Kritika 62# - I need more

Sziasztok!

Ma Briana Zayn Malik fanfictionjének, vagy talán inkább AU-jának kritikájával érkeztem, az I need more-ral. Már rengeteg fejezet fent van (28, hogy pontos legyek), ezért talán érthető, hogy mindre nem volt időm. 17 fejezetet olvastam el, úgy gondolom, ebből már egészen teljes képet kaptam a dologról.

Ezt a blogot egyébként már régóta ismertem, de valamiért nem jutott még rá időm azelőtt, lássuk hát, mire jutottam most!

Design

Éppen most esett át a blog designja átalakításon, és bár nekem az előző is nagyon tetszett, ez is hihetetlenül gyönyörű. A lila szín dominál az egyszerű háttéren és a fejlécen is. Nekem a háttérről lila falra loccsantott világosabb lila festék jutott eszembe. A fejlécen annyi minden van, hogy csak tanulmányoztam több percig, mégsem éreztem igazán zsúfoltnak. Nekem nagyon tetszik, mind a rajta szereplő Rox és Zayn, mind a különféle motívumok.

A menüpontok a fejléc felett vannak, a feliratkozók modul pedig a fejléc bal oldalán, nagyon jópofa, ha rávisszük az egeret, kiugrik oldalra, így lehet megnézni, kik az olvasóid. A jobb sávban fülszöveg, információk, chat, trailer és a cserék találhatók.

Nagyon sok szót nem fecsérelnék erre, hiszen semmi variálnivalót nem találtam, minden jó úgy, ahogy van, az oldal átlátható, minden könnyen megtalálható, az összkép pedig nagyon szép. A betűk is nagyon szépen olvashatók, ami nekem külön öröm volt, hiszen eléggé kényes erre a szemem.

Azt hiszem, a kinézethez kell sorolnom a bejegyzésekbe szúrt képeket, gifeket. Alapesetben nem kedvelem különösebben, ha egy bejegyzésben képek vannak, de te nagyon ízlésesen és jó érzékkel válogattad össze őket, szinte mindegyik illik az adott bejegyzéshez. Szerencsére túlzásba sem viszed, részenként egy-két kép szerepel, így pedig még bőven a belefér kategória.

Összességében tehát egy igényes, szép blogot kapunk, ami jól olvasható és könnyen eligazodunk rajta.

Történet

A sztori egy egyetemista lányról, Rox-ról szól. Rox egy nem a legjobban működő párkapcsolatban vergődik Nathannel, aki teljesen odavan érte, a lány azonban többre vágyik, mert a fiúval finoman szólva sincs meg az, ami kell. Az egyetemi hétköznapokba azonban berobban egy új fiú, Zayn, aki olyan változást indít el Rox-ban, amire talán csak vágyott odáig.

Elöljáróban megemlíteném, hogy nekem nincs különösebb bajom az 1D fanficekkel. Inkább az őket övező ötlettelenséggel van. De itt szerencsére erről nincs szó. Eleve alternatív univerzum, tehát ügyesen kikerülsz sok buktatót és sablonos elemet. Jól tetted, hogy nem középiskolásokat tettél meg főszereplőnek, így ugyanis jobban tudtam vele azonosulni, és a gimis blogokkal is tele van már a padlás. Szerencsére az ömlő cukormázat és a rózsaszín vattacukorfelhőkön nyargaló egyszarvúkat is kerülöd, helyette egy dohányzó csajt teszel meg hősnődnek, aki képtelen szakítani a pasijával, valljuk be, némi kis gyávaságból, amellett, hogy sajnálja is a srácot. De a Zaynnel való kapcsolatot sem borítja tortabevonó, és ez jó. Nagyon-nagyon tetszett, hogy nem zsúfoltad tele nevetséges akciójelenetekkel, felesleges blődségekkel a történetet csak azért, hogy történjen valami „izgalmas”. Te a hétköznapit varázsolod izgalmassá, egy olyan szerelmi sztorit társz elénk, ami igazából bárkivel megtörténhet (csak a másik pasit nem fogják Zaynnek hívni).

