Kritika #99 - Dimenzigóta

Sziasztok, drágaságok! :)

A legújabb kritikámban Donatella C. blogjáról fogok véleményt írni, melynek címe Dimenzigóta - A jövő rajtunk múlik. Az már biztos, hogy egyedi a névválasztás.

Kinézet: Szép, de kissé üres. A színvilága alapvetően tetszetős, a vörös és a szürke jó választás, szuperül passzolnak egymáshoz, egyfajta rejtelmes, misztikus hangulatot adva magának a blognak. A stílusa szintén mutatós: a lekerekített szövegmodulok, velük szemben a négyszögletű bejegyzések kellemes kontrasztot adnak, kicsit feldobják a kinézetet.
A fejlécről magáról azt tudnám első körben megállapítani, hogy kicsi. Én sokkal szívesebben látnám kiszélesítve, főként a bal oldalon, hiszen úgy kitöltené az ott lévő szürke, tátongó ürességet. A textúrákkal egyébként nincs baj, sőt. Kifejezetten szépek a köztük lévő elmosások, plusz maga a képek kiválasztása is igazán ízléses. A színvilágról hasonló jókat tudnék elmondani, az árnyalatok remekül illenek a blog többi részletéhez. Amit azonban nem igazán értek rajta, az a felirat. Egyrészt, a stílusa nem túl elegáns, valami kifinomultabbat jobban el tudnék képzelni a helyére. Másrészt, elég kicsiben van odaillesztve, így pedig nem is látom értelmét annak, hogy ott legyen, pláne, hogy az egész egy befejezetlen mondat: Rajtad múlik a... A micsoda? Oké, a linkről tudhatjuk, mi akar az lenni, de nem lett volna egyszerűbb, ha a készítő a teljes címet?
Oké, térjünk át a bejegyzésekre. Alapvetően a betűszínnel nincsen gond, bár mivel a háttér szürke, én kicsit világosítanék rajta, hogy jobban olvasható legyen. Amit viszont biztosan sötétítenék, az a dátum (2029. 12. 16.), ugyanis a piros nagyon durva ódon virít az oldalon, szinte bántja a szemünket - kinyúl a képernyőn keresztül, és megnyomorgatja. Egy sötétebb, vörös árnyalat valamennyivel jobban mutatna helyette. A modulsávra ugorva láthatjuk, hogy legfölülre a fülszöveg került, ami előnyös, hiszen az oldaladon járó bloggerek ezzel találkoznak legelőször. A tartalmát tekintve szerintem nagyon jól sikerült, kellőképpen felkelti az olvasó érdeklődését a történet iránt, hiszen spoiler mentesen, mégis néhány izgalmas infót elárulva tárja fel előttünk az eseményeket. Terjedelmileg is rendben van, ám egy-két mondatot, félmondatot személy szerint kihagynék belőle, mert fölöslegesnek tartom, illetve, csak szimplán máshogy írnám le, pl:
"...egy másik dimenzióban éltek, amelyet még senki sem vett észre. Évtizedek óta próbálják már felfedezni." --> Ehelyett összekapcsolnám a két mondatot:
"...egy másik dimenzióban éltek, amelyet még senki sem vett észre, s amit évtizedek óta próbálnak már felfedezni." --> Bár az a helyzet, hogy nagyon kukacos tudok lenni, a te verziód is jó, csak ha én írtam volna, az bizonyára így nézne ki. DE, még egyszer elmondom, aztán lépek is tovább, hogy a fülszöveg teljesen jó, profin összehozott munka.
Az oldalakról: nincsen rajtuk semmilyen effekt, ami nem is feltétlenül baj, egyszerűbb kinézetet ad az oldalsávnak. Először is, a prológust egy külön oldalként teljesen értelmetlennek találom. Inkább hozz létre helyette egy "Fejezetek" menüpontot, ahová ezt is, majd később a többi részt is belinkelheted majd. A díjak oldal teljesen rendben van, ahogyan a kritikák is, mindent meg lehet találni, amit éppen keres az ember. Viszont összességében, mint említettem, a fejezeteket hiányolom, továbbá felmerült bennem egy kérdés. Nem gondoltál arra, hogy esetleg szereplők menüpontot is készíts? Vagy jobban szereted, ha nincs konkrét kép a karaktereidről, úgy talán könnyebb írnod?
Most látom csak, hogy a könyvborító is a modulsávban van. Ezzel nem lenne baj, csak nem igazán látszik belőle semmi, ránagyítani pedig nem lehet. Célszerűbb lenne egy külön oldalt létrehozni neki. A többi modulról csupán annyit, hogy én néhány sorrendet felcserélnék közöttük. Az információkig oké a dolog, a feliratkozás szintén jó, ha fentebb van, de innentől jön a kavarodás. A chatet mindenképpen feljebb helyezném el, mint most van. Szerintem simán kerülhetne alá a számláló és az archívum is, ugyanis azok szerepe kevésbé fontos. Apropó, chat. A nevek nem látszanak túl jól, szerintem változtass a betűszínen (szürke helyett javaslom a fehéret).
Alapvetően egy nagyon szép, igényes design a tied, büszke lehetsz rá igazán. Csupán néhány dolgon változtatnék a helyedben, de ezek tényleg csak apró észrevételek, amelyeket fentebb bővebben ki is fejtettem. Remélem, a tanácsaimat megfogadod - főként a betűszínekkel, a modulokkal kapcsolatosakat. A fejlécbe valójában nem lenne érdemes belenyúlni, utólag rájöttem, hiszen így szép, ahogy van, ez az arculat illik igazán a bloghoz.

