Kritika 80# - Secret Blood

Szép napot kívánok, drágák! :)
Meghoztam a legújabb kritikámat. Hála az égnek, most volt egy kis időm a suli mellett blogolni, úgyhogy el is készítettem a véleményezésemet RoRo Black Secret Blood c. blogjáról.

Kinézet: Az első gondolatom a designról az volt, hogy: hű, de lila! Ugyan ez a szín nem tartozik a kedvenceim közé, sőt, de az árnyalat, amit a készítő alkalmazott a blogodon, egészen tűrhető. Más szavakkal, jó választás, főleg egy Vámpírnaplók fanfictionhöz. 

Mivel a fejlécet - és a design nagy részét - egyik szerkesztőnk készítette, nem igazán fogom véleményezni, csak nagy vonalakban írok róla egy rövidebb kritikát. A fejléc egésze Astrid munkája, így csak annyit fűznék hozzá - nem elfogultságból -, hogy nagyon szép. Színekben remekül passzol a design többi részéhez, az elmosások gyönyörűek rajta, a három főbb szereplő elhelyezése is előnyös. A textúrák kiválasztása sem utolsó szempont, s véleményem szerint nagyon jól el lettek találva, hiszen megadnak egyfajta alaphangulatot, mely végig fog kísérni minket a blog olvasása során. A cím is olvasható, jól látható helyre lett rakva, nincsen vele semmi probléma. 

A bejegyzések háttere némileg világosabb lila, mint maga a blogháttér, de ezzel nincsen gond, hiszen egész kellemes árnyalata van. A fehér betűszín jó választás, nem bántja az ember szemét olvasás közben. A fejezetek címére rakott effektek is nagyon tetszenek, hiszen ha ráviszem a kurzort, a feketévé vált betűk közti hely nagyobb lesz. Tök pofás megoldás, komolyan. 

A modulokról: az információk menüpontba kellő mennyiségű tudnivalót írtál, semmit sem hiányolok onnan. A chat színei nagyon jól el lettek találva, dicséret jár érte, hiszen remekül harmonizál a designnal. Minden betű jól olvasható, nagyon igényes választás, őszintén mondom. 

Az oldalakról: először is elmondanám, hogy piszkosul jók a menükre pakolt effektek - mind a színváltozás, mind pedig a kis ikon megnyúlása. Noha szerintem kissé túl elegáns a bloghoz, úgy értem magához a témához képest, de ettől eltekintve egészen feldobja a hangulatát. A szereplők képeinek elrendezése perfekt, nagyon jó ez az oldalra igazított megoldás. Az külön figyelemre méltó, hogy mindenkiről írtál egy rövid ismertetőt, így az olvasó - ha még nem is ismeri a sorozatot - könnyen el tudja helyezni őket egy általa felállított skálán. A fejezetek egymás alá, időrendbe linkelve találhatóak a következő oldalon. Feléjük elhelyeztél egy hangulatkeltő gifet, amely tökéletes választás ide, és a vámpírszemekkel ellentétben, egyáltalán nem elcsépelt. A trailer... hát, erről mit is mondhatnék? :D Az én munkám, így nem fogom kritizálni, de példának okáért a te "munkád" is benne van, hiszen a zene nem az én választásom volt, s úgy gondolom, helyesen döntöttél, mikor ezt kérted tőlem a videó alá. Remekül visszaadja a főszereplő lelkiállapotát. A kapott kritikáidat szintén egymás alá rendezted el, teljesen igényes, nem lehet belekötni - bár én azért kiírnám, személy szerint kitől kaptam az adott véleményt, hiszen úgy az igazi, ha már erről van szó. A díjaidat is csodás módon rendszerezed, egyik sem folyik össze a másikkal, ahogyan én azt már sok blogon tapasztaltam. A versenyek oldaladon olyan blogok plakátjait rakod ki, melyek meghirdetett versenyeire jelentkeztél. Jó, hogy ezért létrehoztál egy külön topikot, hiszen így bárki megtalálhatja ezeket anélkül, hogy sokat kellene keresgélnie. 

