Kritika #76 - Ikernapló

Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő kritikával. Mielőtt belekezdenétek, szeretném leszögezni, hogy mint mindig, most is csak a saját véleményemet írtam le, és nem állt szándékomban megbántani senkit!

Rebecca H. és Lena H. - Ikernapló

Kinézet: 

Kezdjük azzal, hogy én vagyok a „design nem számít az írás a lényeg” irányelv nagy pártolója, de mindig azt mondtam, hogy azért  törekedjünk a szép összhatásra. A ti designotokra ránézve azonban kettős érzelmek fognak el. Amikor először tévedtem a blogotokra, már akkor feltűnt: miért ilyen üres? Azt hiszem, hogy erről a fejléc tehet, ami két lányt ábrázol. Az olvasó nem kap sokkot, hogy ugyanolyanok, hiszen a blog címéből már megtudjuk, hogy ikrekről lesz szó. Ennyi. Ennyit ábrázol össz-vissz a fejléc. Funkciója szerint az a lényege, hogy bemutassa egy kicsit a történetet, elgondolkoztasson, megfogja az olvasóitokat, hogy ránézve el akarják olvasni a soraitokat… Ez itt nem él, hiszen, attól eltekintve, hogy kellemes a szemnek, nem mond semmit. Azt pedig külön nem értem, hogy a szélein miért ennyire üres. A másik dolog, ami még feltűnt, hogy miért szerepel rajta a cím angolul? Döntsétek el, hogy angolul, vagy magyarul szeretnétek-e a címet és ragaszkodjatok egy verzióhoz, mert így összezavarjátok az olvasóitokat. 

Lépjünk túl a fejlécen, nézzük a design többi elemét. Alapjában nem nagyon tudok belekötni, hiszen elég könnyen el lehet rajta igazodni, hamar megtalálja az ember, amit keres. Aminél egy kicsit felszaladt a szemöldököm, az a házirend. Nem tudom, hogy ilyen problémákba, amiket felvázoltatok valóban belefutottatok-e, vagy csak előre tisztázni akartátok-e az irányelveket, de… Ne, kérlek, vegyétek le azt onnan. Ha valaki az általatok felsorolt „bűnök” közül elkövet egyet is, akkor figyelmeztessétek, azonban ez így nagyon furcsa. A másik dolog, ami nekem személy szerint nem tetszik, hogy a bejegyzéseiteket „Fejezetek” címszó alatt szerepeltetitek. Nos, amiket kiraktok, azok nem túl hosszú naplóbejegyzések, nem pedig fejezetek. Utóbbi nagy terjedelmű, az átlag blogok is inkább részeket írnak, ami értelemszerűen sokkal rövidebb, azonban – és ezt tényleg nem bántásból mondom -, ti még ezt a szintet sem éritek el. Inkább átkeresztelném „bejegyzésekre” vagy valami hasonlóra. Viszont azt javítsátok, hogy a 08. 30-as bejegyzésnél rossz a link, a 09. 01-es bejegyzésre vezet. A színvilágra sem lehet, egy rossz szavam sem – én nem szeretem a lilát, de ez egyéni szociális probléma – azonban nincs baj az olvashatósággal, illenek is egymáshoz az árnyalatok, szóval ez a rész szépen lett kivitelezve.  Összességében a designotok is már elég vegyes érzelmeket váltott ki belőlem.

Fülszöveg: 

Ez nem lett rossz, tényleg. Nem azt mondom, hogy nem olvastam ennél jobbat, de az átlagnál jobb, ez volt az első dolog, ami felkeltette az érdeklődésemet. Először is, már maga az, hogy bár ikrek, mégsem élnek együtt, egy elég furcsa alapszituációt vetít előre, ami engem felcsigázott. Az sem rossz kiindulás, hogy az apjuk nagyon híres ügyvéd, ebből is lehet építkezni a továbbiakban. Az egyetlen dolog, amin elakadtam: nem tudtuk meg belőle, hogy miről is fogunk olvasni: mi az a fordulat a lányok életében, ami miatt ők úgy döntöttek, hogy naplót fognak írni? Milyen történetet akarnak elmesélni? Csupán annyit árultatok el, hogy vannak, egy elég furcsa családi hátérrel. Ez egyáltalán nem rossz, csupán nagyon nagyon kevés. A másik pedig, hogy sírva könyörgök nektek, ezt a 100%-ot írjátok át betűre, kérlek, nagyon csúnyán mutat.