4/5

Történet: Mint már leírtam korábban, a fülszöveged figyelemfelkeltő, s gyakorlatilag történet szempontjából csak ez számít. Ha a rövid ismertetődre felfigyelnek az emberek, félig nyert ügyed van. Szokták is mondani, a külső megfog, a belső hozzáláncol. Nos, ez esetben a fülszöveggel szerintem felkelthetted azon olvasók érdeklődését, akik rajonganak a blogod műfaja iránt. A "belső" része, azaz a kivitelezés már néhol problémásabb volt, de úgy gondolom, mindenen lehet javítani.
A prológusod rövid. Ez volt az első dolog, ami tudatosult bennem, miután elolvastam. Ebből kifolyólag pedig az események túl gyorsan pörögtek le, egyik fontos tudnivalót követte a másik, nehéz volt tartani a tempót ahhoz, hogy megértsünk mindent. A történet úgy kezdődik, hogy megismerkedünk egy csecsemővel, akiről kiderül, hogy ő lesz a főszereplőnk, így nem ártana szoktatni magunkat ennek gondolatához. Tetszett, ahogyan vészjósló, tomboló időjárással kezdted el az események szemléltetését, mert ebből rögtön ki lehetett venni, hogy bizonyára maga a történet hangulata is végig hasonló lesz. Az átvezetés, ami ezután következett (eltelt pár év, a lány járt, beszélt, stb.), iszonyatosan tetszett! Nagyon jól eltalált mondatot írtál, amellyel sikerült előre haladtatni a sztorit néhány évvel. Azonban az ezt követő, hirtelen történés annyira nem volt ínyemre. A lány hirtelen talál egy kósza levelet, melyet az útjába sodor a véletlen, és amit nem tud értelmezni, így egyértelműen megmutatja azt a szüleinek. Természetesen, itt rögtön levágható, hogy ők pontosan tudják, mit is jelent a furcsa üzenet tartalma, mégsem magyarázzák meg gyermeküknek, hiszen nem elég "felnőtt" hozzá, plusz úgysem értené. Ez diszkrimináció! Miért feltételezi valaki, hogy egy fiatal kisember egyáltalán nem tud felfogni dolgokat? Némelyek szerintem sokkal okosabbak egyes felnőtteknél. Oké, félretéve a személyes véleményt az ügyről, ez még az érthetőbb fele: nem akarják felzaklatni a gyereket, hiszen bizonyára olyan dolgot közölnének vele, ami nagy hatással lehet az életére, vagy megrettentené őt. Viszont a levél megtalálásának a módja tényleg irracionális kissé, illetve.. nem találok rá ennél jobb szót: abszurd.
Áttérve az első fejezetre, ezzel kapcsolatban is vegyes érzelmek merültek fel bennem. Az események sorozatával alapvetően nincsen bajom: a lány már iskolás, gyakorlatilag nyomon követhetjük egy átlagos napját (aminek a vége mégsem lesz átlagos) elejétől a végéig. Picit alaposabban megismerjük ezáltal, megtudjuk, milyen tanuló, hogyan viszonyul az osztálya többi tagjához, ilyen a családi háttere, mik a szokásai. Ez mind szép és jó, elengedhetetlen egy történethez ismerni a főszereplőt, úgyhogy ebből a szempontból meg vagyok elégedve azzal, amit olvastam. Lenne itt azonban néhány dolog, amin én változtatnék. Többek között ilyen az események ábrázolása - bár ezt inkább a fogalmazás, stílus szempontnál fogom kifejteni. A másik, amit megemlítenék ezzel kapcsolatban, szintén a realitás fogalmához köthető. Ahogyan a prológusban is előfordult, itt is találtam pár abszurd dolgot, ami eléggé váratlanul ért. Elsősorban a fejezet vége felé kezdtem felfedezni ezeket az elemeket, előtte, úgy gondolom, a suliban játszódó jelenetekkel minden rendben volt. Amint azonban hazaért, mintha kicsúszott volna a kezedből az irányítás. Először is, amikor elkezd tárgyakat lebegtetni, míg a szülei nem látják, felettébb furcsa. Mármint, alapvetően egy fantasyban nem az, de itt halál nyugodtan próbálgatta ezt a varázslás félét, attól sem félt, hogy esetleg a szülei megtudják. Sőt, ha már náluk tartunk, sejthetnének valamit ezzel kapcsolatban - akár el is árulhatnák a lánynak, mit takar az a sok évvel ezelőtti levél. Másodszor, a szülei vacsora után, este elengedik őt sétálni anélkül, hogy bármit kérdeznének tőle. Ez azért érdekes, mert az utalásokból ítélve a lány még nem nagykorú, legalábbis ez nem derül ki konkrétan, de a lényeg, hogy fiatal és kész. Ilyenkor nem engedjük el a gyerekünket sétálgatni, pláne, hogy nem tudjuk, merre akar menni, mikor szándékozik hazajönni, stb. Erre jobban kitérhettél volna. Végül, közvetlen a sétához köthető: a farkas felbukkanása. Értem én, hogy ez egy elképzelt világ, ahol minden úgy történik, hogy a normális emberek elképedjenek rajta, de ha egy farkas elkezd beszélni, nem fáziskéséssel kéne eljutnia a tudatunkig, hogy megszólalt és mozog a szája!
Az irreális részektől eltekintve, szerintem élvezhető volt a sztori, bár nem egészen az én műfajom - azonban ez semmit nem fog befolyásolni pontozásnál. A történet eddig itt tart. Amit még összességégben elmondhatok róla az, hogy a prológussal ellentétben az első fejezet terjedelmileg már jóval közelebb járt a várthoz. Az alap egyébként nem rossz, a kivitelezésen azonban még lehetne csiszolni egy kicsit.