A fülszövegedről: én már korábban olvastam, amikor elküldted nekem a trailer igényeidet, és már akkor is felfigyeltem rá. Szerintem nagyon jól felépített, mind szerkezetileg, mind pedig tartalmilag. Ugyan a sztoriról nincs szó benne, csak általános képeket használsz az újról, a szokatlanról, a küzdelemről, de így is fel lehet fogni, miről fogunk majd olvasni. Rejtélyesre sikeredett, nem mond sokat, de mégis izgalmas, ráadásul terjedelmileg is rendben van. 

Összegezve a fent leírtakat, én mindenképpen úgy gondolom, hogy a blogod az igényes kategóriába sorolható. Az rendben van, hogy a designt nem te készítetted, de nyilvánvalóan te voltál az, aki elképzelte, megálmodta, eltervezte,hogyan is fog kinézni, tehát a te érdemed is. A lila színvilág tetszik, mint már említettem, amiken pedig változtatnék picikét, már fentebb összefoglaltam.

4/5

Történet: Nos, ahogyan az már a fejlécről jól látható, a történeted egy Vámpírnaplók fanfiction. Az eredeti szereplőket mind megtartottad, Elena kivételével, a helyére ugyanis az Evelynt megformáló Lucy Hale karaktere került. Őszintén szólva, annyi ilyen sztorival találkoztam már korábban, hogy kezdtek felszínre törni az előítéletességeim ezzel a témával kapcsolatban. Általában ugyanazt szajkózzák az egyesblogokban: új suli, új diák, új tanár, új kutya, új bicikli... Viccet félretéve, érted, mit mondok, ugye? Újraírják az egész sorozatot az elejétől kezdve, és gyakorlatilag ehhez semmiféle kreativitást nem kell mutatniuk, hiszen az alapsztorit sem maguktól találták ki. No, minden előítéletemet félretettem, s úgy kezdtem bele a te blogod olvasásába - miközben azt reméltem, valami újat fogsz nekünk mutatni.

Nos, ez félig-meddig sikerült csupán. Az az igazság, hogy az elején ismét az fordult meg a fejemben, hogy a tied csupán egy újabb tucatblog lesz: újrajátszod a sorozatot az elejétől, csak más főszereplővel mutatod be nekünk Mystic Falls eseményeit. Egy darabon ez így is ment végig: elkezdődött az első tanítási nap a suliban, csak úgy, mint a sorozatban. Új tanár és új diák érkezik a gimibe, csak úgy, mint a sorozatban. Bonnie képességei a tudta nélkül felszínre törnek, csak úgy, mint a sorozatban. Damon a bátyja után jön a városba, csak úgy, mint a sorozatban. Viszont, miután a gonoszabbik Salvatore testvér elrabolja Evelynt az akarata ellenére, s fogva tartja Stefan házában, másnap úgy ébred fel a lány, hogy újra az évnyitó reggelén készülődik a gimibe. Ez egy váratlan fordulat volt, amire nem számítottam, de ne rohanjunk ennyire előre...

Eve jól megszokott baráti társaságában - melynek tagjai Bonnie, Matt és Caroline - kezdi az új évet a Mystic fallsi suliban. Annak ellenére, hogy nyáron elveszítette az anyját, képes vidáman, önfeledten nevetgélni, de nem túlzással. Ügyesen megoldottad ezt a helyzetet, mert nem ábrázoltad magába roskadt félárvának a lányt, de úgy sem viselkedik, mintha mi sem történt volna. Megtaláltad az arany középutat, ami jó pont. Nos, ha már első nap, új tanár is érkezik a testületbe, Alaric személyében, aki furcsa módon másnapra mindenkit elhív a Grillbe, mivel születésnapja lesz. Érdekes, hogy ismeretlen diákokat hív el egy olyan bulira, ahol valószínű patakokban fog folyni az alkohol, de őszintén szólva, kedves gesztus tőle, jó úton jár ahhoz, hogy bevágódjon a fiataloknál. Ezt követően berobban az osztályterembe egy ismeretlen srác, később kiderül, ő Stefan Salvatore, az új diák. Evelynnel  és Bonnie-val természetesen rögtön közelebbi kapcsolatba kerülnek, hiszen kedvesen felajánlja, hogy hazafuvarozza őket. Eközben a Bennett boszi ereje látszólag felszínre tör, egyre több furcsaság történik vele, így Eve megkéri, hogy töltse náluk az éjszakát. Ekkor már érezhető, hogy valami nincs rendben a lánnyal, s ez nyilvánvalóvá válik akkor, amikor Evelyn meglátja őt varázsolni. A magyarázat keresését máskorra halasztják, elmennek aludni. Hm, hát itt azért elég nyugodtnak tűntek a kialakult helyzethez képest. Lehetett volna kissé reálisabb érzelmekkel ábrázolni a gondolataikat, illetve a főszereplőét, de ami késik, nem múlik: még belejavíthatsz abba a fejezetbe, persze, ha te is úgy látod jónak. 

