Üdv nektek!
Újabb kritikával érkezem, melyet Skyler rendelt tőlem Wannabe című blogjához.
Kinézet: A fejléc nagyon tetszik. Bár én nem vagyok The Vamps fan, ezt már előre leszögezném, mégis minden részlete tetszik. A színvilága barátságos, kitűnő megoldás, hogy a szélei bele vannak mosva a háttér színébe. A két főszereplő elhelyezése szerintem kitűnő helyen van, bár azt megjegyezném, hogy Crystal képe egy kissé pixelesnek tűnik, a tükrözött tigrisek pedig figyelemfelkeltő hatást gyakorolnak az olvasóra. A bejegyzés betűszíne és a háttér nem üt el túlságosan egymástól, jól összepasszolnak kombinációjukat nézve, ám ami szemet szúrt, az az Információk modulnál a halvány betűszín. Egyszerűen alig lehet kivenni, mi van beleírva: ezen mindenképp sötétíts egy kicsit. Az oldalakkal nincs különösebb baj, csupán azt nem értem, miért pont rózsaszínűvé válnak, amint rájuk viszem a kurzort. Nem lenne célszerűbb például a barna/bézs, ami jobban illene a blog egyébként jól összerakott színvilágával? A másik apró problémám a fülszöveggel van (nem a tartalommal, mert az a célnak megfelelő, kíváncsiságfokozó, figyelemfelkeltő): véleményem szerint a betűk elég kicsik, csupán hunyorogva lehet kivenni őket. Ezt, ha van rá mód, mindenképpen javítsd, elvégre a fülszöveg kinézete és tartalma az első legfontosabb benyomás egy blognál.
4/5
Történet: Ha a fejlécről nem is, de a fülszövegről nyilvánvalóvá válik, hogy ez egy Brad Simpson fanfiction, amely méghozzá E/1-ben íródik, a fiú szemszögéből (!). A történet elején a banda Ausztráliába utazik, mert itt kerül majd sor következő, hosszas turnéjukra. Első este szokás szerint elmennek lazulni egy kicsit: a buliban Brad megismerkedik Ceciliával, aki, nagy meglepetésére, nem rajong érte annyira, mint először hitte - hála az égnek, az elég sablonos lett volna... A lány egész természete így hát kezdettől fogva vonzza Bradet, szeretne vele jobban megismerkedni, ezért megkéri, hogy míg itt időznek, mutassa meg a bandának a látnivalókat a városban. Az első találkozás nagy nehezen végül össze is jön, de arra senki sem számít, hogy Cecilia barátja is megjelenik a lány oldalán, aki nem mellesleg Brad gyerekkori barátja, Jack. A nem várt találkozás tehát okoz némi feszültséget a fiúnak, aki mindenképp meg akarja szerezni magának Ceciliát, de a pasija már az elején közli, hogy ne merészelje ezt megtenni. Nos, eddig íródott a sztori, szóval ennyit tudok csak véleményezni:
Alapjába véve jó, érdekesen van felépítve a szitu: a banda turnézni megy, a főszereplőnk találkozik egy lánnyal, aki nem rajong érte, pedig tudja, milyen híres, de rövid idő elteltével talán mégsem viselkedik majd vele ilyen mogorván. Igazából kicsit tipikusnak találom, hogy pont olyasvalaki kelti fel a fiú figyelmét, akit egyébként hidegen hagy, de te ügyesen írod meg még az apróbb cselekményeket is, éppen ezért szívesebben olvasom ezt, mint valami sablonosabb, kiszámítható változatot. Az emberben van egyfajta sejtés, mi fog történni a későbbiekben, mégsem tudni biztosan, mert tele vagy ötletekkel és váratlan fordulatokkal, amit a történet bármely pontján képes vagy beleírni - ez teszi izgalmassá,
4/5
Szereplők: A narrátorunk és főszereplőnk Brad, a The Vamps híres énekese. Népszerű, sikeres, rajongó csajok ezrei vannak oda érte, de ezek neki nem kifejezetten fontosak. Különösen tetszik, hogy nem beképzelt és annyira egoista sem, mint amennyire egyébként várni lehetne tőle. Amikor megtetszik neki Cecilia, aranyos, ahogyan vélekedik róla, tipikus srác. Annak ellenére hogy a karaktert mindenki ismeri és így alapból kialakult róla egyfajta elképzelés a személyisége iránt, te mégis beleviszel saját jellemvonásokat, ami szerintem remek megoldás, ami Brad megismertetését illeti.
Cecilia igazán határozott, karakán, szókimondó lány, aki kezdetben ridegen bánik a fiúval, ettől annyira nem válik szimpatikussá az olvasók számára. Később azonban, ahogy kezd megenyhülni iránta, kedvesebbé válik, és a karaktere is megszokottabb lesz, mégis megtartja az egyediségét.
A mellékszereplők (bandatagok, menedzser, Jack) kidolgozása is szép munka eddig. Nem rajtuk van a hangsúly, de ügyesen megoldod, hogy néhány olyan tulajdonságot, ami legjobban jellemzi őket, megtudjunk róluk.
5/5
Fogalmazás, stílus: Továbbra is csak azt tudom mondani, amit a másik blogodról: szépen, választékosan írsz, amit élvezet olvasni. Mindig tudod, hol kell éppen abbahagyni, hogy kellőképpen kíváncsivá váljon az ember. Helyesírási hibát nem találtam benne, ami megelégedéssel töltött el. De, és itt jön a de, úgy vettem észre, ebben a blogban kevesebb a leírás. Kicsit hiányolom őket, mert így élethűbb képet kapnánk a történésekről, így viszont főként a párbeszédre helyeződik a hangsúly, ami nem feltétlen rossz... de a dilemmámat érted, nem igaz? Jobb lenne több leírást olvasni, és nem lehetne belekötni a bejegyzéseidbe!
4/5
Összesen: 17/20
A folytatáshoz sok sikert és energiát kívánok Neked:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése