2015. okt. 25.

Kritika #83 - Ádám keresi Évát

Ciao a tutti! :)
Meghoztam legújabb kritikámat, mely a drága BR Cat blogjáról íródott. A címe Ádám keresi Évát. Bizonyára hallhattatok már róla, mert nagyon igényes történet, de ha nem, ezt a véleményezést elolvasva eldöntitek, szeretnétek-e beleolvasni. 
Kedves BR Cat, ezúton is köszönöm a türelmedet! 


Kinézet: Alig jutottam szóhoz, amikor először megnyitottam a blogod linkjét. Az összhatás ugyanis valami eszméletlenül szép, de mindent kifejtek nemsokára részletesebben is. Előtte azonban szeretném bevallani, hogy ezelőtt még életemben nem kerültem szembe az oldaladdal - mármint, sokat hallottam róla, főképpen pozitív jelzőkkel illették a történetet az egyes bloggerek, s egyszer még el is határoztam, hogyha lesz időm, akkor meg fogom keresni. Azonban ez sosem jött össze, valamilyen okból kifolyólag, így nagyon örültem, hogy tőlem kértél kritikát, igazán megtisztelő, ha szabad ezt írnom. Dicshimnusz, pipa. Neki is kezdenék tehát ezek után a blog külsejének elemzéséhez:
Amit legelőször szeretnék megemlíteni, az magáról a színvilágról szólna: az ezüst és a sötétpiros nagyon szép kombináció, s a helyzet az, hogy eddig még nem sok blogon találkoztam vele - talán tied az első ilyen. Egyszóval, tökéletes választás, elég egyedi, ha mondhatom ezt. Nekem mindenesetre nagyon tetszik. A fejléceddel folytatnám a "kritizálást", de itt sem tudok semmi negatívat felhozni ellened. A textúrák eszméletlen jól össze lettek válogatva, mind egy hangulatot tükröznek, így egységessé teszik az összképet. A köztük lévő elmosás szintén nem érdemel rossz szót, a váltakozó színátmenetek is gyönyörű, alapos munkára utalnak. A figyelem egyértelműen a középső, körrel bekerített karakterre terelődik, ebből gyaníthatjuk, hogy sok köze van a sztorihoz, vagy maga a cselekvés - a tánc - kapcsolódik hozzá. A cím betűtípusa szintén remek választás, a színe ugyanúgy. Nem túl kirívó, szinte alig tűnik fel, hogy ott van, mégis ki lehet olvasni a tartalmát. Az elhelyezése is előnyös, úgy gondolom, jobb helyet aligha találhatott volna neki a készítő. Összességében hibátlan, szuper jól mutat a blogod alaphangulatához.
Az oldalak közvetlenül a fejlécen helyezkednek el, ami nem túl gyakori megoldás a történetes blogok esetében, így ezt is egyedinek tartom - valamilyen szinten. Először furcsállottam, hogy csupán három topik virít "oldalak" címszó alatt, ám rájöttem, ez nem feltétlenül baj, hiszen sokan éppen átesnek a ló túloldalára, és rengeteg felesleges külön modult nyitnak egyes célokból. A fejezeteknél egyértelműen az eddig feltöltött részeket linkelted be nekünk, hogy