Kritika 107# - Number 4 - Invisible

Szép napot!

Hosszú - hosszú szünet után végre ismét jelentkezem, ám aktivitásom ezúttal is ideiglenes. Nemsokára ugyanis elhagyom a Skyscraper Blogdesign remek csapatát, több okból kifolyólag is, melyeket most nem szeretnék külön részletezni. Mivel ez a bejegyzés nem e köré épül, bele is vágnék a kritika közepébe, mely Majer Réka Number 4 - Invisible c. blogját fogja véleményezni. Az írótól előre is bocsánatot kérek, hogy így megvárakoztattam, de ettől függetlenül őszintén remélem, hogy szolgálhattam pár hasznos tanáccsal.
Jó olvasást és szép nyarat mindenkinek! :)

Cím: Egyszerű, de hatásos. Az olvasó első látásra megállapíthatja, hogy egy külön témát feldolgozó, fantasztikus történettel lesz dolga, melyben nagy szerepet fognak játszani a természetfeletti erők. A blogos csoportokban már számos alkalommal találkoztam a történeteddel, és már akkor felkeltette az érdeklődésemet e nem mindennapi cím. Összességében szerintem találó, mindemellett pedig kellően egyszerű elnevezést sikerült választanod a blogodhoz.
Cím: 5/5 

Kinézet: Amikor először megláttam a blogod külsejét, arra gondoltam, hogy a színvilág kissé zavaró. És ahogy aprólékosabban megfigyeltem a részleteket, kezdeti megállapításom csak még nagyobb értelmet nyert. Először is vessünk egy pillantást blogod főelemére - a fejlécre. Talán a legszínesebb és egyben legnagyobb részét a designnak ez teszi ki, így értelemszerűen fontos szerepet játszik a kinézetben. Első látásra egy igencsak tetszetős munkát pillanthatunk meg - ám ha árgus szemekkel vizsgáljuk az összképet, felfedezhetünk pár pontatlanságot.
A meglepően érdekes színvilág ellenére ugyanis a karakterek homályos, oda nem illő helyzetben sorakoznak fel: egytől-egyik különböznek, és pontatlan körvonallal rendelkeznek. És itt azt is hozzátenném, hogy hiányoltam a főszereplőt a blog fejlécéről (ami egyébként elmondható a trailerről is). Értem én, hogy így is a lényegesebb karaktereket emeled ki, de akárhogy is nézzük a dolgokat, a főszereplő semmiképp sem maradhat ki ebből a kategóriából. Ezt leszámítva a fejléc többi része elnyerte a tetszésemet, eltekintve attól, hogy a színek eloszlása nem túl egyenletes, valamint a karakterek is homályos képet öltöttek. A háttér és a betűtípus viszont igazán tetszetősre sikeredett, így ezekkel kapcsolatban nincs mellékes észrevételem.
A másik tényező, ami igencsak összezavarta a szememet, nem más, mint a blog sötét háttere. Elég nyomasztó hatással bír, valamint olyan érzést kelt a nézelődőben, mintha egy fekete végtelenbe bámulna. Ha megfogadsz egy apró tanácsot, akkor mindenképp lecseréled a hátteret egy világosabb, kellemesebb árnyalatra, és hidd el, hogy így egy egységesebb, szemnek kedvezőbb kinézethez juthatsz.
Az oldalakat nagyrészt rendben találtam, ahogy az oldalsáv is teljes mértékben elfogadható. Külön említést érdemelnek a modulsávos gifek, melyek megteremtették a kellő hangulatot, valamint piros pont jár a menüért, mivel csodálatosra sikeredett.
A fülszövegről annyit, hogy bár nagyrészt eltér a tartalomtól, és inkább az érzelmekre, hangulatokra fókuszál, kellően hű a történtekhez, s egyfajta kíváncsiságot kelt az olvasóban, hogy ő maga járjon utána a fejleményeknek. Személyes meglátás szerint ez így rendben van, így ugranék is tovább a bejegyzésekhez.
