Kritika #98 - Sie machen mich verrückt - Maga megőrjít

Sziasztok, olvasók! :)

Végre megint itt lehetek, és a jelentős kihagyás után ismét egy kritikával érkezhettem hozzátok. Mai bejegyzésem Nina Laaksonen blogger rendkívül hangzatos, Sie machen mich verrückt - Maga megőrjít  c. történetéről íródott véleményemet tárja elétek. 

Így a bejegyzés elején mindenkinek szép napot kívánok! :) 

     

Cím: Ugyebár a blogod nem csak történet, hanem cím szempontjából is megváltozott. Előző elnevezésed (amely a fejlécen még mindig jól látható), a huszonnégyes számot használta fel, amely a maga módján egyedi, de mégis egyszerű volt, és a főszerepben forgó osztály létszámát tükrözte az olvasó felé. Szerény személyemnek e eredeti felvázolás is tökéletesen megfelelt, de te hozzáadtál még egy rendkívüli csavart az alaphoz, és egy hangzatos, nem mindennapi címet hoztál létre. 

Bár az esetek többségében nem rajongok az idegen elnevezésű, de mégis magyar nyelven íródott blogokért, a te esetedben kifejezetten tetszett ez a változtatás. Figyelembe véve a nem túl gyakori német nyelv jelenlétét, és a cím magyar megfelelőjének feltüntetését, az összhatás egyszerre figyelemfelkeltő és elgondolkodtató. Első olvasáskor a nézelődő eltöpreng azon, hogy egy ízig-vérig romantikus, esetleg keserédes történettel fog találkozni, majd a fejezetek olvasása közben ráébred arra, hogy kellemes csalódások sorozata veszi kezdetét. 

Az én tetszésemet mindenesetre elnyerte e új cím, ugyanabban az időben találónak, tetszetősnek, és nem utolsó sorban hangzatosnak könyveltem el, bár azt meg kell jegyezni, hogy a történet és a cím terén még előfordulnak megválaszolatlan kérdések. 

Cím: 5/5 

Design: Kérésedhez híven, csupán pár bekezdés erejéig fogok beszámolni a kinézetről alkotott személyes véleményemről, hiszen megosztottad velem, hogy a jövőben változtatni szeretnél az oldal külsején. Én  kíváncsi vagyok a végeredményre, de egyelőre ne szaladjunk olyan előre, lássuk csak hogy mivel szolgált a mostani kinézet. 
A domináló szín egyértelműen a lila, amely betölti a fejléc, a háttér, az oldalsáv, illetve a bejegyzések területét. Magával a színnel nincsenek nagy problémáim, bár a történethez nem pont ezt az árnyalatot társítanám, tekintettel a mostani történet hangulatára, a főszereplő stílusára. Ennek ellenére a design összképe kifejezetten tetszett, figyelmen kívül hagyva a néha már túlzott lila jelenlétét, és a nem túl megfelelő, rózsaszín kurzor szereplését. 
Tehát a fejléc, színkombináció viszonylag rendben, nem is húznám túl sokáig a szót, ugyanis szinte mindent rendben találtam, elkezdve a bejegyzések felépítésétől, elérve az oldalakhoz és a modulsávhoz. Jótanácsokkal nem igazán tudok szolgálni, de személyes véleményként még hozzátenném, hogy a Chat számomra ez alkalommal is túl egyszerű, illetve a szereplős oldal hiánya is szemet szúrt. Ezeket jómagad is kijavíthatod, pár perces munka árán. 
Röviden tehát a kinézet nagyobb vonalakban elnyerte a tetszésemet, de ennek ellenére tűkön ülve várom az új designt. Mivel rendelésed szerint nem fontos az oldal külsejét elemeznem, ennél a szempontnál nem fogok a pontokkal foglalkozni.