könnyen eligazodhassunk közöttük. A cserék menüpont is egyértelmű, mit takar: más blogok linkjeid rakod ki ide, akik szintén kiteszik a tiédet a sajátjukra. Így működik ez, kérem szépen! Először furcsállottam egyetlenegy dolgot: hol vannak a szereplőid? Miért nem tettél be róluk képet, gifet, vagy csak egy rövid leírást? Aztán belegondoltam, hogy bizonyára nem akarsz tucatbloggá válni, mert manapság ritkább eset az, ha a karakterekről nem teszik ki a bloggerek kedvenc sztárjaik képét. Minek is az? Csak a nyűg van vele, hozzájuk kell igazítani a külsőt, a személyiséget, a nevet - mert ennek ugye illenie kell az adott szereplőhöz. Bölcsen döntöttél, hogy nem hoztál létre külön oldalt nekik, bár többen gondolkodnának így, mint te. 
A bejegyzések különösen felkeltették az érdeklődésemet. Alapból szürke a hátterük, de keretszerűen, mert középen ugyanaz a kellemes, már-már vörös színárnyalat uralkodik. A betűk stílusa megfelelő, a színük is jó, hiszen kiválóan olvasható a szöveg.
A chat árnyalatai szintén kiválóan össze lettek válogatva, hiszen minden mozzanatukban illenek a blog színvilágába. Az archívum is nagyon "pofás", ha élhetek ezzel a kifejezéssel. Ezen kívül azonban szinte mindenre ugyanezt lehetne írni: igényes, alapos munka a design összes részlete. Az információk füllel is rendben van minden, bár én picit hiányolok egy-két dolgot onnan, lásd: az írói nevedet (oké, hogy a blogger alapból megadja, de mégis eleget kell tenni a formaságnak), a történet műfaját, s egyéb olyan infót, amelyet oda szeretnél biggyeszteni ezeken kívül. 
Legvégül pedig a fülszövegedről: első ránézésre a terjedelem tökéletes, nem hosszú, de nem is rövid. Az idézet az elején nagyon ütős, máris arra készteti az embert, hogy ne hagyja abba az olvasást. Én sem tettem, haladtam tovább a sorok között, és egyáltalán nem bántam meg - vagy ütöttem a fejemet a falba, ahogyan azt néhány blognál már megtettem. Gyakorlatilag a tartalom feléig idézel a Bibliából, és kicsit elkezded körülírni, miről is fogunk majd olvasni. A felénél pedig jön a fordulat, a régi kort idéző nyelvezetből átváltasz modernre, és konkrétan elárulod, miről szól maga a sztori. A cím ellenére egy 21. századi romantikus történet szemtanúi lehetünk, amennyiben belekezdünk a blogodba... :)
Hű, ezt aztán elég pozitívan sikerült összefoglalnom. De mit lehet tenni, ha annyira megfogott már a kinézet is, hogy kapkodtam a fejemet ide-oda? Persze, a külső nem minden, szokták mondani. A blogoknál ez különösen igaz - ebben az esetben a tartalom többet nyom a latban. Rögtön át is térnék tehát a történet elemzésére a fantasztikus design csodálása után.
5/5

