2015. aug. 31.

Kritika 69# - Az utolsó pisztolygolyó

Sziasztok!
Ma Ariana blogjával, Az utolsó pisztolygolyóval érkeztem. Jól ismerem már Ariana írásait, úgyhogy öröm volt számomra, hogy engem kért fel arra, hogy ismét kritikát írjak neki. Lássuk hát, mire jutottam!

Design
Az oldaladra kattintva roppant kellemes látvány fogad: nagyon tetszik a lila és a szürke szín kombinációja, valamiért imádom ezt a két árnyalatot, együtt pedig valami nagyon letisztultat és igényeset adnak ki.
A fejlécen is ez a két szín dominál, a középpontjában pedig a két főszereplőd található, szépen összemosva. A fejlécen elhelyezett többi kép is nagyon látványos, mégis diszkrét, nem vonja el a figyelmet Emmáról és Aidenről a képen. Tetszik az is, hogy a fejléc két oldala lekerekített, így egybefolyik az oldal hátterével. Szép munkát végzett vele a készítője, minden elismerésem.
Az oldal háttere sötétszürke, a szövegeké pedig világosabb, a betűk is szürkék. A szürke ötven három árnyalatát megtöri a címekben és a modulokban visszaköszönő lila szín. Olvashatóság szempontjából kellemes volt a szememnek ez a sok szürke.
A modulok sorrendjével semmi különösebb problémám nem akadt, a fülszöveget az információ, majd a menü követi, azután egy szavazás, a feliratkozók, a könyvborító, a statisztika, a chat, egy kis infó a designról, végül az archívum következik.
Nálam a chat nem jelent meg, nem működött, ennek nem tudom az okát, de javaslom, hogy járj utána, illetve azt is, hogy tedd kicsit feljebb az oldalon. A designnal kapcsolatos figyelmeztetést én a helyedben az infók közé tenném. Az archívum és a statisztika az én szememben teljesen fölösleges, de nem zavaró, hogy ott vannak.
Összességében tehát egy gyönyörű, letisztult, amolyan egyszerű, de nagyszerű kinézetű bloggal van dolgunk, aminek külleme tökéletes harmóniában áll a történettel, aminek otthont ad.

Történet
A történet főszereplői Emma és Aiden, akik látszólag teljesen mások, mégis sok közös vonásuk és élményük van, elsősorban az, hogy gyermekkorukban tragikus módon veszítették el számukra fontos személyeket, ez pedig alapjaiban határozta meg a személyiségüket. Látszólag egyáltalán nem illenek össze, ők mégis egymásra vágynak titokban. Amikor azonban szemtanúi lesznek egy gyilkosságnak, minden megváltozik, kérdés, hogy milyen irányba.
Azt hiszem, itt most nem leszek túlságosan bőbeszédű, mert csak jót tudok írni. Nagyon tetszik az alaptörténet! Úgy tűnik, mintha egy tök átlagos gimis sztorit tárnál elénk, de ez nem így van, és ez már a Prológusodból kitűnik, ami rögtön behoz egy sötétebb, tragikusabb vonalat, és egyből át kell gondolnunk, hogy mi is volt az első benyomásunk. Megmondom őszintén, imádom a fordulatos és sok csavarral teletűzdelt történeteket, és te ilyet nyújtasz felém és az olvasóid felé ezüsttálcán.
Nagyon kíváncsian várom, miféle fordulatok lesznek még, mert abban biztos vagyok, hogy bőven akad majd. Úgy éreztem, hogy egy fiatalabb korosztálynak szóló skandináv krimit olvasok, ez pedig nem semmi teljesítmény.
Tényleg nem ragoznám tovább ezt a pontot, mert nem találtam semmi kivetnivalót a történetben, csak így tovább előre és minél magasabbra!

