Kritika 92# - Édes élet

Üdvözlet minden kedves nézelődőnek! :)

A mai nap alkalmával egy olyan kritikával érkeztem, amely a bloggervilág által igencsak jól ismert blogot véleményez. Nem is feszegetném tovább a húrokat, hiszen már a cím is elárulta kritikám középpontját. A blog címe nem más, mint  Édes élet, az írónő pedig Németh Barby néven kápráztatja el írásaival bloggerek százait. ( Így zárójelben kérek bocsánatot Barbytól a csúszásért és az esetleges elírásokért.)

Jó szórakozást hozzá! :)

 

Cím: Teljes mértékben tükrözi főszereplőnk, Barbi életét, aki a Zrínyi Ilona Gimnáziumban folytathatja tanulmányait. Új barátok, új szerelmek, új tanárok, és nem utolsó sorban új környezet és életfeltételek köszöntik a lányt. Ezen felsorolt dolgok ellenére egy kissé ironikusnak tartottam az elnevezést, hiszen Barbi rengeteg szenvedésen megy keresztül, folyton történik valami körülötte, ami felzaklatja lelki világát. Így hát Barbi eseménydús életét jobban tükrözi a keserédes jelző, de a mostani cím is megfelelően hangoztatja a blog hangulatát.
Részben találó, nem mindennapi, figyelemfelkeltő címet mondhat magáénak a fantasztikus blogod.
Cím: 5/5

Design: Ennél a szempontnál igencsak rövid leszek, hiszen nem tévedek nagyot, amikor azt mondom, hogy az Édes élet című blog kinézete már-már tökéletes.
Elsősorban az hívta fel magára a figyelmemet, hogy az árnyalatok tökéletesen illeszkednek egymáshoz, szemet gyönyörködtető összképet hozva létre. Már a blogod linkjének megnyitásakor elkápráztatott a kinézet, a halvány, passzoló színek, és az egyszerű, letisztult rendezettség. Bár egy gimis bloghoz más színvilágot tudnék elképzelni, ennek ellenére a mostani összeállítással sem akadtak problémáim. Nem túl színes, nem túl egyszerű, mégis tökéletes. Akárcsak az Édes élet története.
Blogod gyöngyszemét egyértelműen a fejléc testesíti meg. A textúrák között található folyosó, napló, Barbi, illetve Bence karaktere röviden magába foglalja a történet lényegét. Megfelelően illeszkednek egymáshoz, az árnyalatok gyönyörűen kiegészítik egymást. A fejlécen található címfelírással sem akadtak gondjaim, amely kapcsán számtalanszor kötök bele a betűtípus és méret alkalmazásába. A fejléc a bal oldali modulsávban folytatódik, ellentétes oldalán pedig hirtelen eltűnik, egy halvány porfelhő és felszálló madarak társaságában. Nem is osztanám tovább az észt, a fejléc teljes mértékben megfelelt az elvárásaimnak, nem találtam benne kivetnivalót.
Már előre látom, hogy nem fogok sok újdonsággal szolgálni számodra, kedves író. A modulsávval ( akárcsak a fejléccel), nem akadtak súlyos problémáim. Minden modul szépen, sorban közeledik az oldal végéhez, elválasztó vonallal és külön térrel ellátva.
Először a fülszöveg egyszerű, mégis megkapó sorait olvashatjuk. Nem tartogat túl sok akciót vagy rejtelmet, hanem a gimis élet bonyodalmait helyezi előnybe. Nincs túlkomplikálva, átlagos, de mégis figyelemfelkeltő mondatok követik egymást. Könnyedén felkeltheti egy nézelődő kíváncsiságát, aki egy könnyű, de mégis humoros, romantikus hangvételű történetre vágyik.
Az oldalsáv további tartalmáról sem panaszkodhatok. Tartalmas információ, rendezett blogok, társoldalak listájának szabályos váltakozása követi egymást, és a feliratkozós modul sem szorul a háttérbe. Kivetnivalóim száma egyenlő a nullával, de lenne egy megjegyzésem, amelyet eddigi kritikáim során egyszer sem mulasztottam el megemlíteni. Természetesen a Chat modul egyhangú színeiről ejtenék pár szót.
