Kritika 31# - (Gond)terhes

Sziasztok!

A mai kritikám a (Gond)terhes című blogról készült, amely Netty L. Nelson munkája. Nem is szaporítom a szót, lássuk, mire jutottam!

Design

A designodról azt tudom mondani, hogy egyszerű, de nagyszerű. A fejléced közepén Lana del Rey, a színeket tekintve a piros dominál, ami az oldal többi részében is visszaköszön, a szürkével kiegészülve. Mondjuk, a fejléc kicsit elüt a történet tartalmától, talán nem illik hozzá annyira, de mint mondtam, nekem a design annyira nem szokott fontos lenni. Igényesen készítették el, jó ránézni, ez a leglényegesebb. Aztán ki tudja, egy rész alapján nem fogom eldönteni, hogy passzol-e a sztorihoz, vagy sem.

A szöveg betűszíne szintén szürke, ha jól látom. Nagyon szemkímélő volt, ami számomra sokkal fontosabb, mint a blog kinézete. Ha kisül a szemem, míg olvasok, ott veszett az ügy. Itt viszont ezzel nem volt probléma.

Tetszett az ajánlásod, melyben leírod, szerinted kik élveznék a leginkább a történetedet. Ilyet más blogon még nem találtam, azt hiszem, és nagyon jó ötletnek tartom.

Egyszóval tetszik ez a letisztult, esztétikus kinézet, ahol mindent könnyedén megtalálok, és jó érzés itt tartózkodni, olvasni pedig még inkább.

Történet

Az alaptörténetben egy egyetemista lány, Lexie, illetve 14 éves húga, Violet mindennapjaiba leshetünk be. A lányokat elhagyta az édesanyja, és most nagyszüleinél élnek. A fiatalabbik lány iszonyú balhés, ezért a nagyszülők végső kétségbeesésükben úgy döntenek, a nyárra bentlakásos nyári iskolába küldik. Violet ezen persze rendesen kiborul, és őrült tervet eszel ki, amelyben nagy szerepet szán a nővérének.

Meg kell mondanom, nagyon tetszett az alapötlet. Ötletes, egyedi, és bármilyen hajmeresztő is Violet terve, tudjuk, hogy a valóságban is így megy: a legvadabb fordulatokat veszi néha az élet, egyik percről a másikra. Egyszóval a hihetetlensége dacára valahogy mégiscsak életszagú.

Eddig egy részt tettél fel, az viszont jó hosszú, úgyhogy nem volt hiányérzetem. Prológus nincs, ami viszont egyáltalán nem hiányzik.
Vannak olyan apróságok, amik szépen színesítik a sztorit, például nemcsak odaveted, hogy Lexie most éppen beadandót ír, hanem leírod azt is, miről kell írni, és mi a tétje. Ez csak apróság, mégis fontosak az efféle részletek.  

Egyébként E/1-ben és jelen időben íródik a történet. Ezeket én alapesetben nem preferálom, itt viszont abszolút feledni tudtam a dolgot.

Szereplők

A szereplők nagyon tetszenek. Eddig leginkább Lexie-t dolgoztad ki, ami érthető is, hiszen E/1-ben írsz. Egyébként, ha már itt tartok, megemlítem újra, hogy boldog vagyok, amiért valaki végre csodálatosan kihasználja az E/1 adta lehetőségeket. Egyszerűen szuperül használod, ami igazán üdítő, látszik, hogy ez a te igazi tereped. Lexie nemcsak a saját érzelmeiről rinyál – amin egyébként sok hasonló blog elbukik –, hanem beleéli magát a körülötte élők helyzetébe, többek között a nagymamájáéba. Még csak egy fejezet került ki a blogra, de máris szépen építgeted Lexie jellemét, megtudtuk, hogy valószínűleg szorgos és okos, elszánt és céltudatos, fontos számára a családja, és mindent megtenne értük, főként a húgáért.

Violetről ellenben még csak azt tudjuk, hogy eléggé balhés kamasz, kimaradozik otthonról, bajok vannak vele az iskolában. Gondolom, bőven fogod még őt is árnyalni, hiszen ő is eléggé izgalmas karakternek tűnik. Kíváncsi vagyok, van-e benne több is a balhézási vágyon kívül (úgy tippelem, van).

Azt javaslom, hogy árnyald még inkább Lexie és Violet kapcsolatát! Oké, hogy jó testvérek és sok mindent megtennének egymásért, de azért ez az álterhesség elég meredek – csak akkor tenném meg ezt a testvéremnek, ha nagyon-nagyon sok nehézségen mentünk keresztül együtt. Szóval, jó lenne némi visszaemlékezés azt illetően, hogy mi fűzte szorosra a kapcsolatukat, vagy csak mindennapi epizódokat felvillantani a múltjukból, akár a jelenükből.

Emellett pedig nagyon kíváncsi lennék Lexie édesanyjára. Miért hagyta el őket, hol van most, mit érez iránta a testvérpár?

Ezen túl pedig a nagyszülők is felkeltették az érdeklődésemet, főként a nagymama. Ő nagyon szimpatikusnak tűnik, jó lenne róla is még többet megtudni.

A szereplők tehát eléggé rendben vannak, szépen alakulnak a jellemek és a viszonyok, ha így folytatod, igazán pompás lesz a blogon ezen szegmense.           

Kivitelezés

Egyszerűen mesés, ahogy fogalmazol, nagyon igényes. Igazán üdítő volt olvasni téged, változatos a szókincsed, nem félsz szép bővített mondatokat használni. Páratlan, ritka az ilyen a blogos világban. Egyszóval csak biztatni tudlak arra, hogy írj minél többet és többfélét, mert érdemes.

Viszont! Pont ezért szisszentem fel minden aprócska hibád láttán, mert ilyen minőség mellett mindenképp azt javaslom, hogy a legapróbb hibákat is száműzd a szövegedből! Ha ennyire jó vagy, ne efféle nüansznyi dolgokon csússzon el a dolog! Nem súlyos hibák, de javítsd ki őket.

Néhány alapvetés: az ikes igék ragozására figyelj, hiszen nem hangzik túl esztétikusan, amikor E/1-ben helytelenül használjuk. Például: dolgozok, kikapcsolódok, mosolyodok. Nem. Dolgozom, kikapcsolódom, mosolyodom.

Egy-két helyütt külön írsz olyan szavakat, melyeket egybe kéne, de szerencsére ez elenyésző. Ami gyakran használatos kifejezés, az az időközben, erre figyelj, ezt is egyben írjuk.

Előfordult két kifejezés, amelyet furcsán használsz: „a fejemben visszhangoznak az elhallottak” à itt felesleges az, hogy el, bőven elég, hogy „visszhangzottak a hallottak”. Vagy elhangzottak. Illetve: „kötelességét érezte” à ez úgy használatos, hogy „kötelességének érezte”.

Ami még fontos: felsorolásnál az és elé nem kell vessző. Hogy a szövegedből hozzak példát, helyesen: Aaron és Roxanne.

Viszont ezzel ki is fújt a javítanivalók sora, úgyhogy gratulálni tudok. Ezek nem túl súlyos hibák, könnyű megjegyezni ezeket a szabályokat.

Kedves Netty, öröm volt a blogoddal foglalkozni. Remélem, találsz hasznos tanácsokat az írásaimban, sok sikert neked a továbbiakban!