Kritika #97 - A kunait forgató lány

Hello from the other side! :)
Mindenkinek szép napot kívánok. Meghoztam a legújabb kritikámat, mely A Kunait forgató lány c. blogról szól. Írója Dzsudzsi. 

Kinézet: Első ránézésre a színkombinációk nagyon tetszenek, nem annyira szokványosak. A legtöbb blogon kék, fehér, fekete, vagy vörös szín uralkodik, a tied ellenben a sötétbarna, bézs és narancs árnyalatokat tükrözi, ami a szemnek igen kellemes látvány. 

A fejléc maga elhelyezését tekintve nagyon előnyös. Valójában nincs olyan részlete, amelyik ne tetszene. A textúrák színben és stílusban kiválóan passzolnak a sztorihoz, a karakterképek elhelyezése is igényes, ráadásul a képek élesen látszódnak, aminek külön örülök. A cím színben, elhelyezésben kitűnően passzol a fejléchez, látszik, hogy a készítő nagyon ügyelt a részletekre. A textúrák közötti elmosásban sem találni hibát, minden jó úgy, ahogyan van. Ha egyetlen dolgot meg kéne említenem, ami szerintem furcsa, az a lány arc közeli képénél a fenti retus - ugyanis picit olyan hatást kelt, mintha csak úgy, random beleradíroztak volna a feje tetejébe. Ez azonban nem túl észrevehető, na meg nem is akkora probléma, mert maga az összhatás káprázatos. 

A bejegyzések háttere, betűszíne, szintén mind tökéletes. Jól olvasható a szöveg, a méretét tekintve is kitűnően látni - mobilnézetben szintén. A modulsáv a jobb oldalon helyezkedik el, legfelül az oldalakat találhatjuk. Itt rögtön ki is kötném, hogy nagyon hiányolom a fülszöveget. Először azt hittem, alul helyezted el, de keresgéltem, és nem találtam - ami nagyon elszomorított. Egy fülszöveg ugyanis szükséges egy blog bemutatásához. Ha nincsen, kevésbé kelti fel az emberek figyelmét az oldalad. Gondolom, te sem olvasnál szívesen olyan könyvet, amelynek a hátoldalán semmiféle rövid összefoglaló, ismertető nincs a történetről. Nos, ez szinte ugyanaz a kategória. Javaslom, mindenképpen írj egyet, mert még nem késő. Ha magadtól nem tudsz, akkor vannak bizonyos design blogok, ahol vállalnak fülszövegírást (pl. Blueberries Design, ajánlom Sayaa Badricket). 

Folytatásként nézzük az oldalakat! Van egy külön az információk számára, amit igazából feleslegesnek tartok. Szerintem egyszerűbb lenne mindent, ami ezen az oldalon található, kiírni inkább egy külön szövegdobozba a modulsávba, hiszen nem foglayl sok helyet. A fejezeteket nagyon szépen, sorban linkelted be egymás alá, így könnyen megtalálhatjuk őket. A rajzaidnál gyakorlatilag a sztoriban felbukkanó szereplőket ábrázolod. Meg kell mondanom, ügyes és egyedi megoldás, hogy magad találod ki és készíted el a portréjukat, nem lehet kevés idő ezeket megalkotni - ezt nagyon értékelem. Azonban ha az infókat kivesszük az oldalak közül, kevésnek tartom őket. Én személy szerint szívesen megnéznék egy trailer videót, amely összefoglalja, miről is szól a sztori úgy igazából. 

Haladjunk tovább a modulsávban... A számláló jó helyen van, a cseréket ellenben lejjebb raknám, mindenképpen a chat alá. Apropó, chat. A színei egészen jók, ám a neveken én állítanék, mert nagyon beleolvad a háttérbe, és nem igazán látszik - csak nagyon nehezen kivehető -,  hogy ki írta az adott üzenetet. Amin még változtatnék, az a feliratkozás modul: valamennyivel feljebb helyezném, talán oda, ahol most a számláló van, hogy jobban szem előtt legyen. 