Történet: Az eddigi történetben, abban a bizonyos öt fejezetben és prológusban a cselekmények felvázolása fogott meg a legjobban. Nem egy szerelmes maszlagként vágsz bele a dolgokba, nem történnek sorsdöntő fordulatok az első bejegyzésekben, hanem szépen-lassan közelíted meg a bonyodalmakat és az izgalmak kibontakozását. Kellő részletezéssel mutatod be Nikolett életét az olvasónak, és ezzel egy stabil alapra építed a történet kezdetét. De mielőtt még a cselekményszálak részletezésére térnék ki, vessünk egy pillantást az általános színvonalra, és az események eddigi kibontakozására. 
A prológusban egy egyszerű szemléltetésnek lehetünk tanúi, melyben választ kaphatunk a mikor?, hová? és miért? kérdéseinkre. Könnyed, ám kissé izgatott hangulattal látunk bele főszereplőnk fejébe, és megtudhatjuk, hogy a lány egy új, eddig még nem ismert világba csöppen, amikor továbbtanulása érdekében a gépészettel szeretne foglalkozni. Ám döntése meghozatala előtt még nem volt tisztában azzal, hogy osztályában csupán ő az egyetlen nőszemély, és még az osztályfőnök is hímnemű egyedként fordul elő. Ezzel a hirtelen csavarral vágunk bele a további részekbe, amelyek már jóval tartalmasabbak kalandok szempontjából. 
Már itt a szempont elején megjegyezném, hogy érdekes módon, a fejezetek fecnik néven fordulnak elő, amely eltekintve attól, hogy a hangulathoz és a történethez nem túl találó, roppant ötletes és figyelemre méltó elnevezés a bejegyzésekhez társítva. De mielőtt még szokásomhoz híven más vizekre terelném a szót, el is kezdeném a történet felszínes ecsetelését, mert a fő poénok felfedezését még is csak meghagyom az új olvasóknak. 
A beiratkozás utáni időszak a gólyatábort írja le részletesebben, melynek köszönhetően közelebbi ismeretséget köthetünk az iskola lakóival és tanáraival. Ugyanebben az időben a helyszínek is megjelennek lelki szemeink előtt, az egyszerű, de mégis nagyszerű és pörgős kivitelezésnek köszönhetően. A szemléltetés tehát nagyobb vonalakban rendben volt, bár esetenként előfordult, hogy egyes érdektelen dolgoknak túl sok figyelmet, míg néhány fontosabb tevékenységnek nem elegendő körülírást szántál.
Ennek ellenére a történetnek megvolt az a sajátos, könnyed hangulata, amitől szerethetővé vált az egész. A gólyatábor napjai gyors ütemben teltek, számos kalandot és csínytevést élhettünk át főhőseinkkel, amelyek pontonként történő leírását sajnos mellőzni fogom, mert mint azt már említettem, nem tudom igényesen elmesélni azt a történetet, amelyet kitartó munka árán egyszer már szavakba öntöttek. 
Amint arra fentebb már említést tettem, tiszteletem azért a döntésért, amiért nem egy romantikus, agyonhasznált írásba vágtad a fejszédet. A jövőben talán érzékelhetővé válik majd egy két fél között kialakuló románc, de bölcs döntés volt felőled, hogy nem azzal indítottad az eseményeket, hogy Niki érkezésével az osztály összes hímnemű tagja rózsaszín felhőbe burkolózik. A cím változtatásával viszont (szerintem) értelmezhető üzenetet közvetítesz olvasóid felé, amelyek nem zárják ki az elkövetkezendőkben helyet kapó szerelmet. Ezzel kapcsolatban is megvannak a szabályok, de ha tartani fogod az eddigi színvonaladat, fogalmazási stílusodat, biztos vagyok benne, hogy egy élethű kapcsolat felépítése sem fog problémát jelenteni. 
Amit igazán imádtam a történetedben, az a humorod volt. Az amúgy is pörgős fejezeteket gyakran vicces párbeszédekkel, csínytevésekkel, beszólásokkal fűszerezted meg, melyekhez az osztály tagjai, Niki és Ádám nevét tudnám elsősorban hozzákapcsolni. Továbbá a szereplők közötti viszonyok is hamar kibontakoznak előttünk, de ezekre a következő szempontnál térnék ki részletesebben. 
Az imént felsorolt tényezők alkották meg az eddigi történet összképét, amelynek egyedi hangulatának köszönhetően könnyedén beleéltem magam a soraidba. A történet számomra megkapó volt, egy nem túl bonyolult, nem túl átlagos, könnyű, szellemes olvasmány. Az én tetszésemet mindenesetre elnyerte, és ha a jövőben időm megengedi, minden bizonnyal nyomon fogom követni a folytatást! :)
Történet: 5/5 