Történet:

Nos, miután szerencsésen kikerestem az augusztus harmincadikai bejegyzést, megtudhattam öhm… Nos, elég sok általános információt a szereplőről, Hallár Rebekáról. Szó szerint egy információbomba robbant a bejegyzésben, olyan dolgokat olvashattam, amik nem érdekeltek, ha őszinte akarok lenni. Azt, hogy mit szeret csinálni, hova jár különórára, vagy hogyan hívják a tanárait. Egyrészt ez így unalmas, másrészt, higgyétek el nekem: senki nem jegyzi meg. Most olvastam el megint – harmadszorra – és a felét nem tudnám feleleveníteni. Ezeket a dolgokat nem egy részben ömlesztve kell az olvasóra önteni, hanem szépen lassan kell adagolni őket. Például: azt, hogy mit csinálnak Katával, amikor a lány át jön hozzájuk, leírhattad volna akkor, amikor sírva berontott, miután megtudta, hogy a szülei elválnak. Ott illett volna a bejegyzésbe, még érdekelt is volna. Így viszont egyszerűen elaludtam. Arról nem beszélve, hogy az ember nem tudja kiszűrni, hogy mi a lényeges a történet következő részeire kivetítve és mi nem. Szóval összességében azt mondanám, hogy amit én személy szerint benne hagynék, az az alapvető infók a suliról (nem azt a rész, hogy hányan vannak, hanem, hogy hányadikba megy), az apja foglalkozása és hogy sokat van távol otthonról, Kata, de az unalmas leírás nélkül, illetve Geri, mert az hiszem, hogy vele lesznek romantikus szálak is a jövőben. 

A következő bejegyzést a rettegett dátumon, szeptember elsején íródik. Nem nehéz kitalálni, hogy az iskolakezdésről lesz szó, de ezúttal nem Rebeka, hanem Léna az idegenvezetőnk. Úgy éreztem, hogy az első bejegyzésével arra akar utalni, hogy gyakorlatilag unalomból vágott bele ebbe a naplóírogatásba, ami lássuk be nem túl szimpatikus, ráadásul egyáltalán nem életszerű. Most nem azért, de 2015-ben melyik nyolcadikos lány kezd el naplót írni? Maximum elektronikust, mert az milyen menő már, de az, hogy elkezdje szépen lekörmölgetni a gondolatait? Kizárt, inkább leül és megnéz egy részt a Vámpírnaplókból.  Itt is kapunk egy elég hosszadalmas leírást a készülődésről, ami szintén elég felesleges, sokkal hosszabb annál, amekkora jelentősége van: oké, Léna nem akar a szokásos ünneplőben menni, hiszen ez az utolsó évnyitója az általánosban, de azért nem kell erről szólnia a fél résznek. Ezek után megtudjuk, hogy az igazgatójuk, egy tök szokványos igazgató, majd hirtelen belecsöppennünk egy Viber beszélgetésbe. Na, én itt kezdtem elveszíteni a fonalat. Komolyan, nem tartom magamat egy buta teremtésnek, de itt mindössze annyit tudtam tenni, hogy bambán bámultam a képernyőt és a „mi van?” szavakat formáztam a számmal. Először is, ki a franc az a Bende? Honnan került a képbe? Az UFÓK hozták? Honnan ismeri Lénát? Ismeri egyáltalán? Ha igen, akkor honnan? Ha nem, akkor a lány miért nem ijedt halálra, hogy van egy zaklatója? Oké, ez most kicsit barokkos túlzás volt, mert annyit azért le tudtam szűrni, hogy Bende Léna egyik osztálytársa, de olyan hirtelen termett a történetbe, olyan magától értetődően, mintha mindenkinek kötelező lett volna tudnia, hogy igen, Bende van, létezik... Azon kívül, pedig ebben a beszélgetésben van egy értelmetlen mondat is: „B: ki az a Bende? én nem valami Bende vagyok! én Bende vagyok, az osztálytársad!” Remélem, látod, hogy mi zavart össze, az egyértelmű helyesírási hibákon kívül. Én erősen javaslom, hogy gondold végig még egyszer ezt a részt, szedd pontokba, hogy mit is szeretnél leírni, majd miután szépen felépítetted a történéseket, akkor kezd megírni újra. Ez így nagyon zavaros, szó szerint nem tudja az ember, hogy mi történik a részben, mire kéne figyelnie, annyira leköti, hogy egyáltalán megértse, hogy mit is szeretnél leírni. Az egyetlen, ami felcsigázott, azaz új szomszéd megemlítése volt, azonban, arról is csak érintőlegesen tettél említést. Azt viszont pontosan tudom, hogy Léna mit is viselt az évnyitón. Érzed, mennyire aránytalan ez? Találtam egy logikai hibát is, amit szintén nem tudtam hova tenni. Léna leírja, hogy a tanárok megőrültek, pedig még csak az évnyitón van túl, tehát nem is tudhatja, hogy hogyan is fognak viselkedni. Maximum a második, vagy a harmadik tanítási nap után írhatná ezt, nem rögtön az elsőn.

