ess bele a tucatblogok csapdájába, maradj egyedi, figyelj arra, milyen történetszálat hogyan alakítasz tovább! Továbbá a szemszög váltásokkal is legyél résen: nem értem, az utolsót miért Tamaráéból kellett írni. Az olvasó csak összezavarodik, semmi átlengés nincs az utolsó és az előtte lévő fejezet között, ami picit kavarja a dolgokat. Javaslom, mielőtt más szemszögből írsz új részt, harangozd be a többieknek egy bejegyzésben, illetve áruld el az okát: tudom is én, 15 feliratkozós különkiadás, 2000 látogató, ilyesmi.
Összefoglalva: kicsit agyonhasznált már az alapsztori, elég gyakori ez a "költözés, de előtte még egy jó buli a haverokkal" téma, viszont ha jól szövöd a szálakat, még egyediséget is tudsz bele varázsolni. Javaslom ezért, hogy mindig megfontoltan írd a részeket, továbbá figyelj oda arra, hogy fenntartsd az érdeklődést: írj hosszabb fejezeteket, tartalmasabb leírásokkal, ne legyen bennük annyi kihagyás. Ha ezeket betartod, máris dobtál a blogod színvonalán.

3/5

Szereplők: Nos, ami azt illeti, van jó néhány szereplőd eddig a történetben, s gyanítom, még fel is fognak bukkanni páran, hogy színesítsd velük a skáládat. Egyenként fogok kitérni rájuk, de előtte még elmondanám összefoglalva a nagy hiányosságaimat általánosságban, mindenkivel kapcsolatban: mivel kevés a leírás a fejezetekben, ezért a külső szemléltetésére sem fektetsz hangsúlyt. Csak megadod a neveket, de egyébként a megjelenés a személyiség kialakítására nem figyelsz oda. Javaslom, hogy mindegyiküknél ejts el olyankor néhány szót, mondatot, beleépítve a szövegkörnyezetbe, amivel utalni tudsz arra, hogy néznek ki, esetleg milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, mert így nagyon belevesznek a "tömegbe", nem fognak semmi jelentőséggel kiemelkedni onnan. 

Na de térjünk rá egyenként a blog szereplőire! A főhősünk Bella, akinek már a neve is eléggé sablonos. Rengeteg amerikai/ angol név van a világon, a lehetőségek tárháza előtted van, bátran nézz előbb utána, mintsem hamar kirakod a blogod első részét, kissé összecsapott stílusban - értem ezt a sztorira és a nevekre is egyaránt. Nézzük közelebbről Bellát! Tipikus klisé szereplő: a tökéletes lány, tökéletes élettel, aztán hirtelen beüt a gebasz, mert el akarnak költözni a szülei, ezért ott kell hagynia mindent és mindenkit maga mögött. Az a fajta lány, ami minden második blog főhőseként szerepel: szép, okos, minden pasi csak érte döglik, de emellett nem beképzelt, szerény és visszahúzódó tud maradni. Nagyon sablon, már ne is haragudj! Ennél több igazából nem is derül ki róla, ami baj, hiszen így nagyon átlátható, unalmas az egész karaktere. javaslom, picit dolgozd ki jobban a személyiségét, elvégre, mégiscsak ő a főszereplőd!

A fiú, akibe Bella bele van zúgva - és aki viszont szereti őt -  Jamie. Ez a felállás is sablonos, a főszereplő beleszeret a legjobb barátjába, nagyjából minden második blogon olvashatunk hasonló esetről. Ő is egyébként, ahogyan a lány, klisés karakter: jóképű, kedves, vicces, egyszóval tökéletes - ám több szó róla sem esik ilyen értelemben. Mindkét szereplő csak úgy van, de a tizenkét fejezet alatt is totális homály fedi igazából a kilétüket. Csak ugyanazt tudom javasolni, amit Bella esetében is: dolgozd ki jobban!

A többiekről még annyit sem tudni, mint Belláról és Jamie-ről együttvéve: ott van Tamara, aki egy életvidám, aranyos lány, végig pozitív karakternek érezzük - aztán hirtelen lefekszik Jamie-vel, holott tudja, hogy Bella mit érez iránta. Dylan a tipikus macsó srác, aki szívdöglesztő, omlanak érte a lányok, olykor érdektelen stílusa is klisévé teszi őt. Andrew pedig az újonnan felbukkanó rejtélyes, de helyes fiú, aki természetesen egyből beleszeret a főhősnőbe. Így végigsorolva, nem érzed azt, hogy picit sablonosak a szereplőid? Talán mindezzel nem is lenne gond, ha jobban kidolgoznád őket.