Egy-két dolog van, amit talán el lehetett volna kerülni. Az első, hogy miért épp Zayn a főszereplő? Értem én, de azt gondolom, hogy Zayn nélkül is megvan ahhoz a tehetséged, hogy sikeres blogot futtass, és ezt maximálisan bóknak szánom. Viszont sokan bizonyára elborzadva kattintanak az X-re, ha meglátják, hogy ki szerepel a fejlécen. Ezt inkább a későbbiekre nézve javaslom, hiszen most már buta lennél lecserélni a népszerű blogod népszerű szereplőjét. De máskor bízz magadban annyira, hogy kevéssé ismert főszereplőt választasz! Megy ez neked fiúbandák tagjai nélkül is J

A másik dolog éppen a fiú jellemében rejlik, bár még nem bontottad ki olyan mértékben, hogy messzemenő következtetéseket vonjak le, de az első benyomásom ez: titokzatos, rosszfiús, traumás. Ezzel csak az a gond, hogy Zayn általában a rosszfiú az 1D blogokban. Ha egy teljesen más srácról lenne szó, akkor ez nem lenne „zavaró”. De őszintén remélem, hogy kibontasz valami olyat a karakterből, ami elkerüli a „megszokottat”. Egyébként a kiborulása amiatt, hogy Roxnak barátja van, lerakta a jó út első alapkövét.

Amit javasolnék: próbáld még kerekebbé tenni a történetet azáltal, hogy még inkább kiterjeszted a világot! Gondolok itt arra, hogy szívesen olvasnék flashback jeleneteket mondjuk Nathan és Rox közös történetéről, arról, hogy milyen egyéb csalódások miatt lett Rox olyan, amilyen (ha voltak ilyenek, ha nem, akkor is érdekes lenne utánamenni, hogy miért ilyen ő). Nagyon jó, hogy bulikat jelenítesz meg, illetve könyvtárazást, kávézást, magyarul az egyetemi élet alapvető mozzanatait. Mi lenne, ha egyszer írnál mondjuk tanulmányi kirándulásról? Tanulmányi versenyről, ami miatt másik városba kell utazniuk? Ezekkel mind még színesebbé tehetnéd a dolgot, ezáltal pedig Rox és barátai kapcsolata is fejlődne, színesedne. Ezek persze csak javaslatok arra, hogy még jobb legyen a sztori.

A történethez kapcsolnám, hogy nagyon tetszettek a fejezetcímek, az első két rész közben azt gondoltam, ezek amolyan tulajdonságok, amiket Rox gondol magáról, de aztán a sort megszakítottad a 3. fejezet címével. Ez nem baj, mert a többi is passzol a részekhez, szóval jó volt. Mindig csodálom, ha valaki képes jó címeket adni, én sajnos nem tartozom ezek közé az emberek közé.

Összességében egy jó alaptörténetet alkottál meg, aminek fő erénye a szerelmi gubanc és a lélekben zajló folyamatok sokasága, viszont mindennek ellenére nagyon is izgalmassá tudod tenni az egészet, ostoba ál-akciók nélkül is. Nekem tetszett!

Szereplők

Úgy illik, hogy a főszereplőddel kezdjem, vagyis Rox-szal. Nos, megmondom őszintén, nekem vegyes érzéseim alakultak ki vele kapcsolatban. Egyrészt meg tudtam érteni, hogy nem akarja megbántani Nathant, ezért nem mondja el neki, hogy nem szereti. De nekem kicsit sok volt az egóból, úgy értem, miért hiszi azt, hogy tönkreteszi, sőt, meggyilkolja a fiút a szakítással? Nyilván fáj az, ha a szerelmünk kidob, de na… Ki lehet heverni azért. Főleg úgy, hogy a másik láthatóan nem szeret (már). Nekem kicsit úgy tűnt, hogy Rox nem feltételezi Nathanről, hogy képes túltenni magát a szakításon, mintha túl gyengének tartaná a fiút, magát pedig a világ királynőjének. Nos, ez lehet, hogy igaz, de számomra azért volt zavaró, mert az első néhány fejezetben alig tudunk meg valamit Rox-ról. Sőt, amit megtudunk, annak alapján éppen nem álomnő. Nathan mindennek ellenére imádja – talán ezért gondolja azt Rox, hogy a fiú porba hullik majd, ha szakít vele? Gondolom, igen. De sajnos Rox nekem kissé mártírnak tűnt így, hiszen mi is köti Nathanhez? Három elbájoló lurkó, közös lakáshitel, harmincévnyi házasság? Együtt laknak, de albérletben, Rox-tól pedig tíz percre lakik az anyukája, szóval hajléktalanná sem válna. Igazából szeretném tudni, miért ragaszkodik ennyire Nathanhöz Rox. Egyébként pont, mielőtt túlfeszítetted volna a húrt Rox mártíromságával, gyorsan más irányt adtál a karakternek, és ezt nagy örömmel vettem. Amikor Zayn felbukkan, a lány teljesen kifordul magából, magabiztossága szertefoszlik, ügyetlenné válik, főként pedig roppant dühössé a fiú viselkedése miatt. Tetszik a macska-egér játékuk, a folyamatos adok-kapok, Rox idegessége, az, hogy ezt az egyet nem tudja uralni. Ezzel egy számomra szimpatikus irányba terelted a karakterét, elbillentve a mérleget az inkább kedvelem felé. Ami magával hozza azt is, hogy szívesen olvasok róla tovább.