Erről a napról Beccának is akad mondanivalója, persze a készülődés hosszadalmas leírása nem maradhat ki a részből, majd olyan dolog történik, amitől szó szerint tátva maradt a szám. Az apja – akinek ugyebár nevelnie kéne szerencsétlen lányt – becsenget a saját házába. De miért? Nincs kulcsa? Komolyan, mennyire életszerű ez? Arról nem is beszélve, hogy a tizenhárom-tizennégy éves lányát úgy kezeli, mint egy felnőttet, simán hetekre otthon hagyja egyedül, magától értetődően. Nos, engem ennyi idősen maximum akkor hagytak pár napra egyedül, ha semmiképp nem tudtuk máshogy megoldani a dolgot, de akkor is, a szüleim sík idegek voltak, és nagyjából két percenként hívtak telefonon. Az életszerű ebben az esetben az lenne, ha már az apjának ennyit kell utazni, hogy a lány magántanuló. Nyilván, ha az apja egy nemzetközileg elismert ügyvéd, akkor lenne pénze a magántanárokra is. Ez így nagyon felelőtlen, arról nem beszélve, hogy ezt Becca édesanyja miért nem nézi rossz szemmel? Simán megnyerné a gyermek-elhelyezési pert egy ilyen felelőtlen fráterrel szemben. Jó, oké, egy kicsit elkalandoztam. Ezek után olvashatunk egy újabb részletes leírást a terem elrendezéséről, és az ülésrendről. Ismét, hihetetlen mennyiségű teljesen felesleges információ, aminek a felét nem jegyzi meg az ember. Majd egy elég unalmas leírás Becca napjának további részéről. Szerintem az egyetlen lényegi mozzanata a résznek az volt, mikor Becca megemlítette Karolinát, akit még tornán ismert meg anno, s most egy osztályba fognak járni. Nyilván itt még lesznek konfliktusok, ami kell egy igazán élvezhető bloghoz, szóval izgatottan várom mit is fogsz kihozni ebből. 

Léna szeptember másodikát is lényegesnek tartja, ezért kapunk, egy kis – ténylég hangyányi -  leírást, hogy mi is történt azon a napon. Először is bennem tisztázódott, hogy miért nem érdekli az anyát a volt férje teljesen elhanyagolja a lányukat: mert ő is ezt teszi: elmegy pár napra kikapcsolódni: persze a kiskorú gyereke teljesen jól el lesz otthon egyedül… Oké, nem kezdem el újra a szentbeszédet. Az viszont jó, hogy megtudhattuk, hogy van egy új udvarlója: ebből is jó kis konfliktusokat ki lehet hozni, lélektanilag is jól be lehetne mutatni, milyen hatással is van ez a lányok lelkivilágára. Mert nyilván nem hagyja őket teljesen hidegen, hogy lesz egy új „apukájuk”. Ezek után, Léna átmegy az új szomszédhoz: és kit talál ott? Na ki találja ki? Hát persze, hogy Bendét: eskü imádom a srácot :D És akkor Raquel agyában ismét csak kérdőjelek keringtek: ha Bende most költözött ide, akkor csak most érkezett az osztályba? Vagy már előtte is oda járt? Komolyan ajánlom, hogy írj egy bejegyzést, ahol felvázolod mi a helyzet ezzel a szerencsétlen fiúval, mert így egy kukkot sem lehet érteni az egészből. 

