Kritika #82 - Bloody romantic

Sziasztok!

Elnézést, sűrű bocsánatkérések, nagyon eltűntem, lemaradtam a munkáimmal, de rettenetesen zsúfolt az életem, jelenleg három iskolában kell különböző pozíciókban helyt állnom, ami igencsak a nullára redukálja a szabadidőmet. De most visszatértem két szakdogafejezet között. Nem ígérek semmit inkább, de igyekszem behozni lemaradásom. De elég is a mentegetőzésből, lássuk a medvét! 

Ma Raistlin varázslatos blogjával érkeztem, a BloodyRomantic-kal, a fanfiction fellegvárával. Hihetetlen örömmel töltött el, mikor a kedves szerzőhölgy engem kért meg, hogy írjam meg a kritikát, ugyanakkor picit meg is ijedtem, hiszen ez az egyik legkiemelkedőbb blog ma a szférában, nem mellesleg nagyon szeretem Raistlin írásait, így nagyon nehéz róla elfogultság nélkül írnom. De igyekszem J Azt hiszem, ez lesz az egyik legrövidebb kritikám – a jóról nem tudok túl sokat írni, mert ami jó, az jó, és ennyi.

Design

Az oldalra kattintva egyszerű, letisztult és gyönyörű látvány fogad. Jelenleg különösen kedves a szívemnek, hiszen a jobboldali „fejlécen” Will Graham található, én pedig jelenleg nagyon szerelmes vagyok a Hannibal című sorozatba. Úgyhogy kisebb fangörcsöt kaptam, ahogy megláttam az alakját (nem tudom, mi lett volna, ha Hannibalt teszed ide).

Az oldal bal sávja kékes deszkákkal ékített, itt található a menü. Nagyon tetszik ez a szín, ahogy a Történetek menüpont is. Mivel rengeteg novellát (és regényt) tettél már közzé, ezért fontos is, hogy ilyen alaposan össze legyenek rendezve a dolgok. Rövid ismertető is szerepel, illetve kategóriákba rendezted a történeteidet. Egyszóval tökéletesen átlátható minden, láthatóan nagy gondot fordítasz a rendszerezésre, amivel szintén egy profi benyomását kelted, tetszik, amikor valaki ennyire ügyel a részletekre.

Az olvashatóságot tekintve sem lehet panasza romlott kis szememnek, a szövegháttér fehér, a betű a szürke egy kellemes árnyalata (biztosan kellemesebb, mint az a „könyv”, haha).

A bejegyzésekben szereplő képek is tetszenek, pedig általában nem annyira preferálom, de itt jó, hogy van, egy kicsit dob a minimál stíluson, és hát nagyon is illenek a képek az adott novellákhoz.

Bevallom, én alapvetően jobban kedvelem az egyszerű designokat, így itt úgy éreztem, hogy elkényeztettél. Nagyon szeretek az oldaladon tartózkodni, mert, ahogy mondani szokták, egyszerű, de nagyszerű, és nagyon ízléses. Lássuk az írásaidat!  

Történet

Rengeteg a történet, szóval sajnos mindent nem tudtam elolvasni (még!), de szorgoskodom az ügyön. Mivel jóformán az összes kategóriát szeretem, amiben alkotsz (Avengers, Hannibal, X-men, Trónok harca, Hobbit, és most csak azokat soroltam, amiket ismerek és szeretek), ezért úgy döntöttem, hogy szemezgetek a különböző alkotásokból, így próbálok képet alkotni, és persze írok néhány választott művedről is.

Elöljáróban az a megállapításom, hogy téged a novella műfajára találtak ki (vagy a novellát találták ki számodra). Tökéletesen hozod az elvártat, hihetetlen, hogy tudsz sűríteni, és remek csattanókat alkalmazol, jól irányzott pörgőrúgással leválasztva az olvasóid fejét kecses nyakukról. Bocsásd meg az alábbiakat, de sajnos rajongód vagyok, így valószínűleg kevés hasznosíthatót találsz majd az írásomban, mert magamat tudom majd ismételni.

Elsőként a Halotti beszéd és könyörgésről írok, mely egy Hannigram novella. Szedegetem az állam a földről, tényleg. Remekül visszaadod a sorozatbeli Willt, minden hallucinálásával együtt, elképesztő volt belelátni a fejébe, és a vége… És az ötlet… Az ötlet, hogy Hannibal és Will egy és ugyanaz, de szétszakadnak… Na, jó. Aligha tudok objektíven nyilatkozni. Egyszóval remek alapötlet, csodás a látomásokkal tűzdeltség (hiszen Will élete is ebből áll). A kivitelezés pedig… De erről a vonatkozó pontban. Egyszóval nagyon élveztem ezt a novellát, remekül áll neked a komoly hangvétel (is). Szenvedtem, mint Will, mert olyan jó látni, hogy mások is hiszik a Hannigram létezését. És még írnak is róla, én meg pontosan erre vágytam. Imádtam minden sorát.

Nagyon tetszett az Egy kis üveg uborkavíz című történet, ami egy Thor és Loki témájú AU. Bevallom, ez volt a legelső alternatív világos novella, amit olvastam kedvenc csínytevőmről és pörölyös bátyjáról, de elmondhatom, hogy igen erős kezdést választottam. Loki amolyan városi csibészként jelenik meg, családdal rendelkező lelencként, aki hosszú kóborlásai után meglátogatja a bátyját. Az ambivalens érzések, amik közöttük feszülnek, tökéletesen uralják a novellát, és megvan a végére a kellő rejtélyesség is, hogy vajon ki okozhatta a tüzet. Erős sejtésünk van, tökéletes bizonyosság nincsen. Kedvelem ezt a párost, tökéletesen hoztad azokat az érzéseket, amik közöttük feszülnek, a szeretet és a gyűlölet különös keveréke szépen átszűrődött a soraidon. Mestere vagy annak, hogy a legtöbbször nem írod le konkrétan a dolgokat, mégis érződik.

X-men témakörben a Van egy madár című történetet választottam, és ó, milyen rosszul tettem, vagy éppen jól, nézőpont kérdése, mert a végére teljesen elfacsarodott a szívem. Charles, aki táncol egy elit bárban, lebénul. Erik, aki escortként dolgozik, és alig ismeri a férfit, mellette marad, amikor senki más. Gyönyörű volt, és sajnos nagyon is életszagú. Hiszen kivel nem fordult még elő, hogy csalódott az állítólagos barátaiban, esetleg „rajongóiban”, akik a bajban valahogy elmaradoztak? A nagy Gatsby című könyv jutott eszembe, ami szintén friss élményem, és a kettő szépen és szívfájdítóan harmonizál. A végtelen magány érzése szörnyű, és te bravúrosan taposol a pici szívemen, de közben mégis azért rimánkodom, hogy soha ne hagyd abba.  

Aztán magamévá tettem A semmis helyek című Hannigram írást. Erről már írni sem tudok, sajnálom, olyan profin tudsz tapodni a kicsiny szívemen, hisz már mondtam is, hogy megszűnnek a szavaim és az életem is mellesleg. Ezeket a novelláidat szeretem amúgy a legjobban, amikben szinte nincs is konkrét történés, csak az érzések lebegnek, és én pedig sírok a párnácskámba, hogy miért teszed ezt énvelem.

Nem tudom, honnan töltöd az ihletládád, de én is kérek belőle! Azt értékelem a legtöbbre a történeteidben, hogy jóval többek egy rajongó kifakadásánál, annál, hogy kiéled magad ezekben a novellákban. Többek, mert mindamellett, hogy ismert és sikeres karaktereket jelenítesz meg, olyan problémákat is behozol, amik teljes mértékben hétköznapiak, és ha bárkivel nem is történhetnek meg, azért nem is teljesen példa nélkül valók. Érzek egy lépés távolságot is a karaktereidtől, s ez is elősegíti, hogy többek lesznek, mint egy rajongó fangörcse (sokszor azt is imádom, de neked ez áll jól, és ez jól is van így). Mindemellett persze nagyon is érződik, mennyire szereted ezeket a filmeket, sorozatokat. Mindez pedig olyan egyveleget alkot, ami igazán kiemelkedővé teszi a műveidet.

Szereplők

Fájdalmasan jól elkapod a jól ismert szereplők jellemét, remekül visszaadod a szavaikat. Hitelesek. Mintha az adott filmet/sorozatot nézném, bármelyik novella elmenne az eredeti művekbe epizódnak. Ez elmondható lényegében az összes történet karakteréről, amiket olvastam.

Hannibal kifinomult és lenyűgöző, szellemes és imádnivaló, miközben érthetetlenül beteg és csodásan szenvtelen. Will szenved és állandó, briliáns revelációi vannak, harcok jellemzik az életét a hallucinációval, valamint küzdelem azzal, hogy Hannibalt a másik felének tekinti, de ezzel be kellene ismernie, mennyire beteg ember ő maga, ezért állandó tagadásban él. Imádom.

Charles és Erik szintén szívcsücskök. Velük jobban játszol, érződik, hogy még inkább a saját kedved szerint formálod őket, de ez egyáltalán nem volt baj, sőt. Erikben benne van az a vad és férfias erő, amitől úgy elalélok, Charles pedig egyszerre esendő és erős, férfias és gyengéd, odaadó és némileg önfejű, mint amilyennek megismertem/elképzeltem a filmek alapján.

Sokat nem tudok írni. Szeretem a szereplőidet. Egyszerre olyanok, mint amilyennek megismertem őket, s kapnak tőled új árnyalatokat, de nem hozol be olyan tulajdonságokat, amiket elképzelhetetlennek találnék.

Kivitelezés

Annyira nagyon szerettem volna kukacoskodni, de tényleg, ha már kritikát kértél, ne csak ódát tudjak zengeni, de nagyjából mégis ez történik most. Imádom a stílusod, tényleg, kötelező jelleggel írnám fel minden kezdő és haladó bloggernek.

Utólag jöttem rá, hogy jóformán az összes írásod, amit elolvastam, jelen időben íródott, amit köztudottan nem kedvelek túlzottan, de neked nagyon jól áll a használata, és tudsz is vele bánni. Tökéletesen kézben tartod, élvezhetően alkalmazod.

Nem tudom, hogy csinálod (talán ezt hívják tehetségnek?), de rettentően jól áll neked a szenvedő, szomorú, szerelmes hangvétel és fanyar humor is. Valahogy mindegyik történeteden könnyeznem kellett, néhol az érzelmek áradásától, amivel letaroltál, néhol pedig a nevetéstől.

Azért van egy-két annyira picike apróság, (mint a bűnjel, amit Hannibal maga után hagy) amit észrevettem, miközben ámuldozva olvastam, de tényleg megerőltettem magam, hogy valami kis hibát találjak. Nem bukkantam túl sok mindenre, pedig jó Sherlock módjára kutattam. Álljon itt néhány nüánsznyi dolog, amivel talán hozzájárulhatok, hogy az írásod a mostani tökéletesnél is még tökéletesebb legyen, és a hozzám hasonló kopók is még elégedettebben dőlhessenek hátra.

„A doktor az íróasztalra dőlve hever, és Will, a földön feküdve, a zokniját bámulja, amelynek visszafogott árnyalata tökéletesen harmonizál Hannibal nyakkendőjével.(Halotti beszéd és könyörgés)” A Will után szerintem nem kell oda az a vesszőcske, noha érteni vélem, miért tetted ki.

„hogy nincs indítékom, hogy sosem ez alapján gyilkoltam” (Halotti beszéd). Ez tényleg csak apróság, egyik nyelvésztanárom verte belém: nem ez alapján, hanem ennek alapján. Apróság, de még kifogástalanabb lesz a szöveged.

„amit én követett el” (Halotti b.): elírás csupán: amit én követtem el.

„kék lidérfénnyel” (Halotti b.): szintén elírás csupán, kék lidércfénnyel.

„de Erik, kiskölyökként, hitt az anyja csupaszív életszemléletében” (Van egy madár). Itt is van szerintem felesleges vessző: de Erik kiskölyökként hitt az anyja…

„milliő” (Van egy madár). A miliő csak egy l.

„Loki előre lép” (Egy kis üveg uborkavíz): előrelép.

Kedves Raistlin, le a kalappal előtted, nagyszerű vagy! Remélem, azért valami hasznosat is találtál a kritikában, bár kétlem, hogy sok építőt tudok mondani neked. Csak így tovább!

Lyanna