Összességében tehát ránézésre egy nagyon szép designnal büszkélkedhet a blogod, ám ha jobban, alaposabban szemügyre vesszük, vannak részletek, amelyeken lehetne változtatni. Ezeket már mind leírtam fentebb, az már a te döntésed, hogy meg is fogadod őket. 

3/5

Történet: Nos, itt kissé bajban vagyok, mert hiába olvastam el egyhuzamban az összes, eddig publikált fejezetet, valahogyan zavaros volt nekem az egész, de ezt azonnal ki is fejtem bővebben. Nem mellesleg, annyira nem vagyok oda az ilyen keleti kultúrájú népről szóló blogok iránt, de az elfogultságomat ilyenkor mindig félreteszem, mert van, amelyik képes kellemes csalódást okozni.

Először is, a prológusról... Kezdésnek nem rossz, sőt, talán elmondhatom, hogy az a fejezeted sikerült eddig a legjobban. Bár terjedelmét tekintve lehetett volna hosszabb, így is ez volt az, amiben a legkevesebb negatívumot tudtam felfedezni. A hosszán kívül amibe még bele tudnék kötni, az valójában az események zajlásának leírása volt. Egy-egy bekezdés között semmiféle átmenet nem volt, ezért úgy éreztem magamat, mint egy játékboltban: csak kapkodtam a fejemet össze vissza, mert fogalmam sem volt, melyikhez nyúljak. Itt hasonló volt a helyzet: az egyik pillanatban a főszereplő elmélkedéséről olvasok, ami elég mélyen felöleli a gondolatait, aztán hirtelen, bármiféle átvezetés nélkül arra leszek figyelmes, hogy hirtelen egy idegen terem a lakásában, valahogy, valahonnan. Röviden tehát, kicsit jobban ki kellett volna dolgozni az eseményeket, hosszabban kifejteni az egyes gondolatmeneteket, hogy az olvasó is megértse, mit akarsz átadni neki a szövegből.

Ez azonban a többi fejezetre is színigaz. Mindegyiknél azt vettem észre, hogy az összes esemény túl gyorsan történik, a lényeges eseményeket nem magyarázod meg eléggé, és azokat a történéseket, amelyek a sztori szempontjából lényegtelenek, sokáig ecseteled. Rossz az arány. Mint mondtam, jobban kellene fókuszálni a fontosabb eseményekre, az átvezetések írására, mert így minden egy csapásra olyan kuszává válik. Én személy szerint úgy éreztem magamat, mintha álmomból kirángatva lehajítottak volna egy zenétől hangos szórakozóhely kellős közepére, hogy kezdjek magammal valamit. Nem tudnék, ugyanis össze lennék zavarodva, pont mint nálad. 

Ami még probléma volt, az tulajdonképpen az érthetetlenség. Sok dolgot nem magyaráztál meg, ami az általad elképzelt világgal, szituációval kapcsolatos. A nagy részük homályban maradt. Konkrétan nem értettem, miért kellett vizsgáznia Itanának, hova jár ő egyáltalán, miféle "lény" és végezetül, miért van olyan fontos szerepe annak a tekercsnek, hogy mindkét tanárbácsi meg akarja szerezni. Rengeteg lezáratlan kérdést hagysz magad után, ami azért nem jó, mert nyomon követjük a sztoridat, kettő, három, négy fejezeten keresztül is, de továbbra is úgy érezzük, mintha nem is olvastunk volna semmiről. Továbbá, amit javasolni tudnék, magyarázd meg azt is, milyen idegen szó mit jelent - mert sokan nem értenek az idegen kultúrához, így fogalmuk sincsen arról, mi az a shinobi, például, vagy éppen a varázsigék, amiket mormolnak az orruk alatt.