Történet: Őszintén szólva, a blogod sztorija egy elég összetett történet, így elég nehéz lesz elemezni, pláne, hogy a fejezetek kellőképpen hosszúak. Mindenesetre, ezt nem nevezném hátránynak, sőt. Szeretem, ha egy adott rész nem pár mondatból összecsapott, összefüggéstelen szövegrészletből áll, így különösen örültem, amikor láttam, hogy a tied minden alkalommal egy igényes munka gyümölcse.
Szóval, rátérve a tényleges eseményekre: a történet elején megismerhetünk egy Roxy nevű diáklányt, akinek a szemszögéből íródik az egész sztori. Rajta keresztül nyerünk gyakorlatilag betekintést a környezetébe, az iskolai életbe, melynek ő minden nap a részese. A diákok között természetesen nem kell messzire mennünk, hogy elkülönítsük az általában mindenhol meglévő hierarchiákat: a menő fiúkat, a méhkirálynőket, a kiközösített, ám legjobb barátnőket - na és az újakat. Itt sincs ez másképp, de a helyzet korántsem olyan egyszerű, és sablonos, amennyire első olvasásra hinnénk. A helyes, népszerű srác ugyanis, aki a suli plázacicájával jár, történetesen bele van zúgva a mi "szürke egér" típusú főszereplőnkbe, s azt hiszem, ilyen megoldást nem találni minden hasonló témájú blogon - már csak ezért is meg merem kockáztatni, hogy egyedi. Azonban amikor az új diák érkezéséről volt szó, rögtön forgatni kezdtem a szememet. Miért van mindig, mindenhol egy új diák?! De te kellemes meglepetést okoztál, ugyanis Ian jelen esetben nem egészen átlagos tanulója lesz az iskolának - szegény pára vak, de ehhez képest nagyon jól felépített a karaktere, ugyanis szinte soha nem szorul segítségre, sőt. Nem igazán kedveli azokat, akik emiatt szánakoznak rajta. Nálam ez egy jó pont volt, hiszen nem várt fordulat a történet szempontjából.
Mindeközben azonban nem csak a Roxy körül élő fiatalok életét, szokásait ismerjük meg, de őt magát is, így egy titok is a birtokunkba kerül, amit nem sokan tudnak róla: imád táncolni, és az anyja tiltása ellenére esténként eljár táncórákra. Ez a rész volt egyébként az egyik favorit, mert hihetetlen szépen írtad le, mit érez pontosan a lány ezen elfoglaltság iránt. Tökéletesen átjött az az imádat, ami az egész testét és lelkét átjárja Roxynak, ahányszor csak a táncra gondol. Komolyan mondom, nem csak egyszer olvastam végig azt a szövegrészletet - annyira megindítóra sikeredett, hogy szó szerint imádtam.
Viszont, nem csak a földi jókból és gondtalanságokból áll az élet - megválaszolatlan kérdésekkel is tele van, melyre Roxy is rájön, amikor meglátja Iant, az új diákot egy furcsa, szektaszerű helyen. A kíváncsiságát rögtön felkeltik az Ádámról és Éváról készített képek, freskók, így eztán az idejét azzal tölti majd, hogy utánuk olvas az interneten. Sok mindent nem talál, de a némi információtól és a számára érdekes látványtól olyan álmok kezdik gyötörni, melyek az első emberpárról szólnak - s jelen esetben ő az, aki Évát testesíti meg. Amikor felébred, azonban olyan érzésünk van, mintha ez nem teljesen csak álom lett volna. Igazán izgalmasan alkalmaztad a késleltetést, hagytad a