Szép napot! :)
Megérkeztem legújabb kritikámmal, mely ezúttal a Lélekvesztő c. történetről szól. A blog teljes mértékben Nicol C. tulajdonában áll.
Mielőtt elkezdeném, egy kis figyelmet kérnék: édesek vagytok, hogy annyian írtok nekem kritika ügyben, de kérlek, mielőtt elkülditek ezeket az üzeneteket, nézzétek meg a limitet, mert ha inaktív vagyok, sajnos nem tudom elvállalni. Suli miatt pedig ez sajnos gyakrabban meg fog esni, de minden időmmel igyekszem nem megváratni titeket. Köszönöm!
Kinézet: Ha rákattintunk a blogod linkjére, elsőként ez a kép tárul a szemünk elé. Rögtön látszik is, hogy lenne néhány javítanivaló a designon, ám ezt a későbbiekben fogom kifejteni. Alapjáraton kellemes a látvány, hiszen - végre! - nem egy kódos dizivel állunk szemben, melyből manapság egyre több van. Az egyszerűbb is tud néha szép lenni, legalábbis én mindig ezt tartom szem előtt.
A színvilág nagy kedvencem: a barna, s annak árnyalatai kellemes látványt nyújtanak az oldalad minden egyes négyzetcentiméterén, jól választott szín, hiszen egyáltalán nem kirívó. Ellenben úgy gondolom, az alaptörténethez mérten annyira nem illik a bloghoz - én sokkal inkább el tudnék képzelni valami sötétebb, kissé kíváncsiságkeltő színt, mint a méregzöld, vagy éppen a sötétlila. Egyszóval bármit, ami kicsit jobban kiemeli a történeted hangulatát.
A fejlécedről: alapvetően tetszik, ha a végeredményt nézzük, azonban lenne néhány dolog, amit kritizálnék benne - már negatívabb értelemben. Először is a cím, ami nagyon kiüt az egészből. A betűtípus szerintem nagyon nem illik hozzá, nem mutat valami igényesen rajta. Egy dőltebb stílust jobban el tudnék képzelni helyette, amely kicsit olyan kriksz-krakszos, és jól ábrázolja a történet főszereplőjének "zaklatott" lelkiállapotát. Úgy érzem, elegendő textúrát helyezett a képre a készítő, s ebből adódóan egy kisebb hibát is vétett: a bal alsó sarok a fejlécen az üresség érzését kelti. Oda valahogyan nem került semmi, s ez így eléggé meglátszik egy külső szemlélőnek. Ezt esetleg a cím lejjebb helyezésével lehetett volna orvosolni, így az is jobban látszana. Ahogy a mondás tartja, a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Ezen apróságoktól eltekintve azonban a színvilág jó, illik a blog többi részéhez. A textúrák közötti elmosás is megfelelő, a hangulatuk pedig jól tükrözi a történet alapját. A központi karakter elhelyezése középen jó választás, ezzel sosem lehet mellényúlni. Összegezve tehát egészen szép munka, viszont némi változtatás sokat dobna rajta.
A bejegyzés háttere valamennyivel világosabb a külső háttérnél, ami remekül elhatárolja a kettőt egymástól. Ügyes megoldás, nekem tetszik. A fekete betűszín jó választás, mert gond nélkül olvasható, ráadásul nem üt el a blog által felállított színskálától sem.
A fülszövegedről: nagyon jó. Minden benne van, aminek benne kell lennie: ki szerepel a történetben, mi az alapsztori nagy vonalakban, hogyan kerül képbe konfliktus. Az alaptörténetet nagyon izgalmasnak mutatja be, remek oldalról közelíti meg a felvezetést, hiszen egészen felkelti az olvasó érdeklődését. Tartalmi és terjedelmi szempontból tehát remek, viszont eligazításában annyit változtatnék - és ez a bejegyzésekre is igaz -, hogy sorkizárttal írnám a szöveget balra igazított helyett. Szerintem sokkal szebben mutat úgy, de ez már ízlés kérdése.