Általában röviden össze szoktam foglalni a történetet, amiről olvastam, ám azt hiszem, itt ez most lehetetlen küldetés lenne. Mégis megpróbálom, csak nem valószínű, hogy sok értelme lesz... A főszereplőnk, Itana egy fiatal lány, aki esténként egy furcsa, vörös szemű férfit lát a szobája ablakából az utcán ácsorogni, de még nem derült ki, kicsoda ő, és miért szokott a ház előtt ácsorogni. Több szerepet egyenlőre nem is kap, mert a hangsúly Itana vizsgáira terelődik. Valamilyen rejtélyes oknál fogva a tanárai nem akarják átengedni őt, így megbuktatják. Eddig még csak-csak világosak voltak az események, de utána teljesen beléjük gabalyodtam. A lány közel kerül az egyik tanárához, aki próbálja megvigasztalni, de nem jár túl sok sikerrel. Ezután Itana ellop egy varázsigékkel teli (?) tekercset, aminek nagy jelentősége lehet, ugyanis több tanára is utána ered. Ekkor kiderül, hogy egyiküknek rossz szándéka van, a másik azonban próbál a lány védelmére kelni, és megmenti az életét. Ezután azonban tényleg nem tudnám összefoglalni, mi minden történt, mert az összefüggéseket nem igazán sikerült megértenem.

Javaslatom: fogalmazz kicsit tisztábban, ecseteld jobban a lényeges eseményeket, adj magyarázatot az olvasóidnak, akik teljesen elveszve érzik magukat ebben az általad elképzelt világban. Hidd el, hogyha nem sietsz el semmit, sokkal élvezhetőbb és érthetőbb lesz a történeted mások számára is. Ha pedig a fejezeteket hosszabbra írod, az már csak hab lenne a tortán! :)

2/5

Szereplők: Itt még rövidebb leszek, sajnos, ennek pedig több oka is van. Az egyik az, hogy a blogod története még nagyon az elején jár, ezért annyira nem lehetett kiismerni a szereplőket. A másik az, hogy elég kevés karakter bukkant fel ezidáig a sztori során, legalábbis kevés olyan, akinek nagy jelentősége van/lesz a későbbiekben. 

Mindenesetre, egyetlen személyt emelnék ki a sorból, aki nem más, mint a főszereplő, Itana. Külsőleg kapunk róla egy felszínes jellemzést, de nem elegendő ahhoz, hogy az átlagtól meg tudjuk őt különböztetni. Személyiségét tekintve sem tudunk meg róla nagyon konkrét dolgokat, inkább csak a cselekedeteiből, a viselkedéséből tudjuk leszűrni, milyen is lehet valójában. Nekem az jött át, hogy elég éretlen még, gyerekes, de nem éppen naiv. Kíváncsi természete gyakran bajba sodorja őt, a makacssága pedig csak olaj a tűzre. Ha el kellene képzelnem őt a való életben, biztosan idegesítene, ugyanakkor nem mondanám rá, hogy utálatos karakter. A komolytalan jelleme miatt nem lopta be magát túlságosan a szívembe, de ettől eltekintve kedvelhető figura. 

A többiekről nem írnék bővebb jellemzést, hiszen alig bukkannak fel a fejezetek során. Az ő külsejük egyébként még annyira sincsen kidolgozva, mint Itanáé. El sem lehet őket képzelni, csak ha a néhány személyiségjegyre asszociálunk, amit kiemelsz bennük - bár hozzáteszem, ebből sincsen sok.

Ha tanácsolhatnék valamit ezen a téren, mindenképpen az lenne, hogy fektess sokkal nagyobb hangsúlyt a karakterek kidolgozására, főként a tulajdonságaikra, a külső abban az esetben nem is igazán fontos, ha az adott szereplőt nagyon jól ismerteted az olvasóval. Úgy hiszem, ha minél inkább megkedvelünk egy karaktert, ő inkább maradásra késztet bennünket. Nem mellesleg pedig, így tudjuk eldönteni, hogy kedveljük-e őt, avagy sem, mit gondolunk róla, ennek köszönhetően alakul ki róla véleményünk, és az igenis fontos ahhoz például, hogy kritikát lehessen írni a blogodról. 