levegőben lógni ezt a kérdést, így fokoztad a kíváncsiságot, ami megtette a hatását. Ezután egy nem várt fordulattal folytattad: Roxy ismét követte Iant arra a hátborzongató, furcsa gyártelepre, ám most be is oson utána, hogy rájöjjön, mi takargatnivalója van a fiúnak. A csuklyás alakok azonban észreveszik őt, és már éppen készülnek kiontani az életét, amikor valami egészen különös dolog történik: megkegyelmeznek neki, és úgy emlegetik, mintha várták volna az "eljövetelét". Elengedik, ő pedig ijedten hagyja maga mögött a szektás gyűlést. Hm, meg kell mondanom, igen érdekes fejlemény. Amikor már azt hiszem, nem tudsz meglepetést okozni, újra és újra előrukkolsz valami izgalmas fordulattal, ami egyedivé varázsolja a sztoridat. Általában nehéz azt elérni, hogy az olvasó végig izguljon minden egyes részt, de azt hiszem, nálad ebből a szempontból nincs probléma.
Itt a történet újabb fordulatot vesz, ugyanis ezúttal Ian szemszögéből olvashatjuk a folytatást. Egy érdekes álomképpel kezdődik, majd az anyja kelti fel a fiút attól tartva, "újra" az álmában ragad. Szóval ilyesmi korábban is történt? Az idillinek tűnő pillanatot az apja érkezése zavarja meg, akiről kiderül, hogy megvakíttatta a saját fiát. What? Erre aztán végképp nem számítottam. Milyen ember képes elkövetni egy ilyen aljas dolgot, ráadásul a saját vérével?! Felháborító, kérem szépen. DE, mindenesetre növeli a feszültséget, fokozza az izgalmakat, szóval remek mozzanat a sztori szempontjából. Ahogyan az is, hogy ian valamely megmagyarázhatatlan okból közel akarja magát érezni Roxyhoz, ezért folyamatosan "szemmel" tartja. Amikor suli után elhívja "randizni", az valami eszméletlen aranyos része a fejezetnek. 
Váltás, ismét Roxanne szemszöge következik. Megtudhatjuk, hogyan alakul a viszonya Noahval, a szépfiúval, aki egyik pillanatban kedves és bájos, a másikban bunkó, s olyat tesz, ami meglehetősen rosszul esik a lánynak. Azonban látni rajta, hogy macsó külső ide, vagy oda, aggódik Roxyért, és láthatóan tetszik neki - hogy ebből mi fog kisülni, az a jövő zenéje. Mindenesetre, a lánynak elege van mindkét fiúból. A helyes külső nem minden, ezt tudja ő is, de az egyikükkel lenni veszélyes, míg a másikuk tele van rejtéllyel, furcsa, megválaszolatlan kérdésekkel. Érthető, ha összezavarodik tőlük az ember!
A további fejezetekben is, ahogyan eddig megszokhattuk, rengeteg váratlan fordulat és izgalmas, nem várt esemény található. A drága írónk mindig hozza az általa felállított szintet, s ahányszor tudja, túlszárnyalja önmagát - képes újat alkotni, amikor azt hinnénk, ennél kreatívabb már nem is lehetne. 
Összességében úgy gondolom, egy hihetetlen jó blog a tied, ami a történet szempontját illeti. Részletesen, aprólékosan dolgozod ki a cselekményszálakat, nem sietsz el semmit, de nem is húzód részeken át a sztori egy-egy izgalmasabb történését. Egyértelmű, hogy bennem pozitív benyomást keltett a blog, csak gratulálni tudok hozzá, és elmondani, hogy valóban igaz, amit korábban hallottam róla. Ha valahová, ide érdemes benézni!
5/5