Mint azt már számos alkalommal kijelentettem, szerény véleményem szerint a csevegő jobban mutat a blog oldalsávjában, vagy éppenséggel külön oldalán, ha színei hasonlóak, de mégis különböznek egymástól. A te esetedben is háttérbe olvadó üzenet-közvetítővel találkoztam.  Látványa szebb és hamarabb észrevehetőbb volna, ha részecskéi más-más árnyalatokat hordoznának magukon. Ennek érdekében ajánlom figyelmedbe egy pár perces átszínezés használatát, amelynek során egy-két halvány, fehér vagy matt színt felhasználva könnyűszerrel orvosolhatod észrevételem okát. Nem nagy probléma, de szőrszálhasogató énem nem hagyta felszín alatt ezt a mindennapos megfigyelésemet.
Modulsáv terén nem húznám tovább a szót, át is térnék a bejegyzésekre. Címfelírás pipa, olvashatóság rendben, és a háttérbe sem köthetek bele. Habár a bejegyzések háttere majdnem azonos a blog hátterével, még mindig nem találtam túl egyszerűnek, esetleg unalmasnak az összhatást. Szemnek kedvező, kellemes árnyalat, amelyet nem igazán lehet túlzásba vinni.
A bejegyzésekben található képek száma sem szökött az egekbe. Egy-két hangulatos illusztrációt leszámítva nem borítottad fel a fejezetek egyensúlyát. Mondanivalóm a bejegyzések kapcsán röviden ennyi volna: olvasható szöveg, kellemes háttér, harmonikus összhatás a kinézet többi részével. És ennyi bőven elég is ahhoz, hogy a fejezetek külseje tökéletes legyen az olvasó számára.
Az oldalak feltüntetését egytől-egyig imádtam. Az egyszerűség elvét követve a bejegyzések tetején helyezkednek el, megkönnyítve a nézelődők dolgát.
A fejezetes oldal számos érdekfeszítő fejezet és különkiadás linkjét foglalja magába. Főszereplőnkről készült mozgóképpel kezdődik, amelyet a fejezetek listája követ. Akárcsak a részek felsorakoztatása, a többi oldal is elnyerte a tetszésemet. Traileres pontunkon a történetet hűen tükröző előzetest és két szereplőgárdás videót tekinthetünk meg, amelyek első látásra felkelthetik az arra járó blogger érdeklődését a történet iránt. Díjas, interjús és ajánlós oldalainkon ismételten arra kapunk bizonyítékot, hogy az Édes élet története számtalan kisebb-nagyobb elismerést kapott már a bloggervilágtól. Blogos versenyektől elkezdve, elérve az olvasók kedves, humoros megjegyzéseihez, számos kitüntetést és visszajelzést kapott ezidáig kedves írónőnk, szorgalmassága és tehetsége végett. Ehhez csak gratulálni tudok, és én is azt kívánom, hogy a jövőben még számtalan efajta lelkesítő megjegyzést mondj a magadénak!
Szándékosan hagytam a végére a Szereplős oldalt. Kreatív és egyedi megoldást alkalmaztál a történetedben előforduló karakterek bemutatásához. Profi montázsok, találó idézetek és sok munkát igényelő videók követik egymást, amelyek segítségével könnyen kiismerhetjük a 9.a tagjait. Még a fejezetek elolvasása előtt, kívülállóként is imádtam ezeket a filmes bemutatókat, és megtekintésük után halvány képet tudtam alkotni magamban a karakterek személyiségéről.
Lényegében, egy kissé kapkodva ennyit mondanék a designról. Letisztult, egyszerű, de mégis nagyszerű külsővel kápráztatod el rajongóid csoportját, amelyhez építő jellegű megjegyzést nem társítanék A csevegős észrevételt leszámítva hibátlan külsőt mondhat magáénak a blog.
Design: 5/5

Történet: Ha most lépésről-lépésre beszámolnék a történet eseményeiről, nagyobb valószínűséggel én is, meg a kedves olvasó is megunná a szöveg végigolvasását. Megpróbálok egy összetett, értelmes szöveget összehozni, de mielőtt még belevágnék a feladatba, ejtenék pár szót a fejezetek kivitelezéséről, színvonaláról.