Még egy apropó, ami belezavart a kinézetbe: a fejezetek címéhez használt árnyalat kitűnik a kinézet többi részéből, ráadásul a megszokott, viharos kéktől is jelentősen eltér. Én a helyedben ehhez egy másik árnyalatot választanék, melyhez segítségül a fejléc színvilágát használnám.
Valamint a kiemelő használatát sem ajánlom, főleg nem a sötétebb színekkel. A blogod összképének jelentős részét a mélyebb árnyalatok teszik ki, így egy kellemesebb kinézet reményében kézenfekvőbb lenne a világos színekhez fordulni.
Összességében ennyit mondanék el a kinézetről: a történet hangulatát hűen tükrözi, bár helyenként hiányosságok és oda nem illő elemek fordulnak elő, melyeket egy gyors rendezés során könnyedén kijavíthatsz.
Kinézet: 3/5

Történet: Ami azt illeti, vegyes érzelmekkel pötyögöm le ezeket a sorokat. Tanácstalanságom oka nagyrészt abból a tényből ered, hogy nem tudom eldönteni, pontosan hogyan is vélekedek a történetedről. Így egyelőre megpróbálok egy rövid összefoglalót írni a blogod eddigi eseményeiről, utána pedig visszatérek erre a kérdésre, remélhetőleg egy határozottabb felelettel.
A blog elsősorban a tinédzserekkel történő kísérletezésekre épül, melyhez elszórtan egyéb szálak is vegyülnek. Bár az elején még az iskola falai közé is betekinthetünk, idővel a cselekmény igazi izgalmakhoz tér át, melyben fontos szerepet játszik a jó és a rossz közötti konfliktus.
Tulajdonképpen érdekes alapötletet választottál, amelyre még érdekesebb folytatással építkezel. Ám az érdekes jelző nem feltétlenül felel meg az alkalmasnak. Miután végeztem a fejezetek olvasásával, az első dolog, amit meg tudtam állapítani, az volt, hogy ebben a sztoriban mindig történik valami. Ami bizonyos szempontból jó, mivel az olvasó így sosem unatkozik. Ezzel egyhuzamban viszont nem egyszer fordult elő, hogy erre-arra kapkodtam a fejem a történések között, mivel nem voltam képben azzal, hogy pontosan miről is van szó. Az első évad végére nagyjából sikerült összerakni a hiányzó részeket - ami meg kimaradt, remélhetőleg a következő évadban több szerepet kap -, de ennek ellenére nem ártana, ha néha kicsit lassúbbra fognád a tempót. Valamint egy alaposabb kidolgozás sem ártana, melynek segítségével több figyelmet szentelhetnél a gondolatoknak és a hangulatnak, illetve a tárgyak és környezet bemutatásának. Bővebb körülírás használatával sokkal életszerűbb képet lehet kialakítani egy történethez, de ehhez a módszerhez még később visszatérek, a fogalmazási szempontnál.
Már első látásra biztos voltam benne, hogy ismered/szereted a Teen Wolf c. sorozatot. Ez könnyedén megállapítható mind a kinézetből, mind a karakterekből, és sajnos a történetből is. Nem egyszer futottam bele olyan részletekbe, melyeket olvasva elgondolkodtam rajta, hogy ez bizony ismerős valahonnan. Vegyük csak példának a sárga, piros szempár jelenlétét, a Toddban lakozó gonosz erőt, valamint a végén előforduló jelenetet, melyben Nathan ,,megkönnyíti'' a félhalott testvére fájdalmait. Alapjáraton nem baj, hogy megihletett a sorozat, de én a helyedben nem ragaszkodnék a hasonlóságokhoz, és a jövőben magamra hagyatkoznék a történetet illetően - és a sorozatos képeket is hanyagolnám, mivel már így is szép számban fordulnak elő.
De ha már egyediségről volt szó, a blogod ebben sem szenvedett hiányt. Azt el kell ismerni, hogy a történetnek megvan a maga sajátos hangulata, amely könnyedén beszippanthatja az olyan egyéneket, akik ezért a műfajért rajonganak. Emellett izgalmakat és titkokat is lépten-nyomon találhatunk, és a szervezet működésének mivoltja is igencsak érdekfeszítő. Habár konkrétan nem értem, hogy ki is volna az ellenség, mivel az eddigi gonosz karaktereket egytől-egyig maga a szervezet hozta létre.  