Szóval, haladjunk tovább: elérkezünk a következő naphoz. A tanításon mindenki gyorsan átesik, este pedig számos diák elmegy abba a bizonyos buliba, melyre Alaric hívta el őket. Itt találkozik először Eve Damonnel, aki történetesen Stefan bátyja, s vele ellentétben sokkal arrogánsabb és romlottabb lelkű - legalábbis elsőre így tűnik. Minden szó nélkül elrabolja a lányt, hazaviszi a Salvatore házba, s fogságban tartja őt, mígnem Stefan rá nem jön a titokra. Akkor a két testvér összezördül, ahogyan általában szokták, eközben Eve megtud egyet s mást róluk. Ha ez nem lenne elég, bizonyos Eva bukkan fel a múltból, aki történetesen nagyon hasonlít Eve-re, legalábbis ami a külsejét illeti. Kiköpött mása, akár Katherine és Elena esetében. Valljuk be, ez az ötlet nem kifejezetten egyedi, de legalább konfliktusteremtésnek tökéletes. 

ÉS, hangsúlyozom, itt jött az a csavar képbe, amelyre előítéletes lelkemmel egyáltalán nem számítottam. Evelyn másnap felébred, és elölről kezdődik minden: az évnyitó, a készülődés a suliba, a találkozás a barátokkal, még a párbeszédek is ugyanúgy zajlanak le közöttük! Hihetetlen, de baromi jó megoldásnak találtam. Egyáltalán nem volt sablonos, legalábbis számomra nem, hiszen hasonló fordulattal eddig blogon még nemigen találkoztam - pedig elhiheted, hogy elolvastam már néhányat. 

Összességében tehát úgy tudnám jellemezni a blogodat, mint a vodka ivást. Az elején nehezen megy, mert "marja a torkodat" - jelen esetben picit sablonos szaga van -, de utána sokkal könnyedebbé válik, s kimondottan jól is esik - a szemnek. Tehát látok benne némi reményt, hogy esetleg sikerül egyedi módon tovább szőnöd Eve történetét, s úgy alakítanod, hogy arról ne lehessen elmondani, hogy csupán egy sorozat koppintás, vagy egy tucatblog a sok közül. Én sok sikert kívánok hozzá! :)

3/5

Szereplők: Itt igazából gondban leszek valamelyest, hiszen a szereplőid 90%-a a sorozatból lett átvéve, kivéve ugye a drága főszereplő Evelynt és az öccsét, Pete-et. A többiek eredetileg is benne vannak a Vámpírnaplókba, így róluk csak futó említést teszek, illetve analizálom, mennyire is sikerül kellőképpen megőrizned az eredeti személyiségüket. 