Szereplők: Ugyancsak kézenfekvő dolog volt felőled, hogy a történet változtatásával a fontosabb szereplők, ebben az esetben az osztálytársak terén is szűkítetted a kört, a kavarodás elkerülésének érdekében. Már alapból több karakterrel dolgozol, így ennél a szempontnál csak a számomra fontosabb szereplőkről fogok beszámolni. De mielőtt még belevágnék a lecsó, vagy akármi közepébe, betöltenék pár bekezdést az általános karakteralkotásról, illetve a személyek megfelelő használatáról.
A főbb szereplők egyéniségének kialakítása az én szerény személyemnek megfelelő. Lassú tempóban haladsz, de az esetek többségében alaposan bánsz a tulajdonságokkal. Élő példa rá főszereplőnk, Nikolett, akinek ügyes-bajos jellemzői idővel összefüggő összképet hoznak létre. A fejezeteket olvasva lépcsőzetesen alakul ki előttünk a kinézete, illetve belső személyisége. Ezt az eljárást leginkább egy félkész kirakóshoz tudnám hasonlítani, amely időről-időre rátalál egy-egy újabb elemére, ezzel egészítve ki az addigi lenyűgöző képet. Tehát ezzel is elégedett voltam, hiszen a párbeszédek és tevékenységek sok dolgot elárultak, amelyek szintén hozzájárultak iménti hasonlatomhoz. 
A mellékszereplők felszínes, de mégis elegendő információval rendelkeznek. Ennél a résznél főleg Niki fiú barátaira gondolnék, elsősorban osztálytársaira. Az ő karakterük a háttérbe szorul, nem játszik kulcsfontosságú szerepet, de az ismertetéshez elegendő jelzőt gyűjthetünk be róluk. Amikor az illető egyén színre lép, egy rövid kis bemutatást tartasz róla, amely éppen elegendő ahhoz, hogy halvány kép alakuljon ki róla az illető fejében. Ez így rendjén is van, de ennek ellenére a jövőben több sajátosságot, egyedi tulajdonságot várok tőlük, amelyek alapján már ők is kereknek nevezhető személyiséggel rendelkezhetnek. Habár a mostani öt fejezet édeskevés egy ilyen munkához, de a jövőben nem árt odafigyelni erre is.
Az elemzést magától értetődően ami nem túl lányos főszereplőnkkel, Vörös Nikolettel kezdeném. Ugyebár bizonyságot kapunk róla, hogy egy nem mindennapi, társaitól eltérő lánnyal van dolgunk, aki éppen emiatt a különcsége miatt kerül egy gépészeti iskolába. Bár a helyzet nem mindennapi társasággal és lehetőségekkel kecsegtet, Niki mégis kihasználja az alkalmat, és megpróbál boldog lenni. Ehhez az elhatározásához hűen számos új fiú-barátra tesz szert, akik a nap felében körülötte hemzsegnek. Ráadásul az osztályfőnöki helyettessel is jól kijön, aki a többi osztálytársához hasonlóan, igazi hölgyként bánik vele. Ezekből a helyzetekből számos humoros jelenetet hoztál ki, amelyek nemcsak a főszereplő személyiségének közelebbi, hanem a fiúk viselkedésének megismeréséhez is hozzájárultak.
Na de ne vesszünk el a többiek között, tartsuk szem előtt Nikolett személyiségét és szerepét a történetben. Az már az első fejezetekben kiderült, hogy nem egy tipikus lúzer, de mégis kedves, okos lánnyal van dolgunk. Alanyunk nagyobb érdeklődést tanúsít a sportok és gépészet felé, mint a tudományok iránt. Igencsak talpraesett, hiszen rövid időn belül megtalálja a közös hangot a többiekkel, és nem érzi magát kínosan a hímnemű egyedekből álló csoportban. De mindezek mellett élvezi újdonsült ismerősei társaságát, nem hőköl vissza az újdonságoktól, társaságkedvelő, és nem egy megszokott, magába zárkózott lány.
Személyisége fejezetről-fejezetre részletesebbé válik, és a kinézetéről is elegendő információval rendelkezünk, mint a leírásaid, mint a képek alapján. A pozitívumokat szem elől tévesztve viszont az is meg kell jegyeznem, hogy egyénisége közel sem tökéletes és teljes.
Vele kapcsolatban leginkább a családi élet bemutatását hiányoltam. A prológusban ugyan rövid ideig jelen van Niki édesanyja, és az édesapja is említést kap a volán mögött, de ennél többet különösebben nem tudhatunk meg róla, és ez valamilyen oknál fogva zavaróvá vált számomra. Egy kerek személyiséghez az emlékek és családi helyzet feltüntetése is elengedhetetlen szempont, tehát én csak ajánlani tudom, hogy a jövőben se szűkölködj a régi élményekkel. (Itt zárójelben megjegyzem, hogy erre tökéletes alkalom lett volna a lány otthon tett látogatása a gólyatábor után, de sebaj, a jövőben is számtalan alkalmad lesz bepótolni ezt, illetve az otthoni élményeket is leírhatod, akár egy különkiadás formájában.)
Összességében Nikolett karaktere engem személyesen megfogott, és rövid idő alatt szerethetővé vált számomra, amit nem mondhatok el túl sok főszereplőről. A mostani tulajdonságai megnyerőek voltak, és ha szem előtt tartod iménti jótanácsomat, minden kétségem szertefoszlik a karakterével kapcsolatban.
Ha már a szereplők szempontnál tartunk, nem hagyhatom ki az én személyes kedvencem, Ádám rövid ecsetelését. Először is szögezzük le, hogy már az első szereplésekor belopta magát a szívembe. Személyiségéből csak úgy árad a humor, mindig fel tudja dobni az egyhangú részleteket. Csípős megjegyzései és nevettető beszólásai az én szerény személyemnek aranyat értek, és azt is nagyra értékeltem benne, ahogy Nikivel törődött, és megvédte a fiúáradattal szemben.
Tehát a felszínes bunkó énje mögött én mégis jófejnek könyveltem el, és örömmel olvastam végig azokat a részeket, amelyekben szerepe volt. Az ő külső, belső tulajdonságai is számos alkalommal rivaldafénybe kerültek, de ennek ellenére a jövőben én mégis még többet, többet és többet várok felőle.
A többi karakterre már említést tettem az elemzés elején, ahol az is szóba került, hogy a jellemző sajátosságaik megfelelő arányban fordulnak elő. A történet cselekményszálával egy síkban haladva egy kissé több időt szentelj a mellékszereplők körülírására, és ha e szerint jársz el, biztos vagyok benne, hogy iménti kételyeim és követelőzéseim semmissé változnak.
Máskülönben az eddig bemutatott egyének szerethetőek, egyedi jelzőkkel rendelkeznek, amelyek alapján könnyedén azonosíthatom őket. Én elégedett vagyok, és égek a kíváncsiságtól, hogy a nem is olyan távoli jövőben mi lesz majd a kedvenceim sorsa.
Szereplők: 4/5