Igazából nem tudnám megfogalmazni, miért, de olvasás után volt egyfajta hiányérzetem, amit nem tudtam hova tenni. Talán én értelmeztem félre, talán valamit elnéztem a történettel kapcsolatban, vagy csak egyszerűen nem az effajta történetekhez vagyok szokva. Furcsa észrevételem dacára viszont meg kell jegyeznem, hogy a sztori gyorsan olvastatta magát, és a humor egy olyan oldalát mutatta be, amely még számomra is élvezetesnek bizonyult.
Tehát összességében a blog élvezhető, kisebb-nagyobb bökkenőket leszámítva. Azonban nem árt elgondolkodni a fentieken (leszámítva az utóbbi bekezdést), hogy a történet még részletesebbé és gyakorlatiasabbá váljon. Ha csak megfontolod ezeket, én már akkor úgy fogom érezni, hogy megérte bajlódni ezzel a szedett-vedett véleményezéssel.
Történet: 3/5

Szereplők: Viszonylag sok karakter fordul elő a blogodon, melyekből e szempont keretében csak a fontosabbakat emelném ki. Ám mielőtt még ebbe belevágnék, szánnék egy-két bekezdést a szereplők általános körülírására, utána pedig külön-külön fogom elemezni őket.
A történetedben szereplő karakterek szerencsére változatos körökben mozognak: vannak a jó oldalt erősítő egyének, de előfordulnak olyanok is, akiknek a személyisége nem csak abból áll, hogy megrögzötten jók legyenek. A belső tulajdonságokat jól alakítod, így a tettek és mondatfoszlányok alapján a mellékes, vagy éppenséggel háttérbe szoruló karakterekről is megfelelő képet alkothatunk. De ezzel ellentétben adnék egy tanácsot a külső sajátosságokkal kapcsolatban, mely személyesebbé teheti a karaktereidet.
Gyakorta csatolsz a bejegyzésekhez olyan képeket, melyek a szereplők pillanatnyi helyzetét fejezik ki. Magával a ténnyel, hogy képeket használj a bejegyzésekhez, az égvilágon semmi probléma nincsen, hiszen ezek a kellékek kellemes hangulatot teremthetnek a blogodon. Az igazi probléma ott kezdődik, amikor ezeket a képeket rendszeresen használod, egy bejegyzés keretén belül akár több alkalommal.
A szereplős oldallal már megmutattad, hogy határozott az elképzelésed a karaktereidről, és ezekhez különféle színészeket mellékeltél. De ha már megvan a határozott képed mindegyik személyről, nem árt, ha ezeket lépésről-lépésre beleszövöd a történetbe is. E téren némi hiányosságot éreztem. Míg a képeket szép számban tünteted fel, addig elfelejted ezt átvinni a sztoriba is. Bár némi felszínes leírást kapunk a karakterek kinézetéről, ez közel sem elég ahhoz, hogy egyedivé váljanak. Hogy ezt kellőképpen pótold, a jövőben próbáld meg alaposabban kidolgozni a szereplők kinézetét, melyhez használj minél több részletet. Például ahelyett, hogy egyszerűen azt írnád, hogy barna, rövid haja volt, próbáld meg elképzelni az illető hajának árnyalatát, állását, valamint ezekhez kapcsolj minél több apróságot, melyek az olvasónak természetesnek tűnhetnek, de valójában nagyon is sokat számítanak. Ugyanezt az eljárást ajánlom a kinézet többi részéhez, valamint a háttértörténetekhez, melyeket szintén nem ártana kicsit átdolgozni, különlegessebbé tenni. Röviden az aranyszabály, amit ismerned kell: a képek, illusztrációk helyett hagyatkozz a képzelőerődre, így idővel minden a saját fantáziád szüleménye lesz.