Tehetséged és kreativitásod megvan az íráshoz, az nyilvánvaló tény. Az ember azt hinné, hogy ha gimis blogot kell olvasnia, egy olyan történet fogadja, amelyben a lúzer, de mégis okos, kedves lány beleszeret a suli leghelyesebb, legmenőbb srácába, és ezután következnek a kisebb-nagyobb bonyodalmak, amelyek végén a felhők fölött mindig ragyog a nap alapon a két főszereplő végre egymásra talál. A blogod híre természetesen az én fülemig is eljutott, és csupa szépet meg jót hallottam róla. Az őszinteséget érvénybe léptetve meg kell hogy mondjam, hogy először kissé előítéletesen, de kíváncsian álltam hozzá a fejezetek olvasásához. A gimis, szerelmes írások nem tartoznak a kedvenc műfajaim közé, ezt is meg kell jegyeznem. De ( és mondatkezdés ellenére is nagybetűs De), ez nem azt jelentette, hogy nehezemre esett a bejegyzések olvasása. A fejemben kavargó gondolatok sokaságának nagy részét még most sem tudnám papírra vetni, de véleményem röviden ebből állna: egy igazán megkapó történet, váratlan fordulatokkal és csavarokkal, nem mindennapi, szerethető, könnyen kiismerhető szereplőkkel, és nem utolsó sorban igényes fogalmazással. És most felteszem azt a költői kérdést: Mi más kell egy igényes bloghoz? Talán más bloggereknek sok minden, de az én szerény személyem bőségesen megelégszik ennyivel.
A kivitelezés szinte tökéletes, de egy író mindig feljebb és feljebb tornászhatja magát az írási szintjén. A te esetedben ez a  fogalmazási stílus fejezetről-fejezetre változott és fejlődött, amelynek eredményeként egy sajátos írói egyéniséged alakult ki.  Az írási stílusod könnyedén magával ragadja az olvasót, egyszerű, érthető kifejezéseket használ, és humoros párbeszédekkel, cselekményekkel nevetteti meg az olvasót. Erre a fogalmazási szempontnál térnék ki részletesebben, most következzen hát a történet.
A közzétett fejezeteket főszereplőnk, Barbi szemszögéből olvashatjuk, leszámítva a különkiadásokat, amelyekkel hűséges olvasóidnak szeretnél meglepetést okozni. Tanúsíthatom, hogy ez gyakran sikerült, és egy-egy különleges szemszögből olvasható fejezet után azt sem tudtam, hogy melyik földrészen vagyok. A bónusz fejezetek jelenlétét örömmel fogadtam, érdekes volt megismerni más karakterek véleményét, gondolatait és érzelmeit. De ezen izgalmas részek ellenére én mégis úgy gondolom, hogy a történet könnyebben soron követhető és egységesebb Barbi világnézetéből.
A prológusban megismerhetjük a történet középpontját, amelyet a főszereplő lány középiskolába való felvételét közvetítő levél határoz meg. Az új iskola reménye már csak abból a szempontból is nagy hatással van Barbi életére, hogy balesetben elhunyt édesanyja is ott folytatta tanulmányait. Új, boldogabb élet és új ismerősök vannak láthatáron, de a régi barátokkal is megismerkedhetünk. Többek között a bajkeverő, de (eleinte)  jófej Miával, és az (ál)hősszerelmes Andrissal, aki a látszat alapján Barbi képében megtalálta élete szerelmét. Ezek a kapcsolatok a jövőben bonyolódni és váltakozni fognak, de nem lövöm le poént, járjatok a végére ti magatok.
A gólyatábor élményei ekkor még hátra vannak, de a kezdeti helyszínen, a vonaton számos új karakter kerül rivaldafénybe. Ennél a résznél kissé nehéz volt iramot tartani a karakterek felbukkanásával, hiszen egyszerre ( ha emlékezetem nem csal) tizenkét új osztálytárs személyisége zavarta, vagy éppenséggel csendesítette a viharos vizeket. Ehhez a kisebb karakter-túltengéshez hozzájárult a szereplős oldal, amely segítségével megteremthettük az alaptulajdonságokat a mellékes karakterekről is. És az is besegített, hogy ügyes fogalmazásod egy-két mondatban leírta a háttérbe szoruló osztálytársak felszínes egyéniségét, akikre ezáltal egy-két fontosabb jelzőt aggathattunk.