Fogalmazás, stílus: A megfogalmazandó szövegemet két részre osztanám, melynek első felében az általános szövegalkotásról, szövegrészek használatáról, második részében pedig röviden a helyesírásról fogok beszélni. Két másodperccel ezelőtti kijelentésemhez híven vágjunk is bele a fogalmazás részletes kiteregetésébe.
Az idézőjeles boncolgatást megelőzve viszont meg kell jegyeznem, hogy érdekes módon elégedett vagyok a fogalmazási stílusoddal, szövegalkotási technikáddal. Az olvasás gördülékenyen ment, a mondatok összefüggő kapcsolatot teremtettek, ezáltal létrehozva a szöveg ritmusát. Itt-ott ugyan akadt egy pár helytelenül megfogalmazott, egyszerű mondat, de ezen észrevételeimet leszámítva nem tudtam belekötni a bejegyzések hangulatába, összességébe. Természetesen a helyesírást leszámítva. 
A kisebb szövegrészek használata is rendkívül jól ment. A párbeszédek valósághűek és megfelelően tükrözik a szereplők szóhasználatát, kifejezési módját, ugyanakkor szép számban fordulnak elő, amely az új karakterekre nézve igencsak kedvező. A leírások egyszerűek, lényegre törőek, és az esetek többségében alaposan leírják az adott helyzetet. Habár néha előfordult, hogy szűkölködtél a leírásokra nézve, és elfelejtkeztél olyan dolgokról, mint a környezet részletes bemutatása. Ennek ellenére a fogalmazási stílusod elnyerte a tetszésemet, ugyanis egyszerű, könnyedén értelmezhető tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeknek köszönhetően létrejön az olvasó számára is élvezetes és pörgős fejezet. 
Sajnos nem vagyok sem annyira tapasztalt, sem annyira jártas ebben az ügyben, hogy alaposabb elemzést adhatnék az egész blogodról, de a fentiekben röviden összefoglaltam az észrevételeimet, és őszintén remélem, hogy sikerült átadni a lényeget. Szerintem mindketten jobban járunk, ha a felesleges habozást és szóváltást a kukába hajítva áttérünk a helyesírásra. 
Az őszinteséget és billentyűzetet magamhoz ragadva ismételten csak azt szajkózom, hogy nagyobb vonalakban rendben találtam a mondataidat. Szemmel láthatóan tisztában vagy a szavak nyelvtanilag helyes formájával, de azt sem szabad szem előtt téveszteni, hogy vannak még olyan dolgok, amelyek fejlődést igényelnek. Természetesen nálad is megjegyzem, hogy az írás és olvasása tevékenységének állandó űzése tökéletes megoldás a fogalmazási problémák eltüntetésére. Ennél eredményesebb és egyszerűbb javaslattal szerény véleményem szerint még a legnagyobb kritikusok sem szolgálhatnak.
Na mármost nem botlottam sorsdöntő hibákba, de néhanapján előfordulnak visszatérő elírások és kisebb helyesírási hibák, amelyeket nem ártana orvosolni. Mielőtt még az ördögöt a falra festeném, vessünk egy pillantást a helyesírás terén tapasztalt észrevételeimre. 
Elsősorban egy-két bizonytalan vessző jelenlétét fedeztem fel. Néhol rossz helyre kerültek, néhol elfelejtetted, de kellemes meglepetésemre az esetek többségében rendben találtam őket. (Nézd el nekem, amiért nem tudok mindenhol példákat felsorakoztatni, de a jegyzeteim egy másik gép mappájában porosodnak.)
Az összetett, illetve egyszerű szavakkal is akadoztál néha, habár ezek előfordulásának számát az egyik kezemen is meg tudom számolni. A változatosság kedvéért viszont sikerült példát is előásnom.