És akkor pár sort a karakterekről, melyeknek listáját természetesen a főszereplővel, Daysivel indítanám. Úgy gondolom, hogy ő a megfelelő főszereplő. Könnyen lehet vele azonosulni, laza stílusban kezeli a körülötte zajló eseményeket, mindemellett pedig humoros, szarkasztikus beszólásokkal dobja fel a hangulatot. Nem az a tipikus visszahúzódó, magányos karakter, sőt, inkább kiáll a véleményéért, és nem fél felszólalni a saját nevében. Számos megrázó kalandban vesz részt, de ez jelentősen hozzájárult ahhoz a fejlődéshez, amelyet a történet végéig elért. Elnyerte a tetszésemet, hogy a jóra való hajlama mellett bizony van a személyiségének egy része, mely a rossz dolgokra fókuszál, így automatikusan nem egy egysíkú karakter. És most egy óriási pirospontot kapsz azért, amiért nem hoztál össze egy szerelmi háromszöget a főszereplő körül. Ezzel a lépéssel elcsépelted volna mindazt, amit eddig felállítottál Daysi karakterével, így végül kifejezetten örülök, hogy ez nem történt meg.
Jeff személyisége már a kezdetektől fogva szimpatikus volt. Nem egy különlegesebb karakter, de vannak benne értékelhető tulajdonságok: vicces, tehetsége van a zenéhez, és bármilyen körülmények között kiáll Daysi mellett. A végére talán még többet is fog jelenteni a lánynak, mint egy egyszerű barát, és én úgy gondolom, hogy mindketten megérdemlik a boldogságot, így kíváncsi vagyok, hogy mi fog még történni kettejükkel.
Todd karaktere igencsak megosztó. Nem tudtam eldönteni, hogy a jó vagy rossz szereplők közé tartozik-e, de végül arra jutottam, hogy ő az a személy, aki mindkét oldalt magába foglalja. Érdekes változásokon megy keresztül, melyek során egyre többet és többet megtudhatunk róla. Bár nem egységes a jellemrajza, tettei mögött mindig ugyanaz a szándék jelenik meg: vissza szeretné kapni a testvérét, és ezért mindent hajlandó megtenni. Talán ő esik át a legnagyobb változáson, hiszen veszélyes harcokat vív a benne lakozó szörnyeteggel, a történet végén pedig még a halállal is megismerkedik. Fölöttébb érdekfeszítő története van, melyről szívesen olvasnék még.
Összességében különleges személyiségeket állítottál össze, melyekhez egy részletesebb bemutatás szükséges, hogy igazán élethűek és egyediek lehessenek.
Szereplők: 3/5

Fogalmazás, stílus: Elérkeztünk hát az utolsó szemponthoz, melyet két részre osztanék: először a fogalmazásról, majd a későbbiekben a helyesírásról fogok beszélni.
A fogalmazási módod gördülékeny, gyorsan lehet vele azonosulni, így az olvasó problémamentesen vághat bele a történetbe. Ám gyakran felfigyeltem arra, hogy felszínesen vezeted a cselekményt, és a háttérbe szorítod a részleteket, ezzel értelemszerűen a leírásokat is. Az effajta helyzeteket pedig egy képpel kezeled, legyen szó egy helyszínről, vagy éppenséggel karakterekről.  Példának itt egy részlet a sok közül:
,,Az a totális luxus hely. Olyan az egész, mint egy filmben.'' - Az egész filmszerű, már-már hihetetlen kinézetű. Oké, de az milyen is? Egy felszínes kifejezés helyett próbáld meg alaposabban leírni, hogy mit is értesz ez alatt, írd le a bútorok elhelyezkedését, a domináló színeket, és minden apróságot, amit szükségesnek tartasz. 
A fogalmazással kapcsolatban ez lenne a legfontosabb dolog, amit el tudnék mondani, és a továbbiakban erre fektetném a legnagyobb hangsúlyt. Próbálj meg egy életszerűbb világot megteremteni, és ne habozz belemerülni a részletekbe, akár egy semmisnek tűnő elem kapcsán is. 
A helyesírásról viszont jóval több mondanivalóm van. A fejezetekre bizony ráfér egy alapos átnézés, mivel szép számban találkozhatunk különböző elírásokkal, hibákkal, vagy oda nem illő kifejezésekkel. Annak ellenére, hogy az eddigi történet végére szép változást értél el, még mindig van hová fejlődnöd. Ehhez megpróbálok némi segítséget nyújtani néhány kisegítő észrevétellel, melyek remélem a segítségedre válnak.