3/5

Szereplők: Azt hiszem, itt nem igazán lesz nehéz dolgom, méghozzá két okból sem. Az egyik, hogy a történeted még nagyon az elején jár, így nyilvánvalóan nem bukkant még fel annyi karakter benne, hogy bővebben lehessen őket jellemezni. A másik, hogy az első fejezetben főként a főszereplő az, akiről írni lehetne, hiszen a többi figura nevét nem ismerjük, jóformán azt sem tudjuk, kik ők - leszámítva a lány szüleit és a fekete hajú barátnőjét. 

Így tehát ejtsünk pár szót a főhősünkről, Ebonyról. Alapvetően egy szimpatikus lány, hiszen jóságos, tiszta lelkű, bár olykor vannak pillanatai, amelyek idegesítőek tudnak lenni. Ilyen például, amikor állandóan a tanulásra gondol. Oké, rendben van, hogy nem szeretne elzülleni, érdekli a jövője, a többi diákkal ellentétben, de egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire mániákus. A másik, hogy eléggé különc. Amíg az osztálytársai kimennek az udvarra játszani, ő inkább bent ücsörögne a teremben. Teljesen antiszociális, nagyon még barátai sincsenek, s aki közeledne felé, mint az a fekete hajú lány is, azt megpróbálja elutasítani (elvégre, először vonakodik, amikor barátkozni akar vele). Ennek nem látom semmi értelmét, hiszen mindenkinek szüksége van barátokra, ám úgy tűnik, Ebony érthetetlen módon másképp vélekedik erről. Ez a két dolog az, tulajdonképpen, ami rontja nálam a presztízsét, mert ezektől eltekintve egészen aranyos lány lenne: kedves, szerény, kissé naiv, független - sok tulajdonságában egyébként magamra ismertem.
A személyiségéről ennyit, térjünk át a külsejére. Pár helyen elhangzott, hogy egy hosszú, barna hajú, világoskék szemű lányról olvashatunk, ezek az infók azonban kissé túlerőltetve voltak beleírva az egyes mondatokba. Itt egy hülye, általam kreált példa:
"Hosszú, barna haját lófarokba kötötte egy hupilila hajgumi segítségével, miközben világoskék szemeivel a zöld táblára meredt." - Ezzel csak azt szeretném szemléltetni, hogy attól még nem lesz élethűbb, pontosabb egy leírás, ha elmondod, milyen színű az adott tárgy/ ember. Oké, normális esetben elképzelünk egy barna hajú, kék szemű lányt, mikor Ebonyra gondolunk, de egyébként több millió hasonló ember él a Földön. Kicsit konkrétabban kellene őt ábrázolni, tekintve, hogy főszereplő. Utalhatnál a magasságára, a testalkatára, a bőrének színére, jellegzetes arcvonásaira, stb. Hiszen úgy lesz csak igazán élethű karakter, ha minél többet tudunk meg róla.
A mellékszereplőket gyakorlatilag sehogy nem ábrázolod. Leírod, ki kicsoda (Ebony barátja, szülei), de rájuk még annyi személyiségjegyet/ külső tulajdonságot sem aggatsz, mint a főhősödre. Megértem, ha nem töltenek be annyira fontos szerepet a történetben, de akkor is jó lenne minimális infóval ellátni az olvasókat arról, hogy néznek ki, milyen jellegzetes tulajdonságuk van és a többi. Erre picit próbálj majd több hangsúlyt fektetni a későbbiekben.