Az utolsó bejegyzés Lénáé után egy nappal, harmadikán íródik, Becca tollából, és még cselekménye is van. Az elején van egy kis csevegés Gerivel Messengeren: oké, őszintén fogalmam sincs, hogy ez a kis szösszenet miért volt fontos: ezzel akartad érzékeltetni, hogy Geri is érdeklődik Becca iránt? De akkor hogy jön ide, a tehetségkutató? Oké, fogjuk fel úgy, hogy egy teljesen hétköznapi szituációt szerettél volna papírra vetni, ami nem baj, de azért jobb lenne, ha egy kicsivel több köze lenne a cselekményhez. Ám ekkor, csengetnek, és megjelenik Kata, aki teljesen ki van borulva, mert most tudta meg, hogy a szülei elváltak. Itt még az is életszerű, hogy Becca felajánlja, hogy Kata náluk maradhat: tényleg így működik a kamasz észjárás, pár évvel később már teljesen egyértelmű lesz, hogy ilyenkor bármennyire is nehezére esik az embernek, haza kell küldeni a másikat. Persze, lehet vigasztalni, időt hagyni, hogy összeszedje magát, de haza kell küldeni. Ám az egészet elrontod azzal, amikor Kata anyja elkezd mesélni a telefonba: egy felnőtt nőről beszélünk, nem valószínű, hogy egy tizenévesnek fogja elmesélni, hogy a férje megcsalja. Arról nem beszélve, hogy fogalma sincs, hogy éppen hol is van a lánya: ilyenkor a szülő annyira bepánikol, hogy nem tud gondolkozni, csak az a fontos számára, hogy megtalálja a gyerekét. Arról nem beszélve, hogy Becca egy kissé szemtelen a barátnője anyukájával, aki ezt fel sem veszi. Ezek után, átmennek Kata cuccaiért, hiszen ugyebár megbeszélték, hogy átköltözik, azonban nem sikerül észrevétlenül kiosonniuk, mert Kata anyja észreveszi őket: erre mi történik? Hazamennek és leülnek filmezni? Ami viszont tényleg megdöbbentett, hogy Kata anyja miért nem ment át? Ha meglátom a lányomat a legjobb barátnőjével, akkor az az első, hogy átmegyek hozzájuk. Azonban Kata anyja nem ilyen, így a két lány nyugodtan elszunyókál a két Lottira.

Most őszintén, ha össze kéne foglalnom két mondatban, hogy miről szól a blogotok, komoly problémáim lennének. Bár már felkerült öt bejegyzés, egyszerűen fogalmam sincs, hogy mi a fő gondolatmenet. Olyan, mintha nem is lenne történet, csak írnátok bele a nagyvilágba, éppen mi jut az eszetekbe. Ami viszont még nagyobb probléma, hogy igazából cselekmény sincs a részekben, leszámítva az utolsót, de az is szürreálisra sikeredet. Őszintén tanácsolom: üljetek le, szánjatok erre sokkal több időt. Ha kell, szedjétek pontokba, hogy mik fognak történni, logikusan építsétek fel, legyenek előzmények, előremutató jelek. Nem sietett senki, sőt mivel ketten vagytok egy ilyen munka még szórakoztató is lehet. Mert így ebben a formájában a történet követhetetlen, az ember csak kapkodja a fejét, nem tudja, mire kell figyelnie, és mivel nincs egy konkrét cselekményszál, még unatkozik is.