Nathanről nem tudok túl sokat mondani, mert nem annyira derül ki róla sok, ahogy arról sem, miért ennyire szoros a kapcsolat Rox-szal (gondolok itt például közös emlékekre). Nekem nem igazán volt szimpatikus, túl sterilnek éreztem, és nem túl szép, hogy hagyta magát bepalizni Nicole által, bár persze csak féltékennyé akarta tenni Rox-ot.

Rox anyukája volt a kedvencem. Talán azért, mert emlékeztet a saját édesanyámra – mondhatni, a jobbik felem, és ezt éreztem Rox esetében is, hogy az anyukája az ő jobbik énje, aki mindig kimondja, mi volna a helyes. Egyfajta élő lelkiismeret. Nagyon jó dolog, hogy Rox húsz év felett is ilyen jól kijön vele, megmaradt a fő bizalmasának. Nagyon szimpatikus anyuka, és szurkoltam, hogy kibéküljenek Rox apjával.

Zayn, Zayn, hát igen, ő bonyolult, mert magam sem tudom eldönteni, hogy bírom-e vagy sem. Bonyolult és néha idegesítő, nagyképű, előfordul, hogy bunkó és fensőbbséges. De azt gyanítom, hogy azért több van benne, mint amit mutat, csak fel kell törni a páncélját. Néha a hangulatváltozásait nem tudom nyomon követni, de persze erre megvan az oka. Egyszóval ő is inkább szeretem, mint nem szeretem.

Zoe nagyon kedves és szimpatikus, igazi barátnő, remélem, Rox benne már nem fog csalódni. Remélem, hogy Zoeról még többet megtudunk, mert számomra eddig ő az egyik kedvenc karakter. Remek párt alkotnának Noellel, akiről szintén remélem, hogy csepegtetsz még infókat, mert e kevés alapján is megkedveltem.

Nicole-ról és Brianről nem mondanék túl sokat… Antipatikus kis férgek, de fájt a csalódás, talán jobban is, mint Rox-nak. Brian esetében azt gondolom, hogy az bökte a csőrét, hogy Rox nem állt össze vele. De Nicole indítékaira kíváncsi lennék – a féltékenységen túl is biztosan volt valami.

Összességében többé-kevésbé szimpatikus szereplőket alkottál meg, és tulajdonképpen tetszik, hogy nem a megszokott, kizárólag pozitív karakterek jelennek meg. Azt javaslom, hogy próbáld még inkább árnyalni a jellemeket, bár már eddig is szépen adagolod az infókat, illetve a köztük lévő viszonyokat is gazdagíthatod, lásd a történetnél írt javaslat, mert ide kapcsolódik.

Kivitelezés

E/1 és jelen idő. A két mumus számomra. Kissé berzenkedtem tehát attól, hogy elmélyedjek a blogban, de kellemeset csalódtam, megmondom őszintén. Nekem ez a két dolog alapból magával hozza a szenvedős stílust, és bármilyen szimpatikus volt is a főszereplő az elején, a végére már imádkozom érte, hogy essen a fejére a Titanic az égből, a földdel egyenlővé téve szerencsétlent. Az elején majdnem te is beleestél ebbe a csapdába, de nem, végül Rox más irányba fordult, és így már nem akartam letarolni. Egyszóval látszik, hogy megy neked ez az egész, méghozzá E/1-ben és jelen időben is, ez pedig igen dicséretes.