2/5

Fogalmazás, stílus: Elérkeztünk az utolsó szemponthoz, ami számomra mindig a legösszetettebb. Általában két részre szedem a kritikám ezen pontját, nálad is ezt fogom tenni. Kezdetben szeretném összegyűjteni azokat a "hibákat", amelyek szembetűnőek voltak a blogod olvasása közben, majd áttérnék innen a pozitívumokra.

Először is, mint már fentebb, több helyen is említettem, a történet eseményeinek ábrázolásával picit gondban vagy. Olykor nagyon jól eltalálod az átvezetéseket két történés között, ami szuper, viszont olykor túl gyorsan átsiklasz felettük, nem írsz róluk elég alaposan, ezáltal száraznak érezzük a szöveget. Javasolni tudnám, hogy a főszereplő önálló gondolatmegjelenése helyett inkább koncentrálj a leírásokra, próbáld őket minél alaposabban szemléltetni, illetve lassan, legyen köztük átvezetés, mert így lesz élvezhetőbb a sztorid. Továbbá, vannak olyan dolgok, amelyeket nem fejtesz ki eléggé az olvasó számára, így értetlenül állunk a fejezet végén, hogy: "Na, ez most mire is volt jó?" Ilyen az a rész is, amikor otthon varázsolgat. Hazaér, vacsorázik a szüleivel, ami egy teljesen helyes kis családi idillt szemléltet. Majd hirtelen, mindenféle átvezetés nélkül: bumm, tárgyakat lebegtet. Erről aztán nem is árulsz el többet (pl. mióta tudja ezt csinálni Ebony, van e valaki, aki tud még erről), így döbbenten ülünk a képernyő előtt, hogy felfogjuk, mi is történt. A harmadik dolog, amelyet kiemelnék, a szóismétlés lenne. Néhány helyen felfedeztem ezeket - természetesen mindenki beléjük futhat, így ez volt a legkevésbé szembetűnő problémád. A hibák kiküszöbölése végett tudom ajánlani az internetes szinonima szótárat, amely egyébként (viccen kívül) nagyon nagy segítség lehet, ha éppen nem jut eszedbe más. Végül, csak megjegyezném, olykor összekevered az igeidőket, lásd, rögtön az első mondatban:

"A tanárnő a jobb padsorban levő hosszú, barna hajú lány felé fordul, aki buzgón másolta a táblára felírt matematikafeladatokat." - Határozd el magadat, hogy múlt vagy jelen időben fogsz írni, de semmiképpen ne keverd a kettőt. 

Ennyit a negatív észrevételektől, térjünk át a pozitívakra. Azt mindenképpen szeretném kiemelni, elsősorban, hogy helyesírási/ elgépelési hibákkal nem igazán találkoztam az olvasás során, ami nagyon jó hír, hiszen ez sokaknál gyakori problémaként merül fel. Nálad azonban nem, legalábbis nem voltak olyan szembetűnőek, ha nem ugrik be jelenleg egy-két javítanivaló. A másik észrevételem, hogy a párbeszédeidet szintén hibátlanul írod - olykor azonban előfordul, hogy kis kezdőbetű helyett nagyot teszel a kötőjel után, vagy éppen fordítva. A lényeg azonban, hogy nagy részben ezek szabályosak, aminek örülök, hiszen sokan küszködnek olykor, hogy sikerüljön nekik egy adott párbeszéd leírása. Végezetül pedig, ejtenék néhány szót a stílusodról. Nem mondanám, hogy klisésen írsz, úgy, mint mondjuk a többség. Éppen ellenkezőleg, néhány mondatrészből érezni lehet, hogy van saját, már kialakult stílusod, csak még nem sikerült annyira kiterjesztened, hogy a fejezet egészére hatással lehessen. 

Összességében: a néhány hiba ellenére egészen élvezhető volt a történet, a fogalmazás. Ha felfogadnál esetleg egy bétát, aki közzététel előtt átolvassa a bejegyzéseidet, bizonyára több sikered lenne - már ami a hibák leküzdését illeti. Emellett javaslom, hogy próbálj kiteljesedni az egész stílusoddal, mert van neked, csak a felszín alatt lappang, és arra vár, hogy kitörhessen. Engedd neki! :)

3/5

Összesen: 12/20

További jó blogolást: M. Gin