Szereplők
Elöljáróban szeretném elmondani, hogy zseniálisan alakítod a karakterek jellemét, nagyon ötletes és ügyes, ahogyan dolgozol velük. A fülszöveg alapján akár azt hihetnénk, hogy itt egy lúzer fiú és elkényeztetett lány felállásról van szó, de sokkal több van a szereplőidben ennél. És ezt már az első részek alkalmával megtudjuk. Emma és Aiden is hordoznak egy-egy súlyos traumát, de ez önmagában még nem jelentené azt, hogy nem válnak lúzerré vagy elkényeztetetté. Viszont azt érzem, hogy a trauma később még nagyon erős kötelék lesz majd közöttük.
Emma, a főszereplőd először kislányként jelenik meg – ahogy egyébként Aiden is. Emma kiskorában nagyon is szimpatikus volt, aztán felnővén már egy kevéssé kedvelhető alakot mutatsz nekünk, egy tipikus ezt-kapd-ki csajt, aki bármit és bárkit megkaphat, egyszóval olyan, mintha a Bajos csajokból lépett volna elő. De Regina George-dzsal ellentétben Emma bír értékekkel is. Az őt ért katasztrófa nyilvánvalóan destruktívan hat rá, és fél, hogyha nem mutatja magát normálisnak, akkor a trauma elhatalmasodik fölötte. Ezért választja a népszerű életmódot, ami azzal jár, hogy ritkán marad egyedül a gondolataival és a szomorúságával. De az elkényeztetett plázacicusokkal ellentétben Emma nem látja magát tökéletesnek, nem hiszi el, hogy ő a világ hercegnője, és ez volt az, ami nagyon tetszett. Komplett leírást adsz róla, hogy Emma mit és miért nem szeret magán, amivel azt emeled ki, hogy ő rendelkezik egyfajta önkritikával, nem úgy, mint a világ és benne a magát tökéletesnek gondoló legjobb barátnője. Nagyon ügyes megoldás, és máris ezerszer emberibbé és szerethetőbbé tetted a karaktert.
Aiden szintén elveszített valaki fontosat az életéből, és Emmához hasonlóan őt is egy olyan ember neveli, akivel nincsenek teljesen egy hullámhosszon – én legalábbis Aiden esetében is ezt éreztem. Aiden talán kicsit kevésbé bontakozott ki, de úgy érzem, ő az, akinek még rengeteg rejtett oldala és tulajdonsága van, alig várom, hogy mindet bemutasd!
Marcust, Aiden legjobb barátját nagyon kedveltem. Remek, hogy behozol egy homoszexuális karaktert – szükség van erre, sokat teszel az előítéletek ellen például, amikor leírod, hogy nem, Marcus nem érdeklődik Aiden iránt másként, kizárólag barátsággal. Szóval ügyes érzékkel világítasz rá, hogy attól, hogy valaki a saját neméhez vonzódik, még ugyanolyan ember, ugyanolyan jó barát, és nem akar lépten-nyomon rávetődni mindenkire, és nem stíröli hátsó szándékkal a barátait. Okosan alakítod a karakterét, igazán tetszik, ahogyan a barátsága is Aidennel.
Aurora, Emma legjobb barátnője már kevésbé volt kedves a számomra, de még mindig távol áll a ki akarom lőni a világűrbe szinttől. Úgy érzem, hogy attól eltekintve, hogy nem a világ legokosabb lánya, és hogy olyan, amilyen, még bármit megtenne Emmáért, igenis a szívén viseli a sorsát. Szóval enyhe önzősége dacára is úgy éreztem, hogy ő tulajdonképpen egy jó barát.
Amandát, Emma nagynénjét és egyben nevelőanyját is bírtam, pedig nem éppen egy bírnivaló karakter, de én már csak ilyen vagyok. A nő egy kissé infantilis személy, aki nagyon nem nőtt fel ahhoz, hogy egy gyerekről vagy kamaszról gondoskodjon. Mindazonáltal én úgy éreztem, hogy amit tud, megtesz Emmáért, és álomszerű jólétet biztosít neki.
Nem kell biztatnom rá, hogy csepegtess információkat a karakterekről és a köztük lévő viszonyokról, mert nagyon is jól csinálod, már kevés fejezet alatt is rengeteget megtudtam, még több dolgot pedig csak sejtetsz. Emellett remek érzékkel dobsz be nagyszerű mellékszereplőket, mint például Emma dadáját – őt imádtam.
Ebben a pontban többet nem is tudok írni, tökéletesen elégedett voltam azzal, ahogyan a szereplőidet formálod. Csak így tovább!