2/5

Fogalmazás, stílus: Talán ez lesz az a szempont, ahol a legtöbb pontot tudom neked adni, mert a zavart írásmódtól eltekintve azt tudnám mondani, egész jól fogalmaztál, a helyesírásodban is csak apróbb hibákat véltem felfedezni. 

Kezdeném azonban a negatívumokkal, amelyeket olvasás során észrevettem. Az első szembetűnő dolog talán a vesszőhiba volt. Néhol úgy láttam, nem teszel vesszőt oda, ahová kellene. Tagmondatok elválasztásánál viszont szükséges, az és szó előtt azonban felsorolásnál szükségtelen. Egyébként nem te vagy az egyetlen, aki ebben hibázik. Talán elmondhatom, hogy a vesszőhiba az, amibe kivétel nélkül mindenki belefut "írói karrierje" során, de mindez egy béta felfogadásával, esetleg többszöri átolvasással kiküszöbölhető.

A másik probléma az volt, hogy néhol a párbeszédek egyáltalán nem voltak szabályosak. Főként a mondatvégi írásjelekkel akadt baj, de mielőtt elkezdenék kisregényt írni, hogyan lenne célszerű az egyszerű szabályokat megjegyezned, inkább linkelnék neked egy nagyon jó oldalt, amely a segítségedre lehet a továbbiakban: Katt ide!

Ha pedig már a párbeszédeknél tartunk, a leírásokat is keveselltem, ami viszont igen fontos egy történet írása során. Nem írtad le, hogyan néznek ki a szereplők, az egyes visszatérő tárgyak, a helyszínek, így gyakorlatilag el sem tudjuk őket rendesen képzelni. Hasonlíthatnám egy olyan színdarabhoz, amit csak fapofával játszanak a szereplők, de a díszlet hiányában csak egy nagy fekete kartonlap előtt állnak, ahol minden jelenet lejátszódik. Erre is javaslom, hogy több hangsúlyt fektess. 

A jó oldala azonban, amiért igenis meg tudlak dicsérni, az volt, hogy helyesírási, vagy elgépelési hibával egyáltalán nem találkoztam - legalábbis nem olyannal, ami nagyon jelentős lenne, hiszen akkor biztosan eszembe jutna. De, mint írtam, minden szabályos volt, emlékeim szerint, ami gördülékennyé tette az olvasást, mert hát sokkal könnyebb úgy haladni egy történetben, ha nem kell megállni minden sorban valami gyér helyesírási hiba miatt. A gördülékenység továbbá a tiszta fogalmazásodnak is köszönhető: igyekezel elkerülni a szóismétlést, ami szintén nagyon jó dolog, és hihetetlenül örültem annak, hogy így írsz.

Az alapelképzelésed a sztorival nagyon jó, sajnos csak a kivitelezéssel vannak bajok. Ha picit megpróbálsz több leírást, lassabb cselekményvezetést beiktatni a szövegbe, plusz a párbeszéddel és vesszőkkel kapcsolatos hibákat is korrigálod, hihetetlenül élvezhető lesz minden egyes betűd. Tényleg ez az a része az egész blogodnak, amiért érdemes szemmel kísérni a történteket: az írásod. Látszik, hogy nem vagy kifejezett kezdő, de gyakorolnod kell még ahhoz, hogy jobb légy - mint mindenki másnak, egyébként. Mindenesetre, én örülök, hogy a kritika végére sikerült megdicsérnem téged, mert kezdtem magamat rosszul érezni, hogy minden apróságba belekötök. De hát ez lenne a bejegyzésem lényege, nem igaz? :)

4/5

Összesen: 11/20

Sok sikert kívánok Neked: M. Gin