Olvastatta magát a szöveg, nagyon is, azt vettem észre, hogy már több mint a felénél járok úgy, hogy észre sem vettem. Elrepült az idő, és én tudni akartam minden rész végén, hogy mi fog történni ezután – pedig nem olyan helyeken állsz meg, hogy az ereimet fel akarjam vágni az izgalomtól, mégis nagyon kíváncsivá tettél.

Nagyon szépen, érzékletesen és képszerűen fogalmazol, és emellé még változatosan is. Gördülékenyen siklik az egész, ami furcsának tűnhet, hiszen Rox szinte folyamatosan agonizál vagy sír, mégsem válik unalmassá, mert váltakoztatod a szomorú és a bulizós részeket, méghozzá igen jó érzékkel.Amikor Zayn és Rox először esnek egymásnak egy heves csókcsatára, akkor láttam a legtisztábban magam előtt az egészet, nagyon szépen írtad le, és a Zayn-rajongók bugyija bizonyosan átütötte a padlót olvasás közben.

Az olvasást tehát kifejezetten élveztem, ha kezdő is vagy, akkor bizonyosan a tehetségesebb fajtából.

A párbeszédek helyesírásával sincs gond, ezért jár a keksz és a piros pont, hiszen nagyon gyakori hiba, te viszont szemmel láthatóan jól nyomod.

Volna néhány dolog, ami még figyelmet és javítást érdemelne, ezekre gyűjtöttem pár példát.

Akadnak vesszőhibák, néhol lespórolod őket, néhol azonban olyan helyre teszed ki, ahol nem kell. Hozok néhány példát (zárójelben jelöltem a fejezet számát). „Amikor mellette vagyok szüntelenül érzem.” (Prológus). Helyesen: Amikor mellette vagyok, szüntelenül érzem. „Képtelen vagyok mert szeretem őt annyira.” (Prológus). Helyesen: Képtelen vagyok, mert szeretem őt annyira.

Egy példa a rosszul használt vesszőre az 1. fejezetből: „Miközben a számmal, hangtalanul röhögök.” Itt egyáltalán nem szükséges a vessző, ahogyan itt sem. „A dolgozatot semmiképp sem tudom sikeresen elvégezni, a könyv nélkül.” (12.) Felsorolásnál nem kell vessző: „az égbolt szürke, s egyhangú” (11.) Helyesen: az égbolt szürke s egyhangú.

Az ikes igék használatára is figyelj, főként E/1-ben kelt kellemetlen hatást, ha téveszt az ember. Sorolom: csodálkozok (1.), küszködök (1.), panaszkodhatok (2.), elidőzök (3.), összezavarodok (4.), hasra esek (4.), elalszok (10.), puhatolózok (15.)

Az igekötőt és a segédigét külön kell írni. „Ellehetne beszélgetni” (5.), helyesen: el lehetne beszélgetni.

Arra figyelj, hogy a páros testrészeket egyes számban használjuk (kinyitom a szemem, kitárom a karom, felrakom a lábam az asztalra, íriszébe nézek).

Ha valaki meg akar fojtani, azt j-vel teszi. Ly-vel a folyó és egyéb folyadékok folynak. (3. fejezet)

Előfordult pár kifejezés, amit én furcsának találtam, pl. „abban a hitben éltetni magam” (P), nem helytelen, de inkább használatos úgy, hogy abba a hitbe ringatni magam, vagy abban a hitben élni. Szintén a Prológusban írod: „még nagyobb heget ejtek”, a heget én kicserélném sebre. „Nem vagyok képes azt leplezni, hogy minden rendben” - tettetni, nem? Úgy tenni, leplezni, hogy nincs minden rendben. Többször írod, például a 3. fejezetben, hogy „enyhe mosoly”, ezt még sosem hallottam, én kicserélném talán a halvány szóra.

Látható tehát, hogy túlságosan súlyos és végzetes hibákat nem ejtesz, ezek könnyen megtanulhatók és kiküszöbölhetők, ha te és a bétád figyelmesebbek vagytok egy picit.

Elmondhatom, hogy nagyon is élveztem az olvasást, látszik, hogy szívből és lelkesedéssel csinálod ezt az egészet, és emellé még ügyesen is.

Kedves Briana, remélem, semmivel nem bántottalak meg, mindent építő jellegűnek szántam, remélem, találsz olyat a kritikámban, amit hasznosítani tudsz a későbbiek során! További sikereket kívánok!

Lyanna