Blogajánló 1# - Without Shadow

Sziasztok, drágák!

Most nem kritikával vagy trailerrel kapcsolatos bejegyzést fogok írni, hanem valami egészen újat. Először a blog történetében ugyanis egy blogajánlót hoztam nektek. Ezt mostantól szeretném bevezetni, s az időmet számításba véve egyre gyakrabban kívánok hasonló bejegyzéseket hozni azokról a blogokról, amelyeket véleményem szerint érdemes elolvasni. Remélhetőleg Ti is kedvet kaptok majd a cikkem elolvasása után ahhoz, hogy nyitottabb szemmel járjatok a blogger világban, s újabbnál újabb, izgalmas történeteket találjatok magatoknak, mely megfelel az ízléseteknek. 

Belecsapva a lecsóba, legelőször Rikki blogjával jelentkeznék, aminek a címe: Without Shadow.

"Barbara Cartland jól tudta, hogy ha a rendezői álmát akarja valóra váltani, akkor a Donna Wisemanben a helye. Árnyékvölgy legjobb bentlakásos iskolája híres a jó képzéseiről. Az elején nehezen találja a helyét, ráadásul már első nap belekötnek. Igyekszik láthatatlanná válni, kerülni a konfliktusokat, és problémamentesen barátkozni. Ám arra egy cseppet sem számított, hogy valami megmagyarázhatatlan érzés lengi körül. Hol egyenesen retteg az egyik csoporttársától, máskor pedig mágnesként vonzza. A háttérben valami különös, valami gonosz dolog zajlik. Tárgyak kezdenek el körülötte mozogni, ijesztő rémálmok gyötrik. Valami van benne, beszél hozzá, átveszi felette az irányítást, és a halálát kívánja.

Vajon minden igaz, amit eddig maga mögött hagyott? Vagy örökké árnyék nélkül kell élnie?"

Ha valaki legelőször nyitja meg a linket, ezzel a tökéletes fejléccel találhatja szemben magát. A színek kiválóan összhangban vannak egymással, a textúrák mennyisége kielégítő, a karakter elhelyezése a kép közepén nagyon is előnyös,és a felirat a fejlécen csodás módon passzol a blog hangulatához. 

A design fekete-kék kombinációja szinte szemet gyönyörködtető. Hiába sötét, még sincs olyan érzésünk, hogy felállna a hátunkon a szőr ijedtünkben. A modulok tökéletesek, az oldalak elhelyezése is jó helyen van, kiváló sorrendben. A rápakolt effekteket nem vitte túlzásba a készítő, de nem is baj, mert a kevesebb néha több, és ez itt tökéletesen igaz. Ha mindez még nem lenne elég, akkor a chat ablak különlegessége is nyújt némi meglepetést az ide tévedő bloggerek és bloggerinák számára. 

A külsőről röviden ennyit, hiszen ennél a blognál nem feltétlenül ez a lényeg. Ha megnyitjuk az oldalt, látjuk, hogy szép, minden ízléses, ez nem is lehet kérdés. Szóval innen átvezérelve az írást, a fülszöveggel folytatnám, amelyet megtekinthettek a bejegyzésem elején. Személy szerint én, amikor felolvastam, nagyon kíváncsivá váltam. Felcsigázott a sztori, hogy pontosan miről is szólhat, s ez legfőképpen az egyedi megfogalmazásnak és az érdekfeszítő alapsztorinak a javára írható. Úgy gondolom, ilyen egy tökéletes ismertető. Benne van minden, aminek benne kell lennie: hol játszódik, kiről fog szólni, miből alakul ki a konfliktus, végül pedig azok a rejtélyes kérdések, amiket az olvasó egyenlőre még nem tud megválaszolni. Ezek után érthető tehát, ha mohón nekikezd valaki a fejezetek olvasásának, nem lehet érte hibáztatni.

Mint minden a blogon, a prológus nagyon egyedi, eredeti megoldást használ a szerző a történet ismertetésére, ami fokozza a belé vetett kíváncsiságunkat. Eddig két befejezett évadot tekinthetünk meg a blogon. Mindkettőben remekel Rikki a történet terén, elvégre ennyire izgalmas, fordulatos, eseménydús és szépen, hibátlanul megfogalmazott bloggal nagyon ritkán találkozik az ember. 

Aki belekezdene az olvasásba és azt hinné, sablonos a sztori, ki kell, hogy ábrándítsam: az írónő csak szépen, fokozatosan vezeti fel számunkra a cselekményeket, lassan építi ki a bonyodalmat, s amikor eljön az ideje, bombaként robban a megdöbbenés: nem várt kalandokra kerül sor, izgalmas fordulatokra, új szereplők kerülnek képbe, akik nagyban befolyásolni fogják a továbbiakban a történet menetét. 

Ami pedig különösen tetszik benne az, hogy nem happy enddel zárulnak az évadok, s mindig megannyi megválaszolatlan kérdést hagynak maguk után. Már csak ez is arra ösztökéli az olvasót, hogy kíváncsian kivárja a folytatást. 

A szereplők megválasztása is tökéletes, mindenki külön egyéniségként tűnik fel. Ahogyan az írónő jellemzi őket nekünk, mind külsőleg, mind pedig belsőleg, annyira élethű, hogy könnyen magunk elé tudjuk képzelni az egyes karaktereket. Ezt pedig nem úgy kell elképzelni, hogy minden információ ránk zúdul már a blog legelején velük kapcsolatban, hanem éppen ellenkezőleg: lassan, apránként adagolva tudunk meg lényegesebbnél lényegesebb dolgokat a szereplőkről. A főhősnőnk, Barbara karaktere a legkiépítettebb, de hát ez nem csoda: annyira ismerjük már, mint a tenyerünket, s ez azért jó, mert teljesen át tudjuk érezni a helyzetét, miközben a sztori csak úgy adja magát. Nem hiányzik a történetből a tipikus jó fiú, hős szerelmesünk, sem pedig a gonosz, macsó srác, aki megpróbál keresztbe tenni nekik ott, ahol csak tud. Barátok, barátnők, váratlan kapcsolatok és túlvilági lények: többnyire ilyen karakterek bukkannak fel a blogon, s mindegyik szükséges a történethez, ugyanis, mint már említettem, mind megformált, kidolgozott karakterek, akiknek jellemük, egyéniségük van. 

Ha ez még mindig nem keltette volna fel valaki figyelmét: elárulom, hogy egy olyan blogról van szó, ahol a helyesírás egyszerűen tökéletes. Teljesen komolyan állíthatom, hogy ennyire szépen és egyedien megfogalmazott bloggal még sohasem találkoztam. A hosszú, kerek mondatok és választékos szóhasználatok gazdag szókincsre utalnak, élvezet olvasni a sorok között. A leírások kielégítőek, alaposak, s párbeszédekben sincs hiány, mielőtt valaki azt hinné. Az esetlegesen előforduló érzelmesebb részek ismertetése annyira élethű és megható, hogy valószínűleg sok olvasó szemébe könnyet csalt már. Amit pedig még fontos megjegyeznem: nem csak a monoton sztori van levezetve a történetbe, ami olyan komoly, mint egy vakbélgyulladás, hanem gazdagon van tarkítva humoros jelenetekkel is, ami még egy pozitívum, s újabb érv amellett, hogy valaki belefogjon a blog olvasásába. 

Rikki csodás munkájához gratulálok, és minden olvasója nevében köszönöm, hogy megmutatta nekünk a tehetségét! A további munkálataihoz sok sikert kívánok: M. Gin