Tehát a gólyatábor gyorsan elrepült, új barátok és ellenségek, új konfliktusok és szorosabb kapcsolatok alakultak ki főszereplőnk életében. A gólyatábor hamar véget ért, de mielőtt még feleszmélhettünk volna, máris belecsöppentünk a Zrínyi Ilona Gimnázium mozgalmas életébe.
Az iskolakezdés számtalan újdonsággal kecsegtet Barbinak, amelynek köszönhetően egy izgalmas, de ugyanakkor fárasztó tanévnek lehet részese. Próbál hű maradni otthoni szerelméhez és régi legjobb barátnőjéhez, de az elkövetkezendő események egy új kezdetet biztosítanak a lány életében.
Fontosabb jelentőséget a szerelmi, baráti szálaknak és a humornak tulajdonítanék. A romantika terén Barbi rengeteg csalódáson és örömteli pillanaton megy át, amelyeket a titokzatos és jóképű Adrián, illetve vicces és segítőkész Bence tölt be. A további változásokban fontos szerepet játszik egy váratlan üzenet, egy táncos mulatság, egy tragikusan végződő találkozás, és egy romantikus, de hamis randi.
Sajnos csalódást kell okoznom annak, aki egy terjedelmes, alapos kifejtést várt el a történet kibontakozásáról. A helyzet az, hogy képtelen vagyok pontokban leírni azt, amit tehetséges írónőnk egyszer már szavakba öntött.
Bonyolult és megkapó történet, tele a tinédzserek számos mai problémáival, gondjaival, és nem utolsó sorban a fiatalok életének szerves részét képező iskolával. Ehhez bizony türelem és sok munka szükséges, amelyért őszinte gratuláció jár. A blog minden egyes fejezetét és különkiadását elolvastam, és minden egyes pillanatát át tudtam élni. Hol sírtam, hol hangosan felnevettem, egy-két helyen pedig könnyes szemmel kacagtam a sorok váltakozása között.
Akinek felkeltette az eddigi rövid kis bemutató a kíváncsiságát, az keresse fel az Édes életet, és olvasson bele az első fejezetekbe,  mert a szórakozás és jókedv garantált, ezt elmondhatom. Minden szempontból remek történet, egy nagyszerű íróval kiegészülve.
Történet: 5/5

Szereplők: Sorsdöntő újdonságokat ebben a szempontban sem találhatsz.
Kijelenthetem, hogy a történetben számos fontosabb, illetve háttérbe szoruló karakterrel találkozhatunk. A fölösleges sorok betöltését háttérbe szorítva, a kulcsfontosságú szereplőket fogom egy-két bekezdésben kitárgyalni. De mielőtt még belevágnék a dolgok közepébe, jöjjön egy kis szemléltetés a személyiségek általános körülírásáról.
Nem hagyhatom megjegyzés nélkül, hogy feltűnően ügyesen és alaposan mutatod be az egyéniségeket az olvasónak. A külső és belső tulajdonságok fejezetekről-fejezetekre bontakoznak ki, ezáltal kerek összképet tárva a rajongók felé. A leírásaid alaposak, mindenre kitérnek, de azt azért hozzátenném, hogy a szereplők öltözetének leírása elhanyagolható, mellékes, egy pár alkalmat leszámítva nyugodtan rábízhatod az olvasó képzeletére.
A mellékes karaktereket is egy pár soros, rövid leírás társaságában mutatod be, amely tökéletesen megfelel, a karakter által betöltött szerepet figyelembe véve. A főszereplők pedig kerek, könnyen kiismerhető tulajdonságokkal rendelkeznek, tehát mondanivalóm röviden ennyi is volna az általános körülírás terén.
A sort természetesen a mi nem mindennapi főszereplőnkkel, Demeter Barbarával indítanám. Mint azt már említettem, ha egy gimis-szerelmes blogra, filmre, vagy éppenséggel könyvre kell gondolni, egy visszahúzódó, de mégis aranyos, szerethető főszereplő képe tűnik fel lelki szemei előtt. Mivel nem vagyok hozzászokva a romantikus-gimis történetekhez, állandó tévedésbe esem ezekkel kapcsolatban, akárcsak Barbink esetében.