,,Nagynehezen kiválasztottam azt az iskolát és szakot, ahova menni szeretnék további utamra.'' - Csupán annyi hozzáfűznivaló, hogy a nagy nehezen szavunkat ez esetben, meg úgy általában külön írjuk.

Amit még említésre méltatnék, és amivel már tényleg komolyabb gondok is akadtak, az a szavak mondatbeli sorrendje, a hangzást is figyelembe véve. Nem egyszer akadtam hasonló furcsa összetételekbe, de az alaptalan vádaskodás helyett inkább figyeljünk meg pár mondatot: 

,,Kis híján bealszom, mikor egy hölgy szól, hogy vége van az útnak, mehetek, amerre látok. Kedves tőle igazán.''

,,Mi lányok békén vagyunk hagyva,''

A fenti mondatok az én fülemnek kissé furcsán hangzanak, bár az is előfordulhat, hogy ezzel egyedül volnék. Mindenesetre az első szövegrészlet második felét felcserélném, és Igazán kedves tőle-ként használnám. A második mondat összetétele nekem már eleve sántított, így én rendezettebbnek és hangzatosabbnak tartom ebben a formában: Minket, lányokat békén hagynak. 

Valójában további szóismétléseket és véletlenszerű elírásokat leszámítva nem köthetek bele a helyesírásodba. Ha egy gyors átnézés alkalmazását szem előtt tartod, biztos vagyok benne, hogy könnyűszerrel sikerül kiküszöbölni ezeket a hibákat.

Összességében tehát a fogalmazásod megkapó, egyszerű, és rövid idő alatt elvarázsolhatja az olvasót. A helyesírás kapcsán sincsenek kézenfekvő tanácsaim, de ha a jövőben több figyelmet szentelsz a fejezetek írásakor a nyelvhelyességre, garantáltan eltűnnek a zavaróbb hibák.

Én még egyszer elnézést kérek a kései kritikáért, amelyet még a tavalyi évben rendeltél, sok-sok hónappal ezelőtt. Sajnálom, hogy így megvárakoztattalak, de őszintén remélem, hogy szolgáltam pár újdonsággal, hasznos tudnivalóval. Én a blogodhoz további sok sikert kívánok, és ha rám hallgatsz, mindenképpen folytatod a hangulatos, számomra élvezetes kis történeted írását! :) 

Fogalmazás, stílus: 3,5/5
Összesen: 17,5/20

Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy elolvashattam a történetedet, és  írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)