Az oldalakról: tyű, ezek a rápakolt effektek nagyon menők! Csak tátottam itt a számat, és néztem rá, mint borjú az új kapura. Tetszik, hogy amint ráviszem a kurzort, fejjel lefelé lesz olvasható a szöveg. Ilyennel eddig még nem találkoztam. Na, miután kicsodálkoztam magamat, rákattintottam az elemek oldaladra, ahol a fejezetek fognak helyet kapni. ötletes, hogy így nevezted el a topikot, hiszen szorosan kapcsolódik a blogod történetéhez. A trailered, hát. Mit is mondhatnék róla? Én csináltam (*büszke fej)! Szóval most nem fogok róla áradozni, de amennyire tudtam, igyekeztem megfogalmazni benne a sztori lényegét. Remélem, sikerült, és tetszik. A kritikák oldaladon még nincs linkelve semmi - remélhetőleg ezek után be fogok kerülni. Összességében örülök, hogy nem hoztál létre minden felesleges dolognak egy külön menüt, ám mégis picit hiányérzetem támadt, mégpedig a szereplők kapcsán. Szívesen látnám a karaktereidet néhány neves képpel ellátva, csak hogy alap ismeretet kaphassunk róluk.
A többi modul: a részlet a következő rész tartalmából nevű szövegdobozt üresnek találtam, még nem írtál oda semmit - szerintem ezt pótold, ha van rá mód, elvégre ezért hoztad létre ezt az egységet. Az információkkal nincsen baj, minden fontos tudnivalót leírtál oda - a műfajt mondjuk hiányolom. A chat az egyedi lélekvesztő nevet kapta. Ezen mosolyogtam, hiszen elég találó. Ráadásképpen a színek is nagyon tetszettek, kivéve a nevekét a sötétbarna rublikákban. Az a pirosas szín túlságosan kirikít onnan, amely megnehezíti az olvasását. A maradék modul (cserék, feliratkozók, versenyplakátok, könyvborító) teljesen jó helyen van, éppen elegendőnek találom őket. Ugyan a látogatók számát valahol fentebb helyezném el a sávban, hogy jobban szem előtt legyen, másba nem igazán tudok belekötni.
A fent leírtakat összefoglalva egy igényesnek tűnő blog a tied, mely kellemes színeket kapva kápráztatja el az ember szemét. Némi változtatás ugyan ráfér - ezeket fent említettem -, de ettől eltekintve szerintem nincsen gond vele.
A színvilág nagy kedvencem: a barna, s annak árnyalatai kellemes látványt nyújtanak az oldalad minden egyes négyzetcentiméterén, jól választott szín, hiszen egyáltalán nem kirívó. Ellenben úgy gondolom, az alaptörténethez mérten annyira nem illik a bloghoz - én sokkal inkább el tudnék képzelni valami sötétebb, kissé kíváncsiságkeltő színt, mint a méregzöld, vagy éppen a sötétlila. Egyszóval bármit, ami kicsit jobban kiemeli a történeted hangulatát.
A fejlécedről: alapvetően tetszik, ha a végeredményt nézzük, azonban lenne néhány dolog, amit kritizálnék benne - már negatívabb értelemben. Először is a cím, ami nagyon kiüt az egészből. A betűtípus szerintem nagyon nem illik hozzá, nem mutat valami igényesen rajta. Egy dőltebb stílust jobban el tudnék képzelni helyette, amely kicsit olyan kriksz-krakszos, és jól ábrázolja a történet főszereplőjének "zaklatott" lelkiállapotát. Úgy érzem, elegendő textúrát helyezett a képre a készítő, s ebből adódóan egy kisebb hibát is vétett: a bal alsó sarok a fejlécen az üresség érzését kelti. Oda valahogyan nem került semmi, s ez így eléggé meglátszik egy külső szemlélőnek. Ezt esetleg a cím lejjebb helyezésével lehetett volna orvosolni, így az is jobban látszana. Ahogy a mondás tartja, a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Ezen apróságoktól eltekintve azonban a színvilág jó, illik a blog többi részéhez. A textúrák közötti elmosás is megfelelő, a hangulatuk pedig jól tükrözi a történet alapját. A központi karakter elhelyezése középen jó választás, ezzel sosem lehet mellényúlni. Összegezve tehát egészen szép munka, viszont némi változtatás sokat dobna rajta.