A történet középpontjában Eve található. Karaktere gyakorlatilag szakasztott Elena. Külső tényezőiben is hasonlít rá, hiszen barna hajú, barna szemű, szemrevaló lány, aki után joggal fordulnak meg az utcán a fiúk. Még sincs elszállva magától - ami figyelemre méltó. Belső tulajdonságait tekintve szintén sok hasonlóságot lehet felfedezni a sorozatbeli Elena és a blogban szereplő Eve között: ő is éppen olyan visszahúzódó, picit magának valóbb, szerény lány, aki a szűkebb baráti körén kívül nem igazán barátkozik mással, őket viszont nagyon szereti, ahogyan a testvérét is. A családja fontos számára, ám anyja elvesztése fekete ködként borítja be a múltját. A szomorú eseményt ugyan feldolgozta, de máig érezhető, milyen jó kapcsolatot ápolhatott anno az édesanyjával, hiszen egy drámai jelenethez kötve ezt is leírtad nekünk. Számomra egy szimpatikus szereplőről van szó, hiszen teljesen ideálisan van beállítva. Nem tökéletes, vannak hibái, például a túlzott kíváncsiság, de éppen ettől lesz emberi, amit egyébként nagyon nehéz megalkotni karakterek szempontjából, legalábbis szerintem. De te megtaláltad a helyes mértéket, s megfelelően használtad az emberi tulajdonságokat, hogy végül összegyúrd belőle a főszereplődet. 

A másik olyan személy a blogod sztorijában, aki Evelynen kívül nem átvett, az Pete, az öccse. Érdekes módon Jeremyre hajaz nagyon (nem is értem, miért!). Külsőre egy az egyben ő az, ezen nincs mit taglalni, s belsőre is szinte száz százalékig megegyeznek. Pete is ugyanolyan kedves, laza srácnak tűnik, noha nővérével olykor szertelenül és szófogadatlanul viselkedik. Ellenben látszik, hogy rendes gyerek, a társaság ellenére, amelynek a tagja (Vicky, Tyler, stb.), hiszen Bonnie-nak is segít, amikor szüksége van rá, illetve együtt érzően meghallgatja az ő és a nővére problémáit is. Bár keveset szerepelt, nekem eddig teljesen pozitív karakter, legalábbis semmi rosszra nem szolgált rá Remélem,a későbbiekben többször bukkan majd fel, s jobban megismerhetjük őt is, ha már Eve testvére.

Akiket igazából még megemlítenék azok az Eve körül gyakrabban megforduló szereplők, mint Stefan. A rejtélyes, új diák karakterét remekül sikerült átvenned, és a szintet tartanod a továbbiakban is. Látszik, hogy kedves számára a lány, hiszen sokat van vele, meglehetősen kedvesen viselkedik, ha a közelében van, illetve meg akarja védeni - mindentől, akár a saját bátyjától, Damontól is, aki szinte szöges ellentéte öccsének. Arrogáns, sokszor pimasz, egyszóval, olyan Damonös. Remekül visszaadtad az ő személyiségét is, bár én ennyire rámenősnek nem ábrázoltam volna - már felbukkanásának első estéjén erőszakkal elrabolja Evelynt? Érdekes, mindenesetre tetszik ez a kicsivel szabadabb elvű Damon.

Caroline és Bonnie is tipikusan hasonló karakterek, ugyanolyan jól vetted át őket, ahogyan a többieket. Szinte végig hoztad azt a formát, amelyet megszokhattunk tőlük. gyakorlatilag semmit nem változtattál rajtuk, ami valamilyen szinten jó, de úgy gondolom, személy szerint legalábbis, hogy izgalmasabb lenne ez az egész, ha csempésznél egy kis egyediséget a karakterekbe. Saját magad által jónak vélt tulajdonságokkal tarkíthatnád őket, hogy minél jobban a te arcodra formázhasd a gárdát, hiszen valódi sorozaton alapuló fanfiction ide, vagy oda, sokkal emberibb hatást kelt az olvasóban, ha te is alkotsz valami újat a sztoriban.