Szereplők: Nos, mielőtt belevágnék a lecsóba, el kell mondanom mindenképpen, hogy miért szerettem a szereplőidről olvasni ebben a blogban. Egyszerűen, nálad nem az volt, hogy felbukkan egy mellékszereplő, akiről aztán egész információ bombát zúdítasz az olvasó nyakába, aztán többet szóba se hozod az illetőt. Éppen ellenkezőleg, ha valaki már egyszer felbukkant, mint mellékszereplő, az a továbbiakban is visszatér majd, képbe kerül, és nem tűnik el nyomtalanul a sötét útvesztőbe, ahogyan az mások blogjánál sajnos többnyire megtörténik. Tehát azt szerettem volna kihozni mindebből, hogy nagyon jól kidolgozod a kevésbé fontos karaktereidet is, így legalább van némi elképzelésünk róluk is - azaz el tudjuk dönteni, mennyire pozitív, vagy éppen negatív személyiségek számunkra. De most ennyit róluk, lássuk a főbb szereplőidet! 
Három olyan személy van, akiket ki szeretnék majd emelni mindenképpen a többiek közül. Az első természetesen Roxanne, a mi főhősnőnk, a modern Éva megtestesítője. Ő egy tipikusan olyan lány, akivel bárki összefuthatna a suliban: nem tűnik ki a többiek közül, teljesen átlagos, még külsőre is. Azonban ha nem csak felszínesen ítéljük meg, rájöhetünk, hogy egy igazán különleges lány. Nagyon szépen felépítetted a személyiségét, mert nem lehet elsiklani csak afelett, hogy kedves, szimpatikus, de egyebet is mondhatunk róla: remek stílusa van, humoros, ráadásul olyan típusnak tűnik, aki kiáll a barátai mellett, az igaza mellett és egyáltalán nem szereti, ha valakivel nem emberi módon bánnak. Nekem abszolút szimpatikus karakter, tetszik a felépítettsége, a talpraesettsége, s nagyon szívesen el tudnám őt képzelni egy barátomként, ha létezne a való életben is. 
A második szereplőd egyértelműen Ian, de úgy is hívhatnám, a 21. század Ádámja. Nos, amennyire romantikus léleknek képzeljük el az ősét, ő éppen annyira kiábrándító ebből a szempontból. Azt hihetnénk, ha valóban van némi köze az első emberpár egyik feléhez, nyilvánvalóan egy nagyon kedves, elbűvölő, reménytelenül romantikus figurával van dolgunk, de a látszat egy icipicit csal. Első benyomásra azt mondhatjuk, elég bunkó, és lekezelően viselkedik másokkal, még segítséget sem óhajt senkitől - pedig kellene neki, ugyanis vak szegény pára. Érthetetlen módon nem igazán az a barátkozós típus, noha újként kerül a gimnáziumba. Nekem a helyében első dolgom lenne barátokat szereznem, vagy legalábbis ismerősöket, akikre később számíthatok, de hát nem vagyok ennyire "leleményes" pasiból, mint ő (remélem, érződött az irónia). Szóval, eltekintve az egészen furcsa és cinikus stílusától, időnként tud ő kedves is lenni, és megismerve a családi hátterét már jobban megértjük, miért ennyire bizalmatlan az emberekkel. Nagyon jól kidolgoztad őt mind belsőleg, mind pedig külsőleg, személy szerint nekem az egyik kedvenc karakterem, annyira aprólékos minden részlete.
Akiről még ejtenék néhány szót, az Noah lenne, a suli csábos, szívdöglesztő, menő fiúja, aki kinézte magának Roxyt. Elméletileg tetszik neki, lát valamit benne, de nekem van egy olyan érzésem, hogy egyáltalán nem jó szándékkal közelít felé. Nyilvánvalóan neki is fontos szerepe van ebben az egész teremtéstörténetben, és mintha említetted is volna, ki ő, vagy csak én gondoltam bele, de nem akarom lelőni a poént. Egyértelmű, hogy külsőleg igen vonzó, remek testi adottságokkal megáldott srác, ezt taglalni sem kell. Belsőleg azonban érdekes személyiség, mintha két figura tulajdonságait gyúrtad volna össze benne. Egyik pillanatban kedves, negédesen viselkedik Roxyval, a másikban viszont megalázza, gúnyt űz belőle, és én ezt nem igazán tudom hova tenni. Nem túl szimpatikus karakter, de mindenképpen szükséges a történetbe, hogy a bonyodalom fogalmát kifejezhesd vele.
Amit tehát még elmondhatnék, azt nem tudom, mert mindent elmondtam. Ez értelmes volt. Csakis ismételni tudom magamat, és elmondani, hogy mennyire jó munkát végeztél a karakterek kidolgozásának a terén. Példát lehetne venni rólad, komolyan, mert van érzéked ehhez. Nem erőlteted túl ezt az ismertetést olyanokkal, hogy: Szia, Roxy vagyok, hosszú, barna hajam van és zöld szemem!
Éppen ellenkezőleg, nagyon finoman bele tudod szőni az információkat a mondatokba anélkül, hogy azok kirínának onnan. Szóval gratulálok, szép munka! :)
5/5