Kivitelezés
Tudod, hogy nagyon szeretem az írásaidat, de ez eddig a kedvencem. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sok írásodat olvashattam, olyat is, amit nem publikáltál, és azt látom, méghozzá nagy örömmel, hogy egyre csak fejlődsz, egyre jobban és élvezhetőbben írsz. Eddig is tehetségesnek tartottalak, de ezzel a történettel teljesen biztossá tettél abban, hogy neked dolgod van még ezzel az egésszel J
E/3-ban írsz, amit csodás volt látnom, végre! Ráadásul megfejeled mindezt azzal, hogy Emma és Aiden szemszögéből írsz minden fejezetet, tehát két nézőpontból láttatod az eseményeket, megtudjuk, mire gondol Emma és mire Aiden. Ennek nagyon örültem, imádom azt, ha több szereplő érzéseiről és gondolatairól is képet kapunk. Emellett pedig ékes példája az írásod annak, hogy igenis át lehet adni minden érzést és gondolatot E/3-ban is.
Csodálatosan fogalmazol, elképesztően tetszik, már-már irodalmi a stílus, de közel sem mesterkélt, hanem nagyon élvezhető és gördülékeny, mégis vizuális élvezet a szemnek, és persze a szép mondatokra kiéhezett agynak még inkább. Az sem utolsó, hogy remek leírásaid nyomán tökéletesen magam előtt látom a helyszíneket és a szereplőket.
Rettentő jó hasonlatokat és képeket használsz, a kedvencem az volt, amikor Aident Emma (aki amúgy laktózérzékeny) a tejhez hasonlította, amit folyton kíván, de sosem kaphat meg. Ötletes! Egyébként is szuper, ha egy blog nem egyszerű mondatokat sorol egymás után, hanem irodalmias a benne alkalmazott képek miatt. Szóval itt igazán jól éreztem magam ilyen szempontból is.
Nagyon ügyesen ejtesz el látszólag lényegtelen információkat, amik viszont később jelentőséggel bírnak majd – legalábbis megérzésem szerint. Úgy tudod fenntartani a feszültséget, hogy valójában még nincs is min izgulni, mégis eléred, hogy sejtsük, itt bizony valami lesz, valami ijesztő és sorsfordító.
Kellő mennyiségű párbeszédet használsz, viszonylag keveset, ami az én szememben nagyon is jó pont, mert nem szeretem, ha dumából áll egy történet.
Természetesen nem is lennék szőrösszívű mentor és kritikus, ha nem szólnék pár szót a hibákról, de ebben is jelentős fejlődést véltem felfedezni.
Leginkább a külön-és egybeírással állsz hadilábon: nagybögre (P.) – ezt külön kell írni, viszont a következőket mind külön írtad, viszont egybe kell, írom helyesen: laktózérzékeny (P.), eperszőke (P.), mentazöld (P.), vashiányos (P.), néhanapján (1.), tegnapelőtt (1.), kémiaóra (2.), akármit (2.)
Néhol a vesszőkkel is spórolsz, ne tedd! „Kilépett a hosszú folyosóra ahol emberek sokasága fogadta” (P.). Itt az ahol elé szükséges a vessző. Illetve a megszólítások előtt is: - Nagyon sajnálom, kincsem! (P.), így szól helyesen.
Ha tulajdonságokat sorolsz fel, akkor az és elé nem szükséges a vessző: öntelt és butuska, helyesen (3.).
Találtam egy bizonyára elírást: „mégis sosem hitte volna” (1.) – itt egyszerűbb, ha úgy írod, hogy mégsem hitte volna, vagy egyszerűen sosem hitte volna.
Láthatod tehát, hogy apróságokban vannak bizonytalanságaid, ezeket egy kedves és szerető bétával könnyedén ki tudod küszöbölni.
Összességében viszont egy szinte teljes mértékben kifogástalan fogalmazású blogot alkottál meg, amiért nagyon büszke lehetsz magadra! J

Kedves Ariana, öröm volt ismét foglalkozni egy történeteddel! Remélem, találsz hasznos észrevételeket a kritikámban. További sikeres blogolást kívánok!

Lyanna 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Anaya zatracone-dusze