Helyírás, nyelvhelyesség:

Mivel ketten írjátok a blogot, ezt inkább különbontom. Kezdjük Beccával, mivel ő tette fel az első bejegyzést: figyelj oda a helyes főnévragozásra: főleg a –ban/-ben és –ba/-be használatára figyelj, mert ebben elég sokszor tévesztesz. Nem tudok normálisan magyarázni, de a lényege az, hogy ha a mondat a Hova? kérdésre válaszol, akkor a –ba/-be toldalékot használjuk, a Hol? kérdésre, akkor pedig a –ban/-ben a helyes. Tehát ha bizonytalan vagy, hogy melyik a helyes, csak kérdezz rá magadban a mondatra, és figyeld meg, hogy melyik kérdőszóval kezdted a mondatot. Remélem érthető ez így. Ezen kívül még az egyben és különírásokra kellene nagyobb figyelmet fordítanod: a kőkemény például egyben írandó. Ami viszont nagyon zavaró: mindent számmal írsz ki. Nyiss ki egy könyvet és pillants bele: csak akkor használják a szerzők ezt a formulát, ha valami szimbolikus jelentése van, minden más esetben betűvel kiírják, ugyanez vonatkozik a rövidítésekre is: tehát nem Bp., hanem Budapest, nem FB, hanem facebook. Sokkal komolyabbnak tűnik tőle az írásod. Ezen kívül csak néhány szóismétlést vettem észre.

Léna: a legnagyobb mumusod a szóismétlések, ez már az első bejegyzésben világossá vált. Nagyon rövid részeket írsz, és azokban ugyanazokat a szavakat használod. Viccen kívül ajánlom a netes szinonima szótárakat, néha nagyon sokat tudnak segíteni, vagy pedig fogadj fel egy bétát, aki segít neked ezeket kiszűrni. Megéri, hidd el, ha változatosan fogalmazol, az nagyon megdobja az írásodat. A rövidítésekre és a neten elterjedt szlengre neked is vigyáznod kell, például ne forduljon elő a szövegben olyan, hogy lécci. Nagyon komolytalanul mutat, én például, ha meglátok egy ilyet kérdés és hezitálás nélkül bezárom az ablakot. Hidd el nem vagyok ezzel egyedül. Sok mondatot kezdesz ezen kívül kőtőszóval: előfordulhat, hogy a szöveg megköveteli ennek a nem túl elegáns fogalmazási módszernek a használatát, de ha lehet, akkor inkább kerüld, használj szinonimát (de: ellenben, azonban stb.) 

Íráskészség, stílus:

Becca: Nem lesz ez rossz. Rengeteget kell tanulnod még, és fejlődnöd, ez azonban, ha komolyan veszed az írást, akkor szinte magától ragadni fog rád. Az alapjaid jók: vannak leírásaid, még nem igazán arról, amiről kéne, de legalább megtalálhatók, logikusan felépíted a részeidet, bár túlságosan is sokszor beleesel abba a hibába, hogy szürreális cselekményszálat kreálsz. Azt tudom javasolni, hogy olvass nagyon sokat, ismerd meg, hogyan is kell életszerűen írni, ne félj segítséget kérni idősebbektől. Komolyan jó ötletnek tartanám, ha szereznél magadnak egy jóval idősebb bétát: bár a blogger átlagéletkora egyre lejjebb és lejjebb száll, még azért megtalálható az idősebb korosztály is: egy tizennyolc – tizenkilenc éves bloggerina, ki tudná szűrni rengeteg hibádat, segíthetne fejlődni. Persze, neten is sok anyag van fenn, ami magáról az írásról szólnak: hogyan írj jó leírásokat, hogyan építs fel egy karaktert, egy történetet: nyugodtan böngészd ezeket is. 

Léna: Majdnem ugyanazt tudnám leírni, amit már Beccánál is leírtam. Olvass sokat, és figyelj a logikai felépítésre. Nálad inkább az volt a bajom, hogy nem láttam semmi összefüggést a történések között. A szereplők csak úgy hipsz-hopsz jelentek meg, nem tudtuk milyen kapcsolatban vannak, nem volt LOGIKA benne. Ezt a legegyszerűbben úgy tudod kiküszöbölni, ha pontokba szedve leírod a cselekményt, aztán fogalmazod meg a részt, miután már te is átlátod, hogy mit akarsz írni. Nem hiszem, hogy nagyot tévedek, ha azt mondom, nagyon fiatal vagy, talán még az általad kreált lánynál is fiatalabb. Ha komolyan veszed, és foglalkozol a dologgal, akkor lehetsz jó író, de jelenleg még nagyon nagyon sokat kell fejlődnöd.