A fejezetek elején Barbi megtudja, hogy bekerült a Zrínyi Ilona Gimnázium diákjai közé, így aztán boldogan, de egy kis szomorúság társaságában indul egy idézőjeles ,,új élet" felé. Már csak abból a szempontból is új dolgok köszöntik a lányt, hogy nagyobb részben el kell szakadnia eddigi tökéletes életétől. Egy imádnivaló, kalandvágyó legjobb barátnő, egy jóképű, hőn szeretett pasi, és egy boldog, nagy család emlékei kísérik főszereplőnket útja végéig. A rögös út során számtalan fájdalom, csalódás, és pozitív-negatív meglepetés talál rá a mi Barbinkra.
A lány alap személyiségébe nem tudok belekötni. Vicces, kedves, szeretnivaló karaktere tipikus főszereplőt tár elénk, olvasás és filmnézés iránti szeretettel.
A belső tulajdonságok, a párbeszédek, leírások, tettek alapján könnyen kiismerhetőek, és egy igencsak tartalmas szereplős oldal segítségével a karakterek külseje is könnyűszerrel kialakítható. Ha már így a szereplős oldal került megnevezésre, hozzátenném, hogy kissé furcsa és eltérő döntés volt tizenöt éves karakterekhez felnőtt színészeket társítani. De az elképzelés megteremtéséhez szükséges a színészek jelenléte, így alapján véve ez nem egy óriási hiba, de azért furcsa volt 9.-es tinédzserekhez felnőtt hírességek kinézetét társítani.
Arra már az első fejezetekben bizonyítékot kaphattunk, hogy nem egy tipikus lúzer főszereplő lánnyal van dolgunk. Barbi személyisége az átlagos kategóriát súrolja, de értékeltem, hogy nem egy visszahúzódó, sablon lány személyiségét tártad az olvasók felé. Barátaihoz hűséges, és bizonyos szempontok alapján okosnak is mondható. De mindezen többé-kevésbé pozitív tulajdonságok ellenére Barbi gyakran kiverte nálam a biztosítékot.
Elsősorban azért, mert egyszerre több vasat is tartott a tűzben. A történet elején ott volt neki Andris, a hős szerelmes, de első látásra szerelem alapon megtetszett neki Adrián, és a Bence iránti érzelmei is fellángoltak, bár ezek csak baráti alapon. Így Barbi az Andrissal történő szakítás után hol Bencével csókolózott, hol meg Adriánnal, kézen fogva sétált az utcákon. Továbbá az is furcsán ért, hogy Barbi és Vivi minden apróságért egymás nyakába ugrottak, vagy éppenséggel egereket itattak, bár ezt a gimis történetek terén való tapasztalatlanságomnak is elkönyvelhetem.
Jogosan jelentem ki, hogy főszereplőnk egy nem mindennapi, csapongó érzelmekkel fűtött életet mondhat magáénak. Tiszteletben tartom bánatos kirohanásait, hiszen számos hullámvölgyekkel telített időszakon megy keresztül, habár ez még nem ok arra, hogy elhanyagolja családját és iskolai tanulmányait.
Kisebb hezitálás árán második karakternek végül Bencét választottam. Már csak a színész miatt is szimpatizáltam karakterével, a történetben betöltött szerepéről már nem is beszélve. Humoros, a fejezetekben gyakran ő jelentette a viccek forrását. Mindenek előtt kitartó és hűséges, hiszen a kudarc után sem adta fel Barbi meghódításának tervét. A külső kinézetéről is részletes leírásokat olvashattunk a főszereplő szemszögéből, így hát kerek személyiséget kaphattunk Bence részéről.
Egy-két alkalommal viszont az is előfordult, hogy Bence játszotta a harmadik kerék szerepét. Ebből a szempontból nehezteltem Barbira, hiszen gyakran kihasználta a fiú kedvességét, és rá támaszkodott a nehéz időkben, játszadozva annak érzelmeivel. Ennek ellenére Bence mindvégig hűséges maradt, és ezt a tulajdonságot ismételten nagyra értékeltem.