Fogalmazás, stílus: Elérkeztem talán a legösszetettebb szemponthoz, amit véleményeznem kell. Valójában - szerencsére -,  nálad nem volt gond itt sem, noha véleményem szerint az egyik legnehezebb dolog az írásban maga a megfogalmazás, a hibátlanság, a saját stílus kialakítása. Ha valaki ezeket nem csinálja jól, nem sok jövőt lehet neki jósolni. Viszont, amennyiben mindhárom fenti szempont jónak, sőt, kiválónak értékelhető az illetőnél, akkor azt mondom, nagyon is ott a helye a bloggerek világában. Téged is ez utóbbi kategóriába sorolnálak, noha engedékeny szívvel, ugyanis felfedeztem apróbb hibákat az olvasás során, de ezek korántsem voltak annyira szembetűnőek vagy vészesek, mint az átlagnál - ebből következtethető, hogy igenis van jövőd az írás területén.
Először vegyük a problémákat, melyekkel szembetalálkoztam a blogodon. Hála az égnek, alig tudok kiemelni néhányat, s azok sem igazán a leggyakrabban elkövetett hibák közé esnek. Tudod, vannak azok az emberek, akik elfelejtik, hogy létezik az a bizonyos vessző, amely elválasztja egymástól a tagmondatokat - ők ilyenkor átsiklanak ezeken, ezért rengeteg helyen zavaros lesz, amit írnak. Ezek ellentéte, akik a kelleténél többet használják ezt az írásjelet, és oda is kibiggyesztik, ahová egyébként egyáltalán nem lenne szükséges. Nos, te ez utóbbi kategóriába tartozol. Sok felesleges vesszőt lejtesz néhol, ami megakasztja az embert az olvasásban, mert szaggatott lesz tőle a szöveg ritmusa. Ezért kellene valamilyen módon leszoknod erről, és korrigálni az eddigi hibáidat. Vannak teljesen alapvető szabályok a vessző használatáról, ha átböngészed őket, bizonyára nem is lesz többet ilyen gondod. A másik, amit mindenképpen szerettem volna megemlíteni, az a személyes gondolatok leírása - Roxy szemszögéből. Nyilvánvaló, hogy az egész sztorit ő meséli el nekünk, ám van néhány olyan mondat, amelyet konkrétan az ő gondolataiból idéz, példának okáért:
"Valaki adjon egy zacskót! Szerelmi happy-endbe csöppentem!"
Szóval, mi is ezzel a gond? Konkrétan az, hogy ezen mondat előtt éppen szépen vezetted le a zajló cselekményt, és egyszer csak hopp! Félbeszakítja ezt egy hirtelen jött gondolatmenet. Valahogyan próbálj meg egy kis átmenetet teremteni a két rész között, hogy ne legyen annyira éles közöttük a váltás.
Ezeken kívül gyakorlatilag semmiféle hibát nem tudok megemlíteni, amiért nagyon hálás vagyok neked, mert ez nagyban megkönnyítette az olvasást, élvezhetővé téve ezzel a történetet magát. Most pedig jöjjenek a dicsérő szavak - ha eddig még nem kaptál volna elég pozitív visszajelzést tőlem. Egyszerűre fogom a dolgot: le vagyok nyűgözve! Hiába a vesszőhibák, és az olykor hirtelen témaváltás, ezek szinte eltörpülnek amellett, mennyire jó stílusod alakult ki írás során. Sok blogger van, aki ügyesen ír, remekül bánik a szavakkal, de kevés az, akinek egy kitűnő stílusérzéke is keletkezik e mellé. Rólad ez elmondható, szóval tényleg gratulálok Neked. Olyan egyedi a szóhasználatod, a fogalmazásmódod, hogy megkockáztatom, ezer közül is felismerném. Szép, igényes, egyénre szabott szófordulatokkal. Ami emellett még mosolyt csalt az arcomra, az a humorod. Rengeteg helyen csempészel egy kis jókedvet a történetbe, de mindig tudod, hol a határ. Éppen ezért van, hogy megnevettetsz minket, de előfordul, hogy gyönyörű drámai szituációid leírásával megdobogtatod az olvasók szívét. Ha már leírások, úgy gondolom, ezekben sincs hiba. Éppen elég van belőlük - nem túl sok, de nem kevés. A minőségük szuper, hiszen éles, elképzelhető képet ad az adott tárgyról/személyről, amiről írsz. Mindig ügyelsz az aprólékosságra, a jól érthetőségre, ezért sikerülnek annyira jól. A párbeszédeiddel szintén ez a helyzet: mindig érteni, ki beszél kihez, s emellett szabályosak. Minden esetben eltalálod a megfelelő írásjelet - mi az, hogy megtalálod? Ez nem egy totó! Nem tudok értelmesen fogalmazni, semmiféle szabálytalanság nem rondítja el őket. A hab a tortán pedig a választékos szókincsed. Szóismétlésbe szinte nem is futottam bele, aminek őszintén örültem.
Összességében tehát mindenképpen pozitív, amit elmondhatok a fogalmazásmódodról, a helyesírásodról, illetve a stílusodról. Bár már korábban sok jót hallottam a blogról, most értettem csak meg, miért van ez. Gratulálok hozzá, minden tekintetben! :)
4/5

Összesen: 19/20
Nagyon sok sikert kívánok a továbbiakban is: M. Gin



2 megjegyzés:

  1. Te jó ég! Fel sem fogtam még a szavaidat! :)
    Annyira örülök, hogy ennyire tetszett! El sem tudom mondani!
    Köszönöm, köszönöm, köszönöm, hogy időt fordítottál rá, és megosztottad ezt velem! :)
    A vesszőkre figyelni fogok, meg a gondolatok érzékeltetésére! :)
    Még egyszer nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, drága!:)
      Én köszönöm, hogy elolvashattam a te csodás blogodat.
      Örülök, ha segítettem, sok sikert neked :)))
      Puszi, Gin

      Törlés

Anaya zatracone-dusze