A bejegyzés háttere valamennyivel világosabb a külső háttérnél, ami remekül elhatárolja a kettőt egymástól. Ügyes megoldás, nekem tetszik. A fekete betűszín jó választás, mert gond nélkül olvasható, ráadásul nem üt el a blog által felállított színskálától sem.
A fülszövegedről: nagyon jó. Minden benne van, aminek benne kell lennie: ki szerepel a történetben, mi az alapsztori nagy vonalakban, hogyan kerül képbe konfliktus. Az alaptörténetet nagyon izgalmasnak mutatja be, remek oldalról közelíti meg a felvezetést, hiszen egészen felkelti az olvasó érdeklődését. Tartalmi és terjedelmi szempontból tehát remek, viszont eligazításában annyit változtatnék - és ez a bejegyzésekre is igaz -, hogy sorkizárttal írnám a szöveget balra igazított helyett. Szerintem sokkal szebben mutat úgy, de ez már ízlés kérdése.
Az oldalakról: tyű, ezek a rápakolt effektek nagyon menők! Csak tátottam itt a számat, és néztem rá, mint borjú az új kapura. Tetszik, hogy amint ráviszem a kurzort, fejjel lefelé lesz olvasható a szöveg. Ilyennel eddig még nem találkoztam. Na, miután kicsodálkoztam magamat, rákattintottam az elemek oldaladra, ahol a fejezetek fognak helyet kapni. ötletes, hogy így nevezted el a topikot, hiszen szorosan kapcsolódik a blogod történetéhez. A trailered, hát. Mit is mondhatnék róla? Én csináltam (*büszke fej)! Szóval most nem fogok róla áradozni, de amennyire tudtam, igyekeztem megfogalmazni benne a sztori lényegét. Remélem, sikerült, és tetszik. A kritikák oldaladon még nincs linkelve semmi - remélhetőleg ezek után be fogok kerülni. Összességében örülök, hogy nem hoztál létre minden felesleges dolognak egy külön menüt, ám mégis picit hiányérzetem támadt, mégpedig a szereplők kapcsán. Szívesen látnám a karaktereidet néhány neves képpel ellátva, csak hogy alap ismeretet kaphassunk róluk.
A többi modul: a részlet a következő rész tartalmából nevű szövegdobozt üresnek találtam, még nem írtál oda semmit - szerintem ezt pótold, ha van rá mód, elvégre ezért hoztad létre ezt az egységet. Az információkkal nincsen baj, minden fontos tudnivalót leírtál oda - a műfajt mondjuk hiányolom. A chat az egyedi lélekvesztő nevet kapta. Ezen mosolyogtam, hiszen elég találó. Ráadásképpen a színek is nagyon tetszettek, kivéve a nevekét a sötétbarna rublikákban. Az a pirosas szín túlságosan kirikít onnan, amely megnehezíti az olvasását. A maradék modul (cserék, feliratkozók, versenyplakátok, könyvborító) teljesen jó helyen van, éppen elegendőnek találom őket. Ugyan a látogatók számát valahol fentebb helyezném el a sávban, hogy jobban szem előtt legyen, másba nem igazán tudok belekötni.
A fent leírtakat összefoglalva egy igényesnek tűnő blog a tied, mely kellemes színeket kapva kápráztatja el az ember szemét. Némi változtatás ugyan ráfér - ezeket fent említettem -, de ettől eltekintve szerintem nincsen gond vele.
4/5
Történet: Nos, ami azt illeti, sokat sajnos nem fogok tudni ír a sztoriról, ugyanis nemrég indult csak, ahogyan látom. Ez azt jelenti, hogy konkrét egy rész van fent az oldalon, ami sajnos nem elegendő ahhoz, hogy alaposan ki lehessen elemezni a cselekményeket. Lényeg azonban az, hogy én megpróbálkozom vele, s ehhez hozzákapcsolom a véleményemet is. Kezdjük!
Elsőre szeretném leszögezni, hogy maga az alaptörténet tetszik: egy lányról szól, aki a világ utolsó léghajlítója, ez pedig korántsem könnyű feladat, hiszen éppen előbb említett képessége miatt sokan kutatnak utána - jók, rosszak egyaránt. Ő azonban megpróbál a maga ura lenni, s minél hamarabb a birtokában tudni a négy főelem - Föld, Víz, Tűz, Levegő - népét, és annak erejét, hogy bevégezze a sorsát. Eközben természetesen, mint sejthető, rengeteg konfliktusba és bonyodalomba keveredik majd, barátokat, illetve ellenségeket keres, és résztvevője lesz számos csatának, amit célja elérése érdekében vív.
Ez összességében szép, és jó. Érdekesen hangzik, hiszen gyakorlatilag megvan benne minden, ami felkelti az ember érdeklődését egy jó blog iránt: izgalom, egyediség, nehéz sors, lelki válság és a többi. Úgy gondolom, ügyes elgondolás, mindenképpen érdemes folytatni, ha már belekezdtél. Nem mellesleg pedig, ha jól is alakítod a szálakat, nagy sikered lehet belőle.
Azonban a megvalósításra jobban odafigyelnék. Az a probléma, hogy nagyon gyorsan vezeted az eseményeket, ráadásként úgy, hogy gyakorlatilag semmilyen előzményt nem tudunk a főszereplő életével, avagy csak szimplán a sztorival kapcsolatban - mivel nincs prológus. Ezt óriási bajnak tartom, mert a prológus amellett, hogy szükséges, legalábbis szerintem, bevezet a történet alkotta elképzelt világba, hogy az olvasó jobban megérthesse a szituációt. Nos, ez nálad nem volt meg, ezért úgy csaptunk bele az első fejezetbe, hogy semmi körítést nem olvashattunk hozzá. Olyan volt, mint a rántott hús krumpli nélkül. Ehető, de mégis kevés.
Katara az első részben azt teszi, amit a fülszövegben is olvashatunk róla: megszökik abból a kolostorból, ahol eddig nevelték őt. Az éjszaka kellős közepén menekül, s hagyja maga mögött korábbi életét, hogy aztán megtalálhassa az első elem népének királyát - akiről még nem derült ki, kicsoda. Nos, ennek leírása szünetekkel és időbeni ugrásokkal sem tart túl rövid ideig, a te fejezeted terjedelme mégis kevés volt számomra, legalábbis a cselekmények menetét nézve. Gyorsan vezetted, átmenetek nem voltak a mondatok között, s még egy-két apróság is szembetűnt benne, de ezeket az utolsó topikban fejteném ki.
Először is: megszökik az éjszaka közepén. Ez rendben van, reális. De az, hogy senki nem figyel rá, még csak nem is követik aztán, már picit gyanús nekem. Ezt követi aztán a találkozás azzal a kisgyerekkel, aki elvezeti őt az apjához, aki történetesen az egyik elem népének uralkodója. Micsoda véletlen! Oké, megeshet, mert végül is miért ne? Csak akkor kicsivel érthetőbben, lassabban szemléltettem volna az eseményeket, nem pedig lóhalálában. Nyilván érted, mire célzok ezzel: vegyél vissza a tempóból, és fejtsd ki jobban a történéseket, hogy minden egyes részlete kitűnően átjöhessen az olvasónak is - vagy, másik megoldásként írj többet, és bontsd esetlegesen két fejezetre azokat, amelyek terjedelmesebbre sikerültek az átlagnál.
Összességében tehát, mint fent említettem, nekem az alapsztori elnyerte a tetszésemet. Izgalmas, felkelti a kíváncsiságot, egyedi - én legalábbis nem találkoztam hasonlóval -, egyszóval benne van minden tuti, akár egy turmixban. A megvalósítás, ami már nehezebb dolog, elismerem, nem is sikerült annyira jól, mint először gondoltam. DE, hozzáteszem, nem könnyű dolog kivitelezni egy ilyen remek történet alapot, ezért ne búslakodj, csak fordíts picit több időt a fejezetekre közzététel előtt, ha tényleg komolyan gondolod a blog működtetését. Én mindenesetre vissza-visszanézek időnként, mennyire sikerült javítanod a megemlített "hibáidon".
Elsőre szeretném leszögezni, hogy maga az alaptörténet tetszik: egy lányról szól, aki a világ utolsó léghajlítója, ez pedig korántsem könnyű feladat, hiszen éppen előbb említett képessége miatt sokan kutatnak utána - jók, rosszak egyaránt. Ő azonban megpróbál a maga ura lenni, s minél hamarabb a birtokában tudni a négy főelem - Föld, Víz, Tűz, Levegő - népét, és annak erejét, hogy bevégezze a sorsát. Eközben természetesen, mint sejthető, rengeteg konfliktusba és bonyodalomba keveredik majd, barátokat, illetve ellenségeket keres, és résztvevője lesz számos csatának, amit célja elérése érdekében vív.
Ez összességében szép, és jó. Érdekesen hangzik, hiszen gyakorlatilag megvan benne minden, ami felkelti az ember érdeklődését egy jó blog iránt: izgalom, egyediség, nehéz sors, lelki válság és a többi. Úgy gondolom, ügyes elgondolás, mindenképpen érdemes folytatni, ha már belekezdtél. Nem mellesleg pedig, ha jól is alakítod a szálakat, nagy sikered lehet belőle.
Azonban a megvalósításra jobban odafigyelnék. Az a probléma, hogy nagyon gyorsan vezeted az eseményeket, ráadásként úgy, hogy gyakorlatilag semmilyen előzményt nem tudunk a főszereplő életével, avagy csak szimplán a sztorival kapcsolatban - mivel nincs prológus. Ezt óriási bajnak tartom, mert a prológus amellett, hogy szükséges, legalábbis szerintem, bevezet a történet alkotta elképzelt világba, hogy az olvasó jobban megérthesse a szituációt. Nos, ez nálad nem volt meg, ezért úgy csaptunk bele az első fejezetbe, hogy semmi körítést nem olvashattunk hozzá. Olyan volt, mint a rántott hús krumpli nélkül. Ehető, de mégis kevés.
Katara az első részben azt teszi, amit a fülszövegben is olvashatunk róla: megszökik abból a kolostorból, ahol eddig nevelték őt. Az éjszaka kellős közepén menekül, s hagyja maga mögött korábbi életét, hogy aztán megtalálhassa az első elem népének királyát - akiről még nem derült ki, kicsoda. Nos, ennek leírása szünetekkel és időbeni ugrásokkal sem tart túl rövid ideig, a te fejezeted terjedelme mégis kevés volt számomra, legalábbis a cselekmények menetét nézve. Gyorsan vezetted, átmenetek nem voltak a mondatok között, s még egy-két apróság is szembetűnt benne, de ezeket az utolsó topikban fejteném ki.