Szereplők:

Becca: azaz igazság, hogy nem tudunk meg róla sokat. Sokat van egyedül, ebből talán még logikusan is következik az, hogy pimasz, kissé neveletlen. Igazából, azt nem értettem benne, hogy amikor Kata átjön hozzá, hogy miért nem vigasztalja meg? Minden mást csinál, megágyaz, kipakol, csokival eteti, csak éppen a legfontosabbról feledkezik meg: nem hallgatja meg a barátnőjét, pedig nyilvánvaló hogy neki leginkább erre lenne szüksége. Léna egyik leírásából megtudjuk, hogy kissé plázacicás, és kábé ennyi. Komolyan, nem tudom milyen a személyisége. Viszont tudok róla egy csomó felesleges infót, mint hogy tornázik, sokat kockul és imád filmezni. Nagyon hiányzik a történetből, hogy bemutasd Becca személyiségét. Nekem nem volt szimpatikus, úgy tűnt túl nagyra van magával, önző, és rémes barát.

Léna: az a baj, hogy róla, még Beccánál is kevesebbet tudunk. Szinte teljes egészében a képzeletünkre kell hagyatkoznunk, ami a személyiségét illeti. A kinézetéről annyit tudunk, hogy kissé gótos, szeret lázadni a külsejével. Kissé nagyszájúnak képzelem, aki mindenkinek megmondja a szemébe a tutit, de ez már csak inkább az én elmém szüleménye, nem a te leírásodból következtettem erre. Mindenképpen ki kell dolgoznod még a karaktert, mert ez így kevés.

Szülők: nem bontom őket külön személyekre, mert nem érdemes, mindenki ugyanolyan: felelőtlen, úgy kezeli a tinédzser, lázadó lányát, mint egy felnőttet. Inkább olyanok, amilyennek egy kamaszlány fejében a tökéletes szülőnek lennie kell: hagyják hagy tegyék a gyerekek, amit csak akarnak. Ez azonban nem így működik. Ha ezeknek a lányoknak, tényleg ilyenek lennének a szülei, akkor már réges-régen állami gondozásban lennének. Egy szóval szürreálisak.

Geri: gyakorlatilag még nem is szerepelt, csupán egy Messenger beszélgetés folyamán, mégis egyedül neki van személyisége: a menő csávó, akire mindenki hasonlítani akar, jó sportoló, flegmán vonzó – mármint az ilyen idős lányok számára. Mindenki ismeri ezt a típust, aki betette már a lábát egy iskolába, őt jól megfogtátok.

Bende: a kedvenc szereplőm! Nem tudom ki ő, honnan pottyant ide, de tetszik a neve. Komolyra fordítva a szót: már többször leírtam, kéne egy olyan rész, ahol részletesen leírjátok, hogy ki ez a srác, mi köze van Lénához, honnan ismerik egymást ilyenek. Mert így most szerencsétlen lóg a levegőben, sehova nem illik, az embernek fogalma sincs mit kéne vele kezdenie.

Az a baj a dologgal, hogy szerintem még ti magatok sem tudjátok, hogy mit akartok kezdeni a történettel, mi is lesz ebből az egészből, csak írtok, ami hirtelen az eszetekbe jut. Ez így nem kifizetődő, sajnos, mint a mellékelt ábra is mutatja, csak egy nagy katyvasz lesz az egész. Csak ismételni tudom Önmagam: üljetek le még egyszer, beszéljétek át, mit is akartok, építsétek fel a karaktereket, s fogjatok neki még egyszer ennek a történetnek. Menni fog ez, és jó is lesz, ha több időt és energiát fordítotok rá! Én mindenesettre sok sikert kívánok!