Utolsónak Adriánról ejtenék pár szót, a mi titokzatos, bonyolult bájgúnárunkról. Valamilyen érthetetlen oknál fogva az ő egyénisége sem kötötte le túlságosan a figyelmemet. A karaktert  legjobban a csapongó jelzővel tudnám jellemezni. Egyszer aranyos, kedves srác bőrébe bújva csavarta az ujjai közé Barbit, máskor bunkó módon viszonyult a lányhoz, és egy másik osztálytársa, Lana figyelmét vonta magára, a divatkedvelő iránti érzelemmentesége ellenére is. És az egyik különkiadásban annak is részesei lehettünk, ahogy Adrián az elérhetetlen Vivi után vágyakozott. Őszintén nem tudom, hogy a jövőben Adrián végül melyik lány mellett fog kikötni, de kíváncsi vagyok, hogy végül az értelem, vagy az érzelmek kerülnek ki győztesen ebből a bonyolult szerelmi sokszögből.
Így a végére szánnék még egy bekezdést a Bence-Barbi-Adrián közötti, leszűkített szerelmi háromszögről. Barbi érzelmei minden kétséget felülmúlva Adriánhoz kötik a lányt, de Bence sem idegen számára, ragaszkodik a fiú barátságához. Mindeközben viszont szemet huny afölött a tény fölött, hogy a fiú sokkal többet érez iránta, mint egyszerű barátság.
Adrián részéről viszont nincsenek konkrét tényeink, csupán annyit tudhatunk meg, hogy a fiú vissza akarja szerezni régi barátnőjét, Vivit. Elhatározásának megvalósításának érdekében minden kézzel fekvő lehetőséget megragad, beleértve Barbi érzelmeinek kijátszását is. A három karakter szerelmi terén való évődése egy állandó körforgást követ, amelyben a főszereplők soha nem találhatja meg a boldogságot.
Barbi Adrián iránt epekedik, míg ez idő alatt a fiú reménytelenül várakozik Vivi szerelmének ismételt fellángolására. Ráadásul ugyanebben az időben Bence szüntelen szerelmi szálakat táplál Barbi iránt, de a lány túlságosan belezúgott a fiatal gitárosba ahhoz, hogy észrevegye a srác próbálkozásait. E szerelmi háromszög tagjai remélem végül megtalálják a tökéletes párjukat, és nem kell tovább szenvedniük a reménytelen érzések miatt.
Összességében tehát figyelemre méltóan alakítod ki a karaktereket, akiknek nem mindennapi háttértörténeteik és tulajdonságaik fokozatosan bontakoznak ki előttünk. Kellő figyelmet szentelsz a karakterekre, tehát sokadszorra sem tudok jótanácsokkal szolgálni.
Így a szempont végére mindenkiben felmerülhetett a kérdés, hogy Team Bence vagy Team Adrián csoportját népszerűsítem. A rajongók és elsősorban az író kedvéért megsúgom, hogy vitathatatlanul és minden kétséget felülmúlva Team Bence tagjaihoz tartozom. Szóval hajrá, Bence! :)
Szereplők: 5/5 

Fogalmazás, stílus: Az írási stílusod dicséretre méltó, mint a fogalmazás, szövegalkotás, mint a helyesírás terén. A soraidból könnyen kikövetkeztethető, hogy sokat olvasol, és megfelelő szókinccsel rendelkezel.
Pár bekezdés erejéig beszélnék a fogalmazásról, írási stílusról, a lentiekben pedig a helyesírásra térek ki.
Az írási stílusod egy könnyed, érthető technikát követ. A fő cselekményszálat tartod szem előtt, de a részleteket sem hagyod a háttérbe veszni. A fogalmazásodról röviden annyit mondanék, hogy megtalálod a közép arany utat a részletek és a lényeg között.
A leírásaid alaposak, pontos bemutatást nyújtanak a történet fontosabb elemeiről, gondolok most itt a szereplőkre, tájakra, épületekre. Akárcsak a párbeszédek, a leírások is jelentős szerepet játszanak a karakterek kiismerésében. Ezek együttesével nem akadtak gondok, kellő mennyiségben fordultak elő, és tükrözték az illető személy ismertető jeleit.