Először is: megszökik az éjszaka közepén. Ez rendben van, reális. De az, hogy senki nem figyel rá, még csak nem is követik aztán, már picit gyanús nekem. Ezt követi aztán a találkozás azzal a kisgyerekkel, aki elvezeti őt az apjához, aki történetesen az egyik elem népének uralkodója. Micsoda véletlen! Oké, megeshet, mert végül is miért ne? Csak akkor kicsivel érthetőbben, lassabban szemléltettem volna az eseményeket, nem pedig lóhalálában. Nyilván érted, mire célzok ezzel: vegyél vissza a tempóból, és fejtsd ki jobban a történéseket, hogy minden egyes részlete kitűnően átjöhessen az olvasónak is - vagy, másik megoldásként írj többet, és bontsd esetlegesen két fejezetre azokat, amelyek terjedelmesebbre sikerültek az átlagnál.
Összességében tehát, mint fent említettem, nekem az alapsztori elnyerte a tetszésemet. Izgalmas, felkelti a kíváncsiságot, egyedi - én legalábbis nem találkoztam hasonlóval -, egyszóval benne van minden tuti, akár egy turmixban. A megvalósítás, ami már nehezebb dolog, elismerem, nem is sikerült annyira jól, mint először gondoltam. DE, hozzáteszem, nem könnyű dolog kivitelezni egy ilyen remek történet alapot, ezért ne búslakodj, csak fordíts picit több időt a fejezetekre közzététel előtt, ha tényleg komolyan gondolod a blog működtetését. Én mindenesetre vissza-visszanézek időnként, mennyire sikerült javítanod a megemlített "hibáidon".
4/5
Szereplők: Jaj, tudod, mi a probléma? Igen, valószínűleg tudod, de azért leírom. Egyetlen egy fejezeted van publikálva, az sem kifejezetten hosszú a terjedelmét tekintve, ebből pedig az következik, hogy a szereplőt sem lehetett ezalatt alaposabban megismerni.
Vannak blogok, ahol egy rész leforgása alatt az író olyan jól tud apró információmorzsákkal szolgálni az olvasónak, hogy kialakul egy kezdeti kép a karakterekről, még ha nem is tudat velünk minden egyes részletet róla. A te esetedben, azt kell mondanom, sajnos ez nem így van, éppen ellenkezőleg: sajnos konkrétan semmiféle infót nem adagoltál nekünk, ezáltal a főszereplőd eléggé idegen még számunkra.
Katara az, akiről szó van, az utolsó léghajlító a világon. Ebből adódóan tudjuk, hogy nem lehet könnyű élete, ugyanis sokan pályázhatnak rá, különféle okokból. Vannak bizonyára olyanok, akik mellette állnak, s olyanok is, akik el akarják őt pusztítani. A lány külseje egy az egyben ismeretlen. Konkrétan egy arc és test nélküli valaki, akinek fontos szerepe van a történetben. Oké, hogy Avril Lavigne az, aki "eljátssza" őt a blog fejezeteiben, de ha nem lett volna lehetőséged képen ábrázolni az általad elképzelt karakter, tétlenül állnánk, hogy mi is van most? Nem tudjuk, milyen az alakja, milyen színű a haja, a szeme, hogy néz ki az arca, milyen az öltözködési stílusa, van-e jellegzetes szimbólum a testén, s a többi. Javaslom, picivel több időt - és betűt - fordíts a kidolgozására, hogy élesebb képet kaphassunk róla. Persze, mindez lehet azért hiányos nekünk, mert csak egy fejezet van fent eddig, s ez idő alatt nem igazán lehet megismertetni alaposan egy főszereplőt, így nem hibáztatlak miatta. Viszont ez is jó példa arra, hogy jól jött volna az a prológus az elejére...
Oké, ugorjunk a személyiségre. Hát, itt sem tudok sokkal többet említeni, mint az imént, a megjelenésnél. Konkrétan semmit nem tudunk meg Kataráról, csupán az életének korábbi szakaszáról adsz némi információt nekünk, melyben kiderül, hogy egy kolostorban nevelkedett, család és barátok nélkül. Ebből kifolyólag magányos lehet, ám megvan ennek a maga varázsa: az önállósodás, a talpraesettség, s az a tulajdonság, mely alapján nem bélyegezhető el magatehetetlennek. Ezeken felül tulajdonképpen más nem állapítható mg róla - maximum az, hogy illemtudó, udvarias, mert ahogyan a királlyal viselkedik, hiába felsőbbrendű ő maga, megadja másnak is a tiszteletet.