,,Kiakartam nyitni, de egyszerre csak nagy szél keletkezett mellettem a semmiből.''
,,Bár azért Franklin hozzá tette, hogy jobban örülne a 90%-nak, de most ezzel nem tudunk mit csinálni.'' - Az igekötőkkel akadt probléma, mint az fentebb megfigyelhető. A két eset pontosan egymás helyes megoldását tükrözi, azaz mindkét esetben a rossz eljárást alkalmaztad. Tehát röviden: amikor az igekötős ige mellé főnévi igenév társul (el akart futni, meg szeretné venni),  akkor a két összetétel külön írandó. Ha pedig az ige és igekötő viszonyát nem gátolja semmi (felvette, visszament), akkor a két elem egy szóban forr össze. 
,,Ez azt jelenti, hogy nagy dolgok kellennek ahhoz, hogy zavarom legyen.'' 
,,Egyedül a német nyelvvel vagyok lemaradva, de nem nagyon nézzek ki úgy, mint aki oda lenne azért a nyelvért.'' - Még mindig az igéknél maradva azt hiszem, világos, hol van a kutya elásva. A fenti igék helytelen formában fordulnak elő; itt a második példához fűznék egy tanácsot. Az ige utolsó mássalhangzója általában csak akkor hosszú, ha felszólító módban van - és legtöbbször E/2-ben (fuss, mondd, add). Más esetekben szinte mindig röviden írjuk, így ha ezzel kapcsolatban elbizonytalanodnál, csak gondold át még egyszer logikusan a dolgokat. 
,,Próbálok bízni Jeff-ben az összes hülyesége ellenére, de közben az is itt van, hogy suli.'' - Probléma megnevezése: helytelen toldalékolás az angol tulajdonnévvel. Mivel kiejtés szerint a név nem változik, a toldalék egyszerűen kapcsolódik hozzá, minden további nélkül. Ám a -vel toldalékkal való eljárás már új módszert igényel. A Jeff ugyebár dupla mássalhangzóval végződik, így a toldalékolás nem lenne valami kézenfekvő három f-fel. Így a helyes változat a fenti mondathoz Jeffben, de a -vel segítségével elnevezésünk már Jeff-fel formában jelenik meg.
,,- Daysi! Daysi!!! - hallottam, ahogy valaki hangosan üvöltözik.''
,, - És te már évek óta nem mentél át vagy mi??? - kérdeztem idegesen, mire megijedt.'' - Fokozott figyelem a mondatvégi írásjelekre. Ezek halmozása olyan érzést kelt az olvasóban, mintha a mesélő ordibálna vele, mellesleg nem is mutatnak jól a rendezett szövegben.
,,De mielőtt bármit is csinálnál gondold át 2x.''
,,A 3 közös bennünk, hogy nem voltunk alkalmasak a műtétre.'' - Irodalmi művekben a számjegyek, évszámok betűkkel írandóak. A te esetedben ez nem lép érvénybe, és csúnyán belezavar az összképbe. A továbbiakban tartsd szem előtt ezt a szabályt, és az sem ártana, ha a régebbi elírásokat kijavítanád.
,,A nap egészen a megszokott nap volt a 4. óráig.'' - Szemmel látható a tőmondatos szóismétlés, ami a mondat szerkezetére nézve csak még zavaróbb lehet. Ezekre figyelj oda jobban, mivel nem egyszer belezavartak a szövegbe. És most eltekintek az ismételt számjegyes kifejezéstől. 
Nagyjából ennyit tudnék elmondani a helyesírásodról, fogalmazásodról. A stílusod szépen alakul, de ahhoz, hogy megfelelő legyen, a helyesírásnak is fejlődnie kell. 
Én mindent leírtam, amit szükségesnek éreztem, remélem nem bántottalak meg semmivel, és még jobban bízom benne, hogy sikerült olyan újdonságokkal szolgálnom, amik segítségedre lesznek a későbbiekben! :) 
Fogalmazás, stílus: 2,5/5
Összesen: 16,5/25

                                                                                                                             - Sophia S.