4/5

Fogalmazás, stílus: No, elérkeztünk a kritikám végéhez, de egyúttal a legnehezebb részéhez is, elvégre, szerintem ez a szempont a legfőbb - én legalábbis ezt helyezem előtérbe a többivel szemben. Mert ha valaki író, nem mellesleg, jó író, akkor az bármilyen sztorit "el tud adni", még a legsablonosabbat is, éppen ezért fontos, hogy az ember kedvére alakítsa a stílusát. Szerintem te nem írsz rosszul, sőt, az átlagnál jobb vagy, ha szabad ezt mondanom, de úgy vettem észre, önálló stílusod még nem igazán alakult ki. Néha használsz egy-két érdekes, sajátos szófordulatot, vagy mondatot, melyek kezdik meghozni ennek az alapját, de egyébként még keresed saját magadat. Jól gondolom? :)

A további elemzésemet két részre szedném. Első ízben írnék a grammatikailag negatív problémákról, melyeket felfedeztem a szövegben az olvasás során. A dobogós hely csúcsán egyértelműen a helyesírási hiba áll, ezt találtam nálad talán a legnagyobb gondnak. Ám mielőtt félreértenél, ezekből sincsen túlságosan sok. Az átlagnál lényegesen kevesebbet hibázol, aminek örülök, mert ez a te fejlődésedet támasztja alá. Tipikusan a vesszőhibák voltak a legkiemelkedőbbek, illetve néhol apróbb elírásokba botlottam, de minden hibát ki lehet küszöbölni. Egyrészt, a helyesírási szabályok áttanulmányozása nem felesleges időpocsékolás. Nagyon sokat segíthetnek a későbbiekben - csak elég egyszer elolvasni, és máris a fejedbe issza magát minden előírás, A másik variáció egy béta felfogadása. Noha láttam, hogy neked már van egy, sosem árt, ha mással is elolvastatod közzététel előtt az adott bejegyzést. Több szem többet lát, tartja a mondás. És mennyire igaz! Tulajdonképpen amit még ezen kívül negatívumként hozhatnék fel, az a leírások hiányossága. Keveselltem az aprólékos, részletes bemutatást az adott személyekről, tárgyakról, helyszínekről. Annyi lehetőség lenne megismertetni a szereplők körüli környezetet, mégsem használod ki ezeket. Szerintem mindenképpen több hangsúlyt kellene fektetned erre, mert rendben van, hogy a párbeszédeid szép szabályosak, na de annyi van belőlük, hogy a kevés leírás, amit használsz, szinte elveszik a sorok között.

Lássuk a pozitív oldaladat: hála az égnek, itt több mindent is fel tudok hozni érvként, mint a negatív oldalon. Először is, mint már említettem, a párbeszédeidet teljesen szabályosnak találtam. Minden formai elemet megtartasz, s közben remekül érzékelteted, melyik szereplő beszél éppen, miről, s milyen helyzetben. Sokaknak van problémája ezzel, de nálad még nem igazán találkoztam eggyel sem. A másik dicséretem a drámai történések szemléltetésére vonatkozik: példának okáért vegyük azt a részletet, amikor Eve az anyja ágyára helyez egy virágot. Ez a jelenet annyira megható és kellemesen olvasható volt, hogy úgy gondolom, mindenképpen több hasonló jellegű leírást kellene bevetned a későbbiekben is. Amit szintén pozitívumként tudok felhozni a javadra, az az érzelmek szemléltetése. Remekül tudod ábrázolni Eve lelkiállapotát, emellett a gondolatait is ügyesen kifejezed anélkül, hogy bármit megerőltetően vagy nyögve nyelősen fogalmaznál meg. Mindig jól át lehet érezni a főszereplő lelkiállapotát, könnyen azonosulni tudunk vele, hiszen igyekszel őt minél élethűbben ábrázolni - és ez többnyire sikerül is. 

A fogalmazásmódodban nem találtam semmi kivetnivalót, szépen írsz, látok még reményt arra, hogy tovább fejlődj, és később még jobb író váljon belőled. Én mindenesetre sok sikert kívánok neked ehhez, mert látom, mennyit jelent neked az írás, s hogy mennyire komolyan foglalkozol vele. Ez már mindenképpen egy nagy lépés a haladás felé. A fent említett hibákat azért említettem, hogy a tanácsaimmal segíteni tudjam a munkádat, úgyhogy remélem, megfogadod őket, már csak a saját érdekedben is.

4/5

Összesen: 15/20

További sok sikert kívánok Neked - a türelmedet pedig köszönöm: M. Gin