Röviden, tömören ennyi. A mellékszereplők még nagyobb homályba vannak burkolózva. A király személye is ismeretlen gyakorlatilag, pedig ha egy elem népének uralkodója, némileg jobban be kellene őt mutatnod. Erre remélhetőleg a későbbiekben sor kerül.
Vannak blogok, ahol egy rész leforgása alatt az író olyan jól tud apró információmorzsákkal szolgálni az olvasónak, hogy kialakul egy kezdeti kép a karakterekről, még ha nem is tudat velünk minden egyes részletet róla. A te esetedben, azt kell mondanom, sajnos ez nem így van, éppen ellenkezőleg: sajnos konkrétan semmiféle infót nem adagoltál nekünk, ezáltal a főszereplőd eléggé idegen még számunkra.
Katara az, akiről szó van, az utolsó léghajlító a világon. Ebből adódóan tudjuk, hogy nem lehet könnyű élete, ugyanis sokan pályázhatnak rá, különféle okokból. Vannak bizonyára olyanok, akik mellette állnak, s olyanok is, akik el akarják őt pusztítani. A lány külseje egy az egyben ismeretlen. Konkrétan egy arc és test nélküli valaki, akinek fontos szerepe van a történetben. Oké, hogy Avril Lavigne az, aki "eljátssza" őt a blog fejezeteiben, de ha nem lett volna lehetőséged képen ábrázolni az általad elképzelt karakter, tétlenül állnánk, hogy mi is van most? Nem tudjuk, milyen az alakja, milyen színű a haja, a szeme, hogy néz ki az arca, milyen az öltözködési stílusa, van-e jellegzetes szimbólum a testén, s a többi. Javaslom, picivel több időt - és betűt - fordíts a kidolgozására, hogy élesebb képet kaphassunk róla. Persze, mindez lehet azért hiányos nekünk, mert csak egy fejezet van fent eddig, s ez idő alatt nem igazán lehet megismertetni alaposan egy főszereplőt, így nem hibáztatlak miatta. Viszont ez is jó példa arra, hogy jól jött volna az a prológus az elejére...
Oké, ugorjunk a személyiségre. Hát, itt sem tudok sokkal többet említeni, mint az imént, a megjelenésnél. Konkrétan semmit nem tudunk meg Kataráról, csupán az életének korábbi szakaszáról adsz némi információt nekünk, melyben kiderül, hogy egy kolostorban nevelkedett, család és barátok nélkül. Ebből kifolyólag magányos lehet, ám megvan ennek a maga varázsa: az önállósodás, a talpraesettség, s az a tulajdonság, mely alapján nem bélyegezhető el magatehetetlennek. Ezeken felül tulajdonképpen más nem állapítható mg róla - maximum az, hogy illemtudó, udvarias, mert ahogyan a királlyal viselkedik, hiába felsőbbrendű ő maga, megadja másnak is a tiszteletet.
Röviden, tömören ennyi. A mellékszereplők még nagyobb homályba vannak burkolózva. A király személye is ismeretlen gyakorlatilag, pedig ha egy elem népének uralkodója, némileg jobban be kellene őt mutatnod. Erre remélhetőleg a későbbiekben sor kerül.
2/5
Fogalmazás, stílus: Az első megállapításom bár nem feltétlen ehhez a részhez tartozik -, hogy a bejegyzésedet rövidnek találtam. Azt tanácsolnám, mindenképpen írj hosszabb részeket, hogy az olvasó alaposan átélhesse a történéseket, jobban megismerhesse ezt az általad elképzelt világot.