A szövegalkotás egyszerű és magával ragadó. A történet első fejezeteiben a kifejezések és a szóhasználat egyre csak fejlődött, váltakozott, mígnem a történet eddigi végére sikerült kialakítanod egy sajátos írási stílust, amely a történet szerves részévé vált. Életszerűen írod le a környezetet, a szereplők érzéseit pedig úgy mutatod be, hogy az olvasó könnyedén átélheti az illető karakterrel történő eseményeket.
A fogalmazásodat gyakran vicces jelenetekkel dobod fel, amelyek hangulatossá varázsolják az egész történetet. Ráadásul az is figyelemre méltó, hogy nem sablonos párbeszédekkel törekedsz az olvasók megnevettetésére, hanem humoros, egyedi beszélgetésekkel mosolyogtatod meg követőidet.
A legnagyobb problémát talán a szóismétlések jelentették, de ezek is eltörpülnek a nagyszerű fogalmazás mellett. Ezen észrevételeim nem vészesek, az esetek többségében nem találkoztam velük. Érvelésemet egy példával támasztanám alá:
,,Egy hangocska jelezte, hogy a tulaj kinyitotta nekünk az ajtót. Mia kinyitotta nekem, belépett, és tartotta nekem, hogy az be ne csukódjon, aztán elindultunk felfelé a lépcsőn."
Szemmel látható a szóismétlések jelenléte. A bloggerek többsége hajlamos erre a zavaró ismétlésre, és gyakran én is elkövetek hasonló hibákat. Tévedni emberi dolog, mint azt a mondás is tartja, és a szavak többszöri használata bizonyos korlátok alatt megengedett, de magától értetődően ezzel sem szabad túlzásokba esni.
A helyesírással kapcsolatban sem leszek túl terjedelmes. A fogalmazásodból látszik, hogy jártas vagy témában, és tisztában vagy a szavak nyelvtanilag helyes formájával. Jótanáccsal nem igazán tudnék szolgálni, pár nehezen összeszedett elírással érkeznék, hogy ne egy rövid maszlaggal álljak eléd.
Helytelen szóhasználat: ,, A négyszögletes helységbe érve, szinte már mindenki jelen volt, mert ezt a koleszosoknál kábé ugyanolyan komolyan veszik, mintha rendes tanítási óra lenne."
Az általad használt kifejezést a településekre értjük, tehát a helyes forma helyiség lesz, mint az épület része, a terem.
Helytelen határozórag kapcsolása: ,, Amúgy hol is lesz a gólyatábor? - kérdezte két nevetés közepette a fiú.  [...]
- Siófokra - válaszoltam.
Bence kérdése a hol? kérdőszócskára irányult, így Barbi hová? kérdésre választ adó felelete kibillentette az összhatást. Nem súlyos elírás, de valamivel be kellett töltenem az üres sorokat.
Egy pár vessző elcsúszást és további apróbb elírást szem elől tévesztve ennyi is volna a helyesírásról.
Lényegében tehát az írásod felemelő, érthető és egyszerű, amely könnyed hangulatával magával ragadja az olvasót a középiskola padjai közé. Írási stílusodhoz az igényes kivitelezés is társul, amelyek összessége egy fantasztikus olvasnivalóul szolgáló történetet biztosít a lelkes rajongók táborának. Minden esetre most már tisztában vagyok vele, hogy mit fogok olvasni egy unalmas, esős délutánon.
Fogalmazás terén általában nem adom meg a maximális pontot a rendelőnek, mivel azt az elvet vallom, hogy még egy nagyon tehetséges író is fejlődhet és fejlődhet tovább. Jó pár blog ugyan megérdemelne egy csillagos ötöst kivitelezés szempontjából, és ez alól az Édes élet sem képez kivételt. Érvelésemhez híven maradok a hagyományoknál, de ne téveszd szem elől az imént leírtakat. Másrészt a blog tökéletes, amihez további sikeres jövőt kívánok! :)
Fogalmazás, stílus: 4/5
Összesen: 24/25

Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy elolvashattam a történetedet, és  írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)