2/5

Fogalmazás, stílus: Mint általában ezt a részét a kritikámnak, most is ketté fogom szedni tartalmilag: először a hibáidról teszek említést, amelyeket találtam a számos fejezetben olvasás során, azután leírom, miket találtam pozitívumként a szövegben. Nálad mindkettőből akadt néhány, lássuk is ezeket:

A negatívumok első észrevételeként a vesszőhibákat emelném ki. Rengeteg helyen azt vettem észre, hogy nem teszel vesszőt oda, ahová pedig kellene, sőt, fordított esettel is találkoztam, amikor feleslegesen írtál egyet, holott nem lett volna szükség rá. Ez a vessző-dolog alaphiba a bloggereknél, olykor mindenki belefut néhányba, de pár egyszerű, hasznos szabályt megjegyezve ezeken is túl lehet tenni. Ajánlom neked EZT az oldalt, ahol bővebben olvashatsz a vesszők alkalmazásáról. Ami még szúrta olykor a szememet, az az elírás/ elgépelés hibája volt. Persze ez még a legjobbakkal is megesik, hiszen úgy át tud suhanni az ember a saját írása felett, hogy észre sem veszi, hogy valamit rosszul írt le a szövegben. Erre csupán két tanácsot tudok neked adni: először is, közzététel előtt mindig, minden körülmények között olvasd át 1-2 alkalommal az adott fejezetet, hogy ki tudd szűrni magadnak a hibákat. Ha még így sem sikerülne, akkor fogadj fel egy bétát a blogodhoz, aki rendszeresen elolvassa a bejegyzéseidet, a helyesírási elírási hibákat pedig kijavítja benne. Biztosan akad néhány önkéntes egy-egy Facebookos csoportban. Amit még negatívumként említenék meg - mert ez volt talán a legjellemzőbb az írásodra -, az a fogalmazás. Már fent is említettem, hogy eléggé monoton a tagolásod, tőmondatokban írsz csupán, ami vontatottá, egyenesen unalmassá teszi az olvasást a látogató számára. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, amikor az indiánok beszélgetnek egymással: "Elmentem wc-re. Uff. Halásztam a tóban. Uff. Vontatottan beszélek. Uff."

Oké, nem kell szó szerint érteni, de te is ilyesmi stílusban fogalmazol: van egy főmondatod, amely általában rövid, vagy olykor hosszabb, de annak a két tagmondatát csak egy vessző, illetve egy "és" választja el egymástól. Úgy hangzik az egész, mint egy felsorolás. Ha izgalmasabb blogot szeretnél írni, figyelj oda arra, hogy kicsit több legyen a leírás benne, meséld élénkebben a sztorit, ne legyen annyi kihagyás, mert így az olvasó éppen a lényeges infókról marad le. Ha pedig már leírás, a párbeszédeidet is megemlíteném ezen a téren, ugyanis ott is variálhatod a megszólalás utáni sorrendet, pl.:

"- De ha nem akarsz már látni, azt is megértem! - engedte el a kezem szomorúan."

Helyette elegánsabb lenne, ha így írnád: "- - De ha nem akarsz már látni, azt is megértem. - Szomorúan elengedte a kezemet."

Sokkal másabb a hatása, könnyedebb, úgyhogy nyugodtan használd ezt a formációt is, amennyiben párbeszédeket írsz.

Ezektől eltekintve azonban pozitív vonásokat is találtam az írásképed mögött, aminek őszintén örültem. Van egy sajátos humorod, amit előszeretettel alkalmazol különböző szituációk/ párbeszédek megírásakor, s ezek megmosolyogtatják az olvasót, kicsit kizökkentik őket az unalmas, egyhangú tőmondatok világából. Ezen kívül van néhány egyedi ötleted, amit belecsempészel a fejezetek egy-egy részletébe, mint a titokzatos hódoló, aki minden reggel virággal lepi meg Bellát. Szerintem ez aranyos gesztus, kifejezetten érdekes, hogy beleírtad, mert ezzel is megtörted a klisét - valamilyen szinten. Úgy gondolom, ezek apró, de annál ügyesebb próbálkozások a történet egyedivé tétele érdekében. Csak így tovább, ne térj le erről az útról!

Továbbá azért is szeretnélek megdicsérni, mert láttam, hogy fejezetről fejezetre rengeteget fejlődtél. Az első résznél még rövid volt a terjedelem, sok volt a tőmondat, a felsorolás, a helyesírási és fogalmazási hiba. Idővel viszont ezek mindegyike javult, az utolsó kint lévő fejezetnél pedig azt vettem észre, hogy elég hosszúra sikeredett, több volt benne a leírás, az érdekességet fenntartó mondat, illetve a helyesírás/ fogalmazás terén is sokat javultál azóta. Ezt jó jelnek veszem, úgy hiszem, képes vagy további fejlődésre is, ehhez pedig sok sikert kívánok neked!

3/5

Összesen: 11/20

További jó blogolást - és sok motivációt: M. Gin