Nos, két részre osztanám a véleményedet az írásoddal kapcsolatban, Kezdetnek, hogy hamar túlessünk rajta, leírnám, mit találtam negatívumnak, azaz olyan tényezőket, amelyeken meg kellene próbálnod változtatni. Az első ilyen, ami szemet szúrt az írásmódodban, az a szóismétlés volt. Az elején még nem, de aztán egyre többel ütköztem össze, s ez egy idő után kezdett zavarni. Az ajtó, az eső, illetve az erdő szó csak három kapásból felsorolt példa, melyeket helyettesíthetnél szinonimákkal. Az internetes szótár nagyon sokat segíthet, viccen kívül, mert hasznos, és rengeteg rokon értelmű szavat ad segítségül az aktuálisan keresett mondatelemre.
A másik a párbeszéd, amit megemlítenék. Kijelentő mondat végén a gondolatjel előtt nem tesszük ki a pontot, ha beszédmódot írunk ki utána, például: mondta, jelentette ki, és a többi. Ez csupán akkor lép életbe, ha egy cselekvést illusztrálunk közben, lásd: idegesen megvakarta a tarkóját, vagy meghajoltam előtte. Remélem, érted a különbséget a kettő között.
Végezetül pedig, a vesszőhibák szúrták még eléggé a szememet. Bizonyos kötőszavak előtt mindig alkalmazni kell ezt az írásjelet, tag elválasztásnál szintén. Kivételes eset a felsorolás, ott elmaradhat. Sőt, el kell maradnia. Továbbá néhány alap helyesírási hibával találkoztam még, mint például a felszólítás. Ha meg-, illetve felszólítasz valakit, a mondat végén felkiáltójelet szükséges alkalmazni. Ezt azért írom le, mert egy helyen elrontottad:
"- Királyom, ne." - írtad te, pedig így lenne helyes:
"- Királyom, ne!" - látod? Sokkal igényesebb, ráadásul problémamentes, senki nem fog tudni belekötni.
No, mást átugornék a pozitív oldaladra. A leírásaid alapvetően szépek lennének, ha kicsivel több hangsúlyt fektetnél rájuk. Úgy gondolom, az a baj, hogy kicsit elsieted a cselekményeket, gyorsan siklasz át rajtuk, nem hagyod őket kibontakozni. Éppen ezért próbálj kicsit visszavenni a tempóból, és nyugodtan, részletesen, átgondoltan legépelni a különböző tájak/emberek/tárgyak bemutatását, hiszen ezek által az olvasó lelki szemei által jobban megelevenedik az általad nyújtani kívánt kép.
A főszereplő gondolatmeneteit szintén jól illusztrálod nekünk, az érzelmeit is könnyedén át tudod adni. Olvasóként részem volt ugyanazt érezni, gondolni, cselekedni, amit Katarának is. Noha csak egy fejezet erejéig, de részese lehettem az életének, ami kellemes érzés volt.
Alapvetően tehát nem írsz rosszul, néhány alapvető hibát elvétesz, de mindenki ebből tanul, így te is fejlődni fogsz. Ha van kedved, fogadj fel magad mellé egy bétát, aki segít leellenőrizni közzététel előtt a bejegyzés hibátlanságát. Biztosan szívesen jelentkeznének erre a feladatra blogos csoportokban.
3/5
Összesen: 13/20
További sok sikert - és köszönöm a türelmedet, amiért ennyit vártál a kritikára:
Drága Gin!
VálaszTörlésJesszus atya úr isten!
Ilyen alapos kritikát még soha nem kaptam, és ezzel feltetted a napom végére a pontot! Nagypn nagyon köszönöm a kiritkát, és igyekszem minden tanácsod megfogadni!
Igen, a következő rész nagyon sokat fog még csúszni, mivel itt az új suli, stb... De megpróbálom bepótolni valahogyan.
S utólag mégegyszer nagyon köszönöm a dícséreteket, szidásokat!
Ölelés,
Nicol C.
Kedves Nicol! :)
TörlésNagyon örülök, hogy segíthettem! :)
További jó sulit, és blogolást: Gin